Bocsáss meg, hogy én reagálok a gondolataidra, de úgy érzem, hogy a soraid mögött inkább egyfajta sértett önérzet búvik meg, mintsem a vasútmodellezést úgy összességében előre mozdítani akarás. (de ez csak feltételezés...) Tudom, hogy mennyire pocsék érzés, ha az ember munkáját becsmérlik, pláne egy olyan valaki, aki az adott területen nem tett le az asztalra. Viszont más területen igencsak ott van, sőt mi több azt is megkockáztatom, hogy alsó madárfogás barátunk legalább annyira közismert, mint e topik, vagy a kiállítások megannyi szereplője. Stílusa sajátos, de ha intelligensen a helyén kezeljük, akkor igenis értékes és fontos vitapartner, aki mindenképp előre mozdítja az alapkérdést.
Azt is el kell fogadni, hogy a vasútmodellezők többsége, beleértve a klubokat is, nem értenek a kommunikációhoz. A mai világban viszont erre óriási szükség van. És bizony vannak, akik a tollforgatás és a szavak csavarásának mesterei és lássuk be, hogy az információk zöme rajtuk keresztül jut el a nagyérdeműhöz. Hangsúlyozom, nem védeni szeretném madárfogást.
Itt az idő a paradigma váltáshoz, és most lehet, hogy sokan kardot rántanak, de el kell fogadni, hogy ma már nem kunszt két egymásra forrasztott rézlemez dicsőségén ülve a vasútmodellezésről beszélni. Még az analóg környezetben is megannyi ötlet tud megvalósulni nyitottsággal, kreativitással és persze a modern eszközök bevonásával. Ott van pl. Iván Pista állomási miliője, vagy Bencs Zoli közel hasonló, de mégis merőben más megfogalmazása és közben nem azt nézzük, hogy a vasútüzem analóg, vagy digitális-e.
Azt is meg kell, hogy mondjam, hogy sokkal több kulturálatlan megnyilvánulás érkezik a vasútmodellezők köréből, mint az őket bármilyen előjellel kritizálók táborából. Egyszer pl. ott forgattam az egyik legismertebb modellező asztala mellett, mikor az egyik kolléga elkezdett vicceskedni a műsorom nevével, illetve a lap elnevezésével, amihez dolgozom. Leálltam és megkérdeztem, hogy szerinte kinek jó ez a fajta cinizmus. Ha neki ettől feláll, akkor vonuljon félre, könnyítsen magán, de leginkább mélyedjen el abban, hogy mind a ketten azonos célért dolgozunk. Azóta messziről és hangosan köszöntjük egymást, akárhányszor találkozunk. Érted miről beszélek? Egy oldalon toljuk a szekeret, egy felé mozdítjuk az amúgy rendkívül mostoha helyzetben toporgó vasútmodellezést.
Sőt a háttérben tevékenykedők közül is vannak páran, akik ugyan azt az egyébként nem a közös építés okán, hanem inkább az azonos méret miatt létrejött klub tagságát erősítik.:-)
Lehet vegyíteni is a dolgokat vagy teljesen automatikusan működtetni. (Bár a szerelvények egymásutániságát, összetételét aligha...)
De!
Csupán azzal a hibával, hogy a szerelvények (mozdonyok) hirtelen indulnak és hirtelen állnak meg, illetve a kitérőkön gyorsabban mennek át a (relatív) kelleténél, lebecsmérelni egy nagy múltú és igényes klubot, sőt, már már azzal vádolni (és valójában a többit is), hogy átverik a közönséget, már már bicskanyitogató számomra.
Elég szánalmas azt hinni, hogy zárás után a pénzt számolgatva jókat röhögünk a megvezetett vendégeken eléggé furcsa hozzáállás. Vagy a modulok építse alatt a "jó lesz ez a parasztnak" kijelentéseket beképzelni is sértő számomra.
Mi a klubban mindent megteszünk azért, hogy a maximálisat nyújtsuk, mind látványban, mint üzembiztosságban. De az igyekezet néha nem elég, történhetnek nem várt hibák is....
És egy modul megépítése nem csak sínből és néhány vezetékből áll. Maga az alap szerkezet sem olcsó....
