Köszönöm. Más oka is lehet? :) És ha az, amit írtál, annak milyen kvetkezményei lehetnek? És akkor ezt érdemes minél előbb megnézetnem? És kivel? Azzal, aki műtött?
Nem ilyesmiről van szó. Ha megduzzad a here műtét után, az lehet mellékhere gyulladás, de ekkor fájdalmas is, feszes. Ez a műtét közbeni húzás, vonás, matatás következménye, felpolcolásssal, pihentetéssel, jegeléssel, esetleg antibiotikummakl magától elmúlik.
Ha a duzzadás fájdalmatlan, eseteleg a here kékes színű, akkor az lehet a gond, hogy egy kicsit túl szorosra húzták össze a hálót a funiculus körül (erre most nem találok hirtelen magyar szót, de ebben alakul ki a sérv, és ebben mennek az erek, idegek, szalagok a herébe), és emiatt vénás pangás alakult ki, ezért duzzadt meg a here. Ez a jelenség általában spontán megszűnik, általában nem igényel beavatkozást. Ha a here épp ellenkezőleg, zsugorodik, az már nagyobb baj jele is lehet, mert ilyenkor előfordulhat, hogy a sebész akaratlanul, de átvágta, lekötötte, leszorította, stb. a herébe menő artériát, és a here fájdalmatlanul elhal, összezsugorodik. Egy szóval sem mondom, hogy ez van, de egy lehetséges ok. Ilyenkor egy Color-Doppler UH vizsgálat kimutatja, hogy van-e keringés a here ereiben.
Az, hogy máshogy helyezkedik el, szerintem normális. Ha megnő, akkor valami belekerült (hiszen az ő vezetéke is ott halad, ahol a sérv volt). De arra, hogy mitől lehet kisebb, sehol nem találtam semmit...
2 hónapja volt lágyék-sérv műtétem. Minden OK, de valami zavar. Azt mondták, hogy figyelni kell, nehogy megnőjön a here alatta, mert ez előfordulhat. Nekem viszont pont ellenkezőleg, egyértelműen kisebb lett. Ennek mi lehet az oka, tud valaki válaszolni rá? Köszönöm
Lehet benne valami. Extrém erőkifejtésből adódó sérvet leszámítva akinél kialakul, nagy a valószínűsége, hogy azért, mert gyengébb a hasfal. Ez pedig igencsak mindkét oldalra vonatkozik, mert azért nagyjából egyforma a két oldal. Ezek után aztán bármikor várható a másik oldalon is. Én nem is bánom hogy megvolt mindegyik. Legalább majdnem egy füst alatt le lett tudva. :)
Ettől tény, hogy a teremtő itt-ott elkapkodta az ember megalkotását, pár helyen elég tré-re sikeredett. :)
Ja, amúgy a doki szépen megcsinálta az enyémet is, alig látszik. Szépen összeforrt, sima. Állítólag itt az a lényeg, hogy a sebszélek szépen legyenek visszaillesztve és rögzítve, akkor nem fog feszülni és szépen heged. Az enyém szép szimmetrikus. :-) Mindkét oldalon műtöttek tavaly, no nem egyszerre, hanem két és fél hónap különbséggel.
Nem egészen. Valamennyi lik van ott továbbra is. Az a kivarrás szerintem csak annyit jelent, hogy rögzítva vannak. De ahogy írtad is, belülről csak ki kell valahol jönnie azoknak az ereknek, idegeknek az emberből. Egy megerőltetés közben ahogy megfeszül a hasizom, odabent szűkebbé válik a hely. A belső részek erővel nyomódnak a hasfalhoz, így a műtött részhez is. Namármost a műtéttel azért nem lesz olyan erős mintha vasrácsból csinálnák a hálót, így extrém esetben a testszövet vagy ott, vagy mellette szétszakadhat, Ezzel már ki is újult. Gondolom ennek megvan a szakszerű megnevezése, de mivel én sem vagyok sebész, így tudom elmagyrázni. Szerintem így meg is lehet érteni. Másik kiújulási lehetőség még a gyógyulási időszakban, mikor a szövetek nem erősödtek meg kellő képpen és nagy erő hat rá. Akkor menthetetlen a kiszakadás.
Ó, én meg azt úsztam meg, nagyon szép seb volt, azt ügyesen megcsinálta a doki. :) Figyi, azon gondolkozom, hogy ha a mindenféle idegkötegeket a műtét után kivarrják a bőr alá, akkor hogyan tud kiújulni a sérv? Hiszen elvileg már nincs, ami kibukjon a sérvkapun, nem?
