Köszönöm szépen! Azt hiszem kezdem már érteni, hogy egy adott vezetéknév etimológiája nem feltétlenül tükrözi a nevet viselő egyén genetikai környezetét.
A Tamaskovics ~ Tomaskovics név esetén még az a forgatókönyv is elképzelhető, hogy egy Tomašek nevű szlovák ember leszármazott Horvátországba vagy a történelmi Szlavóniába, ott családot alapított, majd a leszármazottai megkapták a horvát Tomašković megkülönböztető nevet. Az utódok már mint horvátok visszaköltöztek szlovák környezetbe, a mai Szlovákia területére, ahol Tomaškovič-okká elszlovákosodtak, majd a későbbi generációk magyar területre költözve magyarrá lettek Tomaskovics > Tamaskovics néven. De az is lehet, hogy a szlovák Tomašek nem mozdult el a Felföldről, és szlovák környezetben lettek az utódai Tomaškovič-ok, és az s, hogy Tomašek az ott ritka névforma ellenére szlavóniai vagy horvátországi horvát volt. Névtani alapon a lehetséges forgatókönyvek között nem tudunk dönteni.
A Tamaskovics-ok m. Tamás ~ szl. Tomaš alapneve görög átköltésű arámi személynév. Ennek ellenére nem kétsséges, hogy a Tamaskovics vezetéknév szláv környezetben keletkezett, és közel-távol nem volt a felmenők közt sem görög, sem arámi ős. Ez a Bozsó családnévre is igaz: írtam, hogy ez „magyar(osodott) környezetben, magyar alapon képződhetett”. Ennél fogva a névadó Bozsó is már magyar lehetett, és családtörténeti-genealógiai szempontból lényegtelen, hogy a személynevének mi az etimológiája, magyar-e avagy szláv, ha az utóbbi, akkor névdivatból vagy kulturális körülmények miatt viselte-e (mint a fenti Tomašek a sajátját), esetleg a még távolabbi felmenők etnikai háttere az ok. A XVII. sz.-ot követően ilyen családnevek már nem nagyon alakultak, Kázmér 1430-ból adatolja az Bozsó (írva: Boso) vezetéknév első adatát, tehát a névadó ős időben nagyon távoli ahhoz, hogy a későbbi generációk családtörténetéhez támpontul szolgáljon az ő személynevének az etimológiája.
Írod: „Még olyat is olvastam, hogy a Bozsó a szláv Bozsidar keresztnév rövidüléséből keletkezhetett és így lett vezetéknévvé.” – Ugyanerre utaltam, amikor azt írtam, hogy „szláv eredetű, a Bož(e)- kezdetű teofórikus (istenre utaló) előtagú nevek önálló rövidült alakjaként”. A Božidar teoforikus, azaz az isten nevét magában foglaló személynév, jelentése ’Isten ajándéka’, ilyenként a magyar Teodor és Tivadar nevek forrásául szolgáló görög Θεόδωρος (Theodórosz) tükörfordítása. Ugyanennek a görög névnek másik szláv kalkja a Bogdan ~ Bohdan ’Isten adta’. De voltak korábbi keletkezésű, belső szláv alapon alkotott ide vonható teoforikus szláv nevek is, mint pl. a Božebor ’isten[nel] küzdj, harcolj’, Božetěch ’isten [adta] nyugalom, enyhülés; vigasz, öröm’, vagy a nem palatalizált tőváltozatból Bogumil ’isten[nek] kedves’, Boguslav ’isten dicsősége’ stb.
Mint írtam, Tamaskovics vezetéknevű felmenőm kb 1850-ben került Felvidékről (Nyitra környékéről,) Baranya megyébe. Ő lehetett esetleg a még régebbről (oszmán időkből) a Felvidékre vándorolt horvátok leszármazottja? Vagy ez megint ilyen "minden is lehetséges" okoskodás?
