Szegény legény a Prücsök, házasodni készül Kéregeti a Legyet hites feleségül -Elvennélek te is Légy, ha kicsi nem volnál! -Hozzádmennék te Prücsök, ha szegény nem volnál! De a Légy is nyalja falja a Prücsöknek száját A Prücsök is fel-felhúzza Légy szálas szoknyáját Este volt a kézfogó, volt is muzsikálás Gólya verte a taktust, szúnyog volt a prímás Cserebogár szekundás, zöld béka a flótás Az ökör a nagybőgős, szamár a trombitás
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok!
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok!
Farkas lett a mészáros, jó tinót levágott Amellé még malacot, kilencet kirántott Róka lett a szakácsné, az pacalt készíti Macska mossa a hurkát, az agár meg tölti.
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok!
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok!
A tyúk mint örömanya, elöl ül a lócán A majom lett a vőfély, nyúl a nyoszolyólány Táncba hívja a majom az fertelmes pulykát Úgy meg táncol a majom, rotyogtatja farát
Eladó a menyasszony!!
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok!
Egyetek, igyatok Nagy begyet rakjatok Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok! Hogyha hazamentek Ne panaszkodjatok! /Ghymes:Csak a világ végire...lemez album/ :-)))
Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjenek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony - azt mondta az édesapjának - elmegy világgá, s addig meg sem áll, míg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.
Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenest a nagy juhosgazdához, s elémondta, hogy mi jóba jár.
- Éppen jókor jöttél - mondá a gazda -, mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.
Megalkudtak, hogy ha esztend' ilyenkor a nyájból egy sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.
- Itt a kezem, nem disznóláb! - mondá a legény, s kezet csaptak magyarosan.
A juhosgazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta, s a legény kihajtá a nyájat a rétre.
Közmént legyen mondva, a juhosgazdánál három nap volt az esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.
No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Mikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s hát, Uram, Teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.
Mikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba. Ott állott a gazda az udvar közepén, s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, mikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.
- No, te legény - mondá -, megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.
Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen, s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek, s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta:
- Istené a szállás, kerüljön beljebb, öcsémuram!
Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték, csodálták a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csodálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból, s szépen a bárányhoz orozkodott.* Gondolta, hogy míg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja. No hiszen, ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony, mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy mármost mit csináljon. Ő bizony továbbmegy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a lány is.
Hát úgy is tett, s ahogy kiértek az utcára, elővette szépen szóló furulyáját, s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! táncolt a bárány, bárány hátán a leány, hogy csak úgy porzott belé az utca. Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt, s szidja éktelenül:
- Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!
Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány hátához ragadt, lapát nyeléhez az asszony, s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját. Táncolt nagy begyesen elöl a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.
Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap, s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozék, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad, s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap, s az is táncolt a többi után.
A vénasszonyok összeverték a tenyerüket, s elkezdettek kiabálni, jajgatni:
- Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk, emberek, asszonyok!
Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját, s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.
Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy korcsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.
Kérdi a korcsmárost:
- Miféle város légyen ez?
Mondja a korcsmáros:
- Ez a király városa.
Szóból szó kerekedik, s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országában, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő.
"No - gondolá a legény -, szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni."
Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenteti magát a királynál, s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.
- Jól van, fiam - mondá a király -, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.
- Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom - mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.
Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a leányával a tornácra, s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.
Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s - uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! - táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.
No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a leánya! A könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott, s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu, s úgy táncoltak egyesben.
Most meg a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásban. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját, s egyszeriben vége volt a táncnak.
- Hallod-e, te juhászlegény - mondá a király -, a leányomat megnevettetted, hát neked is adom, s vele fele királyságomat.
A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is. A juhászlegényből lett király egyszeriben hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért is. Ezekből is mind nagy urak lettek.
Vízkerszt napjával/Január 6./-hamvazószerdáig terjedő változó hosszúságú,mulatós,lakodalmas,vidám,tavaszváró időszak a farsangi ünnepkör. Farsangi magyar népszokások elterjedése a középkorra tehető. Húshagyó keddet húsvét időpontja határozza meg.
Húsvét,mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapra esik.Húsvétvasárnapot,40napos böjt előz meg,amely hamvazószerdával,a húshagyó kedd utáni nappal kezdődik.Mivel húsvét mozgó ünnep,minden esztendőben változik a farsang időtartalma is. A legrövidebb akkor,ha március 22.-én -ez a tavaszi napéjegyenlőség utáni nap- teli hold van és vasárnap.Ez lehet húsvét legkorábbi időpontja.Ekkor a farsang húshagyója a gyertyaszentelő utáni napra esik.
A farsang kezdő napja:vízkereszt utáni regélő hétfő.:-) Első három vasárnapja:első,másod,harmad menyegzős vasárnap. Utolsó 3 vasárnapja,hetvened/húsvéttól hetven napra/,hatvanad és farsang,vagy húshagyó vasárnap.Ez utóbbit "kövér csütörtök"előzte meg.
A farsangvasárnapra következő farsanghétfő,húshagyó kedd rekesztette be,a "kolbászos napokat".
Van-e szoknya eladó, Tarkabarka suhogó, a derékra simuló nyárba-télbe jó? Nincsen szoknya vehető, csak egy régi lepedő, ráncos,rojtos,repedő, üsse meg a kő.
Van-e csizma eladó, patkós sarka kopogó, szattyán-szára ropogó, sárba-vízbe jó? Nincsen csizma vehető, csak egy rozzant tekenő, ócska egér-etető, üsse meg a kő.
