Ja, elfelejtettem. Szóval attól is függ a seb mérete, hogy milyen módszerrel csinálják. A laparoszkópos változatnál ha jól emlékszek, akkor 3 lyukat csinálnak a hasfalon, azon keresztül nyúlkálnak be a műszerekkel. Nekem a hagyományos módszerrel csinálták. 10,5 centisek a vágások. Szép szimmetrikusak. :) Egyszer azt mondta valaki, a vágás mérete attól függ, mekkora a sebész keze. :) Válaszd ki a le4gkisebb kezű sebészt. :) Persze ezt csak viccnek szántam. A lényeg az, hogy jól megcsinálják. A páciens pedig tartsa be amit az orvosa mond.
A műtétet évekig is el lehet húzni, de nincs értelme. Egyre nagyobb lesz a sérv, ezzel együtt nő a komplikáció veszélye. Nomeg nem mindegy hogy mekkora lesz a kiszakad rész. Minél nagyobb, annál lassabb lesz a gyógyulás és annál gyengébb is lesz az összeforrt szövet.
Végül egy fontos dolog. Igaz hogy nem tűnik túl veszélyesnek, de lehetnek súlyos következményei, vagy éppen halál is ha el van hanyagolva. Ugyanis egy nagyobb erőlködéskor kizáródhat a sérv, ami azt jelenti, hogy a sérvkapun átnyomult "belsőségek" nem kapnak megfelelő vérellátást, ami miatt az súlyosan sérül, vagy elhal. Általában azt mondják kizáródott sérvet 3 órán belül műteni kell, különben életveszélyes állapot alakulhat ki.
Én azt mondom, minél előbb csináltasd meg, nincs értelme az időt húzni.
Igen,hála az égnek én csak "lent" vagyok Al Capone a "sebhelyes arcú" :)
A húzós érzés szerintem sérv nélkül is viszonylag sűrűn előfordulhat komolyabb terhelésnél, vagy az alsó hasizmok célzott edzésénél. Jó lenne találni valami fórumot ahol van sportorvos is, kíváncsi lennék, mit mond például a hasizomedzéssel kapcsolatban. Csökkenti a kiújulás veszélyét vagy éppen ellenkezőleg. stb.
Én két évig húztam az apám élete végéig. Na ne ijedj meg, nem ebbe halt bele. Mindenesetre kb. 30 év alatt nem bírta rászánni magát a műtétre. A végén elég kriminális méretű sérve volt. Ha nincs komoly okod rá (pl. megélhetés) ne halaszdgasd, én is megbántam. (igaz a gyógyulási szakasz elején a műtétet is megbántam:) ) Valószínüleg ha kisebb sérvvel megyek kisebb a vágás is (írtak itt 5-7 centit, az enyém 12 cm) és a gyógyulásom is gyorsabb.
Na igen, más lenne a helyzet ha az ember pofáján lenne ilyen vágás. :) AZ már húzósabb lenne. Nade mindenkinek tisztában kellene lennie hogy egy műtét nyomai nem tüntethetők el teljesen. A plasztikai műtét más dolog, de ott is marad(hatnak) nyomok.
A nagyobb időjárás-változást azéert lehet hogy majd érzed te is. De fájni nekem sem fáj, inkább néha erősebb nyomást, vagy húzást érzek, ami pár óra múlva elmúlik.
Tényleg javul, mert ma is nagyon jól bírtam a gyűrődést, nem fájt nem feszült, bár megfeledkezni még nem bírtam róla. A varrat nekem viszonylag sűrű öltésű volt, nem bőr alatti, de nem hiszem, hogy csúnya lesz, mert már most is csak színében tér el, leszámítva, amit írtam hogy a seb felső része még a vágás mentén csíkban kiemelkedik. A sebszélek viszont szépen símulnak egymáshoz, úgyhogy ha a kiemelkedés megszűnik és a színek egyhülnek szerintem nem lesz csúnya. Bár úgysem igazán publikus helyen van.
Aha, nekem a bőr alatti varrással volt mindkét műtét után összevarrva a sebszél. Szépen be is gyógyult. Én az olyan "öltéseket" említettem az előző hozzászólásomban, amikor a vágásra merőlegesen helyezkednek el az öltések olyan 2-3 centi szélességben, egymástól is olyan 2-3 centire. Persze ez inkább a hosszabb vágásoknál látható.