A Bozsó vezetéknév esetében melyik eredet lehet valószínűbb a kettő közül? Ezen nevű felmenőm kercseligeti volt, amennyire tudom. Nem valószínűbb valamennyire, hogy inkább a Bazsó családnév előzménye a magyarosodott Bazsil forma? Mindkét vezetéknév (Bazsó és Bozsó is) viszonylag gyakori magyar nyelvterületen. Még olyat is olvastam, hogy a Bozsó a szláv Bozsidar keresztnév rövidüléséből keletkezhetett és így lett vezetéknévvé. Nyilván ez sokkal felületesebb magyarázat lehet.
Tamaskovics: Bízvást a szláv Tomaskovics névforma magyarosodása a magyar Tamás névalak hatására. A Tomaskovics név egyaránt lehet lengyel (Tomaszkovicz), szlovák vagy szlovén (Tomaškovič) és horvát (Tomašković) eredetű. Az ukrán Томашкович (Tomaskovics) nem zárható ki, de kevésbé valószínű. A név alapja a Tamás egyházi személynév nyugati szláv változatának kicsinyítő képzős lengyel Tomaszek, szlovák-szlovén Tomašek, horvát Tomašek formája, amelyhez az említett nyelvekben különböző mértékben élő szláv -owicz ~ -ovič ~ -ović ~ -ович apanévképző járult.
Az adott név előfordulási gyakorisága a jelenkori adatok szerint abszolút értékben észak felé csökken: így a leggyakoribb a horvát területen, annak ellenére, hogy az alapnév ilyen -š-es formája a horvátban átvétel (egyrészt az olaszból, másrészt a cseh-szlovákból).
Bozsó: Ez képzőtlen apanév egy magyar Bozsó ~ szláv Božo személynévből. A magyar személynév vagy szláv eredetű, a Bož(e)- kezdetű teofórikus (istenre utaló) előtagú nevek önálló rövidült alakjaként, esetleg a görög Βασίλειος (Baszileiosz) egyházi személynév latin Basilius alakjából magyarosodott egyik formának, a Bazsil-nak a rövidülése -ó kicsinyítő képzővel (vö. még Bazil, Vazul, Vászoly). Ez utóbbi esetben az eredeti alak a Bazsó, amelynek a-ját a második szótagi -ó hasoníthatta magához. Bármi is az alapszemélynév eredete, a gyakorisági adatok alapján a családnév (mint képzőtlen apanév) már magyar(osodott) környezetben, magyar alapon képződhetett.
Kenderák: Végső soron vélhetően a lengyel Kędrak /keⁿdrak/ név magyarosodásáról van szó. Az orrhangú ę ilyen környezetben már a mai lengyelben is /en/ hangkapcsolatnak ejtődik, és a szokatlan -ndr- torlódás feloldódhatott egy ejtéskönnyítő e hang betoldásával, vö. András ~ régi és nyelvjárási Andorás. A név az elsőben elnevezett hajviseletére utaló ragadványnév volt, amely a lengyel kędzior ’hajfodor, hajfürt’ szó kemény kęndr- tövének és az -ak nagyító képzőnek a kapcsolata.
Tamaskovics (esetleg Tomaskovics). Tudom, hogy ez egy szláv és képzős apanév lehet. De mi a pontos eredete? Érdekes a lakhely, mert 1849-ben még Nyitra környékén éltek, 1852-ben pedig már Baranya megyében.
Bózsó (Bozsó). 1800-as évek közepén Baranya megye északnyugati részén élt.
Egyik Kaposvár környéki ismerősöm anyja Kenderák. Ez talán a lengyel Kendrak-ból jöhetett?
Golyena: Ez megint olyan név, amelyhez csak nagyvonalakban megfogalmazott etimológiát tudok adni. Nyilvánvalóan nem magyar név: ez lerí a hangalakjából, és a magyar alapról történő elemezhetetlenségéből.
A hangalak és a vázoltad Zemplén és Abaúj-Torna megyei előfordulások a szláv hátteret vélelmeznek. A kezdő g- miatt (a következőkben kifejtett etimológia okán) az amúgy adódó szlovák opció ki van zárva. Ugyanez a helyzet a ruszinnal is, hacsak azzal nem számolunk, hogy a ruszinok által irodalmi nyelvként használt orosz szerkesztésű egyházi szláv a kiejtésben felül nem kerekedett az amúgy h-zó ruszin népnyelven.