Szerencsére nekem ilyen drámáim nem voltak. Az első műtét az jobban fájt. Nekem a felkelés utáni kiegyenesedés ment nehezen egy ideig. De pár perc után bejáródtam, aztán már alig fájt. De mindig reggel volt a rossz felkelni. Ehhez képest a második műtét semmi sem volt. Az szinte egyáltalán nem fájt. Én attól rinyáltam, nehogy begyulladjon a seb. Mázoltam is naponta többször a Betadine-al. Egyik havernak begyulladt, na az fájt neki. Érzéstelenítő nem sokat ért.
Én nagyon szenvedtem a műtét után, még két-három héttel utána is komoly fájdalmaim voltak egy-egy hirtelenebb mozdulat után. Érdekes volt, hogy az első éjszakám viszonylag lazán telt, aztán reggel próbáltam a szokásos módon gyorsan felülni, mondván, hogy akkor megyek sétálni - hiszen fekvés közben nem is éreztem fájdalmat. Aztán felültem és olyan volt, mintha izzó pengéket forgatnának a hasamban, összeszorítottam a fogamat, meg könnyeztem, mint az ökör... még vagy egy hétig legalább két perc volt, amíg fel tudtam kelni fekvésből. :))
Ez jó ez a varrás szakadás. :) Nem fog az kiszakadni ha nem erőlteted túl magad. Persze maga a "lyuk" ott marad mert anatómiailag annak ott kell lennie, de nem mindegy hogy mekkora. Tulajdonképpen azon a lyukon mennek keresztül azok a dolgok, amiket írtál is. Gyerekkorban azon a likon megy át a here is mikor leszáll a zacsiba. Ez a lyuk ezért valamivel nagyobb mint a nőknél, bár ott is megtalálható. A lyukméret miatt, na és azért mert a férfiak általában nehezebb fizikai munkát végeznek, gyakrabban alakul ki ez a sérv fajta a férfiaknál.
Szerencsére én a tüsszentéseket megúsztam, talán egy vagy kettő volt. Nekem is látni kellett volna azt a kétségbeesett arcot amit vághattam, mikor éreztem hogy tüszkölni fogok. De szerencsére nem volt semmi komolyabb fájdalom. A forgolódás viszonylag könnyen ment. Az első műtét éjszakáján kértem egy fájdalomcsillapítót a nővértől, mert nem tudtam oldalra fordulni. Egész éjjel meg nem akartam úgy feküdni mint egy kiterített hulla, mert akkor reggel igencsak nem tudtam volna felkelni, úgy elnyomorodott volna a derekam. Következő éjjel már viszonylag könnyen ment a forgolódás, bár azért nem 2 másodperc alatt. Ami az összenövést illeti, a túlzott pihenés sem jó, mert akkor meg olyan is összenőhet, aminek meg nem kellene. Ezért kell járkálni, mozogni a műtét után. Aminek egyben kell maradni, azt a varrás úgyis összetartja, aminek meg nem kell összetapadni, az meg úgysem fog tudni a mozgás miatt.
Igaz lehet a végkövetkeztetésed. Tulajdonképpen akkor örvendeznem kell, hogy a műtét után azért egy hónapig úgy mozogtam, mint egy öregember, minden tüsszentésnél összefostam magam (hú, azok tényleg szörnyűek voltak), és hosszú percekig tartott, míg éjjel az ágyban egyik oldalamról a másikra fordultam. :)))
Bár az biztos, hogy az ember sokkal megfontoltabb ilyenkor. Fura, néha elképzelem, hogy összenőtt már ott bent a hasam, de mivel pontosan nem is tudom, hogy minek kellene összenőnie, néha látom lelki szemeimmel, ahogy megint reped szét. :)) Műtét után kifaggattam a dokit, nagyjából elmondta, hogy a funikulust (az erekből, idegekből és ondóvezetékből álló köteget) kivarrta a bőr alá, alatta pedig összezárta a hasfalat. Ugyanakkor ha jól tudom, azért továbbra is ott van a sérvkapu, hiszen ezeknek a dolgoknak valahol be kell lépnie az ember belsejébe. Szóval gyakraneszembe jut, hogy úristen, szakad a varrás. :))
A kétfajta műtét végeredménye között nincs igazán különbség. Mindegyiknél lehet betenni hálót. Tény hogy a laparoszkópos eljárásnál könnyebb a gyógyulás a betegnek, a költségei viszont lényegesen magasabbak. Ezen kívül speciális felszerelést és hozzáértést igényel.