Bár most gondolkodok, hogy hibás a gondolatmenetem, mert ha kívülről is van varrva, ahol a "cérna" fut a vágáson keresztben, a varróanyagnak nem maradhat nyoma. Szóval én az ilyen kinézetű sebekre gondoltam. Ezek mitől néznek így ki?
A csúnya műtéti hegekért legtöbbször nem a sebész a felelős (akár hiszitek, akár nem). Ha a betegnek jó a gyógyhajlama, akkor kis túlzással szinte mindegy, hogy milyen irányú, nagyságú öltésekkel van összevarrva, az a lényeg, hogy a két sebszél szintben illeszkedjen egymáshoz, ne legyen befordulva. Sok beteg azonban hajlamos a vadhús, keloid képződésére, és ekkor a sebész nem sokat tehet, ekkor keletkeznek azok a csúnya kitüremkedő, vörös hegek.
Lágyéksérvnél egyébként legtöbbször még mindig kis fémkapcsokkal zárjuk a bőrt, ha nem akkor bőr alatti tovafutó varrattal.
Szép lassan javul az majd. Egyik napról a másikra meg is feledkezel róla. Persze ehhez idő kell, de az is eljön.
Nekem csak közvetlenül a vágáson keményebb tapintású, az olyan 2-3 milliméter szélességű lehet. A vágás már szinte teljesen bele van símulva bőrfelszínbe, nem igazán érezhető hogy magasabb lenne mint a körülötte lévő bőrfelszín. A színe is egyre halványabb. Persze teljesen eltűnni sosem fog, a nyoma megmarad, de egyre jobban beleolvad a bőr többi színébe. Egy ksi rózsaszínűbb csík látszik a vágás helyén.
Neked hogy varrták össze? Hagyományos módon, mint ahogy rajzfilmeken a rongybabákat szokták, tehát látható módon a vágásra merőlegesen vannak az öltések, (baromi ronda tud lenni :) )vagy csak maga a vágás látszik és a bőr alatt varrták össze? Nekem ez utóbbi módszerrel.
Néha lehet látni embereken olyan csúnya öltéseket, hogy ihaj. Még talán a halottakat is szebben fércelik össze boncolás után.
Szia landsmann! Nekem még 6 hét után nem simult ki, bár alul már nem látom duzzadtnak, ennek ellenére ott érzékenyebb. Felül csíkban kiemelkedik a vágás vonalán, de ott kevésbé érzékeny. Viszont teljes hosszán kemény tapintású több centi szélességben. Szimetrikus vagyok, de hajlamos vagyok rá, hogy a bal lábamra nehézkedjek, ha ácsorogni kell. Így bizony tényleg fáradt mind a lábam, mind az alsó hasizmom. Mondjuk ma nincs okom panaszra, csak a talpam fáradt. Remélhetőleg ez hétről hétre javulni fog. Sajnos még nem bírok megfeledkezni róla.
Hát, igazán nem tudom erre a választ, mert nekem két és fél hónap telt el a két műtét között, úgyhogy mindegyik oldal meg lett bolygatva. De szerintem sosem lesz egyforma a két oldal. Kinézetre talán, de tapintásra nem hiszem. Eleinte egy kicsit duzzadtabb a műtött oldal, de pár hét alatt szépen kisímul. Nekem például kinézetre, tapintásra egyforma a kettő, de a jobb oldali érzéketlenebb. A vágás melletti jobb oldal a vágással párhuzamosan olyan 2 centi szélességben szinte teljesen érzéketlen. Úgy gondolom ez természetes lehet, mivel sok ideg át lett vágva.
Szerintem a másik oldalt nem kell féltened, nem igen kap nagyobb terhelést, mert szimmetrikusak vagyunk. :)
Csatlakozom landsmannhoz, én is örülök az orvosi jelenlétnek:-)
Mostmár akkor mindkét fórumtársamhoz teszem fel a kérdést: Mikorra várható, hogy megközelítőleg olyan érzés legyen a kérdéses terület (érzékenységre, tapintásra, erőre) mint az egészséges oldal? Nem mintha baj lenne, de most a másik oldal minden estére elfárad, mert sokkal nagyobb terhelést kap, és már féltem az egészséges oldalt.