Ugrótáncot jókedvemből
Ugrótáncot jókedvemből, édes rózsám,járok, országút visz Fehérvárig, széles a két árok. Így tedd rá,úgy tedd rá, Rozika,Terike,Marcsa, kinek nincsen tíz tallérja, kötőféket tartsa.
Kisbelényes igen kényes, ott terem a jó bor, Nagyszalonta,sok szalonka, ott vadászni jó sor. Így tedd rá,úgy tedd rá, Rozika,Terike,Marcsa, lompos,kócos,lassan billeg öreg kutya farka.
Kifogtunk a Küküllőből három rocska rákot, Vásárhelynél ágyú bömböl, köpködi a lángot. Igy tedd rá,úgy tedd rá, Rozika,Terike,Marcsa, hadd forogjon a huncut világ, az ő lelke rajta.
Forgós-ropogós
Sej-haj,folyóba sok a hal valóban, Dunába,Tiszába se szeri,se-száma.
sej-haj,vadonba, kivirít a gomba keményre,kerekre, ha bolond,ne szedd le. /Weöres Sándor/ :-)))
Kapun innen,küszöbön túl,éppen a Pici kutya kastélya mellett virágszemű Gyöngyöm Gyuszival találkoztam valamelyik reggel. -Hová mégy,bácsim?-kérdezi tőlem. -Kis hóba,nagy sárba,megyek a vásárba-okosítom föl. Bizony vesztemre tettem,mert Gyöngyöm Gyuszi mindjárt belémcsimpeszkedett,mint hajnalicskavirág a kútágasba. -Bácsim,hozzál nekem valami szép ongorát abból a vásárból.Olyant hozzál,mint a Pannika babáé,amelyik akkor is szól,ha kicsit ütik. -Jaj,pajtikám-cirókáltam meg a prémessapka alól kikukucskáló szőke haját-,az ongora nem szegény embernek való muzsika. -Hát mi való a szegény embernek,bácsim? -Hegedű. A hegedű még nem szólt,de Gyöngyöm Gyuszi már táncolt. -Jaj,bácsim,az lesz az igazi szép muzsika!Annak még vonója is van,igaz-e?Hát akkor hegedűt hozzál nekem,bácsim! Hát a hegedűért nem mesze kellett menni,csak a konyhára visszafordulni,az Etel szobalányt megkérni,hogy adja elő a cirokseprűt,a kisbicskát elővennia cirokseprűnek két szálát levágni:s már készen is volt a vadonatúj hegedű. Mégpedig vonóstul. -Melyik neki a vonója?-tudakolta gyanakodva kökényszemű kispajtásom. -A vonója melyik?-zavarodtam meg egy kicsit.-A vonója mindíg az,amelyiket felűről húzod.Éppen ezért különb hegedű ez,mint a többi,mert ennek mindegy,hogy a hegedűt húzod-e a vonón,vagy a vonót a hegedűn. Gyöngyöm Gyuszi mégsem volt benne bizinyos,hogy nevetni kell-e most,vagy sírva fakadni. -Miért különb hegedű ez a többinél,bácsim?Hát van másforma hegedű is?Hát ez micsoda hegedű,bácsim? -Ez valódi cirokhegedű.Ilyennel húzzák a tündérek Seholsincs országban Nevenincs királynak a fülébe a senkisehallja nótát. No,erre egészen megnyugodott Gyuszi,meg is békült.Különösen,ahogy végighúzta egymáson a két cirokszálat,s meghallotta,milyen szépen szól az.Olyan szépen szólt,hogy mind a harminckét fogam táncra kerekedett tőle.El is hordtam az irhát sebesen még a tájáról is a szépen szóló hegedűnek. Hát délben,ahogy hazaérek,már a kapuban hallom a gyönyörű muzsikát.körülnézek,mert sehol sem látom a Gyuszi aranyhaját villogni.Hát Ili baba ül a küszöbön,az mulatja magát a valódi cirokhegedűvel. -Hej,Ili baba-csípem pirosra a gömbölyű képét-,hol szerezted ezt a tündérhegedűt? Ahogy felérek a lépcsőn,akkor meg Mici cica szalad elébem,kegyetlen miákolással.Tüzel a szeme,mint a parázs,égnek áll a szép fehér szőre.Hej,egér meg a farka,ki bántotta ezt a szegény párát? Nem bántotta azt senki,csak azért unta meg az életét,hogy a Gyuszika reggel óta süvöltözött azon a nádsípon,amiért Ili babának nekiadta a cirokhegedűt. Süvöltöztem én is,de nem ért az semmit.Nem lehetett ott szót érteni a gyönyörű muzsikától. Még délutáni álmomban is mintha éles náddal hasigatták volna a fülem.Legédesebb álmomból arra ébredtem föl,hogy az egyik küszöbön Gyuszi sivíttatja a sípot,a másikon Ili baba zengeti a hegedűt,a Mici meg a tetőn kiabálja,hogy jaj,de szép ez. El is kotródtam otthonról hamarost,s búcsúzóba meghúztam Gyuszi gallérját. -Jaj,de megörülnék neki,ha a nádsípot is elcserélnéd valakivel,mire hazajövök! Gyuszi pedig nem az a gyerek,aki ne igyekezne örömet szerezni a bácsikájának.A nádsípot nekiadta Béluskának egy körtemuzsikáért.S ahogy uzsonnára hazaértem,cincogott a hegedű,sikoltott a síp,rikoltott a körtemuzsika,miákolt a Mici,vonyított a Pici,s egyszerre csak a tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk alatt.Azt hitték az arra járók,tűz van nálunk,azért van a nagy zenebona,s mindjárt segítségünkre küldték a tűzoltókat. Így van az,mikor a szegény ember gyereke olyan nagyon szereti a szép muzsikát.Aki még ezeknél is szebbet tud,annak a nyáron faragok tökszárdudát. /Móra Ferenc/ :-)))
Mese,mese,mátka,pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele,nappala. Hideg lelte-rázta,fázott keze-lába, Sűrű könnye pergett fehér szakállába: "Akármit csinálok,reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam:koronám,kenyerem Tőle nem sajnálom,véle megfelezem!"
