Nos, nem egyszerű a váltógyártók élete! A csodás kis TT átszelésemet a szigetekő vágások közben sikerült kinyírni! Az volt a probléma, hogy a szívdarab alatt találkozik két, egymáshoz képest szögben álló talpfa vége, ergó itt a réz réteg is meg van szakadva. Hiába van a szív összeforrasztva, fűrészelés közben egy picit egy erősebb rántásnál sikerült letépnem a rézfóliát a lapról. Miután a szív a szigetelő vágás után elég kicsi, az már nem lehetett megmenteni, így csináltam egy újat. Úgy gondoltam, hogy egy kis lemezdarab segítségével hozzáforrasztom a könyöksínhez, de ez sem működött, mert a szívdarab forrasztása is megolvadt, mire a cin rendesen megfolyt a két sínszál között, szóval az első példány kuka! :-(
Úgyhogy egy lendülettel nekiugrottam egy másiknak. Ennél fogok egy kis darab 0,6mm-es rézhuzal darabot, és odaforrasztom a szívdarab alatti talpfák pereménél a sínekre, és csak ez után fogom átvágni a síneket, így nem tudom feltépni a rézfóliát. Így a szigetelt rész ugyan valamivel hosszabb lesz, de sokkal stabilabb is!
Szerintem a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás régi, nem használt készülékek (pl. mobiltelefon töltő, számtech. kütyük (router, hangszoró, nyomtató, stb.) adapterjeinek felhasználása. Azokrá általában rá van írva, hogy 3,5 - 4,5 - 6 - 9 - 12 V és hogy hány mA a terhelhetőségük. Ebből könnyedén ki lehet, hogy milyen terhelést bírnak el tartósan, mekkora fogyasztókat tudsz üzemeltetni velük (hány W-ot). Így nem kell nagyon belemerülni az elektronika rejtelmeibe, nyákokat tervezgetni, készíteni, stb. :)
Szerintem az ember bele sem gondol, hogy mennyi "jó lesz az még valamire" kütyü van otthon, ami elavult, de értékük már nincs, kidobni pedig sajnálja az ember.
azt szeretném megtudni, hogy a konnektor feszjét hogy lehetne kb 2 ceruzaelemére kicsinyíteni? ezt a feszültséget már fel tudnám használni pl az épületvilágításhoz, mozgó
Kleinbahn-ügyben én a gördülőállományról nem, csak a sínrendszerről tudok nyilatkozni: nekem két évtizedes tapasztalattal bíró modellezőtársak "osztrák Fuggerth"-ként jellemzték. Tény, hogy a kitérőgeometriája sokkal előnyösebb villamospálya modellezéséhez, mint nagyvasútéhoz, de mi a klubban nemcsak a gyári állítóműveket cseréltük Conrad-félékre, hanem a sínszálakat is modern I-profilúra, mivel az eredeti áramvezetése problémás volt. Persze az átalakítottnál mindig jobb egy valóban jó eredeti - ezért is készülnek éppen Váltógyártónál a kis "torzszülöttek".
Sziasztok! Azt szeretném megkérdezni Tőletek, hogy szerintetek számítógép tápegység 12V-os kimenetét fel lehet használni analóg rendszer mozdony vezérléséhez? Ha igen, akkor mekkora teljesítményű táp javasolt? És még azt is szeretném kérdezni (tudom, ez jó pár embernek már az agyára megy), hogy a Kleinbahn gyártmányt kb. hova sorolhatjuk be minőség és megbízhatóság szempontjából? Mind a sínrendszer, mind a vontató és vontatott állomány jellemzése érdekelne. Köszönöm a válaszokat! üdv: Bálint
Illetve eggyel kulturáltabb megoldás a gázos O-gyűrű. Sokkal filigránabb, mint a vizes durung, gyakran alkalmazzák szíjhajtásként, remekül funkcionál. Amit még el szoktak játszani, az a motor tengelyére felhúzott bringa szelepgumi/kábelszigetelés/bármi, ami az acélnál jobban tapad és megszorul rajta, illetve finom (800-1000) csiszolópapírral beburkolni a jártengelyt helyettesítő hengert. Utóbbi kevésbé ajánlott, mert idő előtt megeszi a szíjat.
a régi gumi kuka, helyére orvosi gumikesztyű ujjából kell levágni egy-egy darabot, azt többször rátekerni a tengelyekre amíg megfelelően szoros (de nem túl szoros mert akkor elgörbül a motor tengelye!!) nem lesz. Ha nincs gumikesztyű, megfelelő méretű befőttes gumi is használható.
Van egy ezer éves PIKO E69-em (alapkészleti kék dízelből alakítva tehát gumis). Eddig tűrhetően mocorgott egy két kocsit el is húzott, néha meg kellett polírpapírral tisztítani a kerekeit. Az utóbbi időben viszont a tisztítás ellenére se mozdul, pedig a motor pörög ezerrel és forognak a tengelyek bőszen Adolphine viszont nem mozdul.
Abban kérném a segítségeteket, hogy szeretnék csatlakozni Vasútmodellező klubhoz, Budapesten lakok, életkorom alapján a 30-asok közzé tartozom. Főleg a modulrendszerű asztalok érdekelnek, szeretnék csatlakozni esetleg az építéshez is.
"Sajnos" igen feszült, stresszes munkakörben dolgozom valamint még viszem a cégünket is, így remélem egy új környezetben kitudnék kapcsolni, feltöltődni.
Azután érdeklődnék, hogy a Jägerndorfer ÖBB 4020 motorvonatainak "High end Edition" és "Basic Edition" kiadása között van-e kidolgozásbeli különbség? Ha igen mennyire lebutított a külseje? Én analóg rendszert használok, tehát a digitális extrák nem érdekelnek.
Nos ha csak szimplán egy méréstartományban mérek, én a mutatós műszert sokkal előnyösebbnek tartom, elegendő rápillantani, és egyből látod, hogy kb. mi a helyzet, illetve a különféle feszültség-ingadozásokat és változásokat is jobban lehet rajta követni.
A Graetz-híd mindenképpen javallott, ha a műszer nem tud fordított feszültséget is mérni (ekkor bele kell venni a játékba a Graetz diodáin eső feszültséget is).
De mint mondtam, az effektiv-kontra-csúcsfeszültség problémájának nem a polaritáshoz, hanem a kitöltéshez van köze. Egy szinuszosan váltakozó feszültség effektív értéke attól nem változik meg, hogy egyenirányítod. Attól még az összes (szám szerint másodpercenként 100) hupli benne marad...
