Az Együd személynévben két név esik egybe. Egyrészt görög αἰγίδιον (aigidion) ’gödölye’ szóból származó latin Ægidius egyházi személynév magyarosodásáról van szó. Ebben az értelemben van kapcsolat a német Sankt Egyden helynevekkel, mert mindkettő a VI‒VII. sz.-i Szent Egyed szerzetesre emlékezik (személynévként a személyes védőszent, településnévként a templom tituluma alapján).
Másrészt lehetséges, hogy hasonló név belsőleg is keletkezett a magyarban az egy ’1’ számév vagy a már kiveszett egy ~ igy ~ ügy ’szent’ melléknévből a -d kicsinyítő képző hozzáadásával. Ilyen módon a név jelentése ’elsőszülött’, ’egyetlen’ vagy ’szentecske’ (vö. a mai szentem kedveskedő megszólítást) lehetett.
Az Együd személynév e-ző változata az Egyed, amely a jelenkorban a gyakoribb forma.
Hollerung, Hollrung: Német (ezen belül bajor) családnév, a jelenkori elterjedését l. itt. Elsőként képzőtlen lakosnévre gondoltam egy *Hollerung vagy *Hollerungen nevű településre utalóan, de ilyen helynevet nem sikerült adatolnom. Ugyanakkor a német -ung végződés a névtanban gyakoribb -ing képzős alakváltozata, amely családi vagy földrajzi leszármazásra utal. A név tehát vagy egy Holler nevű felmenő leszármazottát, vagy egy Holler, illetve Hollern nevű helységből elszármazott személyt jelöl. mind a személy-, mind helynév mögött az irodalmi német Holunder ’bodza’ növénynév nyelvjárási, összerántott Holder ~ Holler változata áll.
A Wikipedia szerint a karmester „székely származású” (akármit is jelent ez egy német vezetéknevű személynél). Hasonló nevű család a mai Nyugat-Szlovákia területén volt ismert. Német nyelvterületen a botanikus Max Hollrung-ot tartják számon.
Languszta: Olyan ritka név, hogy irodalmi adatot nem találtam róla. A magyar történeti, illetve XX. sz. előtti névtárakban sem bukkantam előfordulására. Emiatt végső soron csak családtörténeti kutatás után lehetne konkrétumokat írni róla. Ezért csak általánosságban jelzek néhány lehetőséget, amellyel ilyen családnevek kialakulhatnak.
1. Idegen családnév magyarosodása. Van adat a francia Langouste vezetéknévre és annak kicsinyítő képzős Langoustet. Ismert az orosz Лангуст (Languszt) családnév, amely talán a francia név átvétele. A francia név etimológiájáról sem találtam irodalmi forrást, de az ilyen nevek szokásos motivációi, vagyis a halász, a kereskedő és az ínyenc ebben az esetben feltételezhetőnek tűnnek. A francia langouste szó mint a latin locusta szó n-nel bővült változata a Mediterráneum észak-nyugati részére jellemző (óokcitán eredetű). Innen a spanyolban is a langosta forma általánosult, és bár a jelenkorban ebből családnév már csak másodlagos spanyol ajkú területen adatolható (Fülöp-szigetek és Latin-Amerika), de korábban Európában is feltehető. A languszta metonímiával (névátvitellel) nyerte a nevét, minthogy a latin locusta szó ’sáska’ értelmű volt (a ’rák’ jelentés a locusta marina ’tengeri sáska’ kifejezésből származik). Ezt a jelentést a spanyol langosta szó máig megőrizte, ezért nem zárható ki, hogy ez történetileg a francia langouste szó esetén is igaz lehetett. Emiatt a francia Langouste név esetén sem zárható ki a ’sáska’-ra utaló motiváció.
2. Belső fejlemény eseménynévi motivációval. Vidéken a XX. sz.-ig tartotta magát a szokás, hogy személyeket, családokat nem (csak) a hivatalos nevükön ismertek, hanem a ragadványnevükön. Ragadványnév keletkezhet egyszeri, de szokatlan eseményre vagy jellegzetes szóhasználatra utalóan (eseménynév, szavajárási név). Ha egy illető elmesélte, hogy olvasott langusztáról, (máshol jártában) hallott vagy (képen stb.) látott ilyen állatot, vagy máshogy időnként emlegette, akkor ez alapaot adhatott a környezetének ilyen ragadványnév adására, amely, ha a családtagjaira is átszállt és örökölt megkülönböztető név lett, akkor idővel a korábbi családnév helyébe léphetett.
