A foton az elektromágneses hullám részecske jellegét kidomborító kifejezése.
Heissenberg óta tudjuk, hogy helye és lendülete nem határozható meg egyszerre, nos ez lehet a magyarázat az egyszer gömbhullámként másszor diszkrét dimenzió-igénnyel rendelkező kettős természetnek.
"Ha netán elfogadott vélemény volna - s nem képzeletem szülte marhaság - érdeklődöm, hogy milyen kísérlettel lehetne ezt igazolni?"
A gömbhullámként terjedő elektromágneses hullám intenzitását csökkented,akkor azt fogod észrevenni,hogy ritka felvillanások rajzolják ki a hullámzást.Ezek a fotonok,amik továbbra is pontszerűek,de ennek ellenére ugyanúgy kirajzolják az elektromágneses hullámzást,mint amikor az intenzitás nagy.
Szerintem csak az elektromágneses hullám,ami gömbhullám. De a foton semmiképpen sem. A suliban tanultak alapján én úgy képezelem el,hogy az elektromágneses hullám az elektromágneses mező hullámzása. Ez a klasszikus elektrodinamikában egy folytonos közeg. De a kvantumelektrodinamikában darabokból áll,és ezeknek a daraboknak diszkrét energiaállapotai lehetnek. Ha az n-edik állapotban van,akkor az n-fotonállapotban van,ami független részcskés közelítésben azt jelenti,hogy n darab foton van. Szóval a fotonok sokasága az elektromágneses hullámokat kirajzolják,mintha a vízhullámok lennének,és benne rengeteg strandoló egymás hegyén hátán. A Palatinuson a hullámfürdőben,ha sokan vannak az emberek kirajzolják a hullámzást,a mező mozaikos,az embereket ha csak diszkrét féle magasságra emelhetné a vízhullám,akkor annak a területnek a fotonszáma a magasságúknak felelne meg.
A vízhullám lehet gömbhullám,de a fotonok továbbra is pontszerűek,a mező darabjainak az energiakvantumállapotát szimbolizálják.
" első neutron befogásával létrejött radioaktív atommag még bomlás előtt újabb neutront fog be, így a rendszám ugrásszerűen megnő"
Ide ez van írva. Ha én leírnám hogy kettő + kettő = öt, akkor az itt hemzsegő troll csapat nem hiszem hogy kiolvasná a gondolataimat hogy minusz egy. :-))
Azé egy jegyzetben ilyet nem illene amire egy elsőéves vegyészhallgatót kirúgnának.
Egy vegyészhallgatót símán, nade a prof gondolataiból ki kell olvasni, vagy ki kell magyarázni, hogy miért jó az mégis. Például az idézett szöveg szerint " ... bomlás előtt még egy neutront befog..." Tehát a kuka diák következtessen, miszerint a második befogás után bomlik, nyilván bétát mégozzá negatívot és így mindjárt rendbe van az a jegyzet kérem. :o)
Most erre mit mondjak? A neutronokkal a tömegszám/nukleonszám nő, nem a rendszám. :-)) Azé egy jegyzetben ilyet nem illene amire egy elsőéves vegyészhallgatót kirúgnának.
"quark degenerate matter": vannak feltételezések, hogy a neutroncsillag állapot után lehetséges fejlődési stádium még a kvarkcsillag állapot, de ez még csak hipotetikus, mert kvarkcsillagot még senkinek sem sikerült kimutatnia. Ha létezik, anyaga bizonyára kvark-gluon plazmából áll, csak kérdés, hogy milyen módszerrel lehetne kimutatni, hogy egy bizonyos csillag kvarkcsillag......
- Tulajdonképpen mi értelme eseményhorizontról beszélni, ha mindenféle kijön belőle?
- Vagy a fény nem jut ki csak mondjuk a töltött részecskék? Ez elég furcsa, mert akkor a töltés hatása tulajdonképpen milyen szabályok szerint lett figyelembe véve? Az nem függ közvetlenül a fénysebességtől, attól a fénysebességtől, amivel a fény nem jut ki?
