Szent Jakab a zarándokok védőszentje. Nyugvó helye először jeltelen sír volt ...Compostela. / compos jelentése mező, stela csillag, ... a csillag mezejére temették. / A keresztény világ legfontosabb zarándok helyévé emelkedett. Ma, hatalmas katedrális, Santiago székesegyháza áll a helyén. Az ásatások során megtalát nagyméretú síremlék és Szent Jakab ereklyék bizonyítják ősi erdetét, mely Világ Örökségünk része. A világ minden részéről ma is, sok ember indul... vállalja a hosszú utat... zarándokol... Comopstela csillag mezejéhez.
Elküldték Jakabot, arassa le a zabot. Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a szolgálót, hívja haza Jakabot. A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a kutyát, harapja meg a szolgálót. A kutya nem harapta meg a szolgálót, A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a botot, verje meg a kutyát. A bot nem verte meg a kutyát, A kutya nem harapta meg a szolgálót, A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a tüzet, égesse meg a botot. A tűz nem égette meg a botot, A bot nem verte meg a kutyát, A kutya nem harapta meg a szolgálót, A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a vizet, oltsa el a tüzet. A víz nem oltotta el a tüzet, A tűz nem égette meg a botot, A bot nem verte meg a kutyát, A kutya nem harapta meg a szolgálót, A szolgáló nem hívta haza Jakabot, Jakab nem aratta le a zabot, Jakab nem ment haza.
Elküldték a bikát, igya meg a vizet. A bika megitta a vizet, A víz eloltotta a tüzet, A tűz megégette a botot, A bot megverte a kutyát, A kutya megharapta a szolgálót, A szolgáló haza hívta Jakabot, Jakab learatta a zabot, Jakab elment haza.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népének azt kellett mondani: adj'isten egészségére! Hogyha náthás volt, nem is lehetett más szót hallani az országban, mint: "Adj' isten egészségére!" Minden ember mondta, csak a csillagszemű juhász nem akarta sohase mondani. Megtudta ezt a király, nagyon megharagudott, s maga elé hívatta a juhászt. Elmegy a juhász, s megáll a király előtt, aki éppen a trónusán ült, s nagyon mérges volt. - Mondd midjárt: adj'isten egészségemre!- kiáltott rá. - Adj'isten egészségemre!- mondta a csillagszemű juhász. - Nekem, nekem, te gazember!- kiabálta a király. - Nekem, nekem, felséges uram- válaszolt a juhász. - De nekem, én nekem!- ordított magából kikelve a király.- Mondd azt tüstént, hogy adj'isten egészségére, felséges királyom! - Nem mondom biz én addig, amíg a királykisasszonyt hozzám nen adják feleségül. A királykisasszony is ott ült a szobában egy kisebb trónuso. Nagyon megtetszett neki a bátor legény, s egy szóval se mondta, hogy nem megy hozzá. De bezzeg a király kékült-zöldült dühében, s nyomban megparancsolta, hogy vessék a juhászt a fehér medve tömlöcébe. Megfogták a darabontok, s belevetették. De mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, a tömlöc ledtávolabbi szegletébe kucorgott,s dehogy is merte volna bántani. Jön reggel a hopmester,hogy összeszedje a juhász csonzjait, hát látja, hogy biz annak kutya baja. Felvezette királyhoz. - No, te gazember, most közel voltál a halálhoz,mondod-e nyomban, hogy adj'isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: - Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. - Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta, hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe. Be is vetették a darabontok egy szóra, de mikor betették utána az ajtót, a juhász elővette szűre ujjából a furulyáját, s olyan szépen fújta, hogy a sündisznók egymásba kapaszkodtak, s táncra perdültek. Reggel, mikor a hopmester ejött megnézni, hogy maradt-e valami a juhász csontjaiból, még javába fújta, s a sündisznók még mindig járták. Mit volt mit tenni, felvezette a juhászt a királyhoz, s az azt mondta: - No, gazember, most közel voltál a tíz halálhoz, mondod-e már,hogy adj'isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: - Nem félek én száz haláltól sem, csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. - Eredj hát száz halálba!- kiáltott nagy haraggal a király, s megparancsolta, hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. El is vitték a darabontok, de mielőtt bevetették volna, arra kérte a juhász őket, menjenek ki egy kicsit, míg ő belenéz a verembe, talán meggondolja magát. A darabontok kimentek, ő pedig felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a szűrét, a tetejébe tette a kalapját, s ki kiáltotta a darabontoknak, hogy nem gondolta meg magát. Bejöttek a darabontok, s be is vetették szerencsésen a szűrt meg a kalapot, s észre sem vették, hogy a juhász ott maradt az egyik szögletben a sötétben. Másnap jött a hopmester a lámpással, hát majd hanyatt esett, mikor meglátta a juhászt.Felvezette a királyhoz, aki már akkor még sokkal mérgesebb volt, de azér mégis megkérdezte: - No, most már száz halálba voltál, mondod-e már, hogy adj'isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: - Nem mondom én addig, amig a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. Látta a király, hogy elpusztítani nem tudja, befogatott a királyi hintóba, maga mellé ültette a juhászt, s elhajtatott az ezüsterdőbe. Ott azt mondta neki: - Látod ezt az ezüsterdőt? Neked adom, ha azt mondod adj'isten egészségemre! De a juhász most is csak azt mondta: - Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt hozzám nem adják feleségül. A király elhajtatott az aranyvárhoz. Ott azt mondta. - Látod ezt az aranyvárat? Neked adom az ezüst erdőt, aranyvárat, csak mond azt adj'isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: - Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Odébb hajtattak a gyémánttóhoz. Ott a király azt mondta: - Látod ezt a gyémánttavat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat, csak mondd azt nekem: adj'isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: - Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Látta már a király, hogy semmiképpen nem boldogul vele, nagyot sóhajtott, s azt mondta: - Isten neki hozzád adom a lányomat, de akkor aztán mondd nekem igazán, hogy adj'isten egészségére! - Mondom én, persze hogy mondom, miért ne, mondanám! A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön aZ egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. De a legjobban örült a szépséges szép királykisasszony, aki annyi királyfit kikosarazott, s aki a csillagszemű juhászt igazán megszerette. Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett,ivott, táncolt. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta,a legjobb ételeket ott főzték. Hát amint a vőfély felhozza a tormás disznófejet, s a király maga elé vette a tálat, hogy mindenkinek a részét kiossza, egyszerre csak nagyot tüsszentett az erős tormától. - Adj'isten egészségére!- káltotta a juhász legelőször,s a király ezen úgy megörült, hogy menten lefordult a székről. Akkor a csillagszemű juhász lett a király. Igen jó király lett belőle, sohasem terhelte a népét azzal, hogy kedvük ellenére jót kívánjanak neki, még is jót kívántak neki minden parancsolat nélkül, mert jó király volt, s igen szerették. Arany László :-)))
- "Az Illés napi vihar felforgatja a kereszteket, elhányja a vontatókat, mindent"
- "Illés napi kereszthányó szél/orkánszél/ - így mondják.
- "Jakab nap veszedelmes: nagy viharokat hoz, dűt, borít, sok kárt csinál."
- "Július a legzivatarosabb hónap".
- "Kaba vidékén úgy mondták: "medvét fogtunk" -, ha nyáron a szérűn a nyomtatók esőt kaptak."
