antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Még gyertyám el nem óltottam, Tisztát akarván venni, Mantlizsákom felbontottam, S mellém találám tenni. Hát egyszer lassu mozgással Szobám ajtaja nyílik, S rajta csendes suhanással Egy rózsaszál benyílik. Hogy magam aluttá tettem, Lábujjhegyen lépeget Ruszánda, megáll felettem, S rám csókokat hinteget. Amint pillám közt sejtettem, Felém kezdett hajolni, Ugyan miket érezhettem, Ki ne tudná gondolni? Tovább magam hogy titkolnám? Karom kiterjesztettem, S amint magamhoz kapcsolnám, Az ágyról leejtettem. Én leugrék megrettenve, Hogy felkapjam lyányomat, Mit kaptam fel, felserkenve? Veress mantlizsákomat.
199 éve, ezen a napon hunyt el Rómában (Olaszország) John Keats angol költő.
John Keats
Ha félelem fog el…
Ha félelem fog el, hogy meghalok s nem aratom le termő agyamat, s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok nem őrzik meg az érett magokat; ha látom a csillagos éjszakán a nagy regény ködös jelképeit s érzem, hogy árnyait leírni tán a sors mágikus keze nem segít; ha azt érzem, te percnyi tünemény, hogy többé majd nem nézhetek terád s a gondtalan, tündér szerelmet én nem ízlelem, akkor a szép világ partján tűnődve állok, egyedül, s Hír, Szerelem a semmibe merül.
121 éve, ezen a napon született Drezdában (Németország) Erich Kästner, német író, költő, forgatókönyvíró.
Erich Kästner
A másik lehetőség
Ha a háborút megnyertük volna, s a „Wacht am Rhein"-t üvöltenék, honunknak rosszul menne dolga, bolondokháza lenne rég.
Fütyülnének s te füttyre ropnád, mint primitív ősemberek. Pattannál és csattanna hapták, ha jönne az őrmestered.
Ha a háborút megnyertük volna, akkor lennénk csak hetyke nép, még ágyban is nadrágzsinórra szorítná mindenki kezét.
A nő nálunk nem szülne - ellne. Egy év - egy gyermek. Vagy lakat. A gyermek államunk konzerve. Itt málnaszörpnek vér fakad.
Ha a háborút megnyertük volna, germán lenne a kék azúr. A pap az mundérban papolna, s „Herr General” volna - az Úr.
A határ lövészárok fenne. És frájterpityke feni a hold. Új német császárunk teremne és vassisak, hol fejünk volt.
Ha a háborút megnyertük volna, katona lenne, aki él. A nép csak csorda, tank a norma! Kint szögesdrót, bent drótkötél!
Ember parancs szerint születne. Mert születni olcsón lehet S mivel pucér ágyucsövekre nem bízhatunk győzelmeket.
Az értelemre bilincs forrna. S elítélnék az esküdtek. És háborúznánk libasorba! Ha a háborút megnyertük volna – Szerencse, hogy nem nyertük meg!
Megjegyzés: Ez a költemény, amely a „római egyes” számú világháború után keletkezett, az érthető, sőt magától értetődő ellenségeskedéseken kívül néhány váratlan ellenséget is szerzett. Az utolsó sor „szerencse" kifejezését holmi öröm-ujjongásnak tartották, holott nagyon, nagyon keserű megjegyzés volt. Nos, azóta megint elvesztettünk egy háborút, és a költeményt még mindig félreértik.
Jó reggelt, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)
Egy kis vasárnapi jókedvre hangoló...:))
Weöres Sándor
A BIRKA-ISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda, Neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, Az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, Még jutalmat is kapott, Így hát egy se ment oda, Meg is szűnt az iskola.
AZ ÚR S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?
LUCIFER S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva, Miket előbb, hogysem nyilatkozának, Nem is sejtettél bennök, úgy lehet, Vagy, ha igen, másítni nincs erőd, Nehány golyóba összevissza gyúrva, Most vonzza, űzi és taszítja egymást, Nehány féregben öntudatra kél, Míg minden megtelt, míg minden kihűlt, És megmarad a semleges salak. - Az ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi. - Te nagy konyhádba helyzéd embered, S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? - Aztán mivégre az egész teremtés? Dicsőségedre írtál költeményt, Beléhelyezted egy rossz gépezetbe, És meg nem únod véges végtelen, Hogy az a nóta mindig úgy megyen. Méltó-e illyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet? Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli Urát, de torzalak csak, képe nem; Végzet, szabadság egymást üldözi, S hiányzik az összhangzó értelem. -
AZ ÚR Csak hódolat illet meg, nem birálat.