Szívesen olvasgatom a beírásokat. Még egy gondolat, mert a betegek gyakran megkérdezik. A beültetett hálót nem úgy kell elképzelni, hogy ez maga olyan erős és szilárd, hogy megakadályozza a sérv kiújulását. Nem, ez csak arra szolgál, hogy befussa, benője a gyógyulóban lévő kötőszövet (azért vannak rajta pórusok, hogy belekúszhasson), és ez a kialakult heges-kötőszövetes lemez fog végülis ellenállni a hasűri nyomásnak, a belsejében a háló meg részben felszívódik.
Örülök hogy egy szakember is beszáll újra az eszmecserébe. Gondolom szakértői szemmel az eszmefuttatásaink, logikázásunk kicsit viccesnek tűnhet. De ez van ha nem hozzáértők beszélnek egy olyan témáról, ami nem hétköznapi. Legalábbis nekünk. :-)
Fémháló az nincs, sehányadik műtétnél (legjobb tudomásom szerint). A sérvhálók többéle anyagúak lehetnek, ez gyártónként változik, de a jelenleg használt legelterjedtebbek kétkomponensűek. Ezeknek az anyaga polipropilénből és egy Vycril nevű anyagból készül. Ha megnéztek egy ilyen "szúnyoghálót" akkor a fehér alapmintába vannak lila szálak beleszőve. Ez azért van így, mert a Vycril rész viszonylag gyorsan felszívódik, így a háló kisebb szöveti reakciót fog kiváltani, a polipropilén alapszövet pedig sokáig egyben marad, így növeli a háló szilárdságát. Régebben csak végig benntmaradó polipropilén hálók voltak. A lágyéksérvnél általánosan 6x9 cm-est használunk, hasfali sérvnél van 10x15 és 30x30 cm-es is.
Nálunk a gerincbe adott injekcióval érzéstelenítik a pácienst. Itt az a lényeg, hogy véletlenül sem mozogjon míg beadják, mert abból bajok lehetnek. Tudom hogy még ennek is kisebb a kockázata mint az altatásnak, de én mégis azt választottam. Ebből a szempontból egyáltalán nem bántam meg. Mindkét esetben komplikációtól mentesen zajlott az altatás és az ébresztés.
Én a háló miatt nem kaptam semmilyen injekciót és más sem aki abban a szobában volt. Lehet hogy ez már kórházanként, vagy esetleg a vérkép eredményeként egyénenként változik.
A hálóról én is úgy tudtam hogy az úgy ott marad, de itt meg olvastam hogy felszívódik. Lehet hogy abból is többféle van, ugyanúgy mint méret szerint. Általában az olyan 5x10 centi körüli méretűt használják, nagyobb, testesebb személyeknél pedig nagyobbat. DE az állítólag ritka.
Majd ha kiszakad valamelyik, akkor viszek magammal fém szúnyoghálót, az bírni fogja a strapát. :)
Bizony jó ha az ember a mások által megtapasztalt eseményekből tud meríteni. Én is keresgettem a neten ezzel kapcsolatos dolgokat, de én nem nagyon találtam. Erre a topicra is ha jól emlékszek az első műtét után találtam rá.
A másik bajom után is kutakodtam már a neten, hát néha volt olyan érzésem, hogy talán nem kellene feszegetni a dolgot. Amiről nem tudunk, az addig nincs. Abból a szempontból viszont jó, hogy legalább tudja az ember a dolgok működési módját és bizonyos dolgokat ha lehet, akkor elkerüli, vagy legalább úgy alakítja a dolgokat, hogy rosszabb ne legyen. Rájöttem például, hogy az én esetemben a meleg, a kánikula jobb mint a hideg, hiszen hidegben az erek is összehúzódnak, így tovább szűkülnek az amúgy is szűk erek. Azt már régen észrevettem, hogy a hideg (mínusz néhány fokos) szeles időben egy jó fél óra múlva kezdem elég ramatyul érezni magam. Kerülget a szédülés, bizonytalanabb mozgás, stb. Aztán ha meleg helyiségbe megyek, szép lassan visszaáll minden a rendes működésbe. Persze ezt évekkel ezelőtt nem tudtam mitől van, de mostmár egyértelmű.
