Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Amint látod elég gyakran megy vonat Tivoliba, megy egy reggel a Terminiről is, a többi a Tiburtina-ról. A jegyeket automatákból érdemes megvenni, mivel legtöbbször hosszú a sor a pénztárakban. A vonatjegyet érvényesíteni kell a peronon, ezt szigorúan veszik. Tivoli kellemes kis város ha egy egész napot ott töltötök akkor a Villa d'Estén kívűl lesz idő Hadrianus villájára, Villa Adriana - esetleg a Villa Gregorianára is.
Sziasztok! Már egy ideje intenzíven olvasom a fórumot ötleteket és tippeket gyűjtve és tudom, hogy ha visszakeresek sok infót találok Tivoliról, de már össze vagyok kissé zavarodva :) Először megyünk Rómába 6 napra, és nagyon szeretnék egy napot Tivoliban tölteni. Mivel érdemes és egyszerűbb az oda és visszajutás? Édesanyám is jön velünk, nem szeretném feleslegesen kifárasztani :) Mi az amit feltétlenül érdemes itt megnézni? Nagyon köszönöm előre is a segítséget!
A hazaút napja. Már este bepakoltam, hogy másnap azzal ne menjen az idő. Úgy gondoltuk inkább a szállás közelében sétálunk, pakkok nélkül, és utána irány a transzfer busz és a repülőtér. Mivel a Piazza del Popolón előtte buli volt, nem igazán tudtuk megnézni a teret, így ezt hagytuk mára, és a Borgesse park kis részét, ami belefért az időnkbe. Szintén a jó kis utolsó reggelink után indulás. A tér szép, diszkút fotó. Meglátva egy templomot, akkor legyen az is még. Jól tettük, nagyon szép volt a Santa Maria bazilika. Ezután felkapaszkodtunk a függőkerten és megcsodáltuk a Borgesse parkot, sétánk során elmélkedtünk a sok-sok látnivalón, és búcsúztunk Rómától. Szálláshoz séta vissza, majd az út a repülőtérig, és immár izgalom nélkül élvezhettük a repülés örömeit. Budapesten már várt fiam a "Transzfer kocsinkkal" és hazafuvarozott minket. Biztos hogy még visszajövünk.
Jegyünk volt, na, nem az operába, hanem a Vatikánba, pontosan 9 órára. Ezt tényleg nem igazán értettem, hogy mások miért állnak hosszú órákat sorban, ha előre meg lehet venni a jegyet, tényleg az a 4 euró vágja őket földhöz amennyivel többe kerül így a jegy? Szóval finom reggeli után, irány a gyalog a Vatikán. Fél 9-re ott is vagyunk, és már mehetünk is be, a többiek mellett elszáguldva, a jegypénztár még nyitva sincs. Elkezdjük több órás utunkat a Vatikánban. Készültünk a tömegre, de bevallom őszintén, talán a Michelangelo teremben volt nagy tömeg a többi hely nézhető volt. És itt meg kell említenem, hogy fogalmam sincs hogy láttuk-e az összes termet, én teljesen rábíztam magamat a férjemre, és a térképére. Órákon keresztül néztük, ámultunk a híres festők, szobrászok művein. Olyan 2 óra körül úgy éreztük elfáradtunk szellemileg többet nem tud befogadni az agyunk, azért írtam, hogy nem biztos, hogy minden termet láttunk, nekünk ennyi elég volt. A fontosabb állomásokon végigsétáltunk, megcsodáltuk a Raffaello, Donatello, Michelangelo műveit. Úgy érzem rám a szobrok tettek nagyobb hatást, boldogan szemléltem a Laokoón szoborcsoportot, a Piétát, Apolló szobrát. Ezután következett a Szent Péter bazilika. Nem volt hosszú sor, de lábaink pihentetése céljából a hosszabb liftezést vállaltuk be, jól tettük. Nagyon szép volt a kupola belseje, a kinti kilátókról pedig szép Róma látképek készültek. Kávé is megvolt. Már a neten kinéztem a http://www.pastasciuttaroma.it/ gyorséttermet,így ide vezetett az utunk. Atival isteni tésztákat, és pizza szeleteket faltunk. Ezután, már okosan mentünk a szállás felé, egy kis pihenőre. Egy órát engedtem magunknak, mert tudtam utolsó teljes napunk, van amit még feltétlenül meg szeretnék nézni. A Pantheon mellett már 2x is elmentünk, de sajnos már bezárták, valamint a II Emánuel emlékműről is lemaradtunk, ezért erre a két helyre igyekeztünk délután. Újra metróra pattantunk, és mint már rutinos római turisták robogtunk az Emánuel felé. Lift rendben, kilátás gyönyörű, képek készültek. Ati szomorkodott, csak mert a kávézó itt fent zárva volt. Órára pillantva láttuk még belefér a Panthenon is, irány kicsit nagyobb léptekkel, de odaértünk. Konstatáltuk a hosszú sort, de láttuk gyorsan halad, hát beálltunk. Érdemes volt ide is visszajönni, mert nagyon szép ez a bazilika is, meg az hogy egy ilyen régi épület, ilyen szépen fennmaradt. Ati lekamerázta a lyukat, amin szépen besütött a nap. Kötelező látnivalók letudva, és még van egy kis időnk, akkor jöjjön a beharangozott San Paolo fuori le mura, a virágszőnyeggel. Hát a fórumon biztos valamit félreértettem, mert virág az sehol azonban egy jó kis római piacra vetődtünk, ami még kimaradt az utunkból. Tehát semmi csalódottság, irány a piac, és az esti élet. Csak az órát figyeltük, hogy az utolsó metrót le ne hagyjuk. Szóval séta, vacsora a piacon, és haza a szállásra.
