Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?
“…Aztán amikor kilobban az égi fény, fehér virágba borultan áll a vén cseresznyefa, de ezen a napon fiatalnak érzi magát, mert koronájában milliónyi méhecske halk zümmögése szól, mint az orgona. És ezt a lágy búgást viszi a hajnali szél végig az erdők fölött, aztán megszólal ő maga is az erdők, a mezők, … a föld és a madarak nyelvén, és csak ennyit mond: - Május…!…a rétre sárga csillagokat rakott a gyermekláncfű … …a meleg levegő reszketve hintáztatta egy kolomp kondulásait, mert az anyajuhok kihozták már fehér bárányaikat, és egy legényke fütyörészve támaszkodott hosszú juhász botjára. Mellette ült kutyája, és hallgatta… …Csupa fény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatózni………A patakok mellett sárgulni kezdett a gólyahír, az erdők napsütötte tisztásain a kankalin, amire szükség is volt, mert az érkező vándormadarak még azt hihették volna: valamilyen idegen országba tévedtek, ahol nem bont a tavasz virágot. De így hazatalált mind. A fecskék az ismerős eresz alá, a gólyák a régi kéményre, a zöld kánya az öreg odúba, a többi pedig azokra a fákra, amelyeken ők is születtek valamikor. És a fák is tudták mi a rend…ágaikat megfürdették a napsugárban, a tavaszi esőben, és …zöldbe borult az erdő, hogy el legyen rejtve minden fészek…akkor kezdett szólni a kakukk…utolsónak megérkezett a sárgarigó is, hogy vidám flótájával dalolva köszöntse a hajnalt és a napsugaras erdőket…”huncut a bíró”… …lehullott a barackfák virága, ám borsószemnyi kis barackok kapaszkodtak a virágok helyén, … …a búza most már felemeli leveleit, és szárba indul, siet a nap felé. Elrejti a pacsirta fészkét, susogni kezd, lágyan hullámzik, és az örök anyaság ringatásával dajkálja a kalászokat… …Az erdő sóhaja Vándor, ki erre elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet.! Én vagyok a tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel, amelyből csónakodat építed. Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, hallgasd meg a kérésemet: -Ne bánts!…” Fekete István - novella részletek :-)))
Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel, mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe! Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, Jóságodat felsorolni kevés lenne ez nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, És hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. Donászy Magda :-)))
Koncentrikus körök:/3 - középen egy pár/kézfogással. Külső körben játszó gyerekek kérdeznek - Belső körben játszó gyerekek válaszolnak.
HOL JÁRTÁL BÁRÁNYKÁM
Hol jártál, báránykám, Hol jártál, báránykám? Alapállás:kis terpeszállás,kézfogással.Testsúly jobb-bal lábra...ringó mozgás.Külső körben játszó gyerekek:kérdeznek...
Zöld erdőben, asszonykám. Zöld erdőben, asszonykám. Belső körben játszó gyerekek:válaszolnak...
Mért mentél, báránykám, Mért mentél, báránykám? Kérdeznek...
Kerestem az anyukám, Kerestem az apukám. Válaszolnak...
Zenei betét:A koncentrikus körökben ellentétes irányban körbe járás,középen a pár kaputartással körbe forog...,végén alapállás:ringó mozgás
Sírtam is én, asszonykám, Nevettem is, asszonykám. Válaszolnak... Sírtam is én, asszonykám, Nevettem is, asszonykám... Leguggolnak,középen a pár kaputartással körbe forog.
Ghymes: Hol jártál báránykám Szarka Gyula - Szarka Tamás - A nagy mesealbum
:-)))
Szemben álló két sor:Kérdés-felelet játéka.
ALUSZOL-E,TE JUHÁSZ?
Aluszol-e,te juhász? Kérdező gyerekek sora:refrén Ej-haj,nem is szunnyadom.Szóló válasz:refrén után...,a szemben álló gyerekek válaszolnak:refrén és egyenletes lüktetéssel tapssal kísérik.
Jártak-e itt farkasok? Kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is angyalok! Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Vittek-e el báránykát? Kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is osztanak! Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Zenei betét:Párban körbe forognak,végén visszarendeződnek szemben álló sorba.
Folyt-e annak a vére? Kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is a teje! Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Ugatták-e a kutyák? Kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is kacagták! Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Zenei betét:Párban körbe forognak,végén visszarendeződnek szemben álló sorba.
Futottak-e utána? Kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is előle! Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Megették-e a húsát? kérdező gyerekek... Ej-haj,nem is a csontját!Szóló válasz...,gyerekek válaszolnak...taps...
Zenei betét:Párban körbe forognak,végén kaputartás.
Szarka Gyula - Népköltés Aluszol-e te juhász Csak a világ végire...
:-)))
KAPUS JÁTÉK
Szemben álló két sor:Kaputartók sora - Kapun átbújók sora.
KEDVES ANGYALOM
Zenei betét:Egyenletes lüktetés kifejezése tapssal.