LUCIFER Nem adhatok mást, csak mi lényegem. (Az angyalokra mutatva) Dicsér eléggé e hitvány sereg, És illik is, hogy ők dicsérjenek. Te szülted őket, mint árnyát a fény, De mindöröktől fogva élek én.
78 éve, ezen a napon hunyt el Rio de Janeiro-ban (Brazília) Sefan Zweig, osztrák költő, író.
STEFAN ZWEIG
SAKKNOVELLA
FORDÍTOTTA: FÓNAGY IVÁN
A szokott járás-kelés, sürgés-forgás uralkodott a nagy személyszállító gőzös fedélzetén, mely éjfélkor indul el New York kikötőjéből Buenos Aires felé. Ott tolongtak a szárazföldi vendégek, hogy búcsút mondjanak barátaiknak, ferde sapkás sürgönyhordó fiúk rohantak a termeken át, s egy-egy nevet kiáltoztak. Mások koffereket, virágokat cipeltek. Kíváncsi gyerekek futottak fel-le a lépcsőkön, s eközben a zenekar rendületlenül játszott a fedélzeten nyüzsgő tömegnek. Én a forgatagon kívül álltam, és egy ismerősömmel beszélgettem éppen, amikor két vagy háromszor felvillámlott mellettem. Nyilván valamelyik neves egyéniséget interjúvolták meg és fényképezték le közvetlenül az elutazása előtt. Barátom mosolyogva pillantott oda.
- Ritka madárral utazik együtt, amint látom. Az az úr ott: Czentovic.
S miután meglehetősen értelmetlen képet vágtam, magyarázólag hozzáfűzte:
- Mirko Czentovic, a sakkvilágbajnok! Végig kipegett-kopogott egész Amerikán, napkelettől napnyugatig, s most új babérokat akar szerezni Argentínában.
Most már én is emlékeztem erre a fiatal világbajnokra, sőt eszembe jutott rakéta ívelésű karrierjének egynémely részlete is. Barátom, aki szorgalmasabb újságolvasó volt nálamnál, egész sor anekdotával egészítette ki fogyatékos ismereteimet. Czentovic, körülbelül egy esztendővel ezelőtt, egy csapásra a legnevesebb sakkmesterek sorába emelkedett. Aljechin, Capablanca, Tartakover, Lasker, Bogoljubov nevével együtt emlegették az övét. Amióta Rzecewski, a hétéves csodagyerek részt vett az 1922-es New York-i sakkversenyen, sohasem keltett ilyen feltűnést, hogy ismeretlen ember tört be a hírneves céh sorába. Czentovic intellektuális képességei sehogy sem engedtek volna ilyen csodálatos pályafutásra következtetni. Csakhamar kiszivárgott a nagy titok, hogy ez a kiváló sakkmester a magánéletben képtelen volt bármely nyelven egyetlen mondatot helyesírási hiba nélkül leírni. S amint egyik kollégája csípősen megjegyezte: általános volt a műveletlensége minden téren. Koldusszegény, délszláv, dunai hajósgyerek volt. Apja kis bárkájára ráfutott egy éjszaka egy tehergőzös. A tizenkét éves fiút apja halála után egy isten háta mögötti kis helység papja vette magához. A jó páter mindent megtett, hogy a lassú észjárású, tompa agyú, alacsony homlokú parasztfiú otthon tanulja meg mindazt, amit a falusi iskolában nem tudott elsajátítani.
De minden igyekezete hasztalan volt. Mirko idegenül és idegenkedve meredt a már százszor és százszor elmagyarázott írásjelekre. Lassan, nehézkesen dolgozó agya a legegyszerűbb tantárgyakat sem volt képes befogadni. Ha számolnia kellett, még tizennégy éves korában is az ujjait hívta segítségül, és serdült korában is nehezen birkózott meg egy újsággal vagy könyvvel. Pedig Mirko nem volt makacs, rosszindulatú gyerek. Engedelmesen megtette mindazt, amit parancsoltak. Vizet hordott, fát aprított, dolgozott a földeken, kitakarította a konyhát, s általában idegborzoló csigalassúsággal, de rendesen, lelkiismeretesen elvégezte a rábízott munkát.
