Keresés

Szép estét kívánok Mindenkinek!:-)

Baka István

Fredman szonettjeiből          

                                    Csatlós Jánosnak 

                           No.1

Vendég vagyok még e világban, ám
a házigazda sűrűn sandít már az
órára; száraz bort kínál, de száraz
a szava is, – későre jár talán,

búcsúzni kéne, bár a kerevet meg
az asztalon a sültek, serlegek,
hiába mennék, nem eresztenek;
megvárjam, míg az utcára kivetnek,

hol lészen sírás és lészen fogak
csikorgatása? előre vacogtat
a sötétség, mely odakünn fogad...

Fölvettem a menyegzői ruhát,
s választott voltam, nem hivatalos csak, –
engedj még csendben ülnöm itt, Világ

                           No.2

Ura! Fiad menyegzőjére jöttem,
s lehet, hogy már túl mámoros vagyok,
de mit tegyek? megártott óborod:
Te is megháromszorozódsz előttem.

Vagyok, akár a mustármag, melyet 
szádból kiköptél, ám a földbe vetve,
én, legparányibb, felnövök egedbe, –
fészkelhet rajtam angyalsereged.

Vagyok, mint a kovász, mit három mérce
liszthez kevertek, s – megposhasztva – én
a tészta is, amely kenyér lesz végre;

mennybéli manna s földi televény...
Ha már a hús-vér szégyenébe hoztál,
hadd üljek még terített asztalodnál,

                           No.3

Világ Ura! Ne nézd a számlapot!
Virrad már, meghasadt az égi kárpit,
s gyulladt szemed szigoruan világít
reám... Szólhatnék bár az angyalok

nyelvén, ha nincsen bennem szeretet,
zengő érc s pengő cimbalom leszek
csupán, – Te látod lelkemet, Uram,
s nem tükör által, nem homályosan,

de színről színre, hogy szerettem én
élni – ha bűnben is! – e sártekén;
sokat szerettem – megbocsáthatsz nékem...

Az asztalvégre húzódnék szerényen,
csak még ne küldj el innen, Istenem,
és bort is tégy elébem! Úgy legyen!

(1992)

*******

71 éve, ezen a napon született Szekszárdon Baka István, költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Zágorec-Csuka Judit

A zuhanás

Mennyi esés, landolás,
zuhanás a semmibe.
Mennyi újrakezdés, áhitat
a jóra, virágbontásra,
kijózanodásra.

Mennyi elveszett pillanat,
elfojtott érzés, gyáva
visszavonulás.
Mennyi kietlen út, sivatag
trópusi erdők helyett.

És mégis a zuhanás erősít,
felemel.

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Héra Zoltán

Ó kalendárium költőknek

Oroszlán havában súgód maga a Nap.
Ilyenkor mindenek Midásza vagy.
Használd az áldást, hintsd az aranyat.

Nagy László

Csönd

Táncol a csönd fehér tarlón,
trombitája égszín virág,
hatalmától megnémulnak
nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön,
fáradtaknak jó az álom,
ablak alatt, kertek alatt
csukott szájjal danolászom.

Táncol a csönd, bejár minden
gödröket és szegleteket,
harmat esik, szívem fázik,
hajt a bánat leveleket.

Borzasodik fehér kutyám,
felettünk a bánat fája,
szemeinkben bolond hűség,
hallgatunk a nagyvilágba.

Szép estét, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

Tóth Árpád

Rímes, furcsa játék

Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Oh, zokog, bár negédes -
Fogadd szivedbe édes!

Mert csupa szívbevert seb
Vérszínezi e verset
Mint halvány őszirózsa
Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked
Csak ily borús zenéket.

Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló.

Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni: merre foszlott
A sok távíró-oszlop...

Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakúl porosra
A frakk finom pirossa.

Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok szelid márvány...

Vagy Svájcban lenni vendég,
Csodálni naplementét, -
Vagy vinne halk fedélzet
Hol a banános dél szebb...

Oh mind e rím mi kába,
Oh mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak.

De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képü banda:

Itt flóta, okarína
S hegedűk soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.

Izzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón, -
Fejem öledbe hajtom.

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma...

