antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Az eltemetett szavakon tort ül az élő fájdalom. Szeretem én a küzdést, és bár törzsem vészesen inog, gyökerem még mélyebbre ás, s állva maradok, mint a fák.
Kérdem magam: honnan erőm, s megújulásom titka mi? Miért nem tudtak régi és új űzők s bajok kiirtani? S kérdelek téged: életem, mi célod lehet énvelem?
Felnyitni csillagok hunyt szemét: lásson minket a messze ég. Szívekről görgetni követ. Minden lenni valakinek.
Mint feldobott kő, földet érni. Sírókat álomba mesélni. Szánni a gyönge hősöket. Tán ezért lettem – másként minek?
Máma van, máma van Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját, Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa A pünkösdi rózsát.
Erre mentek a kisasszonyok Szép gombos ruhába Beleléptek véletlenül Pünkösdi rózsába. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját Hogy el ne tapossa A pünkösdi rózsát.
Hajh, gyerekek, hogyha néha Pohár mellett elmerengek, Mind ott vagytok oldalamnál, Kiket lelkem úgy melenget. Fölkapom a poharamat, Koccintanék szépen, sorba, - Magam vagyok, akkor látom S égő könnyem hull a borba.
Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig... Mennyi kacaj, mennyi tréfa Hangzott el a kis szobában, Nem búsultunk, fülig úsztunk Borban, sörben, adósságban.
»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...« - És ilyen volt minden elvünk, Nem gondoltunk soha arra, Hogy a sorssal harcra keljünk. Gazdag szívvel, víg kedéllyel Fittyet hánytunk a világnak, Ölelkező lelkeink tán Nem is itt a földön jártak.
Hajh, gyerekek, jó barátok, Oda szívem reménysége. Tudom jól: a szép napoknak Mindörökre vége, vége... A baráti kedves körből El kell szállnom, messze szállnom, Mi marad a drága multból? - Fájó szív és kínos álom...
De hagyjuk ezt. Nem miközénk Való ez a méla nóta. Csakis azért írtam, hogy rám Emlékezzetek meg róla. - »Szegény Bandi« - mondjátok majd »Vajjon merre van az árva« - - Fujjátok el a nótámat: »Meghalok én nemsokára...«
Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.
"Magyarország hangulata nyomasztó, a sajtó levert. A Borsszem Jankó, ez a mindent és mindenkit kigúnyoló pesti vicclap június 3- i száma elején egy egész oldalas rajzot jelentetett meg: emberek tízezreinek tömege, az előtérben egy asztal, rajta papírlappal, a papírlapon tollat tartó kézzel. A kép aláírása a következőképpen hangzott: "Aláírjuk-e?" A vicclap sikert aratott- az emberek azonban nem nevettek, hanem sírtak rajta...
A Simonyi-Semadam Sándor vezette kormány június 4-én katonai készültséget rendelt el az összes csapattesteknél, csendőrösszpontosítások történtek és a városokban a rendőrőrszemeket megkettőzték.
Budapest állandó telefonösszeköttetésben állt Párizzsal. A nagy sajtóorgánumok kiadóhivatalai előtt nagy tömegek lesték a kirakatban időnként megjelenő friss hírközleményeket. Az utcák kora reggeltől nyugtalansággal voltak tele. Az emberek arcán szorongás és fáradtság látszott. Az utcán sem zajlott az élet olyan hevesen, ahogyan szokott.
Tíz óra után pár perccel jött egy hír... egy végzetes hír. Megkondultak a harangok. Előbb Pesten, aztán az ország többi területén is elterjedt a hír... Két órán át tartott a harangzúgás. Az egész ország területén zúgtak a harangok.
Budapest gyászba borult, az emberek feketébe öltöztek. Gyászlobogók lengtek mindenhol. Az emberek, a férfiaktól az asszonyokon át a gyerekekig és az öregekig mind zokogtak. Emberek rázták haragosan az ég felé az öklüket. Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutatva, őrjöngve kiabálta: "Hát ezért?"
