Žganjer: A horvát Žganjar [ˈʒɡâɲaːr] családnév alakváltozata, amelynek jelentése ’pálinkafőző <személy>’. Ez a žganje ’szeszfőzés; égetés’ szó -ar foglalkozásnév-képzős származéka. Ez a szláv foglalkozásnév-képző a latin -arius képző átvétele csakúgy, mint ahogy a mai német -er foglalkozásnév-képző esetén, amelynek ófelnémet alakja még -āri volt. A német képzőben történt hosszú ā > rövid e változás a hangsúlytalan mellékszótagi fejlődés eredménye. A horvát nyelvjárások egy részében megszűnt a rövid és hosszú magánhangzók különbsége, és a hangsúlytalan szótagokban itt is csökken a magánhangzók artikulációja, és ez jelenhet meg az irodalmi –ar > nyelvjárási –er változásban.
Jeránt: Ahogy találtad, vélhetően a szlovén Jerant családnév áll mögötte. A keleti szlovén nyelvjárások és a kaj-horvát dialektus közt az átmenet fokozatos, és valójában az, hogy az átmeneti régióban melyik falu tartja magát horvátnak és melyik szlovénnak, nem nyelvi alapon, hanem történetileg, illetve kulturális viszonyrendszerben dőlt el.
A név etimológiájára irodalmi adatot nem találtam, de a véleményem szerint végső soron német etimológiára mehet vissza erősen szlovénesedett hangalakban. Ez utóbbi jele a német ge- szókezdet szlovén je- megfelelése. Az egyik lehetséges eredet a foglalkozásnévi értelmű szlovén jeran ’ferde vágóélű véső’ közszó olyan fejleménye, amelynek végén szervetlen -t jelent meg. A szó a szlovén jerati ’ferdén, gérbe vág’ ige származéka, amely a német gehren ’ua.’ ige változata (és az utóbbi tövéből származik a magyar gér kifejezés is). Erre a lehetőségre mutat, hogy Szlovéniában a Jeran vezetéknév is adatolható.
Esetleg gondolhatunk a német Gernand (< ófelmémet gēr ’dárda’ + nand ’merész, vakmerő’) személynév rn > rr hasonult alakjának átvételéről van szó vagy a Gerard (< Gerhard < ófelmémet gēr ’dárda’ + harti ’kemény, erős’) névéről r : r > r : n elhasonulással.
Piatschek: A szlovák Piaček vezetéknév németesedett írásformája. A hagyományos német-szlovák kontaktuszónákban (pl. Pozsonyban és környékén) előfordult az asszimiláció, másrészt a szlovákok is inkább a német kultúra felé orientálódtak mintsem a magyar felé (azaz a nevüket németes és nem magyaros ortográfia szerint írták).
A szlovák Piaček név a szlovák piatka ’ötös’ vagy a piatok ’péntek’ szó kicsinyítőképzős származéka. Ennek megfelelően a név motivációja lehet pénzügyi helyzet: a kis értékű pénzekről vett vezetéknevek általában az elnevezett szegénységét jelzik. Vö. a magyar Fillér(es) családnevet. Kaphatta azonban ezt a nevet az ötödik gyermek is, vagy olyan, aki pénteken született. Ugyanakkor az is lehet, hogy az illető a közösségi földek szétosztásakor ötödik lehetett a sorrendben (sorsoláskor), vagy ötödrészre volt jogosult, vagy ötödtelket kapott.
Szeretném tudni, hogy egy horvát névnek hogyan és miért lehet "er" végződése? Olvastam a Žganjer vezetéknevet. Marijan Žganjer vendéglátós Zágráb környékén.
Egy pécsi ismerősöm vezetékneve Jeránt. Mi lehet a név eredete? Ő magát horvát származásúnak mondja, de a hangzás alapján ez sokkal inkább franciás névnek tűnik. Jerant alakban manapság leginkább Szlovéniában van a Forebears szerint.