Probléma, hogy az alapul szolgálható szláv neveket nem sikerült adatolni szláv területen adatolni.
Az orosz hatást figyelembe véve az etimológia talán a következők egyikére alapozható:
– orosz голый (golij), ukrán голий (holij) ’csupasz, meztelen, kopasz’
– ukrán голити (holiti) ’borotvál’ → голений (holenij) ’borotvált’
– orosz голень (goleny), ukrán kicsinyítő képzős голінка (golyinka) ’lábszár, alszár’
Ebből a szempontból azonban problematikus az -ena végződés és a lágy ly kettősének a magyarázata.
Talán kiutat jelenthet, ha északra vándorolt, és az ottani szláv közé asszimilálódott délszlávokkal számolunk. A horvát-szerv ismeri mind a gol ’meztelen, csupasz’, mind a golijen ~ goljenica ’lábszár’. A Hrvatski jezični portal által feldolgozott családnév-irodalom hozza a Mura-vidéki Golenko és Golenja vezetékneveket, amelyek esetleg északi szláv környezetben adaptálódva létrehozhatták a kérdezett nevet. Az utóbbi horvát névvel azonosnak tűnő Goleňa egyébként előfordul Szlovákiában Perín (Perény) központtal. Esetleg ennek a névnek van szó olyan esetlegesen módosult változatáról, ahol a lágyság cserélődött fel a második és harmadik mássalhangzó között (l : ny > ly : n) akár még a szláv környezetben, akár a magyarosodás során.
>> Érdekes Kázmér Miklós véleménye; amúgy a Barics pont egy eléggé gyakori horvát eredetű vezetéknév (HJP szerint). <<
Kázmér Miklós művének a címe: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. Ehhez mérten azokat a XIV-XVII. századi magyarországi forrásokban előforduló vezetékneveket vette bele, amelyhez magyar etimológiát tudott adni. Ez önmagában nem kárhoztatható, az már inkább, hohy nem jelezte, ha a magyaron kívül már nyelvi etimológiája is van az adott névnek. Adott esetben azonban elégséges az is, hogy Kázmér a Barics névnél csak egyoldalú etimológiát közöl, mert pont arra lehetett így kifutni, hogy az -ics neveknek (legalábbis egy részüknek) a nyilvánvaló délszláv eredet mellett lehet magyar etimológiája is. A két etimológia lehetséges viszonyát már a Kázmér adta horizonton túl kell és lehet vizsgálni.
Érdekes Kázmér Miklós véleménye; amúgy a Barics pont egy eléggé gyakori horvát eredetű vezetéknév (HJP szerint).
Amennyire a magam szerény tudásából és forráskutatásaimból tudtam, levontam már a végkövetkeztetést a Cserkesz (Cserkez) vezetéknévvel kapcsolatban. Csak én nem bölcsész vagyok, (gyógyszerészet a fő vonalam) a névetimológia "csak" egy nagyon-nagyon jelentős hobbim.
Értem, hogy ennyi minden nem fér bele ebbe a keretbe, (hihetetlen sok hasznos választ adtál már eddig is) de nem tudom, hogy hol és hogyan szerezhetnék döntő bizonyítékot azzal kapcsolatban, hogy ezen vezetéknevű felmenőim tényleg horvát származásúak-e. Talán a környezeti névállomány jár legközelebb az igazsághoz.
Amúgy Nagyatád lakosságának többsége az 1700-as évek végén még horvát (nyelvű) volt, de már akkor sem találtam sok horvát keresztnevet. Viszont annál több délszláv (horvát) vezetéknevet igen. Ebből gondoltam, hogy pl a házastársak vezetékneve lehet a döntő. De ezek csak laikus fejtegetések.
