Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Csak azért tettem fel, mert az egyik szervezet akinek ott dolga lenne nagyon nem igyekezet, és ezzel más ellátást veszélyeztetett. (Nem volt hír, hogy dolguk lett volna)
Ráadásul nonszensz, mert aki órák óta lebeg a vízen, azon már ott helyben semmi meglepőt nem fognak tudni megállapítani ami miatt ott kell dekkolnia az egyetlen készültségi autónak legénységestül.
A protokolt be kel tartani, ebben nem is vitázok, de az legyen életszerű és értelmes.
A háború előtt havonta átlagban 1-2 vizihulla sodródott a budafoki Duna-partra. A hullák kezelése kötött szabályok szerint történt akkor és most is. Ha a rend ma ez, akkor bizony nem tehetnek mást, mint a protokoll betartását...
Sági Elemér 50 éves korában halt meg mellhártya daganatban. Fiai szerint azért, mert 27 évvel korábban, sorkatonaként védőfelszerelés nélkül dolgoztatta a halálos anyaggal a honvédség. A honvédelmi minisztérium egyszer már ráállt, hogy kártérítést fizessen, de meggondolták magukat. Tíz éve küzd a család az igazáért. Tovább »
Nos, a Rózsakerti Lakótelep friss lakójaként döbbenten figyeltem fel arra, hogy az alagsorban valami szigetelőanyag zárás nélkül lóg a plafonról, és foszlányai a házban mindenhol megtalálhatók, viszi a szél. Megfordult a fejemben, hogy azbeszt, de én már a hatvanas években tisztában voltam vele, hogy az azbeszt nagyon veszélyes anyag, kizártnak tartottam, hogy a hetvenes években ilyet építettek be lakóházakba, ráadásul a legveszélyesebb formáját. Csak nem voltak ilyen hülyék, hessegettem el a baljós gondolatot, de csak nem hagyott nyugodni, bizony kék azbeszt foszlott az egész lakótelepen. Hónapokig úgy éreztem magam, mintha Ionescu és Lem írták volna az életemet: képtelen abszurd, és apokaliptikus jövőkép.
Az akkori moderátorokkal meg tudtam beszélni, hogy szeretett slr nickemet változtassák Kék Azbesztre, sokan, sok helyen olvasták akkor az írásaimat, a megváltozott nick-kel is azt szerettem volna elérni, hogy minél többen szerezzenek tudomást a lakótelepünkön zajló késleltetett tömeggyilkosságról. Elmentem akkor az ÁNTSZ-től (akkor ők nem a probléma megoldására, hanem eltagadására fókuszáltak) a katasztrófavédelmen át minden lehetséges hatóságig. Őket például megkérdeztem, ha száz ember fuldokolna a Dunában életveszélynek kitéve, arra ráindulnának-e. Aztán elmondtam, hogy itt több ezer ember fog fuldokolni, majd kínok közt meghalni, de erre azt mondták, ez nem az ő kompetenciájuk. Teljes reménytelenségben megtanultam amerikai hatóságoktól, hogy magánházaknál (ez az egyetlen hely, ahol szigorúan a tulajdonosok sajátkezűleg is hozzányúlhattak az azbeszthez, de szigorú protokollt kellett követniük. Nos, mire nekiálltam volna sajátkezűleg, annyira elromlott az egészségem, hogy már fizikailag nem lettem volna képes. Az Önkormányzat részére színes, fényképes Azbeszt-naptárt készítettem azzal, hogy feketével keretezzenek be minden napot, amikor nem történik valami az ott élők megmentéséért. Végül akkori országgyűlési képviselőnk segítségével sikerült a problémát elvinni a Parlamentig.
Innentől ismerhetitek a sztorit, lett projekt, és a házakból (szerintem többé-kevésbé) eltávolították az azbesztvattát. Én pedig gyakorlatilag belerokkantam, soha nem fogok felépülni.
