Volt munkabaleseti jegyzőkönyv is , meg TB vizsgálat is, üzemi balesetnek minősitették.Bizonyítani már nem kell, mert elismerték, TB 100% táppénzt fizetett...
De valami nem vagyoni kártérítés szerintem járna...
Én nem hallottam ilyenről, és kétségeim vannak afelől hogy egyáltalán létezik-e ilyen. Nem egyszerű bozonyítani hogy munkavégzés közben kapott sérvet az ember. Nem hirtelen jelenik meg a dudor, nem olyan mint egy kéztörés. Én sem figyeltem annyira, mikor tudatosult bennem hogy valami nincs rendjén, eltelt egy jó év. Addig fokozatosan növekedett a hupli. De fogalmam sincs hogy mikor lett a sérv, mert nem vettem észre. Nem is fájt sosem.
Hát, szerintem nem valószínű hogy normális dolog lenne az erek megdagadása. Ott szerintem valamelyik ér keresztmetsztete valami miatt le van szűkülve, így a vér nem tud a rendes ütemben visszafolyni. A szív folyamatosan pumpálja a vért, így ott nyomás jön létre. Ez persze nem jó, mert a pangó vér (akár mint egy visszérben) alvadásra hajlamosabb. Azt hiszem azzal mindenki tisztában van, hogy mivel jár egy vérrög az érrendszerben. Akár ámen is lehet belőle. Nem éri meg ezt kockáztatni, van tapasztalatom. :( Ezért azt javaslom, kérd ki másik orvos véleményét is, mert az úgy nem oké szerintem, hogy azt mondja, benne van a pakliban. Én két ilyen sérvműtéten is átestem két és fél hónap különbséggel, de nem tapasztaltam ilyen dolgokat. Szépen, rendben gyógyultak a sebek mindenféle komplikációk nélkül. A seb is nagyon szép, szinte nem is látszik.
Persze az természetes, hogy semmi sem lesz már olyan mint műtét előtt, de azért nem kellene hogy minden percben több dolog is eszedbe juttassa. Bár való igaz, hogy nem túl régen volt a műtéted, de véleményem szerint nem jó dolog, ha a javulás közben egyszer csak valami nem oké történik. Fáj, húzódik, érzékeny. Nálam mindkét esetben folyamatosan gyógyult, egyre kevésbé fájt, egyre érzéketlenebb lett. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sosem lesz teljesen érzéketlen. Még így több mint 1 évvel a műtét után sem. Ha kicsit jobban megerőltetem magam, bizony 1-2 napig nekem is érzékenyebb. Fájdalomnak nem mondanám, de néha kellemetlen.
Üdv, sorstárs! Hát, az a helyzet, hogy most már sosem lesz olyan az életed, mint annak előtte. Bizony, ezután olyan helyeken fog fájni, ahol korábban még sosem és mindegyiknél biztos leszel benne, hogy a sérv miatt van. Ez a fájdalom simán belefér, főleg, ha csak ennyi ideje operáltak. Annyiideget megbolygatnak ilyenkor, meg még az összevarrt izmok is sajognak, hogy teljesen hülye helyekre suguároz ki a fájdalom. A megvastagodott erekre nem tudok mit mondani, nekem ilyenem nem volt, de nem lepődnék meg, ha ez is tök normális lenne.
Új vagyok a fórumon, és örülök, hogy ebben a témában találtam egy jó helyet...
Lenne egy kérdésem, hátha valaki tud segíteni, vagy valakinek volt hasonló problémája!? Három hete volt jobb oldali lágyéksérv műtétem, és egészen jól éreztem már magam, végső soron a seb is szép már, a fájdalmak is múlóban vannak. Az egyik herém nekem is nagyobb lett egy kicsit, de úgy tudom, ez benne van... Viszont, öt napja a péniszemen az erek igencsak megduzzadtak, és kettő nagyobb csomó is van rajta, az is az ereknél, tapintásra igen érzékeny. Érzékeny a szemérem domb is, nyomásra, ez is csak pár napja van. Pedig már kezdtem megnyugodni, hogy túl vagyok rajta, és minden oké. Az orvos, mintha nem nagyon akarna ezzel foglalkozni, mindig azt kapom, hogy ez benne van, de még ilyen tüneteket nem olvastam senkinél, és bizony nem egyszerű, és nagyon kellemetlen...
Ha valakinek van hozzá szólása, esetleg átélt hasonlót, szívesen veszem...