:-)))
Esőfajták:
- perkés /permetező/ eső. - harmateső: kis hajnali csapadék - futó eső - "Futó eső: reggeli vendég hamar el szokott menni" - ezt mondják a reggeli esőre, a harmatesőre is. - felhőszakadás "mintha dézsából öntenék" - sűrű szemmel esik - ködöl az eső - szép csendesen esik - kesereg az idő - záporeső: leginkább délután hérom-négy óra után támad "A zápreső azért nem jó, mert agyonveri a földet, aztán rendesen megrepedezik ez a fekete főd." - csendes eső. "az a hasznos, meleg eső..."
:-)))
Felhőfajták:
- bárányfelleg: "apró, csendes - mintha bárányok volnának" - üres felhő: "Vékony szőke felhő" - a nap átsüti, olyan, mint a lónak a farka. - tornyos felleg: "úgy megyen, abbul nem lesz eső" - nehéz terhes felleg: "sárkányfarok" - esőzsák: "egész feketebarna" színű felhő - viharfelhő: fekete, sötét, haragos felhők..., melyből kevés eső esik, az orkánszerű széllel jön.
Nem is olyan régen, főleg a nagycsaládoknál, a gyerekeket már korán munkára fogták. Nem csak a kistestvérükre kellett vigyázni /...rám is így vigyázott a nővérem... :-) /, de a libákat is rájuk bízták. A libalegelőn nagy gyerek csapat gyűlt össze. Vékony ruhájukban , hogy ne fázzanak, játszottak, fogócskáztak, pörögtek-forogtak, énekeltek...,de csak úgy, hogy közben figyelemmel kísérték a libákat is. A pipék legnagyobb ellenségét, a héját..., így zavarták el:
Héja, héja, lakatos, Látom, lábad ripatos, Míg azt el nem takarod, Addig libát nem kapol. /Heves m. Borsodnádasd/
:-)))
Héja, héja, Vastarajos héja, Ne vidd el a másét, Csak az uraságét. /Debrecen/
:-)))
Üllü-büllü, csaptatóra, Vess szenet a lapítóra. /Krizba, Brassó m., Románia/
:-)))
Ülü, kara héja, Három pipém híjja, Tedd a lábad vastányérba, Vidd a királynénak. /Felsőrákos, Kovászna m., Románia/
Karra, karra, karra, karra héja, Kilenc pipém híja.
Ha nem adod, ha nem adod vissza, Kutyám véred issza..." /Ghymes: Csak a világ végire - Szarka Gyula - Népköltés - Pad alatt/
:-)))
A gyerekek dolga volt a kévébe kötött , keresztbe rakott, learatott búza megőrzése ... Fakereplővel kezükben, azt forgatva, kiabáltak rövid rövid mondókákat, s így zavarták el a kártevőket.
"...amikor a verébfészekből kirepülnek már az első fiókák...Csigák mászkáltak a füveken, nyest hajkurászta az egereket, egy sündisznó is betévedt a kertbe, nagy bánatukra a földigilisztáknak és a rovarokanak...,mit sem törődve a naptár fordulásával, amely szép, piros betűkkel már azt mondta... JÚLIUS..." "...A vágyak zsenge puhasága megkeményedett, és akarattá lett...Cinkeanyó már a második fészekalja tojáson ül, a verébcsemetéknek se szeri, se száma, és esténként megnyitják a verébparlamentet, ahol délután öt órakor pontosan megjelenik a karvaly, és elvisz egy-egy szónokot. A többi szónokot ez nem érdekli, mert marad még elég..." "...a gébicsek békén ültek a kukoricán egész estig, és csak akkor köszöntek el, amikor a patak vizén végigszaladt a piros arcú alkony... A kukorica... erős és nagy volt. Levelei, mint a kard, kemények és élesek voltak..." "...almafa..., mely igazán tele volt gyümölccsel. Az apró, zöld levelek között álmosan nézték a földet..., melyek nem voltak se édesek, sem savanyúak, de még borízűek sem. Egyszerűen szentiváni almák voltak, melyekbe nem rakott cukrot a június..." "...Előttem zab, hátam mögött búza, jobbról szép, csalitos erdő és mélyen alattam széles völgy, melyből elhordták már a petrencéket. Az erdőszélen kinn van még a széna, s az alkonyi erdő hűvös lehelete, az érő búza nyárszaga és a széna száraz, édes illata úgy leng körülöttem..." "...a felhők elindultak keletre, nyugatra, északra, délre. Gomolyogtak, torlódtak, belsejükben villámok dörögtek, és siettek oda, ahol kiszáradt a föld, és lekonyult fejjel esőért imátkoztak a virágok, és esőért sírt a rét..." "...Néha a szél szárnyai végigsuhintanak az erdőn, melyben most már alkonyi árnyak járnak, s ilyenkor az erdő hűse kiárad a vetések közé, ahol elfakult már a búzavirág és gondterhelten bólogatnak már a kalászok. Szárukban lassúbbodik már az élet folyása, és a magok nehezen telnek. De azért egy hét alatt csak megtelnek, s akkor jöhet már a kasza. Szépen lefeküsznek a kalászerdők, mint ahogy ilyenkor elpihentek millió ősök millió éveknek előtte, és az élet megy tovább az érett magok ölében, új csírákban, új kaszák alá..." "...Rengő, ringó, telt kalászú, békebeli nyár..." "...Én még láttam nyomtatást. Süt a nap, a lovak térdig gázolnak a kibontott kévék között, sásolva törik a szalma, száll a nyárszagú por, s a kertek tűnődő csendjéből almák nézik a világot. - Nee, Fecske! Szellő! A lovak nem mennek egy lépssel sem gyorsabban. Nem is biztatás ez, csak szól egyet-egyet az ember, hogy ne legyen olyan egyedül. A rét fölött gólyák szállnak..." /"...Szeretem a magyar tájak ez elmaradhatatlan madarát...Ha látom őket bizalmas közelségben, mindig azt mondom magamban: - Piros lábú, menyecskeszomorító barátom, jól tudod, hogy ősi soron a szívünkbe vettünk..."/ "...a réten kannarózsával öntözik a vásznat, mert ettől fehéredik. Na meg a naptól. A víz - mint a gyöngy - pereg a vásznon, gólyák köröznek a levegőben, lovak a szérűben. A lovak száját néha meg kell húzni, mert a ló nem szeret kőrbe járni. - Nee, fecske! A szérű földje sulykolt agyaggal, s alovak minden lépsére hullik a szem a szérű tányérjára..." "...A szélben ringó vetések helyén tarlott kopárságok hallgatnak, s az ezernyi kalásznép keresztbe rakva alig zizzen, ha a szél búcsúzóra jön esténként, és nincs már kikkel beszélgessen a megsárgult mezők világában. A kereszteken szalakóta leskelődik a bogárnépre, egy-egy ölyv is elbóbiskol rajtuk, amíg csak el nem indúlnak a szérűk felé...,hogy az utódok újra kizsendülhessenek az eljövő időkben."
Június 29.: Péter-Pál napja, ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka.
Szent Péter, a halászok - Szent Pál, a térítő apostol fejedelme volt, életútjuk nagyon hasonlított . Névestéjükön szokás volt, hogy egy rúdra kötött ponttyal a halászok végigjárták a falut, másnap halpaprikással és túrós csuszával vendégelték meg az embereket.
