Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
Mivel a felszólításom nem váltott ki túl sok hozzászólást, ezért egy kis újabb vitaindító! :)
(Köszönet azoknak, akik mégis reagáltak!)
Az én felfogásomban, ha egy katona átesik két-három harcérintkezésen és azok után már nem fél kimenni feladatra, mert hogy lőnek rá, az már egyfajta harci tapasztalat. Ha közben még a fegyverét is hatásosan tudja használni, manőverezni is képes, az még komolyabb harci tapasztalat. Ettől nem lesz harcedzett, de lesz harci tapasztalata. Ha tűzszerészként az ember megtanul nem csak UXO-kat hatástalanítani, de IED-kat is, ha az egészségügyis szakszemélyzet és az egyre több CLS katona éles helyzetben (nem egyszer ellenséges tűzhatás alatt) megtanulja végrehajtani az életmentő beavatkozásokat, az haszontalan lenne, ha ránk törne itthon az ellen? Ha egyéni törzstisztként éles hadműveletek – legyen szó annak bármilyen fajtájáról – tervezésében és vezetésében vesz részt bármilyen beosztásban (tűzkoordinátor, tervező tiszt, mozgáskoordinátor, légtérmenedzser, stb., stb.) nemzetközi környezetben (akár idegen nyelven!), vagy ha parancsnokként (vezetési szinttől függetlenül!) éles műveletet kell vezetnie, és annak megfelelő stresszhelyzetben kell emberéletekre kiható döntéseket hoznia, az is egy olyan harci tapasztalat, ami akár másik misszióban, akár egy akármilyen (támadó, védelmi jellegű) háborúban „megerőszakolás és nyakaterkerés” nélkül is az ő és a katonai kötelék számára is hasznos lesz.
És az utolsó beosztásig lehetne sorolni, hogy mennyivel ad többet egy kinti misszió taktikai szinten - már csak a puszta környezetéből fakadóan is - az országvédelmi feladatoknak, mint egy bármilyen itthoni harcászati gyakorlat. És természetesen nem stratégiai tervekről (országvédelmi tervek) beszélek, ami teljesen más kategória és nem a harci tapasztalatoké! Sajnálom, hogy ennek belátása néhányak számára nehézséget okoz. Egykori parancsnokként nekem nem okozott gondot.
Béke viszonyok között soha meg nem szerezhető tapasztalat az, ami magában az emberben játszódik harchelyzetben és állandó fenyegetettség alatt. És ez is független a háború/konfliktus jellegétől! Tudni, hogy mi mit vált ki az emberből és ezt hogyan lehet mederben tartani, már egy minden helyzetben hasznos tapasztalat! És ha tapasztalataikat úgy szerzik meg a katonáink, hogy közben külföldiekkel együttműködve (a tisztestől a tábornokig!) kell tevékenykedniük, el kell sajátítaniuk az éppen aktuális nemzetközi SOP-kat, ismerniük kell a szövetségesek kultúráját, nyelvét, mentalitását, stb., akkor mi az, ami ezekben haszontalan egy esetleges „ország védelem” esetén? Vagy már megint körkörös országvédelemre készülünk bajonettel?
Hogy nem mindenki bírja az angol nyelvet STANAG 3333 szinten? Az önálló magyar kontingenseknek úgy kell végezniük munkájukat, hogy ne akadályozzák más nemzetek csapatainak tevékenységét, sőt legyenek képesek akár azok helyettesítésére is (kompatibilitás és interoperabilitás). Ezt még akkor is meg kell odakint tanulniuk, ha az eszközeik nem feltétlenül elégítik ki ezeket az igényeket. Ennek megtanulása ilyen feltételek mellett már egy komoly tapasztalat, ami akár honvédelem esetén is jól jöhet! Akik kétségbe vonják, hogy ezen a téren bizonyos előrelépéseket tettünk az afganisztáni, vagy bármely békefenntartó misszió kapcsán, azok közül hányan voltak odakint? Személyes tapasztalat mondatja ezt velük, vagy csak az előítélet? Én osztom Kósza azon véleményét, hogy sokkal szegényebbek lennénk valós, éles tapasztalatok területén, ha nem lettünk volna ott.
