Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Egy időpont???????????????????????? Mi vaaaaaaaaaan? Többször nem adják, vagy mi? A promóban azt írják, december 15-től vetítik... (Mondjuk engem is kirázott a hideg.)
Végre adják itthon is a pápai bazilikákról készített filmet :)
December 7-én az Urániában.
Megnéztem az ajánlót, hát könnybe lábadt a szemem. Májusban mind a négy bazilikában jártam, és már ez a pár perces kis videó is visszahozta az emlékeket!
Jobb későn mint soha alapon szeretném megköszönni az augusztus végi részletes beszámolódat!
Végül sikerült meglátogatnom a kint dolgozó férjuramat egy hosszú hétvégére, s már a repülőn olvastalak beszállításkor, ennek köszönhetően eljutottunk a Via dei Fori Imperialin lévő mindkét fényjátékra (beülni és hallgatni nem lett volna lehetőség, telt ház volt). Hálás vagyok! :)
Én és Olaszország nem igazán vagyunk szerelmesek egymásba. Nehezen viselem az olasz szélsőséges kettősséget, ami mindenben jelen van. ami olasz. Egyszerre van jelen a kifinomult szépség és ótvar igénytelenség, egyszerre vannak barátságos, segítőkész emberek és szimpla bunkók. Középút teljes hiánya. Aztán ebből ki mit lát, ki mire fogékonyabb. Róma se volt más. De némi tapasztalattal hátam mögött már próbáltam könnyedén felfogni, adottságnak tekinteni és nem felhúzni magam. Csak egyszer akadtam ki, amikor a 3-as villamosra hiába vártunk fél órát, majd pár órával később 25 percet vártunk ismét, miközben az ellentétes irányba már 3 is elment, a végállomástól pár megállónyira. Utastájékoztatás persze nincs. Ez amúgy is hol van, hol nincs, ha van is nem mindig működik.
Az útitervünk már rögtön az elején borult a repülő fél órás késéssel érkezett, az első Terravision buszra se fértünk fel. Mire elértünk a hotelbe, meg vissza a városba, már sötét volt. A szállásunk az Euclide (Poppolo tértől 1 megálló) HÉV megállónál, egy jobb környéken volt. A szálloda tipikus olasz, egyszerre csicsa és ótvar, viszont reggelinél a hatalmas választék olasz szénhidrátbombák mellett bőven volt más is. A célnak tökéletesen megfelelt.
Első este a Poppolotól gyalogoltunk a belvárosban, Spanyol lépcső, Trevi kút a kötelező pénzdobással, Pantheon, Gésu templom, majd a Venezia térnél a parkban pihentünk meg és fogyasztottuk el az olasz kenyérből, sonkából és paradicsomból álló vacsoránkat. Hazafelé visszasétáltunk a Trevi kúthoz, majd a közelében lévő metróállomásra, onnan a Poppolo térhez és a HÉV-hez. Hát HÉV az élmény volt mindennap. A végállomás kis hangulatos, földalatti fejállomás, kicsit kisebb mint kéne lennie, de cuki. Na de a HÉV szerelvények! A mi 3-as metrónk se kutya, de azok a szerelvények! Retkes, dzsuvás mind, ablakon alig lehet kilátni a kosztól, a ráfújt graffiti is rohad már le róla.