Minden esetre egy nonprofit klubot összehasonlítani egy Miniverzumos projektel pedig elég amatőr dolog.
Mindegy, lehetne még ezt ragozni.
Csak azért válaszoltam neked (remélem nem baj), mert úgy veszem észre, hogy nem csak mantrázol, hanem gondolkodsz is és mérlegelsz.
Szóval nem a technikai dolgon voltam elsősorban kibukva, hanem a "magaslovas", lenéző, rosszindulatú hozzáálláson.
A mérlegelés egyébként régi "rossz" szokásom, valamiért nagyon szeretek dolgokat egymással szembe állítani, megvizsgálni őket pro és kontra. Általában arra jutok, hogy ezeknek a dolgoknak nem, illetve nem csak egymással szembeállítva, hanem egymás mellett (esetleg egymást kiegészítve, pl. analóg vagy teljesen mechanikus állomási berendezés egy digitális (modul) terepasztalon) is van létjogosultságuk. Önmagukban meg pláne, különben nem lenne mit vizsgálnom :)
Azért az első bekezdést olvasva kicsit elpirultam... :)
A válaszom viszont nem is igazából neked, hanem alsó madárfogásnak szól, mivel egy apró adalékot szeretnék hozzátenni azon a burkoltan feltett kérdéséhez, hogy
"nem tudom, hogy a hónap elején az egyik vasutas témákkal foglalkozó portálon szerepeltetett 14 építő bármelyike kötődik-e bármilyen klubhoz"
Válaszom: egyikük biztos.
Bővebb válaszom a klub-nem klub témakörben pedig az, hogy ismerek pár individuális modellezőt, akinek egy ilyen klub jelentette az ugródeszkát. Ott megtanulta az alap fogásokat, majd amikor határozott elképzelése lett az önmegvalósításával kapcsolatban (és rájött, hogy ezt a klubban maradéktalanul nem tudja kielégíteni), elkezdett egymaga modellezni. Azzal a felhalmozott tudással, amit a klubélet során és autodidakta módon gyűjtött magába.
Egyébként meg láttam már individuális modellezőktől is (az én meglátásom szerint) vállalhatatlan munkát, amin látszott a rengeteg beletett (összmennyiségét tekintve években mérhető) munkaóra, de kluboktól is "Number One" minőséget szinte a semmiből kinőni relatíve rövid idő alatt.
Örülök, hogy alig egy bekezdésben dicsőítetted a szívednek kedves méretarányt, és megleptél, hogy a többi építési nagyságot - főleg az általam favorizáltat - mértéktartó módon most nem szidalmaztad. Hiába, tényleg korral jár a bölcsesség. :-)
Maximálisan igazad van: szavaim megfogalmazásakor olyan minták lebegtek a szemem előtt, amelyekhez képest az áramtalanított szakaszon a betonfalba ütközés szimulációjának is megfelelő lassulás bántóan régimódi. Az általad buzgón filmezett, általam pedig szorgosan fotózott és megírt Andrássy úti komplexum - a tervezők és kivitelezők szakértelmének kiaknázásaként - példaértékű. Ne feledjük, az ötletgazda az analóg világból érkezett, és meddig jutottak? Mindketten láttuk. Fura átgondolni, de nem tudom, hogy a hónap elején az egyik vasutas témákkal foglalkozó portálon szerepeltetett 14 építő bármelyike kötődik-e bármilyen klubhoz? Nem rémlik. Ezért talán a vasútmodellező klubokat, mint a tudás kizárólagos tárát, a következő nemzedékek kinevelőjét felesleges lenne említeni. Tudom, te sem tetted, és én pedig nem tagadom a fontos szerepüket. De ha a legismertebb, magukat és művüket rendszeresen bemutató magyar modellezőket nézed, bizony megállapíthatod, hogy individualista módon is lehet nagyot alkotni. Akár nagyobbat is, mint amit egy vékonyabb erszényű klub meg tud csinálni, sok éves megfeszített munkával.