Százegy kengyelfutó százkétfelé szaladt, Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt: "Ki tud orvosságot a király bajáról, Hol az a bölcs ember,aki jót tanácsol?" Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot, De együtt se ért el egy falat kalácsot. Didergő királynak csak nem lett melege, Maj megvette szegényt az Isten hidege. Körmét fúvogatta,keserűen köhintett, Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett: "Bölcsekkel az időt ne lopjuk,azt mondom, Hívjátok elő az udvari bolondom!"
Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond, Cseng-peng,kong-bong rajta a sok arany kolomp. Mókázna a jámbor,serdül,perdül,fordul, De a király rája haragosan mordul: "Hallod-e,te bolond,szedd össze az eszed, Adj nekem tanácsot,akárhonnan veszed." "Teli van énnálam ésszel a szelence: Hideg ellen legjobb a meleg kemence. Gyújtass be csak,komám"-nevetett a bolond S nevetett köntösén a sok arany kolomp.
Kergeti a király ki a sok léhűtőt: Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt! "Hamar cédrusfával a kandallót tele, Urunk-királyunknak attól lesz melege!" Nagy volt a kandalló,akár egy kaszárnya, El is égett benne vagy száz cédrusmáglya. Sergett is a király előtte,megette, Utoljára mégis csak azt dideregte: "Fűtsetek,mert megvesz az Isten hidege, Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"
Nyöszörög a fűtő :"Felséges királyom, Életem-halálom kezedbe ajánlom, Most dobtam be az utolsó forgácsot, Jó lenne hívatni az udvari ácsot!"
Nekibúsul erre a didergő király, Szigorú paranccsal a kapuba kiáll: "vágjátok ki kertem minden ékességét, A szóló szőlőnek arany venyigéjét, A mosolygó almát,a csengő barackot, Hányjatok a tűzre minden kis harasztot! Széles ez országban amíg erdőt láttok, Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok. Jaj,mert mindjárt megvesz az Isten hidege, Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"
Csattognak a fejszék,sírnak az erdők,berkek, Recsegnek,ropognak a gyümölcsös kertek. Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta, Fészkit ezer madár jajgatva siratta. A rengeteg fákból egy szál sem maradt ott, Aranyos kandallón mind elparazsallott. Didergő királynak de mindhiába, Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába: "Fűtsetek,mert megvesz az Isten hidege, Csak egy fogam van már,az is vacog bele!"
Nekeresd országban van is nagy kopogás, Ripegés-ropogás,siralom,zokogás. Dolgozik a csákány,fűrész,balta,horog- A király ajtaja egyszer csak csikorog. Betipeg egy lányka,icike-picike, Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe, Az ajka kláris,a foga rizskása, Csacsog,mint az erdők zengő muzsikása:
"Ejnye,de rossz bácsi vagy te,király bácsi!" Megfordul a király:"Ácsi,kislány,ácsi! Azt sem tudom ki vagy,sohase láttalak, Mért haragszol reám?Sose bántottalak!"- Kerekre nyitotta a csöppség a szemét: "Minek szedetted le a házunk tetejét? Hó is hullongázik,eső is szemezik, A mi padlásunkra az most mind beesik: Elázik a bábum kimosott ruhája, Vasárnap délután mit adok reája?"
Mint amikor a nap süt a jeges ereszre, a király jégszíve harmatot ereszte. Szemében buggyan ki szívének harmatja, Szöghaját a lánynak végig simogatja: "Ne félj,a babádat ruhátlan nem hagyom, Bíborköntösömet feldaraboltatom. Bársonyrokolyája,selyemfőkötője, Lesz ezüstkötője,aranycipellője!
Most meg a kislány mondta azt,hogy "Ácsi" Mégis csak jó bácsi vagy,te király bácsi!" Örömében ugrált,tapsikolt,nevetett- S a didergő királynak nyomban melege lett! A tükörablakot sarokra nyitotta, Városa lakóit összekurjantotta: "Olyan meleg van itt,hogy sok egymagamnak, Juttatok belőle,aki fázik,annak!"
Tódult is be nyomban a sok szegény ember, a márvány-téglákon nyüzsgött,mint a tenger. Ki is szorult tőlük király a konyhára, Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra: "Asztalt terigetni,ökröket sütögetni, Fussatok a hordót csapra ütögetni!" Ilyen kedves vendég még nem járt soha nálam, Mint saját népem-nagy Meseországban..." /Móra Ferenc/ :-)))
Hát az a százlábú állat sorra számálgatott minden lábat, eredménnyül mennyi jött? Épp 365. Az év minden napjára jut neki egy-egy lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit kihajítja, tinegyedik csak csonka, tizenkettedikkel ágyát bontja, tizenharmadikkal leharapták, tizennegyedikkel fog vak macskát, tizenötödikkel koccint, tizenhatodikkal pöccint, tizenhetedikkel fociz, tizennyolcadikkal kocsiz, tizenkilencedik sántikál, a többivel fürgén szaladgál.
Ahány lába -mert nem dőre- éppen annyi adománya az új esztendőre: minde napra jut 1-1, a sok kicsi sokra megy. /Weöres Sándor/ :-)))
Annyi jevény annyi ingen, De csak egy jelez az égen, Szép csillag szép jelt kapott, Szép napunk feltámadott, Egymástól az ég s a földje Ajándékot így kapott. /Szarka Tamás/ :-)))
...Hát az ember kicsoda? Farkasalma,rezeda? Ez a gyermek álmodja, Holnapután megmondja.