Gobodics: A FamilySearchön a XVIII. sz.-tól ki lehet mutatni Kaposszentbenedek (ma Bárdudvarnok része) központtal mind római katolikus, mind helvét hitvallású református anyakönyvekben. A településre tudtommal nem jellemző a délszláv népesség, az 1890. évi népszámláláskor minden lakosa magyar anyanyelvű volt.
Az -ics végződés rögtön felkelti a délszláv eredet vélelmét. Ennek igazolásául azonban az szükséges, hogy a megelőző névtövet délszlávok által használt régi személynévként (ragadványnévként) lehessen igazolni. Ilyet azonban nem sikerült találnom. A RadixIndex.com-on mutatkozik ugyan a Gobodi név, de északon: Nagysallóban (ma Tekovské Lužany, Szlovákia) és Rózsaszentmártonban (Heves m.). Ez egyértelműen magyar képzésnek tűnik. A Krímben előfordul a Gobod vezetéknév, de igen ritka, és nem biztos, hogy idevonható.
Az -ics képzőt ugyanakkor Kázmér Miklós kicsinyítő szerepű magyar fejleménynek tartja mély névtövek esetén is, vö. Andics (< András), Barics (< Bartalan ~ Bertalan, Barabás), Gálics (Gál < Gálos), Kadics (< ? Kada), Kálics ~ Kalics (< Kálmán). Ez az -ics képző az elevenebb -is alakváltozata lehet, vö. Barics ~ Baris, Kalics ~ Kalis, továbbá Bódis ~ Boldis, Gyuris stb.
A név tehát egyaránt lehet magyar és délszláv (sőt keleti szláv is), de Gobod- névtövet magyar alapon sem sikerült azonosítanom. Ugyanakkor a magyar Gobodi alak léte mégis inkább a magyar eredet mellett szól. A krími előfordulás megengedi azt a felvetést, hogy az alapnév olyan török eredetű (?) személynév lehet, amely a ritkasága folytán önálló an nem maradt fent.
De a Krímben nemcsak tatárok éltek, hanem előttük germánok (gótok), akik hátrahagyhatták a névkincsüket is. A német Godebald (< ógermán *gudą ’isten’ + *balþaz ’merész, bátor’) személynév Gobod (Gobód) alakúvá módosulhatott, vö. az elejéhez a német Gobert < Godebert összevonást, az -l kieséséhez pedig a Bódis < Boldis <: Boldizsár alakulást. Ennek krími gót változata is adhatott párhuzamosan kifejlődött hasonló eredményt.
>> Akkor jól gondolhatom, hogy a Felvidékről kitelepített Mázsár vezetéknevű esetén nagy valószínűséggel szlovák előzményből magyarosodott a név (és nem horvátból)? <<
Azt hiszem, hogy nem én vagyok az, aki egyszerű válaszokat tud neked adni. Úgy vélem, minden is elképzelhető (szögletes zárójelben a mai Magyarország területén kívül történt népmozgalmi és asszimilációs változásokat jelölve):
[szlovák] → magyar
[szlovák → magyar] → magyar
illetve
[horvát → szlovák] → magyar
[horvát → szlovák → magyar] → magyar
[horvát → magyar] → magyar
sőt esetleg még:
[horvát] → magyar
>> Az azóta felmerült kérdéseimre adott válaszaid és a saját "kutatgatásaim" alapján talán nagyobb eséllyel az alternatív magyar etimológiától (amiből többek között a Cserkész vezetéknév is eredhet) el lehet tekinteni, ugye? <<
Ebben, őszintén szólva, nem szeretnék explicit véleményt nyilvánítani. Utalnék a 17061. hozzászólásban említettekre, hogy talán a környezeti névállomány orientálhat, amelyből én az utóneveket (keresztneveket) gondolnám hangsúlyosnak, te pedig a házastársak vezetéknevét emelted ki. Úgy hiszem, nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezeket a körülményeket én érdemben tudnám értékelni ahhoz, hogy konkrét véleményt nyilvánítsak. (Már csak azért sem, mert a vitaszál már hosszabb, mint amit én fejben tudhatnék tartani.) Ezt a következtetést, sajnos, neked kell mint érdekeltnek és a konkrét adatokhoz közel lévőnek levonnod.