Erről alig esik szó még a szakkönyvekben is, mert annyira "lehetetlennek" tűnik eleve; pedig komoly lehetőségként felmerül.
Arról van szó, hogy mind a töltés, mind a forgás egyfajta gravitációsan taszító járulékot adnak a geodetikusok mozgásegyenleteiben, ha konkrétan kiszámítjuk őket. Vagyis egy próbatest, ha pl. a tengely irányában bemegy az EH alá, három hatás szuperponált eredője alá kerül: a "normális gravitációs vonzás", + "töltésből eredő gravitációs taszítás" + "a forgásból eredő gravitációs taszítás".
Nem forgó, de töltött esetben (R-N) végig van számolva, hogy a taszítás bizonyos pályáknál automatikusan dominálja a vonzást. Ha ilyen pályán ment be a test, akkor elmegy egy r helyig az EH alatt, ott visszafordul, és magától kijön, természetesen nem kell c-nél gyorsabban mennie, szabad mozgást végez. VAhhoz kéne erőlködnie a motorjaival, hogy ne jöjjön ki.
Véges sajátidő alatt jön ki.
Kerr és Kerr-Newman típusnál a hasonló szituációk még nincsenek konkrétan végigszámolva - ezért fogalmazok úgy, hogy nyílt kérdés - de a taszító járulék ugyanúgy, sőt duplázva fellép, mint az R-N esetben.
1. Átmenni a Kerr-lyukon a túloldalára ("valahová"), ebben az esetben amolyan "csillagkapuként", vagy átjáróként funkcionálna.
2. Közönséges módon belemenni az EH alá és visszafordulva kijönni.
Az 1-es dolgot már 68 óta tárgyalják, amikor Carter és Gautreau felfedezte az ún. maximális analitikus kiterjesztését a Kerr-téridőnek. Azt látták, hogy ellentmondásmentesen és az ált rel szabályainak megfelelő módon be lehet ágyazni az eredeti Kerr-téridőt egy nagyobb egységbe, aminek már csak a fele lesz ez és van egy igen hasonló másik fele is (sőt, harmadik, negyedik, n-edik esetleg). Sőt, ez a megoldása az Einstein-egyenleteknek jobb és teljesebb, mint az eredeti fél. (Hasonlóan történt a Schwarzschild-esetben is, ott Szekeres-Kruskal kiterjesztésnek hívják.)
A másik részbe úgy lehet eljutni, hogy elmegyünk az r=0 helyekig (ez egy "a" sugarú korong a z=0 síkon), és átmegyünk rajta. Mert a geodetikusok átvezetnek rajta szabályosan.
Hová jutunk?
Egy ugyanolyan metrikájú világba, mint ahonnan jöttünk, néhány különbséggel; pl. az r koordináta ott negatív. Micsoda ez?
Két hipotézis született (már akor is):
- egy másik aszimptotikusan sík, normális világ, csak nem a mi univerzumunkban
- a mi univerzumunk egy távolabbi részébe vezet visszacsatolva
Mindkét lehetőség belefér, az ÁRE a topológiát nem határozza meg egyértelműen, sőt, szinte semennyire.
A másik rész "fehér lyukként" viselkedik, akármelyik változatában, vagyis ott nem eseményhorizontok lépnek fel a megfelelő távolságban és a szingularitástól "elfelé" mennek a geodetikusok, nem bele.
ezt amúgy végre elmagyarázhatná nekem valaki. most akkor ki lehet jönni a Kerr fekete lyukból vagy nem? annak is van eseményhorizontja, de mégis azt mondják, hogy van belőle menekülés - egy másik univerzumba. és vissza miért nem lehet jönni ugyanazon az úton? végtelen ideig tart? vagy egyirányú utca?
Összefoglalom:
- Ha a2+e2 < M2, akkor vannak horizontjai, kettő. (a az impulzusmomentumot, e a töltést, M a tömeget jellemző paraméter). A belső játssza azt az "eseményhorizont-szerepet", amit emlegetni szoktak. A kettő közti rész az ergoszféra. Itt pl. lehet egy test összes energiája negatív.