Szép jel,szép csillag, Szép napunk támad. /Szarka Tamás/ :-)))
Zengjétek,angyalok, Zengjétek boldogan, Tudja meg a világ: Karácsony napja van!
:-)))
Nagy örömnap
Nagy örömnap van ma, Mer' a boldog Mária, Fiat szülé Betlehembe', Ki a csillag fia.
Gyöngén átkarolja, Övé minden gondja, Apró angyal szájtátva hallja, Altatóját mondja. /Szarka Tamás/ :-)))
Betlehemi Királyok
Adjonisten,Jézusunk,Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk,mert siettünk, kis juhocska mondta-biztos itt lakik a jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. segíts,édes Istenem!
Istenfia,jónapot,jónapot! Nem vagyunk mi vénpapok. Úgy hallottuk,megszülettél, szegények királya lettél. benéztűnk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk,égi ország! Gáspár volnék,afféle földi király személye.
Adjonisten,Megváltó,Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária,Mária, boldogságos kismama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szopotatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! /József Attila/ :-)))
Ki pattogtat-durrogtat karikás ostorral? pitt-patt,dirr-durr, karikás ostorral? Ki tülkölget-tutulgat hosszú ökörszarvon? tlillu-tlullu, cifra ökörszarvon? Ki kolompol-csilingel? kolomppal-csengővel? Karácsonyi pásztorok, pásztorok, azok pattogtatnak, azok durrogtatnak, azok tülkölgetnek, azok kolompolnak, azok csilingelnek, zörgetik a kiskapukat, háborítják a kutyákat, hátról házra járnak, pohár borért köszöntenek, kalácsért kántálnak. /Csanádi Imre/ :-)))
Népi pásztorjáték
Angyal:Be szabad-e vinni a Betlehemet? Háziak:Gyertek csak,gyertek! Angyal:/Énekli a "Mennyből az angyal"-t./ I.Pásztor:Gazdasszony,terítse meg fehér abroszával az asztalát,mert nem tudja,micsoda hű pásztorok lepik meg a háza tájékát!/lefekszik/Hű,bosztorgyán! II.Pásztor:Kolbászos jó estét,gazda!Hol van az a szittyen-szottyon szolgáló leánya?Ha a konyhában körül nem tekintettem volna,a permetfű mind összeégett volna./lefekszik/Hű,bosztotgyán! /Mindkét pásztor horkol./ I.Pásztor:/Ébredezik,ébreszti társát./Keljünk fel pajtás,mert a szakállamat lerágják a bolhák!Mit álmodtál pajtás? II.Pásztor:Én azt álmodtam,pajtás,hogy akkora szúnyogot láttam,hogy két ember vitte a vágóhídra.Hát te,pajtás,mit álmodtál? I.Pásztor:Én azt álmodtam,hogy megszületett a Messiás.Keljünk föl,pajtás! Angyal:Pásztorok,pásztorok,mit cselekedtetek,hogy a juhaitokról megfeledkeztetek? I.és II:Pásztor:Mi bizony nem félünk anélkül megélünk.Ifjú pásztor született,Isten bárányává lett. III:Pásztor:/belép/Akkorát zikkentem-zökkentem a kettes ajtó mögött,hogy ha 723 lelkem lett volna,az is kiszaladt volna belőlem. II.Pásztor:Hány éves kend,öregapám? III.Pásztor:Ha megérem azt az áldott jó kukoricakapálást,akkor leszek éppen 365 esztendős.De melyitek hagyta nyitva a juhok kapuját? I.Pásztor:Mi ugyan nem.Hanem Kis János kisbojtár. III.Pásztor:Mert hogy ellopták hetvenhét juhomat meg két pokrócomat.Ezért megérdemeltétek,hogy bocskorszíjat hasítsak a hátatokból. I.,II.és III. Pásztor:/Kántálva/Mélyen elaludtunk az erdőben,Csendes üzenet jött a fülünkbe.A madarak énekelnek,a vadak meg zengedeznek meleg nyárban hideg télben.Nosza,Jónás fia,te is kelj föl!Köpüljünk a Jézuskának tejecskét,vajacskát,liszteskását!Gyere te is,pajtás,menyországba,ott lesz majad a jóvilág!Tej,vaj,mint a tenger,ott mújlathat minden ember,egyik angyal furulyál,másik angyal pikulál./Táncolnak/ II.Pásztor:Látom,látom,a jószívű gazdasszony jószándékkal forgatja a kisláda kulcsát.Tán ad is valamit szegény pásztoroknak./kaláccsal,beiglivel megajándékozza őket/ Mind:/Eléneklik a "Mennyből az angyalt"-t./ /Kiss Éva gyűjtése/ :-)))
angyalok ugrókötele a szivárvány - mondta egy apró kisgyerek azt hiszem igaza van
mennyből egy angyal kettő három négy öt hat hét még még még bárányfehér rokolyákba kap harap a szél felleg hátán feszül ívbe ibolya kék zöld sárga narancs vörös nyaláb nem ember láb toppan elé - nézd libben szökken a fény cikáznak a felhők felett olykor rájuk dörrentenek ők azok ne félj tört égi sugárból font kötelüket hajtják hogyha elfáradnak a vállukra vetik haza ha indulnak kapu tárul - sarkig mikor megérkeznek gyorsan hunyd be a szemedet nehogy megvakulj attól amit látsz
