Keresés

Február 28-án múlt 151 éve, hogy Párizsban elhunyt  Alphonse de Lamartine, francia romantikus költő, liberális politikus.

Alphonse Marie Louis de Prat de Lamartine

MAGÁNY

E nyájas hegytetőn, ez ódon tölgy tövében:
alkonyat idején gyakran merengek itt:
borús tekintetem végigszáll a vidéken,
s elnézem lenn a völgy változó képeit.

Kígyózva hömpölyög a folyó habos árja,
s a párás messzeség ködébe vész amott;
odább nyugodt vizét az alvó tó kitárja,
s ringatja kék egén az esti csillagot.

Az erdős ormokon, hol már a mély homály nő,
még búcsúsugarat villant az alkonyat;
foszló felhőiből kiszáll az éjkirálynő,
fehérre festve túl a messzi partokat.

És ekkor fönn a gót toronyból messzehangzó
dallam csendül; megáll a vándor és figyel,
amíg a falusi, áhitatos harangszó
egybesimul az est végső neszeivel.

De sivatag szivem közönyében nem ébred
e meghitt képeken se derű, se remény;
úgy nézem már csak a földet, mint egy kisértet:
nem éled a halott az élők melegén.

Sóvárgó két szemem ha dombról dombra rebben
s száll déltől északig, kelettől nyugatig,
hiába fürdik a hullámzó végtelenben:
számomra itt öröm már sehol sem lakik.

Mit ér nekem e völgy, e kunyhók és a várak?
Mind meddő váz csupán, kihunyt varázsa már.
Erdők, szirtek, folyók s ti hajdan kedves árnyak:
ha benne ő nem él, halott világ a táj.

Hajnalodjék a nap, vagy dőljön éjszakába:
egykedvűn követem, amerre íve tér:
ringassa fényes ég, vagy rejtse köd homálya:
olyan mindegy! Szivem tőle már mit se kér.

S repülnék véle bár pályája tág körében:
csak pusztaságot, űrt találna lenn szemem;
ragyoghat a világ fénye bolygó tüzében:
mindenség! kincseid nem kellenek nekem.

De túl szféráin, ott, hol az örök egekbe
amaz igazi nap árasztja sugarát,
mulandó testem unt porhüvelyét levetve
megláthatnám talán vágyaim csillagát.

És ott, az áhitott forráson ittasodva
meglelném újra a boldogságot s gyönyört
s az eszményt, akiért sóvárgok szomjuhozva,
s akinek a nevét nem ismeri a föld.

Auróra szekerén, ó álmaimnak álma,
miért is nem lehet száguldanom feléd!
Mért gyötrődjem tovább vak börtönömbe zárva?
Nincs hozzá több közöm, mert nem hazám a lét.

Midőn az őszi lomb lehull a száraz ágról,
zúdul az éji szél s vele száll az avar.
Fakó levél vagyok, lehulltam a világról:
sodorj el engem is, vad északi vihar!

Rónay György fordítása

Február 27-én Edina napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

Som-Balogh Edina, színésznő, volt szépségkirálynő. Boldog névnapot!

2003-ban ő nyerte meg a Miss Hungary szépségversenyt. 2004-ben beválasztották a Barátok közt-be, ahol Nádor Kingát alakította 2013-ig,

Február 27-én múlt 77 éve, hogy Mihajlovka–Sztari-ban (Ukrajna) elhunyt Salamon Ernő, erdélyi magyar költő.

Salamon Ernő

Salamon Ernő

Szegény-ének pusztuláskor

Megöregszik az idő,
víz jár altatónak,
megbutul a kerti kő,
sáros lesz a hónap,

meglátogat a sár,
szél fúj a kabátban,
kenyértelen a kosár,
a dél puliszkátlan.

Kövér házban gyűl a láng,
óvatos a pénzes,
vizes láz terül alánk,
vizes és penészes.

Ezer ősz óta fáj így,
ez az elhagyottság,
a kehes, rühes, irigy,
ronditó konokság.

Az ember hülésbe tapos,
melle vért ereszt át,
szeget üt a lakatos,
az asztalos deszkát.

Rongyos, foltos, véresek,
minden megfullasztott!
Nyugdíjasok! Béresek!
Munkások! Parasztok!

Február 27-én ünnepelte 52. születésnapját Erdős Virág, költő, író. Isten éltesse!