Ez a nem olcsó hobbi még költségesebbé tehető néhány trükkel. De ma már nem annyival drágább a digitális rendszer, mint amennyivel többet nyújt. Itt értünk az igényhez vagy igényességhez. Fent írtam, hogy a Krausz-palotában példaértékű mű készül. De hiszem, hosszabb távon nem csak minta, hanem a lemaradóknak, a régmúltba révedőknek életveszélyes konkurencia is. Lehet, nem önmagában, hanem a követőik által. Épp ezért korholom azokat, akiknek megfelel az analóg megoldás: nem ellenük, értük szólok ilyeténképpen. Hogy talpon maradjanak, és ne az első látogatóknak, valamint a szerény igényűeknek tudjanak csak élményt kínálni.
Minden szavad arany, amit a hozzáállásról írsz. Lehet birtokolni a világ legfejlettebb technológiáját, ha egy nagyképű alak áll a pult mögött, hamar kiábrándulunk belőle. És fordítva: nem kell az analógnál több, ha a kezelő kommunikatív, meg persze érti a dolgát, és nem túl akar esni a fárasztó kiállításon, hanem kedvvel teszi a dolgát. Nem is értem az ezt tagadó felvetéseket: egy klub nem erről szól? De a siker receptje a kettő kombinációja: barátságos építő/kezelő, és modern asztal. Nekünk is vannak közös ismerőseink, akik ilyenek, ugye?
Örömmel és régi ismerősöket üdvözölve olvastam végig alsó madárfogás és VasuTOM csörtéjét, amit aztán Sünöcske klubtársam és modulos bajtársam tett némileg helyre, egyfajta maszkulin Justitia szerepében, szinte magam előtt látva bekötött szemét és tétova mérlegét...:-)
Pár gondolatra reagálnék, mint a közösségi vasútmodellezés egyik éljenzője és támogatója.
- A saját perspektívás videó a felvételi technika sajátosságai miatt pont azokat a hiányosságokat emelte ki, amit - gondolom - nem szeretett volna a készítője és éppen visszafele sült el, mint ahogy érdemelte volna. Az ilyen megoldásoktól, profi vágási tudás és az ügyes szerkesztés hiányában lehetőleg óvakodni kell, max. egy külső kamerás felvétel mellé, néha effekt képként illik betenni. A vizuális élmény mellett mindenképp elkerülendő a madárfogáshoz hasonló, maximalistán igényes vélemények túlzó megnyilvánulását.:-)
- Részben értek egyet a "2014-ben nem kell analóg" felütéssel, hiszen nem egy kiállításon láttam, hogy igenis sikeres és kellően "parasztvakító" tud lenni egy analóg üzem is. Bár a vonatok mozgása valóban messzebb áll a valóságtól, mint egy jól szerkesztett digitális vezérlésnél, de inkább az a lényeg, hogy az összhang milyen. A szép terep, izgalmas részletek mellett szinte csak melléktevékenység, hogy jön-megy a vonat.
- Határozott véleményem van a FREMO játékkal "színesített" kiállításokról. Az nem oda való. Nincs annál kiábrándítóbb, amikor a látogatót magasról letojva éppen a forgalmi utasítást hajtja végre a játékos, miközben az éppen szolgálaton kívüli kolléga a büdös halas-, vagy tojásos szendvicsét tömi az arcába, néhol a kitaposott mackónadrágjának az ágyékát vakargatva. És ezek a szituk rendre a kamerám előtt történnek meg, úgyhogy kimondottan látványos elemei egy-egy kiállításnak. De ez analógos klubokra is érvényes, tehát kapásból független a vezérlési technikától. Simán kultúra.
- Túl vagyunk mi is pár FREMO-hoz közeli hangulatú, de a közönség felé maximálisan nyitott kiállatáson. Bár a TT méret sokak számra csak a múlt idő jelét jelentheti, de nekünk a minden és nagyon is jól érezzük benne magunkat, sőt külön öröm azt a rengeteg rácsodálkozást látni, amit a vendégek arcáról olvasunk le. Hogy nahát a TT ilyen is tud lenni, meg hogy ez is ennyire korszerű, profi, modern, stb. Mindennek az a kulcs, ahogy kifele kell kiállítani, azaz foglalkozni kell a látogatóval. Bevallom, amikor először kaptam állomásfőnöki szerepet a 9 vágányos fejpályaudvaromon, akkor én sem nagyon tudtam a vendéggel foglalkozni, de kellő számú, lelkes klubtárssal ez is megoldható. Tehát igen, kell a sok ember az asztal mögé.