No de ezek szerint még mindig nem múlt el teljesen? Azt egyébként én is megfigyeltem, hogy az időjárásváltozásra, illetve feszes alsónadrágra hasonlóan reagál. Micsoda selejtes banda vagyunk... :))
Eleinte én is ilyen parázós voltam. Aztán 2-3 nap alatt teljesen elmúlt mindig. Már szinte fel sem veszem. Csak egy újabb, 1-2 nap alatt elmúló furcsa érzés. Azért az agarakat kicsit visszább fogtam mint műtét előtt. Biztos ami biztos. Nem kockáztatok.
a kolléga, vagyis állapotom már javult, úgy tűnik nem lettem újra sérvtulajdonos:-) ennyi idő alatt már látnám, meg dolgoztam is rendesen, az rásegített volna. valószinűleg arról van szó, hogy nekem például elég sok dologra 'allergiás': -hirtelen homorítás -nagyobb súly tartása (feszes derék + has) -időváltozás -szoros, vagy a varratot dörzsölő gatyó, öv -szeles belek stb. ilyen esetekben érzékenyebb, fókuszba keríti magát, majd persze az aggódás miatt már akkor is odafigyelek, ha semmi nincs. kipróbáltam, hogy bizonyos feszüléseket, mozgást (izom, in (?)) a másik oldalon is érzek, ha arra figyelek, de mégis, ha a műtött oldalon van akkor parázok, és erősebben érzem. szóval egy része lehet pszihés...
Teljesen biztos, hogy nem húzkodja senki vissza a heréit a hasüregbe. Mármint teljesen. Az kétségtelen, hogy ha valakinek elég erős a musculus cremaster nevezetű izma (ami összehúzódva megemeli egy kicsit a herét, illetve medikus humor szerint fordítva is, rögzített herénél a törzset dönti), az el tudja tüntetni a heréit, nem lesznek tapinthatók a zacsiban, de ez csak annyit jelent, hogy pár centit visszahúzódnak. A teória több dolog miatt sem stimmel. Egy, a here nagyon szeret a testnél hidegebb környezetben lenni, ezért is szállt le, tehát ha a szerzetesek túl sokat húzkodnák vissza a heréiket, akkor kihalna Tibet. Másrészt, normálisan a here és a hasüreg között abszolút nincs közlekedés, csak egy elzáródott, elkötőszövetesebb húr. Pont az a lágyéksérv/heresérv lényege, hogy ez a virtuális rés kitágul, és a hasüregből a szerevek, belek, stb. lecsúszhatnak a herezacskóba. Az meg nem jó.
Szerintem lehet olyan hogy meghúzódik. Lehet hogy az átvágott idegszálak, amik idővel összeforrtak, azok most meg lettek tépázva az erőltetéstől, azért érzékenyebb most.
És ne feledkezzünk meg a kung-fu mesterekről, akik ha akarják, önerőből visszahúzzák heréiket a hasüregbe. :)) Meg a transzvesztitákról, akik állítólag képesek visszagyömöszölni. Rosszul vagyok... :))
Ellenben most én kínlódok úgy, mint egy hónapja az egyik kolléga: gyanítom, megerőltettem magam, vagy rosszul mozdultam, mindenesetre két hete újra fájdalmaim vannak a műtét helyén. Az első nap olyan volt, mint nem sokkal a műtét után, mostanra enyhült, de kicsit még mindig sajog. Külső jelek nem láthatóak, úgyhogy talán nem újult ki, viszont akkor meg nem tudom mire vélni a még mindig fennálló fájdalmat. Gondoljátok, van olyan, hogy meghúzódik ott valami?
Tudomásom szerint elvileg nem. Volt róla szó, hogy a here gyerekkorban a hasüregből száll le a lágyékcsatornán. Ez a csatorna inakkal és erekkel egy Lyukon keresztül vezet le. Nos, lágyéksérv esetén ez a lyuk bővül meg, ezen esiik keresztül a fölötte lévő belső rész.
Valéahol legalábbis ilyesmit olvastam. Ott írták, hogy elvileg a here nem tud feljutni a hasüregbe, de gyakori, hogy mégis. Azt hiszem írták, hogy ez nem kóros. Persze egy szakember véleménye mégiscsak biztosabb lenne.