Tudtam, hogy ezzel a dolog nincs megoldva, mert egyrészt sok hely van még, ahol az épületben ott az azbeszt, másrészt, másrészt aki évtizedeken keresztül szívta, abban ott van, és ott is marad a gyilkos anyag, ami lassú, nagyon kínos halált okoz majd egyszer. Az erőm viszont elfogyott, nem akartam tovább cipelni ezt a terhet, arra kértem az Index modikat, hogy Kék Azbesztet csinálják vissza slr-ré. Akkor már nem voltak ennyire rugalmasak, de még törölni sem voltak hajlandóak, talán valami otrombaságot kellett elkövetnem, hogy muszáj legyen törölniük, de a sztorinak erre a részére már nem emlékszem olyan tisztán.
Az az azbeszt most is ott van egy csomó emberben, akik emiatt tüdőrákban fognak meghalni, hacsak valami kíméletesebb el nem viszi őket korábban. Ez a társadalom még annyira sem volt képes, hogy legalább valami utógondozásban részesítse az érintetteket. Minimum lenne azt mondani az ott lakóknak, hogy figyejjémá, a dohányzásba más is belehalhat, de akinek ott az azbeszt a tüdejében, annak sokkal nagyobb erre az esélye.
Semmi baj, nincs harag! Javasolom, gyere el jövőre és ott helyben, egy jó kemencében sült csülök, néhány jó pohár bor mellett a kerti lugasban, kellemes baráti társaságban mindezt talán másként fogod értékelni, mint így, felvételről... :-)
Tény és való, ez nem tuc-tuc, vagy dum-dum zenei koncert, hanem egy kisvendéglői hangulat, ahol a harmonikás - mint 50-100 évvel ezelőtt is - szórakoztatja a közönséget és a saját énekes tudásával kíséri muzsikáját úgy, hogy a nagyérdemű közben beszélgetni is tud. Nem volt soha és most, de a jövőben sem lesz több elvárás vele szemben! Csak a Jó Isten tartsa meg őt még sokáig jó erőben, egészségben és tudásában!
Mellesleg az Ő korában ez csúcsteljesítmény, hiszen nem régen távozott körünkből az utolsó előtti, a régi zenészgenerációból való harmonikásunk, aki pl. nem énekelt, csak húzta, de azt hasonlóan jól.
Veres Pista (Pubi) naponta még mindig 3-5 órát gyakorol hangszerein...
Hosszú évek óta számomra a budafoki borfesztivál már csak a Lics Pincészet-beli kiállítás megnyitójából és a kiállítás megtekintéséből, valamint a Seybold-Garab Pincészet-beli szombat délutánból-estéből áll. A többi, nem az én világom...
Úgy egészében a zsibvásárjelleg elburjánzása nem tetszik. A Piac tér mint új helyszín jó. A hiba biztosan bennem van mert a tömeg szemmel láthatóan remekül szórakozott. Az utcai kostolópontokon a borokat képtelenség megfelelőre hűteni, ezért ott kostolni vétek. A Toth J. utcán túlra most nem mentünk pedig amint gondolom és a megelőző napok készülődéseiből látható volt, ott volt az igazi borfergeteg. Majd jövőre.
A Seybold Garab pincében sikerült egy jót enni és csapódva jót beszélgetni. Igazán érdekes dolgokról és emberekről esett szó. A feltett kis videot mindenképpen meg kellett osszam mert mint hallom, a muzsikus a környék ismert figurája, sokan tisztelik. De amig ot voltunk ezt pontosan lehetett érezni az asztaltársaságok és a betérők viselkedéséből. A Péter-Pál utca a koraesti nyárvégi fényekben fantasztikus látvány.
„Kerületi világmárkák” rovat: a múltkor még én vittem mutatóba a norvég ismerősöknek a rózsavölgyi csokoládét, most viszont Birmingham belvárosában, a Selfridges-ben láttam viszont, igencsak előkelő csokoládék között. Rendesen árulnak belőle elég sok fajtát. Hihetetlen, milyen helyeken köszön vissza a kerület...
