Egyébként a képen jol láthato az orasuly felhuzo fogaskerekei, ezt alul egy motor hajtotta, naponta egyszer lett a suly felhuzva (ha kellett többször is). A kötéldob másik végén kivehetö a két relé tekercse, ami elinditotta a harangot, azaz kiakasztotta a szerkezetet, az orasuly elkezdte lecsavarni a kötelet, ami vezérelte az ütökalapácsot. A kép jobb oldalán van még egy fedett lyuk is, amin keresztül esetleg egy kurblival is fel lehetett huzni a szerkezetet (hasonloan egy orahoz), mert termeszetesen a felhuzo motornak nem volt segédáramforrása, igy villanyhiány esetén az nem tudta felhuzni a harangot. A relék rendelkeztek egy ilyen akkuval, amelyik állandoan biztositotta a müködést.
Egyébként ez nem metszet, hanem csak ki lett nyitva az ajto, a harang maga a müncheni muzeumban áll.
Remélem jol szorakoztatok, ha érdekelnek hasonblo dolgok, akkor szivesen folytatom.
A 7469-ben ott a válasz. Harangjelző berendezés "leadó automatája", ahol a súly-, vagy egyéb motor által hajtott vezérlőhengeren levő érintkezők közül kiválasztott megfelelő adta le a billentyűkkel kiválasztott harangjelzés áramimpulzus sorozatát.
Irodalmi újságokat kritikai újságok értékelnek. Politikai cikkeket a "másik" oldal. Modellvasutas újság nem sok van, ezért itt kísérelek meg írni róla. A sajtóhibákat természetesen nem említem, azokról és szinte szükségszerű elôfordulásukról már volt szó itt a Fórumon.
A V&M ôszi számát a Pacific gôzmozdonyoknak szentelték. Ez jó ötlet, kiváló alkalmat ad rá a 301,016-os MÁV mozdony nemrégiben befejezôdött helyreállítása.
A 4. oldalon egy hosszabb cikk olvasható a MÁV 301-es sorozatáról. A cikk Fialovits Béla tanulmányát tartalmazza. Nem derül ki, hogy az eredeti egy tanulmány volt, vagy kettôbôl lett összeollózva, de az nyilvánvaló, hogy a szerkesztésnél valami hiba történt. A 4. oldalon ugyanis szépen le van írva a bevezetés, a mozdony kifejlesztésének az okai, és a szerzô áttér a 301-es mozdony műszaki ismertetésére. De még mielôtt ez befejezôdne, az 5. oldal harmadik hasábjának a közepén hirtelen újra kezdôdik a mozdony kifejlesztésének indoklása. Nehezen hihetô, hogy ez az eredeti cikkben is így lett volna.
Az új bekezdés elsô mondatában ezt olvashatjuk: "Pozsony (Bratislava a szerk.)". Ez egy kicsit meghökkentett. Tényleg úgy gondolja a szerkesztô, lesz olyan olvasója, aki ne tudná, hogy Pozsonyt Bratislava néven kell a térképen keresnie? Egyébként Pozsony neve a cikkben már korábban is elôfordul, szerkesztôi megjegyzés nélkül.
Míg a bevezetés a cikkben kétszer is elôjön, sajnos a szerkesztôi ollónak áldozatul estek azok a részek, amelyek a compound és az iker kivitelű 301-esek összehasonlító vizsgálatairól szólnak. Kár, mert ez egy igen érdekes technikatörténeti közjáték volt, hosszútávú következményekkel a magyar vasút fejlôdésére.
Az ES64 U2, a német 182-es sorozatú villanymozdony tesztje érdekes színfolt. Kár, hogy a német szerzô egy szóval sem említi, hogy ebbôl a mozdonyból, ami az osztrák Taurus mozdonynak az egyik változata, a MÁV és a GySEV is megrendelt egy kisebb sorozatot. Pedig ez lenne igazából a cikknek a magyar vonatkozása.
A 301.016 felújításáról szóló érdekes cikket a felújításban résztvett szakember írta, a leírás így igen autentikus. Kár, hogy azt nem említi, hogy a hiányzó rudazatot egy 424-es rudazatból alakították át. Pedig érdekes lenne tudni, hogyan csinálták.