A szoros fecske igaz, hogy tartja a zacsit, viszont egyidejűleg talán nyomja is a hasfalat, ami meg nem használ. :)) Egyébiránt ha erősödött a hasad, akkor nem hízhattad ki a gatyókat, hiszen a hason van az egyetlen izomcsoport, amelynek kerülete azzal, hogy erősödik, nem nő, hanem csökken. :))
Most én is affelé hajlok, amit mondtál. Tegnap nagyon sima nap volt, bár szabadnapos voltam. Az edzést viszont teljesen gondnélkül csináltam. Azt gondolom most küszöbölök ki éppen egy másik tényezőt amivel eddig nem akartam foglalkozni. A műtét utántól szoros alsónadrágot hordtam, hogy tartsa a zacsekot, tudod nekem bevérzett és jegelni is kellett, amikor nem tartota semmi az fájdalmas volt. Ez persze már rég elmúlt, de a fecske maradt. Mióta újra edzem, gondolom kissé erősödhetett a hasfalam (vagy csak híztam:-DD) és egyre szorosabbnak éreztem már a gatyókat, kellett is igazgatni a kényelmetlenség miatt. Tegnapelőtt kipróbáltam milyen egy egész nap laza boxeralsóval, nem húzódik-e ahogy régen. ...és klassz volt, úgyhogy bye bye szoros fecskék. Hisz lehet az is 'bántotta' már a hasfalat.
Hidd el, hogy nincs ott baj. A köhögések és a cipekedés okozta kissé érzékenyebbségre jobban odafigyelsz, emiatt látod rosszabbnak a helyzetet, mint amilyen valójában. Ilyen nekem is szokott lenni. Én tudomásul vettem, hogy kevesebbet cipekedhetek ha jót akarok magamnak, így aztán nagyon ritkán szoktam érezni. De 1-2 nap alatt elmúlik. Mikor náthás voltam, akkor bizony a tüszkölés nekem is igénybe vette, de próbáltam úgy tüszkölni, hogy a legkisebb terhelés legyen ott.
Nomeg arra sem árt figyelni, ha valamit meg kell emelni, akkor azt mindig lassan, fokozatosan szoktam. Így jobban tudom mérlegelni, hogy mehet, vagy már kétszemélyes a dolog. Akkor is így szoktam emelni, ha tudom hogy elbírom egyedül, de kissé határeset a dolog. A fokozatos emelésnél nincs akkora erőnek kitéve a hasfal, mintha felkap az ember egy nehéz valamit. Legalábbis én így gondolom.
Én is abban bízom, hogy csak múló dologról van szó. Tegnap teszteltem magam, és olyan eredményre jutottam, ha nem figyelek rá, akkor nem is érzékeny annyira, illetve, ha a másik oldalra figyelek akkor ott is érzem a feszüléseket az izomban, ha mondjuk cipelek valamit, persze ott azért kicsit kevésbé, mivel ott nem vágtak fel:-) Persze nagyobb súlynál egyértelműbb a helyzet. Tegnapelőtt segítetem egy nagy hűtőt kicsomagolni, gyak. ketten felemeltük és tartottuk míg a harmadik (lány) lefeszegette az aljáról a hungarocellt. Még örültem is neki, milyen könnyen bírom. Amikor végeztünk pár perc mulva azért sajgott már. De ez sem tartott sokáig. Na ez most úgy jöhet ki, hogy megvan az ok, de nem. (illetve az, hogy vigyáznom kell az tényleg akkor fogalmazódott meg bennem) Ezelőtt is érzékenyebb volt már, mert a kögögésekkor az tényleg kellemetlen volt, olyan mint eleinte nevetéskor.
A klasszikus tünetek nincsennek meg, csak azért kérdeztem, mert én pl. csak akkor kezdtem el gondolkodni mikor kaphattam sérvet amikor már megvolt. És utólag kitotózva kb. 2-3 héttel a kialakulás után vettem észre, akkor sem fájdalom miatt, hanem 'optikai' eltérés okán. Tehát a folyamat elejét nem ismerem. Persze ezzel a logikával nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön van-e gond, vagy csak megint majrézom. (hipochonder alkat vagyok)
Nagyobb megterhelés, vagy tüszköléssorozat után néha nekem is szokott pár napig érzékenyebb lenni, de érdekes módon csak az egyik oldalon. Ott, ahol amúgy is nagyobb volt a sérv, pedig nekem már majdnem másfél éve hogy volt az a műtét.
Nem lehet hogy túl hamar kezdted meg az edzéseket, vagy a cipekedést? Bár lehet hogy nálad is csak múló dologról van szó. Bízzunk benne. Szerintem kiújult sérvnél is ugyanúgy van domborulat, ugyanúgy kitapintható ha köhögsz. Tulajdonképpen a szövetek szakadnak le vagy szét a hálón, hálóról. Annak egy része állítólag felszívódik, mármint a hálónak.
