"És még egy gondolat. Szó esett már arról, hogy vajon a vasutasok hogyan tudták végrehajtani ezt a szállítást, vajon csak egyszerűen egy feladatnak tekintették?
Az egy külön tanulmányt (sőt nem is egyet) megérne, hogy a háború és a gyűlöletkampány mennyire változtatja meg az emberek személyiségét."
Elképzelhető, hogy akkoriban nem volt szabad/érdemes kérdezni a kocsik tartalmáról érdeklődni. Fel tudom tételezni, hogy gyorsan belülre lehetett volna kerülni ilyesmiért.
Küzdeni? Arra semmi szükség, amikor elintézhető egy nyilatkozattal.
Például a képen látható jármű megtette a nyilatkozatot (lásd: vörös nyíl), aminek hatására senki ne csodálkozzon, ha egyéb munkákkal kevéssé ellátott járműjavítók kapuján egyszercsak kigurul majd az - aszinkron vontatómotoros Szili, - dízel/villamos, kettős üzemmódú Szili, - gőzturbinás Szili, - két- és háromszekciós Szili, központi vonókészülékkel, megerősített főkerettel (USA export reményében), - motorkocsivá átalakított Szili (egy hajtott forgóvázzal, a futóforgóváz feletti gépezeti berendezések helyén utastérrel), - a fentiek tetszőleges kombinációja.
Elszállt az életművem, most próbálom reprodukálni röviden:
1. az én malacperselyem az olasz határig töretne, utána nagyvonalúan meg vagyok hívva (de azért nem annyira nagyvonalúan, hogy ne a legolcsóbb megoldást illjen találni (annyira mégse vagyok fontos?)... de egyébként is az egészben az izgalmas kihívás)
2. a Freccia alapból drága, de sok a gigerli akció. Pl Milánó-Róma 9 euró... ez szerintem jó ár/km. Az éjszakai vonatozás szintugyanígy: vagy megfizetethetelten, vagy (mindenféle hókuszpókuszokkal) szintén sovány röfögő porcelánnal is megy. Illetve az állami vasútnak van privát konkurenciája ;) Szóval, a zavarosból nagy fáradsággal, és elvira nélkül, de általában ki lehet halászni jó jegyeket :)
3. a német társaság hogy-hogy ott utaztat?
4. akkor az a verdikt hogy esélytelen MÁV-val + valami méltányos árú szláv vasúti kombinációval Gyékényesen át odajutni? :((
Mintha... lenne! :) Nem rég óta és most amúgy is busz, ráadásul Villa Opicina határállomásról "helyi közlekedéssel" lehet átjutni Trieszt főpályaudvarára.
Tud valaki segíteni nekem abban, hogy egy nemzetközi vonatutat hogy lehet megtervezni?
Bajáról szeretnék Milano-ba eljutni, méghozzá Bp kihagyásával (egyből Gyékényesen át) - mindenképp az indulás napján szeretnék odajutni, méghozzá este 8-ig kb.! Akár éjszakai vonatozás is szóba jöhetne, meg az olasz szakaszon Freccia-zás, ha kifognék valami klassz akciót :)
A trenitalia honlapon nem találom az elvira-nak megfelelő menetrendet, az elvira pedig - el nem ítélhető módon - nem tervez meg nekem egy utat Horváton, Szlovénián át... így nem tudom, mi a teendő - teljesen úgy tűnik, mintha egyedül Bécsen keresztül lehetne menni, slussz-pássz... vagy a sok nemzetközi vonatozás miatt irreálisan magas lenne másképp?
Nem találtam HÉV topikot az indexen. Mivel vasút ez is, gondolom belefér ide a kérésem. Van egy csomó fotóm, és nem tudom a pályaszámtartományukat a járműveknek. Ebben kéne a segítségetek.
A Kengyelfutó menetideje Pestről 3 óra 10 perc körüli most. Meg tudja mondani valaki, hol állítják félre jelentősebb időre? Vagy hatvannal megy az út negyedén?
Egy kicsikét árnyalva a félreértések elkerülése végett:
És még egy gondolat. Szó esett már arról, hogy vajon a vasutasok hogyan tudták végrehajtani ezt a szállítást, vajon csak egyszerűen egy feladatnak tekintették?
Az egy külön tanulmányt (sőt nem is egyet) megérne, hogy a háború és a gyűlöletkampány mennyire változtatja meg az emberek személyiségét.
Lehet. Hiszen most már itt is tisztán logisztikai problémaként beszélünk a világ legszörnyűbb vonatairól.
Erről írtam az előbbiekben, hogy itt a témáról csak óvatosan lehet beszélni.
Tisztelet az áldozatoknak!
Respect! Pont a kényes téma miatt próbál az ember a vasúti vonatkozású tényeknél maradni. Mert végeláthatatlan OFF-olás lenne itt.
Hogy egy kicsikét más jellegű példát hozzak: Számos könyv foglalkozik a II. világháború fegyverievel, és azok is a technikai leírásokkal foglalkoznak, és nem azzal, hogy hány ember esett el vagy lett örökre nyomorék ezeknek köszönhetően.
És még egy gondolat. Szó esett már arról, hogy vajon a vasutasok hogyan tudták végrehajtani ezt a szállítást, vajon csak egyszerűen egy feladatnak tekintették? Lehet. Hiszen most már itt is tisztán logisztikai problémaként beszélünk a világ legszörnyűbb vonatairól. Tisztelet az áldozatoknak!
Minden egyéb vélemény kifejtésére van számos más topik, és a téma túlságosan kényes ahhoz, hogy itt a száraz tényeken kívül túl messzire menjünk!
Hogy mennyire kényes dolog ez, arra ékes bizonyíték az, hogy még 70 év után is kártérítést akarnak kérni egyes szervezetek a vasúttól emiatt.
A beillesztett kép az egyik legismertebb fotósorozatból van, az úgynevezett "Auschwitz album" része. Nagyon jól dokumentált a története, és épp ezek a képek a legbiztosabb támpontok a magyar szállítmányok történetéhez. Több magyar túlélő felismerte az albumban a hozzátartozóit.
hm