A Pacific (megérdemelt volna egy nagy P-t) mozdonyok története érdekes és alapos leírás. Én azért megemlítettem volna a híres Chapelon-féle átalakítást, amit szintén egy Pacific mozdonyon hajtottak végre. Végülis nem minden nap sikerült egy Pacific mozdonyból 2800 lóerôt kihozni - ráadásul Stoker nélkül, kézi tüzeléssel! A talán leghíresebb amerikai Pacific, a Pennsylvania K-4-ese is megérdemelt volna egy-két szót.
A MÁV és Nosztalgia oldalakról itt nem írnék, hiszen azok nyilvánvalóan szponzori tevékenység eredményeképp kerültek az újságba.
A Pacific témakör kapcsán a lap két külföldi gyári modellt is leír. A 23. oldalon a Roco modelljét, a 31. oldalon a Märklinét. Kár, hogy mind a két modell ugyanarról az eredetirôl készült, a bajor S3/6-ról. Nem lehetett volna egy másik Pacific típust találni? Sok ilyen modell van, a BR 01-es, a württembergi C-osztály, a Roco új BR18 201-ese, stb.
A Roco modell kapcsán kerül szóba Lajos bajor király neve. Meg kell jegyezni, hogy a magyar írásmód szerint a királyok, hercegek és a pápák nevét le kell fordítani, amennyiben a névnek van magyar megfelelôje! Tehát a bajor király nem Ludwig, hanem Lajos.
A modell értékelése során a cikk kihangsúlyozza, hogy 360mm sugarú íven is képes haladni. Lehet, hogy ez csak az én vesszôparipám, de én ezt egyáltalán nem tartom érdemnek. Egy gyorsvonati mozdony modellje nem ilyen pályára való. Pláne, ha ehhez a dugattyúrudakat le kell venni. Hiszen teljesen lemeztelenítve valószínűleg erdei vasutakon is működne. Egyébként a fényképek elárulják, hogyan tette Roco a modellt képessé erre a kunsztra: az elsô futókerekek jól láthatóan kisebbek a méretarány szerint szükségesnél. Ez tette lehetôvé azt, hogy az elsô futókerék a hengeröntvény elôtt, a második meg mögötte tud oldalirányban kitérni.
A Brawa cég leírása egy Magyarországon kevéssé ismert modellgyártót ismertet meg a modellezôkkel. Meg kell azonban jegyezni, hogy a következô mondatok "1990-ben betörtek az amerikai piacra. Life Like sorozatuk, már több, mint tíz éves..." azt a benyomást keltik, mintha a Life Like a Brawa leányvállalata lenne. Errôl azonban tudomásom szerint szó sincs. Az tény, hogy Brawa importálja Németországba a Life Like modelleket és Life Like képviseli Amerikában a Brawa termékeket. Azt is fel lehet tételezni, hogy nem egy Brawa modell a Life Like közreműködésével készül Kínában. A viszony köztük azonban messze nem a fent sugalmazott. Becslésem szerint Life Like üzleti forgalma legalább két nagyságrenddel meghaladja Brawa forgalmát, ha nem többel. Ez a két cég lehet egymással jó kapcsolatban, de valójában nincsenek ugyanabban a súlycsoportban. Fordítva már inkább el tudom képzelni a függôséget.
A 30. oldalon a Faller Car rendszerrôl szóló cikkbe egy igazi telivér 'leiterjakab' került. A szerzô a "reed kontakt" szót "olvasó érintkezônek" fordítja. Errôl azonban szó sincs. Reed a feltaláló neve volt, az érintkezô pedig egy vákuumcsôben elhelyezkedô, külsô mágneses térrel működtethetô kapcsoló. Az olvasáshoz semmi köze nincs, de egyébként is "olvasni" az angolul "read" és nem "reed".
A Märklin S3/6-os modellrôl szóló cikkben "Geislinger Strecke" szerepel. Tudomásom szerint a vonalszakasz neve "Geislinger Steige", így hívják azt a meredek pályaszakaszt Ulm és Stuttgart között, ami a Duna és a Rajna vízválasztójára, a "nagy európai vízválasztóra" vezet fel. Nem igazán világos, mit keres ez a pálya a bajor S3/6-os leírásában, hiszen tudomásom szerint itt ez a mozdony nem járt. Márcsak azért sem, mert a szakasz, ahogy a cikk helyesen megírja, Baden-Württenbergben van, ide egy bajor mozdony csak kivételesen juthatott el. Esetleg sokkal késôbb, a Német Birodalmi Vasút korában, de persze ekkor már nem bajor zöldre festve. A modellen egyébként meglátszik, hogy - mint a cikk írja - 30 éves konstrukció. Egy modern modelltôl már elvárjuk, hogy a motor ne töltse ki az egész mozdonysátrat!
