Az nem lett volna baj, csak mire az ón megfolyt ott, ahova tenni akartam, addigra a mellette lévő forrasztások is elengedtek. Ezt, amit most csinálok, már most megerősítettem, és összekötöttem a szívdarabot és a könyöksíneket egy kis réz dróttal, így már remélem elég stabil lesz!
Ha csak az a baj, hogy sok az ón, azon könnyű segíteni. Nagyobb mennyiséget szippantyúval lehet felszedni (rugós, teflonos csőrrel), kisebb mennyiséget alaposan rézfonattal. Mindkettő szokott lenni a Conradban.
Köszi. Ahogy olvasgatom ezeket az oldalakat, hát, őszintén szólva inkább ahhoz támadt nagy kedvem hogy összerakjam és játszak vele újra 40 éves fejjel mint hogy eladjam esetleg:-)
Lehet nem jó helyre írok, de gyerekkoromból megmaradt modellvasútamat előszedtem most, legalább 15 éve nem nyúltam hozzá. Ilyen 30 évvel ezelőtt vásárolt darabokról van szó kb. HO-ás rendszer, PIKO ( mintha úgy emlékeznék ez a kettő ugyanazt jelenti, de nem baj:-)) Szerintetek ér ez valamit még? GDR feliratos azaz NDK-s gyártmányok ahogy néztem, a kocsik között vegyes a helyzet, van ilyen is olyan is, van amelyik hibátlan, van amelyikről hiányzik egy ütköző, van amelyik komolyabban sérült, le van esve vagy deformált a kerék, ilyesmi. Van egy BR244-es mozdony, az hibátlan állapotban van szerintem így ránézésre. Meg vannak vágányok persze, állomásépületek 3db. összeállítva.
Mi lesz vele a gond? Nekem hasonló van, de semmi bajom vele (persze leszámítva azt, hogy polarizálni kell, de ahol szívdarab van, az manapság már természetes).
Nos, nem egyszerű a váltógyártók élete! A csodás kis TT átszelésemet a szigetekő vágások közben sikerült kinyírni! Az volt a probléma, hogy a szívdarab alatt találkozik két, egymáshoz képest szögben álló talpfa vége, ergó itt a réz réteg is meg van szakadva. Hiába van a szív összeforrasztva, fűrészelés közben egy picit egy erősebb rántásnál sikerült letépnem a rézfóliát a lapról. Miután a szív a szigetelő vágás után elég kicsi, az már nem lehetett megmenteni, így csináltam egy újat. Úgy gondoltam, hogy egy kis lemezdarab segítségével hozzáforrasztom a könyöksínhez, de ez sem működött, mert a szívdarab forrasztása is megolvadt, mire a cin rendesen megfolyt a két sínszál között, szóval az első példány kuka! :-(
Úgyhogy egy lendülettel nekiugrottam egy másiknak. Ennél fogok egy kis darab 0,6mm-es rézhuzal darabot, és odaforrasztom a szívdarab alatti talpfák pereménél a sínekre, és csak ez után fogom átvágni a síneket, így nem tudom feltépni a rézfóliát. Így a szigetelt rész ugyan valamivel hosszabb lesz, de sokkal stabilabb is!
Szerintem a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás régi, nem használt készülékek (pl. mobiltelefon töltő, számtech. kütyük (router, hangszoró, nyomtató, stb.) adapterjeinek felhasználása. Azokrá általában rá van írva, hogy 3,5 - 4,5 - 6 - 9 - 12 V és hogy hány mA a terhelhetőségük. Ebből könnyedén ki lehet, hogy milyen terhelést bírnak el tartósan, mekkora fogyasztókat tudsz üzemeltetni velük (hány W-ot). Így nem kell nagyon belemerülni az elektronika rejtelmeibe, nyákokat tervezgetni, készíteni, stb. :)
Szerintem az ember bele sem gondol, hogy mennyi "jó lesz az még valamire" kütyü van otthon, ami elavult, de értékük már nincs, kidobni pedig sajnálja az ember.
azt szeretném megtudni, hogy a konnektor feszjét hogy lehetne kb 2 ceruzaelemére kicsinyíteni? ezt a feszültséget már fel tudnám használni pl az épületvilágításhoz, mozgó
Kleinbahn-ügyben én a gördülőállományról nem, csak a sínrendszerről tudok nyilatkozni: nekem két évtizedes tapasztalattal bíró modellezőtársak "osztrák Fuggerth"-ként jellemzték. Tény, hogy a kitérőgeometriája sokkal előnyösebb villamospálya modellezéséhez, mint nagyvasútéhoz, de mi a klubban nemcsak a gyári állítóműveket cseréltük Conrad-félékre, hanem a sínszálakat is modern I-profilúra, mivel az eredeti áramvezetése problémás volt. Persze az átalakítottnál mindig jobb egy valóban jó eredeti - ezért is készülnek éppen Váltógyártónál a kis "torzszülöttek".
Sziasztok! Azt szeretném megkérdezni Tőletek, hogy szerintetek számítógép tápegység 12V-os kimenetét fel lehet használni analóg rendszer mozdony vezérléséhez? Ha igen, akkor mekkora teljesítményű táp javasolt? És még azt is szeretném kérdezni (tudom, ez jó pár embernek már az agyára megy), hogy a Kleinbahn gyártmányt kb. hova sorolhatjuk be minőség és megbízhatóság szempontjából? Mind a sínrendszer, mind a vontató és vontatott állomány jellemzése érdekelne. Köszönöm a válaszokat! üdv: Bálint