Második napra reggeli Colosseum volt tervben, de mivel későn indultunk el, változtattunk a terven, így fel se tűnt ekkor még, hogy a metró aluljáró miért van zárva. A Poppolotól ismét gyalog be a belvárosba, de most Teveréhez közelebb eső úton, majd a Pantheon felé fordultunk végcéllal. Útközben betérünk néhány templomban. A Pantheont előző este, csak kívülről láthattuk és sötétben. Lenyűgöző épület. Nekem mint építőmérnöknek egy 2000 éve álló műszaki csoda a hatalmas, vasalatlan betonból és könnyűbetonból épített kupolája. Betonacél nélkül a beton, finoman se a legalkalmasabb anyag kupolát építeni. Mindenig letaglóz, hogy az ókori rómaiak mikre voltak képesek. Gésu templom, majd az Argentinánál lévő romoknál megpihenve és a Coop-os panini ebéd elfogyasztása. A romok között rengeteg tarka macska él! Innen gyalog tovább a Novona térre, majd Angyalhíd, Angyalvár. Ezután át Vatikánba, az itteni postán képeslapküldés haza, kicsit megpihentünk az oszlopokon. Nem volt tervbe véve a Vatikánban semmi sorbanállós, időigényes program és mivel ember volt rengeteg, ezeket most kihagytuk. Elsétáltunk az Ottaviano metróállomáshoz, de mivel épp jött egy busz ami visszavitt minket a belvárosba felszálltunk rá. A Campo di Fiori közelében leszáltunk, majd újra gyalog oda. A Campo di fiori-n már pakoltak az árusok, így első látásra nem igazán esett le, hogy mi nagy szám ezen a helyen. Ponte Sisto-n át Trantevere, a Bazilika és valami vacsora. Erre az estére már beülős étkezés volt tervezve, találtunk is egy jónak kinéző, olcsó helyet. De sajnos csodák nincsenek, a kint ülő olaszok szintén turisták voltak, az étel meg kb konzerv minőség. Vacsora után a 8-as villamossal vissza, a Venezia téren a szokásos padunkon megpihentünk, nassoltunk, iszogattunk. Busszal át a Termini-re s ekkor jött a nagy felismerés. Metró sztrájk! Teljes tanácstalanság, a google barátunkat nem találtunk, kerestünk egy buszt, aminek volt legalább ismerős nevű, irányba lévő megállója. Jött is elsőnek a 85-ös vagy egy óra múlva. Leszálltunk a Trevi kút közelébe, onnan gyalog a Poppolóra a HÉV-hez. Igazából a 85-ös majdnem hazáig vitt volna minket, csak ezt akkor nem tudtuk. :)
Harmadik nap Colosseum, Foro Romanum, Piramis, Capitólium volt a fix terv, utána "szabadprogram" :) A Colosseumhoz nem értünk oda nyitásra, kb 10 óra felé érkeztünk. Volt sor, nem kicsi de gyorsan ment. Szerintem a mi pénztárakhoz vezető sorunk gyorsabb volt, mint az elővételes, RP-s sorok. RomaPass-t nem vettünk. Nem jött szembe velünk olyan hely ahol vehettünk volna 48 órásat, igaz nem is kerestük. A mi programunkhoz nem is igazán érte volna meg, a 48 órás BKV jegy se biztos, hogy megérte. Ha ennyit gyalogol valaki mint mi, akkor igazából egy napra 3-4db 100 perces jegy elég lehet, egy embernek. A tervet letudtuk kb du 3-4 órára. Mivel a gazdaságosra tervezett utunk eddig túl gazdaságosra sikerült beültünk a közelbe lévő első olyan étterembe, ahol olasz szavakat hallottunk a teraszon. Finom ételek, borsos árak, igényes belső és ótvar igénytelen WC. Olaszország :) Itt megpihenve, kitaláltuk, hogy Tevere melletti környék felfedezése után elmegyünk Bud Spencer sírjához és lerójuk a kegyeletünket. A temetőhöz már sötétbe érkeztünk, így már zárva volt. Elbuszoztunk a Tributana pályaudvarhoz, itt ittuk a legolcsóbb kávénkat. Onnan metróval haza, a környékünkön beülve egy pizzériába megvacsoráztunk. De nem adtuk fel a sírhely meglátogatását. Másnap reggel, indulás előtt még beleférhet.
