Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Terveinknek megfelelően pont nyitásra érkeztünk meg a Colosseumhoz, így még a gigmega nagy tömeg előtt fedezhettük fel és ámulhattunk a méretein. Utána megnéztünk a Santa Maria Maggiore-t, majd a hétfőn zárva talált templomot, a Sant' Andrea al Quirinalét terveztük be. Menet közben belebotlottunk a Caravaggio élménykiállításba, így végül azt néztük meg. Fantasztikus volt! Remélem előbb-utóbb Magyarországra is eljut majd, mert nagyon érdemes megnézni! Képek, képrészletek úsztak át a falakon, zenével kísérve. Alig várom, hogy újra lássam! A Triton kutat érintve indultunk haza, kicsit pihentünk, majd elmetróztunk a Szent Pál Bazilikába. Anyukám először nem nagyon akart menni, nem hitte, hogy még egy templom tud újat mutatni az eddig látottak után. De tudott :) Nagyon tetszett a park Szent Pál szobrával, a hatalmas belső tér, a kolostor kerengője (azok a cosmata mozaikok! ;)). Az energiaszintünk vészesen csökkent nap nap után, egyre többször volt igényünk a pihenésre, és a pihenések után egyre hamarabb fáradtunk el újra.
6. nap
Reggel visszamentünk az előző nap futva megismert kávézóhoz a Cavour metrónál. Most beültünk egy tipikus olasz reggelire: csokis croissant és eszpresszó. A croissant még meleg volt, bőven ellátva csokival. Mindketten rómás csészében kaptuk a kávét, de nem mertem végül megkérdezni, hogy megvehetném-e, ellopni meg pláne nem mertem... Elsétáltunk a Colosseumhoz, hogy onnan a megfelelő busszal elmenjünk a Via Appiára sétálni. A buszt másik útvonalra terelték, ami azt eredményezte, hogy alsó hangon is fél órát vártunk rá, vagy többet is két különböző megállóban. Cserébe viszont láttunk egy lovasrendőr csapatot, akik a jún. 2-i felvonulásra gyakorlatoztak. Végül egy harmadik megállóban felszálltunk a várt buszra, és a San Sebastianóig utaztunk vele. Itt belecsöppentünk egy esküvőbe, ahol talpig felszerelésben tűzoltók álltak sorfalat a templomból kijövő ifjú párnak. Massenzio circusa volt rám talán a legnagyobb hatással, valóban nagyon jó állapotban maradtak meg a falak. Cecilia Metella síremléke után sétára indultunk kifelé az úton. Itt ért egész utunk alatt az egyetlen csalódás - kicsit elnézhettem a távokat és a térképet, mert azt hittem, hamarabb kitágul majd a tér. Végig falak voltak körülöttünk és csak nem akart természet övezte úttá átalakulni. Persze nagyon hangulatos volt, meg jól esett a békés séta a nyüzsgő város után. A 118-as busszal megállójában hazafelé viszont vagy 40 percet vártunk, ami megint kissé borongóssá tett. De amint a leszálltunk a Piazza Venezián és felsétáltunk a Capitolium dombra, helyreállt a béke a lelkemben :)
