antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
31 éve, ezen a napon hunyt el San Diego-ban (Egyesült Államok) Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik, író, költő, újságíró.
Márai Sándor
Versciklus
(folytatás)
HÉT
A lányok jók, mint a méz és a vegyszer, Mely bódít s villanyosan ingerel. Én még hazamegyek hozzájuk egyszer, Vár egy hideg szó és egy hő kebel. Kezük korsót emel, de a nyakukban Mint gyöngyfüzér, a szűz harmat csorog, Szájuk piros, mert nékik igazuk van, Kezükben sugárból font ostorok.
NYOLC
Te azt hiszed, az angyal elaludt már, A fák között tapad az esti szél, Mint az ökörnyál. Ha most elaludnál, Az angyal álmodban is elkísér. Élsz részegen, dülöngve, a bolondok Kancsi dühével igéznek a dolgok, Meteor hull rád és vágyak hevítnek: Az angyal mosolyog. Csak ő segít meg.
KILENC
A haldokló figyel. Az éji lámpát Nézi komolyan és türelmesen, Mint a fényszóró, mely a ködön át lát, Úgy néz át szeme a híg életen. Kezük emelik, néha mosolyognak, Egyik tejet kér, más a csillagoknak Int és elhallgat: mint a gyermekek, Mikor komoly játékba kezdenek.
113 éve, ezen a napon született Yorkban (Egyesült Királyság) Wystan Hugh Auden, angol–amerikai költő, drámaíró, kritikus, forgatókönyvíró, aki W. H. Auden néven publikált.
W. H. Auden
E holdas szépnek
E holdas szépnek története nincsen, eredendő, teljes: ha a szép valamely jelet visel: szeretője volt, s megváltozott. Mint álmodás, lejtése más, ha nap halad, széjjelszakad; túl-gyors az idő, és a szív szeszélyes hazajáró lelke őt veszti epedve. De sose lépett közelébe a lélek, nem vitte véghez a lomha kísértet; míg elvonul, szerelem ne nézzen ez édességre, se gond ne érjen örök szemébe.
Magam maradok lassan, mint az esztenák, Ha alászáll a nyáj a dérütött mezőn. A szikkadó talajba visszatér erőm, S ködfoszlányt szárítgat egy szúrós cserjeág.
Szél bontja ki a fák haját most reszketőn, Levél libben, lebeg, akár a jambusok, Nagy fennkölt dalt gondolnék ki, de nem tudok, A szikkadó talajba visszatér erőm.
Itt fönt felém a hűvös öröklét suhog, Haszontalan a szó és erdős a magány, Egy lány, ki engem csókolt, szült is már talán, Nagy, fennkölt dalt gondolnék ki, de nem tudok.
Ahogy én vártam, valaki úgy vár ma rám, Csakhogy magamtól is oly messze élek én, Lent apró emberek, kemény remény, meleg lepény, Egy lány, ki engem csókolt, tegnap szült talán.
Ma Álmos napja is van!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Álmos vezér a honfoglalás előtti magyarok egyik vezetője volt, Árpád nagyfejedelem apja. A hét honfoglaló vezér egyike. A krónikás hagyomány egy része szerint apja Előd, más része szerint Ügyek volt.
Eredetmondák-mondák a Honfoglalás korából...
Álmos vezér
Kr.u. 819-ben Ügyek ( Ügyek fia Előd) volt Szkítia vezére. Feleségétől, Emesétől született Álmos nevű fia. Három hipotézis létezik Álmos nevének eredetére:
* Anyjának álmában látomása volt, melyben őt egy turulmadár teherbe ejtette. Méhéből forrás fakad, és ágyékából királyok származnak, akik nem saját hazájukban sokasodnak el. Mivel fia születését álom jelezte, Álmosnak nevezték el a gyermeket. * Az álmos szó latinul szentet jelent, mivel az ő utódjai szentek lettek. * Mások szerint álmos török szó, ami birodalomszerzést, vételt jelent, és Álmos innen kapta a nevét.