Reggel időben keltünk, hogy ebbe a napba is beleférjen minden tervezett program. Azt beszéltük meg Atival, hogy haladunk a terv alapján, és ha valahol elfáradunk, vagy elég volt, akkor pihenünk, nem baj ha kimarad valami is, azt már ekkor éreztük, hogy ide visszatérünk majd. Erre a napra terveztem reggelre a Szent Pietro Bazilikát a Mózes szoborral, a Colosseumot, Forum Romanumot, Palatinust. délutánra a Capitoliumot, II Viktor emlékművét, Borgesse parkot, és a Pizza de Popolót. Metróval mentünk a Bazilikához. Korán odaértünk, így még a csoportos szelfiző kínaiak előtt megtekinthettük az óriási szobrot. Nagy hatással volt rám. Metró: annyi hogy nagyon szuper közlekedési eszköz, néha sokan vannak rajta, de a célnak tökéletesen megfelel. A 4 napunk alatt csak metróval közlekedtünk. Colosseum, irány a bejárat, Róma passal sorban pici sorban állással, már be is jutottunk. Ámulatba ejtenek minket a méretek, és a történelmet érezzük a lábunk alatt. Ati sokkal jobb történelemből, így ő mesélt egy kicsit a régi római korról. Megbeszéltük, hogy csodáljuk az akkori kor embereit, hogy egy ilyen hatalmas épületet hoztak létre, valamint szidtuk a barbár háborút amely ennek nagy részét lerombolta. Több órás séta után, miután már mindketten úgy éreztük, hogy mindent láttuk, és a szemünk is ép maradt a szelfi botok között, átsétáltunk a Fórum Romanómra. Itt kisebb sorba kerültünk, Róma pass ide-vagy oda, de a sor hamar haladt. Elkezdtük sétánkat a romok között. Itt is fejet hajtottunk a kor építészeinek, minekután ide sem hoztam a könyvemet, az angol kalauzok szavait próbáltam elkapni, és kissé tájékozódni, hogy éppen mit is látunk. (Aztán persze a szálláson mindent elolvastunk hozzá, ez volt az esti mese), a Palatinust majdnem kihagytuk, de nem hagytam magamat, férjemet oda is elkalauzoltam. Itt is több órás sétánk után elindultunk a Capitólium felé. Itt követtem el egy nagy hibát, szépen meg kellett volna ebédelni, és elmenni a szállásra pihenni egyet. A többi napon erre már nagyon odafigyeltem. Megtaláltuk a Capitolium bejáratát. Sajnos itt eléggé el voltunk fáradva, azt gondolom nem tudtuk olyan figyelemmel kísérni a műveket. de láttam a filozófusok termét, a tövishúzót, a nőstény farkast, és a többi híres művet is megtekintettem. Mivel már összeestünk majdnem a fáradtságtól, azt mondtam páromnak irány a szállás, kis pihenő. Nagyon jó helyen volt a szállás, hisz metróval pillanatok alatt ott voltunk. Egy kis frissítő zuhany egy órás pihenés, és már felfrissülve indultunk újra útnak. Ezután ezt minden nap megtettük. Fél 8-kor indultunk útnak. Tudtuk, már csak olyan helyre mehetünk ami nem nyitvatartós, így irány a belváros, és a Trevi kút. Metróval elmentünk a Colosseumhoz, és onnan egy nagy séta a városban. Vacsora egy nagyon aranyos olasz bácsi vendéglőjében. Isteni tésztát ettünk, majd Ati megkóstolta a rizsgolyót is. Kaptunk a bácsi ízletes sonkájából kóstolót is. Fagyizás, és séta vissza a szállásra.