Akkor jól gondolhatom, hogy a Felvidékről kitelepített Mázsár vezetéknevű esetén nagy valószínűséggel szlovák előzményből magyarosodott a név (és nem horvátból)?
Igen, Cserkesz esetében erre a hozzászólásra gondoltam. Az azóta felmerült kérdéseimre adott válaszaid és a saját "kutatgatásaim" alapján talán nagyobb eséllyel az alternatív magyar etimológiától (amiből többek között a Cserkész vezetéknév is eredhet) el lehet tekinteni, ugye? (Az én esetemben. Figyelembe véve a környezetet: Somogy megye déli része és délszláv-horvát-környezet, vélelmezhető horvát átvétel stb. Erre utalt egy tavalyi hozzászólásod is a Családfakutatás csoportban a 25668-as bejegyzésben. Amúgy érdekes módon még dédpapám nevét is írták Cserkez formában néhány dokumentumban.)
Érdekelne még a Gobodics név eredete. (Gobodics Tamás motorsportszakértő) Úgy tudom Somogy megyei. Talán magyarosodott horvát névről van szó?
>> Amikor annak idején közel két éve megkérdeztem a Cserkesz (és azóta Cserkez) vezetéknév eredetét, akkor (amennyiben legnagyobb eséllyel népnévi eredetről beszélünk) azt írtad, hogy a név román, illetve ukrán közvetítéssel kerülhetett magyar nyelvterületre. Miért hagytad ki akkor a délszláv (különösen a bosnyák) lehetőséget? <<
Ha jól sejtem, a 15874. hozzászólásra gondolsz. Szükségszerűen felületes az, amit itt írok, mivel sem idő, sem hely nincs a kérdezett nevek publikációszintű kidolgozására. És ha az irodalmat nézzük, akkor ott is találhatók olyan közlemények, amelyek más közlemények hiányosságaira hívják fel a figyelmet.
A két évvel ezelőtti gondolkodásomat már nehéz rekonstruálnom, de vélhetően a cserkesz etnonima fejlődését követtem végig, és az a pontuszi szteppére vezetett, ahol abban a korban az ukrán és a román (illetve az azokba beolvadó) népelemek szállásterülete volt. Itt megállhattam a vizsgálatban azzal, hogy ez a primer forrás, és azt már nem vizsgáltam, hogy a magyarba milyen másodlagos közvetítéssel kerülhetett be. Ehelyett az időt az alternatív magyar etimológia vizsgálatára szántam (mert az is lehet).
Azóta már, hogy elő-előkerül ez a név, úgy vélem, a későbbi hozzászólásaimban a közép-délszláv közvetítés lehetőségét is figyelembe vettem.
Mázsár: A szótárak nem jelzik, hogy a mázsa szóból magyar -ár képzővel foglalkozásnév alakult volna ki. Az ilyen értelmű foglalkozásnév -s melléknévképzővel alakul, vö. családnévként is Mázsás (ill. vezetéknévként gyakrabban képző nélkül: Mázsa). Ha megnézzük a magyar Mázsár családnév elterjedését, akkor elsősorban Baranya megyében, másodsorban Komárom-Esztergom megyében koncentrálódik. Ez felveti a szláv etimológiát.
Mažar alakban meg is találjuk horvát nyelvterületen. A Hrvatski jezični portal szerint népnévről van szó: a köznyelvi Mađar ’magyar <férfi>’ etnonima nyelvjárási alakjáról. A horvát helyesírás nem jelöli, de a közép-délszláv Mađar ~ Madžar ~ Mažar népnév második a-ja hosszú, az első a hang a magyarosodás során nyúlt meg. Kérdés, hogy az elsőnek elnevezett délszlávok közé betelepedett magyar volt, vagy olyan délszláv, aki a környezeténél előbb magyarosodott, illetve voltak intenzívebb kapcsolatai a magyarokkal. A baranyai előfordulások vélhetően ehhez a délszláv etimológiához kapcsolódhatnak.