Ezek a tapasztalatok haszontalanak lennének a „klasszikus” Honvédelem szempontjából? Ezt itt még magyarázni kell? Persze, hogy lehetne még nagyobb kötelékekkel, még intenzívebb viszonyok között is szerezni harci tapasztalatokat. Valószínűleg nagyobb áldozatvállalás (anyagi és vér!) mellett lehetséges lenne. Hajlandók vagyunk rá? Valóban akarjuk ezt? Ennyire gazdagok vagyunk? Abban nem vagyok biztos, hogy a közeljövőben valamelyik NATO országot hagyományos támadás érné (kizárni se tudom!) hogy egy „klasszikus védelmi háborúba” küldjük a csapatainkat. Ennek kicsi az esélye. Most ennyivel kell beérnünk. Ez nem minden, de nem is semmi, viszont mindenképpen hasznos és nem haszontalan!
A nevezett úriember nem beszélt országvédelmi stratégia szemnpontjából hasznos tapasztalatokról. Már az elején hangsúlyozta, hogy szeretne megmaradni a saját - taktikai - szintjén.
Nem nagyon értem, hogy ha egyszer a költségvetés indoklásában szervezetekre menően törvényben határozzák meg a létszámot tárca szinten, miért kell külön OGY határozat a honvédség létszámának részletes bontásáról.
Kedves Iff! Mivel jómagam is érintett voltam az adott "action"-ben, ezért nem kell bemutatnod nekem a dolgokat. Nem tudok róla, hogy ott egyetlen magyar katona, vagy kötelék is harcérintkezésbe lépett volna ellenséges erőkkel. Más a valaminek a tervezése, és más az, amikor az már harcérintkezésig fajul! Az is adott egy fajta tapasztalatot, amit jól letitkosítottak "pár évtizedre". Elég baj. Nem hiszem, hogy akkor sokkal többet éltünk volna meg, mint egy komolyabb hadgyakorlaton. Irak, Afganisztán nem hadgyakorlat, még ha részünkről alacsonyabb is a részvételi arány, mint a "Vízesés"-kor volt. Azon csodálkozok, hogy még Neked is magyarázni kell, hogy a teljességében és nem szó szerint vett országvédelem, nem a határainkon kezdődik. :(
Nem vagy alig találkoztam legfelső szinteken kimondotan rossz akaróval vagy nagyon butával*.
Volt jó pár olyan döntés ahol a szakmát meg se kérdezték.
Volt olyan felső vezető aki másnap odaszólt, hogy :
..."....Nem kérdeztelek meg benneteket mert nem szakmai hanem politikai döntést kellett hozni....."....
Tudomásul vettük.
A kérdések döntő többségénél születik szakmai előterjesztés.
Sőt.
Soxor előfordul, hogy a döntésre jogosult a döntéselőkészítpkkel meg is beszéli a döntési variációkat.
De utána egyedül marad.
Amikor már mindent elmondtunk neki, elmondtuk az egyes döntések következményeit is, akkor Ő egyedül marad a döntés felelősségével.
Ami ma nagyon más mint régen, hogy a döntésre jogosult No.1 sem dönt soxor, hanem a kimodottan saját döntési hatáskörébe tartozó ügyekben is politikai csoportdöntés vagy egy felette álló politikus dönt.
Ez baj.
A szakma, a szakmai tudás leértekelődik.
A döntéshozó általában vállrándítással intézi el a szakmai kérdéseket, sok esetben azt mondja, ..."...El se mondjátok, úgysem értem......"
---------------------
* = olyan felső vezetővel viszont sokkal találkoztam akinek elmondtunk "A" + "B" + "C" változat mint döntéselőkészítést a hozzá szorosan kötődő következményekkel és pár órán belül már keverte a következményeket.
Az hogy a civíl szférában divatos hozzáállás ( a végső szó a "gazdaságosság", meg " árkérdés") átszivárgott a közszférába is, nem újdonság. Az hogy a különféle "lobbizók" valamerre hajlanak, az sem. Csak az a meglepő hogy egy rendszerben amely függetleníteni tudná magát a befolyásolásoktól ( elvégre az államtól kapja a fizuját) ez az arány alakult ki és ez a döntési struktúra: lehetséges átlépni a szakmai véleményeken.