Régen történt...,nagyon régen,messze földön...,más vidéken,élt egyszer egy derék,szorgalmas,jó lány,Máriának hívták.Józsefnek,az asztalos legénynek,megtetszett a gyönyörű,egyszerű teremtés,s hamarosan feleségül is vette.Nagy békességben,boldogságban,szeretetben éltek,s azt kívánták az égiektől,hogy szaporodjon boldogságuk. Egy napon,Mária nagy örömmel fogadta a munkából hazatérő párját,az örömhír:Mária hamarosan kisbabának ad életet.Ettől kezdve,hosszú estéiken közösen tervezgették a jövőt,sokat beszélgettek a várt kicsiről,s elhatározták,hogy Jézusnak nevezik.József,kis bölcsőt faragott,Mária fehér vászonból ingecskéket varrogatott...,így telt-múlt az idő. Már csak néhány napja volt Máriának,mikor egy este,éles,kiáltásokat hallottak.Hangos dobszóval hirdették az országuk császárának óhaját,aki elrendelte: -Mindenki abba a városba menjen,ahol született,megkívánom számláltatni,hányan lakják az országomat! Mária és József nagyon elszomorodott,ott kellett hagyniuk a biztonságot jelentő kedves hajlékot,s hosszú út állt előttük...,Betlehembe... Mária állapotában,ez már veszélyes,nehéz feladat volt.Kevéske pénzükön József ökröt és szamarat vett,abban reménykedve... nagy hasznát veszik a vándorúton. Abban az időben,nem volt autó,vonat,szekér,hintó. Mária becsomagolta a legszükségesebb ruhácskákat,s kora reggel gyalog indultak a hosszú útra.Három nap,három éjjel,három órát mentek...mentek,mendegéltek...,árkon-bokron át,hegyen-völgyön át,kietlen,sziklás,sík,lejtős,meredek utakon...,eső verte,szél fújta,zúzmarás,hó lepte tájakon.A fáradtságtól csetlett-botlott lábuk,de kitartóan mentek napkeltétől-napkeltéig.Különösen Máriának volt nehéz a járás,terhe is súlyos volt már.Időnként felült a szamár hátára,megpihent...József vezette a szamarat zabolájánál fogva...,így haladtak tovább. Késő este értek Betlehembe.Nem tölthették az éjszakát szabad ég alatt,egyre hidegebbre fordult az idő.Szállás után érdeklődtek,fogadókban kérdezősködtek,házról-házra jártak,de mindenhol zárt ajtókat találtak.Sehol,egy ágyacskányi hely,ahol megpihenhettek volna a hosszú út után.Elkeseredettségükben,bánatukban mentek-mentek tovább. Egyre ritkábban láttak házakat,a csillagok a Hold is felkelt már...,s a félhomályban egy istálló féle épület állt előttük.Régen,hideg téli éjszakákon...a szegény emberek ide terlték be az állatokat melegedni. Sötét,csendes,egyszerű menedék volt...,de az állatok lehelete bemelegítette.Az állatok szerettettel fogadták az új vendégeket,s friss szalmából József puha ágyat készített. Azon az éjszakán,december 24.-én pontosan éjfélkor,a betlehemi istálóban megszületett a kis Jézuska. A mezőn tanyázó pásztorok,igen csak megijedtek...,egy nagyon fényes csillag jelent meg az égen,s angyalok serege szállt le közéjük. -Ne féljetek,örömhírt hoztunk,megszületett az új királyotok! A pásztorok nagy örmmel,azonnal fölkerekedtek,s az angyalok kíséretével megtalálták a betlehemi istálót.Fölötte ott ragyogott a fényes csillag,s nappali világossággal töltötte be az egyszerű hajlékot,a békés,boldog Családot:Máriát,józsefet s a jászolban fektetett kis Jézuskát! Szerettettel hozták az édes tejet,vajat,túrócskát... ,s furulyamuzsikával mosolyra derítették az örvendező családot.Kérve-kérlelték...,csak kis lábacskáját had csókolhassák meg...,úgy imádták Jézuskájukat. Gyorsan terjedt az örömhír!Betlehemi csillagot követve,messzi födről királyi vendégek érkeztek,s királynak királyi ajándékot hoztak: aranyat,tömjént,mirhát! Azon az éjszakán békesség,szeretet,öröm töltötte meg a betlehemi istálót,s együtt imádták Uruk Királyát. Örömmel hirdették:Megszületett a Megváltó!
Karácsonyi jelkép,a karácsonyfa állítás.Előde,az úgynevezett "életfa",másnéven "termőág" volt.Ezt néhol a szoba gerendájára függesztették,máshol a sarokba helyezték,dióval,piros almával,pattogatott kukoricával díszítették.:-) Alá egyes helyeken még kis betlehemet is raktak: Képekkel és színes papírokkal díszített jászol,amelyben a Szent Család:Mária,József és a kis Jézus látható.Rendszerint,házilag készítették és Karácsony napján... a betlehemes játék elengedhetetlen kelléke volt.
Lúcia...fény,szem.szemevilága,szeme fénye...,elsősorban a vakok és szemfájósak védőszentje.:-)
Az emberek által tisztelt Lúcia mellett,a magyar néphitben ott él egy boszorkányszerű alak is,aki december 13.-án emberek és állatok kárát okozhatja. A kettősség a napforduló közelségét fejezi ki.
"Lassan készül,mint a luca széke!" :-) Ez a mondás arra utal,hogy-e varázslatos ülőkét Luca napjától-karácsony éjjeléig,folyamatosan kell készíteni.Olyan,mint a kisszék,csak három lábú.Alakja egy szabályos ötszög köré írt,öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából faragták: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyő-, cser- és rózsafából.Szöget nem használhattak,ezért bükkfa ékekkel állították össze. Segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait.Magával vitte az éjféli misére,s éjfélkor a templomajtóban,vagy a keresztúton ráállva nyomban meglátta, ki az? Annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A hiedelem szerint leleplezése után azonban jól tette, ha gyorsan szaladt haza,mert a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldözőbe is vette.A menekülő jól tette,ha mákot szórt maga mögé futás közben.A boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket".Szerencsés hazaérkezés után, kötelességének engedelmeskedve...,elégethette Luca székét.