Erdős Virág

Erdős Virág

Hős No. 77

földbe
fagyott szánkólécek
közül kinőtt pipacs

  tokra
  bontott ablakban a
  melegfogó szivacs

nagyon
kicsi lány ahogy a
nagyok között ül

  tengő
  lengő blúzdarab egy
  rácsra húzott tüll

icsom
picsom paradicsom dik má
szoszi szasztok

  népismeret nyelvhasználat
  osztályok és kasztok

fegyelmező
lakhely: könnyű
testi fenyítés

  élő
  erő levegőben
  lógó kerítés

gyerek gyerek
férfi gyerek
gyerek gyerek nő

  nagy
  csalán
  az ágak közt egy
  csapbekötőcső

indítvány az
ég felé: egy füstbe
vesző kémény

  katasztrófaturizmus sok
  maradandó élmény

hős egy
szál se – itt inkább csak
átvonult a front

  kalandpark és
  csatatér most
  béke van és pont

nagy
kockán kis
négyzetek egy postaláda
spam

  szeretne-e könnyen
  gyorsan igen
  talán
  nem

Február 27-én múlt 91 éve, hogy Kaposmérőn megszületett Fodor András, Kossuth-díjas költő, esszéíró, könyvtáros.

Fodor András

Pillanat

Megyünk a dombon fölfelé,

alattunk zölden nyílik szét a táj.

Virágzó ágak habos rácsa közt

oly kék a magas ég, hogy szinte fáj.

Fűszál hegyén mereng a csend.

A dús vidék, úgy érzed, nem is él,

de ott az összehajló fák mögött

egy szőlőkarón cseng a kapanyél.

Jó reggelt, szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

József Attila

Távoli ének

Ajkam hiába is haraptad,
Lehámlik róla már a bőr.
S emlékemen se csókol ajkad,
Csak úgy piroslik messziről.

Csak úgy piroslik messziről, mint
Lámpás sötét mezőbe lenn,
Hol már nincsen nap és idő sincs,
Fölötte néma végtelen.

S a lámpás zárt üvegje koppan,
Rászáll nehány szép éjbogár,
Rászáll, futos, lehull halottan:
A lángra mind halott-sóvár.

S a lámpás ég piros szinében,
Fölötte hűvös szél suhan,
A Távol száll a véren, éren
És szívem megremeg busan.

Ajkad nekem csak úgy piroslik,
Mint messzi vágy fájó sziven.
Tört színe nem vakít, nem oszlik,
Csak ring a bánat mélyiben.

1923. jan. végén

Február 27-én múlt 103 éve, hogy Budapesten megszületett  Devecseri Gábor, író, költő, műfordító.

Devecseri Gábor

Belerohan a nyár az őszbe!

Belerohan a nyár az őszbe,
e napfűtötte gyorsvonat.
Törik sorompó, perzselődnek
a lombok, ágak hullanak.
 
Én mondtam neki, hogy ne menjen
tovább, hogy baj lesz, hogy nagyon
boldogok vagyunk véle. Füstölt,
rohant, roncsolt, roncsolódott.
Bebocsátást-esdő esők siratják
riadt-zárt ablakon.

Köszönöm szépen!:-) 

Igen, az idén kicsit korábban érkezik a tavasz. Lánykám is küldött fotót, hogy már bújik a nárcisz és a tulipán. S a múlt héten olvastam, hogy megérkezett az első gólya is!

Kosztolányi Dezső

Ének a tavasz elé 

Kelj, bársonylombú, halk lehelletű,
borús tavasz a völgyön és hegyen,
hogy majd ha eljön az idő, legyen
a sebre fű.

Tavaszi erdő, jó szorosra fond
sűrű, sötét lombod hálozatát,
hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,
födjön a lomb.

Kegyes Természet, szánd meg a magyart,
adj néki ágyat, sátoros vadont,
nőjön a sebre ír, a búra lomb
s a sírra hant…

Szervusz Tereska, Neked is szépet!:)

-jelentem, tegnap kint voltam a rancson, és bizony nálunk is van már elvétve 1-1 szál kinyilt ibolya,-(bár a fotó nem itt készült)

Domonkos Jolán

Tavaszi séta

Sarjad sok kis rügy, ébred a világ,
vadszázszorszépet friss szellő cibál,
a tavasz színe cseppent a rétre
hóvirágfehér ibolya kékje.

Kikelet hangja száll már az égen,
pacsirta dalol nappal és éjjel.
"Nyitnikék" - kiált egy széncinege,
míg rigó fütyül seregélyeknek.

Élettel telt meg a gólyafészek,
lakók érkeztek a minap éjjel.
Fehér madarak fekete szárnnyal
délről suhanva hazataláltak.