Az utcákon ismeretlen emberek borultak egymás nyakába, mások a zokogókat vigasztalták. A rikkancsok hangja vágott bele időnként ebbe a gyászos hangulatba: "Rendkívüli kiadás!" A lapok gyászkeretben jelentek meg, az emberek hangosan olvasták egymásnak a vezércikkeket.
A Múzeum körúton az emberek a Himnuszt kezdték énekelni.
A templomok hamar tele lettek síró emberekkel, papok próbálták vigasztalni az elkeseredett embereket.
Az ország összes italmérése bezárt. Minden zárva volt, csak a harangok zúgtak, siratták az elhunytat. Az iskolában nem tanítottak, a diákok és a tanárok egyaránt siratták az elhunytat.
Az elhunytat, az ezer éves Magyarországot.
Miközen Magyarországon ez a síron túli hangulat uralkodott, valahol Párizs mellett, a XIV. és XV. Lajos francia királyok által építtetett Trianon-kastélyban megcsonkították hazánkat.
A ma rendelkezésre álló adatok alapján Magyarország vesztesége számokban kifejezve a szerződés alapján a következőképpen oszlott meg: (Kerekített értékek)
Magyarország területe (Horvátországgal együtt!) 325 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre és lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ugyanekkor több mint 3 millió magyar került az új határokon túlra, holott ezek jobbára összefüggő tömbben az új utódállamok határai mentén éltek. Ily módon került számokban kifejezve 1,6 millió magyar Romániához, kb. 1 millió Csehszlovákiához, félmillió Jugoszláviához, és kb. 26 ezer Ausztriához. Így szinte minden harmadik magyar idegen állampolgárrá vált. Területileg nézve Magyarország kétharmadát (71%-át) elveszítette, miközben a csehek és románok területe megduplázódott. Románia például nagyobb területet kapott -103 ezer négyzetkilométer-, mint a meghagyott, csonka Magyarország. A szerbek területe ötszörösére gyarapodott és lakossága 4 millióról 13 millióra emelkedett. A háború többi 'bűnöse' esetében viszont Németországtól területének csak 13%-át és lakosságának 10%-át vették el. Bulgáriától 8%-nyi területet csatoltak el, az ennek megfelelő arányú lakossággal, Törökország pedig csak azon területeit veszítette el, melyeknek lakossága nem volt török.
A trianoni döntés értelmében tehát, melyről Magyarországot senki sem kérdezte meg, a magyar állam területének 71,4%-át, lakosságának pedig 64%-át elveszítette. Hegyeinek, erdőinek, ásványkincseinek, vizeinek és vasútvonalainak zömét szintén elveszítette… Az új határ pl.:. pont a vasúti csomópontok után került meghúzásra… Losonc, Rozsnyó, Kassa, Csap, Királyháza, Szatmár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka…
Tehát Magyarország mind ezt elveszítette anélkül, hogy lakosságát megkérdezték volna.
A viták elkerülése miatt egyoldalú döntés született, mert a jogszerű birtokosokat a tárgyalásból kizárták, a magyar felet csak akkor hívták meg, mikor szentesítenie kellett – késel a torkán - saját országának megcsonkítását.
A 3 millió magyarnak, akiket idegen uralom alá hajtottak, az elnyomás és üldözés jutott osztályrészül.
Az akkori francia külügyminiszter így vélekedett: "Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás."
Nos, Magyarországot megalázták, de nem vált becstelenné: mert a "Nem, nem, soha!", az "Igazságot Magyarországnak!", a "Mindent vissza!" és a "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!" jegyében megpróbált küzdeni az igazságtalan békediktátum ellen…"
Könnyáztatta földi sírok, Romba dőlt, színes álmok. Hol békét vár az ember, Hol félelem már nem nyer.
Osztva adja kenyerét. Koldusnak, kinek szíve még jó. Mert ember az, aki az marad. S nem vár érte túl sokat.
Ó, mennyi színes álom nem válik valóra. Ahol sírok közepette állsz, ott alusznak ők. Ha látnák most a kék eget, halkan így felelnének. Mentsd meg, ki még menthető.