A klasszicista Pécs egyik ismert építésze, építőmestere Piatschek József volt az 1800-as években. Német anyanyelvű volt és német közegből is érkezett, ahol gondolom már így írhatták ezt a nevet. Mégsem tűnik ez egy németes névnek. Talán a Piaček szlovák vezetéknév lehet a név eredetije?
Ad Csonnó – kiegészítés a lehetséges cigány etimológiához: a csor ’tolvaj’ szó női formája a csorni (csornyi), amelyből esetleg visszaképezhető lenne a *csorno ’férfi tolvaj’ alak, amely a Csornó ?> Csonnó ?> Csonó név alapjául is szolgálhatott. További opció a csolno ’ács, fafaragó’ forglalkozásnév, amely a nem példa nélküli l > r változással szintén a fenti fejlődési út előzménye lehet.
Ezek a magyarázatok tehát hehezet nélküli cs- szókezdetből indulnak ki a korábbi bejegyzésemben említett hehezetes csh- szókezdettel szemben. A magyarosodás során természetesen a hehezetes cigány csh hang is a hehezet nélküli magyaros cs-vel helyettesítődött.
Csonnó: A FamilySearch adatait nézegetve mintha a XVIII. sz.-tól a XX. sz.-ig egy migráció képe bontakozna ki, amely a történeti Zempléntől indul és egyrészt Veszprém megyében (Berhida, Veszprém), másrészt Csongrád megyében (Szeged-Alsóváros) ér véget, már ha a Csonnó név párhuzamaként vehetjük a Csonó és Csornó neveket.
Amire elsősorban gondolok, az egy genuin kárpáti cigány név, amely vagy a cshon ’hold <égitest>, hónap’ szó továbbképzett alakja lehet, vagy a cshorno ’(víz-) öntő’ (< cshorel ’önt’) szó rn > nn hasonult változata.
A magyarban létezik a csonó ~ csunó ’malac’ tájszó, azonban ezt a Pozsony megyei Somorjáról adatolták, amely távol van név feltételezhető forrásáról, ami kérdésessé teszi ezt az etimológiai opciót.
A Csornó névforma Göröginyéről (ma Ohrádzany, Északkelet-Szlovákia) való, amely szlovák falu, amely nem messze esik a lemkó ruszin enklávétól. A név mögött emiatt lehet esetleg a ruszin чорно (csorno) ’fekete’ melléknév: bár ez semleges nemű forma, amely a névképzésre nem jellemző.
Szávoszt: Úgy gondolom a latin Sebastianus ’Sebestyén’ egyházi személynév keleti szláv formájára vezethető vissza, vö. ukrán Севастян (Szevasztyan) ~ Севастіан (Szevasztyian). A v hang a görög közvetítésnek tudható be. A -jan ~ -ian végződést szláv névképzőnek vélhették, ezért vonhatták el a végéről. Az így előállt Севаст (Szevaszt) rövidült személynévben ezt követően e : a > a : a hasonulás lépett fel, vö. a Savastin ~ Савастин, Савастюк (Szavasztyuk) stb. származékokat, majd az a > o változást talán az -ость (-oszty) képző hasoníthatta magához. Létezik a nagyon ritka oroszországi Савост (Szavoszt), az gyakoribb apanévi Савостин (Szavosztyin), Савостьянов (Szavosztyjanov) származékok, Lengyelországban előfordulnak az idetartozó Sawosta, Sawostian, Sawostianik, Sawosticki, Sawostjanik fejlemények: ezek a lengyelekkel együtt élő ukrán, illetve fehérorosz népességre vezethetők vissza. Ezek közül a magyarosodott Szávoszt a képző nélküli Савост (Szavoszt) alakból eredeztethető. Képző nélküli apanévként első sorban ukrán és fehérorosz etnikumhoz köthető, és nem a nagyorosz népességhez.
A latin Sebastianus személynevet általában a görög σεβαστός (szebasztos) ’tisztelt, fenséges, szent; <római császári cím>’ szóra vezetik vissza, de valójában ’Szebaszté városába való férfi’ az értelme. Σεβαστή (Szebaszté) nevű város több is volt Kis-Ázsiában, Görögországban és Levantéban: ugyanúgy, ahogy nyugatabbra az Augusta nevű városok, ezek a római császárok tiszteletére kapták a nevüket. A kapcsolat tehát megvan a Sebastianus személynév és a görög σεβαστός szó között, de csak közvetetten.