3. Belső fejlemény játszi képzéssel. Ragadványnevek az eredeti név módosításával is képződnek. Elképzelhető, hogy a környezet a román Langu, szláv Langus, Langusz stb. családnevet úgy „értelmesíti”, hogy játszi képzéssel Languszta alakúvá módosítja, és ragadványnévként az eredeti családnév helyett alkalmazza, majd a hivatalos használatban is a helyébe lép.
Még annyit, hogy Új magyar etimológiai szótár a magyar hering szót 1518-ból adatolja, és korabeli jelentéseként ezt adja meg: ’különféle kisebb (besózott) tengeri halak elnevezéseként; ezüstös színű, arasznyinál nagyobb, az északi félteke tengereiben élő hal’. Továbbá a ma gardának (Pelecus cultratus) hívott honos halnak is volt garadhering, balatoni hering elnevezése: így akár még gardára vagy más honos, kis termetű, sózással tartósított hallal való kapcsolatra is utalhat a magyar Hering ~ Heringes családnév.
Csatlakozva @s2a,;-hoz úgy vélem, hogy amikor Magyarország a középkorban és a korai újkorban tokajit exportált Lengyelországba, akkor ellentételezésül sózott, szárított, füstölt heringet importálhatott onnan. Van itt egy cikk, amely azt taglalta, hogy olyan jelentős volt a hering halászata és kereskedelme, hogy bizonyos heringpopulációk már a XVI. sz.-ra eltűntek a túlhalászat miatt: https://ng.24.hu/termeszet/2022/11/09/mar-evszazadokkal-ezelott-is-tulhalasztak-a-heringet/
nem ertek hozza de a lengyel tengerpart kozel van az adria meg kozelebb az hogy hol halaszhato hering NEM tudom de a lengyelekkl regota kereskedunk az Adrian plane
Töprengek: mióta kereskednek magyar nyelvterületen heringgel? Nekem furcsa, hogy ilyen kereskedést űzők családnév alkotásra lehettek alkalmasak. (Mikor? A XVIII. század elején már kereskedtek heringgel?) Furcsa.
Guzi: Mivel a magyar etimológiai kísérleteim nem vezettek eredményre, úgy gondolom, hogy a lengyel Guzy családnévre vezethető vissza, esetleg szlovák vagy ruszin közvetítéssel. A lengyel guz ’daganat, dudor’ név többes számú alakjáról van szó, amely (hímnemű egyes számú melléknévként átértelmezve) külső tulajdonságra utaló ragadványnévként válhatott vezetéknévvé.
Lövei, Lövey: Magyar -i melléknévképzős lakosnév, amely egy Lövő nevű településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra vagy az ottani birtokra utal. Az -ő + -i > -ei alakuláshoz vö. mező :> mezei. A szóba jöhető települések közt van (a mai névalakban említve): Egerlövő, Horvátlövő, Lövő (régebben Németlövő), Nyírlövő, Schützen (Ausztria, a XVI. sz.-ig magyarul Lövő), Zalalövő.
Heringes: Kázmér Miklós szerint a magyar Hering (Heréng) – ha nem német név átvételéről van szó – valószínűleg heringgel kereskedő személy megkülönböztető neve volt. Innene értelmezhető a Heringes vezetéknév is, amely az alapnévhez képest a foglalkozásnévi funkciójú magyar -s melléknévképzővel bővült. A motivációja így ugyanaz, mint az -s nélküli alapnévé, csak a német etimológia van kizárva. Hasonló párokhoz vö. pl. Csuka ~ Csukás ’csukára specializált halász vagy halkereskedő’, Harcsa ~ Harcsás, Kecsege ~ Kecsegés, Potyka ~ Potykás.