Később feleségül vette az egyik nemes vezér lányát, akitől Árpád nevű fia született. Álmos kegyes, bőkezű, derék katona volt. Magas termetével kiemelkedett a többiek közül, barna szemű, nagy kezű volt. Hazájuk (korabeli nyelven Dentumoger) elnépesedett, ezért a magyarok hét vezére úgy döntött, hogy új hazát keresnek. Pannóniát választották, Atilla király földjét. Hadakozásaik során már jártak itt, és tudták, hogy nagyrészt lakatlan vidék. Vezérre volt szükségük, Álmosra esett a választásuk.
Szövetségüket vérszerződéssel pecsételték meg.
Kr.u. 884-ben Álmos vezérlete alatt indultak el. Pusztákon, folyókon mentek keresztül, vadásztak, halásztak. Szusztálban, egy orosz tartományban megtelepedtek egy időre, majd egy másik tartományba mentek. Itt nem maradhattak, mert sasok támadták meg őket, akik minden állatukat elragadták. De van egy másik elképzelés is. Eszerint a magyarok (vagy türkök) Etelközben telepedtek le, a kazárokkal egyesültek. Ekkor Álmos helyett annak fiát, Árpádot választották vezérnek, mert Ő rátermettebb lett, mint apja.
Kr.u. 894-ben Leó, római császár megbízásából a magyarok megtámadták a bolgárokat. Ennek végeredménye az lett, hogy a bolgár Simeon, az uralkodó, kiegyezett Leóval. Azonban ő bosszúból a besenyőket kérte meg, hogy kergessék el a magyarokat. Éppen akkor támadtak, amikor Árpád és fia, Levente vezérlete alatt a magyarok Pannóniába mentek hadjáratra. A besenyők az itt maradt türköket kirabolták és elkergették. Így telepedtek le Pannóniában.
Az öreg Álmos nem léphetett be Pannóniába a besenyő támadás miatt. Feláldozták még azelőtt, hogy elérték volna későbbi hazájukat, Erdőelvében.
Ma Aladár napja van!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Pege Aladár, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, érdemes művész. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek.
71 éve, ezen a napon hunyt el Kolozsváron Berde Mária, erdélyi magyar író, költő, műfordító.
Berde Mária
Útravaló ének
- Csüggedt fecskéknek. -
Mert könnyű annak, kit egy könnyű ige A pályák hajszájától elmaraszt; Kinek, ha néha marsot ver a szíve, Így szól: egy fecske nem csinál tavaszt. Szerez, ha férfi, és pólyál ha asszony, Higgadt örömből mélyen kortyogat; Föl nem riogja lelkét éjfelente A végtelenbe induló fogat.
Akik már zsendülőben felfigyeltünk, - Dajkánk mesélt s szenesvizet vetett, Hogy a lidérckocsist elhessegesse, Mint légycsapóval mázsás végzetet - Kik homlokunkon szénnel vont kereszttel A mesék bársonypaplana alatt Tovább hallottunk kürtöt és patákat, Sírtunk, hogy ittmaradtunk s elhaladt...
Ó jaj nekünk, be sem nőtt fejelágyunk, Már csábított az útlan rengeteg: "Fejszét, szekercét, míg a szívem éred, S tündérváramból elédcsengetek." Kihívott tükre feneketlen tónak: "Egy világ rémül, rajta, bukj belém, Egy belémhullott csillagot keress meg, Taréjos kagylók, ócsigák ölén."
Keztyűt dobott felénk az ég, hogy szálljunk, Lasszót vetett a távol és a mély. Hiába volt a pálya hághatatlan, És hasztalan voltunk csak egy-személy: Fejszét csiszoltunk patakmart kövéből, Viaszból, tollból róttunk szárnyakat, És fát dörgöltünk, hogy szikrája pattant, Fáklyává fújtuk, míg tüdőnk szakadt. -
Az egy-fecskék egy-fészkük tatarozták, Minket tavaszcsinálás láza mart, Indultunk szúrós kacaj-glóriával, Vagy titkon, mint ki gyújtogatni tart. A kedves könnye elszáradt kezünkön, Az anyakar lepattant, mint a férc. Mögöttünk vágyak ostorpattogása, Előttünk délibáb, aranylidérc.