De a jó pátert főképpen az bosszantotta, hogy a begyöpösödött fejű fiúból minden érdeklődés hiányzott. Semmit sem tett külön felszólítás nélkül. Nem kérdezősködött, nem játszott más fiúkkal, s ha nem szólították fel rá, eszébe se jutott, hogy elfoglaltságot keressen. Ahogy Mirko elvégezte a háztartás körüli teendőket, némán ült a sarokban, és tekintete leginkább a réten legelő birkáéhoz hasonlított. A körülötte zajló események hatástalanul peregtek le róla. S ha esténként a pap hosszú szárú parasztpipáját szíva hagyományos három sakkpartiját játszotta a csendőr őrmesterrel, a szalmaszőke kamasz szótlanul ült mellettük, és elnehezült szempillákkal, látszólag álmosan, közönyösen meredt a kockás táblára.
Egy téli estén, mikor a két partner éppen mindennapi játszmájába mélyedt, az országút felől szánkócsilingelés hallatszott, egyre közelebbről. Parasztfiú rontott be az ajtón. Sapkáját hó födte. Haldoklik az anyja. Siessen a tisztelendő úr, ha még idejében akarja feladni az utolsó kenetet. A pap habozás nélkül követte. A csendőrőrmester nem itta még ki a korsó sörét, rágyújtott hát még elmenetel előtt a pipájára. Éppen nekigyürkőzött, hogy felhúzza nehéz csizmáit, mikor egyszerre csak feltűnt neki, milyen mozdulatlanul mered Mirko a megkezdett sakkjátszmára.
- No, nem akarod befejezni a tisztelendő úr helyett? - kérdezte tréfálkozva, hiszen meg volt győződve róla, hogy a lassú észjárású kamasz egyetlenegy figurával sem tudna helyesen lépni.
A fiú ijedten kapta fel a fejét, azután bólintott, és leült a pap helyére. Tizennégy lépés után a csendőrőrmester elvesztette a partit. És méghozzá azt is el kellett ismernie, hogy nem figyelmetlen lépés miatt szenvedett vereséget. A másik partinál ugyanaz történt.
Bővében csodálom e tájat, hol kalásszal lengedez s zenél kis zengzetén a szűzi nyárnak délibábos árnya, könnyedén és tengerén az árvalányhaj, mint a bolyhos, puha fényedény, sóhajjal cirógatja számat...
Hűvösül az égő kárhozat, az este fénytelen felelve súgja mély álmát fellihegve, s elfed sötétlő takarója.
Meggémberedtek az ujjai, s a keze feje már kékült, vöröslött a fagytól, de azért újra felcsalizta a horgot és visszalógatta a lék vizébe. Zsinórral együtt zsebre tette a kezét, és toporogva, lábát váltogatva figyelte a parafadugót. Időnként, suhogva, zizegve megmozdult a nádas, majd elcsendesedett minden. A lék széle mentén már jéghártyák képződtek a vízen, amikor a parafadugó újra a víz alá bukott. Ambrus kirántotta a zsebéből a kezét, zsinórt engedett a halnak. A hal is bemutatkozott, mert akkorát húzott a zsinóron, hogy Ambrus csaknem térdre esett a lék szélén. Sietve engedte a hal után a zsinórt, aztán hirtelen bevágott. Az megfeszült és fagyott kezébe vágott.
Harangszóig didergett a lék mellett. Három szép csukát és egy kisebb süllőt fogott. Az aranysárga, dérszakállas nádas mentén elindult a műhely felé. Apró szemekben jégdara hullott a felhőkből. Esett is, nem is, bizonytalankodott az idő. A jégkristályok zizegve, pengve, halk neszeket keltve hullottak a csörgére száradt vízinövények közé. Olyan volt az egész, mintha egy nagyon könnyű, átlátszó állat mocorogna a náderdőben.
Amikor a műhelybe nyitott, Nyuszt kezében megállt a gyalu és felnézett. A faházban meleg volt, pattogott a tűz, a dobkályha tetején egy fazékban babfőzelék fortyogott. Ambrus beleszimatolt a levegőbe, aztán a halakat a padlóra csúsztatta.
