antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Álmos a reggel, szürke. Az égen felhő terpeszkedik, büszke. Csizmája a földig lelóg, sáros. Esővel hinti a rejtőzködő várost.
Vihar kistestvére, orkán unokája, nem pattog, csattog, reccsen és dörren, csak szelíden cseppet cseppent néhány mélabús arcra, lemossa róluk
a fáradt út porát. Megnyaldos egy régi padot a diófa alatt, ott, elsimít a hátán néhány kopott szálkát, mielőtt réseiben megpihenne.
Arrébb két gerle bújik össze az illatos fenyő ágain, s lépdelve, unottan, csípője ring csak egy-egy óvatos fuvallatnak - sejteni épp,
ha megcirógatja fürtjeim. Sírt már eleget a nyári ég, hogy a járda hátának öblös árkában összefusson egy tócsa - apró verébnek itatója.
Elképzelem, mennyi, de mennyi elme háborog és morog most vackában, amíg én eltelve imádom az eget, mi ablakán kikönyöklő szívemnek hűvös menedéke lett.
Súlyos kövek alatt lapultan hever lelkem, kiáltani nem tud, száját betemettem. A nehézkes csendben csupán kínját hallhatom: felszínre kaparna, de karmát levagdalom
Az életem: csigamászás ezüstje, a föld giliszta-túrt halom.. De sohasem bámultam pipafüstbe, és sohasem őrölt az unalom.
******
106 éve, ezen a napon született Nagyenyeden (Románia) Jékely Zoltán, író, költő, műfordító, könyvtáros, Áprily Lajos fia. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.
Most fogja meg vagy most engedi el kezem az Isten?
******
Tegnap múlt 38 éve, hogy Budapesten elhunyt Zelk Zoltán, Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Futkosnak zöldhajú lányok, a kis tavaszok. Minden évben egy elindul: hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok.
Minden évben egyből nagylány lesz, aztán mama - hópólyában rugdalózik, hópaplannal takarózik dércsípte fia.
******
Április 21-én múlt 89 éve, hogy Budapesten megszületett Beney Zsuzsa, költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tüdőgyógyász szakorvos, egyetemi tanár.
Szép napot, kellemes rövid hetet kívánok Mindenkinek!:-)
Április 19-én Emma Napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Bakálovich Emma, Reviczky Gyula múzsája
Reviczky Gyula
Emma
X. Arczképére
Mint nyári éjszakán A csillagot: Úgy nézlek csöndes vággyal én, Ha egyedül vagyok. S mint nyári éjszakán A csillagok: Zajló szivem hullámiban Szép szemed úgy ragyog.
Igen,igazad lehet Tereska, a gépem és a helyesirás ellenörzöm más nyelvre van beállitva, es a magyar kettöspontos betüket is csak akkor tudom használni ha az IPadról irok.
Igen, néhány sző valóban értelmezhetetlen volt. Talán a helyesírás ellenőrzőt kellene bekapcsolni, mert az index a szavakat nem írja át.
Kárpótoljon néhány piros tojás!:-))
Húsvét másodnapján az jutott eszembe egy üveg rózsavizet vettem a kezembe. Elindultam véle piros tojást szedni. Adjátok hát lányok, ha nem sajnáljátok, ha pedig sajnáljátok, licskes-lucskos facsaros víz lesz a ruhátok.
nagyon sajnálom, de a versben elöforduló néhány hibás szó nem jegyezhetö az én figyelmetlenségemre- elolvastam, nem egyszer a verset elönézetben - hibátlan volt..hogy ilyenkor mi történik nem tudom.
További szép ünnepet kívánok Mindenkinek Húsvét Másnapján!:-)
Tegnap a családé volt a főszerep!:-) A Húsvéton túl ünnepeltük fiam születésnapján együtt - heten!:-) A fiúk meglocsoltak, Bálintka még nem, de ő pedig egyedül odatotyogott a mamához!:-))
Juhász Gyula
Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szivemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Husvét, husvét! a kábult emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán. Templomokból kibug az orgona. a világ ujjong, kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám.