A 33. oldalon a Deák M31-es modellrôl olvashatunk. A modell valóban szép, a festése, különösen az igényes táblakeretek fekete pereme és fehér vonalazása nagyon jól sikerült. Az orr-rész oldalán található hűtôkrôl azt írja a cikk, hogy "A modellen ez, az eredetivel összehasonlítva, hibátlan." Nos, ha az ember a modell fényképeit összehasonlítja az eredeti mozdony képeivel, akkor nyilvánvaló, hogy a hűtô szinte a legkevésbé sikerült részlet. A hűtôrács el van csúszva lefelé, a keret ferde tetejének szöge sokkal kisebb, mint az eredetin és hiányzik a rács alatt a szélesebb keretrész - pont annyival csúszott lefelé a rács.
A hajtókar csapként szolgáló csavarok és az áramvezetést rögzítô csavar valóban illúzió romboló, bár én óvakodnék egy jelentékeny példanyszámban megjelenô és nyilvánosan vásárolható újságban leírni azt, hogy "bazi és randa".
Takács Jenô cikke alapos tárgyismeretet mutat, de itt is észrevehetô, hogy egyes részek a szerkesztôi olló áldozatai lettek. Például a denveri Caboose Hobbies bolt címe alatt rögtön ott látható az aspeni Aspen Model Inc. címe, ami azt sugallja, mintha ez a két bolt egymás szomszédságában lenne. Valójában Aspen a Sziklás hegységben fekszik, Denvertôl bô 4 órás autóúttal érhetô el. A san francisco-i modellboltok közül én nem igazán ajánlanám a megadott "Chan's Trains" boltot. Igaz, nincs messze a turisták által is látogatott belvárostól, de a bolt kicsi és zsúfolt, de a választék még így sem közelíti meg az amerikai hobby boltokban megszokottat, az árak meglehetôsen magasak, a kiszolgálás pedig olyan mogorva, amilyet egyébként csak New Yorkban tapasztalhat az ember. Sokkal jobb tipp szerintem az Ocean Avenue-n található "Franciscan Hobbies". Ez távolabb van a belvárostól, de villamossal könnyen megközelíthetô. A boltnak nagy az alapterülete, óriási választékot találunk benne és udvarias, segítôkész a kiszolgálás.
A kocsivilágítás cikkben, a 38. oldalon nem igazán értettem, miért kell 6 LED-et beépíteni, amibôl egy-egy irányban csak 3-3 világít. Ugyanezt az eredményt érhetjük el egy kétutas (Graetz) egyenirányítóval és mindössze 3 LED-del. Kondenzátorból pedig egy darab nagyobb kapacítású is megtenné hat kicsi helyett.
Ezek a kritikai észrevételeim az újság kapcsán. Ki-ki kialakíthatja a véleményét maga is, ha elolvassa.
Akkor válaszolok mégegyszer, mert valahol kodorog.
A szergej flotta a képen nem teljes.
Voltam JSBnél a napokban többször is. A következő számba bele olvasgattam, és nagyon sok érdekes cikk van benne. Sajnos foglalkoznia kellet egy nem vasúttal foglalkozó témával is, de erről, maximálisan nem JSB tehet, bővebben a lapban.
Találtam egy cikket a Magyar Nemzetben, de nem találtam meg az interneten, ezért beirom.
Negyvenmilliós kisvonat.
A világ legnagyobb játék vonatának ára szakértok szerint elérheti akár a 100 ezer fontot is (ez forintban számolva jóval több mint 40 millió) a hamarosan sorrakerülo aukción. A csodálatos játékszer közel százéves.
Valódi vonat módjára pöfékel az Ananova beszámolója szerint az 1906-os Marklin és 220 láb hosszú pályán fut. Elso osztályú étkezokocsi, dohányzó- és poggyászkocsi is tartozik hozzá. A pontosan 12 láb hosszú vonatot, amely éppen elég nagy ahhoz, hogy egy gyerek utazzon rajta, mához egy hétre, december 17-én bocsátják áruba Londonban a Christie's nagyszabású árverésén.
A meggyújtott spiritusz goze által hajtott vonat a hires német játékkészito, Marklin kézi munkája. Eloször Amerika egyik legrégebbi és leghiresebb családja a Gardiner familia vásárolta meg egy New York-i játéküzletben 1906-ban. Azóta a család gyerekeinek generációji játszottak vele egészen addig, mig a család egy meg nem nevezett tagja úgy határozott, hogy felszámolja háztartását és eladja a vonatot.....
