Nem tudom lefotózni, csak akkor látszik, ha hanyatt fekve vakartatja a hasát tátott szájjal. De már több hónapja észrevettem és azt gondolom, ha nem egy odavaló szerves valami lenne, változna a kinézete (rohadna, feketedne stb). Néztem a neten, egy olyan fotót láttam, ahol a kutya felső szájpadlását látni, és az elég bordás. Semmi jelét nem adja, hogy bármi kényelmetlenséget okozna neki, azért gondolom, hogy hozzá tartozik.
Ami a szájkosarat illeti, jutalomfalatokkal próbálom rárakni, már néhány másodpercig tűri :) .
Majd azért próbálkozom, no meg augusztusban kell oltatnom, megkérdezem a dokibácsinkat is.
Köszönöm, hogy mindig válaszolsz a nyavalygásaimra, és érdemben.
Nem mondod, hogy magadhoz vennéd, de...... - mint többen
vagy
Olyan szép, el is lehetne adni. (Egy öreg kutyát idegennek.)
vagy
Miért nem altatod el? - Na ezekbe szívesen belerúgnék.
Szóval nagyon jó, hogy van valaki, akivel megoszthatom a gondjaikat, és akitől jó tanácsokat kapok.
Valahogy nem tudnál fotót ide tenni arról a fehérségről?
Szereti a hasát? Mert akkor a kosarat némi kicsi jutalomfalatokkal rá tudod szoktatni. Ha már eltűri magán kis ideig, nyugodtan rászólhatsz, ha piszkálni akarja. Talán hallgat majd rá.
Csodálatos, amit megteszel ezzel az idős kutyával !
Az emberek mindig a frászt hozzák rám. Ma egy kedves hölgy játszott Alival, és észlelte, hogy a szájpadlásán keresztben van egy fehéres csontszerű izé keresztben. Már én is láttam többször, de úgy ítéltem meg, hogy az a szájpadlás része. A kutya eszik, rág rendesen, jó hangulata van, tehát remélem nekem van igazam. Vagy nem?
Egyébként sacc egy év alatt elértem, hogy hagyja magát kikefélni (először két húzás után odébbállt - soha senki nem gondozta), jön, ha szólok neki hogy megkötöm, rövid huzakodás és veszekedés után hajlandó a finomságba csomagolt ízületi gyógyszerét bevenni. Most vacakolunk azzal, hogy hagyja magára tenni a szájkosarat. Nem tudom egy ilyen korú kutyánál ez mennyire lesz sikeres. Vettem egy felvezető pórázt, hogy mikor áthozom a szomszédból (erre is nemsokára sor kerül) ne húzzon el. Gyakorlunk vele.
Szóval küszködök. De legalább a férjemnek nincs ellenére, hogy áthozzam.
Amikor külön-külön vagyok velük, nincs szorongás, de csak ha rágondolok, hogy összeengedem őket, hát szorul a gyomrom. Úgyhogy ezen még dolgozni kell. De nem is akarom együtt tartani őket. Alinak külön kennelje lesz - már csak a család miatt is.
Pista bácsi előrejelzése vagy igaz lesz, vagy nem. Abban igaza van, a kanok leginkább tolerálják a szukákat. Próbálj meg nem "félni" összeengedéskor. A szorongást megérzik.
Azt a sebhelyet azért figyeld, mert ha túlzottan nyalogatja a kutya , begyulladhat. Betadinnal besegíthetsz
Várható életkor?
Csak és kizárólag az adott kutyától függ. Nem egy utcáról befogadott kutya elél 15 évig is. És tenyéren hordott kutya akár 8 évesen megbetegedhet és annyi.
Most leírom az okosságot, ami kicsit megnyugtatott.
A lányom szomszédja kutyatenyésztő (nem szaporító, versenyekre hordja őket). Szóval Pista bácsi azt mondta, hogy a bemutatkozáskor biztos lesz erőfitogtatás, de ennél több probléma nem várható. (Persze Alit pórázra kell fogni, mert nagy böhöm.) És tuti, hogy az én Bodrim lesz a főnök, mert hiába van ivartalanítva, ő a szuka. Azért külön fogom tartani őket.
Most pár napig aggódtam Aliért. A nagy forróság után rengeteg eső és ráadásul vedlik is. Kevesebbet eszik, sacc most van olyan formában, amit ideálisnak írtál.