Szépen kelepel a pici csapat,
körbegázol egy erdei tavat.
Élelem után kutat a vízben,
messziről nézzük, vagyunk vagy tízen

Szia Panni, szép vasárnapot Neked!:-)

Igen, gyönyörű rajzai vannak a mesekönyvekben..:))

Szervusz Bajkálifóka, szép vasárnapot Neked!:-)

Szabó Lőrinc

Nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! -
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

******

Ezt az eredeti - hosszabb - változatot ritkán citálják...

Végül, de nem utolsósorban...:)))

Bár rég járt erre -utoljára 2016-ban, azért...

Kedves Kajra!:-) Nagyon boldog névnapot kívánok, ha kissé megkésve is - itt is!:-))

Vladiszlav Hodaszevics: Tavasszal...

                                        (Весной...)  

                   Rémes a vagoncsikorgás az utcai zajban,

                   Fülsértők az éles lópatkó-csattogások,

                   Már tébolygok, akár Arion bárkája hajdan.

                   Szívem lebénul, mint gyors felhők között a hold.

                   Egy falnak dőlő és zagyván motyogó vak koldus,

                   A tetőről gömbvillámként egy jégtömb zuhan...

                   Kémény tövétől fáradt szívre veszélyes gyilkos -

                   Egérként osonok, éberen, óvatosan...

                   1916

                    /Balogh Géza fordítása/

Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

Simon István

Februári szivárvány

Suhints a lovadra Lackó
repülj Csillag kicsi ló
kattog a szikrázó patkó
villám kaszál villogó

Elér Sümegig gyors zápor
pokrócot a kasra fel
Vendel kőszobra elázol
a várromon eső legel

De csak egy perc még annyi se
s de világos a világ
lányok látszanak messzire
lengő kezük hóvirág

Februárvégi szivárvány
alá szalad – nézd Laci –
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi

s ívét a hétszín szalagnak
ragyogtatja kerekén
szalad a Csillag
trap-trap-trap -

és dől a fény
és dől a fény.

Hali!

Imádtam Füzesi Zsuzsa grafikáit. :)

Szép estét kivánok Mindenkinek!:)

———-

Reményik Sándor

A MENEKÜLŐ

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok

Szőcs Géza, Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus. Boldog névnapot!

Szőcs Géza

ÚJÉVBEN

Új év nyílt föl látod az utakon
az utak tetején nagy hóbivalyok
vágtatnak végig nyomukban zsivajog
a fagy sistereg és a kutakon

a bölcs kútmélyeken megállt a jég
s biztosan most a kút jegére fagyott
a tükörkép is amit a hold hagyott
a templomkert kútjában; a nagy ég

üres volt s a kútban mégis ott lapult
a hold mása fénygömb kissé belapult –
a vén víz magában felejtette

képét (s kék árnyakat) néztük ragyogott
s a rózsát amit adtam szórakozott
kezed boldog kezed elejtette

Páskándi Géza, erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1992–1995 között elnökségi tagja.

Páskándi Géza

150.000

Egy szótár megjelenésére

Nincsenek hadaim - döbbenek rá olykor dühödten.
S ímé, most 150. 000 válogatott katona feszeng és toporog mögöttem.
Több, mint a Rákóczié, mint a Mátyásé s én is toboroztam
néhány százat örök seregemhez.
150.000 magyar szó! Bajszos öreg katonák,
pelyhező' állú szó-fiókák, költők állandó hadserege,
elég vagy minden győzelemhez!

(1956)

Képes Géza (1985), költő, műfordító, tanár, a Magvető Könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója.

Képes Géza

Igen, de

barát?
igen
de
nem ér rá –

szerető?
igen
de
nem ér rá –

kártya-
partner?
sakk-
partner?
séta-
partner?
igen
igen
igen
de
nem ér rá

más-más
irányban
loholunk
pedig
mehetnénk
lassan
kézen fogva
együtt
bomlásnak
indult
az emberiség:
a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük –

barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap

már néma.

Hegedüs Géza, háromszoros József Attila-díjas magyar író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár.

Hegedűs Géza

Magyar költészet

A szót kimondani Petőfitől tanultam,

Arany adott erőt merengni múltakon,

az álmokból Ady ébresztett ifjú-múltban,

s József Attila volt az agitátorom.