Látom már kaptál választ, de azért én is leírom, biztos, ami biztos. Az igazság az, hogy régi (kalapos U profilú sinnél) nem túl szép az ágyazat, de ott is meg lehet csinálni.
Kicsit pepecs munka, de megéri vele foglalkozni. Nos, a kollega által említett parafa csíkot lefekteted vágánytengelybe (a szélessége megegyezik az töltéskorona szélességével, ez N-nél kb. 20 mm [ezt nem tudom pontosan, én H0-zom...]), rá a vágányt. Ezt valamilyen módon rögzíted (szög, csavar, ragasztás, stb...). Ezek után a kőzúzalékból elkészíted a tényleges ágyazatot. Ecsettel lehet besöprögetni a keresztaljak közé is. Ha kész, porlasztott vízzel (jó, ha van benne valami kevés mosogató, ami csökkenti a felületi feszültséget...) fújd be az egészet (értelemszerűen csak kisebb munkaterületen dolgozol, az egész asztalt nem lehet egyszerre megkövezni...). Ha már úszik az egész, jöhet a hígitott mozaikragasztó (faipari ragacs, ilyen sürű fehér szmötyi). Ezt célszerúen egy műanyag fecskendővel lehet a felületre csöpögtetni. Óvatosan kell vele bánni, mert ha megszalad, akkor oda a munkád, elmossa az egészet.
Jó szórakozást (érdemes előtte néhány próbát csinálni valami külön lapon, vagy a terepasztal nem látható részein...)
Nem villamos meghajtású. Ez valahogy úgy működött, hogy fel volt hűzva a szerkezet, és ha kapott egy villamos IMPULZUST, akkor a zárszerkezet nyitott, és a "súlymotor" 90 fokkal elforgatta a tárcsát. Ezért hívták villamos védőjelzőnek. Ha a tárcsa látható volt (merőleges a vágánytengelyre), akkor nem volt szabad bejárni az állomásra. Amennyiben csak az élét lehetett látni (vágánnyal párhuzamos), akkor az szabad bejárást jelentett.
Nos, én erre gondoltam, és a kép akár a Közlekedési Múzeumban is készülhetett. Én ott láttam ilyen jelzőt "metszetben".
Töltést úgy tudsz például készíteni, hogy valamilyen építési áruházban (obi, praktiker, stb.)veszel parafa lapokat, neked, lévén N-est használsz, szerintem a két milliméteres elég.
Ezt rakod a sin alá, természetesen méretre vágva. Majd erre rászórod a kő zúzalékot, amit modell boltokban be tudsz szerezni. (pl. Auhagen) Ezt papír ragasztóval véglegesíted.
Itt vannak képek a ROCO Mávos vagonról:
http://kep.tar.hu/luc72/index.phtml?aid=27504763&pid=586919&beginnum=40
http://kep.tar.hu/luc72/index.phtml?aid=27504763&pid=586920
Egyébként újabb képek kerültek fel a képtáramba.
http://kep.tar.hu/luc72
A 46926.1 Hbbillns pályaszáma 245 9 705-5. Mivel a másikból modell itt nincs, elő kellene túrni a terveket, mert nem emlékszem melyik volt a másik(idestova 3 éve) pályaszám.
Ha ez a pályaszámod van az a ritkább. A katalógus nem számit, oda mindíg az a retusált fotó kerül, amelyik Handmuster előbb elkészült.
Eknézést:
Most néztem alaposabban , nem mozgatható oldalajtót (Gbgs), hanem mozgatható oldalfalút írtál. E típus a Hbbillns, két változatban volt. Ötjegyű international és csak a Modell&Hobby-nak a .1 sorozat.
Egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek!
A kisfiamnak szeretnék egy egyszerű kis terepasztalt összehozni.(messze nem olyan profira gondoltam mint a tieitek) Anno kb. 20 évvel ezelőtti N-es anyagaimat felhasználva(nem túl sok - ha valakinek vannak eladó hozzávalói szívesen vennék belőlük, vagy üzletcímet adjatok, ahol ilyen régi típushoz lehet kapni még sínt, stb.)