Sor csere - Kaputartók:Egymás mellett,láncsorban kaput tartva...előre indulnak...Átbújók:Egymás mellett,láncsorban,egyenes testtartással,csípőre tett kézzel előre indulnak...,- szemben -egymáshoz közelednek...,-főhajtással átbújnak a kapukon...Két szemben álló sor...alapállás:Zárt lábak,sarokemelések egyenletesen.:
Mikor kedves Laci bátyám Szépen hegedűlne, Akkor én is választanék Egy szép kék szeműcskét. Járnám vele ékesen, Más nézné keservesen, Kedves angyalom!
Zenei betét:Egyenletes lüktetés...taps... Sor csere...:
A királyné a cserdában, Nem fér a bőrébe. A királyné azt gondolja, Száz aranyat érne. De én azt megcselekszem, Hogy kendet ottfelejtem, Kedves angyalom!
Zenei betét:Egyenletes lüktetés...taps... Sor - egymáshoz közelednek - szemben lévő gyerekek párt alakítanak,körbe járnak.:
Betyár,pandúr fülén táncol A kör közepébe'. Betyár csördít,pandúr ordít, Úgy tesz a kedvére, Vigyázz jön a fokosnyél, Inkább hozzám siessél, Kedves angyalom!
Szarka Gyula - Szarka Tamás Kedves angyalom Csak a világ végire...
-Megjöttek a falevelek! Ancsa-Pancsa négyesztendős,és ha nem kislánynak születik,bizonyára gumilabda lett volna.Szüneteket is alig tartva ugrál a heverőn,padlón.Le,föl!Le,föl!...Ugrál a járdán is.Közben a járdaszélen kinőtt kis fákat nézi és ugrás közben ismételgeti:Megjöttek! -Megjöttek! -Ja,hát nem látod?Megjöttek a falevelek - mutogat a tavaszi reggelen rügyekből leveleket nyitogató ágakra. -Tudod-e,honnét jöttek? -Onnan... - Karjával körívet mutat,aztán hozzáteszi: - Onnét,messziről... -Hm,hm... - Nem tudom,hogy mit mondjak.Ezen a tavaszon valóban gyorsan ellepték az ágakat a kis zöld vitorlák,és visznek,visznek bennünket nagy sebesen a nyár felé.Alig vettük észre a rügyeket,máris nagy sebtében lobogtatják,feszítik leveleiket.- És mikor jöttek meg? Ancsa-Pancsa nem tétovázik a válasszal.Rávágja: -Tegnap! -Honnét tudod? Abbahagyja az ugrálást,tűnődik mielőtt felelne: -Sehonnét,de igaz.- És már is rákezd:le,föl!Le,föl! -Hohó!A levelek nem jöttek messziről,a levelek... Itt közbevág. -De jöttek!Te mondtad. -Én? -Igen - a gumilabda éppen pihen és liheg egy kicsit-,igen te mondtad,hogy a madarak is elköltöznek,és a levelek is...- vágja ki egyszuszra,aztán folytatja önmagával a labdajátékot.Le,föl és megint le,föl!mintha csak rugók löknék. -Csakhogy a levelek nem költöznek el sehova- mondom. -Neem?...- Csodálkozva megáll. -De nem ám! -Valahol csak voltak. -Nem valahol,itt voltak a fában. -Itt?- Elkerekedik a szeme,ugrani is elfelejt. -Igen,itt. -Minden levél?Az összes?- Kis kezével nagy köröket rajzol le a levegőben. -Az összes. -Itt az utcában?- kérdi,aztán folytatja az ugrálást. Mit lehet erre válaszolni? -Nem az utcában,a fában. -Ott laktak? -Hm,igen.A falevelek a fában laktak egész télen. -Mindegyik falevél a fában lakott? -Igen. -Nem utaztak el? -Nem? -A Balatonhoz se. Megint ugrál,és mintha huncutul mosolyogna is,amikor ilyesmit kérdez. -Oda se. -De mi elutazunk,ugye? -El...- mondom megadóan,de ezt meg kell magyaráznom,mert a szemecskéje is úgy ugrál ide-oda,mint valami rakoncátlan gumilabda.- mi elutazunk majd a nyáron,de a falevelek nem utaznak el. -Nem?Se vonattal,se repülővel? -Nem.Se vonattal,se repülővel.Mert a falevelek nem tudnak utazni...Hm,azaz ők csak a széllel szoktak utazni. -A széllel?Akkor nekik nem is kell legy...- mondja nagy komolyan Ancsa-Pancsa,és ugrálva kergetőzik a kis fa körül. Legy?Persze,persze,jegy!...Jegy az,és nem legy!- oktatgatom. -Jegy,jegy!- most már jól mondja. Én pedig vissza akarok térni a falevelekhez. -Bizony,a falevelek itt laknak a fában - kezdem újra.- Először rügy lesz belőlük. -Lügy?- kérdi vissza hamiskás mosollyal és tovább kergeti önmagát a kis fa körül,akár a kismacskák. Aztán,amikor nem szólok,csak nézek rá,nagyot nevet.Igen,várja,hogy kijavítsam. -Nem lügy,hanem rügy!