"A sebességből adódó energia nem belső energia." Na erre vigázz! Ha az elektron 1/137 c, vagy éppen 85%-os c sebességgel kering a proton körül, akkor milye van a mozgó elektronnak a hidrogénban vagy a neutronban? A kinetikus energiáját át is tudja adni az elektron, ha kell.
Konkrét tényadatnak örülnék. Aztán majd filózhatunk az űrhajóról is. Szóval én nem tudok olyan két makrotestről, amely a mi Univerzumunkban egymáshoz képest fénysebességhez közel száguldozik. Szerintem az egyik nem lehet az. Ha tudsz tényszerű ellenpéldát mondani, meghajlok a Galilei-elv előtt :-)
Most egy régi könyvből néztem, az új valahol az ágy alatt van :-)
A Hubble-állandó egyre bizonytalanabb, ahogy megyünk az időben visszafelé. Sőt mostanában 6 milliárd évig hátramenőleg lassulást mutattak ki. Tehát gyakorlatilag kisebbek a sebességek a múltban a Hubble-állandóból kiszámítotthoz képest.
Javaslom, a klasszikus termodinamikával most csínján bánjunk az érvelésnél. Egy gyorsuló töltés pl. energiát sugároz, ha elektromágneses térbe kerül. Nehéz erre termodinamikai analógiát találni.
Van egy feltételezésem: ha két objektum relatív sebessége fénysebesség közeli, akkor az egyik szükségképen nem lehet makroanyag. Erre keresek számszerű ellenpéldát, hogy megdöntsem a feltevésem. Örülnék, ha segítenétek. A Galilei-elv gyakorlati alátámasztását vagy elvetését látom ebben.
Érdekes e-dinamikát tanítottak az L.-nek! Mindenhol máshol az áll, hogy a kisugárzás a töltések (lokális) mozgásából ered, de a mozgási állapottól függetelenül az e.m.- hullám terjedési sebessége véges és állandó.
Tégla, ezt a 'szakelméletét' is már kiszúrtad Lingarazadának, ha más beavatkozol: "Én ugyanis a sugárzási instabilitásról beszéltem ott. Azt pedig mindig a távoli zónában lévő mezők határozzák meg."
Kételkedésem innen van, ezt néhány számadattal illusztrálnám:
Vegyünk mondjuk 250 000 km/s értéket alapul. A Hubble-állandó szerint az expanzió sebessége megaparsecenként 50 km/s. (1 Mpc=3.26 millió fényév). Ebből látható, hogy 15 milliárd fényévnél is túl kellene lenni ilyen 250 000 km/s sebességgel haladó galaxisnak. Az expanzió persze nem volt egyenletes, ha visszafelé megyünk az időben, ez egyre lassabb volt. Mindenesetre én nem tartom valószínűnek, hogy ilyen sebességű galaxis létezne. A kvazárokat gondolom nem sorolod ide, nincs tudomásom róla, hogy színképük lenne.
A legtávolabbi galaxisok mintegy 5000 millió fényév távolsára vannak, a Hubble-állandó szerint sebességük nincs 100 000 km/s, de ez már megbízhatatlan saccolás csak. Ilyen távolságra lehet színképet kapni? Úgy tudom, csak a fényességet lehet mérni.
Tehát úgy vélem, ha visszafelé megyünk az időben, akkor egyre nagyobb sebességű anyagot látunk ugyan, azonban az anyag egyre egyszerűbb szerkezetű lesz. Nem hiszem, hogy látunk mondjuk 250.000 km/s sebességű anyagot, amelynek színképe van.
Szívesen venném, ha tudnál konkrét példát mondani számértékekkel alátámasztva.
"Én ugyanis a sugárzási instabilitásról beszéltem ott. Azt pedig mindig a távoli zónában lévő mezők határozzák meg." ----- Ekkora hülységet életemben nem hallottam, hagyjuk, mert még tovább levetközöl!
Ha te valakire ilyet mondasz, az azt jelenti, hogy éppen valami érdekeset, szakmailag korrektet és elgondolkodtatót mondott. Ezeket mindig részletesen elolvasom.
Érdemes figyelni rád, mindig kiszúrod a szakértelmet :)
Lingarazda, újat nem vagy hajlandó tanulni, vagy nem tudod az újat megérteni. E mellett makacs és szemtelen is vagy. Tandijat nem fizetsz, miért foglakozzak Veled?
Ellentétbe Veled, az elektrodinamikat kitünöen fújom. De e mellett a variációsszámítást is, ami nagy elönybe részesít mindenkivel szemben, aki a sugárzásról beszél!
"Azt hiszem (nálam is) az okozz(ta)a a félreértéseket, hogy élesen meg kell különböztetni a relativisztikus hosszváltozást, az idő múlásának sebességét és a tömegnövekedést. A hossz, idő és tömeg sajátrendszerbeli értéke, múlása, független attól hogy mely másik rendszerből vizsgáljuk, viszont a relativisztikus effektusok koodinátarendszer függőek. Tehát a mért eredmények a megfigyelő és az objektum relatív sebességétől függ."
Akkor mikor számít a sajátrendszerbeli érték és mikor a megfigyelő szemszögéből mért? Mondjuk kimutatható -e egy gyorsan keringő kettős csillagról, hogy a nagy sebesség miatt ellipszis alakú lesz?
Kutató vagyok, csak a tényeknek hiszek. Feltettem azt a kérdést, hogy tud-e valaki mondani olyan testet, amely megközelíti a fénysebességet, ez nem látszólagos sebesség, és anyagszerkezete van. Pl.színképvonalai vannak. Ha van ilyen, nem tamáskodok tovább :-)
Éppen ezt írtam, hogy ennek az adott hozzászóláshoz semmi köze nincs. Én ugyanis a sugárzási instabilitásról beszéltem ott. Azt pedig mindig a távoli zónában lévő mezők határozzák meg. Olvass már legalább egy elektrodinamika tankönyvet!
"Minden nehéz problémának van egyszerű, világos, könnyen érthető hibás megoldása..." A múlt század fizikájára értelmezve, igazad van! Sok egyszerü megoldásokat produkált, túl sokat....
Mind a 101 húszadig századbeli hipotézist ki lehet dobni a fenébe. Még a laikusok is nagyon egyszerüen el tudják képzelni mi is történik az Új Világelméletben az univezummal.
Minden nehéz problémának van egyszerű, világos, könnyen érthető hibás megoldása... :-)