Mint őrző szellemek nem hagytak el sosem,

dobált akárhová a sokkalandú élet,

köröttem álltak ők és jöttek énvelem,

mint bölcs tanácsadók és hűséges kíséret:

Balassi biztatott vészekben vígan élni,

vidám lányok közé Csokonai visz el,

Bacsányi szól, mikor kell nagy tettekre nézni,

pátoszra bátorít Berzsenyi Dániel,

és Vörösmartyé a szín, a látomás,

olykor Babits segít látványra szót találni,

itt jár velem Juhász, Tóth Árpád, s annyi más,

játékra ingerel mind újra Kosztolányi …

S kik itt voltak velem: mióta már nem élnek

beléptek ők is a kísérők nagy sorába;

mint egykor igazán, könyvéből lép elébem,

s leül szemközt velem Radnóti mostanában,

máskor meg estetájt Szabó Lőrinc keres fel,

haja, mint hajdanán, a homlokába hull…

Elmúlt évszázadok s elmúlt baráti estek

kérdéseimre már nem múló válaszul

együtt zendítik a költészet kórusát,

a versbezendülő magyar szavak varázsát,

emléket és tudást sző bennem át meg át,

tágítva értelem és érzelem határát.

Formálta lelkemet eszmélődésem óta,

szavamnak ő adott formát és dallamot,

tévelygő léptemet rossz ösvényektől óvta,

és szólni késztetett, ahol más hallgatott.

*******

Kevesen tudják így összefoglalni - versben!! -, hogy mit jelent a magyar költészet. Örülök, hogy személyesen is találkozhattam Vele.

Drága Unokámnak, Bálintkának nagyon boldog születésnapot kívánok!:-)

Köszöntő... egy két éves kisfiúnak

Születésnapodra!

Boldog szülinapot kíván
minden lakója az erdő rejtekének.
Tündérek, manók, vidám, kis éji zenészek
húznak neked ma édes altatót
szelíd hangú hegedűkön, -
s álmod puha felhő leple
lesz kísérőd majd,
e gyönyörű... csillagfényes este.

(Erdélyi Marianna)

Gyóni Géza, evangélikus teológus hallgató, költő és újságíró.

Gyóni Géza

IRÍGYSÉG

Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.

Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem - s megáldom mégis százszor mindet...

Gárdonyi Géza

A kutya meg a nyúl

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya, meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt éltek, együtt háltak:
megosztották, amit fogtak,
Szóval: jóbarátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállott,
és a földre sok hó szállott,
azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!

- Rakjunk tüzet, aki lelke:
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
tüzet raktak, melegszenek,
Melengetik bundájokat,
általfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg, télen,
a havas zord erdőszélen!
azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk egyet, kutya úr!
- Mit játsszunk? - Tán lakodalmat!
- Jól van: játsszunk lakodalmat:
Cincogjunk meg brummogjunk,
ugrándozzunk, táncoljunk.

Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe véle kutya úr,
ugrándoznak, bokáznak,
keringélnek, cicáznak,
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp, hopp!

Hanem íme mi történik!
Az állatok így regélik:
ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.

- Vaú! - üvölt a kutya!
Mit csináltál, te buta!

S hogy így rája kurjantott,
a farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
farka nélkül tova szalad.

Nem kergeti a kutya:
leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa,
s azóta van, hogy a nyúl
fut ha jön a kutya úr.

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Csokonai Vitéz Mihály

A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!

Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!

Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!

Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!

Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:

Itt a bőjt: koplaljatok!

Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!

Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - -
Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!

Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.

Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.

S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.

Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. - -
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!

(1793)

Béri Géza költő, drámaíró, novellista, műfordító.

Bereményi Géza Sándor (1983),  Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. Boldog névnapot!

Bereményi Géza

A 74-es év

A 74-es év,
a 74-es átkozott
legeslegrosszabb év.
Nem jön, remélem, több ilyen.
A 74-es év
mindegyik hajnalán eső esik,
mindegyik ágya büdös,
s az ágyban nyirkos az ágynemü.
Elfelejtett év,
elúsztál, elvitted ágyaidat,
talponálló év,
pénztáros asszonyok gépeit zörgető, filléres év.
Nem tudok egy napot sem,
nem tudok egyetlen női nevet,
pedig napokból állt
és nőket, heteket, hónapokat is hozott.
A 74-es év,
amikor majd minden éjszaka
a falban fémcső sípolt,
s ott állt kint egy árnyék az ajtóm előtt.
Az utcasarkon várt
egy férfi és botjával rám mutatott,
sötét kabátja volt,
és minden korty előtt megrepedt poharam,
s borom kifolyt.
És borom kifolyt.
S eltűnt a fogasról minden kabát,
és minden borom kifolyt,
74-ben megrepedt minden pohár,
jó, hogy ennek is vége van.