- mondom újra,és újjammal meg is fenyegetem. -Az is a fában lakik? -Igen. -Tudom!Tudom!Estére bemásznak az oduba és reggelre... -Dehogy,dehogy!- Közbe kell szólnom,pedig jobb,ha ő beszél.- A rügyek télen a fában alszanak és tavasszal bújnak ki.A sok rügy olyan,akár a pólyás baba. -Akkor fababák!- vágja ki,és a kis fának támaszkodva lehajol,keze alól,fejét oldalra hajtva néz föl rám. -Dehogyis!Rügybabák!- mondom én is tanulva tőle.- Most még sokfelé pólyások,de nemsokára nagy levelekké nőnek.Aztán ősszel lehullanak és akkor viszi őket a szél...- magyarázom,magyarázom,de ő már nem figyel.Apró pulikutya után fut. -Én vagyok ez a kiskutya!- kiáltja.- Én vagyok! Kiss Dénes /Részlet:Ancsa-Pancsa varázslatai/ :-)))
Nap jön a menny hajlatán, - Karok:magastartás,tenyér nyitott újjakkal előre néz,újj mozgatás.../Nap/ arca nyíló tulipán, - Kézfejek szemben össze,újjakkal kehely forma.../tulipán/ ő legyen az én anyám, - Hajlított karok:testünk előtt,kézfejek egymásra,tenyérbe fektetve,jobbra-balra lendítés... /ringatás/ ő legyen az én anyám.
Hold jön a menny hajlatán, - Karok:magastartásba emelés,testünk előtt jobb-bal irányban félkör "rajzolás".../Hold/ húzza fehér égi szán, - Karok:magastartásban,karok táró-záró mozdulatok,tenyér nyitott újjakkal,újj mozgatás... ő legyen az én apám, - Hajlított karok: testünk előtt,kézfejek egymásra,tenyérbe fektetve,jobbra-balra lendítés... /ringatás/ ő legyen az én apám. Weöres Sándor :-)))
DONGÓ
Szedek itt, szedek ott fűvön ingó harmatot. Érzem sütni a napot, minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt virágmézet, tavaszit. Már a méhek jártak itt, üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm, tátogat a bödönöm. Mégis legyen örömöm, füled telizümmögöm. Weöres Sándor :-)))
KELTEGETŐ
Erdő pici zöld ablaka, benn álmodoz Árnyék Kata. Kelj fel szivem, Árnyék Kata, keltsen hideg éj harmata.
Márvány szoba tükrös fala, benn szunnyadoz Ékkő Lola. Ébredj szivem, Ékkő Lola, vár rád tüzes ég hajnala. Weöres Sándor :-)))
Egy nyári napon a hűs tornácon uzsonnáztunk,mikor apám egyszer csak fölmutatott a levegőbe és így szólt: - Ni,a gólya! Egy gólya jött szokatlanul nehéz röpüléssel.Egyszer csak leereszti a szárnyát és lebukik az eperfánkra. Az ágak megtöredeznek alatta és az udvarra hull.Csaknem élettelenül feküdt a porban. Odafutunk hozzá.Valaki meglőtte. - Bizonyosan gémnek nézte valami rövidlátó vadász - mondja az apám. - Mert gólyát nem szokás lőni.A gólya derék állat:pusztítja a békát,egeret,cserebogarakat.Azt tartják róla,hogy amelyik házon fészket rak,oda nem üt a mennykő. Azzal bekötötte a gólya szárnyát vizes ruhával.Puha vattával. Betettük a gólyát a nagy tyúkketrecbe,hogy ne zavarja semmi más állat. Szomorúan,bágyadtan feküdt ott. Szedtünk neki cserebogarakat,de nem nyúlt semmihez. Sajnáltuk a beteg vendéget,de nem segíthettünk rajta. Annál nagyobb volt az örömünk,amikor másnap reggel már állva találtuk a ketrecben.Búsan kelepelt ott,és amikor közel mentünk hozzá nagyokat ugrott.Félt tőlünk. De csakhamar észre vette,hogy jóakarói vagyunk.Néhány nap múlva már annyira megszelídült,hogy kíváncsian kukucskált ránk,mikor ennivalót vittünk neki,sőt a kezünkből is elvette a cserebogarat. Akkor kibocsátottuk. Megmaradt az udvaron és átvette az uralkodást. A macskát kivéve minden háziállat úrnak tekintette.Rendet teremtett a verekedő kakasok között.Elűzte a szomszéd kutyákat az udvarról,és amit kapott a konyháról,abból jószívűen juttatott a baromfiaknak is. Ma is magam előtt látom,amint ott áll komolyan és méltóságosan a konyhaajtó előtt,éspedig rendesen egy lábon,mintha a másik lába fölösleges volna. Hanem amikor kirepült egy darab hús az udvarra,egyszerre oda ugrál és egy erős csípéssel elűzi a cicát,felkapja a jófalatot és elnyeli. A cica eliramodik,és a kapufélfa tetejéről lesi haragos