Öszintén szolva nekem két ilyen 106 os teljesen gyári állapotum van mindkettö vagy 20 évet pihenhetett a dobozába /lehet pont ez volt a baj/ és bármit csináltam velük / poliroztam a kommutátort kimostam a teljesen tiszta motort ,énekeltem is neki/ soxor nem indultak el,föleg irányváltásoknál,és ebböl lett elegem.Kalivas digitalizálta öket az oldalán megvan ö nem cserélt motort benne.Nekem egyenlöre analogon mennek szépen,de tényleg hangtalanul és szép lassumenettel.Én rászántam 2800ft ot és nem bántam meg.
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e "minőségirangsor" a különböző H0-ás épületek gyártói között (pl.: Faller, Kibri, Auhagen, stb.), és azok között az Auhagen melyik helyen áll?
Egészen megdöbbentő, hogy 2014-ben ezzel az analóg megoldással még bevételt lehet generálni.
Igen, lehet! És meglátásom szerint még évekig lehet!
Kíváncsi lennék, hogy egy 120 méteres modulasztalon hogyan oldanád meg digitálisan 15-20 vonat vezérlését 4 fő kezelőszemélyzettel? Tudom, meg lehet oldani akár egy lap-topal is. De mindez rengeteg munka és még több pénz lenne. Sajnos nem minden klub tudja ezt vállalni. A digitális vagy FREMO rendszerben működő terepasztalokon általában magán kézben lévő járművek üzemelnek. Számold ki, hogy mennyibe kerülne egy klub kb. 50 mozdonyát és közel 80méteres modulasztalát egyik napról a másikra digitalizálni.
A látogatót nem az érdekli, hogy digitális, vagy analóg. A lényeg, hogy menjen a vonat. A legtöbben még analógban is kevésnek tartják a forgalom sűrűséget.
Részt vettem olyan FREMO kiállításon, ahol belépőt szedtek. Szinte az összes látogató értetlenül állt az asztalok előtt és nem tudták felfogni, hogy miért nem megy a vonat. Hosszasan kellett mindegyiknek elmagyarázni, hogy működik az egész.
A szokásos 5 polusu Bühler / Fugi szilibe is ez van/ ment bele,a csiga ugy emléxem át lett furva nagyobbra. Az alváz lett egy kicist megreszelve,igy teljesen belemegy,sulybol sem kellett leszedni. Kapott LED es világitást is mert ez a motor kisebb feszültségre indul.Szép futásu lett,és végre elmultak a hol megindulok,hol nem állapotok.
Nálam ennyire nem gáz a dolog,ugyanis motort cseréltem sok gépembe / BR01,BR41,BR118,BR130,BR66,BR56,BR110,BR52,E499,BR120 és még a 106 osokbol is kilöktem a motort.Szép lett a lassumenete ezeknek,kiemelkedö lett a BR 52 ÉS A BR110 valamint a BR 01/41 ES GÖZÖSÖK HoTya hajtásával.A Ludmilla,és a Gorilla is két motorrral szépen megy,digibe is,és még bika erösek is.Persze kérdés kinek éri meg ezeket a régi gépeket igy feltámasztani.
Ha valaki azt mondaná, a látott formája a vasútmodellezésnek csak korlátozottan alkalmas az új érdeklődők toborzására, egyáltalán, szórakoztatásra, nem akarnék vitába szállni vele. Egészen megdöbbentő, hogy 2014-ben ezzel az analóg megoldással még bevételt lehet generálni.
Számomra nem ez a modellvasúti üzem, és a modulrendszerben rejlő előnyöket (nagy távolságú vonatközlekedés, hosszú vonatok) az elavult vezérlésből fakadó hátrányok durván lerombolják.
20 évvel ezelőtt számomra az volt a legjobb mozdony ami a leggyorsabban ment. Most meg azt csodálom, hogy a piko br55-ös digitális mozdonyom szinte észrevehetetlenűl, de mm-ről, mm-re folyamatosan megy előre.
Valoban zavaro ez a szakaszkapcsolos megállás/ indulás ,de hozzzá kell tennni,hogy a látogatok nagy százalékát ez teljesen hidegen hagyja.Játékként tekintenek az egészre,fogalmuk nincs a gördülö állomány értékéröl.Nem egy lefehéredett anyukát láttam már egy mozdony árának a megtekintése után.Persze sok embert zavar is emellett ez,ahogy engem is ,és a még mindig sok helyen fénysebességel közlekedö vonatok.Én elhiszem,hogy érintkezési hibák,de lehetne törekedni kicsit a valosághüségre.
Én rendszeresen látogatom a kiállításokat, és rendszeresen kiábrándulok a modulrendszereken folyó "játékból". A tapasztalatom az, hogy a hagyományos felállás, ahol az "állomásfőnökök" vezérlik a vonatokat, képtelenek megoldani azt, hogy a vonatokat ne a szakaszolásokkal állítsák meg, hogy ne menesszenek rendszeresen szembe, hogy engedélyt kérjenek és megvárják a szomszédos állomás visszaigazolását. De miért?
