Még annyit tennék hozzá, hogy a Tillignél (amivel dolgoztam) a 960mm hosszú flex sín talpfarácsa nem egy darabból van, hanem - ha jól emlékszem - négyből. Így könnyebb is visszarakni bele a sinszálat.
A hajlított ívnek nem kell milliméter pontosan a kívánt körsugárban állnia. Ha van egy pár milliméter eltérés, az már nem húzza el a flexet. Ugyanez érvényes az átmenetekre.
A dologban annyi a trükk, hogy a sínszál utolsó 10-15mm-e persze nem hajlik, hiszen az a két utolsó csapágy mögöt marad. Azt le kell vágni.
Próbáltad, vagy elméleti vasútmodellezés eredménye a kijelentés?
A kihúzás két másodperc, a visszarakás is kb. annyi idő alatt van meg, mint ahogy ezt itt leírom. Az első szál egy kicsit nehezebb, a második könnyebb. Utána ellenőrizni kell, hogy valóban minden talpfánál bement-e a sínleszorító alá.
Tekintettel, hogy a lépésálló hungarocel egyben zajcsőkkentö a vágányok alá parafa helyett 2-3mm-es siko lemezböl lehet a kivánt vonalvezetést kialakitani amit le lehet ragasztani az alapra majd erre a vágányzatot, persze 1mm-es furóval kifurva és az ágyazat száradásáig rögziteni. Természetesen az igy készült asztal alá is kell egy stabil teherhordó keret ami elég merev a mozatásokhoz.Úgy gondolom jelentös súly csökenést lehet elérni a mozgatni kivánt asztaloknál.
Nem mozdonyhoz, hanem kell majd íves modul, ahol lesz siding vagy iparvágány is. Az ívsugarat még nem tudom, csak írtam valamit. Csak arra utaltam, hogy 1000 mm sugár felett nincs íves vágány, max. egy-két kitérő ellenív horribilis árért. Code 83-ban is, ez alatt csak flexi létezik...
"nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez"
Alapvetően igaz. A jó minőségű, tartós munkához mindenképpen. Az igazán ügyes, fantáziadús, csomó téren tapasztalattal és tudással rendelkező és időmilliomos valaki sok költséget meg tud takarítani, de az átlag modellezőre ez többnyire nem igaz. Persze kis költséggel is szép eredményt lehet elérni, de az igazán színvonalas végeredményhez bizony jó nagy kalap kell...
Van klf. rádiuszú sablon amit a két sinszál közé lehet berakni (cca. 2mm vastag az N-es méret), de H0-st is lehet kapni. Igy elöre meg lehet hajlitani a vágányokat. AZ Én tapasztalatom, nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez, de kettő-három még jobb! Ja és nem kis lakás valamint megértő, elnéző család ANYUNAK sok-sok új cipő,stb.
Tegyük hozzá, csak a mindkét sínszálával a talpfarácsban elmozduló teljesen hajlékony (vagyis a nem félflexi) vágányzathoz használható technológia a hajlítás.
Hogy kell-e használni, az másik kérdés. Szerintem nem, embertelen pluszmunka, ívenként, sőt, ugye illendő ívátmeneteket alkalmazni, még sűrűbben úgy kialakítani, hogy az épp lefedje a kívánt geometriát - ezt kevesen csinálják, és értem őket. :-)
De tény, úgy lenne tökéletes.
Ellenben remek kész elemek kaphatók R1-től R nagyon sokig, nem kell piszmogni az ellenkező, visszarúgó flexivel, és mégis csodás lesz a pályaív. Vagy épp igen, vacakolni, csavarozni be és ki, mire épp jó lesz a hajlékony.
Kemény habanyagnál azt is el tudom képzelni azt (de nem próbáltam soha), hogy beleszúrt szeggel vagy erős acéldróttal megtámasztható a flexibilis vágány addig, amíg az ágyazat nem lesz leragasztva, és az meg nem tartja.
Ez a habosított polisztirol akár alapnak is jó anyag, de a vastagsága normál esetben egyszintes asztalokhoz megfelelő.
