Murphy nyomán: ami eltörhet, az el is törik - csak idő kérdése...-:)
Pozitív tapasztalat: sok éven át vezettem vasútmodellező szakkört (H0) gimnazistáknak. Nagyon komolyan tudtak vigyázni rá - bár kétségtelen a kockázat is kisebb volt: akkoriban elérhető áron csak Piko volt.
Negatív tapasztalat: sajnos nem tudom egy kezemen összeszámolni azon modellező ismerőseimet, akiknek ráment a házassága/családja a hobbijára...-:(
Éppen ezért jó volt olvasni az alábbi jó példákat, megoldásokat!
nálunk három , hét év alatti fiatalkorú is játszik a vonatokkal. Mivel én Marklinezem, a gyerkőcöknek megvettem a nekik való (3-14 évig) szetteket, anyának meg megmutattam hogy a valódi modellek csomagolásán rajta a figyelmeztetés hogy lehetőleg 15 év felett használják, mert a letörhető bizbazoktól megfullad a gyerek, innentől azokat nem adja oda önálló játékra.
Valaki látta már a Miniversumot éjszakai módban? Csak pár fotót láttam róla neten, azon vacilálok, hogy ha a hétvégén megyünk a családdal, akkor mikor menjünk, mert azért nappali módban is megnézném.
Nálunk ebből pl. sosem volt gond. Mondjuk az is igaz, hogy Marci fiam a kezdetektől mondja akár másnak is, hogy a modelleket ó-va-to-san (így, tagolva! :) ) fogjuk meg! És az az igazság, hogy én és a feleségem, (aki maximálisan támogatja a hobbinkat) együtt több kárt okoztunk már pl. egy hirtelen mozdulattal, mint a gyerek. :)
...és be lehet vonni dolgokba Őket is. Pl. a modulok pácolása nálunk a múlt szombat este kellemes családi program volt, mindenki élvezte. :)
Hátha tudok még hozzátenni. A kisfiam nagyon fogfájós volt, minden egyes fogára emlékszem, amikor jött ki, mivel virrasztottam, hajnal négykor még fent voltunk vele mert sírt, hatkor indultam dolgozni. Egy dologgal meg lehetett nyugtatni: a terepasztal. Este szépen világít, világítottak rajta a szerelvények, jól mutatott, és nem bőgött amíg nézte. Na de ki a fenének van kedve nyűgös gyerekkel a kezében hajnal négykor terepasztalon játszani, kérem??? Hát így megy ez. Ha a kezébe került valami, és leejtette, már hiába van belőle veszekedés az úgysem csinálja vissza már. Ezért írtam, hogy türelem, ami megtörtént azt egy kiabálással nem lehet nem megtörténtté tenni viszont rontani még lehet a helyzeten. Eleve egy modellezőhöz asszonyi oldalról nagyobb türelem kell, mert igen, a nyaralásba nem árt, ha belefér az "apa programja", tehát gondoljunk bele a másik oldal helyzetébe is. Nekem sikerült csak olyan hobbit választanom, amibe viszonylag nehezen bevonható a párom, családom (esetleg: kiállítás látogatás, vagy ha elviszem őket egy kirándulásra valamelyik aktuálisan elkészült öreg járgánnyal). Tehát nekünk kell toleránsabbnak lenni a másik oldallal. Nekik az egy műanyag bizbasz aranyáron, kár a gőzért, nem fogja belelátni az évek óta keresett, gyűjteményből még épp hiányzó, ritka kiadású, csak külföldön forgalmazott gyűjtői darabot.
A blog meg az enyém, már ha marad rá éppen idő (nem).
Szerintem NEM beszélgettek eleget erről - mármint a nejeddel. Akkor biztosan nem fordul elő ilyen eset. Az nem lehet kifogás az ő részéről, hogy nem érdekli. Ha emléked része a modell, akkor hozzád tartozik valamennyire, így pedig valamennyire érdekelnie kell őt is, még ha nem is tetszik neki. Tisztázni kell vele (nem tőmondatokban), hogy ez mi fán terem - mit jelent neked. Értelmes felnőtt emberek ilyenkor tiszteletben tartják a másik értékeit.
De ez csak beszélgetéssel orvosolható, és nem a TV mellett.... Sajnos erről már eléggé leszoktak az emberek...
Szia! Alapból a feleségek többsége nem tolerálja ezt a hobbit, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Nem értékelik a modelleket, és nem értik, hogy emlékek fűződhetnek hozzá. Hogy miért, ki tudja. (A féltett darabokat el kell tenni. Családi perpatvart nem érdemes felvállalni a modellek érdekében. Az emberi kapcsolatok általában többet érnek. Persze nem árt, ha mindkét oldalról van tolerancia.) Ráadásul, ha meglátják a mai modellek árait, az jár a fejükben, hogy mennyi minden hasznosabb dologra el lehetne költeni az adott összeget. Van ezekre megoldás. Ha a gyerkőccel szeretnél vasutazni, ne a kedves emlékmodelledet vedd elő. Régebbi modelleket használtan viszonylag tűrhető áron be lehet szerezni. Addig amíg nem tanul meg vigyázni rá, ezek is megteszik. Később majd a féltettebb darabokra is tudnak vigyázni. Az asszonyka is levehető a lábáról (persze ha telik rá) egy kis ékszerrel, parfűmmel, új rucival, s ilyenkor elnézőbbek lesznek a hóbortunkkal kapcsolatban.
Gyerekek, nincs mese, ezt a hölgyet kell(ett volna) feleségül venni :)
Ha valaki meg óhajt ismerkedni vele, az Arckönyvön Elizabeth Wiese néven keressétek. Minden modellező/makettező álma: egyrészt ő maga is űzi ezt a sportot, másrészt elképesztően dekoratív...
Van egy tapasztalatok alapján létrehozott aranyszabályom: vagy nő van a lakásban, vagy szőnyegvasút. A kettő nem kompatibilis egymással, és többnyire a vasút húzza a rövidebbet ( kedvencem: "drágám, kérlek, vigyázz a vonatokra!" "Tudom, ne nézz már hülyének!" - és ebben a pillanatban akadt bele, és rúgta fel az egész szerelvényt ).
Meg úgyis csak az egyikkel foglalkozom egyszerre.
Szakítás előtt viszont érdemes a szőnyegvasút elpakolása mellett a vitrint is evakuálni, és feltölteni mondjuk bögrékkel, poharakkal. Nem véletlenül van vagy negyven bögrém egy főre, és kidolgozott stratégiám arra, hogyan hajtsam végre a teljes cserét a kaputelefon megszólalásától számított két percen belül.
Előzőekből valószínűleg kikövetkeztethető, hogy fogalmam sincs, mindez hogyan működik házasság esetén.
Ez valami pszichológiai kísérlet lenne a modellvasúti fórumban? :)
Saját véleményem: egy modellt meg lehet ragasztani, meg lehet javítani. Ha van gyerek, előbb-utóbb a kezébe kerül. Ha pedig oda került, és valami baja lett, ez van. Türelem kérdése az egész. Nálam a gyerekek játszanak a kerti vasúttal, terepasztallal, stb. Letörik? Le. Majd megragasztom. Ennyi.
Csak tipp: a három szekunder rugóról, és a forgóvázra rögzített pályakotróról nekem a Br143-as ugrik be. Egyszer volt ilyen mozdonyom, azon láttam ilyet.
Nincs esetleg olyan, aki vizesmatricát szándékozik nyomtattatni,, de van még egy kis helye a papíron? Beszállnék a buliba, mert nincs annyi matricára szükségem, hogy megtöltsek egy A4-est...
