Sziasztok!
Kiegészítésképpen annyit hagy fűzzek hozzá, hogy fontos, hogy ezeket a jogokat, jogszerzéseket, azok érvényesülését a maguk történelmi kereteiben tekintsük.
Egy-egy szerzett jog kizárólag a joghatósági területen érvényesült. Egy Bocskai által adományozott jog csak - és kizárólag - az általa birtokolt, s jogérvényesíthetősége alá tartozó területen érvényesült. Ahogy a Habsburgok (magyar király) által adományozottak sem érvényesültek Erdélyben.
Volt tehát egy erős területi korlátja e jogoknak. Maga a területi hatály. Ez ma is létezik, látványosan érvényesül az adózás szabályaiban, az itt élő külföldiek itteni, s a külföldön élő magyarok kinti adózásának államközi megállapodásokon alapuló, bevezetett gyakorlatában)
Egy hajdú, letelepítve Bocskai-birtokon széles jogokat élvezett, de mihelyst áttelepült volna akár csak a Dunántúlra, bagy Szeged környékére, már nem élvezhette volna ezeket (adómentesség, stb.). Nem is lehetett "csak úgy" átköltözni (de ez más téma).
Az viszont ide kapcsolódik, hogy ha egy armális nemes beköltözött egy városba, de nem lett annak polgára, akkor jogai érvényesültek ugyan, de új kötelezettségeket vett magára, amik mellé nem szerzett új (helyi) jogokat, s a király által adományozott jog a helyi kötelezettséggel együtt leginkább nem érte el egy helyi városi polgár lehetőségeit.
Azaz mentes volt mondjuk a kilenced alól (ha gazdálkodott jobbágytelken), de nem szerezhetett részt (lehetőséget) abból, amit a város nyújtott egy-egy polgárának (földbérlet, malomjog, italmérés joga, mészárszék állításának lehetősége, stb.) Ha kereskedett ugyanúgy vonatkoztak rá a kereskedés szabályai. (alább majd a nagybócsai Sárközyk kapcsán linkelt blog 2 részében kiderül, hogy az, hogy Kecskemétre beköltöztek, s polgárai lettek a városnak, milyen távlatokat nyitott előttük, épp a városi jogok miatt
http://toriblog.blog.hu/2009/05/25/nicolas_sarkozy_magyarsagarol_torteneti_huseggel_2_resz_a_hiros_varos)
A személyi jog a polgári állam óta gyakorlat. Az, hogy én magyar állampolgár vagyok, s ebből erednek bizonyos jogaim, ez a nemesítések időszakában nem érvényesült (voltak a kiegyezés után is persze nemesítések, de az már elsősorban rang volt, nem jog)
Ezek a jogaim ma sem érvényesülnek (vagy korlátozottan) külföldön, ahol pedig úgy érzem magam (EU) mintha itthon lennék, az azért van, mert egy nagyobb közösség joga alá tartozom ezzel. Itthon magyarként, kint magyarként, s ott ahol élek az ott élő helybeli is, helyi állampolgárként)
Volt emellett egy időbeni korlátja is. Nem kimondottan, de a gyakorlatban igen. (az adományozó elrendelte, hogy ő elrendeli, s azt aztán tartsa be mindenki, mindig onnantól kezdve)
De minden uralkodó szuverénnek tekintette magát, s ebben az is benne volt, hogy nem tekintette magára nézve kötelezőnek az elődje által adott jogokat, adományokat, kiváltságokat (egyedül a birtokadományok voltak 'békén' e tekintetben). Ezért az ilyen menleveleket, adományleveleket a 'jogalkotó' személyének megváltozásakor (új király) a jogban részesülők igyekeztek megerősíttetni (és újakat szerezni). Ezért van, hogy egy-egy város múzeumában sorra megtekinthetjük a különbözőbb megerősítéseket, új kiváltságleveleket. Amik koránt sem voltak egységesek (egy-egy város máskor tarthatott vásárt, más volt az adója, stb.) Emlékeztek a lőcsei bíró ügyére Görgei alispánnal. A bíró vére által szerzett föld nem arra vonatkozott, hogy körbecsurgatják a megkőtt bírót, mégis a megfogalmazás olyan volt (ahol vére hulluk, vagy valami iylesmi, ami elsősorban katonai erényeket feltételezett volna. (De kellett a föld borsóföldnek)
A köznemesítésről:
Kezdetben nem voltak külön nevezve ún. nemesi jogok. A királyi adománybirtokot szerzett személyek a birtok révén nyertek jogokat, amelyek később a gyakorlatban egységesültek. S azért volt joga a birtokkal, mert feladata is volt amihez jövedelem fedezetül kapta a birtokokat, az azon élők szolgálataival.
A XVI-XVII. században a nagy volumenű nemesítések során birtokot nem adományoztak, hanem csak nemesítő levelet (lényegében mentességlevelet, cserébe a múltbéli szolgálatokért, vagy előretekintően egy-egy feladathoz kapcsolódva, elvárva bizonyos - elsősorban - katonai szolgálatokat.)
Ehhez kapcsolódóan ajánlok egy blogbejegyzést, amelyben igyekeztem ezt bemutatni: http://toriblog.blog.hu/2009/05/14/nicolas_sarkozy_magyarsagarol_torteneti_huseggel_1_resz_de_genere
Példádban a 9254-ed magában szerzett nemesség nem oszlott meg, hanem egy közösség kapott bizonyos jogokat (mentességeket, gazdasági előnyöket, kocsmatartás jogát st,.olyanokat, amik a fölf birtokosát illették), akinek tagjai élvezhették azokat a jogokat, akár merre változott is a közösség létszáma (9200-ra vagy 9400-ra). Nem úgy kell szemlélni, mint egy tagosított földbirtokot. A jog tehát nem volt megosztható. Az más kérdés, hogy településenként volt a Liber Fundi (amolyan telekkönyv féle), amely tartalmazza, hogy a településhez tartozó földeket miként osztották fel, s ki mit művelt. Annak anyagi előnyeiből is meghatározott szabályok szerint lehetett részesülni.
Ahogy a kötelezettségek is egyetemlegesen terhelték a közösséget. pl. katonaállítási kontingens. Nem az volt, hogy X-nek, meg Z-nek kell menni katonának, mindig, hanem az, hogy ennyi meg ennyi katonát kell kiállítania a közösségnek, ha "el kell menni katonának" S a város leosztotta, hogy milyen cenzushoz kötötte a családoknál a katonaállítási kötelezettséget. A kinek 'kellett', meg kinek 'lehetett' szabályait, s akinek 'lehetett', az mit kapott érte). A birtokot nem, de nemeslevelet kapott egyéneknek mind el kellett menni katonának, ha elrendelték.