Új égboltot boltozni milliókra, Tisztább esőt, szikrább napsugarat - S léptünk bár néma sírok közt botorkáz És minden síron, mindig egy irat: "Egy fecske volt s nyom nélkül hullt ki vére" - Sors, mely felénk ezerszer sziszegett, Meg nem sebhetnek ily kígyómarások Mert vértünk ércverésű hiszekegy:
"Hiszünk egy útban, mely fejszénkbe' lappang. Egy hajnalban, mely fáklyánkban csíráz, Egy lábbadásban, melyhez krízis immár A csontunkat kirázó szomju láz."
Hiszünk, hiszünk fennhangosan kiáltjuk, Egy végső diadalban legkivált, - Mert halld meg Úr, egyre pillantanod kell, Egy közülünk nem hasztalan kiált,
Ha lesepersz ezernyi elhivottat, Egy elnyeri a kiválasztatást, Millió Isten-kikosarazott közt Együnknek kész a menyegzős palást.
Annak kezébe kell egy percre adnod, Világintéző örök jogarod, Egy pillanatra ő a zsenge tölcsér, Melyen kiáltod, hogyan akarod. Egy villanatra ő a büszke gyermek, Ki gyeplőhöz jut vágtató bakon, S míg mosolyogva megpihensz egy percet - Új nyomba lép az embernép vakon:
Tegnap Zsuzsanna napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Koncz Zsuzsa, Kossuth-és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő.
A magyar beat-, pop- és rockzene egyik meghatározó egyénisége. Elsősorban verslemezei és politikai tartalmú (s a rendszerváltás előtt esetenként betiltott) dalai tették ismertté, valamint a választékos és tisztán érthető előadásmódja. Koncz Zsuzsának 98 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 40 – olykor többször, több változatban is kiadott – album. Az Erkel színházi és Budapest Sportcsarnokbéli koncertjeiről (és videóiból) féltucat DVD készült. Diszkográfiája szerint több mint négyszázötven hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait.
Koncz Zsuzsa - 1958-as boogie klubban
dalszöveg
A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Millióan voltunk, kik élve bejutottunk, Óó A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó, jó!
Csuda hely várt, sok fura fej állt, A zene már szállt, ó, Ó, igen, igen, igen, ott volna jó. A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó, jó!
A kedvem ott más, van ismerős száz, S egy oly vidám ház, khmm, khmm, ó-óóó. Ó, ó ó ó , ott volna jó, A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó!
A boogie-woogie-klubban, ma bár és kártyaklub van, hmm, A szűk kis kapu alatt a tábla rég leszakadt, hmm! Barátaim az úrban, a boogie-woogie-klubban volna jó, jó, jó, jó!
Tegnap múlt 6 éve, hogy Debrecenben elhunyt Borbély Szilárd, József Attila-díjas magyar költő, író, irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem oktatója.
Borbély Szilárd
Az Anatómiához
Miként a részek, úgy vagyunk a vágy szálára fűzve. A test színháza összerak és szétszed minden este. Rejtett doboz vagyunk mi is, adat adatra festve. Mágnesszalag, memória tart össze, mint a lepke két szárnya közti részletet, és verdes könnyű teste. Mert így lebeg és így csapong a víz fölött repesve. Színes lapokra írt nevek, csupasz izomzatokra, mint tűzbe hulló lepke az, hogy metaforává legyen, s a nyelv burkát levesse.
Tegnapelőtt múlt 137 éve, hogy Iráklionban (Görögország) megszületett Nikosz Kazandzákisz, görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó.
Zorba, a görög (Főszerepben: Anthony Quinn, Alan Bates)
"Ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: "Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. "Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. "Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. "Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent."
Itt nem lehet csak áhítattal járni. Szent tölgyfa-bolt: itt mindent megtalálni ami volt. Itt a Csend lakik és a szent Magány, csak itt lehet imádkozni talán. Csak itt lehet szívet megnyugtató nagy Estre várni és megtalálni a mosolygó Halált. Itt látni kell, milyen megnyugtató ez a furcsa szó, ez az este szó.
Itt látni kell: hogy szép is a Halál, villámfényben ha néha arra jár, mikor áldozati tűz lobban és orkán orgonál.