Máshogy: a két emelet között van a szükséges belső magasság (nálam ez alul, a -2 és -1-es szint között 72, a -1 és állomásszint között - az asztal alatti állítóművek miatt - 92 mm), és ezen kívül a vágányt tartó lemez vastagsága. Ha ez nem 6-8-10 mm, hanem 6-8-10 centiméter, akkor éppen ennyivel magasabbra kell felhozni a vágányokat.
Sőt, a magam szerény módján igyekeztem is követni. De egy 6+1 vágányos állomáson, a 6-7 vágányos, egybefüggő tárolóknál azért muszáj csak alattuk teli borítást alkalmazni, nemde?
Az alapszintnél (nálam ez a -2-es, az egyetlen látható állomáshoz képest) viszont azért borítottam be teljesen (kibúvónyílások kivételével), mert 1. a nagyját elborítják a rejtett tárolóvágányok, 2. a maradék kis felület fölött meg nem akartam centizgetni a ráépítésnél. Innentől ezek olyan kötöttségek, amit a nehéz figyelmen kívül hagyni.
De feljebb természetesen már csak a vágányok alatt van fabázisú lemez. Ahogy említettem, a sík felületekre habkartont használtam (a fehér sokkal olcsóbb, amit füvesítés előtt bevontam közönséges barna csomagolópapírral):
A meredek oldalú pálya nem tartó, tehát borítóelemei is ebből vannak:
A terep pedig maradék habosított polisztirol, papírrétegekkel borítva:
A ragasztó, vagyis a benne lévő víz aztán össze-vissza hullámosítja a papírt, a valószírűtlen simaságot eltüntetve. Aztán pár réteg finom kvarchomok, egyéb alapanyagok, némi piszmogás, és kész a szőlőhegy:
A használt anyagok lehetnek nemesebbek (a morzsálódó hungarocell helyett szebben faragható kemény hab, közönséges papír helyett fémszállal erősített stb.), de a végeredmény nem ezen múlik.
Összességében: itt is látszik, hogy csak a vágány alá muszáj masszív felületet építeni. A többire - ha nem akarunk taposni rajta - nyugodtan használjuk a barkács- és hobbiboltokban kapható könnyű anyagokat.
Mondjuk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, volt egy olyan tételem is, hogy alaplemezre nincs is szükség. Ha a keret elég merev, - ezt CanGuru is írta - erre rá kerülnek a sínek alá a merevített csíkok, máshol pedig vagy hab, vagy gipsz (fúgázó-anyag) héj, ami már a terep vonalát követi. Ezt az eljárást írja le Dave Frary is több könyvében (hogy valami amerikai is legyen ;-)))
Jellemzően 2 habosított polisztirol lapot használnak az építőiparban:
EPS: fehér szín, nagyobb gyöngyszemek
XPS: zöld, kék, rózsaszín, kisebb gyöngyök, kevesebb vizet tud felvenni az EPS-hez képest.
Az XPS-t hívják még lépésállónak, jóval nagyobb a szilárdsága. Megnéztem a cseh (?) oldalt és ők szemre EPS-t használnak. Én XPS-t használnék :-) . Drágább, de szerintem sokkal jobban tartana akár egy 2 cm vastag darab, mint egy 4 cm vastag EPS, de egy 4 cm-es biztosan.
Paksinuti 3 vágányos diorámájában is XPS van alul, zöld felületi mintás.
Tudnál segíteni abban, hogy ez a habosított sztirol milyen néven keresendő itthon?
Nekem egy kis, szétszedhető, könnyen elpakolható megoldásra lenne szükségem, amit néha modulszerűen összerakok a földön. Erre ideális megoldás lehet ( könnyen lehet, hogy elég lenne hozzá egy vastagabb hungarocel lemez is, bár az nagyon sérülékeny ).
Nemigen divat az amerikai asztalokon nagyon a motoros váltóállítás, nem probléma nekik a váltóállítómű elhelyezése. Mindig rácsodálkozok, hogy milyen piszok nagy vasútüzemeket képesek üzemeltetni kézi váltóállítással. Amikor ilyen habból készült, Woodlands-alapú asztalokat néztem, mind kézi állítású váltókkal operált.