Itt kigyönyörködtük magunkat a Forum Romanum megunhatatlan látványában, majd búcsúsétára + korai vacsorára átmentünk Trasteverére. Hazafelé átsétáltunk a Tevere felett átívelő gyaloghídon (Ponte Sisto), nézelődtünk a Campo dei Fiori felé vezető kis utcákban, majd a Navona tér és a Pantheon érintésével jöttünk haza. Nyitva találtuk a Sant'Eustachio templomot, sűrű tömjénfüstbe burkolózott a belseje, így csak rövid ideig voltunk bent. A ma délutáni belvárosi sétánk már a búcsúséta kezdete volt, hiszen másnap indultunk haza. A Pantheon mögött nézegettünk egy kirakatot, beszélgettünk, mire kiszólt egy hölgy magyarul, hogy magyarok vagyunk-e? Ő római születésű, volt 10 hónapot Budapesten műfordítást tanulni és szeptemberben megy a Debreceni Egyetemre olaszt tanítani :) Aranyos volt, jól beszélt magyarul. Kellemes találkozás volt! :)))
Estére kellemesen visszahűlt a levegő, végül már jól jött a vékony kiskabát. Szerettem volna a nagy kedvenctől is elbúcsúzni, így elbuszoztunk a Barberini térre a Triton kúthoz, elhessegettük a rózsaárusokat. Végre besötétedett, így visszatértünk a Fori Imperialira is. Sétáltunk a császári fórumok mentén, kicsit mindig átkémleltünk a "nagy" fórumra, korábbi izzasztó napunk színhelyére. A Capitolium dombon csodáltuk a kivilágított Forum Romanumot, majd fájó szívvel hazaindultunk. Az utcánkban sétálva épp a búcsúfényképeket készítettem, mikor a szállásunk melletti, konyha+fürdőtextíliákat áruló és beléjük neveket és szöveget hímező hölgy kiszólt a hímzőgép mögül, hogy honnan jöttünk, mi a nevünk, ad nekünk ajándékot. Először nem akartam elfogadni, mert belém rögződött a bevándorló-féle ""ajándék"", de végül két, nevünkkel díszített papírlappal és egy kedves gesztus emlékével gazdagabban tértünk nyugovóra. Ilyen kellemes élménnyel zárult az utolsó római esténk... :)
7. nap
Majdnem 3 órás sétával búcsúztunk el Rómától. Búcsúztunk az első nap megismert különleges templomtól (Sant'Andrea delle Fratte), a Trevi kúttól, Traianus oszlopa mellett pizzaszeleteket reggeliztünk, néztük a a császári fórumok romjai között virító pipacsokat. A Fori Imperialin a Colosseumhoz sétáltunk, majd megnéztük újra a Mózes szobrot is a Vincoliban. (Itt összefutottunk tavalyi idegenvezetőnkkel, Beával.) Festményeket nézegettünk a templom melletti lépcsősornál, majd visszametróztunk a Spanyol lépcsőhöz. A metró bejáratánál útbaigazítást kértem egy géppuskás katonától, hogy valóban jó irányba megyünk-e. Kedvesen, barátságosan válaszolt, mosolygott. A római rendfenntartók mennyire mások!!! A Spagnanál ettünk egy búcsúfagyit, egy olasz pasi helyet szorított nekünk a padon, közben néztük a lovaskocsik kártyázó hajtóit.
A recepciós srác segített lecuccolni a bőröndöket, majd 1 órát vártunk a transzferünkre. Mikor megszereztem a pasi számát és a környék 3 roppant kedves és figyelmes boltosának segítségével felhívtam (mint végül kiderült, hiányzott az országhívó szám), végül 50 perc késéssel megjött a transzfer. Repülőt szerencsésen elértük, de azért járt az agyam a járatmódosítási díjakon és az esti menetrenden... Pesten a kiszállófolyosó ajtaja nem nyílt ki, egy repülőnyi ember tömörült be a "csőbe" 20 percre, így volt még egy kis káosz és olaszos reklamáció.
Nővérem jött értünk a pipacsokkal tarkított parkolóhoz, és a hazafelé úton csak ontottuk magunkból az élményeket!
