Keresés

:-)))

Méh-raj duruzsol
fák közt, fü alól,
fürjek dala szól
tó partján.

Sok-száz buzakalász
érik, hajlik,
táncol ragyogó
fény karján.

Lengő gabonánk
szépen gyarapodik,
kedvünk magasodik,
égig száll!
Szántunk, aratunk,
tenger a dolgunk,
a virág, a gyümölcs
békét vár.

Weöres Sándor

:-)))

BALATON-PARTON

Balaton-parton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam:
bóbitás nádon
nádiveréb-fészket,
sásbokor alján
kis vízicsibéket,
Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vízi útra vitte.
Senki se látta
csak magam csodáltam,
ott a vízpartján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.

Nagy László

:-)))

SZILVÁT ETTEM EPER HELYETT
(Mondókamese)

Szilvát ettem eper helyett,
s láttam fürödni húsz legyet.
Hal mászott a fára,
Letörött az ága,
Ráesett a kalapomra,
A kalapom összenyomta.
Mit tehettem egyebet,
fogtam három verebet,
Három macskát, tíz egeret,
Meresztettek nagy szemeket.
S az egerek, huss, ni,
El akartak futni.
Kerítettem hát egy zsákot,
S belevarrtam a világot,
Hát a huncut egerek,
Nem kirágták az eget?

Népköltés

:-)))

FÜLEMÜLÉK

Estefelé megszólal a fülemüle. Szerényen szólal meg, de mire a feketerigók elhallgatnak, már zengővé bátorodik az ének.
Erdő alatt, magányos völgyben lakunk, a nagyvárostól messze. Hangversenyekre nem járhattunk, de a fülemüle koncert heteken át kárpótol érte. Van olyan fülemüle is, amelyik nem hallgat el reggel, nappal is folytatja az éneklést mámoros telhetetlenséggel. A kicsi szíve telis-tele van, a dalt csak úgy önti, önti, önti. Mikor pihen meg? Mert este újra beáll a nagy koncertbe. S van egy csodálatos esti óra; mikor a feketerigók még énekelnek, s a fülemülék már rákezdik az éneket. Olyan ez, mintha fuvolák kísérnék egy karének vezetőszólamait.
Az ilyen estét ne szalaszd el: ülj le a patakparton, ahová utánad száll az almafák virágillata, s nyisd ki szívedet annak a muzsikának.

Áprily Lajos

:-)))

:-)))

NAGYAPÓ BORT MÉR

A nagyapó nyolc liter tokaji bort kapott ajándékba, de felét oda kellett adnia a papnak.
Izen hát neki, hogy küldjön egy négyliteres üveget, majd abba beletölti. A pap ötliteres üveget küldött. Azt izente, hogy nincs négyliteres üvege.
- Nem baj - mondja a nagyapó. - Adjatok egy mértéket, majd átmérjük azzal.
- Nincs a háznál.
- Hát akkor valami üveget, amelyiken mértékbélyeg van.
Összekeresik a kamrát, de csak egy háromliteres üveget
találnak.
- Jó lesz az is - mondja nagyapó.
Hanem itt egyet gondol, és így szól a gyerekekhez:
- No, gyerekek, ki tudná ezzel a háromliteres üveggel átmérni a papnak a négy liter borát, de úgy, hogy a mérés pontos legyen?
A gyerekek fejüket rázták:
- Nem lehet, nagyapó. Ha kétliteres vagy félliteres volna az
üveg, akkor lehetne. De háromliteres üveggel négy liter bort
mérni, ezt nem lehet, nagyapó.
- Lehet - felelte a nagyapó. - Ide nézzetek!
Azzal leállította a három üveget az asztalra.



Nagyapó átöntötte a bort a nagy üvegből a két üresbe. Lett így:



Most a háromliterest visszatöltötte a nyolcliteresbe: Lett így:



Az ötliteres üvegből áttöltött három litert a középső üvegbe:



A középső üveget áttöltötte az első üvegbe:



Az üres üvegbe áttöltötte a két litert:



A legnagyobb üvegből teletöltötte az üresét:



Az ötliteresből teletöltötte a háromliterest:





Most már el lehetett küldeni a papnak a négy liter bort. Itthon, ami maradt, persze összeöntötték egy üvegbe. Aki meglátogatja a nagyapót, kap belőle egy gyűszűvel.

Gárdonyi Géza

:-)))

:-)))

Két szomszéd lakik egymás mellett,
mindenkit látnak csak egymást nem láthatják.
Ha tükörbe pillantasz, kitalálod.

:-)))

:-)))

Régen a gabonát életnek, mindennapi kenyerünknek nevezték. Aratása fárasztó, nehéz munka volt. A beérett kalászost a férfiak kaszálták, az asszonyok sarlóval, vagy puszta kézzel összegyűjtötték, kévékbe kötötték, "markot szedtek". A gyerekek is segítettek, "kötelet teregettek". Hónuk alá fogtak annyi rozsszalmából készült kötelet, amennyit elbírtak, s a marokszedők előtt bizonyos távolságonként a földre terítették. Ebbe kötötték bele a felszedett gabonát, ebből lett a kéve. Számolható rakásba gyűjtötték, s így nevezték hagyományosan keresztnek, kepének, kalangyának... A kepe, 15-20 kévéből rakott gabonakereszt.
A kévéket szekérrel szállították a faluba, a pajtába, vagy a pajta közelébe. Magas halmokba rakták, s a csépeletlen gabonahalmokat nevezték asztagnak. A pajta nagy, zárható építményét csűrnek, szérűnek nevezték, mert gyakran meghosszabbították a fedett bejáratot, ahol elfért a szekér is. Falára kissebb-nagyobb gazdasági szerszámokat akasztottak, mivel a pajtát nem csak tárolásra használták. Itt volt a kézi cséplés színtere.

:-)))

Sáriban már megverték a rézdobot:
keljetek fel, szegény kepés aratók!
Csináljatok harminc keresztkötelet,
úgy ad néktek a Hunyadi kenyeret.

:-)))

Cseng a kasza, meg az ének,
Az aratók nem henyélnek.
Kasza alatt dől a kalász,
Lesz belőle fehér kalács.

:-)))


ESTI HAZATÉRŐK

Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja
Már esti bordás visszfény leng az éren
Két lány ül az aranyszénás szekéren
piros kendőjük galambica-gomba.
Az utat száraz porfelhő borítja,
a merülő Nap ferdén tűz a porba:
vörösréz-tenger árad a mezőnek.
Jön a gulya s a kaszások csapatja,
dús lárma-erdő hajlong és alatta
a békadal lágy páfrányai nőnek.

Weöres Sándor

:-)))

NYÁRI ESTE

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Weöres Sándor

:-)))

:-)))