szemhunyorgatással,hogy a gólya mennyi jó ennivalót elkaparint tőle. Mikor künn vacsorázunk az eperfa alatt,akkor is ott ugrál körülöttünk,és a kezünkből fogadja el a kenyérdarabokat. Megszokott,jó barátunk lett a gólya.Ahogy a kutya őrzi más helyen az udvart,úgy őrizte a gólya a mienket.Idegen tyúk,liba nem jöhetett hozzánk.Haragos kelepelésével elverte azonnal. De jött az ősz.Az eperfa levelei megsárgultak,lehullottak. A magasban utazó gólyacsoportok szálltak el fölöttünk.A mi gólyánk félszemmel felnézett rájuk. És szomorú volt. Az utazó gólyák kelepeltek hozzá. Ő visszakelepelt. Vajon mit felelt nekik ezen a különös gólyanyelven? - Elrepülne a mi gólyánk is,ha tudna - mondotta az apám. Alighogy ezt kimondta,a gólya megcsattogtatta a szárnyát,és egy kereket fordulva,az udvar közepén fölrepült. Nyakát hosszan előrenyújtva,s a lábait hosszan hátraeresztve repül a magasban.Ott csak olykor-olykor lebbenti meg a szárnyát,mintha úsznék a levegőben.Darabig a házunk fölött szállongott,mintha búcsúznék tőlünk.Aztán elrepült dél irányában,s egy gólyacsoport után eltűnt a levegőben. Hát ezt kelepelték gólyanyelven. Mindnyájan kedvtelenek voltunk.Én is sírtam. - Ejnye,csúnya gólya - mondottam -,nem szép,hogy itt hagy bennünket. Az udvar puszta és elhagyott volt utána.Még a decemberi hóban is kerestem a lába nyomát,gondoltam,hogy tán megbánta tettét és visszajött. De csak tyúknyomok voltak a hóban. Hanem,amikor a tél elmúlt,egy tavaszi reggelen erős kelepelés ébresztett föl bennünket. - Kelep,kelep!Itt vagyok! Megjött a gólyánk. Büszkén és vidáman ugrált föl és alá az udvaron. Köszöngetett a tyúkoknak,libáknak,kacsáknak,kakasoknak.Még a cicának is. Aztán nem is egyedül volt,hanem egy másik gólyával.Elhozta valami jópajtását. Az új gólya bátortalanul álldogált az udvaron.Fölugrott a kút kávájára,mikor az apám kilépett hozzájuk.Látszott rajta,hogy idegennek érzi magát. Hanem bezzeg a mi gólyánk nem félt az apámtól.Olyan gólyatáncot járt körülötte,hogy színházban lehetne mutogatni. - Jól van,jól,bolondos gólyánk - szólt az apám.-Isten hozott.Vártunk is.Készíts itt a pajtásoddal fészket,s megleszünk jó barátságban. Egy rossz kereket cipelt föl a Gyuri inas az eperfa tetejére.Megkötözte fönn.Meg is drótozta gondosan,hogy le ne essék.A két gólya azonnal elkezdte a fészekrakást.Olyan szép,bogas fészket raktak,hogy egy királysas is meglakhatott volna benne. A nyár közepén már gyönyörű kis piros orrú gólyák kandikáltak le a fészekből,s a két öreg gólya buzgón hordta nekik a rétről az ennivalót.Néha a konyháról is. Azóta mindíg van gólyánk.Ősszel elrepülnek.Tavasszal visszajönnek. Hanem azt hiszem,ott a másik országban nem olyan vígak,mint itthon,mert mindíg bánattal indulnak el és mindig táncolva érkeznek vissza. Gárdonyi Géza :-)))
- A "nagyhét"-en fújó szeleket "Rókaszél-nek" nevezték,ez nem hajtott esőt. - Ha húsvétkor eső száll,pünkösdig az meg nem áll. - A Szentgyörgy napján hulló eső aranyat ér. - "Áprilisi esőzés kergeti a fagyot". - Ha áprilisban az ég zeng jó és hasznos időt jelent. - Hogyha korán dörög az ég, Tele lesz a húsos fazék. - Ha az esőcseppjei felszáradnak szél nélkül akkor nagyobb esőt várj. - Földigiliszták ha kijönnek,esőt éreznek. - Reggeli vörös ég esőt jelent,vagy szelet. - Derült virágvasárnap:jó esztendő, Nedves virágvasárnap:minden veszendő.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe.Minden évben ekkor emlékezünk Krisztus föltámadására,aki kereszthalált halt az emberekért,Peszáh-"kovásztalan kenyér"ünnepén/bárány/. Az ünnepkörben fontos szerepet kapott a víz tisztító,termékenység varázsló erejébe vetett hit:szépség,egészség...,érdekében meghatározott időpontban elvégzett fürdőzés,állatfürösztés. Legjellemzőbb népszokás a hétfői locsolkodás.Régen a legények kút tiszta vizével öntötték le a lányokat,miközben verseket mondtak.