Reggel 8 körül indultunk el a napi etapra. A Spanyol lépcső aljában bárkáztunk egy kicsit, könnyedén megosztoztunk a bárkán egy német párral, egy utcaseprővel és egy épp jegyes fotózásra készülődő párocskával. A Trevi kútnál is alig pár ember lézengett, egy rendőr egy (magassarkú szandálos) közterület felügyelővel beszélgetett, a nő bőszen mutogatta a billegő csatornafedelet és telefonált. A turista roham előtti utolsó simítások voltak. A kút házának egyik ablakából egy bácsi nézelődött kifelé. Vajon turista vagy helyi lakos lehetett?! Buszra szálltunk és a Fori Imperialin végighaladva a Lateráni Bazilikához mentünk. Rengeteg kordon és kerítés volt mindenfelé, nem is találtam meg a bejáratot, így nagy bátran a fegyveres őröktőt kértem iránymutatást. Reggeli készülődést sikerült elcsípnünk, az oltárnak volt támasztva egy őrült hosszú létra, és valamit nagyon szereltek odafent. Tavaly nem jutottunk el ide, így ez új élmény volt számomra is, teljesen lenyűgözött a bazilika és a kerengője is. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a kerengőket, meditatívan hatnak rám. Emellett a cosmata mozaikok lelkes híve is vagyok, szóval el tudjátok képzelni, milyen érzés volt e kettő kombinációját megtapasztalni, ráadásul a kihalt bazilikában! Nehéz szívvel tudtam csak elszabadulni.A szomszédos Szent Lépcsőt is megnéztük, megható volt látni a híveket felfelé a lépcsősoron. Kifelé jövet vidám jelenetbe csöppentünk. Az épülethez igyekvő fiatal papot lekapcsolta egy csoport japán hölgy és nevetve fényképezkedtek vele. A pap pont hátranézett a géppuskás őrökre, közben velünk is találkozott a tekintete és mindannyian együtt nevettünk. Ezt a képet, azt hiszem mélyen megőrzöm magamban, mert hihetetlen mennyiségű szeretet és vidámság volt akkor körülöttünk!A San Clemente templom Mithrász szentélye nagyon tetszett, meglepően sok termet tártak fel a szinteken. 20 perccel szieszta előtt robbantunk be a Rotondóba. Hát mit mondjak, érdekes élmény volt. Templomban én ilyen és ennyi realisztikus ábrázolásmódot még nem láttam. Hogy kipihenjük az ebédet és a rohanást a Rotondóba, sétálgattunk a szomszédos Villa Celimontana parkjában. Gyerekek fogócskáztak, bújócskáztak a fák között, de a hangoskodása senki nem zavart: egy apáca olvasott békésen a közelben, és szinte minden árnyékos padon ült, feküdt valaki ebéd utáni sziesztáját töltve. Szerencsére mi is találtunk végül egy árnyékos padot, és belekóstoltunk a dolce far niente-be :) Kicsivel később az apáca összeterelte a futkározó gyerekeket és elhagyták a parkot, ideje volt nekünk is indulnunk.
A Circus Maximus mellett elsétálva gyönyörködtünk a Palatinus romjaiban, az Aventinus lábánál a rózsakertben, majd a narancsligetben és a kilátásban, végül bekukkantottunk a kulcslyukon át a máltai lovagokhoz.Az igazság szája nem harapta el egyikünk kezét sem, így a Santa Maria in Cosmedin templomban épkézláb csodálhattuk meg a cosmata mozaikokat, a húsvéti gyertyatartót, a fürdőkád alakú vörösgránit oltárt és a feltárt ókori Hercules oltárt. Nekem már tavaly is az egyik kedvenc helyem volt a szökőkút melletti egyik pad, ahonnan a Cosmedin tornyát és a Hercules templomot is jól láthattam, így most is itt pihentettük kicsit a lábainkat. Már csak a Teatro Marcello és környéke várt ránk, majd hazafelé ismét benéztünk a San Silvestroba, célirányosan fejet keresni, de nem jártunk sikerrel. Közben elkezdődött az esti mise, így nem zavartunk tovább.
A szálláson felfrissültünk, és sötétedéskor a Piazza Barberini felé vettük az irányt. A Triton-kút szélén ülve fagyiztunk és próbáltuk lerázni a virágárusokat. Első napi sétánk alkalmával láttuk a kutat világosban, de akkor valahogy nem fogott meg a nagy forgalomban. Este sokkal jobban érvényesül a hófehér márvány és a világoskék víz. A Via Sistinán sétáltunk el a Spanyol lépcső tetejére, kicsit nézelődtünk, majd visszamentünk a Trevi kúthoz. Napközbeni mennyiségű ember volt a téren, de találtunk egy magaslati, oldalsó helyet, ahol kicsit tudtunk gyönyörködni, majd hazasétáltunk. Az utcánk meglepően kihalt volt már, nagyon hangulatos volt így is.