Ui. A Hering német családnévként a Duden szerint az alábbi motivációk egyikére mehet vissza: (1) heringkereskedő vagy heringet ételként kedvelő személy megkülönböztető neve; (2) képzőtlen lakosnév a német Hering, Heering, Heringen, Häring, Häringen települések egyikére utalóan; (3) ritkán a Her(i) előtagú német nevek (pl. Hermann, Herold) rövidüléséből -ing képzővel származtatott apanévről van szó.
Hivekovics: Nyilvánvalóan szláv családnév, de szláv formájában kimutathatatlan. Ezért úgy gondolom, hogy valójában a kaj-horvát Iveković vezetéknévről van szó, amely elé a szervetlen (ún. protetikus) h hang vagy horvát nyelvjárási jelenségként*, vagy a magyarosodás során került a név elé. A horvát irodalom szerint a horvát Ivan ’János, Iván’ egyházi személynév köznapi, rövidült és kaj-horvát nyelvjárási -ek kicsinyítő képzővel bővült Ivek változatának származéka az -ović apanévképzővel, azaz eredetileg egy Ivek nevű felmenő leszármazottait jelölő megkülönböztető névről van szó.
A kérdezett név változata a nyelvjárási -ek képző köznyelvi -ak formájával a bosnyák-horvát Ivaković, valamint – mivel ennek a kicsinyítő képzőnek a magánhangzója mozgó jellegű – a szabályosabb és gyakoribb Ivković, illetve a fonetikusan írt Ifković. Ez utóbbi kettő magyarosodott változata az Ifkovics (Ifkovits, Ivkovits).
* A kaj-horvátban megjelelő protetikus h-hoz vö. német erben ’örököl’ > kaj-hv. herbati, irodalmi hv. raž ’rozs’ > kaj-hv. hrš, ir. hv. rzati ’nyerít’ > kaj-hv. hrzati.
A Lupis és a Dupuis csak az íráskép szintjén hasonlítanak egymásra, mert a Lupis magyarosan [ˈlupiʃ]-nak, a Dupuis pedig franciásan [dyˈpɥi] ~ /düpüi/-nek olvasandó.
Lupis: Magyarországon a jelenkorban Borsod-Abaúj-Zemplénben és Hevesben a legelterjedtebb Budapesten kívül, l. https://forebears.io/surnames/lupis. A becsatolt linken lévő adatok közül ki kell zárni a többi országbeli előfordulásokat, lévén azok az utolsó betű /sz/ ejtése miatt hamis barátok. A magyarországi név külföldi párhuzamát Szlovákia délkeleti (a magyar elterjedéssel érintkező) régiójában találjuk mint Lupiš. Bár ez ritkábbnak látszik a magyar névformánál, de a felépítését és a történeti előfordulását tekintve a szlovák etimológia tartható az elsődlegesnek. A történeti adatok közt fontos, hogy az 1720. évi összeírásban a Zemplén megyei Varannói járásban fordul elő a név, és ez a járás túlnyomó többségben szlovák és részben ruszin lakosságú volt. A név viselői a török kiűzése után költözhettek délebbre és részben keletebbre, ahol a RadixIndex.com Füzéren, Sátoraljaújhelyen, Nyírbátorban, Miszticén (ma Imszticsovo, Ukrajna), Nagybereznán (ma Velikij Bereznij, Ukrajna) regisztrálja őket.
Az -iš ismert szláv kicsinyítő képző, és ennek alapján a név egy kiterjedtebb névcsalád tagja lehet, amelynek tagjai a jelenkori szlovák névkincsben: Lupa, Lupač, Lupák, Lúpal, Lupán, Lupečka, Lupínek, Lupiš. Ezek ugyanabból a (rövidült) Lup- névtőből képződhettek különböző kicsinyítő képzőkkel. A névtő a Rupert személynév elhasonult Lupert alakjából rövidülhetett, miközben népetimológiásan összekeveredhetett a szlovák lúpať ’hántol, hámoz, (hüvelyes termést) kifejt’ és a lupiť ’rabol, fosztogat’ igékből alakult alkalmi ragadványnevekkel.
Dupuis, Dupuit, Dupuits, Dupuy: Francia lakóhelyi név, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett birtokán kút (franciául puits [pɥi]) volt vagy kút közelében lakott. A Dupuis írásmód elsősorban a belga határ melletti Nord-Pas-de-Calais régióban gyakori.