Akkor jöjjön az én kis összefoglalóm. Tudom Nektek nem sok újat tudok mutatni, mondani, de talán majd jönnek az leső rómások és nekik hasznos lesz a leírásom. Nektek pedig hálás vagyok a sok-sok segítségért, amit mind-mind fel tudtam használni az út során.
1. nap
Izgalmasan indult az első napunk, hiszen még életünkben nem repültünk. Tomi fiam rendes volt, mert kivitt minket a repülő térre. Gyors reggeli és irány a repülőtér. Két órával előbb kimentünk a reptérre, így már 9.30-ra kint voltunk a reptéren. Nagyon jó kis helyünk volt, én az ablak mellett ültem, a gép hátsó szárnya mögött. Izgalommal hallgattuk végig az utaskísérők szavait, mentőmellény és egyebek témakörében. Majd elkezdődött a felszállás, hát kicsit izgultunk, szorítottuk is Atival egymás kezét. A felszállás furcsa érzés volt, de mire elértük a repülési magasságot már élveztem a repülést. Nagy élmény volt a felhők fölött repülni. Még a repülőtéren megvettem a Róma passt. Erről majd még írok, mert nagyon jó kis dolog volt. Sikeresen kijutottunk a repülő térről, de a transzfer buszunkat igen nehezen találtuk meg. Persze az a nyomorult angol nyelvtudás, azért jó lett volna. De aztán meglett, és már száguldoztunk is a szállásunk felé. Ámulattal néztem az autópályán sövényként szolgáló leandereket. Nagyon szép volt. Aztán megérkeztünk a szálláshelyünkre. A szállás szuper volt. Kicsi szoba, de tiszta, légkondicionált. Elfoglaltuk a szállást, átcsoportosítottuk a cuccainkat (hátizsák innivalóval, pénz mindkettőnknek), és nekivágtunk az első napra tervezett programjainknak. Első napra az Angyalvárat, Piazza Navonát, Trevi kutat, és a Spanyol lépcsőt terveztem. A szállástól gyalog elsétáltunk az Angyalvárig, és kipróbáltuk a rómapasst. Remekül működött, elkezdtük a látnivalók nézegetését. Itt találkoztam az első nagyobb freskókkal, a pápai lakosztályokban,rögtön el is sírtam magam a látványtól. Persze egyik nap sem vittük magunkkal az útikönyvemet, így vagy a net segítségével, vagy este foglaltam össze a látottakat. Az angyalvárat keresztül-kasul bejártuk, majd a teraszon megitta Ati az első római kávéját, én pedig egy hideg italt kértem. Szépen elnézelődtünk, és kicsit pihentünk. Innen elsétáltunk a Piazza Navona térre. Megcsodáltuk a három gyönyörű dísz kutat. Továbbindultunk A Pantheon felé, de ahogy gondoltuk, már zárva volt. Kívülről megcsodáltuk irdatlan méretű oszlopait. Ezután mentünk a Trevi kúthoz. Hát az óriási méreteivel valóban letaglózott minket. Csináltunk sok-sok képet, és természetesen dobtunk a kútba pénzt is. Nem tudom, hogy emiatt-e, de szinte minden nap visszatértünk ide. Már későre járt, így megvacsoráztunk egy kis büfében. Majd irány a Spanyol lépcső. Sajnos a lépcsőt pont renoválták, ezért ezt az egyetlen látnivalót nem tudtuk megnézni. Megcsodáltuk helyette a dísz kutat, persze, és ettünk egy finom fagyit is a téren. Spanyol lépcső után séta a Piazza de Popolóhoz. Itt pont egy fesztiválba csöppentünk, a téren olasz együttesek játszottak. Kicsit hallgattuk őket, de már eléggé elfáradtunk, hazaindultunk a szállásra. 11 óra előtt sosem tértünk ágyba .Így volt ez aznap is.
egyszerűen nem tudom megérteni, hogy szimpatikus tiszta szemű, elméjű és szándékú (nak/nek tűnő) emberek hogy kerülhetnek ennek az unszimpatikus és totál zavaros faszinak a bűvkörébe. Drukkolnék ennek a nőnek, de ....