Térey János vasárnap még a 30 éves osztálytalálkozójáról osztott meg fényképet. Gy. Horváth László műfordító „Lesz az még 50 is!” kommentjére azt válaszolta: „Let it be!”
Térey János
„Csipkefa bimbója”
A nevemet sokáig nem szerettem. Az apámé, nagyapámé, dédapámé, ükapámé. Sorminta, unalmas. Sokalltam azt a már-már fizikai szenvedést, Amelyet a Csipkefa bimbója Kihajlott az útra kezdetű dal okozott, Mert ugye: Arra ment Jánoska, Szakajt egyet róla.
Voltak, akik nyerítettek ezen. Utólag meg is értem. Mások a helyemben kifejezetten Élvezték volna saját keresztnevük emlegetését, Ráadásul ennyire pozitív kontextusban, Mint a bimbószakajtás. Mit törik föl vele jóleső magányomat. Semmi közöm hozzá.
Mit sejtettem én, Hogy olyan valódi tortúra vár rám, Mint a János bácsi a csatában, És bár csúfondáros szövege Egyetlen ponton sem kínál Lehetőséget az azonosulásra (Sem a fűszállal, sem a kukacokkal nincs dolgom), Mégiscsak kíméletlenül vetik majd be ellenem Leleményes osztálytársaim; És azt is ki kell majd bírni.
48 éves korában, hétfőn hajnalban, tragikusan fiatalon, hirtelen egészségügyi probléma következtében meghalt Térey János, költő, író, műfordító. Nyugodjék békében!
Térey János
Málnaföldek mindörökre
Málnaföldek mindörökre, A homokbucka tövében az erdő, S te? Fiatalságod fogságában, Apád idénymunkásaként.
Hajnali személyvonat Elsárgult üvegén át nézed A mindörökre szóló málnaföldeket.
Milyen intim, szobaszerű egy személyvagon. Üveg alatt, fekete-fehér képeken a tenger. Foltozott, fekete műbőr ülésen Utaztok apád földjére, s a földről a piacra. Szerelmedet úgy hívják, Malina. Mutatóujjával nem csak a június Beköszöntét jelzi, hanem Az agrárium átmeneti uralmát is Életedben. Jobb lenne, gondolod, Ha a málna üvegtálkán érkezne Asztalunkra; porcukorral púpozva, Tejszínhabbal az édesszájúaknak, Vagy anélkül az olyanoknak, mint te.
Ormótlan kerékpárját az útpadkán tolta Apád. Átázott, elnehezült széldzseki. Kit érdekelnek egy középkorú mérnökember Földműves-nosztalgiái júniusban, És egyébként? Mert a kamaszt aligha. Malina tövises és Malina édes.
Málnaföldek mindörökre, Málnaföldek mindörökre? Még mit nem! Szereted a málnát, de csak mint csemegét. Számodra ez csupán muszáj-kertészet, Muszáj-málna a kényszerített nyáron.
Bő tíz éven át takarosan teliszedett, Kék rekeszek hű oszlopba rakva, Oltárodra helyezve, szerelmem, Malina! Miközben az osztálytársakat „Opatijába” Röpítették szüleik a hajdúsági homokról, Neked jutott a föld. Bő tíz éven át.
De jött a kegyelem a felnövéssel együtt. Megszabadultál. A vakációd ismét vakáció lett, S a málnaföldek mindörökre elvadultak.
Ismét felhőtlen öröm a kert, a piac, a június. Minden, ami zöld és nagyra nő. Magadba sűrítve az örömöt, Mint a júniust a málna, Akárhányszor kivirulsz.
Szervusz Bajkálifóka, szép vasárnap estét Neked!:-)
Szabó Éva
Hét csoda
Tudod, mi volt a hét csoda? egy újszülött kis homloka, egy falevélen az az ér, amely a gyökeréig ér, egy szó mely idejében jött, egy darab ég a csend fölött, egy kéz, amely utánad nyúlt, mikor csillagod földre hullt, télen egy jó meleg szoba, s ha szépen érkezel… Oda.