A Mažár családnév Délnyugat-Szlovákiában fordul elő, és ennek lehet kapcsolata a Komárom-Esztergom megyei adatokkal. A szlovák mažár a köznyelvi mažiar ’mozsár’ közszó nyugat-szlovák és régi nyelvi alakja. A magyar Mozsár családnévhez hasonlóan a szlovákban is alakulhatott ebből a motivációból vezetéknév (foglalkozásnévi, illetve más asszociációs alapon). Szó lehetne ezen kívül a XVI. sz.-tól felvándorló horvátok hagyatékáról is, de a horvátban a magyarok hagyományos népneve Ugrin volt, így régi családnevek ebből keletkeztek, az ezt felváltó újabb etnonimából már később lettek vezetéknevek a tömeges felvándorlás időszakához képest: ez tehát kisebb valószínűségű lehetőség. Itt mindenképp magyarosodásról lehet szó akár szlovák, akár horvát előzményből.
Zana: Kázmér Miklós szerint a régi magyar Szana személynév ejtásformája, illetve kiejtésben is rögzült régies írásmódja. A szókezdő sz ~ z magyarban nem ritka kettősségéhez vö., hogy a Zala folyó neve az eredési helyén Szala, valamint a szultán ~ Zoltán szópárt. Az alapszemélynév a Szaniszló egyházi személynév köznapi formája: a rövidült Szan- névtőhöz a régi magyar -a kicsinyítő képző járult. A Szaniszló név a szláv Stanislav személynév magyarosodott formája, és a XI. sz-i lengyel Szent Szaniszló tisztelete nyomán terjedt el.
Szeretném tudni a Mázsár vezetéknév eredetét. Ezen nevű illető elmondása szerint felvidéki magyarok, akik közül jónéhányat 1946-ban kitelepítettek. Lehet-e foglalkozásnév a "mázsáló"-ból?
Mi lehet a Zana név eredete? Ganxsta Zolee (Zana Zoltán) után.
A harmadik kérdésem már a jócskán "lerágott csont" kategória, de nagyon érdekelne a válaszod. Amikor annak idején közel két éve megkérdeztem a Cserkesz (és azóta Cserkez) vezetéknév eredetét, akkor (amennyiben legnagyobb eséllyel népnévi eredetről beszélünk) azt írtad, hogy a név román, illetve ukrán közvetítéssel kerülhetett magyar nyelvterületre. Miért hagytad ki akkor a délszláv (különösen a bosnyák) lehetőséget? Forebears szerint közel ugyanannyi Cerchez él Moldovában és Romániában összesen, mint amennyi Čerkez összesen Boszniában és Horvátországban. Ráadásul cserkeszek (és több más hasonló népcsoport) nagy számban telepedhettek le a Balkánon (Boszniában), persze ők is kelet (pl Moldova) felől jöttek.
Drozdik: Ahogy @altenberger írta, szlovákul a drozd ’rigó’-t jelent, a drozdík pedig ennek kicsinyítő képzős származékát. A kicsinyítő képző itt elsősorban személynévképzői szerepű, azaz azt hangsúlyozza, hogy embert nevez meg, nem madarat. A magyarban is családnevet adó rigó szó külső vagy belső jellemnévként lett vezetéknév: egyrészt az elsőnek elnevezett fekete hajára, szemére, viseletére utalhat, másrészt a dalos kedvét jelölheti.
Latinul a ’rigó’-t általánosságban a turdus szó jelöli, és ennek kicsinyítő képzős formája a turdellus, amely az itt személynévképzőként értelmezhető -ius melléknévképzővel adja a Turdellius latin névformát (illetve annak egyszerűsített írásmódú Turdelius alakját).