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Tegnapelőtt múlt 94 éve, hogy Felsőiszkázon megszületett Nagy László.

Nagy László

Az én szívem

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

Szervusz Bajkálifóka!:-) Köszönöm, kívánok Neked szép napot, kellemes hetet!:-)

Illyés Gyula

Új nép a parton

Fürdőruhában szép lépésű nő -- 
Jó alakja az elegancia. 
Hogy ideillik! Mily "előkelő" 
S mi mindent mond el, ahogy kisfiára 
pillantva elkiáltja: 
"Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!"

:-))

Szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

Kiss Ottó

Strand

Vannak helyek, ahová a gyerekek
Nem mehetnek be.
Még akkor se, ha van jegyük.
Például a strandon, a női napozóba.
De ha én egy kicsit nagyobb leszek,
és egyedül járok majd a strandra,
akkor lehet, hogy majd oda is bemehetek.
De az is lehet, hogy akkorra már
az egész nem is fog érdekelni.

Szép napot Tereska Neked és az ide látogatóknak is!

Weöres Sándor

Három veréb

Áll az idő örökké változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben

A  mindenségnek tengelyén.

S körülte őrült forgatagban

Forognak minden megteremtett lények:

Minden gondolat, mely alakot öltött,

Minden, testbe öltözött életszikra

Forog körülte, önmagát kergetve,

Majd alél, majd ismét tovaszáguld

Egyik vagy másik.

Ilyenkor mondják: eljár az idő!

De az idő áll, örök változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben.

Néha egy lény saját magát eléri,

Felölti ismét szétfoszlott alakját,

Rohan újból csak önmaga után.

S az események, melyek az időben

Mindig egyformán vannak, voltak, lesznek,

Egymás után jövőnek látszanak.

Hánykodnak a merevség tengerében.

E sok őrülten rohanó alaknak

Mulandónak,illónak, változónak

Tetszik a sohasem mozduló idö,

Míg ő maga, egy merev gyémánt-kérub

Áll mindörökkön örök változatlan

Mozdulatlan halálos merevségben.

Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

Kosztolányi Dezső

ÓRÁK

…És egyre csak kopognak és dobognak, 
ottan zokognak a szivünk alatt, 
és a szivünk velük ver hallgatag, 
és halk zenéje az övékbe olvad.

Regélői homályos bánatoknak, 
hogy a tánc és a lánc mind elszakad. 
Űzött szivünk sokszor szavukba csap, 
de ők kopognak egyre és nyugodtak.

Éjfél-időn szavukra ébredünk. 
Hogy zeng ilyenkor a vad éjszaka, 
hogy jajveszékel az órák szava. 
Rájuk mered félénk tekintetünk.

És megsiratjuk, ami messze tűnt. 
Tik-tak, szerettünk mi is valaha? 
Hol van holt húgunk kacagása ma? 
És hol vagyunk mi? Ó jaj, jaj nekünk.

Mi is megyünk – velük – ha jő a holnap, 
és a szivek lassan megállanak, 
s ők ott dobognak a szivünk alatt, 
zokognak és gyászindulót dobolnak…

1912.

Szervusz Bajkálifóka, szép hétvégét Neked!:-)

Dsida Jenő

Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan 
ráfeküdni egy habszínű felhőre, 
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel 
aludni rajta, lengve ringatózni 
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín, 
álmot súgna illatosan, ágyam: 
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal, 
csak mosolygva suttogná a szélben: 
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal

Kellemes délutánt, szép hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

Bella István

Fény és levegő nélkül

Add, Uram, el sose múljon tőlem 
a keserű pohár. 
Ha már terített asztalodhoz vetődtem, 
hajtsuk föl, ami vár.

Igaz, bőrömtől, fényes fegyencruhámtól 
a nap is megriad. 
De arcom tenyered vizébe mártom, 
s vagyok a Te fiad.

Igaz, szerelemmel: féltő késsel megöltem 
azt, aki szeretett. 
De arcom benne, mint otthagyott rönk a földben, 
kihajtott, késeket levelezett.