Lehet hogy lassan de nem tudatosan ez olyan SOP lesz nálam, így legalább 2x elolvassák a hsz-t, kedves modik meg nem tudják hova tenni és békén megülnek a……….:).
Na meg szeretek hosszan írni, eléggé gyakori hogy ez-az elszálltL.
A 2 rébuszt átvilágítva:
1. Amik itt foglalkoztatják a kedves fórumtársakat nem ismeretlenek a kissé tágabban vett határokon belül sem. Viszont a történelmi tapasztalatok és az eltérő hagyományok miatt van némi különbség a helyzet és perspektívák megítélésében, sokkal pozitívabb a külsőJ közvélemény mint a belsőJ. Ha igaz hogy lesz némi beleszólása a „külföldnek”J akkor megtörténhetnek olyan esetek amelyekre a kedves pártok J nemigen számíthattak. Ugyanis úgy néz ki hogy az előttük lebegő bűvös szavak ( újraválasztás és képviselői meg a többi pozik ) mellett megfeledkeztek olyan apróságok mint a népszavazás. J
El lehet képzelni ( nem kell nagy fantázia hozzá) milyen lenne a voksa a külhonnak a „szüntessük meg a MH-t mert sokba kerül” meg a „ vissza a sorállományt” kérdésekben. Akár a kicsi de a mérleget billentő súly is lehet…
2. A MH most már egy professzionális szervezet, ezt azért hajlamos a közvélemény elfelejteni. Létezik másfajta háború is ( és ellen szempontjából olcsóbb is…) mint a hadosztályok és tüzérosztályok háborújaJ. Egy ilyenbe csöppent bele a MH, szerencsére jó távol hazulról és pozitívnak tartom hogy több/kevesebb sikerrel de igyekszik feldolgozni a tanultakat. Nem másért, de a hadosztályok/tüzérosztályok felállás az érem egyik oldala, a másik oldala a leírt eset. A tapasztalat és tanulás éppen hogy csökkenti/megszünteti azt a kezdeti bénultságot, stb amelyet láthattunk anno a a TV-ben. Megoldja egy sorállományú alakulat is a feladatot, csakhogy egy profi brigád képes ezt elvégezni gyorsabban és hatékonyabban. Még akkor is amikor az említett vezetési lánc megszakadt, akkor is ha épp emiatt más alárendeltségben vagy szövetséges alakulattal együtt kell végrehajtani a feladatot.
Az említett kombináció sem volt véletlenül említve: azok akik kint szereztek tapasztalatot és elboldogultak olyan minőségű csapat felkészítésével mint az ANA szerintem biztosan elboldogulnának az itthoniak kiképzésével is, annyi hogy legyen idő rá-na ezt adná meg az érem másik oldala, a hadosztály meg a tüzérosztályJ. Na itt jön a 22-es csapdája: a fluktuáció nem csak a bevethető állományt érinti, de a leendő kiképzőkeretet isL, ezt tartom nagy bajnak.
3. Az ilyen afgán, iraki meg ki tudja milyen lesz még kiruccanás, ha másra nem de arra jók hogy eltérő klíma, terep viszonyok között is „letesztelje” az állományt és a technikát, a MH esetében is olyanok derültek ki amelyek a hazai békekiképzés alatt vagy nem jöttek elő, vagy egyszerűen szőnyeg alá lehettek söpörve” á, ilyen úgysem eshet meg” alapon. Lásd géppuskák ügye.
