Az közismert vasútmodellező körökben, hogy Szörényi Szabolcs milyen magas szinten végzi ezt a tevékenységet.
No egy kis érdekesség.
Azt azonban gondolom, igen kevesen tudják, hogy Várkonyi Zoltán a neves filmrendező és színház igazgató is rabja volt ennek a hobbinak. Nekem 1973-ban a Váci utcai (Tóth Lajos tulajdonú) Marklin boltban volt szerencsém megismerkedni vele. (Ahol abban az időben DPótlólag egy kis érdekesség. Vasútmodellező körökben közismert, hogy Szörénnyi Szabolcs milyen magas szinten végzi ezt a tevékanységeteák Laci ifjú eladóként tevékenykedett.) Valahányszor úgy futottunk össze a művész úrral, hogy éppen akkor érkezett vissza valamelyik nyugati útjáról, büszkén mutatta csomagtartóját, amely dugig volt Marklin Z vasútmodellekkel. Miután én is pont ezidőben tértem át a Z méretre volt elég témánk a beszélgetéshez. Azt tudtam, hogy egy nagyméretű vidéki házban lakik, sajnos azonban soha nem került rá sor hogy meglátogassam, valamint azt sem tudom halála után ,mi történt hatalmas gyüjteményével.
Nagyon érdekes a kiértékelés. Amikor kitöltöttem a kérdőívet nem gondoltam volna, hogy az eredmények a közismert általánosságokon felül érdekes eredményeket fognak mutatni. De mutatnak.
Számomra a legérdekesebb eredmény, hogy az idősebbek között milyen nagy a nemrég kezdők aránya. Vagyis hogy a hobbyt milyen sokan kezdik el közëpkorúan! Valahogy azt hittem - és ez lehet a közvélekedés is, hogy a legtöbben gyerekkorukból hozták magukkal.
Volt egy kérdés, ami szerintem nem jól volt feltéve, az "egy héten mennyi időt töltenek a hobbijukkal" - ráadásul bekerült a szóbeli kiértékelésbe is. Hogyan kell érteni az "egy napot" választ? Hogy az ember a hét 168 órájából legalább 24-et vasútmodellezik? Vagy a hét napból legalább egy napon foglalkozik vele? (mennyit? 5 percet vagy 4 órát?)
Mindent összevéve értékesebb lett a felmérés, mint amire számítottam.
Nem tudom, jóval több kérdés volt, direkt árnyalt és több oldalról rákérdező kérdőívet készítettem, és ez alapján a tendenciák inkább arra utalnak, hogy kifutóban van egy nagy generáció.
No meg ne feledjük el a városiasodást. Jó esetben a fiatalok, főleg a mai anyagiak mellett kisebb lakásokban tudnak elhelyezkedni. Ott egy szobát csak modelleknek fenntartani úri luxus. Aki vidéken, házban él, az pedig leginkább a már megállapodott, középkorú réteg, illetve az annál idősebbek, vagy pedig a még szülőkkel élő fiatalok, akiknek a szórakozás a mindenük. Ők pont nem egy ilyen elfoglaltságra vágynak.
Engem a magam 28 évével a gyermekkori emlékek fogtak meg, mikor először eszembe ötlött a vasutazás gondolata, 3 évvel ezelőtt. Rengeteg szabadidőm és kreativitásom (feles energiám volt akkor), egyedül éltem egy kétszobás lakásban, így még az egyik helyiséget is tudtam nélkülözni. Aztán idővel beláttam, hogy egy nagyon kicsi, sima ovál pályás TT asztal, a maga 1,2*0,8 méterével is rengeteg helyet elvesz a 20 négyzetméteres nagyszobából, így váltottam Z-re, amely most egy fadobozkában várja, hogy tovább folytassam (ám elfér a dohányzóasztal alsó polcán, nincs szem előtt, mintha nem is lenne). Akik H0-ban, TT-ben nyomulnak, azok viszont bajban vannak. Ha még a fiatalos, mozgalmas életet élik egy szűk élettérben, ott bizony nem lesz idejük, helyük és gyakran pénzük egy ilyen költséges hobbira. Ott inkább a gyermeknevelés költségei az elsők a család számára, nem az új motorvonat beszerzése és az árának a kimagyarázásra. :)
Amint a diagramokból is egyértelműen látható, az 50-60 feletti vasútmodellezők száma jelentősen csökkenő mértékű. Ennek egyik fő oka, hogy ez a hobbi egyáltalán nem elhanyagolható anyagi befektetéssel jár. Amennyiben nincs a családban olyan fiatal vagy lényegesen fiatalabb személy, aki folytatná ezt a hobbit, a modellező 'távozása' után a sok esetben nagyértékű gyüjtemény értékesítése, az örökösök számára (főleg hozzá nem értésük következtében) igen nagy problémát és anyagi veszteséget jelent, ellentétben pl. a bélyeg, műkincs, stb. gyűjtőkkel szemben. Szerintem ez jelenti az ídősebb korú modellezők növekvő passzívitását, amelyhez valóban hozzájárul a mai fiatalok ezen hobbi iránti érdeklődésének rohamos csökkenése.
2013-ban a Pannónia-Treffenen Rásonysápberencs váltókörzetében, az állítóműben kicsit átfedésben működő segédérintkezők okoztak zárlatot, amit a központ nem vett jó néven és letiltott.
A problémát nem én írtam, csak válaszoltam, hasonló értelemben, mint te.
Egyébként nem elképzelhetetlen a dolog, de nem is csak a Conradra korlátozódik. Vannak Tillig "doboz" mágneses állítóművem is, és a két gyártmány közül némelyiknél valóban felvillan a foglaltságérzékelő LED-je, amikor megtörténik az átkapcsolás. De a digitális központra nincs észrevehető hatással.
Egy olyan Conrad állítóművel találkoztam, aminél a polaritás váltó kapcsoló rossz volt egyik irányba (nem zárt), ezt a rézlapka némi igazításával lehetett orvosolni. Az általad leírt problémával nem találkoztam, pedig 20+ darabot beépítettem már. Ha rendesen van összerakva/jók a lemezkék benne, akkor nem fordulhat elő ez a jelenség, mert a két állás között van némi távolság.
Nem pont ezzel kapcsolatban, de valamennyire mégis.
Nem volt olyan rég, hogy jött egy-egy új felhasználó és felmerültek kérdései. Feltette, kapott rá választ, rosszabb esetben csak annyit, hogy "olvass vissza". Azonban már jó ideje nincsenek új kérdések. Nincsenek új nickek.
Pont most volt az a kérdőív, hogy mi a helyzet a vasútmodellezéssel. A fórum egy nagyon kis szelete ennek, de ez is jól mutatja, hogy mennyire megállt az élet :(
Azt akarod mondani, hogy a két áramkör (a bal/jobb sínszál és a szívdarab között) bizonyos ideig egyszerre zárt, ezért lehet zárlat? Elképzelhető, de nálam nincs befolyással a digitális rendszer működésére, a zárlatvédelem ennyi idő alatt nem old le.
A Conrad végállás kapcsolós kialakítás, választása esetén, mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a két állás kapcsolási időtartama átfedésben van, ami váltószív polarizálásra történő alkalmazásnál, zárlati helyzetet idéz elő és ez digitális rendszerben teljes rendszerleállást is okozhat.