Fény és levegő nélkül, mint a verőér, 
bőröm alatt, nyakamon 
zabáló gyökér kúszik, kapdos levegőért, 
fojtogat, s gyomosodom.

De nem kell a szerelem se, ha börtön. 
Ha nem vagyok szabad. 
Fegyőr a vágy, s az ölelés lötykölt 
étel, mit egykedvűen hörböl a rab.

A szeretet se kell, a fura fegyver, 
ha megaláz, sárba tapos. 
Falhoz állítva, kivetve, menthetetlen 
se nyálzok alázatot.

Csak Te igazodsz el a csorbult elmén, 
Uram, csupán. 
Nézd el kapdosásaim, ülj le mellém, 
mint az apám.

Kerül majd bor, könyv, néhány léha 
nő is. Hallgatunk hosszasan. 
Te, ki nem is vagy, s én, aki néha 
magamnak hiszem magam. 

EDGAR ALLAN POE 

EGYEDÜL 

Én mindig, már mint kis gyerek 
Más voltam, mint más – e szemek 
Másként láttak – más szenvedély 
Tüzében égett ez a vér – 
Más forrásból fakadt a bánat 
Énbennem – más hangokra támadt 
Csapongó kedv az én szívemben – 
És mindig egyedül szerettem – 
Viharzó éltem hajnalán 
– Akkortájt – bukkant fel talán - 
Jó s roszsz mélyéből tört elő 
E titkos, bénitó erő – 
Szurdokból vagy hegypatakból – 
Fennen rőtlő szirtfalakból – 
Míg az őszi napkorong 
Mindent színaranyba vont – 
Míg sujtó istennyila 
Mellettem suhant tova – 
Menyny dörgött, zúgtak szelek – 
És egy furcsa felleget 
(Tiszta-kék égbolt delén) 
Démonomnak láttam én - 

(Radó György)

Szia Panni, szép napot Neked - ma is!:-))

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Bella István

Mire meglelnek

A csönd, a hallgatás nagyobb világ, 
hogy egyedül cipelni lehetne, 
nagyobb földrész a szerelem, 
hogy egyedül bejárni lehetne,

éhesen, világra éhesen 
nyílt tájaidra így vetődtem, 
bejárni ami kénytelen, 
visszatalálni szülőföldem,

a vér nádasa lobog itt, 
ártatlan vizek, tükröző nyárfák, 
zsombék-öl, fű-haj boldogít, 
egy tükör nekem adja árnyát,

hogy vissza ne találjak, esik, 
s elmos mindent a nyomomban, 
hulló csillagok keresik, 
s hiába, azt, aki voltam.

Mire meglelnek – nyár vagyok, 
és ősz és tél és újra lángzó 
tavasz, mert beléd változok, 
földem, vándorló virágszóm.

Hali!

Köszönöm szépen. :)

Szép napot kívánok Mindenkinek, a szülinaposoknak külön is!:-)

Bella István

Hívogató

Madaram, madaram 
hova hullsz, hova szállsz, 
mi ez a magasan 
sólymozó zokogás,

mi ez a hajnalig 
vetkező vízesés, 
élni se, halni se, 
szakadó szívverés,

nézem az arcodat, 
s kétkedve kérkedek, 
széthulló arcomat 
tartja-e még kezed?

Madaram, madaram, 
hova hullsz, hova szállsz, 
mi ez a magasan 
sólymozó zokogás?

Barnuló, nagy rögök, 
szemem földje helyett, 
lennék kék örömöd, 
szitakötő szemed,

elmásolnám magam: 
ne legyek barna lomb, 
megmásítnám magam: 
csak nézz rám, hajnalodj!

Madaram, madaram, 
hova hullsz, hova szállsz, 
mi ez a magasan 
sólymozó zokogás?

Takard be szememet, 
vakságom bevakold, 
félelem fenyeget, 
véremmel hál a hold.

Itt vagyok, itt vagyok, 
szálló mezőtüzed. 
Szíthatod, szidhatod, 
kihalok nélküled.

                                                  Kedves Panni!

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Bella István

Csak addig

Csak addig éljek, 
amíg egy nő szemében 
megnézhetem minden nap arcomat.

Csak addig, 
amíg egy gyerek kezére 
rábízhatom – vezesse! – voltomat.