Mert templom ez: a Magány temploma, A Szépség temploma, Az Idő temploma, Az Élet temploma, A Halál temploma, az örökkévaló nagy Csend temploma.
Lehet-e itt Isten-tagadva járni, és a Halált remegve, félve várni és megtagadni, hogy szent a Magány, s tagadni, itt, hogy szent a temploma? Nem. Soha.
körmöd alól foszlanak már lakatlan reszketéseid, hisz árvaságig pőre vagy, kiszaggatott, akár a rongy, alantas fegyenc, itthagyott, kis tócsa vércsöpp, semmi több,
s bár eszme torz kanóca vagy, de pislákolva még csapódsz, ha éned magaddal szakít, s erőd, vágyad nem csillapul, meglásd a fényed újra gyúl
Tegnap múlt 195 éve, hogy Komáromban megszületett Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór,a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.
Jókai Mór
Magyar divat.
Ismét, ismét viseljük hát Azt a mentét, azt a ruhát, A mit hordtak őseink; Régi dolmány, régi kalpag S kik a honért éltek haltak, Feltámadnak hát megint. Látásodra bár a léha Itt ott kaczajra fakad... Hadd kaczagjon, majd elhagyja: Magyar, ne szégyeld magad!
Ne szégyeld a viseletet, Miben apád ellehetett S boldog öregséget ért. Ki tudja e boldog korbul, Mikor a ruha megfordul A jobb év is visszatér? Fintoritsa félre arczát, A ki jobb jövőt tagad. Te kérjed azt s hidd, hogy eljön. Magyar, ne szégyeld magad.
Kinek lábán sarkantyú peng Arról tudod, hogy az nem czenk, A bámész nevesse bár. Az órgyilkos és a gyáva Nem ver pengőt a sarkába; - Az elfut, vagy lesbe áll. Szembenézesz, valót mondasz, Hogyha szived kifakad. Ez a te régi jellemed: Magyar, ne szégyeld magad.
Aranycsipkés főkötőben, Olyan bűbájos a nőnem, Miként tündér-asszonyok. Szűzpárta, nem csak viselve, Hanem meg is érdemelve, A homlokon úgy ragyog. Tüneményes idők járnak! Férfi szive úgy dagad. Kétszerte szebb minden asszony: Magyar, ne szégyeld magad!
Hadd gyászolja Európa Zsákruhába', gyászzubbonyba' Vesztett reménységeit. Ha mi nekünk szép az élet Azért minket ki itélhet? Jó az Isten, megsegít! Önbecsülés, hazafiság Legyen hát, ha kell "divat", Akár mit mond rá a világ, ... Magyar, ne szégyeld magad!
Tegnapelőtt Donát napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Bánki Donát (eredeti neve Lőwinger Donát) gépészmérnök, feltaláló és műegyetemi tanár. Korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.
Tegnapelőtt múlt 22 éve, hogy Floridában (Egyesült Államok) elhunyt Wass Albert, erdélyi magyar költő, író.
Wass Albert
Szegény vagyok
Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus, aki az utcasarkon kéreget, mert felette tiszta ég ragyog, s az ég szereti a szegényeket. S a koldusok nagynéha hinni tudnak, Istenben, égben, s abban, ami szent, és imádkozni tudnak és szeretni s a lelkük álma: Léthe-parti csend. És jó annak, kit szánakozva néznek és megsiratják fátylas csillogását mosolytalan két könnyező szemének. Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem: pedig érzem, tudom, hogy semmim sincsen: mindenkinek adósa maradok. Mert szeretetben, hitben és reményben a koldusnál is koldusabb vagyok.
Tegnapelőtt múlt230 éve, hogy Kistokajban megszületett Ungvárnémeti Tóth László költő.
Ungvárnémeti Tóth László
Páriz Pápai
Páriz Pápait én úgy nézem, mint egy ereklyét! Égessük meg hát, monda szavamra Begyes. Ugy nézem, mondék, mint oly szentséges ereklyét, Mellyet balsamomos kőbe tehetne Begyes.
