Egy-egy relief-ábrázolás azért fennmaradhatott volna. Mint ahogy kisebb kövekből való építkezésekről fennmaradt. Jó, azt hiszem csak a közép-birodalomból maradtak fenn, de abban a korban is épültek monumentális építmények, szobrok és azoknál is csak a kisebb kövek szállításáról maradt ábrázolás.
Ami viszont újra és újra felróható, az a fránya dokumentálás hiánya az építkezés, technológiai folyamat leírásának, menetének.
Semmi nem létezett abból, ami miatt ma dokumentálunk. Igazából az lenne a meglepő, ha maradtak volna dokumentumok.
Nem volt a munkától elkülönült oktatás, nem kellett tankönyv. Nem volt engedélyező hatóság, nem kellett írott tervdokumentáció. Nem volt történelemkutatás, eszükbe sem jutott, hogy 4-5 ezer év múlva lesz, és mennyire szeretne feljegyzéseket. Ami információt tovább akartak adni, azt elmesélték. Nehogy már nekik tegyünk szemrehányást, amiért többszáz év múlva odament valami gyökér, és lemészárolta a papjaikat (=értelmiség) Isten dicsőségére.
"Tehát nem lehetett nagy kikívás egy rézdarabot lemezzé kalapálni, majd csővé tekerni. A paláston varratot képezni már nem is kellett, hiszen a fúráshoz a lemeznek elég vastagnak kellett maradnia, a szerszám varrat nélkül is stabil lehetett."
Nekem is az a véleményem arról, amit írsz. A fémeszközöket valóban beolvaszthatták, újrahasznosíthatták. Ami viszont újra és újra felróható, az a fránya dokumentálás hiánya az építkezés, technológiai folyamat leírásának, menetének. Nagy monstrum építkezéseknél Latin-Amerikában, Egyiptomban, Bequa-völgynél, a munkaigényes, precíziós munkát igénylő szarkofágok, vázák, óriásszobrok készítésénél ez a hiányosság újólag, mindig előjön/előjöhet. (Jó Egyiptomban vannak ábrázolások építkezésekről, de azokon "csak" kisebb kövekeket szállítanak.)
hol használtak ezen kívül az ókori egyiptomiak rézcsöveket és hogyan készítették őket?
Ez lemaradt.
Réz csövek más használatáról nem tudok, (vízvezetéket nem csináltak) de mindenféle réztárgyaik voltak, réz edények, réz ékszerek, vagy pl kő szobor szemét is keretezték néha rézzel.
Tehát nem lehetett nagy kikívás egy rézdarabot lemezzé kalapálni, majd csővé tekerni. A paláston varratot képezni már nem is kellett, hiszen a fúráshoz a lemeznek elég vastagnak kellett maradnia, a szerszám varrat nélkül is stabil lehetett.
Találtak ilyen csőfúrókat, ill. fúrásra alkalmas rézcsöveket,...?
Én nem tudok róla, de ez nem jelenti azt, hogy nem is léteznek.
Semmi meglepő nem lenne abban sem, ha nem találtak volna, a fémhulladékot, javíthatatlan szerszámokat nyilván felhasználták, előbb új rézeszközökhöz, utóbb meg bronzhoz. És éppen úgy nem hagyták szanaszét az építési területen, ahogy ma sem marad egy ütvefúró vagy betonkeverő egy elkészült ház környékén elszórva vagy betemetve.
A lassú víz partot mos elv teljesen logikus és érthető volt az ókori keményköves megmunkálásoknál és építkezéseknél. Érthető, hogy akkoriban nem voltak olyan rövid, kötött határidők egy-egy feladat elvégzésére. Volt idejük bőven.
Azt hiszem ez a legelfogadottabb és nagy valószínűséggel helyes közvélekedés a nagy volumenű és munkaigényes ókori projectekre.
ha egy próbafúrás a Szfinx templománál 15 méter mélyrúl asszuáni gránitot hoz a felszínre - amelyet egyébként 500 km-ról szállítottak oda, ha szükség volt rá - mi jut eszetekbe?
Nekem elsőre az, hogy Asszuán 900 km-re van (= kb 500 mérföld) :-)
Aztán az, hogy erre a 15 m-es adatra adhatnál valami forrást, mert anélkül nem hihető. Ugyanis ha a gránit ennyire közel van a felszínhez, akkor extra nagy pech, hogy sehol nem bukkant elő a környéken, a piramistól kb 1 km-re levő kőbányában sem, pedig legalább 15 métert ott is kitermeltek.
Végül, hogy mivel az egyiptomiakról nem tudjuk, hogy talajtani vizsgálatokat végeztek volna, akár járhattak is így, hogy 15 méterre voltak a gránittól csak nem tudtak róla.
Mára puszta kíváncsiságból is össze van furkálva Magyarország területe, de akár csak 2-300 éve ehhez nem volt meg az eszköz. A régebbi bányák mindig a felszínre bukkanó ásványi kincsek kitermelésével kezdődtek, és a telérek/rétegek mentén hatoltak a bányászok egyre mélyebbre.
Még valami: ha ez igaz, akkor tekinthető az "idegen" technológia elleni bizonyítéknak: Olyan marha nincs, aki átevickél a fél galaxison, és még egy próbafúrást sem végez, ellenben a 900 km-re levő gránitot kiszimatolja.
Van moderáció, de azt nem a titkos hatalmak végzik, az "igazságot" csak akkor törlik, ha túlságosan off.
Szóval nyomjad nyugodtan, ha tudsz valamit, mi majd gyorsan elolvassuk. Ha titok, akkor mailben is megírhatod, azt legfeljebb az NSA olvassa, az NBSZ még csak a programtelepítéssel küzd.