Általában az "analóg" rendszereken "játék" folyik, a közönség szórakoztatása a cél. És mint olyan, elég pörgős az élet. Visszaszólni az előző állomásnak, hogy jöhet a vonat, beállítani a vágányutat és feszültségszintet; engedélyt kérni a következő állomástól, megvárni a visszajelzést (mindezt véletlenszerűen, hiszen menetrend nincs), ismét pontosan beállítani a feszültségszinteket, mindeközben odafigyelni, hogy a vonat 40-nel járjon be, megálljon – elég komoly odafigyelést igényel. Meg lehet csinálni profin (mintha a Linzbauer-féle könyvben szó lett volna még a különféle vezérlési szakaszok közti feszültségkülönbséget mérő műszerekről is), de erre nem igazán láttam példát (és az átlagvendég részéről igényt sem). És mennyivel vagányabb, ha lendületből csapkodjuk a szakaszszigetelő billenőkapcsolókat, mellette sörözünk, és közben még a közönséget is oktatjuk :)
Nos, szedjük ki a fentiekből mindazt, ami zavar: szétválasztjuk a mozdonyvezető, forgalmi szolgálattevő, esetleg tolatásvezetők szerepkörét, és egy csapásra elkezd működni a gyorsítás-lassítás, hiszen külön ember figyel rá; immár nem a jelző fogja meg a gépet, hanem a mozdonyvezető; nincs satufék és Vmax-os kitérő; legyen menetrend és megszűnik az improvizáció; legyen kötelező engedélykérés és visszajelentés, és megszűnik a szembemenesztés; ne legyen közönség, aki kérdezősködne, vagy panaszkodna, hogy nincs elég vonat; ne legyen sör... ja, de az mégis inkább legyen :)
A fenti sok különbség közül nyilván az első pont, a szerepkörök szétválasztása a kulcs. Ennek nyilvánvalóan meg kell legyen a műszaki háttere (analógban szinte lehetetlen, míg a Loconetet úgy tákolom, faragom a modulrendszerhez, ahogy akarom). Kérdés, hogy ez az egy pont a minőségi vasútüzem modellezésének szükséges, vagy elégséges feltétele? Vagy egyik sem? :)
(És ha valaki a második forgatókönyvben a FREMO-ra ismert, nem véletlen, hiszen a FREMO az, aki kötelezővé tette a felsorolt pontokat.)
Még élvezetesebb lenne, ha kicsit bátrabban vágták volna ki az érdektelen részeket, illetve ha észlelhető volna minimális törekvés a valószerű vonatsebességekre és -összeállításokra. Félelmetes volt látni a 20-as korlátozásokat kívánó fekszinthibákon teljes töltéssel átvágtató vonatokat. Amelyek két másodpercen belül elérik utazósebességüket, és nem kell több a megállításukhoz sem. Ez az analóg vezérlés bűne vajon?
Múlt hétvégén került megrendezésre a győri vasútállomás várótermében a már szokásosnak mondható kiállítás. Erről készült egy videó, de kétféleképpen feltéve "Mit lát a mozdonyvezető?" címmel.
Készítettem egy szegmensasztal tervet és az ő útmutatásai alapján meg is rajzoltam hozzá a dominó biztbert. Igaz ez az asztal így sohasem fog megépülni, de a kapcsolás jó és pont három vágányra van méretezve.
Kedves fórumozók a segítségeteket szeretném kérni: szeretnék otthonra egy Dominó 55 biztosítóberendezést építeni három vágányos állomáshoz. Igazából nekem maga a biztosítóberendezés modellezése a lényeg, nem a modellvasutazás, az csak a külső téri szerelvények miatt épült meg. Nos a baj az, hogy bár temérdek ötletem van és egy jó könyvem "Dominó 55 rendszerű állomási biztosítóberendezések" címmel, mégsem tudom hogyan álljak neki, milyen jelfogókkal dolgozzak, mert őszintén bevallva eddig nem sokat foglalkoztam az elektrotechnikával.
A kezelő készülékhez beszereztem pár mezőegység-fedőlemezt "burkolatként" (tudom, hogy teljes mezőegységekhez hozzájutni lehetetlen). Kicsit foghíjas a készlet, ha minden kötél szakad, akkor megrajzolom számítógéppel a "kockákat", bár a hatás úgy nem az igazi...
Bármilyen ötletet, segítő kezet hálásan köszönök előre is.
Tipp1: csekkold a Roco weboldalán, hogy kapható-e az alkatrész. Ha nem, akkor tök mindegy, hogy hol rendeled meg...
Tipp2: ha nem kapható, akkor másik Taurus alkatrészjegyzékéből nézz hasonlót! Lehet, hogy pl. szürke helyett feketét kapsz, vagy hasonló, de gondolom, az is jó lesz (átfesthető, stb)
