Ez a topik legyen a társalgási fóruma azoknak, akiknek modellvasútak építésével, barkácsolásával kapcsolatos kérdései vannak, ilyen kérdésre választ tudnak adni illetve ilyen tevékenységnek a folyamatát, majd eredményeit kívánják bemutatni. Ide tartozik a terepasztal készítés minden része, a famunkától az utolsó részletek megvalósításáig. Ide tartozik a modellvasúti vontató- és vontatott járművek készítése és festése, gyári modellek "szuperelése", öregbítése. Ide tartozik a terepasztal tereptárgyainak, épületeinek, vasútforgalmi- és egyéb berendezéseinek a saját készítése, illetve a terepasztalon való elhelyezése. Ide tartozik a terepasztal villamos berendezéseinek a szerelése. Ide tartoznak az ilyen fajta munkához szükséges anyagok, szerszámok beszerzésével kapcsolatos kérdések, valamint a szakirodalom ismertetése, ilyen témájú honlapok újdonságainak bemutatása. Szándékaink szerint nem tartoznak ide a gyári modellek vásárlásával, gyűjtésével, minôségével és bemutatásával kapcsolatos kérdések. Nem téma a digitális vasútmodellezés sem, még saját építés szintjén sem, hiszen annak van jól működô saját fóruma.
Köszönöm az infókat. Szóval, abból van, mint a joghurtos pohár. Ettől féltem, kényszerből használom a pillanatragasztót, de nem jók a tapasztalatok. A folyékony van, hogy mindenhova kerül/ragad, csak oda, ahova kellene nem, szinte idő sincs beállítani, ha meg már megkötött gyakran érintésre el is pattan, a zselés meg lassabban köt, mint a makettragasztó, ha megköt egyáltalán.
Következő alkalommal már dobhatom ki, mert beszáradt a saját tubusába, ha állítva tárolom, akkor valamivel tovább tart.
De, ha a makettragasztó nem fogja, akkor a makett, Revell tömítő sem fogja, mivel, azt is PS-re fejlesztik. Ha jól tudom egy picit a glettnek is meg kellene kapni a felületet, különben lepattan később.
És itt a következő gond, akkor gondolom a makettfestéket is érintésre ledobja magáról (a joghurtos pohár pl. simán, azt ipari módszerrel festik).
Azt írja a nitrohigító oldja (mit nem), az a PS-t is megeszi, nem tudom van-e nitro ragasztó, pláne nitrotömítő... Meg nitro festékkel nekimenni, úgy fog kinézni, mint az ólajtó. Vagy makettfestékbe teszek nitrót,
annak meg lehet, hogy szétesik a szerkezete, vagy később lefoszlik. Acetont is említ.
Találtam ragasztót is, de, azzal nem a PU-t ragasztják, hanem fát, padlólapot, meg teherautót (ha összetörik a nyerges a hídpilléren, meg lehet vele patkolni, mint a bicikli belsőt):
Van egyébként, aki konkrétan dolgozott ilyen Karpathia kasznival?
OFF:
A hajtások zsirzásáról jó lenne valami cikk, vagy YT videó. A sínpucolásról már találtam, de erről semmi használhatót. Maga a folyamat érdekel, az a fajta tanács kevésbé, hogy "rákened a dögzsírt, oszt' látod, hogy faxa", amilyeneket eddig kaptam.
A hűtővel csínján. Ha már kevesebb ragasztó van a tubusban, azaz a tubus térfogatának jelentős része levegő, akkor a hűtőben tartással - pontosabban a ki-berakosgatással - jelentősen le lehet rövidíteni a ragasztó élettartamát, mert minden egyes ilyen manőverkor pára fog kicsapódni a fém tubus belső felületén, amitől hamar elöregszik a ragasztó, elveszíti minden előnyös tulajdonságát, ahogy írtad. Egyelőre nem tűnik felesleges beruházásnak az AMMO Slow Dry pillanatragasztója. A kinyomott csepp tényleg baromi sokáig használható, de ideális körülmények közt azonnal térhálósodik. Áprilisban vettem, eddig szerintem az ötödét ettem meg. Megnézem, meddig bírja. A halálom, amikor egy pillanatragasztó kiszámíthatatlan.
A műgyantát soha az életben nem fogja megfogni a Revell ragasztó. Az kizárólag a polisztirolt fogja bántani, a műgyantával semmilyen módon nem reagál. A ragasztott alkatrész legfeljebb ideig-óráig odatapad. Kizárólag PS-PS kapcsolathoz alkalmasak a makettragasztók, minden másra ott a pillanatragasztó (vagy a 2K).
Az anyaguk normális esetben poliuretán. Én lassú epoxit használok minden fontos ragasztáshoz. Persze nem Epokittet (ha még létezik), az egy f..s.
