antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Gyere bátran máskor is! Igen, mi is reméljük, hogy ilang reinkarnálódik...
Reading. Igen, de
Lehetne ez a reggel szép is,
nem szorongás, ha valami másra
emlékeztetne a rigóhang, ha
szabad volna elfogadnom tőle.
Szép borús márciusi égben
hosszan repül esőszagú madár.
Nem is embernek való ez a
mindenből egyszerre kikelő
szín-izgalom s illat-veszély,
mert ő mindent elront az eszével,
mert mögötte ott áll szigorú
szürke viharkabátban a nyelv,
s halkan, határozottan azt
mondja: igen, de
Egyre várlak. Harmatos a gyep, nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketek is néha, egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét és csend volna, nagy csend, de hallanánk a titokzatos zenét, a szívünk muzsikálna ajkainkon és beleolvadnánk lassan, pirosan illatos oltáron égve a végtelenségbe.
Tartom az eget két karomban. Nemcsak emelem, át is ölelem. A szeretet vagyok, amely mindenre képes. Egykor azért emeltem két karom az égre, mert elborzadtam az emberek s a természet, leginkább pedig az emberek természetének kegyetlenségén. De akkor hirtelen megéreztem az eget. Magas vagyok, elértem odáig. Megpihent a karomban, mint nyugalomra váró nagy madár. Így lettem a szeretet fészke. A szereteté, amelyre szükség sem volna, ha nem volna rettenet, amely fölnöveszti, megépíti, élteti. Minél nyugtalanabb vagyok, égboltozat, annál nyugodtabb lehetsz; annál kétségbeesettebben, annál erősebben tartalak. Ragyogj.
Amikor Isten a világot szülte, a mindenség az ujjára fagyott. Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne, föléjük gyujtotta fönn a Napot. Recsegtek a jegek, amint a tűz-gyerek fölfele tört. S éledt a föld. A lánggömb kék útján végiggurult, aztán a tükröző mélységbe hullt: habokra ráhajolt, szikrázva fuldokolt, pirosan elhasadt, mint aki sugarat többé se hint - de reggel visszatér az égre megint.
És ahogy a Nap a hevét kifújta, a szinekbe-bomlott világra újra árnyék hajolt. S fölkelt a Hold. Ujjasan elomló éjszakai fény, szelid helytartó a király helyén. Míg hajnal előtt szunnyad a színek csokra, fehér legyezőt terít a habokra. Az örök szerelmet példázza ő: dagad és apad, de mindig visszajő.
S hogy fény legyen itt lenn ha a Hold kiapadt: kigyujtotta Isten a csillagokat. Nem-változók, aprók, kemények: örök szeretetről beszélnek. S ha burkot vonnak az égre a rémek: eltűnnek, aztán megint visszatérnek.
A világ világolt élettelen. Hiányzott mindenből az értelem. Hogy legyen, aki épít, rombol, ember készült hóból és koromból: szájában édesség, fejében fényesség, szivében lüktet a vér s mindegy, hogy mi neve, boldog-e, szives-e, kinek a kedvese: elmegy és vissza se tér.
Egy csillag halálba fut világok a farka alatt égbeli pávakakas tördeli a holdsugarat zuhanását csak ez a szív hallotta jaj csillagok élek gyönyörűn a halál ragyogó fia vagyok
Bevallom, én antialkoholista vagyok, de finom, hűvös gyümölcslevek jöhetnek minden mennyiségben. :)
Szia Szuszmok!
Ábrányi Emil
TENGERSZEM.
I.
Áll mozdulatlan, csöndesen, S mint egy merengő, méla szem, Folyvást az égre néz. Ős fák lenyúló, hosszu karja Tükrét védőleg eltakarja, Hogy meg ne törje vész ...
A hajladó, az ingó sások, Mint karcsú, lenge óriások Akkép veszik körűl. Minden zörejre összesúgnak, S ha kél vihar, szorongva zúgnak, Jelentik messzirűl.
De a vihar csak rejtve, lopva, Lábujjhegyen lép e habokra, S elfojtja bősz szavát. Mint visszatartott halk lehellet A mélyen alvó ágya mellett, Úgy rezzen, surran át. -----------------------------------
Hát, maga a hely máris nagyon kellemes. Nem egy zárt olvasóterem, hanem egy nyitott, tengerre? néző terasz, ahol olvasgatunk, írogatunk, miközben a lágy szellő be-belibben, megzörgeti a papírlapokat és jótékonyan enyhíti a délutáni forróságot. Emmán döfi!
Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre ősz és nyár és tél vagyok, megkövült idő, haláltalan világ. Nem merek élni, lélegzeni sem, azt hiszen néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél: dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.