Életem első MI-cikke. :-) Úgy ír a városról, a helyzetről, ahogy én is gondolom. És azt, hogy Raggi, mint Róma új polgármestere egyrészt Róma, nagyobb részt a "párt" sikeres jövője miatt fontos. Egyelőre bizonytalan...
Minden idők legszebb Róma-polgármestere. Ez jó! :)
Tegnap este, amikor olvastam a hírt, rögtön Pasolini Mamma Romája jutott eszembe. Valamiért... Most olvasva az Index-cikket, Raggi asszony gyermeke születése után döntött úgy, hogy szebb jövőt képzel neki Rómában, ezért lett aktív a város politikai életében. Mamma Roma előbb prosti volt, majd rendes anya akart lenni... Fordított utak.
Nem tudom... kényes egyensúlyokat kellene megbolygatniuk, szerintem a római dzsungel bedarálja őket is. A rómaiak tapasztalt dzsungellakók voltak mindig, a világ közepén élnek, a turisták esetében meg a lényeg az, hogy itt, a fórumon készüljenek fel a néhány vagy több napos római létre, a különböző Manipurák, Bonniták, csécsék, Catellák és Jankák megtanítják őket okosan, de lazán és mély érzelemmel élni a várost.
A S.M.della Vittoriában van Bernini Szent Teréz extázisa, mi erre fűztük fel a környéket + a 4 folyó sarkára. Egyébként a képen nem látszik, de jobbra is van egy szép, köríves templom, amit szintén csak kívülről néztünk.
A Piazza di San Bernardon, szemben jobb oldalon a Mózes kút, középen elöl a Santa Maria della Vittoria. Bal szélen magasodik a Santa Susana, de oda nem mentünk be.
Terveinknek megfelelően pont nyitásra érkeztünk meg a Colosseumhoz, így még a gigmega nagy tömeg előtt fedezhettük fel és ámulhattunk a méretein. Utána megnéztünk a Santa Maria Maggiore-t, majd a hétfőn zárva talált templomot, a Sant' Andrea al Quirinalét terveztük be. Menet közben belebotlottunk a Caravaggio élménykiállításba, így végül azt néztük meg. Fantasztikus volt! Remélem előbb-utóbb Magyarországra is eljut majd, mert nagyon érdemes megnézni! Képek, képrészletek úsztak át a falakon, zenével kísérve. Alig várom, hogy újra lássam! A Triton kutat érintve indultunk haza, kicsit pihentünk, majd elmetróztunk a Szent Pál Bazilikába. Anyukám először nem nagyon akart menni, nem hitte, hogy még egy templom tud újat mutatni az eddig látottak után. De tudott :) Nagyon tetszett a park Szent Pál szobrával, a hatalmas belső tér, a kolostor kerengője (azok a cosmata mozaikok! ;)). Az energiaszintünk vészesen csökkent nap nap után, egyre többször volt igényünk a pihenésre, és a pihenések után egyre hamarabb fáradtunk el újra.
6. nap
Reggel visszamentünk az előző nap futva megismert kávézóhoz a Cavour metrónál. Most beültünk egy tipikus olasz reggelire: csokis croissant és eszpresszó. A croissant még meleg volt, bőven ellátva csokival. Mindketten rómás csészében kaptuk a kávét, de nem mertem végül megkérdezni, hogy megvehetném-e, ellopni meg pláne nem mertem... Elsétáltunk a Colosseumhoz, hogy onnan a megfelelő busszal elmenjünk a Via Appiára sétálni. A buszt másik útvonalra terelték, ami azt eredményezte, hogy alsó hangon is fél órát vártunk rá, vagy többet is két különböző megállóban. Cserébe viszont láttunk egy lovasrendőr csapatot, akik a jún. 2-i felvonulásra gyakorlatoztak. Végül egy harmadik megállóban felszálltunk a várt buszra, és a San Sebastianóig utaztunk vele. Itt belecsöppentünk egy esküvőbe, ahol talpig felszerelésben tűzoltók álltak sorfalat a templomból kijövő ifjú párnak. Massenzio circusa volt rám talán a legnagyobb hatással, valóban nagyon jó állapotban maradtak meg a falak. Cecilia Metella síremléke után sétára indultunk kifelé az úton. Itt ért egész utunk alatt az egyetlen csalódás - kicsit elnézhettem a távokat és a térképet, mert azt hittem, hamarabb kitágul majd a tér. Végig falak voltak körülöttünk és csak nem akart természet övezte úttá átalakulni. Persze nagyon hangulatos volt, meg jól esett a békés séta a nyüzsgő város után. A 118-as busszal megállójában hazafelé viszont vagy 40 percet vártunk, ami megint kissé borongóssá tett. De amint a leszálltunk a Piazza Venezián és felsétáltunk a Capitolium dombra, helyreállt a béke a lelkemben :)