LUDAS MATYI

Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.
- Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta.
Tem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat.
Tizenhat volt a kisliba, a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc.
A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt. Azt mondja a legény az anyjának:
- Anyám, én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra, Döbrögre. De az anyja:
- Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is.
De a legény csak felcihelődött, hogy ő elhajtja a libákat a vásárra.
Az anyja már nem ellenkezett, sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra; ha már olyan mehetnékje van, hát menjen. A legény a három nagy libát visszaverte, a tizenhat fiatalt meg elhajtotta.
Odaér a döbrögi vásárra. Odamegy hozzá a vásárban a Döbrögi úr, a város ura, és azt kérdi tőle:
- Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját?
- Ennek két máriás párjaként az ára. S még az apámnak sem adom alább - mondja a legény.
- Ejnye - mondja a döbrögi Döbrögi úr -, te huncut akasztófáravaló, nekem, a földesúrnak, eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát, de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért?
- Nem adom! Két máriás az ára, mondtam!
Döbrögi úr mögött ott volt két katona.
Rájuk parancsol:
- Fogjátok meg ezt az akasztanivalót, és kísérjétek a házamhoz. A libákat is hajtsátok oda.
Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához. A libákat ingyen elvették tőle, Matyira meg jó huszonötöt rávertek. Ez lett a libák ára! Azt mondja Matyi, amikor föltápászkodott a deresről:
- Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak! Döbrögi urat elöntötte a méreg. Nosza, mondja a legényeknek:
- Fogjátok meg a huncutot, vágjatok rá még harmincat!
Újra megfogták Matyit, lefektették a deresre, megint harmincat rá-vertek. Avval eleresztették. Kiment Matyi, most már nem szólt, de amit gondolt, az annál jobban begyiben maradt.
Eltelt néhány esztendő, Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. De csak nem emésztette meg a mérgét. Visszajött hát a szülőföldjére. Még aznap mit hall? Azt, hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába, úgy ment el a döbrögi úr városába. Az új kastély fele már készen volt. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett, szépen kifaragva. Matyi odament, méregeti a fát, mint egy ácsmester.
Döbrögi úr meglátja, hogy valami külsőországi ácsmester van az ö házánál. Kimegy, s kérdezi tőle, hogy kicsoda, micsoda is ő.
Azt mondja Matyi:
- Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres, mondhatom.
Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. Megkérdez¬
te:
- Jó lesz ez az épületfa?
Azt mondja az ácsmester:
- Az épület, az megjárja, hanem kár volna ilyen dibdáb fával berak¬
ni, mivel ez nem arra való.
Döbrögi úr gondolkodik, hogy hát mit csináljon. Azt mondja végre az ácsmesternek:
- Van nekem egy erdőm, szebbnél szebb fák vannak benne. Ha ez
nem rávaló, hát szebbet vágatok. Jöjjön ki velem, válassza ki!
Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. Ő maga persze hintóra ült az ácsmesterrel.
Mennek ki az erdőbe. Haladnak a sűrűbe. Bemennek oda, ahol a legsűrűbb. Keresi, keresi az ácsmester az alkalmas fát, hogy melyik is volna jó az épületre. Kijelölgeti őket, és nekiállítják a száz fejszés embert, hogy vágják ki a fákat sorra.
S mennek beljebb, még beljebb. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe, ahová a favágásnak még a hangja se hallik. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra:
- Mérje csak meg az úr a törzsét; alighanem jó lesz ez is.
Döbrögi úr átöleli a fát, hogy lássa, elég vastag-e. Ezt várta csak Matyi. A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte azúr két kezét, zsineggel.
A száját meg betömte száraz mohával, hogy a kiáltozást ne hallják. Aztán elvágott egy hajlós botot, s addig hegedült rajta az úron, amíg kedve tartotta. Kivette a zsebéből a libák árát, a maga zsebébe rakta, s indult. De még azt hozzátette, mivel az úr némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét:
- Nem vagyok én ács, hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas!
Az is leszek most már mindég, Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök, mert három visszafizetést ígértem, s két megveressél adósa vagyok!
Evvel otthagyta Döbrögi urat. A száz fejszés levágta a fákat, aztán elpihentek, és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember, hát elindultak láncba állva, mint mikor vadászok nyulat hajtanak, és bekeresik az egész erdőt. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat, de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. Odamennek Döbrögi úrhoz, hát látják, inkább a másvilágon van, mint az innensőn. Úgy meg van csépázva, hogy alig tud szólni. Nyögi inkább:
- Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi, akinek a lúdjait
egyszer elvettem. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Ő meg azt
mondta, hogy még kétszer eljön, és megver!
Hazavitték Döbrögi urat, lepedőben; majd hogy végleg meg nem kukult az ijedségben. Ki sem kelt az ágyból. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak, hogy jöjjenek orvosolni, de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását. Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. Gondolt egyet.
Felöltözött tudós doktornak, kocsit fogadott, s elhajtott Döbrög városába. Megszállt a fogadóban, ott egy kicsikét mulat s beszélget, mint afféle külsőországi doktor.
Kérdi a fogadóstól:
- Mi újság másképp ebben a városban?
Azt mondja a fogadós:
- Nincs egyéb, ha csak az nem, hogy Döbrögi úr rémisztően nagybeteg. Ha akadna doktor, aki meggyógyítaná, igen nagy fizetséget kapna.
Mondja erre Matyi, megsimogatva a fölragasztott szakállát:
- Én fel merem vállalni, meg is tudom gyógyítani!
Megörül ennek a fogadós. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához, hogy van itt egy külsőországi doktor, az mindenkit meggyógyít. Jöjjenek érte!
Hintón mentek érte. Odalép a doktor a beteghez, végigtapogatja, né-zegeti, csóválgatja a fejét. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra, s azt mondja neki lassú hangon:
- Ugye, nem bízik hozzám, hogy meggyógyulok? Az orvos nagy vártatva válaszol:
- Ha lehet, meggyógyítom!
Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval, és fürdőnek való vizet melegíttetett. Aztán minden cselédet elküldött az erdőre füvekért, gyökerekért. A háznál nem maradt senki más, csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi.
Mikor a háznál levők mind eltakarodtak, Matyi elővett egy jó erős botot, s odaáll az úrhoz:
- Most jön a kúra! - mondta neki, s ugyancsak megkúrálta. Az ura
most beszélhetett volna, de rémületében most is csak a szemét meresztette.
- Nem vagyok én doktor, hanem Ludas Matyi! - mondta Matyi.
Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban, mind
előszedte, és elvette belőle a ludak árát. Aztán azt mondta:
- Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök!
A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. Hazajöttek a cselédek a füvekkel, gyökerekkel; de az úr csak nyögni tudta, amikor a doktor után kérdezősködtek:
- Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi!
No, a sok pénzért csak eljöttek a doktorok, és akadt egy, aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. Az ettől fogva mind strázsáltatta magát a katonáival, nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. De lassan el is felejtkezett róla.
Egyszer megint vásár esett abban a városban. Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott, hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. Lókereskedőnek öltözött, szerzett magának egy jó lovat, és így ment el a vásárba. Odaállt ő is a többi gazda közé, és árulta a lovát.
Amikor eladta, tovább ténfergett, nézelődött a vásárban, várta az urat. Egyszer csak hallja, amint az egyik ember dicsekszik azzal, hogy a ő lova a legjobb futó ló a környéken.
Ludas Matyi odalép, s azt mondja annak az embernek:
- Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem, ha megteszi
oda a próbafutást, úgy, ahogy kívánom.
Az ember ráállt; azt mondja:
- Megteszem.
- No, hát - mondja Ludas Matyi -, álljon ide a lovával az útra, üljön föl rá, s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval, akkor kiáltsa el magát, hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám, mert különben eloltják a gyertyáját.
Az ember erre is ráállt. Ki is mentek két órakor a város végére. Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. Az ember odalovagolt a hintóhoz, elkiáltja magát:
- Én vagyok Ludas Matyi!
De aztán jól megcsapkodta a lovát. Hamar mondja erre Döbrögi úr:
- Fogd ki, kocsis, a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert, két aranyat kap. Menjetek mind!
A kocsis hamar felült az egyik lóra, a hajdú a másikra, utána eredtek. Döbrögi úr maga maradt a hintón, onnan nézte az üldözést. Ludas Matyi akkor szépen melléje állt, s csendesen odamondta neki:
- Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az!
Az úr majd nem ájultan nyeklett vissza az ülésre. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből, s megmondta neki, hogy ez volt az utolsó.
Azzal Matyi eltűnt, s egy más tájon telepedett meg, ott vett magának feleséget, s még ma is él, ha meg nem halt.

