Huszlicska, Huzlicska: Szlovák husle ’hegedű’ > husličky ’hegedűcske; zsebhegedű’. Ez utóbbi többes számban használatos elnevezésnek az egyes számú, ragadványnévként használt alakja a huslička. Csehül ugyanez houslička, családnévként hangátvetéssel Hlusička.
Úgy tudom, hogy ez a forma az olasz IV. Sixtusszal (ur. 1471–1484) stabilizálódott, a korábbiakat inkább Xystus-nak hívták. Az olaszban ugyanis nagyon közel esett a lat. Xystus > Sisto, és a lat. Sextus ’6.’ > Sesto. De a Xystus mellett Sixtus formának már korábban is léteznie kellett, mert lyoni Irenaeus (élt kb. Kr. u. 202-ig) által összeállított pápalista „biztos” pontja I. Sixtus (Xystus) volt azzal, hogy ő volt Péter apostol hatodik utóda. Mindez utalás a Sixtus ~ sextus ’6.’ egybecsengésre még akkor is, ha Irenaeus görögül írt, és Xüsztosznak nevezte: „εκτος απο των Αποστολων κατισταται Ξυστος” = „sextus ab Apostolis constitutus est Sixtus” = „az Apostolok után hatodikként Sixtus lett odahelyezve [a római püspöki székbe]” [1]. Vélhetően az x : s > s : x váltás így még a II. sz.-i vulgáris latinban megtörtént, miközben a klasszikus latin megtartotta a görögös alakot.
A lengyel vezetéknévtár <http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Szyksz> ilyen neveket ismer: Szykszanin, Szykszenia, Szykszman, Szykszmian, Szyksznel, Szyksznia, Szyksznian, Szykszniarz, Szykszniasz. Emögött mutatkozik egy *Szykszeń ~ *Szykszań alapnév, amelyek közül az első egyrészt a lengyel -an névképzővel, másrészt a litván lágy -ius adaptív végződéssel magyarázatot ad a tapasztalt nevekre.
Az alapnév eredetéhez figyelembe veendő, hogy sok lengyel nyelvjárásra jellemző az ún. mazurálás: vagyis a susogó hangok (/s/, /cs/) felcserélése sziszegőkkel (/sz/, /c/). Ehhez a jelenséghez kiterjedt hiperkorrekció is járul, azaz amikor az eredeti sziszegők helyén éppen hogy susogó hangok tapasztalhatók. Másrészt a korai lengyel műveltségre is rányomta a bélyegét a korai német tolmácsolta latin ejtés, amely az s betűt /s/ hanggal realizálta. Bár utóbb 8a humanizmus hatására) ez a magyarnál jobban kiküszöbölődött, de azért vannak máig maradványai, pl. a le. Tadeusz-hoz hasonló nevek a várt *Tadeus-félék helyett.
Tehát az /s/ ~ /sz/ cserét feltéve (akár a mazurálás hiperkorrekciójaként, akár humanizmus előtti latinizmusként) figyelembe vehetjük a latin Sixtus szn. mai lengyel csn.-i folytatóit, pl. Syks, Sykson, Syksoń, Sykstus, Sykstyński; Siksa. Vagyis a l. Sixtus le. Syks rövidülésének Szyksz változata kapott -ań, -eń, -oń személynévképzőt, majd ezek további kicsinyítő-személynévképzőket. Vagyis l. Sixtus > le. Syks > Szyksz + -eń > Szykszeń (töve: Szykszń-) + -an > Szyksznian.
Vagyis nem kell örmény etimológiát felvetnünk a név magyarázatához. Azért konzultálni fogok majd örmény forrásokkal, de fonotaktikai okok miatt (elsősorban a ksz-t követő n miatt) eleve nem tűnik valószínűnek.