Itt kigyönyörködtük magunkat a Forum Romanum megunhatatlan látványában, majd búcsúsétára + korai vacsorára átmentünk Trasteverére. Hazafelé átsétáltunk a Tevere felett átívelő gyaloghídon (Ponte Sisto), nézelődtünk a Campo dei Fiori felé vezető kis utcákban, majd a Navona tér és a Pantheon érintésével jöttünk haza. Nyitva találtuk a Sant'Eustachio templomot, sűrű tömjénfüstbe burkolózott a belseje, így csak rövid ideig voltunk bent. A ma délutáni belvárosi sétánk már a búcsúséta kezdete volt, hiszen másnap indultunk haza. A Pantheon mögött nézegettünk egy kirakatot, beszélgettünk, mire kiszólt egy hölgy magyarul, hogy magyarok vagyunk-e? Ő római születésű, volt 10 hónapot Budapesten műfordítást tanulni és szeptemberben megy a Debreceni Egyetemre olaszt tanítani :) Aranyos volt, jól beszélt magyarul. Kellemes találkozás volt! :)))
Estére kellemesen visszahűlt a levegő, végül már jól jött a vékony kiskabát. Szerettem volna a nagy kedvenctől is elbúcsúzni, így elbuszoztunk a Barberini térre a Triton kúthoz, elhessegettük a rózsaárusokat. Végre besötétedett, így visszatértünk a Fori Imperialira is. Sétáltunk a császári fórumok mentén, kicsit mindig átkémleltünk a "nagy" fórumra, korábbi izzasztó napunk színhelyére. A Capitolium dombon csodáltuk a kivilágított Forum Romanumot, majd fájó szívvel hazaindultunk. Az utcánkban sétálva épp a búcsúfényképeket készítettem, mikor a szállásunk melletti, konyha+fürdőtextíliákat áruló és beléjük neveket és szöveget hímező hölgy kiszólt a hímzőgép mögül, hogy honnan jöttünk, mi a nevünk, ad nekünk ajándékot. Először nem akartam elfogadni, mert belém rögződött a bevándorló-féle ""ajándék"", de végül két, nevünkkel díszített papírlappal és egy kedves gesztus emlékével gazdagabban tértünk nyugovóra. Ilyen kellemes élménnyel zárult az utolsó római esténk... :)
7. nap
Majdnem 3 órás sétával búcsúztunk el Rómától. Búcsúztunk az első nap megismert különleges templomtól (Sant'Andrea delle Fratte), a Trevi kúttól, Traianus oszlopa mellett pizzaszeleteket reggeliztünk, néztük a a császári fórumok romjai között virító pipacsokat. A Fori Imperialin a Colosseumhoz sétáltunk, majd megnéztük újra a Mózes szobrot is a Vincoliban. (Itt összefutottunk tavalyi idegenvezetőnkkel, Beával.) Festményeket nézegettünk a templom melletti lépcsősornál, majd visszametróztunk a Spanyol lépcsőhöz. A metró bejáratánál útbaigazítást kértem egy géppuskás katonától, hogy valóban jó irányba megyünk-e. Kedvesen, barátságosan válaszolt, mosolygott. A római rendfenntartók mennyire mások!!! A Spagnanál ettünk egy búcsúfagyit, egy olasz pasi helyet szorított nekünk a padon, közben néztük a lovaskocsik kártyázó hajtóit.
A recepciós srác segített lecuccolni a bőröndöket, majd 1 órát vártunk a transzferünkre. Mikor megszereztem a pasi számát és a környék 3 roppant kedves és figyelmes boltosának segítségével felhívtam (mint végül kiderült, hiányzott az országhívó szám), végül 50 perc késéssel megjött a transzfer. Repülőt szerencsésen elértük, de azért járt az agyam a járatmódosítási díjakon és az esti menetrenden... Pesten a kiszállófolyosó ajtaja nem nyílt ki, egy repülőnyi ember tömörült be a "csőbe" 20 percre, így volt még egy kis káosz és olaszos reklamáció.
Nővérem jött értünk a pipacsokkal tarkított parkolóhoz, és a hazafelé úton csak ontottuk magunkból az élményeket!