A Net-en találtam képeket komplett terepasztalokról és megtetszett, hogy a sín mint a valóságban egy kis töltésen van. Na ennek a töltésnek az elkészítésének a mikéntjére lennék kíváncsi. Ha valakinek van egy kis ideje e-mail címemre megírhatná ennek a menetét vagy egy URL-t küldhetne. Egy Német lapon találtam ezzel kapcsolatosan egy kis leírást ábrákkal, de mivel németül nem tudok, csak az ábrák alapján tudok találgatni.
Az rendben van, hogy kisszériás, de még a pályaszáma is megegyezik a katalógusban találhatóéval. (Lehet, hogy a boltban összekeverték a dobozokat és a belevalókat?)
UBa
Az öt számjegy mindíg katalogusban is feltüntetett sorozatot jelent. Ezek szinte (ahonnan rendeltek) mindenütt kaphatók. A katalogus számot követő .1 mindíg speciális, egy valakinek gyártott, általában 500 db-os kisszériát jelent. Kérdéses kocsi(Gbgs)annak idején Erkel u.-nak készült.
Az egyik ROCO MÁV eltolható oldalfalú kocsim sorozatszáma .1-re végződik (46xxx.1 , fejből nem tudom). A katalogusban .1 nélkül szerepel. Mi a különbség?
UBa
Természetesen a fogkrémet nem szabad túlzásba vinni. Nekem sikerült kicentizni úgy, hogy a csapágyakhoz nem került. Tapasztalatom szerint a zsír elég jól kiszedi. A zsírt már viszonylag egyszerű eltávolítani, utána lehet olajozni.
A Csörgőmnek pedig (a hangja alapján) komoly bejáratásra volt szükség.
A lényeg: jobb lett, mint amilyen volt, és másfél év alatt a fogaskerekek sem lettek egyre kissebbek benne :)
UBa
A PIKO-Taurust en is lattam kint. Az ara kedvezo volt, de ebbol lehet kovetkeztetni, min sporoltak. A kovetkezo szamban erdemes lesz megnezni a Marklin gepet !
A képen látni a szerkezet lényeges részének egy darabját is, nem egészen jelzö, de a vonat forgalom irányitásanak egy része - nem a vonatra vonatkozik a jelzése, hanem valaki másnak.
Amikor a képen láthato szerkezet még üzemben volt, akkor még nem volt villamos meghajtásu, késöbb már az lett. A meghajtást a kézierővel felhúzott súly adta, mint energiatároló (ld. órák - nem kvarc!). A működtetés (az energiatároló súlymotor kiváltása) a tárcsás védőjelzők életében mindig villamos úton történt, ennek energiaigényét galvánelemek is fedezni tudták.
Bécsi "sárga oldalak" telefonkönyvből kiirt modellbolt-cimek:
Brünnerstr. 108
Thaiastr.78
Zieglerg. 33
Graben 14-15?
Aegidig. 5
Hannoverg. 35
Breitenfurterstr. 381
Hilscherg. 1
Margaretengürtel 62
Lerchenfeldergürtel 33
Floridsdorfer Hauptstr. 16
Gatterderstr. 6
Schottenring és Schlickg. sarok (Klein)
Novarag. és Glockeng. sarok (nagyon bőséges, még TT cucc is van, a kirakatban egy MÁV V40 modell van)
Quellenstr. 73 (a Gellertpl. közelében kis bolt, PIKO gyártmányú Taurust is láttam. Nekem legalább is új volt)
Rézgaras!
Az emlitett kocsihoz nem tudok hozzászólni. Talán a Lángban, vagy a Közl. M.-ban meg kéne kérdezni Ambrus urat! Bár, én úgy tudom, hogy az első világháború után nem maradtak idegen kocsik nálunk. Még a mieink nagy részét is elvitték az oláhok.
A fogkrém mint csiszoloanyag remek nyilt felületekre, plexire, stb. de semmiképpen nem mozgo szerkezetek becsiszolására. Ehhez olyan anyag kell ami maradéktalanul eltávolithato. (Orásmester tud ilyet is adni, mert van).
Sokszor azonban jobb a modellszerkezeteket inkább jol kenve (teflonos olajok) bejáratni, amigy az anyag bekopik, majd teljesen kimosni, és véglegesen egy két olajcseppel megkenni.
Igen ritkán van szükszég komolyabb bejáratásra, a fogkrém meg pontosan a hézagokat tölti ki egy aránylag abrassziv (csiszolo) anyaggal (ami maga fogkrém), ugyhogy egy ilyen bejáratás majd kimosás után hiányozni fog a a csapágy, tengely anyaga amit ilyenkor már abszolut semmivel nem lehet potolni (esetleg vastag zsirral).