- Nem igaz, hogy randa a modul oldala. A mi szabványaink szerint azonos színűre festjük mindegyiket, sőt a terepszint alatt pár centivel már drapériát is rárakunk, vagy éppen molinót...
- Az sem igaz, hogy az óra drága. Mi modulszakosztály szinten vettünk egyet fél éve és nem volt megrázó.
- A digitális üzem, a mozdonyok átalakítása sem veszélyes, valóban, apróbb lépésekkel bárki számára megvalósítható. DE!!! Nem kell minden mozdonyba hang! Elég csak pár db, mert egy egésznapos kiállítás után lazán bele lehet őrülni a folyamatos zajterhelésbe.
És még sorolhatnám...
Tény és való, hogy a vasútmodellezést is a madárfogás barátomhoz hasonló kritikák sokasága mozdítja előre. Sok helyen és sokszor hangoztatom én is, hogy nem szabad a 70-es, 80-as évek sikerein leragadva nevelgetni a ma nemzedékét. De azt is el kell fogadni, hogy egy klubnak nagyon korlátozottak a lehetőségei, miközben pont egy klub az, ahol minimális esély lehet az újabb nemzedékek kinevelésére. Éppen aktuális kérdésünk és témánk ez a Vasútmodell TV-n, hogy vajon miből, kikből lesz a jövő vasútmodellezője? Aki kiállít, aki épít, és akinek elad a gyártó. Mert ha nem lesz ez a vevőréteg, akkor drága barátom se te, se én nem tudunk majd modelleket venni a gyűjteményünkbe.
Abban bízom, hogy az általad az utóbbi időben sokszor látogatott, budapesti megakiállítás asztalának színvonala, részleteinek kidolgozása szép lassan mindenkihez eljut, vagy akár az általunk készített filmek alapján (:-)) vagy a személyes megtapasztalás útján és valóban sok kiállító, terepépítő, modellező példaértékűnek veheti és egyre magasabbra pöckölgeti a lécet maga előtt.
Természetesen megtartva az örök alapvetést: a közönség igényes szórakoztatása a legfőbb cél.
A közelmúltban egy modellező társunk gyűjteményét ellopták. Ha valaki ismeri az illetőt, - akit megloptak- kérem adjon hozzá elérhetőséget, mert egy barátom előnyös ajánlatot szeretne tenni Neki.
Ide gyantás cin kell, vagy valami folyasztószer. Én RO-55-öt használok, ami tk. rozsdaoldó, de nagyon sokféle termék van piacon. Ha bemész egy elektronikai boltba, biztos adnak vagy öt félét, de vízszerelési boltokban is kapsz jófélét, amivel a rész csöveket kenik be a forrasztás előtt. Ez is pár száz forint.
Egy kis kérdés: új vagyok a modellek matricázásában, de van egy felújítás alatt álló Fuggerth Csörgőm, amire szeretnék pályaszámokat meg minden egyéb feliratot rárakni. A VMC-től rendelnén, már csak az a kérdés: mekkora betűmérettel (hány pt-s) kellene megcsinálni?
A RocoLine gumiágyazatos sínjeim táplálását és a polarizált, digitális kitérők bekötését szerettem volna megoldani úgy, hogy a sínpapucsokra forrasztom a vezetékeket. Lehet, hogy én bénáztam egy sort, de a vezeték egyáltalán nem maradt meg a sínpapucson. Van valamilyen bevonat rajta, amit el kéne távolítani? Válaszokat előre is köszönöm!
Azt még tán érdemes hozzátenni, hogy a modulrendszerű építkezésnek óriási előnyei mellett (tekintélyes méret, vonatközlekedés hosszú útvonalon, változatos tájak stb.) van egy jókora hátránya is: a keskeny felület miatt a behálózott alapterülethez képest nagyon kicsi a fedett területe. Háttérposztert szinte sose látni, ellenben a jellemzően eldolgozatlan függőleges határoló felületek dominálnak. Így a fix, kiállítási terepasztalokhoz képest esztétikailag mindenképpen hátrányban vannak. Ha mellette még a vonatközlekedés is elnagyolt, saját fantázia által kialakított szabályok mellett működik, a modul előnye is nagyrészt elvész - pedig ha valahol, a modulon van hely a megfelelő dinamikájú gyorsításra és a lassításra. Ezért lényeges, hogy a valóshoz kicsit hasonlatosabb mozgással próbálják meg futtatni a járműveket, és máris a többszörösére nő az elégedett látogatók száma.