Egyszer valahol olvastam, bár nem tudom mi az igaz belőle, de valami olyasmit írtak, hogy a hagyományos módszer esetén kisebb a kiújulás veszélye. Hát nem tudom, lényeg hogy nekem a régi módszerrel csinálva is jól sikerült, nem volt komplikáció. A gyógyulási idő meg tulajdonképpen ugyanannyi, mert egyik esetben sem nőnek gyorsabban a szövetek. Annyiban igaz, hogy mivel kisebb a seb, az gyorsabban gyógyul, kisebb fájdalommal jár, de a hálót a testszövetek ugyanannyi idő alatt növik be, tehát igazán a táppénz ideje szerintem nem lenne rövidebb. Csak könnyebb elviselni. Viszont szerintem a kisebb fájdalom miatt könnyebben tesz meggondolatlan mozdulatot az ember. Hamarabb megfeledkezhet arról, hogy ácsi, kicsit visszább az agarakkal.
Nem beszéve arról, hogy tudomásom szerint azért önmagában a laparoscop csak annyival jobb, hogy nincsen nagy sebhely az ember lágyékánál (bár volt egy csajom, aki arra gerjedt, hö! :))) )- Persze más kérdés, hogy ha már laparoscoppal csinálják, általában azt hiszem nem az összeférceléses megoldást választják, inkább a hálót.
Jó, szerencséd volt. De vajon mindenki megteheti ezt? Nem minden kórházban végeznek azzal a módszerrel műtéteket. Azért nincs minden városban 3-4 kórház, amiből válogasson az ember, járkáljon míg megfelelő kórházt talál, főleg vidéken.
Amúgy a hagyományos módszerű az elmúlt évben 156002,8 Ft-ba került.
ne haragudj, de kit érdekel, hogy a kórháznak mi a jobb? aki nem akarja, hogy 8-10 centis vágást ejtsenek rajta, és nincs ideje betegállományban lenni, az kisebb-nagyobb utána járással meg tudja találni a megfelelő orvost és kórházat. nekem semmilyen ismerősöm nem volt, először egy idősebb orvos vizsgált meg, és mikor mondtam neki, hogy ragaszkodom a laparoscopos megoldáshoz, megadta egy fiatalabb kollégája elérhetőségét, aki kifejezetten ilyen eljárással operál. ennyi.
Én vagyok még így. Pár napja én is érzem az egyiket, pedig épp a napokban volt 1 éve a műtét. Lehet hogy az időjárás baszakodik vele. Amúgy nem szokott fájni. Ez is inkább olyan tompa húzó érzés.
Én valahogyan nem mertem halogatni. Utánaolvastam a neten, és egyből beparáztam, mikor a kizáródás következményeit olvastam. :))) Meg aztán úgy döntöttem, biztos ez is olyan, mint a lyukas fog: minnél előbb helyrehozzák, annál kevesebb kínlódással jár. Persze néha még most is érzem, holott már lassan két éve lesz...
Én egy, másfél évig húztam. Akkor vettem a fáradtságot hogy kiderítsem mi is ez. Mikor emgtudtam, egyből mentem a dokihoz. Műtét csak másfél hónap múlva lett, mert más bajomat is találtak, aztán a vizsgálatok elhúzódtak.
Nem nyomkodtam, hanem alapból akkor sem mindíg volt kint ha nem feküdtem, de ha kijött az mindíg kellemetlen volt. Aztán később amikor már nagy volt és könnyen járt, akkor viszont már ülő helyzetben egy kis lábemeléssel és kézrásegítéssel vissza lehetett "igazítani", hogy egy darabig ne feszüljön. Nekem két év 3 hónapig megvolt, arra nem volt türelmem, hogy csak "szemléljem" :-)))
Én abban az időszakban kétszer éreztem gyanús fájdalmat munka közben, aztán egyszer munkából hazafele menet nagyon erős fájdalmam is volt, de az is elmúlt fél óra alatt. Ez utóbbira kb. két héttel vettem észre a dudort zuhanyozás közben. Ez az egész kb. 5 hét alatt zajlott. A problémás az elején volt. A felfedezést követő hetekben elég nehezen járt ki-be a nyíláson. Aztán jött pár TV pakolás (segíteni a másik osztályon) és ez elég is volt neki, hogy kitágítsa magának a sérvkaput rendesen. Innentől már csak kellemetlen volt és nem fájdalmas.
Igen, mert nekem mindkét oldalon volt. 2x6 hét táppénz, előtte másfél hónap vizsgálgatás egy ekkor kiderült másik betegség miatt. Így telt el a tavaly nyaram május 17-től november 1-ig. A két műtét között 1 hónapot dolgoztam.