Népi megfigyelések szerint Péter-Pál napján, más területeken Sarlós Boldoasszony napján /július 2./ "megszakad a búza", nem fejlődik tovább, kezdetét veheti az aratás. Régen az aratás kaszával, saróval /kévéző aratás/, nehéz, keserves munkával történt, ez adta a jövő évi kenyerüket. A férfiak vágták, a nők kévébe kötötték a kalászokat, perzselő napban hajlongtak, kinn aludtak a mezőkön, hogy kora hajnalban újra kezdhessék a munkát. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem Sarlós Boldogaszony ünnep másnapján. /"nehézkes"Mária Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatásának ünnepe./ Az arató ünnep szokásai leginkább az aratás kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódtak. A betakarítás sikerességét számos szokás, szertartás segítségével biztosították. Sarlós Boldogasszony napján szedett virágok, fűszernövények, gabonafélék szentnek számítottak, varázserővel bírtak. Ezen a napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat a templom falához támasztották, hogy a pap megáldhassa azokat. A búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, melynek egyben betegség elhárító szerepet tulajdonítottak. Az aratást másnap áhítattal folytatták, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták, mely az életet jelentő új kenyérnek szólt. Az első kéve szemeiből a baromfinak is adtak, hogy jobban gyarapodjon. Egyes területeken az arató az első kévéből a derekára kötött, hogy az a fárasztó, nehéz munka során ne fájjon.
:-)))
Aki legény, jöjjön velem kaszálni, Ne csak mindig a nagy utcán sétálni, Vágok olyan sűrű rendet a réten, Három kislány sem szedi fel a héten.
:-)))
A faluban nicsen legény, csak három, Hát a búzát ki vágja le a nyáron? nagy a búza, ráhajlik a kaszára, Szegény legény sokat izzad utána.
:-)))
Kis kaszám kaszáljál, Öröm a kenyered, Még ha kicsit fel is töri Kaccsod a tenyerem, Télire te adaod Nékem a kenyeret.
:-)))
Mezőről a csűrbe viszik, A csűrben meg kicsépelik, Két kő között megforgatják, Vízzel, sóval megdagasztják, Még a tűznek is kiteszik, Jó annak, ki megéhezik!
:-)))
Mikor kenyér a kezedbe, Mindig én jussak eszedbe. Akkor se egyebekről, Mint az igaz szeretetről. Mag, mag, búzamag, Benne aluszik a nap. Mag, mag, búzamag, Nőjél, nőjél hamarabb!
Ickázás...,ugróiskola..., gyerekkorom egyik legkedvesebb játéka volt, kora tavasztól - késő őszig. Ezt mindennap, saját játékszabályom alapján játszottam, baráti társasággal..., vagy csak úgy...,magam. Az udvarunk árnyékos részén rajzoltam a földre, a szabályos négyzeteket összekötő "iskolát": könnyebb formája a "kémény" - három négyzet egymás fölött, rá /négyzetet felező vonalra/ ...két négyzet egymás mellett, rá... egy négyzet, rá...két négyzet egymás mellett. Nehezebb formája a "háló" - háromszor hármas négyzetrács. :-))) Állandó dobó cserepem volt /kincs/ , ezt minden játék után gondosan elrejtettem, a formát újra karcolással megerősítettem.
Játékszabály:
"Kémény": Alap állás - Első fokozat, az iskola előtt páros lábbal /vonalra lépni nem szabad/. Célba dobás az első négyzetbe, ha vonalra, vagy azon kívül esik a cserepem "megbuktam", társaságban az utánam következő folytatja a játékot...,ha sikerült ügyeskednem, bele találtam a négyzetbe, páros lábbal ugrok az egymás fölé rajzolt három négyzetbe, a kettesbe: terpeszállással,...így tovább, míg az utolsó kettes négyzetben helyben ugrással megfordulok...,vissza..., közben föl kell vennem a cserepet, ha az adott négyzetbe értem. Nem szabad vonalra lépni, vagy valamilyen más formában megtámaszkodni. Ez folytatódik...a célbadobás második négyzetébe...,harmadik..., míg minden négyzetbe pontosan bele dobom a cserepem, és nem lépek vonalra... Második fokozat, az iskola előtt fél lábbal... Harmadik fokozat, az iskola előtt keresztbe tett lábbal...
:-)))
"Háló": Alapjában hasonlít a fönt leírt játékszabályokhoz /célba dobás, nehézségi fokozatok, tiltó szabályok /, csak az ugrálás formájában tér el.
Alap állás - Első fokozat, az iskola előtt páros lábbal /vonalra lépni nem szabad/. Célba dobás a négyzetháló első sorának, középső négyzetébe,ha vonalra, vagy azon kívül esik a cserepem "megbuktam", társaságban az utánam következő folytatja a játékot...Ha, sikerült ügyeskednem, bele találtam a négyzetbe, páros lábbal ugrok a cserepemhez, majd terpeszállásba ugrás a sor két szélső négyzetébe, vissza pároslábra a középsőbe, helyben ugrás fodulással, /arccal a kiinduló állás felé/, cserepet felveszem, ismét terpeszugrás a sor két szélső négyzetébe, vissza páros lábra a középsőbe, majd kiugrás az alapállás helyére. Ez folytatódik...a célbadobás a négyzetháló második sorának, középső négyzetébe..., harmadik sor... Második fokozat, az iskola előtt fél lábbal... Harmadik fokozat, az iskola előtt keresztbe tett lábbal...
Magas szint :-)))
Alapállás az iskola jobb oldala előtt - Első fokozat, az iskola előtt páros lábbal /vonalra lépni nem szabad/. Célba dobás a négyzetháló első sorának jobb szélső négyzetébe. Ha vonalra, vagy azon kívül esik a cserepem "megbuktam", társaságban az utánam következő folytatja a játékot...páros lábbal ugrás kőrbe...minden második négyzetbe...visszaérve, a cserepet felveszem, kiugrás a hálóból. Második fokozat, az iskola előtt fél lábbal... Harmadik fokozat, az iskola előtt keresztbe tett lábbal...
Szent Iván / ősi fényszimbólum / és Keresztelő Szent János / a magyar népdal "virágos" Szent Jánosa / közös ünnepe. Nyári napforduló,az év leghosszabb napja, legrövidebb éjszakája, nyárkezdet. A szentivánéji tűzgyújtás, a hozzá kapcsolódó énekes, mozgásos szertartás még ma is élő népszokás. Örömtűz, a fényt megtartó varázserő...:-))) Régen ezen az éjszakán hatalmas tüzet gyújtottak a kutak környékén, a tűz-füst tisztító erejével űzték el az ártó erőket: sárkányokat, boszorkányokat, rágcsálókat, rovarokat, jégesőt, ködöt....Reménykedtek a jó termésben. A máglyát illatos virágokkal, gyógyfüvekkel /vasfű, fodormenta, bodzafa.../ szórták, mert hittek a tűz-füst gyógyító hatalmában. A tisztító, termékenységfokozó hatást tűzugrással megerősítették, hogy a Nap mindíg olyan magasra "ugorjék", mint ezen a napon. Közben "ugróénekeket", párosító, kiházasító dalokat énekeltek.:-)))
Zoboraljai gyűjtésekből, játék kicsiknek: Színekre
(A gyermekek körben állnak. Középen áll a játékvezető. A kiszámoló szabályai szerint játsszák, szótagolva, minden játékost megérintve.)
Elment macska irodába. Milyen színűt vitt magával? Mondd meg nekem te vagy te!
(akinél befejezte, az mond egy színt, pl.)
- Kéket! - Van-e neked olyanod?
(Akire az utolsó szótag esett, annak kellet magán találni kék színt, ha talált, a játék folytatódott, ha nem, akkor az a játék'os kiesett. Ez is fogyó játék.)
Főleg tavasszal játsszák; igen kedvelt és elterjedt falun és városban egyaránt. Rekeszes formákat karcolnak a földbe vagy rajzolnak krétával az aszfaltra. Ezeken a gyermekek sántikáló mozdulattal, féllábon keresztülugrálnak. A játéknak több változata van, a csiga alakú és körös formáktól, a templomalaprajzú forma változatáig.
"Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is árkai mentén..." Weöres Sándor :-)))
ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR
Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. Weöres Sándor :-)))
A TISZA /részlet/
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyerek anyja kebelére.
A folyó oly simán, oly szelíden, Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék a habjai fodrába'.
Síma tükrén a piros sugárok, /Mint megannyi tündér/ táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése.
...Petőfi Sándor
:-)))
DUNA MELLETT
Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka, rászállott a madárka, vízre-hajló ágára.
Kettőnket, te madárka, csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára, fütyülünk a világra. Weöres Sándor :-)))
NÉPDALOK
Hess páva, hess páva, Császárné pávája, Ha én páva volnék, Jobb reggel felkelnék
Jobb reggel felkelnék, folyóvízre mennék, Szárnyam csattogtatnám, Szép tollam hullatnám.
:-)))
Rózsafa mely magos, Ága elágazott, A tengeren átal hajlandozott, A tengeren átal hajlandozott.
Egyik ága hajlott Fülöp Sándor udvarába. Héjlom te Szent János, Haján fejlylyüő gyöngykoszorú gyöngy.
Másik ága hajlott Bede Rózsa udvarába. Héjlom te Szent János, Haján felylyüő gyöngykoszorú gyöngy.
:-)))
Erre gyere, amerre én. Majd megtudod, hol lakom én. Csipkebokor a házamba, Kivirul a kalapomba.
:-)))
KINYÍLT A RÓZSA
Kinyílt a rózsa, Hajlik az ága. Nincsen, aki leszakassza, Csak úgy hervad rajta.
Egyik ága hajlik Anna vállára, másik ága reá hajlik János vállára.
Sötét az erdő, Hangos a mező. Kit adsz nékem, királyuram, kivel hazamenjek?
Adok én néked, Szerzek én néked Egy szép fiút, egy szép legényt, kinek neve János.
Szeretem én őtet, Ő is engemet. Szép ő maga, szép ruhája, Szép a két orcája.
Fogom a jobb kezét, Kiviszem a kertbe. Tearózsát, tearózsát Tűzök a mellére. Csak a világ végire...: Szarka Gyula - Népköltés
Nagyon öreg ember már nagyapó. Haja, bajusza, szemöldöke fehér, mint a hó, hanem a képe piros, a mozdulata fürge, a járása sebes. Ha kérdezik tőle, hogy ugyan mennyi idős már, akkor azt mondja rá: - Két hetes. Mikor aztán ezen nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik. - Ejnye, ejnye hogy énnekem nem akartok hinni. Pedig sohasem hazudtam életemben. Arra fölteszi a pápaszemet s fölírja krétával az asztalra ezt a számot: 77. - Hát, igaz-e, hogy ez két hetes, gyerekek? Amire a Pista gyerek azt mondja, hogy mégis hetvenhétnek kell azt momdani. Ő úgy tanulta az iskolában. - De már látom, hogy csakugyan tudós lesz belőled-kötődik tovább nagyapó-, hanem azt mégse tudnád megmondani, hogy hívják Dorozsmán a talicskát? Nem hívják azt öcskös, sehogy se, hanem tolják. Hát ilyen tréfás ember nagyapó, mikor ráér. Csakhogy nem igen ér rá. Világ életében mindíg sokdolgú ember volt, most is az. Még nem száradt föl a harmat, mikor már ő tolja a talicskát kifelé a szőlőúton. Hej, nem lehetne azt mondani, hányszor fordul meg egy esztendő alatt a szőlőben az az öreg talicska! Azon szokta kihordani a szőlőbe a szerszámokat, a csöbröket, az eleséget, azon szokta haza hordani a nyári piros almát, a nagyszemű szilvát, a korán érő szagos szőlőt. Vízzel főz, borral ránt a szegény ember s a talicskával kocsikázik, akinek lóra nem telik. Ehol most is csikorog már a talicska a homokon, pedig még csak most ébredt fel a napocska is. Csakhogy most nincs a talicskán se nyitó-kapa, se a csíkos tarisznya. Csak egy nagy kosár van rajta,az is levan takarva, vékony fehér lepedővel. - Ugyan, mi van a talicskán, nagyapó?- kérdezi a veréb, ahogy ott ugrál az út mentén a fűzfabokrok közt. - Kis madár- feleli nagyapó-, csakhogy nincs olyan fülemile a világon, amelyik olyan szépen tudna énekelni, mint ez! - De siet, nagyapó- mondják az emberek, akik szinte kifelé igyekeznek-, mindenkit beér, akit meglát. - De mégis elhagyok mindenkit. - Pedig talicskát is tol, nagyapó. - Inkább a talicska húz engem. - Mit visz a talicskán, nagyapó? - Kincset viszek, jó emberek, kincset. Nem is láttatok még ilyet. - Mi van a talicskán, nagyapó?- csörög a szarka is, ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen. - Vendég, te csacska madár, olyan vendég, amilyen még sose járt a szőlőben. Gyere ki, nézd meg, ha szépet akarsz látni. - Mi van a talicskán, nagyapó?- zümmög a méhecske a nagyapó feje körül. - Piros rózsabimbó, fehér liliomszál. A méhecskének se kellett több. Odarepült döngicsélve a kosár fölé: már csak megnézi azt a piros rózsabimbót, fehér liliomszálat. - Hess, hess, méhecske- kiáltott nagyapó-, ez a virág nem a te számodra termett. Ahogy beértek a nagyfás-közbe, nagyapó letette a talicskát addig, míg rágyújtotta pipájára. Úgy füstölt a pipa, hogy a méhecske arra se mert többet repülni. - No, most már úgy megyünk, mint a gőzös- mondta nagyapó-, sebesen és füstölve. Csak egy szempillanatig tartott a pipára gyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette egy kicsit a lepedő szélét, s a pirosszárnyú pille bekukucskált alá. Nem mondta, hogy mit látott a kosárban, de valami nagyon szépet láthatott, mert táncolni kezdett örömében. Nem is maradt el a kosár mellől többet, míg ki nem értek a szőlőbe. De mire kiértek, akkorára kint volt ám a veréb is. Ott csipogott a lugaskarón: - Lássuk hát azt a szépen szóló madarat! A méhecske is ott döngicsélt a fodormenták közt: - Hát hol az a piros rózsabimbó, fehérliliomszál? De még a szarka is ott csörgött az eperfa hegyiben: - Gyere ki a kosárból, te híres vendég! A lepedő elkezdett mozogni, s megszólalt alóla valaki: - Vegyél ki, nagyapó! A veréb odaröppent a kosár szélére: - Még ilyen szép csicsergést csakugyan nem hallottam. Nagyapó lekapta a kosárról a lepedőt, hát egy kislány volt alatta, fehér, mint a liliom, piros, mint a rózsa. - Jaj, de csudaszép virágszál!- zümmögött a méhike. Akkorára odaérkeztek az emberek is, akiket nagyapó elhagyott az úton. Benéztek ők is: mi volt a talicskán, s mosolyogva mondták egymásnak: - Hiszen ez Panka, a nagyapó unokája. Legnagyobb kincse nagyapónak a kerek világon.
Hempergek a tengeren, lebegek a fellegen, hegycsúcsokon ragyogok. Tudod-e már ki vagyok? Lenyugszom és fölkelek. Én hozom a meleget. Bőröd tőlem fekete. Ki vagyok már tudod-e?