:-)))
Luca széke
Kilenc fából Kilenc jámbor, Bűvös szóból Luca-széket Faragok.
Rút boszorkány, Tüzes orkán, Kénkő-eső Ellen legyen Menedék. /Hárs Ernő/
:-)))
Luca széke
Zöld fűben kicsi lány ül, mert nincs még neki széke, fejecskét odakoccant gömbölyű könyökére. Kisfecske fut az égre, röpteti puha szárnya, sírása lekeringel hüppögve, le Lucára.
Kék labda ide pattog, zöld labda oda huppan, egy szarka ide cserreg, három gyík oda surran. Napocska a magosban virágzik pirosodva, elnyelte teliholdunk vén tölgyfa moha-odva.
Lábaska, kicsi korsó, kés, villa, babaasztal, oroszlán, falovacska – játssz ezzel vagy amazzal. Van még egy igazándi babája: pici szöszke, de ő egy veresorrú bohócra csuda büszke!
Ó, az a veresorrú, kóclábú gügye Jancsi! Nem járta soha fésű, és két gombszeme kancsi. Táncát ha nekikezdi, nincs vége nevetésnek, hát még ha dalolászgat, az még csak fura ének!
Készül már Luca széke, holnap tán belecsüccsen, egész nap ringatózna lomb árnyán, kerti hűsben! Most játszik a babával, „csicsíjja-csicsi" – mondja, és tüsszent, pici hármat, piroslik pisze orra.
Játszódik heverészve, Lucának nagy a kedve, hát még ha odapillant éhezvén az üvegre: tej, sóska, darakása, banán és tea – mind kell! Nyel, nyel, nyel, teli szájjal, és főként teli szívvel.
Lép, lép, lép Luca lassan, fal mellett kilopózik, megszökne, de hiába, nem lát még, csak az orrig. Fordul hát a szobába, játékok seregébe – fáradtan a nagy úttól letottyan fenekére.
Hoppsz! Kádat teli vízzel! Merjétek teli gyorsan! Megfürdik Luca benne, két lábbal beletoccsan: vízgyöngyöt ver a karja, úszkál, mint a rucácska, ugrik egy lila szappan fröcskölve, be utána!
Mesélni ki szeretne? Hallgatná Luca békén. Nevetne a hüvelykujj – nagyságú csöpp legénykén. Piroska meg a farkas, Vackor vagy Micimackó – mindegy, csak mese légyen, ágyát is telihangzó.
Jószagú puha fából elkészült Luca széke, karfáját simogatja: piros-e? zöld-e? kék-e? Ültetik kicsi székbe, onnan néz a világba, elalszik mosolyogva fecskékkel teli álma. /Kormos István/
:-)))
Régi néphagyomány,hogy Luca napjának hajnalán „kotyolni” vagy „palázolni” indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. „Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. Ezzel a verssel mentek a fiúk kotyolni:
"Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok! Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza, Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda, Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz! Annyi pénzük legyen, mint a pelyva, Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál, Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag! Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok!"
A lányok így mondókáztak:
"Vas legyen fazekatok Cin legyen tálatok Ólom legyen kanalatok Csikózzon meg a lovatok Malacozzon meg a disznótok Adj Isten gazdának bort,búzát gazdasszonynak tyúkot,ludat Menyecskének egy kas gyereket."
Hálából a család megjutalmazta a Lucázókat.
:-)))
Néhány érdekesség: -Luca napján tilos volt a fonás,varrás,mert azzal "bevarrták a tyúkok fenekét". -senkinek se jusson eszébe sütni,mert a "kenyér kővé válik,vagy luca megeszi a lapátról,s a gazdasszonyt pedig kemencébe veti". -Ha ezen a napon csíráztatni tett búza karácsonyra kizöldül,jó termés várható következő évben. -Luca napot követő 12 nap időjárását megfigyelték,és erről állapították meg a 12 hónap időjárását/szeles,esős,napos,száraz.../
Tekereg a szél, Kanyarog a szél, Didereg az eper-ág: Mit üzen a tél?
Fúj a szél,fúj a szél, De morog a szél. Apró ez a szoba, Még is belefér. /Weöres Sándor/
Téli Domb
A csacsi domb télen hegy, fel is,le is meredek. Hol tavasszal szellő száll, télen csípős szél dudál. Ahol nyáron fű rezeg, szánkáznak a gyerekek. Így is jó,meg úgy is jó: nyáron fű ér télen hó. /Károlyi AmY/
Jön a tél /részlet/
Három nap Három éj Hideget Fúj a szél.
Tó vizén Jégtükör, Csillagfény Tündököl.
Faágon Ül a dér. Reggelre Itt a tél. /Drégely László/
Nől a dér,álom jár
Nől a dér,álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.
Én is ládd,én is ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. /Weöres Sándor/
Madáretető
Esik a hó meg a dara, didereg az ég madara, vacog a kis cinege, majd megveszi már az Isten hidege. Kipp,kopp, kalapács! Kinek készül ez a ház, e falacska, e tető? Kié lesz majd ez a madáretető? Hát a tied, hiszed-e? Esik a hó meg a dara, röpülj ide ég madara, cinege! /Udud István/ :-)))
A karácsonyi ünnepkör négy hetes idöszaka advent,megérkezés. Jézus születésnapjára való várakozást,felkészülést,reménykedést jelent... Az adventi koszorú hagyományának első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. A szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. Az idő múlását,négy hét...,négy gyertya jelképezi,a koszorút díszíti. Egymásután...,a négy adventi vasárnap gyújtják meg.