A pillanatragasztót a magam részéről kerülöm. Jó lehet, de gyorsan, pontosan és tisztán kell dolgozni vele. Emellett akkor jó, ha friss, az öreg pillanatragasztó lelassul (nem egy "pillanat", hanem percek, sőt negyed óra kell a megkötéshez) és sajnos emellett az anyaga is gyengébb lesz (nyilván rosszul térhálósodik). Azt pedig honnét tudod, hogy mielőtt megvetted, mióta állt már a polcon? A sajátomat a hűtőben tartom, úgy tovább bírja, de ez sem tesz vele csodát.
Karpathiaféle műgyanta kasznikkal mik a tapasztalatok? Úgy a vajszínűvel, mint a szürkével. Mivel lehet ragasztani, glettelni, általában milyen tömítőt érdemes használni? Makett ragasztó gondolom nem fogja meg. Acetonmentes körömlakklemosóval nekimentem, de meg sem "karcolta", acetonos nincs nekem.
Eredetileg a baba a kocsi színével megegyezett, a rúd meg sárga. Aztán lett minden sárga. Manapság a sárga valamelyik árnyalata kellene, hogy legyen, attól függően, hogy festik, vagy rilzánozzák. Kivétel persze itt is van, mert pl. a lengyel kocsiké inkább a csontszín felé hajlik. Aztán volt szürke is, amikor a járműjavítóban összekeverték a belső és külső kapaszkodókat.:-)
Az a régi klasszikus szerintem a Dunakeszin gyártott kocsikon már nem nagyon van, ha van is, véletlen lehet.
Én a Conradnál vettem, de mostanában a legvékonyabb a 0,5mm-es. Barkácsboltban lehet kapni réz kötözőhuzalt (0,4-est is), de az puha. Egy kicsit ki lehet keményíteni, egyben egyenesíteni, ha az ember meghúzza (szakadásig), de nem lesz annyira kemény, mint az eleve kemény ötvözet.
Arra mindenképpen vigyázz, hogy annyira nyomjad, hogy ne forogjon el a tengelyen a kerék.
(Schicht kerékkel egész könnyű a helyzet, az jól rászorul a PIKO tengelyre is, azzal hamar lehet végezni. Szergej kerékkel még nem próbálkoztam, de lehet, hogy csak idő kérdése.)
Most téglalap keresztmetszetű kapaszkodók vannak, ezek a régi klasszikus foglalatból (vagy másképp nevezve "baba") és csőből álló kiviteleket megszüntették. Az utóbbiak javítása időigényesebb az előbbi meg ráadásul olcsóbb is és takarítani is könnyebb.
Kerék ügyében az is megoldás lehet, hogy meghagyod az eredeti 2,5 mm-es tengelyt és szerzel hozzá bármilyen 2 mm-es furatú kerekeket. Ezeket felfúrod, dörzsárazod (szoros illeszkedésűre) és kész is van.
Új motor esetén érdemes figyelni arra, hogy a fordulatszáma ne legyen jóval nagyobb a réginél, mert akkor a lassúmenet is romlik. Ha ez nem megoldható, akkor még bele lehet nyúlni a hajtásba: a két bekezdésű csigát lehet egy bekezdésűre cserélni (ilyenkor viszont a csigakerék fogferdeségét is felére kell csökkenteni) .
szakmai tanácsokat, segítséget szeretnék kérni, régi Gützold BR120-as felújításában (átalakításában?), mit-hogyan-mivel érdemes stb. A komplett nagytakarítás megtörtént, a tizenhuszonharminc évnyi zsírkoksztól megszabadult a modell.
Első körben hajtás/futás "tuningolás", illetve kasztni átfestés van betervezve. (Másodsorban a digitalizálás, de ez még bőven odébb van)
A futása nem éppen egy XXI. századi gépé, feltehetően ez javarészt betudható a girbegurba kerekeknek (is). Kerék "centirozására" van valami módszer? (Ugyan lehúztam a kereket, de nem tudom úgy visszatenni, hogy ne üssön... :( ) Vagy inkább újat kell venni... Ehhez a modellhez hol lehetne újat venni, vagy van esetleg valami kompatibilis kerék? (Fogaskerekes és sima is)
Motor.
Mi legyen vele, csere valami másra? Ha igen, mire, és azt honnan? Zzemokis 3 v 5 pólusú Bühler?
Hááát..... Öööööö..... Nem egészen... A mostani sárga kapaszkodók hajlított vastag laposvasak, (vagy legalábbis úgy néznek ki), nem kerekek (nem hengeresek). Tehát nem tudom, milyen átmérőből kéne igazából megcsinálni. Továbbá: a mostani kapaszkodók végei is mások, mint a fényképen látható, tehát a kialakítás a gyári Fuggerthhez jobban hasonlít, mint a kocsi falából meredeken kijövő.
Arra viszont nem emlékszem, mióta ilyenek a kapaszkodók, mikor kezdték levcserélni a régieket.
Ha szimplán gitárhúrt (citerahúrt, stb.) használsz, nem annyira körülményes a hajlítás. Csinálhatsz kis sablont is hozzá, hogy egyforma hosszúak legyenek a korlátok.
Illetve ha 0,3-as huzalból csinálod, és azt fested, nem lesznek ilyen vastagok a kapaszkodók (mérethelyesen 0,34mm lenne az átmérőjük).