Fején kétméteres kalap sok-sok hamis fürt az alatt fülébe rengeteg buton. Végig a József-körúton kacéran, tetszelegve lép a tökéletes feleség.
Minden szezonban tíz ruha csipke, selyem, bársony, puha másfél tucat finom cipő és ing, harisnya, – szédítő. Mivelhogy dísztárgy, nem cseléd a tökéletes feleség.
A gyerekét bonne neveli ő zsúrgondokkal van teli. Öt órakor, hacsak lehet teázni Gerbeaud-hoz siet ott ül, egy sorba vele még húsz tökéletes feleség.
A kedves férje ezalatt úgy fárad, izzad, mint a vad a sok adósság kergeti s belőle lassan kiszedi a szívet, májat és vesét a tökéletes feleség.
Viszont ha csókolózni kell férjét akkor sem hagyja el mert csókot mindig szívből ád így boldogítja az urát és mind a három kedvesét a tökéletes feleség.
Nehéz időben drága társam, meglátogattam sirhelyed, s hogy arcodat most újra látom, minden vonásod fényesebb. Megtörten egykor annyi kinban, elhagytam végképp magamat, gyötört, meghajszolt napjaimban komor voltam és hallgatag. A nevetésed hangja sértett, nem könnyitette lelkemet, csak ingerelte vig beszéded túlérzékeny kedélyemet. Azt hittem, hogy ledér szivedben részvétre nem talélhatok, s még inkább megnövelte bennem e hit a tartós bánatot. Ó tünt idő! Az ifjúságnak hibája, hogy nem érti meg, hogy könnyek nélkül is van bánat s lehet vidám, ki nem nevet. Te meghaltál...És jöttek mások, ismertem nőket s könnyeket, s gyakorta véltem kacagásod hallani, s felidéztelek. És most elöttem egyre szebbek, hogy rájuk visszagondolok, nyugodt erővel teljesebbek azok a bánatos napok. Miért nem becsültem? Szemrehányón és bánattal kérdezgetem, s mindent feledve újra látom, hogy jössz felém elevenen. Nevetve mondod: "Légy vidámabb!" Szemed ragyog, lobog hajad, s vig hangodnak visszhangja támad, mely könnyeknél fájdalmasabb.
A virágokat és a madarakat is, s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz; de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem: a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.
Kerested erdőn, bérceken, fiatalságtól részegen. Álmodtad és tudtad, hogy él, különb madár a többinél: elorzott minden drága színt, smaragdot, türkizt és rubint, szikrázóbb, mint a gyurgyalag, begytollán bíboros szalag, a kékcsókánál kékje szebb, a jégmadárnál ékesebb. Véredben él, álmodban ég, egyetlenegy gyönyörüség. S míg mohón űzte két szemed, futott, futott az életed...
S mikor fejedre hó szitál s szemed téveszti már a színt s a fényt nem bírja már s a szép már nem dédelgeti: egy suhogó hang meglegyint, s tapogató kezedre száll s káprázó tollát kelleti a ragyogó madár!
Szervusz Bajkálifóka, jó reggelt, szép napot Neked!:-)
Kedves vagy, hogy aggódsz! Nem, nincs semmi gond, csak el voltam veszve!:-) Múlt héten látogatóban voltam volt kicsiny falumban, unokáim is többször voltak nálam a fiammal, tegnap pedig lánykám látogatott meg!:-) Szóval csupa jó hír, így netezni nem igazán volt időm, helyette inkább főztem a kedvenceiket!:-))
Hajnal Anna
Májusnak első napjain
A kútkávára süt a nap, a cseppek gyöngyként hullanak, himbál a vödör láncain - - májusnak első napjain.
Az eltört köcsögön madár kék füvön körbe-körbe jár, új hajtást hajt rozmaring májusnak első napjain...
Ne írj, ha nem lehet csak gondolj rám s ez elég - tudom, hogy megteszed - mert a gondolat ideér a gondolat elér nincs idő nincs messzeség csak diadal a gondolat megvígasztal
Ne írj, ha nem lehet csak gondolj rám mindig kedveset, szépeket sötétet, napfényt lépteket feléd felém. . . a gondolat elér