:-))) Ajaj...,valamikor régen...,mikor olyan kicsi voltam,mint a mai óvódás gyerekek,bizony én is vártam a Mikulást! Ködös,hűvös estéken édesapám,ha az orra alatt azt dúdolgatta...,énekelte:
"Jaj,jaj jön már a Mikulás, csizmás,bundás csuklyaruhás, a rosszaknak vesszőt hozzon, a jóknak meg cukrot osszon, így igazság,így igazság...!"
...tudtam,megérkezik a várva-várt Mikulás!A dal,azért vegyes érzelmeket keltett bennem,mert "én sem voltam jobb a deákné vásznánál" :-),de édesapám selytelmes mosolygása megnyugtatott,s némi bizalommal töltött el...,talán nem is vagyok olyan rossz gyerek. :-)))
Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut véle a szél.
Világjáró csizmája, átlép várost,falvakat, de olykor megáll s elidőz egy-egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét, amelyben a gyermeknevek vannak gondosan felírva, s nézi,jó vagy rossz gyerek?
Hogyha rossz:hát virgács neki! De ha jó,akkor cukor... S már továbbmegy-szél és felhő sem éri utól. /Zelk Zoltán/
:-)))
Mondóka
Jaj,de szép,de csodás, Mikor jön a Mikulás. A szakálla hófehér, ajándéka kincset ér. Felhőlován száll, Csilingel a szán. Csingilingi,hopp,megáll, A Mikulás megjött már!
:-))) Már csak három nap és három éjjel...,és december 6.-a Mikulás napja! :-)))
A mai Mikulás-nap megtartása a magyar népszokások között,újabban terjedt el,valószínűleg a szomszédos országokból vettük át... December 6.-a Szent Miklós püspök napja.Mikulás élményeinket a kisázsiai város Myra püspökének,a keleti egyház máig legtiszteltebb szentjének köszönhetjük. A 4.században élt.Legendája a bizánci egyházban később a 6. században bontakozott ki,átterjedt Itáliára,majd kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott... A halászok,révészek,vízimolnárok és a diákok pártfogójának tekintették. A legenda szerint apja halála után nagy vagyont örökölt,amiből a védteleneket támogatta,segített,akinek tudott.Ő maga egyszerű ember volt,szinte szűkölködve élt,de a rászorulókat bőkezűen megsegítette. Miklós püspök különösen a gyerekeket szerette.Kíséretével-az ördöggel,illetve a krampusszal-olyan házakba tért be,ahol kérdezgette,imátkoztatta őket,majd tudásuk,viselkedésük alapján virgácsot vagy ajándékot osztott szét közöttük.Évszázados szokás volt az ilyen és hasonló Miklós-játék... A Mikulás nemcsak az ablakba kirakott csizmákat tömi meg ajándékkal,hanem ellátogat az óvódákba, iskolákba is. Előfordul,hogy néhány gyerek a mikuláscsomag mellé virgácsot is kap,de erre csak az igazi "rosszcsontok" számíthatnak.
Azon a télen korán leesett a hó.A Nyuszi elgondolkodva ballagott az erdőszélen,a kopasz bokrok mentén,és éppen arra gondolt,hogy egy csöppet sem szereti a havat.A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót,elbújni is alig-alig lehet,már pedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul,hogy rejtőzködnie kell.A hó világos volt,a Nyuszi gondolatai meg sötétek.Egyszercsak zajt hallott, megállt,hegyezte a két tapsifülét.Mi ez a zaj?valami pattog...Beleszimatolt a levegőbe:füstöt érzett.Egy kicsit félt a Nyuszi,de kíváncsisága legyőzte a félelmet,s indult arrafelé,ahonnan a zajt hallotta.Egy vén tölgyfa alá ért.A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott,tüzet rakott éppen,pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak,vékony kis füstcsík szállt a magasba. -Jó napot,Barna Mackó!-köszönt a Nyuszi.-Látom,tüzet raksz.Minek az a tűz? -Jó napot,Nyuszi!Hogy minek a tűz?Ma este jön a Mikulás,remélem,ajándékot is hoz majd.Lehet,hogy fázni fog a lába,gondoltam,hadd melegítse meg a tűznél...És ha már ég a tűz,főzök neki egy kis levest. Mond csak,nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét? -Szíves örömest-mondta a Nyuszi-,hazaszaladok érte! Ugrott a Nyuszi,futott a káposztalevélért.Mire visszatért a tölgyfa alá,fényesen égett a tűz,és Barna Mackó mellett mókus ugrándozott. -Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe!-kiálltotta,mikor meglátta a Nyuszit.-Nagyon finom lesz ez a leves! -Magam is úgy gondolom-mondta a Nyuszi,és beledobta a káposztalevelet a csuporba,melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott. -Szóljunk az Őzikének is!Mókus,ugrándozz el az Őzikéért! Mókus fürgén pattant,ugrott egyik ágról a másikra,s hamarosan visszatért az Őzikével. -Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe!-mondta az Őzike. -A Kisróka még nincs itt? -A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez-mondta a Nyuszi.-Ne is hívjuk ide! -De bizony ide hívjuk!-mordult föl Barna Mackó. -Idehívunk mindenkit az erdőből is,a mezőről is,akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe,akár nem! Meghívjuk a Kisrókát,Mezei Egeret,Kisfarkast,Kismadarat:bízd csak rám,Nyuszi,tudom én,hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti,ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: -Ahogy akarod Barna Mackó!Te raktad a tüzet,te kavarod a levest,te hívd meg a vendégeket is. Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek:Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe,Kismadár fenyő- magot,Kisróka meg Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött,hogy minél fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