4. nap
Nyitás után pár perccel már a kihalt Palatinuson sétáltunk. Olyan volt, mintha csak a miénk lett volna, leszámítva 5-6 másik embert, illetve két lazuló nyulat. :) A Forum Romanumra átérve már rengeteg ember és izzó hőség fogadott minket. Eszembe nem jutott volna, hogy állítólagos 26 fokban ujjatlan ruhában árnyéktól árnyékig vetődöm. A Santa Maria Antiqua bazilikát nagyon vártam, és nem csalódtam, valóban lenyűgöző volt! A Vesta szüzek udvara most nyitva volt, sétálhattunk a rózsákkal övezett régi udvaron, a híres szüzek fejvesztett szobrai között. Vénusz és Róma templomától átlestünk a Colosseumhoz, és a rengeteg ember (és nem mellesleg a hőség) miatt gyorsan átszerveztük a programot. A Colosseum helyett a San Pietro in Vincoli következett. Michelangelo Mózes szobra szerintem megunhatatlan.
A Piazza del Popolon megnéztük a felújított, oroszlánok övezte obeliszket a tér közepén, a szoborcsoportokat, majd a Santa Maria del Popolo templomban Caravaggio két főművét. Fantasztikusak, erőteljesek!! Fagyival felszerelkezve sétáltunk az Ara Pacishoz. A római művészet virágkorának főműve a hozzáértők szerint és tényleg nagyszerű a hófehér carrarai márvány oltár! Hazafelé felfedeztünk egy téren egy templomot (S. Lorenzo in Lucina), amiről kiderült, hogy egyike Róma legrégibb templomainak, és egy olyan házra épült, amiben még az első keresztények gyülekeztek és tartottak istentiszteletet! Érdekessége még, hogy itt is őriznek egy különös ereklyét: egy rostélyt, amelyen Szent Lőrinc mártírt sütötték halálra... Hm...
Fél órával azután, hogy Anyukámmal megbeszéltük, hogy inkább nem megyünk sehova este, 9-kor már úton voltunk az esti Angyalvár, Navona tér és Pantheon felé. Buszra pattantunk, hogy az Angyalvárig röpítsen, így rövidítve a sétatávon. Az Angyalvár előtt vidám élőzene szórakoztatta a járókelőket. A Navona tér felé megélénkültek a kis utcák, mindenhol éttermek és apró asztalaik sorakoztak a keskeny macskaköves utcákon. Zeneszó és hangos morajlás kísért minket a Navonáig, ahol lehetőségünk nyílt bekukkantani a Szent Ágnes agóniája templomba, mielőtt a Pantheonhoz mentünk. Hazafelé utcazenészek, árusok sora kísért.
Látom, hogy mindenhová lehet előre jegyet foglalni de ugyanakkor drágább. Még így is megéri mert különben mindenhol annyit kéne sorba állni?
Olvastam a róma szenvedélyt meg más oldalakat is és így tudom, hogy hétfőn csomó minden zárva van. De mintha az is láttam volna, hogy júliusra ez nem vonatkozik? Így van?
Keresztelő Szt. János koponyacsontjának egy részét Isztambulban, a Topkapi Palotában lehet látni. Szerintem sok apró csont van számos helyen szétszórva.
1. nap A tavalyi bergamoi horror repülés után kellemesen eseménytelen volt az utunk. A tavaly megismert sofőr már várt a kijáratnál. Sikeresen belefutottunk a délelőtti dugóba, több, mint 1 óra alatt értünk be a reptérről. Viszont a szálláshoz vezető útvonal felért egy autós városnézéssel. A külváros után egyszer csak előttünk termett a Szent Péter Bazilika kupolája, majd az Angyalvár látványa mellett dugultunk, hogy átguruljunk a Tiberis egyik hídján, el a Largo Argentina, majd a szanaszét feltúrt Piazza Venezzia mellett, ahol a körforgalomban araszolva volt időnk megnézni a Haza Oltárát, a Capitoliumot, a Forumok és a Colosseum kis darabkáját. Anyukámnak lelkesen magyaráztam, hogy mikor merre nézzen, merre mit lát. El volt bűvölve :) A Spanyol Lépcső tetején, majd az alatta lévő téren is jártunk, hogy a végén megérkezzünk a szállásra.