Csak, 
míg akad egy kő, egy tiszta homlok, 
egy mosoly, amire még írni lehet.

Míg tudom tisztán, 
bár hangosan sose mondom: 
halni is érdemes.

Szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

SISKIN: ESŐ AZ ERDŐBEN - 1891

Kányádi Sándor

Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál, 
ha te hozzám nem hajolnál, 
te sem volnál, ha nem volnék, 
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te. 
Só vagy az én kenyeremben, 
mosoly vagy a bajuszomon, 
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem: 
szeretőm vagy és testvérem. 
Köt a vérem, köt a véred: 
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, 
viharom, ki szerteszaggatsz, 
szellőd vagyok, ki simogat, 
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál, 
én sem volnék, ha nem volnál. 
Vagyunk ketten két szép nyárfa, 
s búvunk egymás árnyékába.

Jules Supervielle:

A világtérképet becézem 

A földgömböt kezembe véve,

simogató ujjam alatt

hegyek s erdők sarjadzanak,

s én, bukva nagy folyók vizébe,

árjukkal együtt sietek

a szédületes tengerek

felé, merítve szememet

egy más világ igézetébe.

Forditotta:Somlyó György

Reményik Sándor: Kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Szabó Attila 

EZÜST TÓ, ARANY TÓ

Van-e otthon aranytavad? 
Aranytóban aranyhalad? 
Aranylazac, aranyponty, 
arany fején aranykonty? 

Tavad partján van-e stéged? 
Látni-e ott este téged? 
Aranyhídon lebegsz-e, 
ha jön a naplemente? 

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Radnóti Miklós 

Szerelmes vers Boldogasszony napján

Fázol, várj, betakarlak az éggel 
hajadra épül a hímzett csillagok 

csokra és holdat lehellek a 
szemed fölé. 

Már nem húz madarak búbos szerelme, 
csak házak tárják lámpás ölüket 
a szélnek és hangtalan fákon 
ring a szerelem. 

Valamikor az asszonyom leszel, 
és átkozott költők rettentő téli 
danákkal valahol a hegyeknek 
alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom 
alatt és fekete tájak tükröznek 
sötét összecsörrenő fogaimon: 
ne félj. 

Csak a februári egyszerűség 
érett most bennem szerelemmé és 
teljes vagyok már, mint nyáron 
egy zengő égszakadás!

Szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

Várnai Zseni és Peterdi Gábor gyermekei 1923-ban.

Várnai Zseni

Nevek

Azt mondtam akkor: legyen a neve Gábor, 
Gábriel, mely egy arkangyal neve, 
mert szép volt már az első pillanatban, 
és homlokán a csillagok jele.

Nagyobb és szebb volt minden újszülöttnél, 
szeme oly mély, akár a tengerek, 
zöld volt, és kék, majd szürke, és sötétlő, 
ma sem tudom, milyen színe lehet.

Legyen Gábor, mondtam egy sejtelemtől 
elkapva, és e betűk ereje 
megrázott, mint az áram, és szívemben 
kigyúlt a láng: nem lehet más neve!

Így lett ő Gábor, s neve szárnyat öltött, 
s mert szárnya nőtt, el kellett szállnia… 
mikor kislánykám megjelent a földön, 
mondtam: a neve legyen Mária!

Illett reá, s mintha szelíd szemével 
sugallta volna nékem e nevet, 
megértettem, s rátűztem homlokára, 
mint koszorút, mint tiszta, szép jelet.

Mert jel a név s viseljük mindhalálig, 
és Mária a Madonna neve, 
betűi, amint lágyan összefolynak, 
mintha egy arcon könnycsepp pergene.

S mintha Napkelet illatát lehelné 
az öt betű, mind más-más illatot, 
amit gyógyírnak szívünk bánatára 
tündéri kertek lelke hullatott.

Mirrha, áloé, rózsa, istenfa, alma: 
az: M, az: Á, az: R, az: I, az: A, 
fűszerben, fában, gyümölcsben, és virágban 
az illatok illatja: Mária!