Most parázok egy kicsit: múltkor leírtam miből lehet észrevenni egy sérvet, de nem tudom, miből lehet észrevenni egy kiújult sérvet. (illetve mi is a dolog legeleje) Kb. 10 napja volt egy köhögős megfázásom, és akkor éreztem, hogy sokszor bizony 'megrángatta' a kérdéses tájékot a köhögés. Azóta érzékenyebb a terület. Érzékenyebb a fizikai terhelésre is mint előtte. Olyan mintha visszamentem volna a gyógyulás egy korábbi fázisába, úgy érzem megint vigyáznom kell. Az általam leírt 4 pont egyikét sem észlelem, de aggódok, hogy nincs-e egy nulladik, ami nálam most zajlik épp talán. Ha valakinek van tapasztalata a jelenség okáról, vagy a kiújulás jellegzetességeiről, akkor örülnék, ha mihamarabb válaszolnátok.
Nekem nem voltak ilyen extra élményeim. :) Szépen és gyorsan gyógyult mindkét vágás, mindenféle komplikáció nélkül. Varratszedés sem fájt, olyan 2 másodperc alatt kint is volt a damil. Szinte alig éreztem valamit. Viszont javaslom a Betadine-os kenegetést. Az nem árt. Naponta többször is bekenegettem a sebet.
Én annak idején úgy tapasztaltam, hogy még a vágás környékén is teljesen érzéketlen lett minden. Ami nem is volt baj, ugyanis varratszedédésnél a doki talált ott némi felgyülemlett vért, amit egy baszott hosszú és vastag tűvel szívott le. Én meg csak vidáman néztem, mert egyáltalán semmit nem éreztem belőle. Vices volt, ahogy beledöfte a tűt vagy három centi mélyen, aztán szívta kifelé a fél deci vért, én pedig kérdezgettem, hogy jé, milyen érdekes, mondja már doktor úr, hogy működik ez? :))
Na megvolt a varratszedés. Azóta az alább említett égő érzés gyakorlatilag meszűnt. Az utolsó cérnaszál kihúzáskor egy pillanatra éreztem, és annak a cérnának a helye azóta is érzékeny a legapróbb érintésre is. Nem tudom, van-e ennek bármi orvosi alapja, de szerintem talán valahogy az a cérna birizgálhatta az idegetszálat.
Srácok, azért ha belegondolunk, itt mégis csak komoly vagdosásokról van szó, átvágnak ideget, összevarrnak izmot, tudomisén. :) Nem is lenne logikus, hogy hipp-hopp elmúljon minden fájdalom, nekem szerintem még egy hónappal utána is voltak jó kis fájásaim, sőt, néha még ma, két év után is érzem, hogy tompán hasogat. Idővel úgyis elmúlik minden, ahogy összenőnek a szövetek és alkalmazkodik a szervezet az új helyzethez.
Szerintem sem valószínű hogy a fertőtlenítő folyadék csípne. Már csak azért sem, mert ha jól tudom, már olyat használnak, ami nem csíp. Például Betadine. Én is ezzel kenegettem a sebet otthon a műtét után, hogy minél kisebb legyen a külső fertőződés veszélye. Nem is volt semmi gond a sebbel, szépen gyógyul. Nyílván nyomtalanul sosem fog eltűnni, de már alig látszik. Nomeg amúgy sem az ember pofáján van a vágás, ami egyből szembe tűnik. :)
Műtét után nekem is volt hasonló érzésem, mint amit leírtál. Úgy egy jó hétig. Főleg akkor, amikor felálltam és kiegyenesedtem. HA ültem, akkor egyáltalán nem éreztem. Ha lefeküdtem, akkor szépen egyre halványabban éreztem, majd egyáltalán nem. Viszont a második műtétnél nem volt ilyen. Én arra tippeltem, hogy nagyon meghúzták a cérnát a varrásnál, ezért felálláskor maga a "cérna" vágott. Persze idővel ez csökkent, hiszen a test alkalmazkodott. De mire a varratszedéás volt, már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit éreztem mikor felálltam. De érdekes módon, mikor kiegyenesedtem, aztán pár perc járkálás után "bejáródott", azaz alig éreztem. De minden felkelés, vagy felállás után elég kellemetlen érzés volt pár percig.
Viszont a második műtét után egyáltalán nem éreztem ilyet. Sokkal könnyebben tudtam mozogni. Szerintem nálad is ez lehet a helyzet. Az tényleg olyan égető érzés volt.