Engem mindenki szeret. Látom, kész a felelet, minden gyerek tudja már: én vagyok a napsugár. Jancsik Pál :-)))
SÉTÁLNI MEGY PANKA
Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe, Dalogatva ballag, egyes-egymagába - virágtestvérkéi vigyázzatok rája! Simulj, puha pázsit, lába alá lágyan, fütyülj, neki szépet, te rigó a nádban!
Légy a legyezője, te lapu levele! fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele! búzavirág-szeme mosolyog reátok. nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be, bújj a lába elül, szúrós királydinnye!
Ha a dűlőúton szegényke kifáradt, szagos fodormenta, te vess neki ágyat! Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel, szelíd széki fűvek, csillagfejetekkel! S őre a mezőnek, szép jegenyefanyárfa, te vigyázz reája, csöndes legyen álma! Móra Ferenc :-)))
DÉLI FELHŐK
Domb tövén, hol nyúl szalad s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja:
Elől úszik , Mog király, kétágú az orra, feje fölött koronája mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond szélesen nevetve- nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik egy kopasztott kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya.
És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten. Weöres Sándor :-)))
OLYAN FEHÉR
A bodza nézd milyen fehér Mint a karéj vajaskenyér Meg mint a csipke, hajdanán Ilyet horgolt az én anyám. Olyan fehér, olyan fehér Olyan szelíd fehér tenyér reá borítom arcomat Emlékszik majd, megsimogat. Szép Ernő :-)))
A GÖNCÖL SZEKERÉN
Az ott fenn a Göncölszekér, a kereke ezüstfehér, csillagokból van a rúdja, nincsen lova ami húzza.
Itt a Pejkó, itt a Ráró, a két tüzes, gyors hintaló, befogom a Göncöl elé, úgy vágtatunk hazafelé.
A Tejúton véges - végig csillagpor száll föl az égig, jó nagyokat kurjongatok, ostorommal pattogtatok. Jancsik Pál :-)))
- A reggeli mennydörgés esőt hoz vagy szelet. - Ha délben mennydörög, záporesőt várj. - Hogyha Medárd pityereg, Negyven napig csepereg. - Ha Medárdon esett, a fű szépen kihajt, a szőlő is bőven terem, de a bor gyönge lesz. - Szent Antal a gombát veti, ha napján az eső esik. - "Péter - Pál aratáskor elöl jár." - "Péter- Pálra búza érik, Eljutunk az újkenyérig." - János napja előtt kérjünk esőt, utána már kéretlenül is jön.
Tartós, szép idő lesz:
- "a disznó sokáig heverész a sárban" - "a magasan repülő fecskék szép időt jelentenek" - "ha még késő este is szól a kakukk" - "ha hangosan és sokáig kuruttyolnak a békák"
Esőt jelez:
- "Ha gyorsabban legelnek az állatok a legelőn" - Ha a lúd nagy lármával fürdik - Ha a szamár ordít - Ha fürödnek a madarak/verebek/ a porban - Ha fecske alant jár - Kakas este korán szól - Ha feltűnően sokat turbékolnak a gerlicék
"...A vándormadarak megjöttek, a fészkekben már parázslik az új élet, a virágok már kinyíltak, a vetések szépek, a patakok folydogálnak a régi mederben, a szél útja, a felhők járása, az ég és a csillagok: minden a régi..." "...Az akác már virágzott, a gerlék kurrogtak, s a kakukkok kérdezetlenül is száz évet jósoltak boldog - boldogtalannak. A domboldalakon vastag, édes volt a fű, és a pintyek dala alig tudott utat törni a sokféle virág bódult illatában..." "...A patak vize csobogva ment saját nyomában, s a napsugárban mámoros szitakötők járták a táncot. A rétek selyme suhogva hajladozott..., és a méhek döngése úgy szólt, mintha a föld orgonája szólt volna titokzatos, meleg mélységekben..." "...a fákon a virágok helyén zöld golyócskák születtek - kiből alma lesz, kiből cseresznye, estleg körte - ,a rozsok kihányták ezüstös fejüket, és tengerként hullámzottak a suttogó szélben. A természet tudta, hogy öregszik a tavasz. Elkésni nem szabad, mert egyszerre itt a nyár..." "...Aztán egyszerre nyári forróság szakadt a világra. A nap megmutatta ragyogó arcát, és időtlen tüzének parazsát meghordozta a föld felett..." "...Fényesebb a napsugár, mélyebb az árnyék és a rozstáblák suttogva ringatják a szőkülő kalászokat. Hányja már fejét a búza is,..." "...már a nyár tartja kötényében, a kalászoknak férfias bajuszuk nőtt, és nem félnek már a kaszától, mert polyvatenyerükben húszszorosan megérett már jövendő életük..." "...s a hajnalban ballagó nyúl csak a zabból látszik ki meg az árpából. A rozs már akkora, hogy abban a szarvas is elfekhetik, nemhogy az őz. A legelőkön elvirágzott a galagonya és a nádasok felmelegedő vizében apró vadkacsafiak lesik a bogárnépet. Felettük csattog a nádirigó, hajlik a nád, és ha árnyék úszik el felettük, csobbanva buknak le a hínáros vízben, ahova nem ér el a héja karma. Érnek a vetések, nőnek a fiókák és a rétek ezerszínű virágai táncra hajlanak a szélben, mely szerelmes virágport hord a levegőben..." "...Ekkor már melegek voltak az éjszakák, illatokban dúsak és élettel teljesek..." "...Híre - pora sincs... a sok esőnek...Beitta a föld, elhordták a szelek, és felszívta a szivárvány...Pedig most kellene...aztán megjött az eső...Szörnyű zenebona előzte meg. Nem csoda, a levegő szinte reszketett a villamosságtól, és az égi erők mély hördülésekkel gurguláztak a felhők hátán. A kivilágítás félelmetesen szép volt, és egy megfelelően kiteremtettézett reccsenés után...kilyukasztotta a fellegek esernyőjét, mert zuhogva megeredt az eső..." "...A tavalyi avar alatt a rothadás őrölte azt, ami volt, nedvesség olvasztotta azt, ami lesz, és esők mosták a földbe a növények élelmét. A gyökerek aztán felszívták, és nyomták akár húszméteres magasságba is a folyékony táplálékot..." "...Komolyak és sötétek lettek az erdők...Magukhoz ölelték a fészkeket, vackokat, és minden lépésre titkos zugok épültek, ahová belátni nem lehet..." "...Később, nagyon halkan, megzendül az erdő. A mezőről beszalad a búzamezők, alélt szénarendek, suttogó kukoricák, útmenti virágok kavargó illata. Lassú szélben suttognak a fák, valahol hazafelé dohog egy gép, utána öregesen kattog egy szekér, és amikor a feketerigó is befejezte álmos furulyázását, a völgyekből elindul az Éjszaka jámbor szállásmestere, az álom ágyazója, a csillagszemű Est..." "...a madarak...jól aludtak, mert a fiókák ettek, a kis szülők pedig repültek, kutattak, dolgoztak, és az utolsó forduló után csak annyi erejük volt, hogy fejüket a szárnyuk alá dugják..." "...szívesen megsimogattam volna. De nem lehetett...Erre a gondolatra úgy éreztem, mintha valaki szelíden eltolt volna a fészektől. Valószínű a Nyár éltető, ölelő karú asszonya volt, akinek a szeme a nap, teje a harmat, ágya a puha föld, és akit ebben a hónapban úgy hívnak, hogy Június."
Fekete István - novella részletek
:-))) Ezer hold erdő: ezerszer tízezer búvóhely..."