Szobám sötétedik, nehéz szivem s azt gondolom: be jó is lenne már, ha nem gunnyadnék többé pörlekedve, szivemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre.
Sok éve egyszer mentem az uccákon. Szememből lassan könny hullott az utra, könnycsepp és bánat, hervadás, halál - Sok esztendős könnyek száraz nyomában az életrekelt nagyszombati Krisztus kicsi szobámba vajjon eltalál?
Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca, lelkem fala sugárzón hirdeti, hogy megbékéltünk, nincsen haragunk. Künt körmenet lesz, kongnak a harangok, de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk.
Én láttam Őt a hétnek első napján, mikor a sírhoz olajat vivék, s a követ akkor angyalai régen győzelmes arccal elhengerítették. Én láttam Őt, és a találkozásnak mély nyoma lelkem falán bent ragyog. És hirdetem a teremtett világnak, Ne sirassátok! Él! Föltámadott!
Én láttam Őt, míg békességet szólva tanítványai között megjelent. Lelkem nyomába jár az Ő lelkének. Tudom, hogy emmausi alkonyatban két tanítványnak dicső jelt hagyott, és hirdetem a fénysugaras napban: – Ne sirassátok! Él! Föltámadott!
Én láttam Őt és ez elég ok arra, hogy amíg élek, örömdal legyen nagypéntek után Krisztusom köszöntő húsvéti diadalmas énekem! Tudom, e földnek minden tája zengi, s ezzel köszönti eme nagy napot: – A Krisztus él! A Krisztus újra itt van! A Krisztus győzött, mert feltámadott!
Feltámadásra konduló harangok segítsetek csak dalolni nagyon, legyen hangotok harsogó ének, hatoljon át a hideg kőfalon rombolja le a halál építményét, tündököltesse azt a csillagot, amit a húsvét napja nekünk külde, mert él a Krisztus, mert feltámadott!
Lélek, ki vártad azt, hogy visszajöjjön, és búsan álltál nagypéntek alatt, kinek mélyéről kétségbeesések panasza szállt ki és hit se maradt, és azt hitted, hogy vége van örökre, most áldjad Istent! Győzelmet adott! A világ üdve, a húsvét szent Hőse Életben maradt! Ím föltámadott!
Én láttam Őt és látom is, örökre, bár felhő takarja el, s fényfalak, de lelkem mélyén Krisztus és az Ige s az örök élet hite megmaradt. S elmegyek én is egykoron utána, mikor győzök e földi életen, de addig zengjen lelkemből hozsánna, s húsvéti diadalmas énekem!
Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki szárazságomat, S egy durvább illetésre szertehull.
De nem ily halált szántam én neki. A kemencében énekelt a tűz, Zsoltároztak a lángok lelkei. A száraz ágat helyéről levettem, Vigyázva, ahogy halottat viszünk, – S a tüzes kemencébe bevetettem. Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.
Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát. A száraz ágból kiröppent a lélek, Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek, És hittem én is: hátha mégis élek…
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta Barkáját kedves kéz által nekem, Hogy a szent főnek új dísze legyen. Az ólomszínű éji ég alatt Langyos, ébresztő áramlat haladt, És gyermekkorom ölén, a hegyen Rügyet bontott a borostyánbokor.
Kis zöld rügyek, kelő rügyek, félig kidugják fejüket s nézik, nézik kíváncsian, itt vannak-é mindannyian a többi nyíló zöld rügyek: az orgonák, bodzák, füzek! Olyan félénken dugja ki minden rügy a leveleit, mint a csigák a szarvukat, mint a sündisznók orrukat. Minden rügy egy parányi ablak, melyhez leányfejek tapadnak: bent vannak a leányfejek, bent a fában merengenek, nap-éjen át álmodnak ott... S most kinyitják az ablakot, de csak félig nyitják ki, félig az álmukat tovább remélik.
