antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
De azért Te vigyázz azzal esti bolyongással, felénk akkora volt a köd, hogy na. Én is cidrizek egy kicsit, mert lehet, egyedül kell mennem lánykámért Kecskemétre, nem tudom, mikor érkeznek, lehet este vezetek visszafele.
Bár márciusban zord idő marasztja tél vad ordasát, a zöld a földből csak kinő, ha Nap mereszti telt hasát, s hajráz a zápor, fürge, friss, nyomába jó idő szele: nyakunkra hág az április, a szív szeszélye jő vele, és május ágán bontja már szerelme nedves bimbaját: ki nem szerelmes, mind szamár, bolond, ki félti önmagát, mert gyorsan itt a nyáridő, mutatja gyöngy a homlokon, sugár pikája égetőn cikázik át a lombokon ám röpke nyár is ellohol, elfogy, miképp a munka is, ezt minden gazda tudja jól, de tudja Handsome Johnny is, és Mary szintén sejti már, mit ér a hosszú nyári éj, megérzi: késlekedni kár, a cséplés hipp-hopp véget ér, s a hulló csillagok nyomán mezőről visszatér a nép, kályhánkba lobban őszi láng, tüzünk pótolni némiképp, s ha Tél király megérkezik, s vaksötét az alkonyat, az ernyedő test eltűnik iromba gyapjúgönc alatt.
Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket.
Ez már nem szerelem többé, nem két ember kötése, keringő tánca egymás ellen, kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak, itt már az érzékek csak befele hatnak, egymást ha kívánjuk látni: elégséges állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer, s érzékeljük egymást érzékszerveinkben. Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak: egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek! Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek. S aki magát rontja, pusztul igazán csak, s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. –
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté, aki kettős vágyból válik maga-eggyé, aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi, mindenképp a saját bajait tetézi.
Jó reggelt! Akkor küldd el azt nekem és majd megüvegezem. :)
06/90-CSODALÉNY (zanga!zanga)
zene: Hajós András
szöveg: Hegyi György
vokál hangszerelés: Fekete-Kovács Kornél
2005.
A hat huszassal befutott tegnap
A csodalény, aki majd rendet rak
Rég várt rá ez a vacak világ
Csak lezuhanyozik és jól nekilát
Majd kenyeret oszt és sebeket gyógyít
Ő is követi a szokásos módit
A lehetőségtől te se ess el
Rendeld meg egy emeltdíjas SMS-sel
Én is SMS-ezem neki
Én is SMS-ezem neki
Én is SMS-ezem neki
Valaki tényleg mér' nem mondja meg, hogy mi az a szám?!
Én is SMS-ezem neki
Én is SMS-ezem neki
Én is SMS-ezem neki
Egy SMS az ára, hogy öt kilót fogyj
Már ötér' sose leszel vén trotty
Tízbe kerül egy gyors feltámasztás
És ajiba jár hozzá egy thai-masszázs
A hibátlan szépség ára három
Harmincért már az idén nyáron
A lottó ötöst is megnyeri
Aki SMS-ezik neki
Én is SMS-ezem neki...
Nahát, e csodalény olyat is tud
Hogy a világ pontosan ugyanígy fut
Pont ezer SMS annak az ára
Hogy visszaüljön az űrvonatára
És egy másik planétán rakjon rendet
A Plútó plédául nagyon szenved
Nem kell, csak ezer dezertőr
Én leszek az egyik az ezerből
Én is SMS-ezem neki...
A csoda nem, a rossz idõ igen: három napnál tovább, ameddig meg nem haltak, villámcsapásnyit még azon is túl; jöttek, mentek, feküdtek kövön, füvön, havon, az óperenciás tenger alatt — nem a kedvük, a hangjuk ment el, az érverésük csodája tartott három napon át — utána volt a hold, hidegek árapálya szemek és szájak szegleteiben, alig dadogtak, nézték kancsalul az eget, amíg rájuk nem szakadt, és nem volt itt és nem volt odaát.
Jertek, elszenderitő szavacskák, pihések. Illegessétek magatokat. Halljátok a hím-fülemilét? Piciny álom-tojásaitokat érzitek-e már a szivetek alatt?
Jertek, selyemszőrű macska-szavak, talpraugrósak. Halljátok a surranó kandúrt? Érzitek-e már vaksi álom-kölykeiteket a szívetek alatt?
Jertek, vemhülni vágyó fényes-sörényű szavak. Fickándozó kancák, halljátok? Valahol egy mén nyerített a holdvilágban! Érzitek-e már álom-csikóitokat a szívetek alatt?
Lánykám is az volt, s két hétig nem engedtek ki a kórházból, s én se mehettem be hozzá, csak az etetési időre - azért ez sokkal jobb így, ha otthon van a szüleivel.
A felhők fölött mindig kék az ég..