Pünkösdi szokás szerint, az ünnepet megelőző napokban a falubeli lányok egy szép kislányt választottak pünkösdi királynőnek. A pünkösdi királynéjárásnak termékenység varázsló, köszöntő és adomány gyűjtő szerepe volt. Fehér ruhában, fejükön rózsakoszorúval házról házra jártak, megkérdezték szabad-e pünkösdölni, ha igen …,együtt énekeltek, mondókáztak. A kis királynő feje fölé selyem kendőt tartottak / sátor /, aki néma szereplője volt a játéknak. Közben mozdulatlanul álltak, vagy lassan körbe járták a királynőt, s kosarából rózsaszirmokat hintettek szét.
:-)))
Kék ruhája, sárga selyem rojtja, Azt üzente Róza néném Piros pünkösd napján, Koszorúkat fonjunk!
:-)))
Szálljon erre a házra az Isten áldása, mint pünkösdi harmat a piros rózsára!
Bor, búza és gyümölcs legyen földeinknek, mint fáradt testünknek megvigasztalója!
:-)))
Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk király kisasszonykát. Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja, Holnap lészen, holnap lészen a második napja.
:-)))
Én kicsike vagyok, Nagyot nem szólhatok, Mégis az Istennek Dicséretöt mondok.
Gyönge vessző vagyok, Mindönfelé hajlok, Szüleim kertjébe Most nyílni akarok.
Nem anyátú lőttem, Rózsafán termöttem, Piros pünkösd napján Hajnalban születtem.
Kelj föl Úristennek Választott seregje, Mert mögtetszöttél mán Egek fenyőssége.
Fényös tiszta tükör A Jézusnak neve, Egy szép liliomnak Zöldelő mezeje.
:-)))
Jácintus, Jácintus, tarka tulipanus Hintsetek virágot az Isten fiának Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján, hajnalban születtem. Öregembereknek csutora barackot, Öregasszonyoknak kemence kalácsot, Ifjú legényeknek szegfűbokrétájuk, Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…
“Ekkora legyen a kendtek kendere!”… felemelik a kiskirálynét. /kender növekedése/
A köszöntésért tojást, szalonnát,… vagy más adományt kaptak.
Alap helyzet: Menet irányú kör, guggolás, csípőre tett kéz.
PAD ALATT
Egy, kettő, három, négy,
Pad alatt, pad alatt, pad alatt, pad alatt van egy ház, Menetirány, fölállnak, körbe járás..., karok magastartásban, tenyerek egymás felé néznek,zárt újjak összeérnek./ház/... Abban lakik a patás, abban lakik a patás. Menetirányú körbe járás, mellső középtartás, kissé hajlított karok előre, tenyerek lefelé néznek, zárt - hajlított újjakkal váltakozó föl -le mozgatás /patás/...
Kértem tőle, kértem tőle,kértem tőle szalonnát, Menetirányú körbe járás, karok magastartásban, újjak mozgatása./szalonna/... Azt mondta, hogy pofon vág, azt mondta,hogy pofon vág. Menetirányú körbe járás, karok magastartásban, páros karlendítés jobbra - balra...
Ha pofon vág, ha pofon vág, meghalok, Elvisznek az angyalok, elvisznek az angyalok. Guggolás, karok oldalsó tartásban nyújtva, föl - le mozgatás./szárny/...
Zenei betét Páralakítás váll és derék fogással. Forgás, zenei betét felét követően, irányváltoztatás...
Karra, karra, karra, karra héja, Menetirányú körbe járás, karok mellső középtartásban, kissé hajlított karok előre, tenyerek lefelé néznek, nyitott - hajlított újakkal föl -le mozgatás/karom/... Kilenc pipém híja, kilenc pipém híja.
Ha nem adod, ha nem adod vissza, Menetirányú körbe járás, karok mellső középtartásban, karok előre nyújtva, tenyerek lefelé néznek,újjak:markoló mozdulat - vissza testhez közelítve, ritmusosan váltakozva... Kutyám véred issza, kutyám véred issza.
Zenei betét Páralakítás váll és derékfogással.Forgás...
Egyedem, begyedem tengertánc, Köralakítás, magasra tartott kézfogás, testfordítás kissé menetirány, magas térdemeléssel egyenletes kőrbe járás... Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet, Csak egy darab kenyeret.
Ekedem, bekedem bakkecske, Három lábú menyecske, Fölmászott a toronyba, Megkérdezte, hány óra.
Féltizenhatra, te vagy az a mafla! Járás megáll,arccal kör középpontja felé fordulva, bal kéz csípőn, jobb kéz: nyújtott kar,mutató újjal szabadon választott társra mutat ritmusos karlendítéssel... Féltizenhatra, te vagy az a mafla!
Lementem én, lementem a pincébe Menetirányú körbe járás, előre hajlított törzzsel, karok test előtt: le -föl,újjakkal csipkedő mozdulatok... Vajat csipegetni, vajat csipegetni.
Utánam jött, utánam jött apám, anyám Menetirányú körbe járás, karok magastartásban, fej fölött egyenletes ritmusban taps... Hátba veregetni, hátba veregetni.
Zenei betét Páralakítás váll és derékfogással.Forgás...
Egyedem, begyedem tengertánc, Köralakítás, magasra tartott kézfogás, testfordítás kissé menetirány, magas térdemeléssel egyenletes kőrbe járás...
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet, Csak egy darab kenyeret.
Ekedem, bekedem bakkecske, Három lábú menyecske, Fölmászott a toronyba, Megkérdezte, hány óra.
Féltizenhatra, te vagy az a mafla! Járás megáll,arccal kör középpontja felé fordulva, bal kéz csípőn, jobb kéz: nyújtott kar,mutató újjal szabadon választott társra mutat ritmusos karlendítéssel...
Féltizenhatra, te vagy az a mafla!
Egy, kettő, három, négy, Menetirányú körbe járás,egyenletes ritmustapsolással... Te vén asszony hová mész? Nem megyek én messzire, Csak a világ végire.
Ott se leszek, ott se leszek sokáig, Csak tizenkét óráig, csak tizenkét óráig.
Zenei betét Páralakítás váll és derékfogással.Forgás...
Egyedem, begyedem tengertánc, Köralakítás, magasra tartott kézfogás, testfordítás kissé menetirány, magas térdemeléssel egyenletes kőrbe járás...
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet, Csak egy darab kenyeret.
Ekedem, bekedem bakkecske, Három lábú menyecske, Fölmászott a toronyba, Megkérdezte, hány óra.
Féltizenhatra, te vagy az a mafla! Járás megáll,arccal kör középpontja felé fordulva, bal kéz csípőn, jobb kéz: nyújtott kar,mutató újjal szabadon választott társra mutat ritmusos karlendítéssel... Fél tizenhatra, te vagy az a mafla! Féltizenhatra, te vagy az a mafla! Fél tizenhatra, te vagy az a mafla!
"Pünkösdi királyság, nem nagy uraság!" "Rövid, mint a pünkösdi királyság!"
A "pünkösdi királyság" ma is az értéktelen, múló hatalmat jelképezi. A középkorban a legények között szokássá vált,hogy valamilyen ügyesség játékkal, lóversennyel, bikahajsszal, bothúrozással, kakaslövéssel/kakasütés/, gúnárnyakszakítással,kötélhúzással..., meghatározott időre, uralkodó vezetőt választottak. A lótenyésztő rokonnépek a mai napig is ismernek, főleg lóversennyel összekötött tavaszi legényünnepeket. A lóversenyben győztest és lovát virágokkal borították, őt nevezték pünkösdi királynak.Kiváltságos helyzetében, uralkodása időszakában, minden lakodalomba hivatalos volt, a kocsmába ingyen ehetett, ihatott, apró vétségeit nem büntették. A pünkösdi királyválsztást gyerekek is játszották, gallyakat dugdostak a földbe, két fiút befogtak lónak, gallyak körül hajtották, miközben énekeltek.