A helyi érzéstelenítés elvileg a legbiztonságosabb, és minden félelem ellenére mint írtam egyáltalán nem volt fájdalmas. A vágást egyáltalán nem éreztem, a ngyobb mozdulatokat éreztem (gondolom a távolabbi szövetek húzódása miatt) illetve a varrásnál éreztem szintén valami húzó érzést és hallottam a műveletek hangjait. A doki mondta, hogy szóljak ha fáj valami. Nem volt rá szükség, a műtét közepéig néha még el is bóbiskoltam, gondolom a műtét elötti nyugtató dolgozott bennem. A műtét vége felé azért már volt egy két pillanat amikor kicsit összeszorítottam a fogamat, de akor sem éles fájdalmat éreztem, inkább csak erősebb "húzást". Összefoglalva nem kell félni a helyi érzéstelenítéstől. Az epidurálástól jobban félnék, nehogy félremenjen, oszt jöjjön a toloszék. A műtét után gyorsan visszakerültem az ágyamra, kaptam egy szuri csonkot amin keresztül 6 óránként kaptam valami antibiotikumot a háló miatt. A hálóról jut eszembe: most már annyi mindent olvastam róla, és nem egyeznek... valaki azt írja az megmarad, valaki szerint felszívódik. Többféle van? Hallottam a kórházban fémháló beültetésről olyan embernél aki már negyedik alkalommal tér vissza ugyanazon oldali sérvvel. Akkor most milyen hálót kap az ember az első műtétnél?
Tényleg a mi levelezésünk adja mostanában a topic forgalmát, de lehet, hogy majd később valaki örülni fog még ezeknek az információknak, mint én is műtét előtt, amikor végiglovastam ezt, meg átmentem a te lapodra is. Azt még a kórházba vonulás előtti napon másodszor is elolvastam...
NO, akkor félig-meddig kollégák vagyunk. Én egy vas-műszaki, háztartási boltban dolgozok. Az jó hogy nem akarjátok egyedül pakolni a nagyértékű holmit. Ha mégis elejtitek, két ember könnyebben ki tudja fizetni. :-) Bocs, ezt nem tudtam kihagyni.
Én az altatást választottam mindkét esetben, azt mondták az jobb. Pedig kíváncsi voltam hogy hogy csinálják, gondolkodtam is hogy a második legyen érzéstelenítős. De aztán mondom mégsem. MÍg alaszok, addig is telik az idő. :) Majd ha esetleg egy újabb műtétre kerül a sor akkor lehet hogy az érzéstelenítést választom. Kíváncsi természetű vagyok. A műtőben még szét sem nagyon tudtam nézni, már húztam a lóbőrt. Ott hideg volt, meg inkább hasonlított egy jobb színvonalú autószerelő műhelyhez mint műtőhöz. Bár végülis a dokiknak az a műhely. Ott fúrnak, faragnak, javítanak és néha csak barkácsolnak. Biztos azért volt hideg a műtőben, mert mellette van a hullakamra. Ha nem sikerül a barkácsolás, csak áttolják a pácienst, illetve ami maradt belőle, a szomszéd helyiségbe. Viccet félre téve, azt mondja a műtét előtt az altatódoki, mikor elmagyarázta hogy a műtőben szúrnak egy vénát, azon adagolják a gyógyszereket meg mindent ami kell, a pofámba dugnak majd egy műanyag csövet, azon keresztül lélegeztetnek, műtét után kiveszik a csövet és várhatóan ugyanabba a szobába kerülök vissza. Hú, gondoltam, még jó. Hát hova máshova akarna vinni? Az alagsorba csak ne. Egy ilyen rutinműtétbe nem illik belepusztulni. Amúgy ellenszenvesnek találtam ezt a dokit. Az előzőnél más volt, azzal jól elbeszélgettem a műtét előtti napon. Jókat viccelődtünk, nevetgéltünk, pedig akkor láttam először. Kérdezem tőle, a beültetett háló hogy bírja a strapát, mert én ha náthás vagyok, akkor aztán igénybe lesz véve. Azt mondja, biztos bírni fogja, erős anyagból van. Mikor a műtőben voltam, ott sürögtek-forogtak körülöttem, egyszercsak fölém hajol egy doki, (mint kiderült ő volt) azt mondja: Most 10 évig nem szabad tüszkölni meg köhögni. Hú, mondom, az nem fog menni. Addig nem bírom ki. Aztán mindketten jót mosolyogtunk.