Egyetértek a @JPmiaou-val, a Pontifex családnév vélhetően a humanizmus kori névlatinosítás eredménye, és mint ilyen, a magyar Püspök vezetéknév párhuzama. Forrásául azonban inkább a német Bischof ~ Bischoff nevet vélem, mert a térségben ezzel a gyakorlattal leginkább a német polgárság élt. A latin kifejezés folytatója az angol pontiff is, amelynek jelentése ’főpap, püspök, prelátus’, amely mutatja, hogy a középkorban a pápa alatti főpapok titulusa is volt.
Ugyanígy a humanista latinosítás terméke a Fábri ~ Fábry családnév, csak ez megszokottabb. Ők korábban Kovács, Schmidt stb. vezetéknevűek lehettek, vö. latin fabri [filius] ’ mesterember, (különösen) kovács [fia]’.
Ui. A Püspök, Bischof(f) stb. nevűek felmenői nem főpapok voltak, hanem püspöki birtokon szolgálatot teljesítő cselédek, jobbágyok, vagy esetleg olyan átlagemberek, akiket a környezete némileg pejoratív éllel a viselkedése, öltözete, szentessége miatt püskökhöz hasonlított.
* * *
Azt senki sem tudja, hogy a régi latinok a papjaik egy részét miért nevezték pontifex-nek, azaz ’hídverő’-nek. Az egyik (némileg belemagyarázósnak tűnő) teória az, hogy a pontifex képzett hidat az istenek és az emberek között. Varro viszont arra utal, hogy a kifejezés a Tiberis régi Pons Sublicius nevű hídjához kötődik, amelynek kiemelt kultikus szerepe ugyanis egy rituálé alatt mindkét hídfőjén folytak áldozatok, és az a pap, akinek a feladata volt az átjárás biztosítása, lett volna a „hídverő”. De valószínűbb lehet, hogy a pontifex szó népetimológiával alakult ki, és erre több opció lehetséges. Már a régi rómaiak is felvetették, hogy a potifex ’aki meg tudja csinálni [az áldozatokat]’ (< possum < *potsum ’képes vagyok, tudok’ + faciō ’teszek, cselekszem’) kifezetés romlásáról lehet szó. Mások a ponti- előtagot a görög eredetű pompa ’felvonulás, díszmenet’ szóból vezetik le, azaz a pontifex (mint korábbi *pompifex) rituális menet vezetője lett volna. A spirituálisabb vénájúak azt emelik ki, hogy a latin pons ’híd’ a szanszkrit पन्था (panthā) ’út, ösvény; hegyvonulat, folyószakasz; szekta, vallási csoport, rend; bizonyos elv vagy ideológia; a pokol egyik része’ szó etimológiai rokona, vö. még angol path ’ösvény’, orosz путь (puty) ’út’, és a pontifex kifejezés előtagjában ez az ősi jelentés őrződött volna meg, azaz ő lenne a ’[vallási] útmutató’.
Nagyon furcsa név, most szerepelt egy közéleti műsorban (magyar anyanyelvű magyar állampolgár): Vezetéknév: Pontifex.
Azért elképesztően furcsa, mert a pápák hagyományos titulusa: "Pontifex maximus" (a legfőbb hídverő). Mellékesen, soha nem értettem, hogy ez miért alakult ki---- na de nem ez a furcsa.
A pápákon kívül (esetleg hadvezérek, cézárok is?, nem tudom) használnak ilyen vezetéknevet mások? Ráadásul Magyarországon, és ma? - Bevallom, soha nem találkoztam ezzel, és nem is hittem volna.
Szelezsán: A bánáti szerb Seležan családnév magyarosodása. Ez az elsőnek elnevezett foglalkozását, illetve jogállását jelölte, vö. a szerb serežan(in) ’lovas határőr, zsandár; pandúr, mezőőr’ szó nyelvjárási seležan alakjából. Végső soron a francia sergent ’őrmester’ szó honosodásáról van szó, amelynek a hangalakját a selo ’falu’ szó magához hasonította.