:-)))
"András pajtás, bokrétás, Jól megfogd a lovad száját, Ne tapossa, ne tapossa, A pünkösdirózsát."
"Cserebogár,mikor lesz nyár? Pünkösd táján, vasárnapján, Mikor a fák virágoznak, Vénasszonyok tollászkodnak."
A húsvéti ünnepkör lezárása Pünkösd ünnepe.Időpontja minden évben változó,mivel húsvétot követő ötvenedik napon/7.vasárnap/ kezdődik.Egyben a természet megújulásának,a tavasz köszöntésének ideje. A keresztény egyház születésnapját, az első keresztény gyülekezetek megalakulását is ekkor ünnepeljük. Jelképei a zöld ág és rózsa. Ezt az időszakot különféle népszokások kísérik,de számos már csak elnevezésében kötődik az ünnephez/pünkösdi királyválasztás/. Egyes vidékeken nem május elsején állítottak május fát,hanem pünkösdkor.Csallóközben nagy magas rúdra kocsikereket szereltek,ezt díszítették szalagokkal,boros üvegekkel. Más területeken,ahol május elsején volt szokás május fát állítani,pünkösdkor bontották vagy döntötték le.
:-)))
"Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, Minden egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele, Neked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak. Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak." Balassi Bálint :-)))
ERDŐBEN
Sötét zöld sátoros Erdőben járok Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, Itt lenn döngicsélnek. Petőfi Sándor :-)))
PIROS PÜNKÖSD NAPJÁN
Nyílik már, nyílik már a pünkösdi rózsa, Eredj lányom, gyöngyvirágom, szakassz egyet róla! Tűzd a kalapomba! Nem illik a virág nagyapó kalapján! Illik bizony, gyöngyvirágom, piros pünkösd napján. Benedek Elek :-)))
Sok bort hoz a három ác, Ha felhőt egyiken sem látsz.
- Orbán napi hideg, szőlő termést vihet!
- Napkeleti szelek mind szárítanak, Napnyugatiak nedvesítenek, A déli szél meleg esőt hoz.
- Ha a hajnal felleges, napközben eső várható.
- A méhek, ha sűrűn kitelepszenek a kaptár szájára, jó időt éreznek.
- A márciusi por és májusi eső aranyat ér.
:-)))
LÉGBŐL ÉPÜLT PALOTA
Volt háza a Télnek. Volt háza a Nyárnak. A Tél egy erdőmélyi, időbarnította vastag gerendákból ácsolt faházban lakott, a Nyár egy nagy kert kellős közepén álló, vadrózsákkal befuttatott, sok tornácos, kecses nyáriakban, az Ősz egy szérűskerteken túli csőszkunyhóban, csupán a Tavasznak nem volt se háza, se kunyhója. Egyszer egy virágzó aranyeső-bokorban lakott, másszor egy labdarózsa-bokorban, vagy egyszerűen beérte a csillagos éggel, esetleg egy zsengén bomladozó páfránylevéllel. Csóválta a fejét a Tél. Csóválta a fejét a nyár. Nincs ez így rendjén, gondolta mind a kettő, szégyen az olyan testvér, aki időtlen idők óta teng-leng a világban! S ha már rest arra, hogy maga építsen tetőt a feje fölé, hát építtessen magának! Elvégre ennyi idő alatt már csak összekuporgathatott egy házrávalót! Üzentek a Tavasznak a széllel, a szálló madárral, üzentek a szemerkélő esővel, a zuhogó záporral: üzentek fűvel és fával, mindhiába. A tavasz fittyet hányt a sok üzenetre, és esze ágában sem volt, hogy házat építsen. Egyszer aztán megmérgedt a Tél, felkerekedett és elindult, hogy megkeresse. Nosza, egyszeriben meghidegedtek a szelek: fagyot leheltek az éjszakák: dérrel jött a hajnal, didergett a fű, reszketett az ág. Hófelhők takarták el a földre csodálkozó napot, és hullani kezdett a hó. A virágzó gyümölcsfák megroppantak a hó terhe alatt: az emberek hólapátolás közben sóhajtoztak és sopánkodtak, hiszen tudták gyümölcs nélkül maradnak! A Tél mitsem törődött ezzel, óriási léptekkel lábalt hegyen-völgyön át. Átlépve a falvakat, a városokat, a füstölgő kéményeket, a hócicomás tornyokat, s rohant nagy vágtában. gyerekek a kályhák és a fűtőtestek mellé bújtak: a falusi macskák a kemence padkán melegedtek, s még a legedzettebb kutyák is csak rövid időre dugták ki az orrukat a farkasordító hidegre fordult kinti világba. Ment a Tél, ment haragosan, dérrel-dúrral, zordonan. Kereste a Tavaszt itt, kereste ott, hiába. Sorra járta az aranyeső-bokrokat, a labdarózsa-bokrokat, de a Tavaszt nem találta. Nézelődött erre, nézelődött arra, nézelődött a csillagos ég alatt, mindhiába. Kereste a hófedte páfránylevelek alatt, ott se találta. Haragjából hóvihar lett, tomboló nagy hóförgeteg, vad hófúvás. Szél süvített, erdő zúgott, miközben hiába kutatott át minden zeget-zugot. Aztán a legváratlanabbul megpillantotta a húgát: egy jégcsapos eresz aljába tapasztort fecskefészekből hajolt ki a Tavasz. -Ejnye, mi dolog ez bátyámuram, így betörni a birodalmamba? Hóval-faggyal, zord idővel, minden munkám tönkre zúzva!- dorongolta le a Tavasz a Telet és lehordta a sárga földig. - Alig ért hozzám az első fecskepár, a fárasztó nagy utazástól elgyötörve, elcsigázva, most itt ápolom őket a jeges fészekben. Itt bújnak megmeredve, a leheletemmel próbálom ébresztgetni őket! Hogy a többi kárról ne is szóljak! Virág, termés, minden elfagy! Ám a türelmem is elfogy! Menjen, bátyám, tüstént haza, itt énnálam semmi dolga! Hordja el gyorsan a havát! Kösse batyujába szelét-fagyát! Megijedt a Tél, behúzta a nyakát és se szó, se beszéd, dolgavégezetlen hazaiszkolt. Csak odahaza, edőmélyi faházában jutott az eszébe, hogy az okozott nagy kárért még csak bocsánatot se kért. - Hiába, tuskó az én bátyám, -mondta Nyár, amikor a pacsirták mindezt elújságolták néki. - Nekem kellett volna a húgom fejével beszélnem! Be balga is voltam, hogy nem én mentem el hozzá a bátyám helyett! De jobb későn, mint soha- jutott eszébe a régi közmondás, s azzal máris kihussant sok tornácos, szellős nyárlakából és elindult húgához, a Tavaszhoz. - Majd én szép szóval elérem, hogy házat építsen- mondogatta útközben, s ettől tűzbe is jött. - Ó, micsoda bolond időjárás- panaszkodtak az emberek-, aranyat érő májusi eső helyett perzselő hőség záporoz az égből! Kiég a vetés, kiég a legelő, apadnak a folyók, felrepedezik a föld, szomjúhoznak az állatok! A Tavasz épp egy nyíló labdarózsa-bokorban bérelt szállást. De milyen volt az a bokor! Vörösbarnára perzselte a Nyár a fehér labdarózsákat, égettbarnára a zöld leveleket. - Azért jöttem hozzád, édes húgom- toppan a Tavasz elébe a Nyár-, hogy szót értsünk egymással: lásd be, házat kell építened, mert ugyebár mégsem járja, hogy bokor legyen a húgom szállása! A Világ mindnégyűnket megszól érette! Ha tűzbe jött a nővér, tűzbe jött a húga is. Nem csoda, hisz ez a látogatás is majd annyi kárt okozott