Népmese - Illyés Gyula átdolgozásában

:-)))

V. GHYMES FESZTIVÁL - 2010. JÚLIUS-2-4. - HEGYMAGAS - Szent György Pince - FORRÁS SZÍNHÁZ-Július 4.
LÚDAS MATYI - Zenés mesejáték

:-)))

Se baj Bumfi, majd jövőre "bevállalósabbak" lesztek.
A júl. 23.-ai óbudai koncerten találkozunk. :-)))

Ó, de kedves képek! Komolyan kedvet kaptam játszani. :)

 

Sajnos nem jutottunk el a fesztiválra (gondolom, rájöttél, hisz biztos, hogy találkoztunk volna). Érdekes, 1 gyerekkel "bevállalósabbak" voltunk, a lányunk 2 fesztiválon is részt vett, még Kéménden. :)

:-)))

GHYMES FESZTIVÁL - 2010. JÚLIUS 2-4. - TAPOLCA - HEGYMAGAS-Szent György Pince

:-)))

:-)))

AZ ARATÓ EBÉDJE

Örzsike édesanyjának nagy volt a gondja. Elkészült az ebéd, de nem volt, aki kivigye az arató gazdának. Kint volt az egész háznép, nem maradt otthon egy morzsa cseléd se.
-Istenem, istenem, mitévő legyek? - sopánkodott a gazdasszony. - Ha magam szaladok ki az ebéddel, elhalad rajtam az idő, pedig tarhonyát kellene gyúrni délután.
- Ó, csak ne búsuljon, édes szülém - kottyant bele Örzsike a tépelődésbe -, úgy kiviszem én az ételt apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.
- Te, te csöppség? Hiszen föl se bírod emelni az ételhordót.
Örzsike mindjárt elpityeredett volna, ha az édesanyja be nem kötötte volna a fejét piros babos kendővel, s a kezébe nem adta volna a fehér abroszban az ételhordót.
No, hát akkor isten hírivel, de hamar ám! Siess, hogy el ne késsél, lassan menj, hogy el ne essél. Az úton meg ne állj, az abroszra vigyázz, hogy be ne levesezd, s mindig a lábad alá nézz a dűlőúton, hogy meg ne szúrja a királydinnye.
Sose féltsen engem, édesanyám - fogadkozott Örzsike -, tudok én vigyázni magamra.
Édesanyja gyönyörködve nézett utána a kisajtóból, hogy milyen takarosan kocog az ő kislánya. Olyan büszkén ment, akár egy királykisasszony, még csak hátra se fordult, pedig ugyancsak kiabált utána a Bicók Annuska az árokpartról:
- Gyere, Örzsike, együnk papsajtot!
Jaj, dehogy ér ő rá, mikor az édesapja várja az ebédet! Ahogy a házak közül kiért, elejbe állt a Maros kutya.
- Gyere, Örzsike, fogjunk ürgét!
- Most nem lehet, kutyuskám; látod, sietős dolgom van: ételt viszek édesapámnak.
Más jó ösmerősökkel is találkozott az úton. Mentek elébe nagy gágogással a libák, hozzátörleszkedett a kis tarka bárány, rákiabált a kakukk:
Giá-giá-giá-gá, ne menj, Örzse, világgá, gyere szedni pimpimpárét!
Me-ee, me-e-e, ne szaladj úgy, Örzsike, gyere, szaladozzunk a gyepen!
- Ka-kukk, ka-kukk, kis babus, gyér, keress meg, hogyha tudsz!
Örzsike rájuk se hallgatott. Örült, hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott a dűlőútra, a rozstáblák közé. Ha innen kiér, akkor már mindjárt kint lesz a búzaföldön, ahol bizonyosan nagyon nézeget már az édesapja az útra: jön-e már a leveske meg a mákos tésztácska.
Hát ahogy mén sebesen, egyszer csak a szeminek vágódik egy bolondos pillangó. Bizonyosan lenvirágnak nézte a szemét, olyan kék volt. Hanem szép volt ám a pillangó is, sose látott még olyan szépet. Aranyos szárnyán kék selyempántlika, zöld nyakravalója, pörge bajusza.
De ezt már meg kell fogni, mert ilyen pilléje még egy lánynak se volt. Letette az ételhordót az útszélre, s utánakapott a pillének, amelyik leült egy rozskalászra. De abban a pillanatban már egy tüskerózsa körül karikázott. Nagy vigyázva terjesztette ki Örzsike a tenyerét, de hogy összecsukta, nem maradt benne egyéb, csak egy csúnya hegyes tüske. Úgy a tenyerébe fúródott, hogy alig bírta kihúzni. A pille elröpült, és csúfolódva libegtette a szárnyát, ő pedig leült az útszélre útilevélfüvet keresni a tenyerére.
Talált is egy szép nagy levelet, de ahogy le akarta szakítani, észrevette, hogy egy csigabigácska legelészget rajta. Úgy mozgott a szájacskája, hogy öröm volt nézni. S Örzsike addig nézte, addig nézte, míg egyszer csak lehanyatlott a feje a puha fűbe, és lecsukódott a szeme. Elaludt.
Isten tudja, mit álmodott, bizonyára megfogta álmában az aranyos pillét, mert nagyon mosolygósra állt a szájacskája. Feje fölött altatót zizegtek a kalászok, a pipacsok bársony szirmukkal legyezgették, s a búzavirágok lehajolva a fülébe sugdostak.
Még tán most is ott aludna, ha a kakukk arra nem repült volna, s röptében rá nem kiált:
- Ka-kukk, ka-kukk, a híres elaludt. Megeszi a csigabiga a mákos csíkot, hátrakötik a sarkát Örzsikének.
Ijedten ugrott föl Örzsike, s még csak az álmot se dörzsölte ki a szeméből, úgy sietett az étellel. Mégis elkésett vele. Jól túljárt az idő a délen, a juhász régen átlépett az árnyéka felett, mire odaért. Hanem azért az édesapja nem haragudott Örzsikére. Dehogy is haragudott, inkább azt se tudta, mit csináljon örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.
- Nézd, Örzsikém, mit fogtam, én neked idekint - mondta mosolyogva, s azzal fölvette a kereszt töviből a kalapját.
Egy nagy pillangó volt alatta. Aranyos szárnyán kék selyempántlika, zöld nyakravalója, pörge bajusza. Tulajdon az a pajkos pillangó, amelyik miatt elaludt Örzsike a rozsok közt.

Móra Ferenc

:-)))

:-)))

Tudod Bumfi...:-), ahogy magam elé képzelem a szituációt, a tavaly nyári budafoki Ghymes koncert jutott eszembe, olyan családias hangulat volt... A cseppek a színpad előtt..., ahogy egymásra találtak, az első szám után a közönség reagálására sandán fürkésző mosolygó szemecskék. A felszabadultság öröme, a ki nem mondott szó... az "egyezség" boldogsága, a képzeld azt... és mint ha... összecsengése a muzsikával, a közösséggel, a lelki tisztasággal, ami ott ragyogott a szemükben:-).

A Szarka Tamás - rajongói klub topikon 3072 sz. hozzászólásban Mizöngének van egy tündéri képe a gyerekekről.
Jöttök a Fesztiválra? Szerintem ott is sok gyerek lesz:-)))!

- Az elsőn és a harmadikon szimplán vihogtam (na és persze meghallgattuk a jajgatósat :) ),

- a véres dobosokra kb. azt tudtam mondani, hogy "öööööö...." :)

- a negyediket hallva pedig amint lehetett, megnéztem a koncertlistát, és megcélozzuk a júl. 23-i óbudait, az nincs is nagyon messze, és elég korán kezdődik. :))

(A leányzó értelmes, de nagyon-nagyon zárkózott gyerek, úgyhogy figyelmeztettem: lesz sok néni és bácsi, akik lehet, hogy majd beszélgetni akarnak vele. Ezen picit elgondolkozott, aztán bátran rávágta: akkor majd beszélgetek velük! S azóta is, ha szóba kerül a koncert, mindig emlegeti, hogy majd ő beszélget... Háááát, szerintem most csak nagy a szája, de ki tudja, majd meglátjuk. :) )

:-)))

Szia Bumfi!

... ((())) és , hogy reagáltál?

No, én most ideírom a 3 és fél éves lányom megállapításait az Álombálom lemezről. :)

 

- Ghymest szeretnék hallgatni! A jajgatósat, az a kedvencem!