Ledobtuk a csomagokat, ittunk egy kávét, és nyakunkba vettük a Quirinalist. Az alábbiakat néztük meg: Sant'Andrea delle Fratte a meseszép angyalszobraival és hangulatos kerengőjével, Piazza Barberini a Triton kúttal, Santa Maria della Vittoria, Mózes kút, fennakadtunk a hétfőn zárva Sant' Andrea al Quirinale templomon (ez az aprócska részlet valahogy elkerülte a figyelmemet). A San Carlino lett az egyik kedvenc templomom a különleges mennyezetével, illetve a 4 kút sarkával. A Repubblica és a Santa Maria degli Angeli e Martiri bazilika után a Quirinale palota érintésével sétáltunk a Trevi kúthoz. Tavaly még újították, most végre gyönyörködhettünk benne. Anyukám egyik kedvence, így sokszor visszatértünk ide. Ebéd után elfoglaltuk a szobákat, kicsit pihentünk, majd újra útra keltünk.
Bóklásztunk a Corso és a Panteon közötti utcákban, szebbnél szebb tereket és zegzugos utcákat járva. Megcsodáltuk a Panteont, nézelődtünk a Piazza della Rotondán és az obeliszket cipelő kiselefántnál, majd a Santa Maria di Sopra Minerva templomban. A Piazza Navonán utat törtünk a tömegben a kutakhoz, próbáltunk kicsit nézelődni, de rengetegen voltak, így inkább átmentünk a San Luigi dei Francesi templomba. Kívülről eléggé jellegtelen, robusztus, nem is gondolná az ember micsoda szépséget rejt! Az egyik Caravaggio képet éppen restaurálták, így a folyamat egy részét is láthattuk. A templom belső is nagyon szép, gazdag aranyozású, de valahogy mégse hatott giccsesnek. A Campo dei Fiori és a Largo Argentina érintésével a Via Corson sétáltunk haza - útközben még bekukkantottunk a San Marcello templomba is.
Érdekes volt számomra, hogy mikor estefelé fáradtan nem volt kedvünk a zebra felé kerülni és csak át akartunk slisszolni az úton, pont egy rendőrautó fékezett le és engedett át minket a túloldalra, még mosolygott is a rendőr.
2. nap Ismét egy látnivalókban, élményekben és kilométerekben gazdag napunk volt. Reggel gyors kávézás után indultunk a Vatikáni Múzeumokhoz, mivel 8:30-ra volt foglalásunk. Teljesen kihalt volt a belváros, az utcánkban egy felmosó autó tisztogatta a terepet, csak pár kutyasétáltatóval találkoztunk. Az utcánkból a spanyol lépcső felé kanyarodva szembejött egy elegáns idősebb, ősz hajú úr, olyan 65-70 körül kutyát sétáltatva. Széles mosollyal olaszul rám köszönt, hogy jó reggelt, és milyen szép vagyok! :))))) Az eszem megállt! Teljesen zavarba jöttem :))) Fiatal korában nagy szívtipró lehetett, az idősebb korosztály körében akár most is :))) Haláli élmény volt! A Spanyol lépcső lábánál a bárkánál senki nem volt (tegnap csak a tengernyi embertömeg jelezte, hogy lehet ott valami...). Metróval mentünk a múzeumig, alig fértünk be a szerelvénybe. A turistákkal szemben a dolgozó rómaiknak már megkezdődött a napja.
A múzeumba pikk-pakk bejutottunk, negyed 9-kor már csak a múzeum felfedezésére kellett koncentrálnunk. Nekem a középiskola óta nagy kedvencem a Laokoon-csoport, most is nehéz volt elszakadni tőle. Persze az egész múzeum csodálatos, például a térképek, a stancák és természetesen a Sixtus kápolna! Itt óriási mázlink volt, mivel a csoportok számára fenntartott bazilikai átjárón mi is át tudtunk slisszanni. Kicsit tartottam ettől az átjárótól, de nem is foglalkoztak velünk. A bazilika alapos megcsodálása után lementünk a barlangokba, majd fel a kupolába. Elképesztő fentről a kilátás! A teraszon pihentünk, napozgattunk kicsit, élveztük a kilátást.
