Meglepődök néha, hogy még hallok néha új dolgokat a TM-ről.
Az egyik a Beatles. A TM-ben azt megszokták említeni, hogy Mahesh a Beatles guruja volt. Most lettem csak figyelmes rá, hogy a Beatles csalódott Mahesben,
mivel túl emberinek látták, aki minél több pénzt akart, és felakarta használni őket arra, hogy népszerűsítse magát.
Nem mintha a Beatlestől, vagy Katy Perrytől várnám, hogy megmondja ki az igazi guru, de azért ezt a Beatles dolgot nem így szoktam hallani a TM-esektől, ahogy a lenti linkeken van.
A transz a cendentális és a meditáció szavak bizony a yóga tágasságába beletartozó egyfajta próbálkozásra utalnak , az elme elcsendesitése/szerényedése által az egyénitől az egyetemes felé irányulni.
Igen igazad, igazatok van, valóban olyanok voltak az írásaim, mint valami idióta, hittérítő:D :D :D Ezért elnézést:), be is fejeztem ezt, meg már nem mozgat ez.
Olvastam azt a néhány hozzászólásod, látom érted a lényeget, lenne kedved velem privin beszélgetni, kiváncsi lennék rád (tapasztalat csere, stb.), ha van írj.
Ezt értsd meg, valóban (hogy mi az mindenféle koncepció és gondolkozás nélkül csak......LENNI), írányítsd a figyelmed Önnön létezésed érzésére, eldobva minden mást, mindenféle gondolat nélkül és nem lesz szükséged, semmiféle meditációra, és semmiféle gyakorlatra sem.
Lin-csi kolostorába egy nap vendég érkezett. Vang tanácsos urat, aki támogatója volt a kolostornak, szívesenlátták a szerzetesek. Miután jót ettek-ittak, Vang és Lin-csi sétára indultak. Végigjárták a kertet, azépületeket. Amikor a szerzetesek csarnoka előtt megálltak, Vang úr megkérdezte.- A szerzetesek, ugyebár, ebben a csarnokban olvasgatják a szent könyveket?- Nem, tanácsos úr, a szerzetesek nem itt olvasgatják a szent könyveket.- Nem itt? Hát hol? - kérdezte a tanácsos.- A szerzetesek egyáltalán nem olvasgatják a szent könyveket - vallotta be Lin-csi apát, s a tanácsosámulatára még csak nem is szégyenkezett.- Akkor bizonyára a meditációban gyakorolják magukat a hívek. Itt végzik a gyakorlatokat? - kérdezte Vangnagyúr, megadván Lin-csinek a lehetőséget, hogy dicsérje a szerzeteseket. De az apát nem élt vele.- Nem, tanácsos úr. A szerzetesek nem végeznek itt gyakorlatokat.- Nem?- Nem.- Hát akkor hol?!- A szerzetesek, tanácsos úr, egyáltalán nem végeznek meditációs gyakorlatokat - jelentette ki Lin-csi apát, s bátran Vang úr szemébe nézett. A tanácsos zavartan hümmögött, majd újra kérdezett.- Bizonyára nagy hitvitákat folytatnak, így képzik magukat. Ebben a csarnokban vitatkoznak?- Nem, tanácsos úr, a szerzetesek sem itt, sem máshol nem vitatkoznak. És nem képzik magukat - mondtaLin-csi. Zavarában Vang már rá se nézett.- Hát akkor mit csinálnak ebben a kolostorban a szerzetesek? - kérdezte végül félénken.- A szerzetesek, tanácsos úr, ebben a kolostorban buddhává válnak. Ha akarnak - felelte Lin-csi Vangnak,majd hosszan hallgatott. S míg az apát hallgatott, a tanácsos elméje megvilágosodott. "- Hiszen világ mélyeés sekélye, a gondolat fényessége, a szépség szép reménye, mind a mi kezünkben van" - gondolta Vang.Majd meghajolt Lin-csi felé, s szívében hálával távozott.