 

- Miért halnak meg a véres dobosok?

 

- Anya, képzeld, Gergő rábökött a Szarkatamásbácsi képére, és azt mondta: Tom! Tom!*

(*valóban így történt, de nem tudatosan: a 14 hónapos kistesó még a gagyarászós korszakát éli :) )

 

- Anya, szeretnék veled felnőttkoncertre menni!

 

:)

:-)))

Virágos Szent János,
éjszaka világos,
míg előtted tiszteletet teszek,
csak addig világos,
légy aztán homályos.


Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke,
hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette,
hanem megfulladott bele.

:-)))

Megraktuk, megraktuk, négyszögűre raktuk,
Csak addig el ne aludj, míg én nálad leszek,
míg én nálad leszek, nálad énekelek.
Dicsérendő az Atya e világon.

Ki ökrei vannak a nagy hegyek alatt?
Ott is azok vannak, a Fülöp Sándoré.
Fordítsd, Rózsi, fordítsd az én ökreimet,
majd én is elfordítom a te ludjaidat,
Dicsérendő az Atya e világon.

Menyhe(Nyitra)
kodály,1909

:-)))

LÁNYOK ÜLNEK

Lányok ülnek a toronyba' arany koszorúba',
Arra mennek a legények sári sarkantyúba',
Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orcátok,
Kertbe mentek rózsát szedni, szívem szakad rátok!

A legények fehér ingbe', a templomajtóba'
Arra mennek a leányok ibolyasziromba',
Legények is szépek vagytok, kopog a csizmátok,
Ha eljöttök, mint a hajnal, szívem szakad rátok!

Öregasszony feketébe', fehér koszorúba',
Öregember három lábon, de kicsit ugorna,
Ráncot vesztek, ráncot adtok, sima a ruhátok,
Kertbe mentek kórót szedni, szívem szakad rátok!

GHYMES - Csak a világ végire - Szarka Tamás

Mozgásos játék:
A gyerekek kézfogással kettős körben (egyenlő számban), szemben állnak (párok).
"Lányok ülnek... sári sarkantyúba'," Külső kör jobbra, belső kör balra egy lépéssel csárdást járnak.
"Lányok vagytok... piros az orcátok," Szemben álló párok kézfogással páros forgás jobbra.
"Kertbe mentek... szívem szakad rátok!" Szemben álló párok kézfogással páros forgás balra.

A mozgásos játék ismétlődik:
" A legények fehér... szívem szakad rátok!"
"Öregasszony feketébe'... szívem szakad rátok!"

:-)))

:-)))

FALUSI REGGEL

Már üti - üti már
a torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,
örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kekeriki,
vége a rangodnak.

Weöres Sándor

:-)))

HOGYAN BESZÉLNEK AZ ÁLLATOK

Réce, ruca hápog,
lúd, liba gágog;
kakas kukoríkol,
kis veréb csiripol;
tyúkocska karicsál,
pacsírta hangicsál;
a gyöngytyúk rikácsol,
jérce kotkodácsol;
hosszú kígyó sziszeg,
a kis csibe csipeg;
tarka szarka cserget,
gólya kelepelget;
holló, varjú károg,
sunyi macska nyávog;
fecske ficsrékel,
méhike döngécsel;
a vadkacsa vákog,
a félénk nyúl mákog;
virgonc kecske mekeg,
béka vartyog, brekeg;
a ló tüsszög, horkol,
medve dörmög, mormol;
kis egérke cincog,
éhes kutya kuncog;
sertés, disznó röfög,
mérges pulyka pöfög;
a kakukk kakukkol,
szép galamb burukkol;
a komondor szűköl,
a sárgarigó fütyöl;
csikó nyerít, nyihog,
bagoly, kuvik huhog;
borjú, bárány béget,
anyjával beszélget;
a kis öleb csahol,
fülemile dalol;
bús gilice búgat,
fenn a daru zúgat;
kesely bika bömböl,
mérgesen dörömböl;
ordít farkas, szamár,
versemnek vége már.

Gáspár János

:-)))

ANDRIS BESZÉLGET AZ ÁLLATOKKAL

Elefánt úr, jónapot,
folytjuk a vízcsapot?
Muszáj vagyok, sajnálom,
bedugult az ormányom.

Hangyász néni, kézcsókom,
mért néz olyan vészjóslón?
Ne is mondja, angyalom,
sehol egy szép hangyanyom.

Hangya testvér, helóka,
ráuntál a melóra?
Nem untam, csak vasárnap
a hangyák is lazsálnak.

Béka úrfi, jó reggelt,
mit szól, hogy a tó megtelt?
Ha megtelt, meglepő,
ez a hőség brekkenő.

Gyík kisasszony, pusszantás,
melyik résbe csusszantál?
Nem csusszantam, fáradtam,
köztudott, hogy lábam van.

Lepke szomszéd, kivánok,
hogy vannak a virágok?
A violák virulnak,
a pipacsok pirulnak.

Bagoly bácsi, jó estét,
megnézte a kórismét?
Hogy néztem vón meg én azt?
Világos vót egész nap.

Vakond sógor, adj isten,
miért olyan raplis kend?
Csak mert folyton túlásom
magamat a túráson.

Sirály pajtás, előre,
nincs panasz a halőrre?
Hogyne volna panasz rá,
egész nap csak van, aszt áll.

Mackó öcsém, szevaszka,
mit tervezel tavaszra?
Heverészek, fát mászok,
két pofára málnázok.

Varró Dániel

:-)))

KÉT KICSI KECSKE

Két kicsi kecske
Meg egy fecske
Mennek a meccsre,
Rúgja a fecske,
Kapus a kecske,
Gól.

Népköltés

:-)))

:-)))

NAPI KÉRDÉSEK...

Fenn lakom az égen, melegít a fényem,
Sugárból van a bajszom: este van, ha alszom.

Mikor fekszel, ő akkor kél
egyszer egész, máskor meg fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
a vándornak szinte áldás.

Kék mezőben szép arany nyáj legelész
körülötte aranycsobán heverész.

Úton megyen, nem poroz;
Vízen megyen, nem csobog;
Nádon megyen, nem suhog
Sáson megyen, nem susog;
Eső éri, nem ázik;
Ha fagy éri, nem fázik.

Hídon megyen, nem dobog;
Vízen megyen, nem locsog;
nádon megyen, nem ropog;
Sáson megyen, nem pocsog;
Eső éri, nem ázik;
Ha fagy éri, nem fázik.

:-)))

Szaladva szaladva menet közben
Ezüst gyűrű lejött, leesett,
A hold meglátta,
A nap felvette.
/Mészáros Gyula fordítás/

Hágcsón hágtam,
Lépcsőn léptem,
Aranygyűrűm elvesztettem,
Nap felkapta,
Holdnak adta,
Csillag az újjára dugta.
/Palóc népköltés/

Hegyet hágék,
Lőtöt lépék,
Aranygyűrűm elvesztettem,
Nap felkapta,
Holdnak adta,
Csillag az újjára dugta.
/Erdélyi Zsuzsanna/

"Szaladtam, szaladtam,
Valamit talált a nap,
Átadta a holdnak,
Hold pedig a földnek."
/Georgij Jefimov fordítás/

:-)))

Van egy virág jól ismerem,
Szúrós tövis között terem
Hajnalpiros a levele
Mondjátok meg mi a neve?