- Ha a2+e2 > M2, akkor nincsenek horizontok, ezt hívjuk "csupasz szingularitásnak". Erős törekvés volt-van arra, hogy valahogy kimutassák, ilyenek nem jöhetnek létre a természetben (ezt intézné az eredeti "Kozmikus Cenzor"); de a tiltás eddig mégis csak hipotézis maradt, nem sikerült teljes körűen bizonyítani.
Remek az érvelés, de hibás. Egyszerűen azért, mert jelen ismereteink szerint az a 120 ember nem fog visszatérni. És így, a Földön maradt 120 ember, aki a legjobban érti az áltrelt még mindig nem tudja, hogy a modell helyes-e! Ők a Enterprise II-n repülnek a fekete lyukba?
Ebben igaza van pintnek: ha a jelenlegi modell helyes, akkor még elvi lehetőségünk sincs a belsejének vizsgálatára
Szerintem ti tévedtek. Miért kéne a "Földön maradt n embernek tudnia, hogy a modell helyes-e", ahhoz, hogy helyes legyen?
Az ellenőrzés akkor megtörtént. Eldőlt. Hogy a fórumozók erről nem tudnak, az nem objektív kritérium.
Másrészt, mint már mondtam: a kijutás lehetetlensége csak a Schwarzschild-fekete lyuknál áll meg biztosan. Már a következő bonyolultabb modellnél, a nem forgó, de töltöttnél (Reissner-Nordström), ha veszünk egy tisztán sugárirányba bemenő semleges próbatestet, és elég nagy a töltés, olyan geodetikusra kerülhet, ami az EH alól visszafordul és kijön véges sajátidő alatt. Minden különösebb erőlködés nélköl, magától.
A Kerr-esetnél ilyesmik létezése nyílt kérdés.
De mondok még nyilvánvalóbbat: utazzon a szakértő csapat egy meztelen Kerr-tipusú szingularitáshoz, és méricskéljen ott. Ez csak abban különbözik a felöltözöttől, hogy a2+e2 > M2 a megfelelő egységekben.
Ha az ő méréseik verifikálják a modellt, akkor igen nehéz volna azt mondani, hogy igen, de ha < , akkor meg rossz a közös modelljük.
dehogyisnem, matematikában értelmezve van. fizikában és más természettudományban nem tudok elterjedt szingularitásdefinícióról. (vigyázni, a fizikában használatos matematikai modellben ismét lehet értelmezve.)
mellesleg kétféle szingularitás van. az egyik a "valódi", ami magának a matematikai struktúrának inherens tulajdonsága. a másik pedig a "látszólagos", ami elkerülhető, ha például okosan választjuk meg a leíró koordinátarendszert. a schwarzschield/kerr/stb metrikákban van "valódi" szingularitás is.
<religion> ami számomra azonnal azt is jelenti, hogy ezek nem lehetnek reális modellek, mert a valóságban nem lesz végtelen anyagsűrűség nulla térfogatban. ez azonnal ki fog derülni, ahogy tényleges megfigyeléseket lehet végezni. </religion>
[i]Vedd figyelembe, hogy nem nagyon írnak itt altrel szakértők. Vagyis vak vezet világtalant [/i]
Tisztelettel megjegyezném, én pl. nyertem elm.fiz. OTDK-t ált.rel. témájú dolgozattal (konkrétan pont valami fekete luk megoldásról szólt). Hadd tekintsem legalább félszeműnek magam a témában, jó? :)
"Ebben igaza van pintnek: ha a jelenlegi modell helyes, akkor még elvi lehetőségünk sincs a belsejének vizsgálatára"
ezt amúgy végre elmagyarázhatná nekem valaki. most akkor ki lehet jönni a Kerr fekete lyukból vagy nem? annak is van eseményhorizontja, de mégis azt mondják, hogy van belőle menekülés - egy másik univerzumba. és vissza miért nem lehet jönni ugyanazon az úton? végtelen ideig tart? vagy egyirányú utca?