A tömegközlekedés 3 lábon áll. Jegybevétel (tehát a fizető utas csak egy részét teszi a kalapba), önkormányzati rész és az állami kiegészítés (a kedvezmények kiegészítése teljes árra, pl. diák vagy nyugdíjas utas).
Ha egy rendezvény miatt megnő az igény akkor az ott megjelenő utasok jegye csak egy részét fedezi a többletköltségnek. Ráadásul ugye az ilyen rendezvényeknél a fő motívum a lökésszerű, szezonális igény. A rendszer pedig nem erre van tervezve.
Ezek kívül, ahogy írták is már alább, a borfesztivál esetében nem csak arról van szó, hogy pár plusz járat indul. A lezárt útról átterelt forgalomhoz kell tájékoztatás, ideglenes buszmegálló és még sok apróság is.
"Más oldalról megnézve: A kerületi rendezvény miatt a 973-as buszokat hosszabb útvonalon kell közlekedtetni, mert nincs lehetőség a Városház téren megfordítani őket, ezzel többlet költséget jelent az üzemeltetőnek."
Nem egészen értem, hogy miért én kapom ezeket a cinikus kérdéseket, de legyen:
Nem, ahogyan volt is már rá példa a nagyon magas üzemanyagárak idején, amikor érezhetően többen használják a közösségi közlekedést, a főváros megrendeli a többletfutást. Ebben az esetben a xxii. kerületnek van szüksége a plusz teljesítményre, ezért azt meg kell rendlenie, illetve ki kell fizetni. De nem az Újpalota-Nagytétény utat. A Városház tér - Campona utat, mert itt van csak többletfutás.
Más oldalról megnézve: A kerületi rendezvény miatt a 973-as buszokat hosszabb útvonalon kell közlekedtetni, mert nincs lehetőség a Városház téren megfordítani őket, ezzel többlet költséget jelent az üzemeltetőnek.
Válaszd ki a szimpatikusabb választ, az eredménye ugyanaz.
Szuper, hogy gondolt erre az önkormányzat, és vállalta az anyagi pluszt is!!
--
Gondolom azért kell beszállni, mert nem folyamatos terhelés van, hanem alkalmi - rendezvényhez köthető. Többnyire ezek esetén a sűrítésért pénzt kér a Közl. Társaság.
..és ha mondjuk az összes autós úgy döntene, hogy tömegközlekedik ezentúl, akkor a jegyen kívül fizetnie kellene a plusz járművekért, hogy valamelyikre azért fel is férjen?
Nem. Az önkormányzatnak a futáskülönbözetet kell megrendelnie, ami nincs benne a közszolgáltatási keretben, illetve a tereléssel kapcsolatos munkák költségeit.
Hosszú időn át a társaság keretében, aztán kívülről segítettem, lehetőségeim szerint a társaság tevékenységét Klauzál Gábor emlékének őrzése érdekében. Amit a társaság ebben a 12 évben elért, az a te személyiségedtől elválaszthatatlan. Az ember életében azonban vannak olyan momentumok, amikor mérlegelnie kell, hogy a megváltozott körülmények közt tud-e még közössége hasznára lenni, úgy, olyan mértékben, ahogy azt legjobban szeretné. S ha ennek a mérlegelésnek az ideje eljön, akkor dönteni kell. Egy jó vezető, akár civil szervezeti vezető, ha jól tette a dolgát, szinte automatikusan kinevelte utódját. Bizonyára így van ez a Klauzál Társaság esetében is. Ez adjon neked erőt és nyugalmat ahhoz, hogy a megváltozott egyéni körülményeid közepette bátran tedd azt, amit immár a saját érdekeid, szempontjaid diktálnak. Ehhez kívánok neked sok erőt, kitartást.
