Egyszerű vagy bonyolult elírásról van szó. 1000 mm rádius az nálam 2 m-es átmérőt jelent, ezt senki sem veheti komolyan.
A mozdony a valóságban 300 mm ívsugár vagy az alatt nem fut. 360 mm esetén a teljes sebesség felével képes siklás nélkül közlekedni. Teljes sebességhez 420 mm ívsugár szükséges. üdvözlettel
to my homepage all train lovers and enthusiasts. My name is Luca and my interests are trains, specialy all slovene locomotives and the trains they run in Croatia on Rijeka railway it is a part of croatian railway system from border with Slovenia to Rijeka in Croatia, because on this track run locomotives they are identical with some slovene electric and diesel engines. In my collection I have also many slovene DMU's and EMU's they are homemade.
Valamelyik német újságban is volt egy terepasztal, amin állt annak a háznak a modellje, aminek a pincéjében a terepasztal volt. (vajon volt-e terepasztal a modell pincéjében? :-))
Ismertem egy fiatal építész házaspárt - ma már Svédországban élnek - ahol a feleség által tervezett házak modelljei díszítették a terepasztalt. Azt sohasem kérdeztem meg tőlük, hogy ha levettem volna valamelyik házikó tetejét, akkor a belsőépítész férj alkotásai néztek volna rám?
Az a baj ezzel az egésszel, hogy egyrészt a vasútmodellezés manapság "nem menő" dolog a fiatalok körében. Mondjuk ez a digitális világ szerintem hoz be lehetőséget: letöltöd a Zappodat az okostelódra, és irányítod a vonatot. Ez talán újra visszahozhatja bizonyos gyerekek érkelődését...
Vasútmodellezésről mindenkinek a több százezres dolgok jutnak eszükbe. Elképzelni sem tudják, hogy van régi/használt dolog is a világon. Én is számtalanszor megkapom, hogy milyen drágák azok a modellek, amik a vitrinben futnak (kb. 35 éves BR55, és VT135)... aztán felvilágosítom őket, és utána egy nagy "jaaaa?" következik, "akkor lehet hogy érdekelne minket is..." Szóval túlzottan a "gazdagok sportjának" van kikiáltva, pedig azért lehet ezt szerényebb összegből is csinálni...
Egy 20 éves srác nem fog a csajával villanyvonatokat nézegetni
Azért volt jó Bpesten tanulni, mert megadatott nekem, és a jövendőbelimnek, hogy együtt menjünk vasútmodell kiállításokra, és mindkettőnknek nagyon tetszett :)
Meg van ennek a sportnak egy anyagi oldala is, amit ne felejtsünk el... 35 alatt (és ezt a kort r-sugarú körben értem, mindenkinél másképpen) legtöbbször nem jut ilyesmire (házépítés, kölcsönök, feleség, gyerekek, stb.)
Így igaz! Vasútmodell kiállításra is a 14 év alatti gyerekek és a 35 feletti felnőttek mennek jellemzően. Egy 20 éves srác nem fog a csajával villanyvonatokat nézegetni, még ha tudat alatt érdekli is. Biztos van kivétel, de legtöbben valószínüleg így voltunk ezzel.
Ez az általános... 16-35 között mással foglalkozik az ember, 35 körül már beálltak a "dolgok" a nagy átlagnál, újra elő lehet szedni a 20-30 éves Piko cuccokat (aztán beszerzési tervet készíteni titokban... :)
Ha minden jól megy és nem lesz buzi, akkor valoszínüleg jobban fogják a lányok érdekelni 13 évesen. Attól még előtte érdekelheti! Meg felnőtt korában is. Nem? Ezzel sokan így voltunk.
Fiam -annak idején- öt-hat éves korában ügyesebben kezelte az egyidejűleg több szerelvényt közlekedtető modellasztalt, mint a vezérlést (analóg) próbáló felnőtt barátaim. A felnőttek még hosszabb gyakorlás után gyakran okoztak siklásokat és ütközéseket, ez a gyereknél csak igen ritkán fordult elő.
Nem félek, hogy nem lesz utánpótlás! :-) Van itthon favonat, van elemes vonat, van felhúzós vonat, van Duplo vonat, de ekkora sikere egyiknek sem volt. Teljesen máshogy nyúl hozzá, máshogy kezeli. Valószínűleg látja, hogy ez már "hasonló" mint apáé és vigyázni kell rá. Tegnap három órát játszott vele, ma reggel óta nyomja.
Mindenképpen fontos a nevelés! Nem szabad azonnal a kezébe adni értéket, mert abból baj lesz. Csak fokozatosan! Ha látja, hogy ezek nem törő-zúzó dolgok, hanem tojások, akkor megtanulja, hogy úgy bánjon vele. De ezt viszonylag időben kell elkezdeni, ahogy előttem két hozzászóló is megtette.
Azt kell tisztán látni, hogy a gyerek attól, hogy kicsi, még nem hülye, és nem is kis felnőtt. Ha fárad, ezt nekünk kell látni ki kell venni a játékból.
Nálunk van 3 lány (3-6-8). Van egy kis mini dilikörük, de azon eljátszanak 3-an. Amikor elfáradnak akkor el kell rakni. Már maguk teszik fel a mozdonyokat, és irányítják a forgalmat.
A munkahelyemen van egy épülő vitrinvasutam. Ezt bárki megnézheti, ha bejön hozzánk.
3 féle gyereket tudok megkülönböztetni, kortól nemtől függetlenül az elmúlt kb 4 hónapban, amióta üzemel.
1; egy pillanatig érdekli aztán semmi (nem fogja meg)
2; csak a gomb nyomkodása érdekli, amivel elindítja, aztán cikrál/rohangál ugyanúgy tovább a patikában, mint amúgy tenné (csak az izgatja, hogy ő csinált valamit)
3; elindítja, és végig figyelemmel kíséri az eseményeket, egészen a vasútüzem végéig.
Elmondható, hogy van utánpótlás, de a szülői "előnevelés" nagyon is szükséges hozzá, hogy élvezhető legyen ez a játék. Ebben nekünk van a felelősségünk, hogy ne a TV előtt üljön, mert úgy egyszerűbb, hanem igenis legyen igazi gyerek: mozogjon, gondolkodjon, játsszon. Ehhez viszont foglalkozni kell vele!
Az a baj, hogy sokan féltik a modelljeiket a gyerekektől, pedig - ha elmagyarázzuk Nekik - sokkal óvatosabban tudnak bánni az apró dolgokkal, mint mi. Persze oda kell figyelni, mert pl., ha fáradtak, vagy elkezdenek álmosodni, akkor a szétszórt gyermek már nem annyira kiszámítható. Erre viszont nekünk, szülőknek kell figyelni.
Marci fiam 4 évesen simán részt tud venni a nagyok játékában (a betűket és a számokat is így tanulta meg, váltókat, jelzőket állítva). Persze nem kérdés, hogy érte maximálisan én vállalom a felelősséget, ha véletlenül valamit elrontana (ami eddig még nem fordult elő), azért nyilván én állok jót, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. (Viccelődtek már, hogy "Marci, azzal a vacakkal nyugodtan menj, le is ejtheted, aztán apád vesz nekünk egy vadi újat!" ... de nem kellett újat venni! :) )