Lehet, hogy rájöttem, miért húzta a bal hátsó lábát kicsit. Tegnap ahogy üldögéltünk egymás mellett, nyalogatta a kérdéses tappancsát, és amikor abbahagyta, egy kis rózsaszín sebet láttam a hátsó-felső körme helyén. (Nem volt farkaskörme) Valószínű, hogy amikor bolond volt, leszakíthatta a körmét, és a helye talán begyulladt. A fájdalomcsillapító, amit a vélt (vagy valódi) ízületi gyulladására adtam neki gondolom gyulladásgátlót is tartalmazott és most gyógyul a seb, Ali meg ha elindul megint olyan, mint egy tank.
Ezek után hülyén fog hangzani a következő kérdésem, de annyifélét összeírtak a neten, hogy inkább megbízható forráshoz fordulok.
Várhatóan mennyi egy ilyen kutya élettartama, aki csak élete első néhány évében, meg tavaly március óta van viszonylag rendesen tartva? Morbid a kérdés, mikor a kutya teljesen jól van és még csak nem is őszül, de szeretek tisztában lenni a dolgokkal. (Ha azt írjátok, hogy még 10 évig, akkor se adom a lelencbe.)
Köszi majd próbálkozom. Az enyém "alternatív" tartásban van, ha én bent vagyok, ő is, ha kimegyek ő is jön.
A kerítésen át nem akarták egymást megenni. Ali el lesz kerítve, de mindig előfordulhatnak váratlan esetek. Úgyhogy jó lenne, ha legalább eltűrnék egymást.
A szomszéd "fiú" (úgy 44 év körül) megígérte, hogy segít az ismerkedésben. Ő nem fél Alitól, és a böhöm is szereti.
Most újabb aggodalmam van (mert mi legyen egyéb?). A ház, ahol Ali lakik, eladásra kerül. Nem tudni, mikor következik be, de nem tudom, ha az új tulaj nem tűri meg a kutyát, mi a vihart csinálok? Tudok neki helyet - kennelt, házat - biztosítani, (a tyúkok számát radikálisan csökkentem, és a kis tyúkudvarba kerül a maradék). Tégla óljuk van, előtte fedett kifutópálya, és eléggé nagy kerttel.
De! Mi van, ha a két kutya véletlenül találkozik. Az enyém egy kistermetű keverék ivartalanított szuka, Ali meg marha nagy nem ivartalanított kan. Bodrikám olyan “bátor”, hogy szinte ölben kell kihordani ugatni, Ali meg egy jó természetű maci, bár a szomszédos kanokkal rémes patáliát bír csapni a kerítésen keresztül. Körülbelül egyidősek. Én meg féltem mind a kettőt a verekedéstől. Mert azért kutyák. Mit tegyek, kihez forduljak tanácsért, hogy ha esetleg muszáj lesz áthoznom mit csináljak? Egyedül, mert a családom nem hiszem, hogy tevőlegesen részt venne az összeszoktatásban.
Várom a tanácsaitokat, és reménykedek, hogy valamilyen isteni csoda folytán nem kerül sor a “családegyesítésre”.
Ha van köztetek varázsló, legyen szives aktivizálja magát! :-(
Igazad van, mikor elengedem, rövid bóklászás után leül a lábamhoz. Üldögélünk kicsit, aztán elköszönök, és nyüszögés nélkül elenged. Próbálom az időpontokat betartani, így nyugisabb.( 8-12-15-18 órakor 10-15 perc). Tudom, ez nem sok idő, de biztonság. Remélem.
Nem is az a baj elsősorban, hogy átjön (bár kutya, kisgyerek, öregmama, össze taposott kert), hanem hogy kárt tesz magában. Úgy tűnik belenyugodott a “mozgáskorlátozásba”, és mikor átmegyek elengedem. Nem szeret a lakó környezetébe piszkolni.
Ismét kalapot emelek előtted, hogy ilyen kitartással, odaadással gondoskodsz Ali kutyáról! Kívánom, hogy sok öröm is érjen, ne csak bosszúság, feladatmegoldás. Ehhez jó egészséget, kívánok!
Kész a futó, forgó karabinerekkel, rugós lánccal. Molyoltam egy csomót,hogy ne tudja be tekerni magát sehova, legyen néhány elbújós helye és árnyékvetője. De megérte. Ma volt egy zuhé, zivatarral, és mikor átmentem száraz volt és nyugodt. Pedig nem is kapja a nyugitablettát. Talán most már könnyebb lesz!
