antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Ha kará- csonyfa lehetnék, sok ajándék között, aranyszálba, ezüst- hímbe, fénybe öltözött!
ágaimon kristálygöm- bök, piros, fehér, kék: villantanák, szer- te szórnák az ünnep fényét. Cukorkákba, habcsókokba bur- kolnám magam, s a csúcsomon egy fényes angyal szállna boldogan. Szenteste sok apróság nevetve ját- szana: néznék a sok játékot, mit az angyal tett oda. Ágam föléjük hajolna, s simítana lombkezem karácsonyi, áldó csók- kal minden gyermeken.
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket valamennyi verskedvelőnek!
Áldott, Békés Karácsonyt kivánok Neked, szeretteidnek és az erre járóknak is!
Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik!
Mielőtt lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én angyalom. Egy pillanatra kérlek, figyelj oda rá, mert a nevemben Boldog, békés Karácsonyt kiván!
Szép estét kívánok Mindenkinek Advent 4. vasárnapján!:-)
„ Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon. ”
Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!
Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.
Szervusz Tereska, Szép hetet kivánok Neked és az ide látogatóknak is!
Márai Sándor
Csillag
Olyan messziről ért el hozzám a szemed, Mint távoli csillagok fénye, melyek Talán le is hulltak már az égről, mire szemem Sugarukat felfogta. Mire a fényévek elhozták hozzám szemed sugarát, Már nem is én vagyok, akit látsz. S én úgy gondolok reád és nézlek életem peremén, Mint fénylő valóságra. Csillag, Millió élet lehet benned és gyantás erdők, Madár lehet benned és boldog, őszinte emberek. Fényed a szemem éri, De már tudom, Hogy rég lehulltál a mocskos tejutak végtelenjén
Szép estét kívánok Mindenkinek Advent harmadik vasárnapján!:-)
Pilinszky János
Ádvent
"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Igen, és volt szerencsém többször is élvezni ezt az élményt.
Sokan nem tudják, hogy a trojkába, a világon egyedülállóan különböző jármódú lovakat fognak be a szán elé. A középső ló általában nagy termetű speciálisan edzett ügetölö, a két szélső lónak pedig galoppoznia kell. ( ezért néz a három ló 3 irányba)
Ezzel a fogat nagy, 40–50 km/órás sebességet is elér és azt hosszabb időn keresztül tudja tartani, mivel a lovak a speciálisan megosztott terhelés miatt kevésbé fáradnak.
Valamit még kellene tenni az életemmel, még nem volna szabad megnyugodni, s ülni tétlenül a napban - mint elkészült kancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még van bennem nyugtalanság, mely fulladozva keres utat - és vágy, mely nem ült még soha a Teljesedés asztalánál! Még szűz dolgok rejteznek ezen a sejtelmes erjedt délutánon: a vibráló sűrű fényben, terhes búzaföldek s remegve érő szőlők között; - kik íme mind kéjes alázatba teljesítnek valami titkos égi parancsot. Ó, asszony a karosszékben! Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet gyönyörű izgalmas játékaiból. De nyugodt bőröm alatt indulatok remegnek, sistergő indulatok! s helyüket keresik tolakodva, mint tétlen figura keresi kirendelt helyét a kockás sakktáblán. - Hiszen mindennek meg kell érni! minden vágy teljesülésért eseng! Céltalan semmi se lesz és Isten! tűrhetsz-e éretlen magvat a Sarló alatt? És én még anya se voltam! Érte lett minden: nagy dolgok kicsiny életemben - tavasz! szépség! szerelem! oh Isten! Istenem! mit vétettem én? hogy minden nyüzsgő életek között e néma bölcs mennybolt alatt a borzas kotlót irígylem! Betelt élete kéjes nyugalmát: amint meleg szárnyai alá rejti tengernyi csibéjét.
******
December 10-én múlt 114 éve, hogy Budapesten megszületettTörök Sophie, született Tanner Ilona, teljes nevén: Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla Baumgarten-díjas író, költő, Babits Mihály felesége.
Van az úgy, hogy néha a mosoly is fáj az arcunk szegletén, van az úgy, hogy az ember lelkét mocsokba tiporja egy kretén. Van az úgy, hogy meginog a lélek, és világgá ordítaná, hogy: Látod? Magamra hagyottan sem félek!
Van az úgy, hogy a harag fáj, - legszívesebben csak ölelnénk - s hazudunk mégis magunknak, félve, hogy a bizalom elszáll. Van az úgy, hogy valaki a társától őszinte szóra vágyik, de félve, hogy elveszítheti őt, nem jut el, csak a hazugságig.
Van az olykor úgy, hogy a szellemnek teremteni kéne, - valami szépet, valami jót - mégis esztelen rombolás lesz vége. És van az úgy is, hogy réges-régen feledni kéne: mert az emberségbe vetett hitünknek, máskülönben vége!
Meg-megaggatjuk már a fákat egy-egy új műanyagedénnyel, melyre a madár odajárhat, ha éhezése jön a téllel. A fogyatkozó lomb alatt sárgállanak, fehérlenek könnyű bokordísz-poharak, karácsonyos helyek.
Ide-oda telefonálunk, s hosszabban is, bár semmi „ügyben”, csak hogy kérdjék: mi volt minálunk, s elmondhassuk, hányszor eszünkben voltak… ők és barátaik… üdvözlünk két kis verebet…! Ó, egész évben vannak itt karácsonyos helyek.
Fogadkozunk: Nem, az idén nem… (Nem lesz „vásárlás”! Ami kellett, ki-ki megkapta, és ha még nem, már a szekrény mélye a rejtek.) Aztán – elgyengülünk. Vagy épp ez jelzi, hogy: bírjuk, s – lehet? Szidjuk bár boltok tömegét: karácsonyos helyek.