néki, akár a Télé, ha ugyan nem többet! Zúdított is annyi szemrehányást a Nyár fejére, ami ha esővé vált volna, száz nyári zápornál is több lehetett volna. -…más a gondom, más a dolgom- mondta végül-, én hozom a kikeletet, én ébresztem fel az alvó természetet! A házépítést másnak hagyom! Megsértődött a Nyár és lángot lövellő tekintettel, köszönés nélkül faképnél hagyta húgát. Ezt viszont a Tavasz vette zokon, s ezért, amint letelt a szolgálata, ő kerekedett fel látogatásra. Tél bátyám zord és jégszívű, Nyár nővérem hamar tűzbe jön és lángoló haragra lobban, s ráadásul mindketten örömest ütik orrukat a más dolgába, gondolta a Tavasz magában, ám szerencsémre Ősz bátyám szelíd, s ha kiöntöm néki a szívem, megvigasztal. Tavasztól őszig nagy az idő, hosszú az út. Mire odaért a Tavasz, már zárva találta a csőszkunyhót. Addigra elvégezte a dolgát az Ősz: tarkára festette az erdőt s kerti lombokat, sárgára a füvet, a rétet, a mezőt, s az őszi szelekkel világgá fújta a száraz leveleket. Az Ősz tehát bezárkózott és pihenni tért. A Tavasz megzörgette ajtaját. Kunyhója egy hasadékán kitekintett az Ősz és elámult. Elámult, mert a kopár ágakon kipattantak a rügyek, a rét zöldellővé vált, a kertekben nyílni kezdtek a virágok és az erdőkben ibolyát és gyöngyvirágot szedtek a kirándulók. Tavaszi fényben fürdött a világ és a balzsamos légben mind visszafordultak az ezüst ökörnyálakon útra kelt pókok. A kasokból kirajzottak a méhek és mézgyűjtő útra indultak: a fészkekbe tojást raktak a tojók s vizes réteken feltűnt egy-egy rég vándorútra kelt gólyacsalád: lebegve szálló lepkék kergették egymást, s az utcákon ingujjban sétáltak az emberek. Csak az öregek csóválták a fejüket, mondván, rossz vége lesz ennek. - jaj, meglátogatott a Tavasz húgom- sóhajtotta az Ősz, és kilépett a csőszkunyhóból. Kilépett egyenest a virágzó tavaszba, s ettől annyira megszomorodott, hogy szólnia sem kellett. Látta most már a húga, bajt hozott a bátyja nyakára! Olyan bajt s akkorát, amekkorát az ő nyakára hozott másik bátyja, a Tél és nővére, a Nyár: tönkretette a munkáját! Így aztán elő se hozakodott panaszával, csak rámosolygott, csak megcsókolta és búcsút intve tova libbent. Tovalibbent sietve és meg sem állt az első rózsalugasig. Ott gondolkodott egy sort. Azon gondolkodott, hogy mégis házat épít magának. Igen ám, de milyet? Törte a fejét, gondolkodott, s midmáig ezen gondolkodna, ha meg nem szólítja egy lugasba röppent fülemüle. A fülemülék nem beszélnek, dalban mondják el a mondandójukat. -Ó, Tavasz, szépséges tündér- dalolta a fülemüle-, sose törd házon a fejed, házban sose lehet helyed! Tündérek nem házban laknak: légből épült palotában! Légből-fényből, napsugárból, holdfényből és csillagfényből épüljön palotád! Dísze, éke, cirádája madárfütty és madárdal! Ez az,ami hozzád illik, s nem a ködből rakott fal! - Igazad van, fülemüle- mondta örvendezve a Tavasz-, eddig is ott laktam: légből épült palotámban, vagy egy virágos bokorszobában, avagy a csillagos ég alatt, csak épp arra nem gondoltam, hogy azért érzem jól magam a palotámban, kicsi bokor-szobácskámban, mert tündér vagyok. Biz, erről megfeledkeztem… Kacagott a Tavasz, kacagva hazaszállt, dalolt a fülemüle, dalolva vele szállt. Azóta is együtt laknak a légből épült palotában. Nem érti ezt a Tél. Nem érti ezt a Nyár. Csak a fejüket csóválják. De hogyan is érthetnék, hogy a négy testvérből egy tündérnek született? Így aztán olykor-olykor fel-felkerekednek, hogy észre térítsék bolondosnak tartott húgukat. De hiába állítanak be a légből épült palotába, tündér húguk nem hallgat rájuk, így látogatásaikkal csak az időjárást bolondítják meg, az emberek kárára s bosszúságára, virágok, madarak, nagy riadalmára. Talán egyszer egy madár télnek-nyárnak elcsicsergi a mesém, s akkor végre megértik, miért nem hajlik szavukra Tavasz húguk, s akkor többé nem lesz áprilisi hő és májusi hó, májusi fagy… Tordon Ákos :-)))
Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?
“…Aztán amikor kilobban az égi fény, fehér virágba borultan áll a vén cseresznyefa, de ezen a napon fiatalnak érzi magát, mert koronájában milliónyi méhecske halk zümmögése szól, mint az orgona. És ezt a lágy búgást viszi a hajnali szél végig az erdők fölött, aztán megszólal ő maga is az erdők, a mezők, … a föld és a madarak nyelvén, és csak ennyit mond: - Május…!…a rétre sárga csillagokat rakott a gyermekláncfű … …a meleg levegő reszketve hintáztatta egy kolomp kondulásait, mert az anyajuhok kihozták már fehér bárányaikat, és egy legényke fütyörészve támaszkodott hosszú juhász botjára. Mellette ült kutyája, és hallgatta… …Csupa fény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatózni………A patakok mellett sárgulni kezdett a gólyahír, az erdők napsütötte tisztásain a kankalin, amire szükség is volt, mert az érkező vándormadarak még azt hihették volna: valamilyen idegen országba tévedtek, ahol nem bont a tavasz virágot. De így hazatalált mind. A fecskék az ismerős eresz alá, a gólyák a régi kéményre, a zöld kánya az öreg odúba, a többi pedig azokra a fákra, amelyeken ők is születtek valamikor. És a fák is tudták mi a rend…ágaikat megfürdették a napsugárban, a tavaszi esőben, és …zöldbe borult az erdő, hogy el legyen rejtve minden fészek…akkor kezdett szólni a kakukk…utolsónak megérkezett a sárgarigó is, hogy vidám flótájával dalolva köszöntse a hajnalt és a napsugaras erdőket…”huncut a bíró”… …lehullott a barackfák virága, ám borsószemnyi kis barackok kapaszkodtak a virágok helyén, … …a búza most már felemeli leveleit, és szárba indul, siet a nap felé. Elrejti a pacsirta fészkét, susogni kezd, lágyan hullámzik, és az örök anyaság ringatásával dajkálja a kalászokat… …Az erdő sóhaja Vándor, ki erre elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet.! Én vagyok a tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel, amelyből csónakodat építed. Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, hallgasd meg a kérésemet: -Ne bánts!…” Fekete István - novella részletek :-)))
Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel, mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe! Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, Jóságodat felsorolni kevés lenne ez nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, És hogy az én jó anyámat felnevelted nékem. Donászy Magda :-)))