"Ők mindannyian beszállnak egy Enterprise-ba, beutaznak a fekete lyukba, kimérik a dolgokat. Ez nem megfelelő ellenőrzés?"
Remek az érvelés, de hibás. Egyszerűen azért, mert jelen ismereteink szerint az a 120 ember nem fog visszatérni. És így, a Földön maradt 120 ember, aki a legjobban érti az áltrelt még mindig nem tudja, hogy a modell helyes-e! Ők a Enterprise II-n repülnek a fekete lyukba?
Ebben igaza van pintnek: ha a jelenlegi modell helyes, akkor még elvi lehetőségünk sincs a belsejének vizsgálatára és így mindenki azt mond, amit akar. Tehát ha a jelenlegi modell a valóságot írja le, akkor a fekete lyuk belsejének leírása érdekes, de nem tudományos, mivel nem ellenőrizhető.
aminek keretében 3 előadás foglalkozott a Kerr-téridővel, rákattintva az előadókra ott vannak a teljes előadások.
Ez -láthatóan - szakmai továbbképzés-workshop anyag, amiben az előadók nem új, vad ötleteiket propagálták, hanem fizikus és más érdeklődő kollégák számára összefoglalták a tárgykör alapjait és mai állását.
És amikor a Fodor Gyuszi előadásán a "bevezetés" fóliát feltette, és ott szerepelt az a pont, hogy
"Fekete lyuk: egyértelműen Kerr-téridő"
képzeld, nem hördült fel a közönség, hogy ne má, hogy mondhat ilyet?! monnyon le!
merthogy ez ugyanolyan letisztult szakmai álláspont, mint a többi.
"A fekete lyukak modelljei a már kialakult lyukkal foglalkoznak"
és ennek következtében nem is lehetnek reálisak, mivel a fekete lyukba folyamatosan hullik az anyag, ráadásul egyenetlenül
Nonszensz "következtetés"; a fekete lyuk-struktúra az, ami kialakult és azután mint ilyennel történnek a dolgok, pl. anyag hullik belé, sugároz, moziba megy satöbbi.
"felteszünk valamilyen ésszerű szimmetriát"
a világnak nincs térbeli szimmetriája.
Aha. Akkor ennek a pingponlgabdának itt a kezemben sincs forgási szimmetriája, nyilván. És a forgó fekete lyuknak sincs tengelyszimmetriája. Nem kéne ilyen bombasztikus és megalapozatlan állításokkal dobálózni.
kivéve ha arról van szó, hogy mik a modell határai. a modell ugyanis nem tud nyilatkozni a saját határairól. valamint azt is megnézném, hogy mit akarnak ezzel a modellel vizsgálni: 1, a fekete lyuk környezetét, 2, speciális határfelületei körüli zónát (ergoszféra, stb), 3, vagy pedig a mélyét.
ha szerinted utóbbit is, arra kérnék hivatkozást, mert nem hiszem. szerintem széles körű konszenzus van abban, hogy a franctudja, mi lehet a "szingularitás" közelében. márpedig a kérdés erre vonatkozott.
Mindegyik tartományt (bár nem világos, mit értesz a "mélyén"), sőt, még olyan tartományokat is, amikre eredetileg senki sem gondolt, vagyis a teljes analitikus kiterjesztéssel lefedhető tartományokat (Carter, Gautreau eredetileg). Ezekkel kapcsolatban merül fel az átjárás lehetősége másik univerzumba/a miénk távoli részeibe és az időutazások lehetősége.
Forrást már eleve javasoltam, a Chandrasekhar-monográfiát. De bármelyik jelentős ÁRE-tankönyvben (MTW, Wald, Perjés satöbbi) részletesen foglalkoznak a témával.
Sajnos, hogy a lezajlott párbeszédben ki mit nem értett, objektív dolog, amit bárki láthat, aki szintén értően átolvassa. Ahogy a modellek jósága (valóságtartartalma) is objektív.
Úttorosz, az i. e. 4. században élt híres szamoszi csillagosz felállította azt a modellt, hogy a Föld golyó alakú, és hozzávetőlegesen meg is határozta a sugarát.