A magyar kacor ’kandúr’ a szlovák kocúr ’kandúr’ szó átvétele (amely pedig a közszláv kotъ ’házi macska <általában>, kandúr’ továbbképzése). Innen lett tautologikus a népmesei Kacor király tautologikus neve. Ennek a kacor ’hajlított pengéjű kés stb.’ szóval azonos hangalakú, de eltérő etimológiájú magyar tájszónak az első írásos adata a XIX. sz. közepéről való, ami túl késői ahhoz, hogy a családnevek kialakulásában szerepe lehessen.
"Ez utóbbi a lengyel Kuczera, cseh-szlovák Kučera nevek, illetve az ezekből származó magyar Kucsera név alakváltozata. Ezek a hajviseletre utaló ragadványnevek, vö. szlovák kučera ’hajfodor, hajfürt’."
Kuczora: Az elterjedése alapján (Koczora, Kucora) magyar eredetűnek vélem, ugyanakkor az etimológiai irodalomban forrást nem találtam rá. Úgy gondolom azonban, hogy ragadványnév lehet valamilyen tájszó alapján. A szóba jöhető ilyen szó az alábbi egyike lehet:
- kucora ’csírázás’
- kucorás tej ’föcstej, kolosztrum, a szülést /ellést követő, a laktáció első időszakában termelődő tej’
- a kacor ’ hajlított pengéjű kés, amelyet kertészek, szíjgyártók stb. használnak; nádvágó sarló v. kasza, gyalászka; ill. egyéb célokra használt hasonló szerszám’ nyelvjárási kucor formájának -a kicsinyítő képzős származéka
NB. A lengyelországi Kuczora adatok hamis barátok ui. a lengyel helyesírás szerint a cz betűkapcsolat a magyar c-től eltérő hangot, cs-t jelöl. Ez tehát a magyar Kucsora névvel lenne összevonható. Ez utóbbi a lengyel Kuczera, cseh-szlovák Kučera nevek, illetve az ezekből származó magyar Kucsera név alakváltozata. Ezek a hajviseletre utaló ragadványnevek, vö. szlovák kučera ’hajfodor, hajfürt’.
A magyarban a cs > c hangváltozásnak nem látom indokát, ezért a magyar Kuczora ~ Kucora nevet nem gondolom összeköthetőnek a lengyel Kuczora ~ magyar Kucsora névvel.
Hinora: Bár a jelenkorban kimondottan magyarországi elterjedtségű vezetéknévről van szó, ennek ellenére a hangalakja miatt elsősorban szláv eredetűnek tűnik. Szlovákiában találunk Hin- ~ Hyn- ~ Chyn- tövű családneveket (pl. Hinca, Hinčík, Hynar, Hynčik, Chyňar) és településneveket (pl. Chynorany, Hincovce), miközben az -ora régi kicsinyítőképző (pl. sykať ’sziszeg’ > régi sýkora ’cinege’).
A fentieknek megfelelően gondolhatunk egyrészt a Henrik személynév Hen- rövidüléséből származó szlovák apanévre, ahol az -n előtti a nyelvjárási -e > -i hangváltozás lépett fel. Másrészt a hynúť ’elenyészik, elvész, tönkre megy; pusztul; kiveszőben van; eped(ezik) <vki/vmi után>’ igéből származó ragadványnév is lehet.
sarkadi < Sarkad hn. (Bereg, Bihar, Somogy, Zemplén m.) + -i mn.-képző. M: birtok-, lakó- v. szárm. hely.
Márki
< Márk r. egyházi személynév + -i patronimikon-képző. M: apanév / márki < Márk hn. (Zemplén m.) + -i mn.-képző. M: birtok-, lakó- v. szárm. hely.
Zaj
< vsz. zaj ~ szaj 'zajongás, lármázás' (TESz zaj1 c.a.). A mai Zay csn.-ek archaikus írásváltozatok. M: l. Zajos c.a.