Nagypénteken erre jártam, az ablakban rózsát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni? Szépen kérem az apját, de még szebben az anyját, hadd locsoljam a lányát. Olyan legyen a haja, mint a pünkösdi rózsa, szívemből kívánom!
:-)))
Úgy viruljanak a lányok, Mint a cifra tulipánok. Szívemből ezt kívánom, A hímest meg elvárom.
:-)))
Húsvét másodnapján, Az a kívánságom, E háznak népire ezer öröm, S annyi áldás szálljon. E háznak kis kertjében Van egy rózsatő. Rózsakertben nevelte A jó Teremtő. Vizet öntök a fejére, Az Istentől azt kérem, Piros tojás legyen az én bérem.
:-)))
A tojás a termékenységet és a föltámadt Krisztust jelképezi. A hímes tojás készítése a lányok,asszonyok feladata volt,akik természetes anyagokat használtak a színezésre,festésre./hagymalevél,zöld dióhéj főzete.../Erre viaszoltak,karcoltak...hímeztek:a felület felosztása,díszítő elemek variálása évezredes hagyományokat őriz. Ügyes kezű emberek apró fémdíszekkel patkolt tojásokat is készítettek.
A locsoló fiúkat jellegzetes megszentelt húsvéti ételekkel kínálták:tojással,sonkával/sódar/,kaláccsal,húsvéti borral...
Újabban elterjedt hagyomány a "tojást hozó nyúl":-)...,mely a termékenységet jelképezi.
Nyitottad az ablakot: szállj be, napsugár! Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár: aranymálinkó, pirók, feketerigó, sármány, vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhivó, pinty, királyka, őszapó, volt vagy milliom, elsorolni nevüket én nem is birom. Azt tudom csak: valahány téged szeretett, mikor szobád ablakát nyitotta kezed, behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden. Fuvolázták nevedet a kismadarak, mind másként! Hát nem tudom, hogy is hívjalak? Weöres Sándor
:-)))
A HÁROM NYÚL
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott
s felkiáltott: -Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak --
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni! -
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
-Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak -
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek - -
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek -
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve:
a medve így szólongatta:
-Hova szaladsz, farkas koma? -
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepiben jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kisegérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek! -
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közben a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk -
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve -
-No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre! -
kiáltott rája a medve. -
Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttam még ilyen csodát! -
Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet -
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben - Zelk Zoltán :-)))
BÁRÁNYKA
Be! Bárányka,be-e-e, szépen kérlek,jer ide! Tejet adok megitatlak szépen meg is simogatlak: Be!Bárányka,be-e-e, szépen kérlek jer ide. Gáspár János :-)))
A 40 napig tartó húsvéti előkészület idejének utolsó hete:Nagyhét-virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A virágvasárnapi szokásokban nálunk a pálmaágakat barkaágak helyettesítik.A megszentelt barkának/bárka, cica.../varázserőt tulajdonítanak:gyógyításra,tűzvész,villámcsapás ellen.
Palóc szokás a kiszehajtás,kiszejárás.A szalmából készített,menyecskeruhába öltöztetett kiszebábu,egyben a tavasszal megújuló öregasszony...,a telet,böjtöt személyesíti meg.A lányok énekelve vitték végig a falun,majd levetkőztették,vízbe dobták,vagy elégették.
„Haj kisze, kiszéce, gyöjj be sódar, gömböce!”
"Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!"
...
"Víllő, víllő, selemsátor! Vár’ meg, víllő, vár’ meg, hagy vegyem rám gyócsingem, kireleiszon, kriszteleiszon!"
(Gímes, Nyitra )
...
" Kice, vice villő, Gyüjjön rád a himlő. Behoztuk a zöldágat, Kivisszük a kice-vicét Kice-vice villő, Gyüjjön rád a himlő Határainkat a jégeső el ne verje! Kice-vice villő, Gyüjjön rád a himlő!" (Kodály)
Majd a lányok és legények zöld ágakkal,a tavasz jelképével énekelve vonultak végig a falun.
"Bújj,bújj,zöld ág,zöld levelecske! Nyitva van az aranykapu,csak bújjatok rajta. rajta,rajta,leszakdt a pajta, leszakadt a pajta,benn maradt a macska."