Elmélete feledésbe merült hosszú évszázadokra, ahogy kollégája, Arisztarkhosz heliocentrikus modellje is. Aztán Magellán útjával a modell kísérleti igazolást nyert, de az utókor alig vett tudomást a zseniális elődről.
1. Kérdés: tudományos modell volt-e Úttoroszé?
Igen.
2. Kérdés: jó ez a gömbölyű modell?
Igen.
3. Kérdés: az elfeledett évszázadok alatt is jó volt a modell? Mondjuk 333-ban is éppen olyan jó volt, mint Magellán útja után?
Vagy akkor - mivel nem "küldtek információt az ellenőrzéséről olyan személyeknek, akik azután pozíciójuknál fogva kihírdethették volna, hogy jó" nem volt jó, hanem rossz? Kevesebb volt az igazságtartalma, a valósággal való megegyezése ezért?
Nyugodtan körülhajózhatták volna 333-ban is a Földet, ahogy Magellán hajói. Hogy nem tették (vagy tették, csak nem értesültünk róla), az befolyásolja magának az állításnak az igazságtartalmát? 333-ban még nem volt gömbölyű a Föld?
Hogy ki, mikor, hogyan "ellenőriz", az esetleges és gyakorlati dolog.
Vedd figyelembe, hogy nem nagyon írnak itt altrel szakértők. Vagyis vak vezet világtalant játék megy, ismeretterjesztő irodalom allegóriáiból tájékozódva, ezeket a félinformációkat "továbbfejlesztve" állítunk itt mindenféle idétlenségeket. Szerencsétlen modell erről igazán nem tehet.
A modellnek van egy olyan előrejelzése, amely kettős rendszerek ciklusidejének változására vonatkozik. Ez azért izgalmas, mert a modellt nagyon erős görbületre teszteli. Kis görbületre sok-sok teszt van a Merkurtól a GPS holdakig, de az erős görbület más kérdés. Ez sokkal közvetlenebb, olyan dolog, ami nagyon erősen specifikus erre a modellre. Mivel a megfigyelések jól egyeznek az előrejelzéssel, ez nagyon megnövelte a dolog hitelét.
Arról, hogy mi lesz az anyaggal, ez a modell nem mond semmit. Nincs is benne atom meg ilyenek.
Ettől még tud érdekeset mondani a fekete lyukról csak éppen más vonatkozásokban. Pl. arról hogy egy ilyen meg egy rendes csillag keringési ideje hogyan alakul. Szerintem ez egy nagyon nagy eredmény.
elismételted ugyanazt még egyszer, erre már válaszoltam. kettőnk közül te vagy az, aki nem érti a másik mondandóját.
bizony, egy tudományos modellnek követelménye, hogy ellenőrizhető legyen. ezen nincs mit vitatkozni, ez egyértelmű. az ellenőrzés pedig definíció szerint információ hozzánkjutását jelenti.
erre nem kívánok több szót vesztegetni, ha eddig nem sikerült világossá tenni, eztán se fog.
Nem az a baj, hogy nem hiszed el, hanem, hogy a válaszodból láthatóan, nem értetted meg. Most szórakoztató stíluselemek nélkül, röviden átfogalmazom: 1. Egy tudományos modell igazságtartalma/jósága nem függ attól, hogy kikhez milyen információ jut el vele kapcsolatban. Legfeljebb az ellenőrzések/elbírálások során nem teljesen derül fény rá, de az a társadalmi működés sajátossága. 2. Az ellenőrzés gyakorlati lehetőségére mondtam egy kézenfekvő példát, olyat, amikor a te általad kifogásolt "elvi lehetetlenség" már semmiféle szerepet nem játszik az ellenőrzésben. Ennyi. Ha ezek után is megismétled azokat, amiket már kétszer, akkor nem tudok mit tenni vele; de arra kérlek, ne írj olyan szóhalmazokat, amiket úgy vezetsz be, hogy "szerinted ....ez meg ez". Hogy mi van "én szerintem", azt meg szoktam tudni fogalmazni, és az nagyon különbözött azoktól.