Negyedik nap: Irány a Verano temető. Előző este jó alaposan felderítettük a környékünket, hogy honnan indulnak a buszok. Itt volt Rómában ritkán látott "Futár" utastájékoztatás. Nagyszerű, semmi nem állhat az utunkba! :) Másnap reggel gyors pakolás, reggeli, kijelentkezés, az óramű pontossággal végrehajtott terv után egy laza negyedórás késsel indultunk el a szállóból :) Jött hamar a busz, aztán átszállás a rettegett 3-as villamora, ami most szintén hamar jött. Róma megszeretett minket! Leszállás a Verano temetőnél, kérdezősködés, hogy merre a sír. Sikerült az óriási temető ellentétes végére érkeznünk! Róma utál minket! Csomagokkal a kézben végig mentünk a temetőn. Érdekes élmény volt. Tudom nem hagyományos program temetőben turistáskodni, de szerintem érdemes bemenni körbenézni. Nagyon mások a temetkezési szokásaik, a temető látványos. Elértünk a másik végébe, na de itt hol a sír! Az egyik virágos olaszul el is magyarázta, azt hittem meg is értettem. Végül is ott volt, csak egyáltalán nem tűnik ki a többi sírkamrából. Elhelyeztük a virágunkat. Mivel itt voltunk megint a Tirbutania vasútállomásnál, átgyalogoltunk oda, majd metró Terminihez, még időben voltunk, majd izgulás, hogy felférünk-e a következő Terravision buszra, ami vagy 30 perces késéssel indult. Mondjuk sokat nem kellett volna izgulni, mert a reptéren is volt valami sztrájk, ami miatt a gépünkbe a beszállás vagy 1 óra késéssel indult.
Ezért csodálkoztam. Nagyon sok téves info van. A Touring Clubos olasz nyelvű könyvem, azt írja, hogy Goethe Rómában van eltemetve. Goethe sírját most láttam Weimarban, Rómában a fia sírja van. A Híres Festők sorozat Raffaello füzete pedig azt írja, hogy a Stanzak képei II. György pápa számára készültek.
Basilica di San Giovanni in Laterano főszékesegyház őrzi a pápai trónt. Ráadásul azt a 600 évig használt trónt, amin szokatlan helyen van egy lyuk. A monda szerint majdnem 3 évig volt egy kivételes tehetségekkel rendelkező női pápa, aki sikeresen titkolta a nemét. Ezt követően azon a lyukon "vizsgálták" hogy férfi-e a megválasztott új pápa. Én is úgy tudtam hogy a 4 fő pápai bazilikában van pápai trón.
Az assisi kirándulásra készülve olvasom az útikönyveket. Azt írta az egyik, hogy a San Francescoban van pápai trónus és ez az egyetlen a Szt. Péter bazilikán kívül. Ezek szerint a másik 3 nagy római bazilikában nincs pápai trónus. Tényleg nincs??
Köszönöm Janka! Gondoltam rá hogy gyorsan felmegyek a netre és megkérdezlek Titeket, aztán mégsem. Nem baj mindig van miért visszamenni. Azt nem értem már másodszorra voltunk, és még mindig nem elég. Mikor érzi azt az ember, hogy jó telítődött Rómával? Vagy ilyen nincs? Teljesen rabul ejt a város .
November elején ott tervezem kezdeni az ingyenes múzeumi vasárnapot. Nyitásra megyünk, nem hiszem hogy tömegek lennének. Rögtön felmegyünk a lifttel és belépünk Lívia kertjébe. Kíváncsi vagyok a többiek reakciójára.
Érméket majd egyszer egyedül. Azokhoz azért kell a megszállottság.
Hatalmas az éremgyűjtemény, nagyítóval lehet ráközelíteni a tárlókban elhelyezett különleges és nagyszámú érmékre. Jól el lehet bogarászni velük az időt, és nekem is érdekes volt, de továbbra is a mozaikok, és Lívia festett "virágos-madaras-narancsoskertje" /ebédlője a nagy szerelem onnan. :)
Le sem fotóztam, mert így nem tetszett, maradjon meg bennem a nyári kép :) A közepe látszik. Próbálták úgy beállványozni, hogy Mózes látható maradjon, a többi :( Lustálkodni azt nem, de a délutáni program előtt mindig tartottunk egy kis szünetet. Nagyon élveztem, imádtam minden percét.
ért.