Fagyiszünet után felbuszoztunk a Gianicolora, majd a Fontana dell' Aqua Paola mellett lesétáltunk a Trasteverere. A szűk kis utcákban virágtól roskadoztak a fák, a napközbeni meleg után elkezdték árasztani az illatokat. Eszméletlen hangulatos volt! A Santa Maria in Trastevere csendje üdítően hatott a negyed nyüzsgése után. Hazafelé megnéztük a Minghetti utca egy belső udvari galériáját a gyönyörűen festett falakkal, majd bekukkantottunk a San Silvestro in Capitebe. Nagyon tetszett, hogy először egy pálmákkal beültetett belső udvarba jutunk, aminek a falán a templon helyén lévő Napisten szentély falmaradványai láthatóak. Ezután következik csak a templom, ami belülről is nagyon szép. Itthon derült csak ki a templomról, hogy itt található Keresztelő Szent János FEJE!!!! Nem is értem, hogy nem vettük észre! (persze a Panoráma útikönyvben olvastam, így könnyen lehet, hogy azóta átvitték egy másik templomba...)
Az utca sarkon, a ház előtt hegedűs muzsikált. Eleinte tetszett, de hamar rájöttünk, hogy nem egy nagy művész, három szám részleteit ismételgette csak :) Reménykedtünk benne, hogy nem marad éjszakára :)
Ilyen kombináció sajnos nem létezik :) Ezekre a helyekre külön kell megvenni a belépőt, illetve felhasználni az RP "ingyenes" vagy kedvezményes lehetőségeit.
Először is szeretném megköszönni azt a sok és értékes információt, amely a roma-szenvedely.euoldalon található. A számos Rómával foglalkozó honlap közül magasan ez a legjobb.
Szeretnék egy kis segítséget kérni. A ROMA PASS kártyával kapcsolatos lapon egyebek közt ez olvasható: "Érdemes az ingyenes múzeumi belépést a legdrágább múzeumokra felhasználni, tehát pl. a Colosseum/Palatinus/Forum Romanum kombinált jegyét, és a Capitoliumi Múzeumok/ Angyalvár (Castel Sant Angelo) / Galleria Borghese jegyre beváltani."
A Colosseum, Palatine and Roman Forum kombinációt megtaláltam a http://www.rome-museum.com/booking-tickets.php oldalon, és értem, hogy pl. a Colosseum-nál való belépés során kérhetem ezt a kombinációt.
Viszont a Capitoliumi Múzeumok/ Angyalvár (Castel Sant Angelo) / Galleria Borghese kombinációt ilyen formában nem találtam és szeretném kérdezni, hogy ezt hol és hogyan kell kérni, jelezni, hogy ezt a hármas kombinációt szeretném?
Elnézést kérek, ha butaságot, vagy triviálisat kérdeztem, de próbáltam tájékozódni és nem tudtam rájönni.
T. Horváth Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem tanára, az antikvitás kutatója. Jelen monográfiájában Augustus forumát elemzi történelmi, topográfiai, valamint vizuális megjelenését művészettörténeti, vallástörténeti és ikonográfiai aspektusból. A római építészettörténet klasszikus korszakát megnyitó épületegyüttes joggal számíthat az utókor csodálatára. A könyv a tárgyául választott mű teljes körű bemutatására törekszik, nem puszta épület- és várostörténeti leírás. A monográfia újdonsága a forum ideológiájának hagyományos nézőpontú elemzésén túlmenő, a motívumkincsnek az augustusi ikonográfia szempontjából eddig nem vizsgált értékelése is. A szerző felvázolja az épületkomplexum Augustus-kor utáni történetét is, nyomon követve egészen napjainkig az átépítések és bontások folytán kialakult új épületegységek történetét és a forumon történt átalakításokat. A kötet utolsó fejezetben röviden kitér az ásatástörténetre is. A gazdagon illusztrált kötet mélyreható elemzései és rekonstrukciói egy, a szerző által kiegészített, saját olvasatú, új forum-képet tárnak az olvasó elé. A 618. oldalas kötet tartalmi gazdagságát 141 ábra egészíti ki, melyből 99 színes kép.
A kötet bolti ára 7000,- Ft
4000,- Ft-os áron megrendelhető a kiadótól a következő email címek valamelyikén:
Sziasztok! Tudna segíteni valaki római parkolás (őrzött) , közlekedés (hova nem lehet behajtani) témában? 5 napot töltünk el ott és a kocsit jó lenne őrzött helyen hagyni.