Vagy egy váratlan kanyar-úttal ott járunk, ahol már – mi dolgunk? Ott egy hátsó ablak, egy udvar, környék, ahol – valaha voltunk. S ha fölnézünk: apánk, anyánk véletlenül se integet. Lassan hóba borul ruhánk – karácsonyos helyek.
Esetleg ülünk lámpafényben, s csak hallgatjuk: múlnak a percek, vagy mintha álmon, fa tövében gyűlne az elhulló lehellet – így írjuk, mint valaha rég, ízlelgetjük tűnt ételek betűkké dermedt fűszerét – karácsonyos helyek.
Vagy csukott ablaknál megállunk, és úgy rémlik, valaki füttyen – igen, valaki ül a vállunk hajlatán, s hirtelen leszökken, és másikunkra érkezik, és mindkettőnk nevet, nevet: lakások, hol madár lakik, karácsonyos helyek.
Ráemlékszünk, mint s hova vártak uzsonnával, borral, ebéddel; vagy egy sziget tárul a nyárnak szétkószálható idejével: most ott is lentebb száll a nap, akár az ily emlékezet; mit átrendez egy alkonyat – ! – karácsonyos helyek.
Karácsonyos helyek… Mi újjal jöttök, eztán még merre forgunk? Kihez ki megy kórházba busszal? Kinek vígságával vigyorgunk? Szép Idő, kit senki se bánt: suhogj kicsit fejünk felett! Jóra forgass egymás iránt hideget, meleget!
*******
December 8-án múlt 81 éve, hogy Budapesten megszületett Tandori Dezső, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Gyűlt már saját könyvtáram is. Előbb fióknyi volt, majd az asztalra nőtt, szétáradt s polcokra kérezkedett. Könyvre költöttem minden pénzemet, óraadások és legációk jövedelmét, s mit a vasút adott év végén a bizonyítványomért, a két-két aranyat. Szívemben élt, ami tetszett, mégis jó volt magam mellett tudnom, látnom minduntalan a sok nagyszerűséget, ami az agyam építgette, a sugaras, nagy, belső birodalmat, amelyet hazámmá tettem: a szellemeket, akikkel barátkoztam: ővelük födtem-édesítettem a keserűt, a rossz ruhát s a fölényes nyomort, hogy divatos nyakkendőm sose volt.
No eljöttél valahára, Gyászos tél, a főld nyakára, És az erszényt oldozod: Együk most már munkánk bérét, Igyuk saját testünk vérét, Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb, Életünkből majd fél rész A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod tőlünk elragad. Csak számodra munkálódunk, Érted élünk és aggódunk, S midőn mindent elragadsz, Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat, Kertünket és gyümőlcsfánkat Zúzzal virágoztatod. És azalatt nagy lármával Kimormolsz szélhahotával S jégfogad vicsorgatod. Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megúnt életünket, Bocsásd hozzánk a tavaszt, Szívszakadva várjuk azt.
Szép estét kívánok Mindenkinek Advent második Vasárnapján!:-)
Rainer Maria Rilke
Ádvent
Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, - szelet fog, - készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele.
Krisztus után talán két és fél századdal Szent ember született Anatóliában. Patara városban, egy gazdag családban élt ő szüleivel lent Kis Ázsiában.
Kisiskolás volt még, mikor jött egy járvány, maradt nagy vagyonnal, szülő nélkül, árván. Patara érseke atyjának testvére a kolostorába maga mellé vette.
Szerzetesek mellett érett jó felnőtté, segítőkészsége tette szent emberré! Hivatástudatból lett az egyház papja, örökölt vagyonát szegényeknek adta!
Történt egyszer, mikor az utcákat járta, fölfigyelt egy szívet szorító vitára. Élt a zárdamellet egy szegényes házban koldussá vált nemes három szép lányával.
Még ételre sem telt, nemhogy jobb világra. Ettől szállt három lány szomorú vitába. Egyikük eladja magát rabszolgának, így jut majd elég pénz talán a családnak?
Miklós, hiszen ő volt, ki már püspökké lett, akaratlan hallva, segíteni kész lett! Egy marék aranyat csavart keszkenőbe, sietve bedobta az ablakhoz érve.
Csoda történt! (Hitték.) Az Istennek hála. Már nem lesz itt senki mások rabszolgája. Ám` újra megtörtént éppen egy év múlva, ablakon arany jött keszkenőbe fogva.
Majd harmadik évben kegyetlen hideg lett. Házaknak ablakát mindenki befedett! Jó Miklós felmászott a nyitott kéményhez, nagy marék aranyat kéményen beejtett!
A legkisebb leány harisnyát szárított, csodák csodájára abba arany hullott! Kisiettek nyomban, ám` nem sokat láttak, elsuhanó árnyát egy piros palástnak.
Talán Tél Apó az a Taurusz-hegyről? Szeretettel szóltak a jótevőjükről. Szent Miklósról szólott ez a szép történet, rövid epizódja hosszú életének
Üdvözöllek a Verseldében, gyere máskor is, ha kedved tartja és időd engedi!:-)
Pintér Ádám rajza
Szabó Lőrinc
Esik a hó
Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye- de reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Én költő vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét, ily ünneplést én Istenre hagyok. Ő az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb. Versem azé, ki szivem versbe kérte és nékem elég a barátság érte.
*******
Tegnap múlt 82 éve, hogy Bakatonszárszón meghalt József Attila, Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas.
fáradt denevérek csüngnek mondataimon ha egyszer kimondanám őket szétrebbennének így hát csöndben maradok (gondozatlan vallomásnak ne nézd a rángógörcsét)