:-)))

:-)))

ZÖLD PÉTER

Volt egyszer hetedhét országon is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy nagy tanya. Abban a tanyában éldegélt egy család, a szülők meg a két gyerek, egy kisfiú és egy kislány. Ezért amikor asszony meghalt, az ember megnősült újból, hogy legyen, aki a gyerekeket nevelje. De az új asszony nem állhatta a két gyereket, s mérget tett az ételükbe. Amikor a gyerekek odaültek ebédelni, egy fehér galamb leszállott az ablakra, és azt mondta:
- Gyerekek, ne egyetek ebből a levesből, mert méreg van
benne,hanem menjetek, amerre láttok a szemetekkel.
Akkor a gyerekek sírni kezdtek, és éhen elindultak. Ment Zöld Péter
meg a húga, mendegéltek, egyszer csak hallják, hogy valaki kiabál:
- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide!
Hát egy halacska kinn maradta tengerből a szárazon, és már égészen
elveszett.
- Végy fel, Zöld Péter, vessél a tengerbe, s jótettedért jót várj.
A legényke nagyon szívesen megtette. Ment, mendegélt. Hát egyszer
megint hallja, hogy valaki kiabál:
- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide!
Egy kis madár hívta Zöld Pétert. Elszakadt a többi madártól,
könyörgött neki:
- Zöld Péter, tégy fel az ágra, hogy reppenjek tovább a többi
madárral!
Zöld Péter feltette az ágra, s azt mondta neki a kis madár:
- Köszönöm, jótettedért jót várj.
Akkor megint ment tovább. Ment, mendegélt, s megint csak hall
valami kiabálást:
- Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide!
Akkor egy rózsabokor hívta. Már egészen kiszáradt. Megkérte szépen, hogy locsolja meg, meg is locsolta.
- Na, Zöld Péter, jótettedért jót várj.
Hát akkor Zöld Péter elindult, ment megint, betért egy városba. Mikor oda ért a királyi kapu elébe, akkor már mondták neki:
- Gyere, Zöld Péter, gyere, mert kilencvenkilenc fej a karóban, a tied lesz a századik!
Megijedt Zöld Péter, de úgy is bement. Megtudta, hogy a királyleány akart volna férjhez menni, de olyan fiúhoz, aki úgy elbújik előle, hogy ő nem látja soha. Bement Zöld Péter, megvacsorázott, és megparancsolták neki, hogy három reggel bújjon el úgy, hogy a királylány meg ne lássa, mert ha nem, fejét veszik. De ha nem látja meg, akkor az övé a királylány és a fele királyság.
Hát az első reggelt megérte Zöld Péter, elindult. Sírt, sírdogált és gondolta hogy istenem, éppen csak hogy elszökött a mostohájától, és most mégis mire akadt! Hova bújjon ő el?
Hát elébe jött a hal.
- Miért sírsz, te Zöld Péter?
- Azért sírok-mondja -, mert a király azt mondta, hogy ha három reggel nem bújok úgy, hogy az ő lánya ne lásson meg, akkor fejemet veszi.
Kitátotta a száját a hal, és azt mondta Zöld Péternek:
- Bújj be ide, Zöld Péter.
Zöld Péter bebújt, és a halacska lebújt a tengernek a fenekére, még oda is a homokba beásódott.
A királylány kiállott a folyosóra, megtörölte a szemét, és azt mondta:
- Gyere elő, Zöld Péter, a halnak a szájából, a tengernek a fenekéről, a homokból beásódva.
Meglátta.
Hát Zöld Péter előjött, kijött a partra, és kiszállt a halnak a hasából nagy búsan, és elment a királyi palotába.
Másnap reggel megint csak elindult nagy bánatosan, s azt mondja:
- Hova bújjak én, hova bújjak én?
Elébe állott a kis madár.
- Miért sírsz, Zöld Péter?
- Hogyne sírnék, ha még holnap reggel is el nem bújok, hogy meg ne lásson a király leánya, akkor fejemet veszik.
Hát a kis madárka kiterítette a szárnyát, s azt mondta:
- Bújj a szárnyam alá.
Felreppent a napnak a háta mögé.
És a királylány kijött a folyosóra, megtörölte a szemét, és már meg is
látta.
- Gyere elő, Zöld Péter, a napnak a háta mögül, a madárnak a szárnya alól.
Leszállott a madár, és a szárnya alól előengedte Zöld Pétert. Hazament Zöld Péter megint bánatosan, s másnap reggel megint elindult. De már akkor nagyon sírt:
- Hát elbújtam én ezen a két reggel valahogy, de most már nem bírok elbújni. Jaj, jaj, jaj, mi lesz velem?!
Elébe jött a rózsabokor.
- Miért sírsz, Zöld Péter? Ne búsulj egyet se, majd én jól elduglak.
Elmentek a királyi palota elé, éppen a folyosó elé, ahol jön ki a királyleány, oda letelepedett a rózsabokor, s azt mondta Zöld Péternek:
- Bújj a közepembe - és úgy kinyílott, hogy fényesebb volt a napnál.
Kijön a királyleány reggel, törüli a szemét, és vigyázkodik tengereken, országokon, egekben, sehol sem látja Zöld Pétert.
- Hát, édesapám, úgy elbújt Zöld Péter, hogy sehol sem látom.
- Töröld meg a szemedet, te leány - azt mondja a király -, szeretnél,ugye, férjhez menni?
Megint csak néz a királylány, törüli a szemét, vigyázkodik, de hiába. Egyszer csak megunta nézni, nem látta sehol, kezdte kiabálni:
- Gyere elő, Zöld Péter, gyere elő, akárhol vagy, nem látlak sehol. S akkor végre kijött a rózsabokorból Zöld Péter, és mindjárt megtartották a lakodalmat. A fele királyságot is megkapta, és három napig tartott a lakodalom. Én is ott voltam, jót mulattam, egy nagy csontot kaptam, a laskalé majdnem elütött.

Népmese

:-)))

:-)))

EGYEDEM, BEGYEDEM... - EKEDEM,BEKEDEM...

Egyedem, begyedem, bú
Hegyes kalapú,
Madársóska, jaj de édes,
Jaj de savanyú.

:-)))

Egyedem, begyedem,
pitypalára,
Szól a rigó rikkantóra,
Kemény kőre, kőkapura,
Üsd ki, vesd ki, ezt dobd ki,
ez a gyerek álljon ki!

:-)))

Egyedem, begyedem
bokorba,
Szőrt vittünk a pokolba,
Pokol előtt volt egy fa,
Minden ágán hat varga,
Rázd meg ördög, azt a fát
Potyogjanak a vargák.

:-)))

Egyedem, begyedem,
bikkfajárom,
Alma, szőlő, kerek erdő,
Mondván mondtam
a medvének,
Jaj, de kék ott az az ég,
Bárány, bicski, hajtsd ki
innen ezt!

:-)))

Egyedem, begyedem
billegény,
Hová mégy, te kislegény?
Cincináti falujába,
Gorinomi erdőségbe,
Bumm-csin-bumm,
Egyedem, begyedem
somfabot,
Mind elloptad a somot,
Ha ellpotad edd is meg,
Fuss innen és kergess meg!

:-)))

Egyedem-begyedem,
bakkecske,
Arra ment egy menyecske,
Azt kérdezte, mit csinálsz?
Te hunyó vagy, te kiálts!

:-)))

Egyedem, begyedem,
tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy töltött verebet,
Azt is a legszebbiket!

:-)))

Egyedem, begyedem,
Sobolyó,
Kecskerágó mogyoró,
szőlőhegyen tarka tyúk,
Én nem vagyok vén nyakú,
István lovát patkolom,
Rézpálcával kongatom,
kon, kon, kongatom,
Szedd ki, vedd ki!
Melyiket? Ezt!

:-)))

Ekedem, bekedem, cikedem, bé,
ábel, fábel, dominé,
ékusz, pékusz, pompalékusz,
aja, baja, bumm.

(Csemadok Művelődési Intézete - Népzenei Adattár, Lelt.sz.: P0639)

:-)))

"... Egyedem , begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet,
Csak egy darab kenyeret.

Ekedem, bekedem bakkecske,
Három lábú menyecske,
Fölmászott a toronyba,
Megkérdezte, hány óra.

Fél tizenhatra, te vagy az a mafla!..."