Majd ha az állítólag csak 4500 éve létező szobor testén szinte állandó betemetettsége ellenére keletkező eróziós nyomokat - szemben az arcról hiányzó voltukkal - tisztázni tudjátok, akkor kellene jelentkezni...
Mert te tudod? :-/
Gondolom konkrétan a szfinxről van szó.
- Anyaga mészkő, mégpedig a teste kifejezetten rossz minőségű, a feje keményebb.
- milyen állandó betemetettségről van szó? A kifaragása után Egyiptom kb 2500 évig még állt, vagyis a szobor környékét nagy valószínűséggel takarították. Elhanyagolva, betemetve meg kb 1800 évig volt, újabban megint szabadon áll.
- És ha az erózió nyomait közelebbről megvizsgálnád, akkor kiderülne, hogy csak részben szélerózió, részben sókivirágzás, aminek a talajnedvességhez van köze (bármilyen száraz is ott az éghajlat) az meg a talaj közelében nyilván intenzívebb.
Lézeres képelemzés segítségével bebizonyították, hogy a hegy oldalából először lépcsőt faragtak, felülről kezdték az építkezést, miközben folyamatosan bontották a lépcsőt, ahogy haladtak lefelé.
Láttam én is azt a sorozatot, szerintem nagy hókusz-pókusz volt az egész, nagy feneket kerítettek triviális dolgoknak, de legalább a tényeket nem ferdítették el. Ha nekem (akár Petra ismerete nélkül) azt a feladatot adnák, hogy faragjam ki azt a templomot, én is a lépcső-módszert találnám ki, legrosszabb esetben pár napi fejtörés, rajzolgatás után. Az összes többinek előnye nincs, csak hátránya ehhez képest. És a lépcső szabad szemmel is látszott a sziklafalakon :-)
A szakkarai diorit vázák, korsók öblös belsejét is nehezen lehetett rézvésővel kivájni.
Az öblös üregeket nem vésték, főleg mert szétment volna az edény.
Szerencsére így is eltört néhány, amit akkor kidobtak a szemétre, ma meg lehet tanulmányozni rajtuk a készítés folyamatát.
Az első lépés itt is egy furat volt, azt bővítették öblösre kővel való csiszolással. Mivel a túl nagy erő szétrepesztette volna az edényt, csak kisebb erővel, de nagyobb sebességgel dolgozhattak, íjas "fúróval" (ami itt nem fúrt, hanem egyszerre átellenes két ponton csiszolt)
Kemény kő esetén ez lassú volt, de az ilyen edények többsége is puhább anyagból készült, mint alabástrom, abban már egy keményebb kő szerszámmal tűrhetően lehet haladni.
Esetleg magfúróval, illetve nagy sebességű, géppel hajtott körfűrésszel dolgoztak.
A mai kivitelezési határidők mellett nem lenne más lehetőség (mert a mai kivitelezési határidők a mai technikára alapoznak,) de akkor egyszerűen tudomásul vették a hosszabb kivitelezési időket - már ameddig, mert a nehezen megmunkálható anyagok fokozatosan kimentek a divatból. Van egy pár gránit szarkofág, de később inkább a gipsszel, festéssel szépen kicicomázott, többszörös mészkő/fa kombinációk jöttek divatba, a baromi drága, de mégsem túl mutatós gránit helyett.
A gránitszarkofágok belsejét több lépésben munkálták meg:
Az üreg nagyját úgy termelték ki, hogy csőfúróval raszterben belefúrtak, a magokat kitörték, a furatok közötti falat szintén, aztán a megmaradt részt előbb egyenletesre koppogatták (logikusan kőkalapácsokat használnék ehhez) majd szépen lecsiszolták.
A vizsgálatok szerint a felületek kissé hullámosak, és az is előfordult, hogy a csiszolás sem tüntette el egészen a fúró nyomát (az a fúrás túl mélyre ment)
A negatív élek és főleg a sarkok megmunkálása valószínűleg a leggörényebb munka az egészben, de nem lehetetlen.
A funkcionális kényszer célja lehetett méltó sírhely a fáraónak, vagy valamiféle szakrális geometria mértékegységeinek etalonja.
A szakkarai Szerápeum föld alatti, 100 tonna körüli gránitszarkofágjainak az anyagát is kb. 800-1000 km-ről, Asszuánból szállították oda. Állati csonttal kevert bitument is találtak benne. Lehet, hogy a Földünkön valaha élt és elpusztított mutáns lények maradványainak próbáltak ilyen módon végső nyughelyet találni. A kb. 50 tonna körüli gránitfedlapok is azt voltak hivatottak biztosítani, hogy a lelkük még véletlenül se reinkarnálódjon a túlvilágba.
Amíg a tárgynál maradsz, nem gondolom, hogy bármely vélemény cenzurázásra kerülne...
De ez csak az én álláspontom...
Egyébkéntazt is kérdezem, ha egy próbafúrás a Szfinx templománál 15 méter mélyrúl asszuáni gránitot hoz a felszínre - amelyet egyébként 500 km-ról szállítottak oda, ha szükség volt rá - mi jut eszetekbe?
A szarkofág elkészítésének legnehezebb munkafolyamata, a belső élek és negatív sarkok kialakítása, főleg, ha kis rádiuszt akarunk elérni. A klasszikus fűrészelés, furkálás csiszolási műveletek nehezen alkalmazhatók. Ezért érdekesek az olyan régészeti leletek, amik tele vannak negatív élekkel, sarkokkal, mintha funkcionális kényszer lenne a kialakításuk.
Majd ha az állítólag csak 4500 éve létező szobor testén szinte állandó betemetettsége ellenére keletkező eróziós nyomokat - szemben az arcról hiányzó voltukkal - tisztázni tudjátok, akkor kellene jelentkezni...