Szóval iylen környezetben, mikor a dokik, nővérek is viccelődnek, mosolyognak, ténylegesen emberszámba nézik a másikat, sokkal kellemesebben érzi az ember magát. Az idő is jobban telik.
Én is a kereskedelemben tevékenykedek mint műszaki cikk (számítógép és kapcsolódó termékek) eladó. Néha itt is van mit emelni, szerencsére 80-90 kg-s dologgal még nem kellett találkoznom. Talán a színes lézer multik amik megközelíthetik a 40 kg-t. (Mivel azok 100-200 eFt értékűek általában nem is nagyon akarjuk egyedül pakolni:-) ) Egyébként én is 37 vagyok pár hónap híján, de a mi kilenc fős osztályunkon a második "legöregebb".
A műtétet helyi érzéstelenítéssel végezték, de szerintem az nagyon klasszul sikerült, cseppet sem fájt, mégcsak kellemetlen sem volt különösképpen.
Örülök hogy könnyebb volt az első munkanapod mint ahogy gondoltad. Igen, sokat számít ha a kollégák segítenek és átveszik a nehezebb részét. Nálunk is így volt. Meg így lesz, mert az egyik kollégámnak is sérve van, csak neki egy kicsit lejjebb. Júniusban megy majd a kórházba, mert a lánya akkor lesz ott gyakorlaton. Táppénze után mi is segítünk neki. Sőt már most is, nem engedünk nehezebbet emelni neki, meg ha hajolgatni kell, akkor azt inkább mi csináljuk. Néha bajban vagyunk, mert a másik kollégának meg a dereka nincs teljesen rendben. Aztán ha olyat kell emelni, akkor meggondoljuk hogy hogy is fogjunk hozzá. :) Tavaly is egyszer fóliát kellett mérni. Én éppen két műtét között voltam, a kollégámnak akkor is fájt a dereka. Mi ketten taknyos fiatalok (37-38 év) csak néztük ahogy vén létére a Papa (55 éves) birkozik a fóliával. Egy egész tekercs olyan 80-90 kg.
Altatásban, vagy érzéstelenítéssel csinálták neked? Milyen jellegű melót végzel? Én egy boltban dolgozok. Néha ott is van mit cipekedni.
Nem érdemes pesszimistának lenni, hacsak azért nem, mert akkor talán többet csalódsz kellemesen. Ezt igazolja a mai napom. Féltem a 11 órás műszaktól, és messze nem vett igénybe annyira mint gondoltam. Persze része van benne, hogy nagyon rendesek a kollégáim, és a könnyebb munkákat kaptam. Úgyhogy ma elégedett vagyok mindennel.
AZ edzésben tartott agy jó dolog, csak itt nem sokat számít. Hiába van edzésben, ha elzáródik egy ér, akkor annyi. Talán a kis javulás hamarabb jön. Ez olyan, mintha egy futó hiába tart rendszeresen edzést, ha egy fertőzés miatt le kell vágni a lábát, akkor neki is annyi. Persze idővel műlábbal is tud majd futni bizonyos mértékig, de már az sem az igazi.
Autogén tréningel nem próbálkoztam, azért még annyira nem rossz a helyzet, csak az a baj, hogy a kiváltó ok továbbra is fennál és azzal nem nagyon lehet mit kezdeni. Azért egy agyműtétről még korai beszélni, de ki tudja. Lehet hogy egy napon annak is eljön az ideje. Azért úgy hosszabban nem gondolkodtam el a jövőmet illetően hogy mit is csinálok. Majd ha odajutok, akkor elgondolkodok, persze ha lesz mivel, vagy egyáltalán lesz önálló gondolatom és nem egy csecsemő értelmi szintjére esek le. Doki azt mondta, ezzel sokáig el lehet élni. Persze, gondoltam magamban, ha nem változik közben a helyzet.