GHYMES - Csak a világ végire... c. album - Pad alatt - Szarka Gyula - Népköltés

:-)))

H.Wenke : Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőt

Amikor A Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott.

Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta:

-"Uram,már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!"

-"Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek,az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet és mégis elférjen egy óvodai kisszéken.A háta olyan széles legyen,hogy minden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásban tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen!

Az angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:

-"Hat pár kéz az nem fog menni!"

-"A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,"-válaszolta az Úr-"de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!"

-"Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal.
A Jóisten bólintott.

-"Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? - pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondják megértelek, és így is nagyon szeretlek!

-"Óh Uram!" - mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - "menjen aludni majd holnap folytatja!"

-"Nem tehetem, közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít ! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására..." Az angyal körbejárta az óvónő modellt.

-"Túl lágy!"-sóhajtotta.

-"De jó szívós!"-mondta az Úr határozottan.

-"Te nem is hiszed,hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít!"

-"És gondolkodni tud?"

-"Nem csak gondolkodni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes!"- mondta az Úr,- és felejteni..."

Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát:
-"Itt egy vízfolt van." - mondta.
" Megmondtam Önnek,hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba!"

-"Az nem vízfolt, hanem könnycsepp."

-"Az meg minek?"

-"A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat vagy elhagyatottságot érez."

-"Ön egy zseni Uram!" - mondta az angyal.

A Jóisten távolba révedő tekintettel csak ennyit felelt:
-"A könnyek? Az rajta a túlfolyó..."

:-)))

MESE A VÍZILÓRÓL, AKI FÉLT AZ OLTÁSTÓL

Volt egyszer egy viziló, aki szörnyen félt az oltástól. Másra gondolni sem tudott, csak az járt a fejében otthon, a játszótéren, a moziban és a strandon, ahol a legjobban lehet elmélkedni. Feküdt a vízben, és arra gondolt, mi lesz, ha már holnap beoltják? Meg kell kérdeznem, hátha a többiek tudnak valamit.
- Nem tudjátok, véletlenül, mikor lesz oltás - kiáltott, oda a krokodiloknak, libáknak, leveli békáknak és a pelikánnak -, nem holnap?
Lesz, amikor lesz - bugyborékolták vissza a krokodilok, és tovább dobálták nagy, sárga labdájukat, hogy csak úgy fröccsent a víz.
Minek törnénk ezen a fejünket? - kiáltották a leveli békák a parton, s feltettek a lemezjátszóra egy új lemezt, amin vidám dalok voltak.
Hát nem éppen semmiség az oltás, fontos dolog az - mondta a pelikán, de senki nem hallotta szegény fejét, mert a lemezjátszó túl hangosan szólt.
Hogy lehet ez - töprengett a víziló -, senki sem gondol az oltásra. Valószínűleg nem tudják, hogy olyankor egy tűvel megszúrják az embert, és nem tudta kiverni a fejéből ezt a képet, s egészen beleizzadt a nagy félszben.
S amint javában izzad, egyszer csak jön a postás, levelezőlapot hoz, s rajta csak ennyi: Jelenjen meg oltásra.
A víziló ijedtében akkorát csuklott, hogy az utcán megálltak a
villamosok.
- Mi történt?! - kiabálták a zsiráfok, a zebrák meg a kenguruk;
ugyanis mindnyájan épp a doktor bácsihoz mentek.
- Semmi, semmi - nyugtatta meg őket a kalauz, csak a víziló
megijedt az oltástól, már megyünk is tovább.
Mikor megérkeztek a rendelőbe, szépen leültek, várták, mikor kerül rájuk a sor. A békáknál ott volt véletlenül a lemezjátszó a vidám dalokkal, úgyhogy kellemesen töltötték a várakozás perceit.
El kellene menni a vizilóért - mondta a pelikán. Fogta magát és ment is. De a vízilovat nem volt könnyű megtalálni, mert elbujt a függöny mögé,és egész testében reszketett, hogy csak úgy táncoltak a kredencen a poharak.
Ne butáskodj - mondta a pelikán -, gyere. Semmi bajod nem lesz, egy kicsit megcsípnek, ezt még a kis nyuszik is kibírják. Ha nem jössz, mindenki rajtad fog nevetni, nem éri meg.
Jó, felelt a víziló, mert látta, hogy nincs mit tenni -, de fogd közben a kezemet.
- Rendben van, fogom a kezed - felelt a pelikán, s elindultak.
Útközben találkoztak a tyúkkal, az elefánttal, s a kis nyuszival, s
mindegyikük azt mondta, hogy az egész semmiség, csak megcsiklandozza az embert, ki lehet birni, nem kell félni.
"Könnyen beszéltek - gondolta magában a víziló -, már túl vagytok rajta. De mi lesz velem?" - és csorgott róla a veriték.
- Maga teljesen meg van izzadva - mondta a doktor bácsi, mikor a vízilóra került a sor.
- Ez neki olyan kedvtelése - szólt közbe a pelikán, aki kézen fogva tartotta a vízilovat. -Van, aki pingpongozni szeret, van, aki izzadni.
- Aha - bólintott a doktor bácsi -, én meg azt hittem, hogy fél.
- Ugyan - mondta a pelikán -, egy akkora nagy állat azt sem tudja, mi az, hogy félni.
- Hát akkor nekilátunk - szólt a doktor bácsi, és fogta az injekciós tűt. Mikor ezt meglátta a víziló, olyan fehér lett, mint a fal
- Mi az - kérdezte a doktor bácsi -, miért olyan fehér ez a víziló? Fehér lehet egy egér, de nem egy víziló!
- Ő ilyen különös víziló - felelte a pelikán -, fehér víziló, s belőle csak egy van.
- De egy perccel ezelőtt még szürke volt - mondta a doktor bácsi.
- Igen - így a pelikán -, az egyik pillanatban szürke, a másikban már fehér, ezért is olyan ritka példány.
- Jól van - mondta a doktor bácsi -, ha ez olyan ritka különleges víziló, akkor nagyobb gondot fordítunk az injekcióra. - és nézegette, hova szúrja a tűt.
"Most fog fájni" - gondolta a víziló, és becsukta a szemét.
- Kellemetlen - dörmögött a doktor bácsi, és a víziló hátára bökött - itt túl vastag a bőr, megpróbáljuk máshol.
De kereshetett ítéletnapig, vékony bőrt nem talált.
- Nincs mit tenni - jelentette ki végül -, vízilóbőre van, beletörne
a tű. Nem olthatom be, nem haragszik?
A víziló rámeredt a doktorra, pislogott egyet, aztán táncolni kezdett ott a rendelőben, és kurjongatott:
- Miért is haragudnék, nem történt semmi, viszontlátásra! - és
futott, futott, egyenesen a strandra, teli torokból nevetett és fröcskölt, annyira, hogy a békáknak is rá kellett szólniuk, hogy nem hallják a lemezjátszót.
De képzeljétek, a víziló egy szép napon felébredt, belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy szép sárga.
"Ez meg mi? - álmélkodott, - Ha fehér lennék, az azt jelentené, hogy félek, de miért vagyok sárga? Ezt meg kell kérdeznem valakitől" -és ment a strandra. Nagy csődület támadt, sárga víziló, ilyen még nem volt, mindenki alaposan megbámulta, és kérdezgették, hogy hol vette ezt a szép színt.
- Valószínűleg lakk - mondták a krokodilok -, a strandlabdánk is így fest.
- Inkább napolaj - kiabálták a békák.
Csak a libák őrizték meg komolyságukat, legyintettek a szárnyukkal, ugyan, kérem, ők ezen már túl vannak, egészen kis korukban pontosan ilyen sárgák voltak.
- De ti libák vagytok - recsegte a pelikán -, ez nem ugyanaz, én
inkább valamilyen betegségre gyanakszom,
S fogta magát, megtörölközött, és ment a rendelőbe.
- Hallotta már, doktor úr, hogy a mi vízilovunk egészen megsárgult?
- Hát az könnyen elképzelhető - válaszolt a doktor bácsi -, hisz ő egy egészen rendkívüli víziló, az egyik pillanatban szürke, a másikban fehér, miért ne lehetne időnként sárga is?
- Szó sincs itt semmiféle különleges vízilóról, az egész csak butaság volt, azért volt fehér, mert félt az oltástól.
- Hát így állunk - mondta a doktor bácsi -, tehát egy közönséges víziló, akit nem oltottunk be, s ezért sárgaságot kapott. S mivel a sárgaság nagyon csúnya betegség, azonnal ágyba kell feküdnie.
Így hát a víziló ágyba került, strandolásról szó sem lehetett. Porokat kellett szednie, az ágya mellett ott ült egy nővérke, és mérte a lázát.
- Szörnyű - siránkozott a víziló -, így feküdni, mikor mindenki a
strandon van, hancúroznak, labdáznak, és hallgatják a vidám dalokat.
Nővérke, nem mesél legalább valamilyen mesét nekem?
A nővérke megsajnálta a vízilovat, és belefogott a mesébe: Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól...