Így élünk mind, nevünkkel megjelölve, 
mert sors a név s titkos mágia, 
egyik röpül, mert Gábrielnek hívják, 
a másik sír, mert neve: Mária!

Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

Ferenczy Károly: Nyári este - 1906

Fésűs Éva

 
A lényeg

A szépben az a legszebb, 
ami leírhatatlan, 
a vallomásban az, 
ami kimondhatatlan, 
csókban a búcsúzás 
vagy nyíló szerelem, 
egyetlen csillagban a végtelen. 
Levélhullásban erdők bánata, 
bújócskás völgy ölében a haza, 
vetésben remény, moccanás a magban, 
kottasorokban rabul ejtett dallam, 
két összekulcsolt kézben az ima, 
remekművekben a harmónia, 
részekben álma az egésznek, 
és mindenben a lényeg, 
a rejtőzködő, ami sosem látszik, 
de a lélekhez szelídült anyagban 
tündöklőn ott sugárzik.

Szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

Ady Endre (44)

A nyári délutánok

Mikor az Ég furcsa, lila-kék 
S találkákra mennek a lyányok, 
Óh, be titkosak, különösek 
Ezek a nyári délutánok.

Járunk bolondul és ittasan 
Nagyvárosi utcákon égve, 
Fekete, szigoru vonalak 
Rajzolódnak a nyári Égre.

A város árnyas és remegő, 
Ezer tornya, kéménye, karja 
Úgy mered a csókos Ég felé, 
Mikéntha ölelni akarna.

Mint zavarodott szerelmesek, 
Pírral s pihegve szemben állnak 
Az Ég s a Város. Szivük dobog 
Vad ritmusára a Halálnak.

Szemünk könnyes, mégis nevetünk, 
Föl-föltekintve vágyva, félve 
Arra, ki szép s kit nem ismerünk, 
Hideg szeretőnkre, az Égre.

S ott fenn az Égen, ott valahol, 
Egy-egy pillantást visszavetnek. 
Sírván nevetünk az Ég alatt 
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

Szép estét kívánok Mindenkinek!:-)

Edvard Munch: Féltékenység 1895

Helen Bereg

Féltékeny vagyok

Féltékeny vagyok a szélre. 
Simogatva hozzád oson, 
Ruhád alá bújik mélyre, 
Füledbe szerelmet suttog.

Féltékeny vagyok a Napra. 
Fénye meleget ad neked, 
Szerelmem elhalványítja. 
Sugara öleli tested.

Féltéken vagyok a Holdra. 
Nézheti arcod nyugalmát, 
Bepillanthat az álmodba. 
Veled lehet éjszakán át.

Féltéken vagyok a vízre. 
Érintheti kezed, arcod, 
Lágyan simogatja tested 
Csobogva vágyó dallamot.

Féltékeny vagyok párnádra. 
Szerelmes szavakat suttogsz 
Ölelő karomba vágyva, 
Mit nekem kéne hallanom.

Mindenre féltékeny vagyok. 
Kín marcangolja a szívem, 
Miért nem én suttoghatok 
Szél helyett szerelmet füledbe? 
Miért nem én ölelhetlek, 
Nap fényével önfeledten? 
Miért nem én simogatlak 
Álmodban Hold sugarával? 
Miért nem én dalolhatok 
Víz helyett vágyó dallamot? 
Miért nem nekem suttogod 
Párnád helyet: Kicsi párom? 
Miért? Mondd Miért?

Drága Unokámnak, Leventének nagyon boldog névnapot kívánok!:-)

Ezt küldtem Neki!:))

 G.Csaba András

 Némi remény 

• Elküldetlen üzenetekben,
  be nem nyomott ajtócsengőben,
  egy üveg, bontatlan pezsgőben,
  földszinten veszteglő liftben,
  távolba meredő kilincsben,
  a "nemsokára" csonk ígéretében,
  s metszően éles "nincs"-ben.
  asztalon egy gyűrött szatyorban,
  hűtő jégvermében reszkető borban,
  énbennem,
  a "nem ő"-ben,
  helyettem,
  tán előttem,
  egy "majd"-ban és sok "talán"-ban,
  elvesztettben vagy nem találtban...

  és ebben is lakozik a remény !!