"...Mert egyszerre elindult valami a földben,a levegőben,a vízben,a csillagok között.Világosodott valami,melegedett valahonnan,s a szívek és csírák legmélyén-amiről nem is lehet tudni,hol van - kis kalapácsok emelkedtek fel és ütöttek le,újra fel és újra le,milliárd kis kalapács,százezermilliárdszor,minden órában láthatatlanul,hallhatatlanul,érezhetetlenül..." "...el kellett tüntetni a fagy rágta sebeket,amire a moha a legalkalmasabb,s a moha - akárki akármit mond - értelmes növény,mert egyenesen a legmegfelelőbb helyre kúszott.Aztán meg kellett fogni a meglazult köveket,amire a repkény vállalkozott,és a munkát a tőle megszokott körültekintéssel el is végezte.Aztán beszélni kellett a széllel,hogy seperje ki az udvarokat,mert az emberek papírrongyai,újságfoszlányai még ott csúfoskodtak egymásra öltve nyelvüket az udvarokon,és most már érdemes ezzel is vesződni,mert nem jönnek többet újabb szemetekkel..." "...-Egy kis forgószél,ha megengeded... És forogni kezdett,és szívta szoknyája alá a szemetet,és az összes papír és falevél,madártoll forogni kezdett felfelé..." "...Aztán szét kellett osztani a fészkelőhelyeket is...és végül mindenki megtalálta a maga helyét,és midenik a legszebbnek látta,mint ahogy az is volt...A nap döntötte a meleget...a rügyek szinte lecseppenni készültek az ágakról,a bimbók fájdalmas boldogsággal hasadtak meg,és a méhek - tisztesség ne essék,szólván - részegek voltak már délelőtt..." "...Az iszap megpezsdült a víz alatt,mint a méhkas,amikor csepegni kezdenek az ereszek,és a harkály ünnepi ébresztőt dobol az odvak oldalán...Kis rákok nyüzsögtek barna szőnyegén,és a vízen korcsolyázni kezdtek a pókok.A halak koprsója megnyílt,és kiderült,hogy bölcső volt tulajdonképpen,amit látni is lehetett éledező mozdulataikon.A békák kimásztak a partra,mint a lábadozó beteg,és átsüttették a nappal dermedt bőrüket...és a folyó...a lenge sásgyökereket kivitte a...partra,míg a nádtorzsát már előbb elejtette.A szél egész hosszában elterülve aludt a domboldalon,így nem mozdultak a hullámok,s amikor mozogni kezdtek,a gyökerek már megkapaszkodtak az iszapban.Valami húzta őket le és valami húzta őket fel,de a gyökerek nem mozdultak,mert lassú lüktetés indúlt el bennük,csörgedezése a nedveknek...Az új hajtások fúrták magukat felfelé,valami meleg ragyogás felé... A nap pedig szitálta,egyre szitálta meleg aranyát a vízre,amiről most már egyáltalán nem lehettett tudni,hogy kék-e tulajdonképpen vagy zöld,van-e neve ennek a színnek,ami nem is szín,hanem fény,amit...elnyel és visszaad.Összetör és összerak,minden pillanatban más,és minden pillanatban ugyanaz... -Ung...,ung...kvekvekve!-megzendül a békaszerenád,jelezve,hogy a békaszívek tele vannak dallal és szerelemmel..." "Ezenközben múlnak a napok... A nyír már zölden pompázik,az utakat benőtte a fű,a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán,és száll a dal,mámorba hanyatlik a szerelem,készülnek a fészkek,millió új élet lüktet a csírák és a szívek mélyén,és egy reggel fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák. Az öreg tölgyek,a vén bükkök,a szíjas szilfák és a mogorva körtefák nehezen öltöznek,nehezen ébrednek,de az esküvőről,a nász ébredéséről elmaradni nem illik. Felsüt a nap,a vadcseresznyefák virágkoronája kitárja milló kelyhét az áldó nap felé,és a méhek lakodalmas népe zengeni kezd a szerelem,az élet,a tavasz orgonáján..." "...ez maga a Tavasz!!" Fekete István - novella részletek
Új tavasz! itt vagy, itt! fond füzérbe, karikába, míg szél borzol a föld hajába, rét és erdő ágait. Új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip. Fond füzérbe, karikába, új tavasz! itt vagy, itt! rét és erdő ágait, míg szél borzol a föld hajába. Rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip, új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe. Rét és erdő ágait, rétet, erdőt nap sugarába fond koszoruba és karikába, csípj tavasz! ott meg itt! Weöres Sándor :-)))
KÉK A HAJNAL
Kék a hajnal, kék, harmat hinti még. Éledező tarka mező tavaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kék fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta, meg ne állj, szállj te, szállj te, szállj! Fütty kanyarúl, arc kipirúl, szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng, zsong a táj! Viola-kedvünk, szöcske-lábunk, röpül a cinege, dalol a száj! Weöres Sándor :-)))
Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél, Zsákban Benedek Hoz majd meleget, Nincs több fázás,boldog,aki él.