MACOUREK - Ford.:Bojtár Endre

:-)))

:-)))

Piros pünkösd napján,
Mindenek újulnak,
A kertek, a mezők,
Virágba borulnak.

:-)))

PÜNKÖSDRE

A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra,
Én édesem, én kedvesem, szakassz egyet róla!

Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.

Jó legény, jó legény, fogd a ló kantárját,
Hogy le, hogy le ne tiporja a pünkösdi rózsát.

Hogyha letiporná, kinek is adhatnám,
El ne törjön az a rózsa a farsang utolján.

GHYMES - Csak a világ végire... c. album - Szarka Tamás

:-)))

:-)))

NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN

Napsugár a levegőben,
tündököl a rét,
kincseit az ifjú tavasz
bőven önti szét.
Szántogatók dala száll,
égig evez a madár,
méz-illatú libegéssel
közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
énekelve már!
(Weöres Sándor)

:-)))

„Húsvéttól pünkösdig, akármilyen idő volt, hogyha hó esett is, a parasztlegények gatyára vetkőztek. Ráncos gatya volt, három szélből volt a gatyánk. Lányok, fiatalemberek, külön-külön csoportban, énekelve, danolva mentek ki a faluból, ki a falu alá a gyepre. Itt aztán mikor mit kezdtek el játszani, vagy labdáztak, vagy fogócskást játszottak, vagy szembekötősdit. Az idősebb legények, már a házasulandó legények, külön csapatban tekéztek. Ez volt a játszó.”
(Hajdú-Bihar m. - Földes)

Más tájakon a vasárnapi litániáról utcára kivonuló nagylányok, összefogódzkodva énekeltek... énekes játékokat játszottak, "liláztak".

:-)))

"... És fölcsattan a gyermekének,
fölbúg az orgona:
Jövel, szentlélek! vigyél el a nyárba
hol égig ér a játék palotája,
szabadság otthona..."
(Fodor András)

:-)))

Mit játsszunk, lányok?
csicseréket, bugyborékot,
Három vackot, hat barackot,
tengöri guggot.

:-)))

Bújj, bújj zöld ág,
zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám,
kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem
váradat, váradat,
Szita, szita péntek,
szerelem csütörtök,
Dob szerda!

:-)))

FEHÉR LILIOM

Fehér liliomszál,
Fehér liliomszál,
Sej, ugorj a Dunába,
Ugorj a Tiszába.

Támaszd meg oldalad,
Az aranyvilládat,
Sej, szakajtsd ki rózsádat,
Forgasd violádat.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Kerek égen járó,
Nap után sétáló,
Sej, szívem zöld szoknyájú,
Piros pántlikájú.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Bánod, gazda, bánod,
Ha lányoddal járok,
Sej, de még jobban bánod,
Ha véle hálálok.

Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

Szeretem én őtet, ő is engemet,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása,
Szép ő maga,
Szép ruhája,
Ékes a járása.

GHYMES - BENNÜNK VAN A KUTYAVÉR c. album

:-)))

:-)))

KISKACSA

Kiskacsa fürdik
Fekete tóba'
Anyjához készül
Lengyelországba.

Síkos a talpa,
Magas a sarka,
Fordulj ki, fordulj,
Két aranyalma.

Szántottam földet,
Vetettem gyöngyöt,
Hajtottam ágát,
Szedtem virágát.

Kiskacsa fürdik
Fekete tóba'
Anyjához készül
Lengyelországba.

GHYMES - BENNÜNK VAN A KUTYAVÉR Album

:-)))

:-)))

Négy vándor

A világvégétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. a hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugrándoztak a partján. hogy csak a szél és a falevelek látták őket.
A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. de igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az ösvényig vezetett.
Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy és a patak, akkora lehetett mint mifelénk az erdők.
Vidám élet volt az erdőben, de a legvidámabban a négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél.
Azt elfelejtettem megmondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejétől is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendő és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani: a veréb vagy a rigó?
A Tavasz és a Nyár azt mondotta, hogy a veréb, az Ősz és Tél azt mondotta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici kis patakot, egyik se tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a tavasz így szólott testvéreihez:
- Ezen mi elveszekednénk a világ végéig is. Én hát inkább elmegyek közületek – Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellet vagy három hónap, amíg visszaért az erdőbe.
Akkor aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. mindenki azt mondotta, hogy a Tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár. ő is útra kelt, s ő is dicsekedve tért vissza:
- Énhozzám bizony úgy szóltak az emberek: „Te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érleled meg a búzánkat, hogy lisztet őrölhessünk belőle, hogy kenyeret süthessünk a lisztből…”
„Hátha így van én is útra kelek” – gondolta az Ősz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdőn, hegyen patakon. Aztán mikor visszaért így szólt:
- Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szőlőt, diót, almát, körtét.
A Tél sem hagyta magát, ő is útnak indult, szaladtak előtte a szelek, hogy hírül vigyék érkezését. Visszafelé a pajtásaival, a szelekkel jött, s álló napig arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdőben, hogy legyen mivel fűteniük szegényeknek.
Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: a Nyár és az Ősz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ.

Zelk Zoltán

:-)))

:-)))

PATKÓ

Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?

Nagyapóka azt ajánlja:
ezüst patkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.

"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.

"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémánt patkó.

Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondok én egyet, Lackó,
nesze egy kis mákospatkó!"

Nekividult erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"

Móra Ferenc

:-)))

Nadányi Zoltán:

ANYU

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

 

:-)))

Már megjöttünk estére,
Anyánk köszöntésére.
Anyánk légy reménységbe,
Köszöntünk egészségbe.

Gyöngyharmatos hajnalba,
Kivirult a hajnalka,
Szép kivirult hajnalkák,
Köszöntsétek jó anyát.

népdal - Károlyi Amy

:-)))

:-)))

FÜZÉRTÁNC

Fűzzünk lombot szép füzérbe,
rakjunk rózsát közepébe:
Kész van már a szép füzér,
rózsa díszlik közepén.

Jó pajtások sorba álljunk,
tarka fűzértáncot járjunk,
aki velünk táncot jár,
röppen, mint a kismadár!

Fűzért fűzzünk egyet, százat,
így köszöntsük jó anyánkat,
énekszóra táncolunk,
néki zengjen szép dalunk.

Rózsadíszes lombfüzérre,
süssön a nap tiszta fénye,
aranysárga napvilág,
homlokunkon boldogság.

Weöres Sándor

:-)))

Álmomban az éjjel
Aranykertben jártam.
Aranykertben, aranyfán,
Aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
A szívembe zártam,
Ahány harmatcsepp ragyog
Fűszálon, virágon,
Édesanyám fejére,
Annyi áldás szálljon.