A szintén latin merula (vagy merulus) szó is ’rigó’ értelmű volt, etimológialag és a középkori szóhasználatban (ezért meglehet a klasszikus korban is) a rigókon belül leginkább a ’feketerigó’-t értették alatta, míg a turdus szűkebb értelemben a ’fenyőrigó’ volt. Mivel az -ula végződés is kicsinyítő képző, ezért a Drozdík név fordításhoz már nem került rá még egy deminutívum.
NB. A modern állatrendszertanban a ’fekete rigó’ tudományos neve is e két latin név kapcsolata: Turdus merula.
A latinosítás a humanizmus jellegzetessége volt, amely azt követően mint divatjelenség maradt fent elsősorban a városi német kultúra körében. Ha ez a divatjelenség csak felszínesen érintett egy családot, illetve annak adott generációját, akkor az alkalmi latinosítás nem járt névváltozással, csak ideiglenes párhuzamos használattal. Az alkalmiságot jelentheti az is, hogy két latinos formát is használtak, míg ha tényleges családnévi szerepű lett volna a latinos névváltozat, akkor egy kizárólagos latin alak lett volna.
A Híres Rokon családját kutatgatva bukkantam a következőre:
"Drozdikék később, az akkori kor szokása szerint, latinra változtatták nevüket s lett belőlük Turdelius, Merula stb."
Ezen egy kicsit pislogok, mert a Turdelius nincs a szótárakban, a Meruláról pedig nem tudják eldönteni, hogy madár, hal, vagy folyó, de mindenesetre szembesítenek azzal, hogy fogalmam sincs, mit jelent a Drozdik. Annyit tudok, hogy a család 1620 után jött Morvaországból Trencsén vármegyébe.
(Azt most figyelmen kívül hagyom, hogy a latinosításnak eddig semmi nyomát nem láttam; az általam kutatott személyek mind maradtak a Drozdik valamilyen betűzésénél, köszönik szépen.)
Kozák: Többes eredetű családnév. A legjelentősebb motiváció a jogállási, foglalkozási, illetve népnévi használathoz kötődik. A mai kozák népnév eredetileg jogállást fejezett ki: ’lovas katonaként szolgáló szabad paraszt’. Ebből fejlődött ki a foglalkozásnév ’egy fajta lovas katona’ értelemben, és végül az ’ukrán-délorosz népcsoport tagja’. (Ennek változata a kazah ~ kazak népnév is, amely a hasonló életvitelen alapulva egy másik népcsoport nevévé lett.) Az ilyen jogállás-foglalkozás-etnikum alakulásnak magyar párhuzama is van a hajdú megjelölés formájában. A magyarba (és a nyugati szláv nyelvekbe) a kozák szó az érintkező ukrán-ruszin népességtől került be, és első sorban az első két fokozatot, azaz a jogállást és a foglalkozást jelölte: a népnévi használat már túl kései fejlemény a családnevek produktív kialakulási időszakához képest. – Mint minden ilyen jellegű név esetén nemcsak az adott jogállású, foglalkozású vagy néphez tartozó egyének kaphatták, hanem azok is, akik a közösség szerint hasonló külsejűek vagy viselkedésűek voltak, esetleg onnan származtak, oda volt kapcsolatuk, ahol az elnevező közösség szerint a kozákok éltek.
A szlovákban azonban ismert a Koziak név is, amely nem eredhet a fenti kozák etnonimából, hanem belső szlovák fejleménynek kell lennie. A szlovák nyelvjárási lágy -iak képzőnek az irodalmi nyelvben és más nyelvjárásokban a kemény -ák felel meg, így a Koziak forma léte alapot ad arra, hogy a Kozák név egy részében is ezzel azonos eredetet keressünk. A szlovákban és részben a csehben a kozák (koziak) közszó az alábbi további jelentésekkel bír:
- kozák (vagy kozár) ’tinórú, ill. ahhoz hasonló (gomba)’
- kozák ’kolomp, csengő (állaton)’
- kozák (vagy kozáň) ’agyagból készült magas és keskeny tejesedény, köcsög’
- kozák (vagy kozár) ’kecskepásztor’
Ezekből is kialakulhatott egy-két családnál foglalkozásnévi vagy kedvelt ételre utalóan ilyen vezetéknév.