Már közhírré szétdoboltatik: Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb, aztán feketék, Végül barnák és a maradék. Weöres Sándor :-)))
Jőnek a fecskék /részlet/
JŐNEK A FECSKÉK
Jőnek már a fecskék,hazafelé jőnek, Szebbre fordulását érzik az időnek. Erdőkön,mezőkön,tengereken által, Vidámcsicsergéssel fecske-csapat szárnyal. Benedek Elek :-)))
ITT VANNAK A FECSKÉK
Mikor szép csendesen ,leszállott az este, érkezett meg hozzánk,a legelső fecske. Fáradt volt szegényke,leszállt aztán nézte: vajon megvan-e még az ő puha fészke.
És jött a második és jött a harmadik, aztán jöttek többen,mondottak valamit. Mit?azt én nem tudom,talán vitatkoztak. Íme beteljesült,mire vágyakoztak.
Ki-ki reátalált a maga fészkére, mindenikben egy pár,pompásan elfére. Ottan meghúzódtak,halkan csicseregtek, aztán szép lassan,mind elszenderedtek. Benedek Elek :-)))
Sok katonája volt az osztrák császárnak.Aki beállt magától,az kapott egy kupa bort meg egy ezüst pénzt.Aki pedig nem állt be,azt megkötözték,elagyabugyálták,és úgy lett katona belőle. Ebben a hadseregben szolgált úgy száznegyven évvel ezelőtt egy berecki legény,akit Gábor Áronnak hívtak.Eszes és fegyelmezett katona volt.Teljesítette a parancsokat,mindíg tiszta volt az egyenruhája,fényes a fegyvere,egyenes a járása,nem ismerte a fáradtságot,pontosan lőtt célba,s a rossz puskákat is meg tudta javítani. Így hát a kapitány egy napon magához hívatta és megkérdezte: -Látom,jó katona vagy.Van-e valami kívánságod? Erre Gábor Áron tisztelgett és így szólt: -Alázatosan jelentem,szeretnék tüzér lenni. -És miért akarsz tüzér lenni?-érdeklődött a kapitány. -Azért,mert ismerni akarom az ágyúk szerkezetét is. -Ez szép dolog-bólintott a parancsnok.-Éppen ezért azt tanácsolom,hogy miután leszerelsz,menj kovácsnak vagy lakatosnak.De beállhatsz harangöntőnek is. Így aztán Gábor Áront leszerelték,hazaküldték,mert nem akarták,hogy többet tudjon,mint amennyit illik.Hazament,dolgozott,tervezett,vizsgálta,hogy miképpen kattannak a zárak,hogyan lesz a vörösre hevített vas hajlékonnyá. Ekkor történt,hogy az öccsét elfogták,és éppen tüzérnek sorozták be.Gábor Áron gondolt egyet,az öccsét felváltotta,ő ment tüzérnek helyette.Rövid idő múlva tökéletesen tudta kezelni az ágyút,megismerte minden alkatrészét.Ő lett az ezredes első tüzére. -De amikor a katonáknak járó zsoldot fizették,tíz krajcárt adtak neki.Volt egy katonacimborája,attól érdeklődött,hogy mennyi zsold járna. -Én bizony nem tudom-mondta a katonapajtás-,nekem is tíz krajcárt adtak. Nem szóltak semmit,gondolták,hogy majd csak rájönnek a számítási hibára.Mert a többi katona mind három ezüstöt kapott. De a következő hónapokban megint tíz krajcárt fizetett az ezredpénztáros. -Kihallgatásra kell mennünk-mondta Gábor Áron a katonapajtásának.-Jelentsük a kapitánynak. Úgy is tettek,a kihallgatás napján odaálltak a tiszt elé: -Kapitány úr,rosszul számították a zsoldunkat.Tíz krajcárt kaptunk. A kapitány összeráncolta a homlokát. -Hát mennyit kellett volna kapnotok? A többiekenek három ezüstöt fizettek-jelentette Gábor Áron. A kapitány szúrós szemmel mérte végig. -Azok osztrákok-közölte szigorúan.Nekik annyi jár. Gábor Áron fegyelmezett katona volt.De egy pillanatra elvesztette a nyugalmát. -Kapitány úr-mondta akadozva,nem értem,hogy a saját hazánkban,a tulajdon szülőföldünkön,becsületes szolgálatunkért miért kapjuk az osztrákok zsoldjának egyötödét. Erre a kapitány üvölteni kezdett. -A császár kenyerét eszitek!És így háláljátok meg,hogy lázadtok?A kenyeret sem érdemlitek meg,amit a császár ad nektek naponta! -Engedelmet,kapitány úr-szólalt meg a román legény.-A búza a mi földjeinken terem! -Lázadók!-üvöltötte a császári kapitány.-Minden föld a császáré,minden ember a császáré,minden ágyú a császáré.De a császárnak tömlöcei is vannak. Ezzel befejeződött a kihallgatás.Gábor Áron és a pajtása ettől kezdeve várták,hogy mikor verik őket bilincsbe. De múlt az idő,és nem történt semmi.Aztán egy nap behívták őket az ezredirodába,és közölték,hogy bizonytalan időre szabadságolják őket. -Nem kell nektek ágyú-mondta tréfálkozva a tiszt. Gábor Áron ismét hazament,nem adott sokáig hírt magáról,megint kitört a harc a császár ellen.De hiába voltak bátor katonák a szabadságharcosok,tüzérség nélkül nem sokra mentek,ágyújuk pedig nem volt.Megtudta ezt Gábor Áron,megjelent Sepsiszentgyörgyön,és csak annyit mondott: -Lesz ágyú. Igy lett ő a szabadságharc legendás hírű ágyúöntő mestere. Bajor Andor :-)))
Gábor Áron rézágyúja
Gábor Áron rézágyúja felvan virágozva. Indulnak már a tüzérek messze a határba. Nehéz a rézágyú,fölszántja a hegyet völgyet. Édes rózsám,Isten véled,el kell válnom tőled.