A l. Sixtus (< gör. Ξυστός - Xüsztosz ’csiszolt, sima[ra egyenetett]’) egyházi szn. a középkori magyarban is kedvelt volt, innen vannak a régi m. Sike, Sikes, Süke, Sükös szn.-ek és a belőlük fejlődott csn.-ek és hn.-ek (pl. Sükösd).
"milyen származású volt a szépapám (lengyel vagy német?)"
Anyakönyvekből a felmenők neve és a vallása derül ki. Ezekből lehet következtetni, valószínűsíthetni, de száz ember százhúsz következtetésre juthat! :-)
A dokumentumok az akkori kor viszonyairól árulkodnak, általánosságban, nem a konkrét személyekről, mindig lehetnek kivételek.
Az örményben lehet valami, mint általában az -ian, -jan, -ijan végű neveknél (de az általánosításokkal vigyázni kell, lásd épp nemrég az -ics-et). De meglepne, ha lenne örményes specialistánk itt, ha valaki az eredetéhez, tövéhez tudna mit mondani.
A -ian egyébként '-fi', de s járulhat mind személynévhez (quasi Petőfi), de foglalkozáshoz is (quasi Smithson), úgyhogy köznév (akkor tipikus módon foglalkozásnév) is lehet a töve.
Mindenesetre, ha lengyeles átírás, akkor (bár ezt tudod) [siksnián]-féle kell hogy legyen az örmény eredetije.
Amit 8311-es hozzászólásban írtam érdekelne ha elmegyek a levéltárba akkor ott meg tudnák mondani hogy milyen származású volt a szépapám (lengyel vagy német?)
Az embereknek a származását feljegyezték,ki tudom keresni ott a levéltárban?
Sajnos vidéken van ez a levéltár úgyhogy nem tudom hogy mikor is lesz időm eljutni oda
(Egyébként a levéltáron kívül lehet még kutatni vhol ezek után? Vagy a fontosabb iratok csak ott vannak?)
Prajda: Érdekes sorsú név. Szerintem szlovák, de a cseh Prejda megfelelője gyakoribb, ma mai szlovák családnév-adatbázisban azonban csak a továbbképzett Prajdák formája van meg.
Úgy vélem, az etimológiája a szlk. priať ’kíván, kedvez’ ige praj- töve, amelyhez a -da kicsinyítő-személynév képzőjárult (a tő létezéséhez vö. szlk. prajný ’kedvező, jóindulatú’ melléknév). Ha ez igaz, akkor a cseh forma másodlagos, mert ha eredeti lenne, akkor ř hang lenne benne, vö. cs. přát ige > přej- tő.
Van valami valószínűsége, hogy a német Breider ~Breida név átvételéről van szó (ez esetben a cseh > szlovák irány is elképzelhető), de ennek a német névnek nem találok etimológiát, a viselői távol vannak a szláv területtől, így a magam részéről a kapcsolatot nem találom reálisnak.
Ui. A lengyelben, ahol még gyakori a -da képző, nem találtam adatot. A cirll Прайда, és Прајда alakokra sincs értékelhető találat.
Gondolhatunk Szlovákia tegnapi két legfőbb méltóságára. A lemondott Radičová miniszterelnök férje Radič. A köztársasági elnök pedig Gašparovič.
(A török időkben volt szerb-horvát betelepülés a szlovákok közé. De ez csak az egyik rétege a „szerb-horvátos” szlovák neveknek. Van endogén, valamint lengyel és ukrán-valach réteg is.)
Ahogy mondod, tényleg meglepő, de jól mutatja, hogy ilyen "egyértelműnek" tűnő eseteket is részleteiben kell vizsgálni. Köszönöm, hogy helyettem is megtetted.
Meglepő, de több szlovák Bindič van (a telefonkönyvben és a Google-lal), mint horvát Bindić, szerb Биндић-et pedig nem is találtan: helyette Бинђић (Binđić) akad. Viszont az orosz Биндич (Bingyics) is adatolható.