A harmadik opció apanévi: a Kozma egyházi személynév rövidüléséhez is járulhatott a szláv –ák ~ -iak - ~ -ak nagyító-rosszalló képző.
Az első opció alapján a családnév lehet magyar eredetű is, míg a szláv nyelvekben mindhárom lehetőség alapul szolgálhatott névképzésre.
A Hühnerkeule összetétel utótagját képező mai német Keule ’bunkó, buzogány’ szó régi, középfelnémet kūle ~ középalnémet kǖle alakját vették át igen korán a szláv nyelvek, és ebből lettek az említettem ukrán куля (kulja) ’mankó’, kuľa ’vödörtartó rúd, kútostor’ stb. szavak.
Ez az átvétel azonban jóval a családnevek kialakulásának korszaka előtt zajlott le, amikor a német nyelv hangzása még eltért a jelenlegitől (és bizonyos mértékben a szlávokétól is). Emiatt az az etimológiai kapcsolat amely a közszavak esetén fennállt, a vezetéknevek esetében már kiesik, tehát családnévként a német Keule szóból nem alakulhat ukrán Куля (Kulja), szlovák Kuľa vagy akár délszláv Kulja ~ Куља, illetve ez utóbbiakon keresztül vagy akár közvetlenül a magyarban Kulja ~ Kulya. Ilyen alakulás már csak szláv alapon, a szláv közszói jelentésből eredhetett.
KULA, (1), (kul-a) mn. tt. kulát. 1) Mondják hosszu lefüggő, tehát alá görbedő fülről, máskép kunya, konya. 2) Mondják tehénről, melynek rövid behajló szarvai vannak, s rokon vele a szinte befelé görbedést jelentő kajla. Kicsinyezve: kuli.
2. Kuljaji A harmadik katonai felmérés helységnevei • KROATIEN • HRVATSKA • Karlovačka
Kuljaji Settlement today Siedlung heute Mai [...] Das Lande heute Mai ország Kuljaji Kulaje
A "kula" szó jelentése tatár nyelven "vár", "torony" vagy "bástya". Ez a szó a török nyelvekből származik, és a magyarban is megőrződött. A "kula" szó a magyarban is előfordul, mint például a "kúla" helynév, melynek eredete szintén a török "kula" szóra vezethető vissza.A "kula" szó emellett jelenthet még "golyót" vagy "botot/mankót" is a magyar nyelvben, mint a Wiktionary jelzi.
Kulja: Szerte a környező szlávságban kimutatható közszóként és névként is. A @Péter555555 említette ukrán Куля (Kulja; a Kulia ennek a legújabbkori hivatalos ukrán átírása) mögött egyrészt az ukrán куля (kulja) ’golyó, gömb’, illetve a куля (kulja) ’mankó’ szó állhat. A szlovákban kuľa egyrészt szintén lehet ’golyó, gömb’ jelentésű, másrészt ’kútból való vízmerítésre szolgáló hosszú farúd, amelynek az egyik végén kampó van a vödör beakasztására’. Horvát-szerbül a kulja ’nagy has; pacal’ értelmű. (Sőt a kulja albánul is értelmezhető mint a kule ’rendezetlen rakás, kupac; tüskés bozót’ szó határozott alakja.)
A lehetőségek közül a magyarban Kulja alakban előforduló családnevet én szerb eredetűnek vélem a helyesírása miatt. A ruszin (ukrán), szlovák vezetékneveknél a lágy [lʲ] ~ [ʎ] hangot a magyaros helyesírású ly betűkapcsolat adja vissza, ha éppen nem helyettesítődött kemény l-lel. A magyarban szokatlan lj betűkapcsolat a Karadžić–Gaj-féle szerb-horvát helyesírási mintához látszik igazodni, ez pedig délszláv kötődést valószínűsít. Egyébként a RadixIndex.com a XIX. sz végéről, a XX. sz. elejéről a Kulya névformát is adatolja mind szlovák, mind ruszin (ukrán), mind szerb területről.