Zajos
< zajos < szajos 'lármázó' v. 'részeg' (TESz zaj1 c.a.) M: beszédmodor/ittasság. - A hasonló motivációjú csn.-ek felsorolását (utalásokat) l. Dörgő és Részeg c.a.
Gorgosilits: Burgenlandi (gradišćei) horvát vezetéknév, amely az újabb horvát helyesírásnak megfelelő Gorgošilić írásmódban is előfordul. Azt jól látod, hogy az -(i)l elem magyarázata a legproblematikusabb. Ezt nem magyarázza a grúz felvetés sem, mivel a grúz Gorgasali (გორგასალი) vezetéknév, hiszen abban a második és harmadik szótagban a : a magánhangzók vannak o : i helyett, továbbá az s a grúz névben sziszegő [s] hangot jelez (magyar átírásban Gorgaszali az írásmódja), a Gorgosilits névben pedig a magyar helyesírásnak megfelelően susogó [ʃ] hangot. Van magyar írásmód szerinti grúz Gorgiseli (grúz გორგიშელი, ukrán Ґорґішелі) családnév is, de ebben is o : i : e a hangzósság o : o : i helyett. (Ezen grúz nevek előtagjában a középperzsa gurg ’farkas’ szó áll, amely végső soron a grúz népnév közvetett alapját is képezi, vö. http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=168989305&t=9005599). – A párhuzamok (hasonló fejlemények) hiánya miatt két szláv becézőnév összeforrásában sem hiszek.
A burgenlandi horvát sajátos, főként a horvát nyelv ča-nyelvjárásán alapuló dialektus, amely majdnem elért az önálló irodalmi nyelv szintjére, és az északi alnyelvjárásait erősen befolyásolta a vele érintkező szlovák nyelv. A Gorgošilić nevet többek közt Parndorfból (horvátul Pandrof) lehet adatolni, amely erre a területre esik.
A cseh-szlovák-lengyel névtan ismeri azt a családnevet adó ragadványnévi típust, amely az elsőnek elnevezett jellegzetes viselkedését (tulajdonságát) írja le múlt idejű -l-es melléknévi igenévvel, pl. cseh pospíšiti ’siet > Pospíšil ’(aki) sietett’, cseh navrátiti (se), szlovák navrátiť (sa) ’visszaad; visszatér’ > Navrátil ’(aki valamit) visszadott, (aki) visszatért’.
Ennek mintájára, ha fel lehet tételezni, hogy a az irodalmi (új-što-nyelvjárási alapú) horvát-szerb grgoljiti ’bugyborékol, zubog; hörög; zúg, kattog’, grgoriti ’ bugyborékol, zubog; gurguláz, torkát öblögeti’ hangutánzó igének ča-nyelvjárási alapon lehetett *grgošiti, illetve a szótagképző r-et feloldott *gorgošiti változata, akkor felvethetünk egy *G(o)rgošil ’(aki) gurgulázott, hörgött stb.’ ragadványnevet, amelyből előállhatott a kérdezett Gorgošilić családnév.
Kniezsa István a XVI–XVIII. sz.-i gömöri, honti és ugocsai összeírások családneveit feldolgozó munkájában adatolja a szlovák Holubila vezetéknevet, amely nyilvánvalóan a szlovák holub ’galamb’ közfőnév származéka, azaz az -il(a) a fenti deverbális funkción kívül kicsinyítő képző is lehet, amely délszláv nyelvek esetén egybeesik a nagyító-rosszalló szerepű szlovák -dlo eszköznévképzővel, vö. régi szlovák Bredlo ~ Berillo családnév <: Bertalan személynév. Ilyen módón a horvát Grgur ’Gergely’ egyházi személynév szótagképző r-et feloldó Grgoš > *Gorgoš köznapi alakjából is kiindulhatunk az -il becéző-rosszalló képzős *Gorgošil(a/o/e) formáján keresztül.
Eddig arra jutottam, hogy alapszava a György név román vagy délszláv megfelelőjének Gorgo vagy Gorgos becéző alakja lehet, összetételben a Vasil - Sil becéző alakjával és az- ic apanév képzővel.