4. Harci tapasztalat. Sem a nagy zászlóaljak és a nagy ütegek klasszikus idők megfogalmazásait meg az izomméregető „ ennyit lőttem le „ meghatározásokat, sem a „lőttek már rám” felállást nem tartom mindent eldöntőnek. Ugyanis azt olvastam a neten ( órák hosszat gugliztam hozzá ) hogy nagyon is lehetséges hogy egyik kerületben éppen kisebb tankcsata zajlik, másikban meg épp ugyanakkor orvlövészt kell kergetni, eggyel arrébb meg épp EÁP-t kell üzemeltetniJ, ugyanazon „csata „J keretében. Ergo nagyon is lehetséges hogy a résztvevők( azaz alegységek ) tapasztalatot szereznek egyik vagy másik műfajban, de csak kevesen olyan „szerencsések „ hogy részük legyen „minden jóban és izgalomban”. Csak keveseknek ( profi katonáknakvagy egységeknek) adódik meg ez utóbbi eset-nekik sem egyből, rövid idő alatt, hanem pár éves pályafutás alatt. És itt jön a harci tapasztalat kérdés másik oldala: mivel általában egy kollektív kérdésről van szó, ezt kollektíven kell feldolgozni és továbbadni. Ezt az információ begyűjtést és cserét kell megszervezni ahhoz hogy ami tapasztalva lett az hasznos legyen a jövőben.
Mit értesz szakmai vélemény alatt? Amennyiben a HM vezetését, azt nyugodtan sorold a politikai és egyéb szempontok kategóriájába. A szakma azon alakulatok vezetőit jelenti, akik effektíve alkalmazóknak tekinthetőek. A többi humbuk. A többi politikai, párt, egyéni és gazdasági érdekeket jelent. E szempontból vannak kételyeim a 30%-ot illetően.
Elméletileg mint minden légierőnek a világon ( kivétel pár afrikai ország) van egy műszaki szolgálata, amely megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezik egy ilyen beszerzés kezeléséhez. A cikk emlegeti a "döntéshozókat", na én meg azt kérdezem mi volt akkoriban a szakma véleménye?
Mekkora beleszólásuk volt, vagy csak simán átnyúltak a fejük fölött?
----------------------
Kb. 2004-től 2009-ig az első vonal döntéstámogatója, divatos szóval döntéselőkészítője voltam.
(nem a hadseregben)
Úgy láttam, hogy a politika számára utolsó (legfelső) lépcsőt jelentő SZAKMAI vélemény megfogalmazójaként (mely csoportmunka eredménye volt) kb. 20-25-30%-ban veszik figyelembe a SZAKMA álláspontját.
Ez egy jó arány.
Vannak ágazatok (pl: oktatás, egészségügy) ahol még ennyire se.
Hibás az a közkeletű civil vélekedés, hogy a tanácadók, döntéselőkészítők véleménye egyenlő a megjelent jogszabály norma szövegével.
Nem.
Ha a 33%-os siker arányt eléri egy ilyen csapat az már kimagasló eredményesség.
Van egy népszerű sztori az ukránok által - ott kivonásra és kohóra ítélt T-72-es hk-k - átadásáról. Röviden arról volt szó, hogy mi kivonunk 100 db T-55-öt ők meg átadnak ugyanannyi 72-est. Kiment a bizottság Ukrajnába ahol egy mezőn ott áltak a harckocsik végeláthatatlan sorban. No! Akkor most melyik 100-at? A hozzáértő "szakember" átvágta a gordiuszi csomót: 10 sor vízszintesen és tíz oszlop függőlegesen. Ja! Hogy abban a 100-ban egy csomó különböző változat volt, alaposan megnehezítva a technikai kiszolgálást? Azzal senki sem foglalkozott meg különben is! A változatosság gyönyörködtet! Sokáig kétkedéssel fogadtam a sztorit de túl sok helyről hallottam ahhoz, hogy minden alap nélkülinek tekinthessem.
----------------------
A sztori lehet népszerű (kocsmákban) de butaság.
1./ Nem egy bizottság volt.
2./ Földrajzilag három-négy helyről szedték ösze a T-72-ket, mely földrajzi helyek egymástól sok száz kilométerre voltak.
Szerintem ez egy nagy humbukság! A dokumentáció hiányára fogja, meg arra hogy már a kirakáskor nagy részük használhatatlanul megrongálódott. (balesetes gépeket is javítottak már ki úgy, hogy újra repültek) Érdekes, eddig miért nem írtak ezekről semmit.
Véleményem szerint ha tényleg akartak volna velük kezdeni valamit, ha lett volna konkrét elképzelés, szándék, és főleg akarat, akkor másként alakult volna a sorsuk. Akár akkori beüzemelés, vagy tényleges tartós tárolás tartalékolásra, lekonzerválva, rendes állagmegőrzéssel.