Valahol anyósodnak is igaza lehet. megismerte Ali, hogy milyen, ha többet gondoskodnak, foglalkoznak vele.
Nem lesz gond a futólánccal. Csak a lánc mindkét végén legyen forgó rész, különben betekeredik a lánc. Ha kímélni is akarod Ali gerincét, nyakát, lehet olyan nagyobb rugót kapni, aminek mindkét végét be lehet akasztani. Valahol közelebb a kutyához kicsit meglazítod a láncot, hogy legyen kis lógása, és úgy akasztod be a rugót. Így, ha ugrik a kutya, csillapítva van a lánc okozta rántás a nyakára.
Igaz a mondás, hogy minden jótett elnyeri méltó büntetését.
Eddig Ali még a hátsó kertbe se jött, de ma megint áttört. Valahol megint tüzel egy szuka.
Elgondolkodtam, hogy míg a tulajdonosa élt, miért nem járt át? Anyósom váltig állítja, hogy hiányzik neki az emberi társaság - dehát míg rám nem maradt, a tulaj néha napokig ki se jött a lakásból, de akkor is minek.
Arra jutottam, hogy olyan "jól tartotta", hogy alig élt. Emlékszem, mikor át kezdtem járni hozzá, botlottak át egymáson a kismacskával, olyan gyengék voltak. Szóval nem volt kedve csajozni.
Én a hülye kihizlaltam, fölerősítettem, most kértem az állatorvostól fájdalomcsillapítót az ízületeire, hát persze, hogy vigéckedne.
Úgyhogy megint megkötöttem, kapott fél xanaxot és kihisztiztem a férjemtől, hogy egy futót feszítsen ki hamarosan a föld felett, hogy nagyobb mozgás lehetősége legyen akkor is, ha nem vagyok ott. Bár nem nagyon szokott futkározni.
Nem tudom, mi a törvény, de egy 10m-es futón egy 3m-es lánc még mindig jobb, mintha napjában többször összetöri magát.
Ha meglesz a futó, a nyugtatót is megpróbálom elhagyni.
A leukémiára talán reményt ad egy csodaszer: a hidegen sajtolt szőlőmagolaj.
Nem hiszek a csodaszerekben, de olvastam a szőlőmagolajról, hogy állatkísérletek azt bizonyították nagyon hatékony. Leukémiás kutyáknak beadva napok alatt drasztikusan csökkent a ráksejtek száma. Sajnos embernél ez nem olyan hatásos. Nekünk volt egy 12 éves keverék (németjuhász-golden retriever) kutyusunk, akinél izomban nőtt daganatokat talált az állatorvos. Sürgősen megoperálták, de a szövettani vizsgálat eredménye rosszindulatú rákot mutatott ki. Max. 2 hónapot adott az orvos, ha kemoterápiás kezelést kap (nem akartuk a komoly mellékhatásokkal járó kemoterápiát). Nagyon elkeseredtünk, akkor jutottam el a hidegen szőlőmag olajhoz. Napi egy evőkanálnyit adtunk neki kajájába keverve, vagy csak szájon át beadva. 4 hónap múlva elvittük az életvidám kutyánkat éves oltásra és teljesen le volt döbbenve a doki. Nem értette, hogy lehet, hogy még él.
Egy szenvedésmentes boldog évet még kapott a drága, görögországi tengerparti nyaralásunk után pár nappal,13 évesen "ment át a szivárányhídon".
Most látom, hogy az én problémám Alival semmiség. Amúgy is úgy tűnik, elmúlt a kan frász. Megerősítettük a kerítést, és két napja nem kötöm meg. Újra az a mogorva öregúr, aki volt. Én jobban szeretem így, hogy nem kell állandóan dajkálni. De azért nagyon figyelek.
Érdeklődnék, hogy korábban valakinek volt-e olyan, hogy a német juhászánál leukémiát állapítottak meg? Mi sajnos így jártunk, a gyönyörű nyolcéves kanomnál diagnosztizálták. Két nap alatt duplájára nőtt a feje, és a nyirokcsomói meg vannak duzzadva. Tud-e valaki olyan szerről, ami lassítja a betegséget, mert az orvosok csak a kemóról beszélnek, de az gyorsan el is viszi.