Azért annyira nem vagyok letörve, majd lesz valahogy. Csak én abban bízok hogy vagy így marad, én már ezzel is megelégednék, de ha olyan súlyossá válna hogy magatehetetlen lennék, akkor már inkább a kaszás. Vegetálni nem akarok, de akkor sem ha minden működne, csak teljesen elhülyülnék. Nade, majd lesz valahogy, olyan még nem volt hogy ne legyen sehogysem. :)
Hát igen, másképp gondolkodik az ember, ha a sérv csak egy kisebb baj az életében. Emlékszem írtad a honlapodon a másik dolgot. Viszont a honlapot tartalma alapján azt hiszem te dolgoztatod rendesen az agyadat, ami szolgálhatja a javadat is, egy "edzett" szerv jobban kitart. Már ami a gondolkodást illeti. Bár élettani alapját nem tudom, de a rokonságomban vannak idős emberek, akik világ életükben szellemi munkát végeztek, és öreg korukra is "vág" az eszük. Valami mentális tréninggel nem próbálkoztál? (Autogén tréning, agykontrol)
Akkor megnyugodtam. Szóval vége a táppénznek. Hát tényleg hosszú lesz az első nap. Annál is inkább, ha álló foglalkozásod van, az elmúlt hetek alatt elszoktál a napi ácsorgástól. Kell egy jó két hét mire újra belerázódsz. Én táppénz után, mikor hazajöttem a melóból, eleinte lepihentem. Jól esett elnyújtózni a heverőn. Azért egy sérvvel nem szabad játszadozni, mégha tág kapujú is. Ettől még előfordulhat a kizáródás, aztán akkor ihaj. Kés 3 órán belül vagy kereszt. Persze évekig el lehet vele élni, de nem szabad elhanyagolni. Egy váratlan nagyobb erőlködés és kész a baj. Nekem is műtét előtti hetekben már látszott hogy hétről hétre egyre nagyobb. Néha egy kicsit fájt, főleg estefelé az egész napos talpalás után. Hidd el, jobb az hogy bent van az a háló. Persze komplikációk adódhatnak. Én könnyen fogtam fel a műtétet, nem is izgultam egyáltalán. Talán azért, mert volt, van ennél nagyobb bajom is, ami nem javítható és az inkább ad okot az aggodalomra. Alapjában véve nem vagyok hipohonder, de azért egyszer-egyszer nekem is nagyobbat dobban a szívem mikor érzem hogy valami negyon nem oké a fejemben. Még nem akarok teljesen elhülyülni, vagy felfordulni. Legalább a nyugdíjas kort szeretném megérni, amennyire lehet tiszta tudattal. Ha ez nem megy, akkor minél hamarabb kampec, mert teljesen elhülyülve nem akarok vegetálni.
Nem állok új műtét előtt. (az kéne még csak!) Hétfőn kezdem a munkát, az az első hosszú nap. A bátorítás csak azért kell, mert rosszul indult a lábadozásom, és amúgy is hipochonder vagyok egy kicsit. Majd' minden nap eszembe jut észreveszem-e ha nem stimmel valami, mit lehet akkor csinálni, stb. Azért persze megnyugtatom magam, hogy van háló, és idáig legalábbis maximálisan kímélő életmódot éltem. Egyébként újabb műtétet csak akkor vállalnék, ha más választás nincs. Amikor tág kapujú sérvem volt mindent bírtam csinálni, semmiben nem korlátozott, csak kényelmetlen volt. Most meg kímélnem kell magam. Ezt újra tényleg csak akkor ha feltétlen muszáj.
Én most akkor nem értek valamit. Most újabb műtét előtt állsz? Ezért kellett a bátorítás? Én azt hittemm arra vagy kíváncsi, hogy milyen a normális gyógyulás. Bár az is igaz, két oldalt lehet a sérv. Nekem sem egyszerre műtötték, volt köztük két és fél hónap.