Ha jól emlékszem a legutolsó hírek szerint az összes magyar 24-esnek letelt a naptári üzemideje, de most pályázatot írtak ki a 2 magyar P üzemidő hosszabbításásra, akkor mégis lehet üzemidőt hosszabbítani nálunk is?
Ez a szárazföldi erőkre bizonyára igaz, de a légierőre tuti nem.
Ezen felül a határőrség is kitelepült nem kevés eszközzel. A felderítői jelentések alapján ez ott elegendő volt. Az lenne egy igazán érdekes kérdés, hogy mögötte mi volt? Na ilyeneket kéne az országvédelmi tervben megvitatni!
Ezen felül érdemes lenne a vezetési rendszereket hatékonyságát is elemezni, mert akkor ezen rendkívül sok múlott.
Ezen a fórumon 7-8 évvel ezelőtt megbeszéltük a déli határszakasz védelmét 91 nov 7(6?)-től a NATO csatlakozást követő verziókig. Nem volt KONKRÉT védelem, improvizáció volt, beszarás, rádöbbenés, hogy miket nem tudunk, ezt követően pótcselekvések. A "tapasztalatokat" nagyjaink természetesen feldolgozták, tanulmányok jelentek meg arról, hogy ők, mint ilyen-olyan nagy emberek, milyen adekvát intézkedéseket hoztak anno. Mi akik benne voltunk, arra emlékszünk, hogy a nagy emberek inadekvát intézkedései ellenére teljesítőképességünk határait feszegetve tettük dolgunkat beosztottjainkkal együtt.
Azt olvastam a neten hogy létezhet olyan helyzet amikor:
-a vezetési lánc összemlik, teljes fejetlenség uralkodik, pld tök ismeretlen tábornok utasít egy tankezredet-TV-n keresztül
-a parancsnoki kar egy része menti a bőrét kb mint 56-ban a MH főtisztjeinek egy része a CCCP-be
-terhelt lelkiismeretű rendőrök ki sem mernek mozdúlni az objektumból, erre okot is ad pár spontán lincselés, á la Pártszékház 56
-mindenféle gyanús ürgék:) szaladgálnak mindenfelé ( moszattól a fejkendőig:)),
-ott vannak az echte profik akiket a mi pénzünkön képeztek ki, meglehetősen haragszanak hogy a Törzsfőnök meg lett döntve és kilyukasztva
-ott állsz egy krumpli/tengerigyalogos ( Hofi szerint) , gyakorlatilag fegyvert nem látott sorállománnyal egy objektumnál amit mindenáron meg kell őrizni.
Sorolhatnám, de röviden: a legnagyobb fejetlenség, káosz és friendly fire:) alatt is teljesíteni a feladatodat.
Senki sem fog felkészíteni arra a környezetre, terepre, helyzetre ami ott és akkor adódik.
És egy szakaszról van szó, amely gyakorlatilag 0-ról indul és civilek :) útmutatása alatt tanulja meg a harcászat alapjait:)
Az a szakasz amely ott és akkor kibírt 2 hetet kibírt vola 3 hónapot is, sőt többet is...( " Karácsony a tiétek, Húsvét a miénk lesz" mint egy korabeli röplao hírdette:))
A KMCS/OMLT vagy akármilyen név alatt is fut, megtanulta az alap dolgokat: akkor is működni amikor nincs mögötted a teljes gépezet és túzerő:)
" Mindössze szólni szerettem volna, hogy a civilek (választó polgárok) közül kb. annyi fehér hollót érdekel a honvédelem, mint ahányan itt írosgatnak és olvasgatnak közülük."
Ha minden igaz ( és ez a választó polgár dolog nem csak jobbágyhülyítés), akkor lassan belép a képbe a határon túli vidék is, más stílus, más hozzáállás...:) és más élettapasztalat mint a helyieké.