Közben visszaolvastam egy kicsit jobban a témában, és ideböfögnék egy közhelyet: az igazság valahol a két álláspont között van.
Nézőpontom szerint:
1. Nem feltétlenül szükséges a digitális üzem a változatos és pörgős vasútüzemhez, ajánlanám ezzel kapcsolatban megtekintésre Kudar György modellezőtársunk budapesti Gyermekvasutat bemutató H0e-s modulterepasztalát.
2. Az átlagos nézőnek tényleg "mindegy, csak menjen a vonat". A nem átlagosnak viszont egy idő után ez kevés lesz (mondjuk, mert egy fremó jellegű vasútüzemet lát egy kiállításon, vagy a kialakított kapcsolatai révén meghívást kap egy igazi FREMO találkozóra), és már nem az fogja érdekelni, hogy a szőlőhegyen 1:87-es fürtökön minden egyes szőlőszem kézzel készült, hanem az, hogy valós, vagy ahhoz hasonló szerelvényösszeállítások valós sebességgel (és nem 150-nel) járnak be kitérő irányba. Őt már többször nem lehet kielégíteni a "mindegy, csak menjen a vonat" mantrával.
3. Ami miatt az előző pont nem észrevehető: aki elpártol ettől a fajta modellezéstől, az azért nem jelenik meg a "veszteség" oldalon, mert mindig jön valaki, akinek még ez is új. Aztán már csak a véletlenen vagy az illető beállítottságán múlik (pl. többre értékeli a részletesen kidolgozott szőlőhegyet a mellette futó vonatoknál), hogy továbblép-e, vagy marad. Utóbbit viszont csak azzal lehet megtartani, ha mindig újabb és újabb motívumokkal halmozod el évről évre.
4. A gyereket egyáltalán nem érdekli az élethű vonatmozgás, így őt ezzel "meg lehet fogni". Viszont ha (és itt most a saját példámat írom le, két éves korom óta a vasút megszállottja vagyok) a gyerek végleg "megfertőződött", akkor előbb-utóbb elkezdi magát képezni a vasút terén, és csak úgy szívja magába az információkat. És egy idő után (lehet, hogy még viszonylag fiatalon) rátalál a fremó jellegű, vagy igazi FREMO vasutazásra. Onnantól őt már nem lehet ezen a szinten megtartani. A szüleit, ha korábban nem volt közelebbi kapcsolatuk a vasúttal és a vasútmodellezéssel, akkor még esélyes. Viszont a gyerek nélkül ők már nem fognak újra eljönni. A gyerek viszont, ha felnő és neki is lesz gyereke, valószínűleg újra ott fog állni a "mindegy, csak menjen a vonat" mellett a kis lurkóval - aztán majd kiderül, hogy ő is megfertőződik-e...
"Igen, de számold már ki nekem, hogy mibe kerül kb 50 db mozdony digitalizálása" Egyáltalán nem kell digitalizálni, szerintem inkább odafigyelés kérdése lenne, hogy ne a szakaszkapcsoló legyen a fék. De tudtommal létezik (vagy ha nem is, elektronikailag biztos megoldható) olyan eszköz, ami a kikapcsolt szakaszba belépő vonatot finoman állítja meg.
És a digitálisat sem kell rögtön a laptoppal meg automata üzemmel. Attól, hogy a mozdonyt digitálisan vezérled, a váltóknál, jelzőknél megmaradhat az analóg vezérlés (emlékeim szerint a FREMO-s modulokon gyakori megoldás), és a foglaltságjelzést sem kell feltétlenül lecserélni.
Egyébként nem értem ezt a szinte indulatos tiltakozást. Arra hívtam fel a figyelmet maximális jóindulattal, hogy az idő nem az ilyen kluboknak dolgozik. Meg arra, hogy az nem hívja vissza a tavalyi látogatót, hogy kinőtt pár fa, meg csinosodott néhány modul, továbbá kettővel több mozdony fut. Ez is értékes, de aki az elmúlt alkalommal ásítozva távozott, nos, őt nem lehet behozni ugyanazzal még egyszer.