Zeneszerző: Novák János

Előadja: Cseh Tamás

Tegnap Géza napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

Aczél Géza, költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Boldog névnapot!

Aczél Géza

(szino)líra

torzószótár

angyal

ahogy a bizonytalan ködökbe visszatekintek első találkozásunk úgy esett hogy

az angyal régi szokások szerint kicsinyítve míg izgatott gyermekét va­lamelyik

szülő félrevitte az ugyancsak megereszkedett nyílászárók párnatömítésein át

észrevétlenül be­röpítette az apró karácsonyfát a kisasztalra aztán valahol valaki

csengőt rázott a meleg szoba felé majd az udvarra gyanútlan gyerekeknek j

elezve hogy továbbröppent már az égies ke­retbe az onnan légiesen leszálló

alkat akit senki nem láthat ki a jóság fátyolában örökösen csak hallgat néha ki-

kiröppenve a szférák áhítatos ze­néje mögül aztán mivel a mesék sose érdekeltek

és tudtommal különös mó­don az ő szárnyuk tanulságos vaskos reáliában ritkán

rebbent hí­vő­ként hanyagolható lévén legközelebb nem találtunk egymásra csak

a mű­vé­szetekben fiatal ambíciókkal a ré­giség irodalmát egyelőre nehezen fogva

cso­dás egyházi festményekre csodálkozva ke­restem hosszasan rejtelmét mit is

akarnak a lassan táguló hit vásznain ezek a kis pufik végül öregedvén

az ellentmondásos világ kezdett kötekedések nélkül egyre összeállni hiszen a lét

peremén nehéz már bármivel vitázni

Tegnap múlt 113 éve, hogy Bologna-ban (Olaszország) elhunyt Giosuè Carducci, Nobel-díjas olasz költő, klasszika-filológus.

Giosuè Carducci

Szent Márton napja 

Kopár dombok sorára

szemergő köd kering-száll,

lenn csapdos, bőg a misztrál,

s az ár fehérre forr,

de must erjed falunkban,

s kedvünk a sok sikátor

fanyar hordószagától

gyöngyöt vet, mint a bor.

Lobog a rőzse, serceg

a pörgő nyárs; fütyölve

vadász áll a küszöbre,

és fölmereng, ahol

vörhenyes fellegek közt

egy fekete madárraj

mint tilos eszme szárnyal,

s az éjben bujdokol.

Majtényi Zoltán fordítása

olasz borvidék

Tegnapelőtt Mátyás napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

Szöllősi Mátyás író, költő, fotóriporter. Boldog névnapot!

Szöllősi Mátyás

ÁLLAPOTOK

(3.)

INDIGNATIO

Az rossz volna, ha csendben kéne ülni.
Ha minden terv vagy indulat
csupán beszűkült hunyorgás maradna.

Az egyedüllét nem kívánt, de megszokott
vedlése, korrodálódott malasztja
azonban összeszorít legbelül.
S baráti társaságban is szavak
kényszere, mi árnyékként rád vetül.
Merthogy csak magyarázkodni ne kelljen.
A kényszer szimplán indulatra ébreszt,
ahogy az emléktöredékek újra,
már szinte terrort indítva érnek
utól.
Szemed okádja vissza minden éved,
szavakká rogyva, pár érthető érvre
omlasz, s a felnagyítás nem segít
a nagyon is baráti figyelemnek.
Az újra felidézett múlt pedig
káprázat nélkül illik be jelennek.
Az asztal kínos társasága rémiszt.
Vagy te magad vagy kínos? – nem tudod.
Ülsz. Gomolyogsz, tévelyegsz. Mégis
magabiztos arc csak neked jutott.
És tiszta sor: a megnyugvás nem ünnep.
Csak minden visszaáll a régi rendbe.
Egy hajnalban téblábolsz egyedül, mert
nincsen, aki helyetted hazamenne.

Indignatio = felháborodás, harag

Tegnapelőtt ünnepelt 51. születésnapját Lajtai Gábor, költő, szerkesztő. Isten éltesse!

Lajtai Gábor

Töredék

Őszi szellő simítja az erdőt,
Fák ejtik le lombjuk aranyát,
Mint a költő szó után a vesszőt,
Úgy tagolja hold az éjszakát.

Szia Okeanus!:-) Köszönöm szépen, viszont kívánok én is Neked szép napot mára is!:-)