– Zúzmarázik az ég – mondta, s a kezét dörzsölgetve igyekezett felmelegedni.
Nyuszt, gyaluval a kézben a halakhoz lépett és gondosan megszemlélte mind a négyet. Amikor végzett a mustrával, megszólalt:
– Hol akadtál rájuk?
– A nád felénél, ahol az a mély horpadás van.
– Nem látott meg senki?
– Senkit sem láttam.
Nyuszt fürkészve vizsgálgatta a halakat, aztán a gyaluval a legnagyobb csukára bökött:
– Ebéd után ezt elviszed Táltos Rózsinak. A többit hazaviheted öregapádéknak Karácsonyra. Tedd ki a jégre, most tavaszig is eltarthatod a halat.
– Elviszik a rókák. Inkább ide a műhely mögé akasztom, a csáklyafa nyelére – mondta Ambrus, aztán kivitte a halait. Amikor visszaérkezett, Nyuszt már újra a csónakon dolgozott, melynek még csak a váza létezett. A mester a gyalupad fölé tűzött rajzot követve, állandóan méricskélve alakította ki a hajó szerkezetét, és részeit. Ambrus levetette a kabátját és a csónak mellé állt segíteni. Amióta a barátságtalan hajóács műhelyében inaskodott, ez volt az első új csónak, aminek nekiláttak.
Nyuszt a collstok végével a rajzra mutatott, aztán a bakon álló csónakszerkezetre:
– A hajó megcsinálásakor a fő méretekből és ezek arányából indulunk ki. Ismernünk kell a hajó legnagyobb hosszát, a vízvonalhosszot, a hajó legnagyobb szélességét, külön a vízvonal szélességét, a hajó merülését, az oldalmagasságot középen mérve, a legkisebb szabad oldalmagasságot, és a főbordametszetet. Én most átmásolom anyagba a tervet. A hajóács először számol, és csak utána gyalul. Érted fiam?
Lassan, centiméterenként előrehaladva dolgoztak. Nyuszt gyűlölte a kapkodó munkát. Két óra is elmúlhatott, amikor letette szerszámait, s a vashordóból készített dobkályha felé szimatolt:
– Megebédezünk, a bab már puha, a levét is elfőtte.
Nyuszt a gyalupadon, a műhelynek háttal eszegetett, Ambrus pedig a piros, kilyukadt bádogbóján.
Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam, képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel az új Magyarországot negyven év bujdosásban. Esztergom: dombra feltett királyok koronája; tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes; s ezüstvértes leányok vágtája Budavára fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.
De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen: látom, amit meglátni sohasem remélhettem, és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal, tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban s nyáron talán a Csíki havasok alján járok – jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni, Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly, Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!
Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok? Köztünk élősködik még a pártoskodó átok, a falu meg a város avult harca s lekésünk Európáról, mert csak egymásba döf a késünk, és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?
Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol. Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom: szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem, mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem, sír a 301-es parcella közelében.
Ma Eleonóra napja van!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Eleonóra Magdolna Terézia pfalz–neuburgi hercegnő
Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna, a Wittelsbach-házból származó pfalz–neuburgi hercegnő, Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem leánya, aki I. Lipót császár harmadik feleségeként német-római császárné, német, magyar és cseh királyné. Gyermekei között két további uralkodó is megtalálható, I. József és VI. Károly császárok.
Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót", ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót". Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek", nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek". Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek", amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek". Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"? Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek? Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó; hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden; amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet. Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették... mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk! Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője? Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet, országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen, néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi, asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát: mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek, estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget. Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem, anyósomat megértem... én a pénzem megértem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent. Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott, hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal, nevét írják vörös tussal, lezuhanyzott meleg tussal, prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron. Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom: első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen, lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen. A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas. Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok "vakond" avagy "vakondok". Hasonlóképp helyes lesz a "kanon" meg a "kanonok"?
Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer. "Kedves ege-segedre" - köszönt a svéd mixer. Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved; merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat! Viszonzásul kimossa anyukád a kámat? Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé; nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom - külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Banglades javaslatára az ENSZ (UNESCO) 1999-ben február 21-ét nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendőrség összetűzött a tüntetőkkel és öt diákot megöltek. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot.