Nincs itt semmi indulat. Csak az a baj, hogy magadból indulsz ki. Neked nem tetszik ahogy megállnak és indulnak a vonatok. Ez a Te véleményed. Ha így van, akkor nem kell megnézni.
Véleményeddel ellentétben rengeteg látogató van, aki minden kiállításunkra eljön, mert mindig talál valami érdekeset. És ezt személyes tapasztalatból mondom!
Ez a beszéd, ezek tények, nem pedig vérgőzös személyeskedés, mint ahogy indítottál. :-)
- Nem hoztam a FREMO-t példaként, de az tény, hogy ha azt játéknak nevezik, az itt látott analóg asztal a favonatozásnál csak kicsivel különb. :-)
- Írod a költségeket a nagyobb személyzetnél. Nos, két út létezik: a digitalizálás - az nem kíván sok kezelőt. Vagy marad analóg, amivel bíbelődni kell. Itt egyik sem elvárás, és erre mondom: az, amit láttunk, nem a vasútüzem másolása, hanem egyedi szabályok szerinti, kívülről kevéssé élvezetes játék.
- Olyan klubtagokat kell toborozni, akik magukénak érzik az általuk szervezett kiállítást. Nem tudom, mi az oka, ha 120 méterhez 4 embert tudnak csak keríteni, de ha nincs több, és fejleszteni sem tudnak, akkor ez nem egy prosperáló társaság.
- Te is misztifikálod a digitalizálást. Szakaszolás most is van. Kitérőket nem kell átépíteni. Polarizálás - hogy jön ide? Sok munka, igazad van, de nem lehetetlenség.
- "még sosem hallottam kritikát amiatt, hogy a váltókon gyorsan ment át a vonat vagy hirtelen állt meg" - akkor vagy alkalmi halláskárosodásban szenvedsz, vagy pedig én vagyok hiperérzékeny ezekre a megjegyzésekre. :-)
Az nem baj, hogy mások az elvárásaink. Az enyém olyan, ami közelebb van a valósághoz, persze súlyos kompromisszumokkal így is. Az viszont már gond, ha mások véleményét nem halljuk meg, és a hasznosíthatókat nem vesszük fontolóra. Én csak egy meg nem vett belépővel szavazok, de ha nem hiszed el, hogy sokan mások ugyanezért, vagyis a silány színvonalért maradnak távol, az már probléma.
Máshogy fogalmazva: a fejlesztés befektetés, és arányosan itt is elvárható lenne, mint a vándorló mutatványosoknál: azok is lecserélték a színes izzókat villódzó LED-sorra, mert jobban elkápráztatja a népet. Másnak látszik ugyanaz a körhinta.
"a hozzád hasonló szakértő kivételével a nézőket nem érdekli, hogy digitális, vagy analóg. Rengetegen nem is értenek ehhez" - erre írtam, hogy avíttas technikával szórakoztatod őket. Szalagos magnóval az mp3 korában. Ezért mondom, hogy értéke kétséges, mert a nézelődő ezt látva kisebb eséllyel lesz modellvasutas. Ha digitális csodát látna, akkor a küldetés megvalósulna. Persze ez nem feladatod, csak ne is érezz ilyesmit.
"De mint írtam baráti társaság játéka" - hoppá, az analóg asztal akkor mi? Na, ez aztán tényleg játék, míg a FREMO a valóság másolása. Tudod, semmi baj, hogy valaki így játszadozik, analóg asztalon tempózik körbe-körbe, csak itt pénzt szednek érte. Hadd ismételjem: egy elavult, 20 éve túlhaladott, sőt, még analóg módban is leegyszerűsített technológiával.
"számold már ki nekem, hogy mibe kerül kb 50 db mozdony digitalizálása (az elvárásod szerinti hangosítása), kb 100 váltó működtetése és akkor még nem beszéltem a sorompókról, jelzőkről" - először is, hol az az 50 mozdony? A videón tán 10 sincs. Persze futhatott ötször ennyi is - csak azért mondom, hogy aligha elvárás 50 mozdony szerepeltetése, és azt is nehezen hiszem, hogy szokásotok volna.