A hold - macska volt. Kell erre bizonyosság? hiszen még most is megugatják a kutyák és a kutyuskák,
Ha ott ül kevélyen az ágak hegyében, vagy: hátával sarlóz a kemény tövében, vagy: gebeszkedik a lombok begyében, hát még, amikor puhán - macskatalpon - átsettenkedik a holdfény a szobán, vagy az udvarokon a hold- világa. Futnak is a kutyák, s a kutyuskák az inaló holdfény nyomába. S így lehetett, hogy egyszer fölfutott az égigérő fára, az éjre, hiszen mi mások lennének a vöröslő csillagok, mint megvarasodott macskaköröm- nyomok, mivel körbeforrt az éjszaka fekete háncsa. Ezért a kutyák dühösen:
Vau, Vau! S a hold nyűgösen: Nyau, Nyau! Azaz nem is szól, csak összegömbölyödik szerényen, és mosolyog, mosolyog az egészen
Köszönöm szépen Bajkálifóka!:-) Legyen ma is szép napod!:-)
Gárdonyi Géza
ÉNEK A HOLDHOZ
Köszöntlek, halvány szép fehér királynő, köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom! Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő, tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán leomlik finom, ezüst fátyolod, tündöklő kedves isten-arcod látván, a mindenségnek szíve földobog. Új fényre lángol a csillag az égen. A fák egymásnak súgják a neved. S a vadgalamb az erdő kebelében hozzád a ringó lombról fölnevet. A mezők, az erdők milliárd virága feléd fordítja illatos fejét: a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa, s a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó néked tükröt tart remegve, s te leemelve aranykoronád, kibontod – reá jósággal nevetve –, sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll. A sás térdelve hajlik le eléd. A fülemüle hársfa-lombra száll, s elkezdi hozzád édes énekét.
Mi szép is vagy te! Mindenki szeret, mindenki csupán mosolyogni lát. Békeangyalként jársz a föld felett, fehér királynő, kedves holdvilág! Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én! Boldog félálom mámorával nézlek, az én szívem is tükröd, Égi Fény! Te kedves jóság! te tiszta igézet! …Mikor belépsz felhő-palotádba, az éj beborul: minden bús, setét. A mezők, erdők millió virága a fűbe hajtja harmatos fejét.
Február 16-án Lilla napja is volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Vincze Lilla, EMeRTon-díjas énekesnő, szövegíró, a Napoleon Boulevard énekese. Boldog névnapot!
Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak
dalszöveg
Angyalnak, madárnak, Szabadság a szárnya, Nekem a Te lelked, Dallama a szárnyam, Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot, Mindig meg is áldom, Hogyha csendben eljő. Meglesni a fákat az erdőben, Szagolni a szellőt a felhőkben, Minden fogadalmad, Tenyerembe írtad, Mikor angyalod voltam.
Feküdtél a fűben, Hogy Lássalak az égben, Esti végtelenségben.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam, Amíg ő itt a Földön járhat, Mikor simogat végre a vágyad, Mikor szólít hozzám a varázslat, Ha csendben eljő a sóhaj elszáll. Legyen végre megnyugvás.
Újra megigézed a holnapot, Választasz nekem majd egy csillagot, Elenged a Földön, Minden nehéz bűnöm, Végre feloldozod.
Elröpít a szélben, Földön túli létben, Megtalálhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam, Amíg ő itt a Földön járhat, Mikor simogat végre a vágyad, Mikor szólít hozzám a varázslat, Ha csendben eljő a sóhaj elszáll. Legyen végre megnyugvás.
Csendes esti létben egy hajnalon, Puha takar majd a vállamon, Kandalló tüzében, szemeid mesélnek, Újra átváltozom.
Születik egy élet, Mennyi új ígéret, Mégsem távozhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam, Amíg ő itt a Földön járhat, Mikor simogat végre a vágyad, Mikor szólít hozzám a varázslat, Ha csendben eljő a sóhaj elszáll. Legyen végre megnyugvás.
Angyalnak, madárnak, Szabadság a szárnya, Nekem a Te lelked, Dallama a szárnyam, Messze elvinne ő. Minden igaz álmot, Mindig meg is áldom, Hogyha csendben eljő.
Szövegírók: Vincze Lilla, Dvorak Antonin, Ferrau Chiara, Peter Frank