Ez valamely Bind- kezdetű személynévből képzett apanév. Az -ič (-ич) / -ić személynévképző elterjedt a szlávságban [a keleti szláv -ič (-ич) kiszorította a lengyelből és a szlovákból az eredeti -ic-et.].
A forrásnépet csak az adott család történetét feldolgozva lehetne megállapítani.
(A többes számban használt ban 'pénz' szó ismeretlen eredetűként szerepel a szótárban, bár számos kétes javaslat létezik rá. Tkp. lehetne köze a báni dénárhoz vagy banálishoz is, csak állítólag a meglenorománban is megvan a szó.)
Banuczián: szerencsére LvT megmagyarázta a végét, ami a románban nemigen alakulhatott volna. A Bănuț a Ban nécsaládjához tartozik, amely főleg Moldvában volt gyakori, helységnevekben is. Ezek csak homonimái a ban 'pénz' és a belőle képzett bănuț 'százszorszép' szavaknak, és a bán magyar méltóságnévből származnak. Constantinescu neves szótára a középkori, erős máramarosi kapcsolatokkal bíró moldvai előkelők névhasználatának tudja be moldvai gyakoriságát. Így tehát egy román+szláv névről lenne szó. Persze attól függően, hogy a viselőd hová valósi, az etimológia lehet erősebb vagy gyengébb.
A Barunczu szerintem a Barnuczu (Bărnuț/Bărnuțu/Bărnuțiu) elírása lehet. Ez vagy a Barnaba 'Barnabás' egyházi név becézett alakjából való, vagy a magyar eredetű barna tájszóból, így 'barna hajú'. Mindenesetre csak a Kárpátoktól nyugatra fordul elő, ott viszont nem ritka.
Barunczu: Találtam egy román személyt, akinek a keresztneve Baruţu volt [1].:. A szlovákban van Baruc, ill. az ebből képzett Baručák családnév: ez utóbbi gondolom a valach lakossággal került be. Szerintem a kérdezett név ezzel függ össze: az n szervetlen betoldás lehet.vélhetően magyar környezetben, ilyen betoldáshoz vö. n. Klotz > m. kolonc.
A ro. Baruţ(u)-hoz nem találtam etimológiát. Talán Kvász Ivornak hozzászól, ha erre jár. Amennyiben feltehetünk itt egy n > r hangváltozást, akkor ez a név összeköthető a másik kérdezett Banuczián-nal, l. alább.
Banuczián: A szlovák-kárpátukrán -an személynévképző lágy -ian változatából a magyarban két szótagos -ián forma lehet, vö. Kóczián, Viczián stb. Itt névalapnak adódik a román bănuţ ’pénzecske, garas, krajcár, fillér; kakashágás; százszorszép’ szó. A legelőváltásos magashegyi pásztorkodást végző valach népesség a Kárpátokon keresztül jutott el a Balkánról Szlovákiába:eközben a román alapneveiket is magukkal hoz(hat)ták.
Dabus: Ez lehet magyar és szláv is, mert az -us (szl. -uš, le. -usz) mindkét nyelvben ismert kicsinyítő képző. A jelenkorban ezt a névalakot nem sikerült egyik szóba jöhető nyelvből sem igazolnom: ezért innen sem vehetünk támpontot. A lengyelben van Dobusz csn., a magyarban pedig volt Dabos hn (amely mögött pedig vélhetően régi szn. áll). Ha magyar, akkor a név alapja a dob hangszernév lehet, szláv esetben a doba ’idő, kor’ vagy a dub ’tölgy’.
Megnéztem magyar telefonkönyvet: ez max. két család lehet. A családneveknek is megvan a maguk sorsa. Vannak ritka szlovák családnevek, melynek viselői délre vándoroltak. Ha egyenlő arányt is tételezünk fel, akkor is eltérő lehet a későbbi fejlődés: északon csökkenhetett, délen felszaporodhatott.