Véres a föld,magyar tüzér vére folyik rajta. Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra! -Anyám,te jó lélek,találkozom-e még véled? Holnapután messze földre,hosszú útra kélek.
"Gergelyjárás":I.Gergely pápa,az iskolák megalapítójának és támogatójának tiszteletére,Európa szerte elterjedt hagyomány.Ma már egyre kevesebb tájegységen élő népszokás. Régen,a tanévkezdés és-zárás időpontja,egyben adomány gyűjtő és iskolába csalogató nap volt. A szegényebb sorsú gyerekek,hogy folytatni tudják tanulmányaikat házról-házra járva gyűjtöttek.Később színesedett...,az új tanulók megnyerésére,játékos,verses,énekes,jelmezes formában mutatták be az iskolai életet.Jó kívánságokkal kedveskedtek. Püspököt választottak,a szereplőknek különböző katonai rangot adományoztak,magukat Szent Gergely vitézeinek nevezték.Katonásdit játszottak,kardjukat forgatták,villogtatták-"vágok,de nem sértek". Az elmondott versek,dalok már a tavasz beálltára is utaltak. A kapott adományt a "tarisznyás",átadta tanítójának...amit közösen elfogyasztottak,vagy az iskolai élethez szükséges eszközöket vásároltak belőle.
GERGELYJÁRÁS
Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak nevenapján, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába.
"...Az alvó élet tehát elindult..." "...És ekkor megjelenik a harmadik szín az erdőn:a kék.Még csak itt-ott, elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt,de körülötte édes illat omlik a földre,és szerényen szétnéz kék szemével a tavaszodó világban:az ibolya.Illatát aztán elkapja a szél,játszik vele,meghordozza a csalitokban,az öregerdőben,hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig,de most a meleg illattól megzendül az odú,és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek..." "...A mókusok kidörgölik szemükből az álmot a harkály elhallgat értelemetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán,a patak száradó partján vidáman futkos a barázdabillegető-aki szintén most érkezett külországi útjáról-,a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek,a hangyabolyban akkkora a sürgés-forgás,mintha vásárra készülnének,a tavak hideg,téli kékje meleg barnára válik,s a halak megmozdulnak iszapágyukban,ahova még októberben feküdtek..." "...Az...élet...elindult...","...Csodálatos életet élnek a növények!..." "...nem mag már,hanem növény.Mégpedig-akármilyen fiatal is-előrelátó növény.Meggondolt.Nem siet a napvilágra küldött levélkével,hanem először apró gyökeret ereszt,megkapaszkodik a földben,kitapodatja az élelmet,a vizet,a megélhetési viszonyokat,és a csírából csak akkor kezd kibújni az első levél.Rettentő erővel igyekszik a föld fölé.Ha göröngy állja útját,elbújik alatta,ha kemény,kérges a föld,repedést keres,ha falevél esett útjába félretolja.Élni akar! Közben gyökerei megerősödnek,és mire a zöld levéke hónaljából újabb levelek bújnak elő,a mag,...már üres,mint a kagyló héj,mert eddig belőle élt a növényke,mint a gyermek az anyatejen..." "...Búg a galamb,dongnak a méhek,esténkén óvatosan megszólal már a feketerigó,és fuvolájára kipattanik a füzek ezüst barkája,de meghallják a denevérek is,s amikor elhallgat a rigó,a sziklák hasadékaiból,...öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán,mint titkos gondolat,hogy van-e már élelem odakint:repkednek-e az éji bogarak?..." "...Ezenközben múlnak a napok..." "...a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja a szél,és hozzák,egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok.A dél végtelen ege elküldi a pintyet,a csízt,az éneklő rigót,és mindenki hozza magával a kishangszerszámát,ki a fuvoláját,ki a citeráját.Minden reggel fényesebb a nap..." Fekete István-novella részletek :-)))
Mednyanszky László:Virágzó fák