Tudjátok-e,hogy a Mikulás csakugyan élt,sok száz esztendővel ezelőtt? Myra városában lakott,amely ma Törökországban található.püspök volt,és valójában Miklós volt a neve,Szent Miklós.Tudjuk róla,hogy csendben,de bőkezűen segítette a szegényeket.Letette az ajándékot,és máris eltűnt,nehogy bárki is felismerje. Myrában élt ekkortájt három,pártában maradt leánytestvér.Azért nem mentek férjhez, mert nem volt hozományuk.A hozomány jókora pénzösszeg volt akkoriban,amit a férjhez menő leány vitt magával a házasságba.Csakhogy ennek a három nővérnek egyetlen fillérje sem volt,így aligha volt esélyük férjhez menni.Pedig a legidőseb leánynak már választottja is volt.De hogyan házasodhattak volna össze hozomány nélkül? Egy este a legidősebb nővér halk motozást hallott az ajtón kívül.odaszaladt,és kinyitotta az ajtót.Hát egy zacskó pénzt talált a tornácon.Ki hagyhatta itt?- tűnődött.És milyen gyorsan elfutott!Semmilyen jel nem maradt utána.A leány most már természetesen férjhez mehetett a fiatalemberhez,akit szeretett. A történetnek azonban nincs vége.Nemsokára a másik nővér is csinos hozományt kapott,fogalmuk sem volt róla,ki lehet a jótevőjük.Habár a legkissebbik leány, amikor felrántotta az ajtót,még látott egy vörös palástot és egy magas süveget eltűnni a fák között.Mi persze jól tudjuk,hogy az ismeretlen adakozó Szent Miklós volt. Azóta Szent Miklós kicsit megváltozott.Vörös püspökpalástjából fehérprémes piros bunda lett,püspöksüvegéből kucsma,a szent Miklós névből hol "Santa Claus",hol pedig Mikulás.A holland gyerekek hívták először "Sante Klass"-nak,és ma is várják, hogy facipőikbe ajándékot tegyen karácsonykor. De bármilyen alakban jelenjék is meg Szent miklós,és hívják bár "santa Claus"-nak vagy Mikulásnak,úgy gondol rá minden gyerek a világon,mint a nagy ajándékozóra. Ő nem csak szóval hirdeti a karácsonyi szeretetet.
Gondoltatok már arra,hogy hány fehér hópihe szállingózik a szürke fellegekből erdőre,mezőre?Nincs olyan ember aki megtudná számolni,de biztos,hogy nagyon sok. Ha éppen az erdőben jártok havazás idején,figyeljétek meg,hogyan zizeg,milyen finoman muzsikál a sok ezernyi,lefelé hulló hópihe! ...néha nagyon hideg van,mégis csodálatosan szép és érdekes a séta a behavazott erdőben.A friss hótakaró olyan,mint egy óriási nyitott képeskönyv,de ha olvasni akartok benne,meg kell ismerkednetek a hóba írt különös "betűkkel" is. Télen a rövid nappalok és a hosszú,zord éjszakák kemény próba elé állítják a növényeket és állatokat.A madarak nappal gyakran vegyes csapatokban verődve keresgélik a fák kérge alatt vagy az avarban elrejtett rovarpetéket és bábokat. Felborzolják a tollaikat és együtt éjszakáznak,hogy melegen tartsák magukat. Az őzek is csoportokban keresnek menedéket,és hajtásokkal táplálkoznak. Az erdei pocok levelekért és gyökerekért csatornákat ás a hó alatt.A sün levelekből és fűből készített fészkében alszik.A tűlevelű erdők melegen tartják a növényeket,de megnehezítik az emlősöknek,például a szarvasoknak,hogy táplálékukat megtalálják. Nyomok a hóban: A téli erdőt járva figyeljétek az apró nyomokat,mérjétek meg,és próbáljátok őket azonosítani. /Schmidt Egon/ :-)))
"Ha Katalin kopog,akkor karácsony locsog!",de megfigyelések szerint-e napi időjárás a januárit is megmutatja.
-Ha az apró madarak nagy sereggel mennek ennivalót keresni,hideg,erős tél várható. -Ha a varjak napfeljötte előtt kárognak,hideg lesz. -Dér után nem messze a tél. -Ha a veréb fészkébe szalmát/stb./hord,állandóan nagy hideg lesz. -Fagyos időben,ha kis hó esik,sokáig tart a fagy. -Sok hó,sok búza./várhatóan jó lesz a búzatermés./ -Ha karácsony hava zöld, husvét napján havas a föld. -Ha karácsony éjszakáján esik a földre a hó, bőven terem minden jó. -Ha karácsony esős,szeles, búzának és bornak szűk termése lesz. -Szilveszter estéjére malacot és kakast kell sütni,egyik eltúrja, másik elrúgja az óesztendőt. :-)
Katalin a házasságra váró leányok védszentje.
Érdekesség: Katalin napon a lányok,frissen metszett gyümölcsfagallyat tettek vízzel teli üvegbe - "Katalin ág".A hiedelem szerint,ha az karácsonyig kizöldült, a lány a közeljövőben férjhez ment.:-) A legények elcsent leányinget rejtettek a párnájuk alá,sőt egésznap böjtöltek, hogy megálmodják,ki lesz a feleségük.:-)
November 25.-e után lakodalmat,táncmulatságot nem tartottak.
"...Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje, hó-szinen a fekete,tovasuhan - ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék..." /Weöres Sándor/