Nemrég kezdett divatba jönni a töltésbe rejtett állítómű. N-ben a Kato, H0-ban a Bachmann nyomja ezerrel. Ez utóbbinak még DCC dekóderrel egybeépített váltója is van.
Másrészt, ha mindenképp elektromos váltót akarsz a habanyagra, akkor alulról a hablemezre ráragasztasz egy féltenyérnyi rétegelt lemez darabot, és arra csavarozod az állítóművet. Bontható lesz, és megfelelő ragasztóval a rétegelt lemezt lerobbantani sem lehet a habról.
Pardon, félreérthető volt, igazad van. Tehát a 8-10 mm-es alaplemeznél szükséges a léckeret. Azt, hogy nálad 18 mm-es van merevítés nélkül, természetesen nem felejtettem el, mélyen belém ivódott, a herdálás képletes példájaként. :-)
A súlyra visszatérve: nálad nem gond. A többségnél viszont tényleg indokolatlan. Csak képzeld el, amikor idén kiviszed a tiédet Gödöllőre, a kiállításra, hány hórukkembert kell majd hívnod. :-)
A másik, ami a túl vastag alaplemez ellen szólhat, a különbségével növekvő terepszint: épp annyival, a tiédet és az enyémet (18-8 mm) hasonlítva, 10 mm-re kellett volna magasabbra vinnem a következő szintet. Ez azt jelenti, hogy a kaptatóim egyenként 25 helyett 28, 35 helyett 40, 40 helyett 50 ezrelékesek lettek volna. A számos, részben egy forgóvázon hajtott motorkocsijaimnál ez megakadályozta volna az üzemet.
Természetesen ahol sem magasság-, sem súly-, sem árbeli korlátok nincsenek, ott optimális a 18 mm-es rétegelt lemez.
Azt írtad, hogy a 18 mm-es rétegelt lemez "értelmetlen súlytöbblet", a következő mondatban pedig azt, hogy "lécszerkezet nélkül az OSB és a rétegelt lemez is vetemedni fog."
Az írás a te kenyered, nem az enyém... :) Ennek ellenére továbbra is úgy érzem, hogy ha én azt állítom, hogy nálam a 18 mm-es rétegelt lemez nem vetemedik, akkor az nem "értelmetlen súlytöbblet", ergo megcáfoltam az állításod.
Igen, elkerülhetetlen habanyag esetén az, hogy az állítóművek alulról legyen egy lyuk, ha a habanyag a talpfák alsó síkjától lefelé - is - vastag.
Viszont a szintalatti állítóműveket célszerű (illik) rögzíteni, amire általában függőleges irányú csavar a lehetőség, kivéve a Peco állítóművét, ami a keresztaljakra csatlakozik. Egy fél-egy centire elvékonyított habanyag erre (csavarozás) nem alkalmas, még ha a legkeményebbet is veszi az ember! Oké, ragasztani is lehet az állítóművet, de ha cserélni kell, akkor a vékonyka habanyag is kiszakadhat.
Tehát csinálnom kell egy átmenő lyukat, amit fentről lefedek egy 6 vagy 8 mm vastag lappal (mondjuk rétegelt lemezzel), amibe a csavarokkal rögzítem az állítóművet. Macerás síkba illeszteni a lapot, főleg, hogy a habanyagok csak az egyik irányba vághatóak jól késsel. Oké, van melegvágó is, ami jó eszköz tényleg. És utána szembesül az ember azzal, hogy mekkora nem kis szívás egy akár 8-10 cm mélyen lévő állítóművet alulról vagy oldalra fordítottan szerelni (ha kell)!
Az amerikaiak gombostűkkel rögzítik a pályát a ragasztás előtt, de ez csak darab síneknél illetve puha flexnél megy. Egy kemény, mondjuk Roco HobbyLine 2,5 mm-es vágánynál esélytelen szűk ívek esetén, mivel annyira tiltakozik a vágány, hogy kinyomja a gombostűket.