:-)))

Egy, kettő, három, négy,
Kicsi cipő hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Édesanyám kertjébe.
Hozok neki virágot,
Amilyet még nem látott.
Szeretet lesz az ága,
Csókból lesz a virága.
Egy, kettő, három, négy,
Azt kívánom boldog légy!

:-)))

Édesanyám tulipánfa,
Áldott legyen minden ága!
Ezt kívánja kis virága,
Ágán nevelt tulipánja.
Egy csokor színes szó,
Mint egy csokor virág,
Fogadd tőlem szeretettel
Kedves édesanyám!

:-)))

Édes jó nagymamám,
Anyák napjára,
Neked nyílott a kert
Legszebbik virága.
Virágát hoztam,
Vázába is tettem.
E szép kis virágok
Beszélnek helyettem.
Meleg szíved nagy jóságát,
Drága kezed fáradtságát,
Meghálálni sose tudom,
Ezért százszor megcsókolom.

:-)))

:-)))

A LEGSZEBB VASÁRNAP

Járt az óvodába egy kisleány: Zsuzsikának hívták. Piros szalagot hordott a hajában, és piros volt a köténye is. Ennek a piros köténynek a zsebében volt egy lyukas kétfilléres. Zsuzsika nagyon vigyázott rá, a világ minden kincséért el nem költötte volna. Pedig egy fiú az óvodában már egy forintot is ígért érte. De Zsuzsika még azért sem adta oda.
„Nem adom a lyukas pénzt senkinek, mert édesanyának akarok ajándékot venni rajta anyák napjára."
Pedig akkor még éppen csak hogy elmúlt karácsony: még térdig ért a hó az óvoda udvarán.
Jaj, hol van még anyák napja?!
Egyszer aztán kisütött a nap, elolvadt a hó is, és kirügyeztek az orgonabokrok a kerítések mellett. És ebből megtudta Zsuzsika, hogy közeledik már anyák napja.
Mindennap elővette a pénzét, és megolvasta, aztán megnyugodva visszatette a piros kötényke zsebébe: megvolt, nem hiányzott belőle semmi.
Mikor már az orgona is elvirágzott, egy napon így szólt az óvó néni a gyerekekhez.
- Tudjátok-e, milyen nap lesz most vasárnap?
- Tudjuk! - felelték a gyerekek kórusban.
- Tudjuk! - felelte Katika is. - Karácsony lesz!
- Jaj, Katika, bizony rosszul tudod! - mondta az óvó néni. - Tudhatnád, hogy elmúlt már karácsony!
- Én tudom! - kiáltotta Danika. - Vasárnap lesz.
- Vasárnap! Vasárnap! De milyen vasárnap? Ki tudja, melyik a legszebb vasárnap az esztendőben?
De már erre elkiáltotta magát Zsuzsika is:
- Anyák napja lesz, óvó néni, kérem!
- Az bizony! - felelte az óvónéni. - Verset is tanulunk, szép
köszöntőverset, azzal köszöntsétek édesanyátokat!
Tanulta is Zsuzsika a verset szorgalmasan, még este, az ágyban is azt mondogatta. Ment is neki, mint a vízfolyás, csergedezett, mint a tiszta vizű erdei patakocska.
így jött el a szombat, amikor... bement a cukorkaüzletbe, mert volt a kirakatban egy szív színtiszta cukorból, azt akarta megvenni édesanyjának.
Elő is vette a lyukas kétfillérest, és kitette a pultra.
- Kérem azt a cukorszívet a kirakatból! Azt akarom ajándékozni anyukámnak anyák napjára.
- Jaj, Zsuzsikám - mondta a boltos néni -, hozzál másik pénzt, mert ezt nem tudom ám én felváltani neked!
De Zsuzsikának nem volt másik pénze, hát azt gondolta magában: „Akkor inkább megveszem a selyemkendőt, amit a szomszéd bolt
kirakatában láttam. S ha még marad pénzem, visszajövök a cukorka
szívért."
Azzal fogta a lyukas kétfillérest, és bement a szomszédos boltba. Kitette
a pultra, és így szólt:
- Tessék nekem ezért ideadni azt a selyemkendőt a kirakatból!
- Jaj, Zsuzsikám - szólt a boltos bácsi -, szaladj haza másik pénzért, mert ebből én nem tudok ám neked visszaadni!
- Nem kell visszaadni - felelte Zsuzsika -, legfeljebb nem veszem meg a cukorka szívet, hiszen ez a selyemkendő is tele van szívekkel.
De a boltos bácsi egyre csak azt mondogatta, hogy sajnos, nincsen neki aprópénze, nem adhatja oda Zsuzsikának a szép, tarka selyemkendőt.
Elbúsulta magát Zsuzsika. Hiába van a szép, fényes kétfillérese, ha senki se tudja neki felváltani! És elindult hazafelé nagy búbánatosan.
Ahogy ment, mendegélt, kis gyalogúthoz ért, mely a réten át a házukig vezetett. A gyalogút mellett kicsi fehér százszorszépek álldogáltak. Ismerték Zsuzsikát, mert minden délután arra ment haza az óvodából.
Meg is szólítottak:
- Mit búsulsz, Zsuzsika?
- Hogyisne búsulnék, mikor holnap lesz anyák napja, és én semmit sem vettem anyukámnak. Pedig van egy lyukas pénzem, de senki sem tudja felváltani!
- Ne búsulj, Zsuzsika - vigasztalták őt a százszorszépek -, köss csokorba bennünket, és úgy köszöntsd fel holnap édesanyukádat! Csak el ne felejts friss vízzel megitatni minket!
- Az bizony jó lesz! - örült meg Zsuzsika, és leguggolt a fűbe százszorszépet szedni. De vigyázott, hogy ne fájjon a kis virágoknak. Mikor már egy marékravalót összeszedett, szépen csokorba kötötte, elbúcsúzott a virágos réttől, és indult volna haza a kis bokrétával. De akkor hirtelen elszontyolodott, majdhogy sírva nem fakadt:
- Jaj, de mi lesz a szép lyukas kétfilléresemmel?!
Belenyúlt a kötője zsebébe Zsuzsika, de bizony volt - nincs kétfilléres. Az bizony kihullott a sok hajolgatás közben...
Ha a kétfilléres el nem veszett volna, a kis csacsi Zsuzsika még sírva fakadt volna. De szerencsére elveszett, és Zsuzsika örömében nevetni kezdett. Hogyne örült volna, hiszen holnap anyák napja lesz, és ő egy csokor százszorszéppel köszönti fel édesanyját az év legszebb vasárnapján...
És a kétfillérest úgyse tudta senki felváltani.

Petrolay Margit

:-)))

:-)))

ÁPRILIS

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
induni kész, arany fején kalap,
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.

Radnóti Miklós

:-)))

BOLYGÓ ZÁPOR

Bolygó zápor
libben, táncol,
suhog a fű sűrűjén
fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
kivirul a ragyogó
szivárvány.

Weöres Sándor

:-)))

TULIPÁN

Tuli, tuli, tulipán
piroslik a kertben.
Virágvarázs, virágparázs
tűz sem pirul szebben.

Kiss Dénes

:-)))

ALTATÓDAL

Hold-szőtte, halk este, szép gilicemadár,
surranj a fészkedbe, szép gilicemadár.
Két szárnyad ereszd le, míg hűvös az éj,
Majd szállj a napfénybe, szép gilicemadár.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja, száz bogárka zeng a csalit alól.

Tó habja ringat ma, fönn kerekül a domb,
mély völgybe nád-cserje, fönn galagonylomb.
csöpp sajka ringat ma, benne zene dong,
nem flóta, nem hárfa, csak mezei doromb.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja száz bogárka zeng a csalit alól.

Mézecske, lépecske, gombszemű kicsi lány,
szunyadj a bölcsőben, gombszemű kicsi lány.
Szunnyadj te, álmodj te, rádvirul a hold,
lágy tejre ébredj te, gombszemű kicsi lány.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja, száz bogárka zeng a csalit alól.

Weöres Sándor

:-)))