Egyébként pedig a mozdonyok értékének nagyjából 10-15%-a a digitalizálás. Arra volt pénz, dekóderre már nem futja? Nem vagyok vastagon eleresztve, de kb. van is ennyi digitális modellem. Igaz, 15-20 év alatt jött össze - hadd említsem ezt receptként. Nem kell egyszerre 300 ezerért dekódert vásárolni, apránként is fejleszthető a park.
A többit sem misztifikálnám. Nem is muszáj mindent digitalizálni, mert nem kötelező a számítógépes vezérlés.
Sőt, én azt sem mondtam, hogy csak a digitális üzemmel lehetne megoldani a látottnál valósághűbb forgalmat. Már attól is különb lenne, ha az állomásokhoz közeledve felére csökkene a sínekben lévő feszültség (pl. egy új szakasszal), így nem dülöngélve kelnének át a kitérőkön a vonatok, és nem 2 másodpercen belüli lenne a maximális és minimális (=0) sebesség köztes időintervalluma.
"már tudod hová érdemes elmenni" - így van, és ehhez fűztem hozzá, hogy az analóg üzemű klubok hirdessék magukat, ahogy szokták, akik pedig ennél többet kínálnak, mutassák meg a különbséget. Az ma már ne legyen elég, hogy "120 méter modulasztalon mennek körbe a vonatok".
Egyébként nem értem ezt a szinte indulatos tiltakozást. Arra hívtam fel a figyelmet maximális jóindulattal, hogy az idő nem az ilyen kluboknak dolgozik. Meg arra, hogy az nem hívja vissza a tavalyi látogatót, hogy kinőtt pár fa, meg csinosodott néhány modul, továbbá kettővel több mozdony fut. Ez is értékes, de aki az elmúlt alkalommal ásítozva távozott, nos, őt nem lehet behozni ugyanazzal még egyszer. Sosem késő előre tekinteni, és cselekedni. Nemsoká nyit a Miniversum, aztán ki tudja, mikor a következő: fel kéne nőni a feladathoz, mielőtt elviszik az összes látogatót.
Mint írtam, nem akarok belemenni egy parttalan vitába, de:
-nem vagyok tagja a videón szereplő csapatnak, de tisztelem és elismerem a munkájukat, és persze személyesen ismerem a tagjait....
-egy másik klub aktív tagja vagyok és nálunk a digitális rendszer van kiépítve.
ebből kiindulva tudom, mibe kerül, milyen munkát igényel és milyen buktatói vannak a dolognak,
-egy Fremos-s összejövetel teljesen másról szól, így nem igazán lehet párhuzamot vonni a kettő között, ezt illene tudnod.
-egy kiállítás minimum 3 napos, te mint szervező tudnál szállást, étkezést stb biztosítani a kellő számú személyzetnek?, mert digitalizálás ide vagy oda, azért kell pár ember a működtetéshez, ha mozgalmas üzemet szeretnél és persze ne ugyan az a szerelvény kergesse a saját farkát.
- ha nem szervező vagy, hanem klub tag, eltudsz -e szakadni otthonról 3 napra és zsebből finanszírozni a költségeket? arról nem is beszélve, hogy nehéz összeszedni az üzemeltető embereket, mert kevesen érnek rá akár család akár a munkájuk miatt.
-Tamásék nem ma kezdték a dolgot, így elég sok moduljuk van ami már évek óta meg van,még a digitális korszak előttről. Ezek átépítése digitálissá, nem annyiból áll, hogy átnevezzük. Szakaszolások, kitérők újra betáplálása, polarizálás stb... ez nem kis munka, főleg több modul esetén,
-én is részt vettem pár kiállításon és még sosem hallottam kritikát amiatt, hogy a váltókon gyorsan ment át a vonat vagy hirtelen állt meg, annál inkább érdekelte az embereket a kidolgozottság, részletesség,
Ne haragudj kedves alsó madárfogás, de szerintem te csak madártávlatból látod ezeket a dolgokat és közben szakértőt játszol.
Egyet tudok ajánlani, kerüld el ezeket a kiállításokat és nem ér csalódás. A többi vendég meg majd önállóan eldönti, hogy visszakéri -e a pénzét vagy sem.