Eddig is voltak itt hangok a "Zakarpatszkaja oblaszt"-tól :) Ardeal-ig:):) ( jujjjjj...), no de ezután...:)
Elárulom hogy Éhesló egyes kiszólásai vadvirág illat ahhoz képest ami kissé keletebbre elhangzik:),más stílus, más hozzáállás és messze nem az a gügye tökhülye jelenség amely az ideáti médiumok szerint jellemző.:) . A helyi döntéshozók azt hiszik hogy bármikor némi rájátszással uralni/irányítani tudják a "friss husikat":), csakhogy azok ( csak egy példát említva) a késői Bizánc politikáján edződtek:)
Van egy hagyomány amely ideiglenesen meg lett szakítva ( ez sem biztos...), van egy mérce amelynek meg kell felelni ( ősék ugyebár...), és megvan az ismerete sok mindennek ami ideát kissé ködös:)
Országvédelmi szempontból javaslom meghallgatni azon tiszteket az MH és határőrség kötelékében, akik a délszláv háború időszakában megszervezték és gyakorlatban végezték az ország területének KONKRÉT védelmét. Javsalom elbeszélgetni velük, hogy mit jelent a határozott, de igen higgadt tervezés, cselekvés, harcvezetés.
Sokan talán nem is tudják mik meg nem történtek akkor!
Na ez aztán egy komoly tapasztalat, melyre kivácsi volt valaki egyáltalán?
Ez mindenkinek szól: Kinek mi számít valós harci tapasztalatnak? Miért is nem lehet az egyes harcos, raj, szakasz szintjén szerzett harcérintkezési tapasztalatokat annak betudni. ORszágvédelemben nincsenek olyan szituációk, amiket az AMT, PRT, OMLT, vagy a KMCS katonái fegyveres összecsapások során megéltek?
Gyula! Becsüllek és tisztellek az elveidért. Mindössze szólni szerettem volna, hogy a civilek (választó polgárok) közül kb. annyi fehér hollót érdekel a honvédelem, mint ahányan itt írosgatnak és olvasgatnak közülük. Ha nem tartanád fontosnak a honvédelem ügyét, akkor nem "vetemednél" írásra és nyilatkozatokra. Már pedig ha szeretnél rajta változtatni és nem csak "én szóltam!" stílusban bekiabálni, akkor bizony érdemben kell meggyőznöd az értelmesebben gondolkozó katonákat. Ahhoz pedig "politikusabb" stratégia kell, mint a puszta bírálat. Nem lehet csak a nézetkülönbségeket hangoztatni, hanem szólni kell arról is, amiben egyet tudsz érteni. Ezek a közös pontok adják az igazi és eredményes tárgyalások alapját.
Egy dolgot értettem alatta: Következetesen a rendfokozatokra utaltál, miközben az -szerintem- másodlagos, bár az emberek tudatában nem lebecsülendő okozat.
Ennyi és nem több, a többi érveanyagoddal egyetértettem.
A kérdés az, hogy a HM vezetői egyáltalán igénylik e azt, hogy ebből legyen egy ötletbörze és abból meríthessenek, vagy ott összeűlnek és kitalálják a TUTIT:
A kudarc majd akkor lesz egyértelmű, ha a választás előtt esetleg ez is téma lesz pont azok részéről, akiket érint. Osztom a véleményedet. Ugyanakkor ha most - ilyen, vagy olyan oknál fogva - nem született volna meg ez a "torzszülött" rendszer, akkor lett volna is belőle valaha valami? Én hajlamos vagyok ebben is meglátni a lehetőséget, hiszen 10-20 év múlva valóban nyugdíjasokká válunk, akik járandóságra vagyunk most csak jogosultak, de addigra talán kiforrja magát egy működő tartalékos rendszer. Ezen faramuci helyzet nélkül ugyan mikor szánta volna rá magát bárki is? (Mindig van fontosabb, mint a honvédelem ügye!)
Mit jelent az, hogy "logikádál"? Kb. ugyanezt írtam le én is. A magam részéről azzal azért kiegészítem, hogy nem látom azt, hogy a "járandóságban nem részesülőket" elriasztaná a mi sorsunk. Egyszerűen ilyen feltételekkel nem jelentkeznek tömegesen! Vannak országok, ahol megéri tartalékosnak lenni, még ha nem is kényszer hatására teszik!
Arany János verse már gimiben kedvencem volt. Vad 05 87821-es hozzászólására gondoltam válasznak. Vannak fontos és fontatlan dolgok. Unoka, nej, kert fontosak. Haderő fotatlan.
