Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
A következőket ajánlom minden Budatétény – Baross Gábor telep szerelmesének
illetve azoknak kik hezitálva fontolgatják, vajon hova lenne érdemes költőzni!
(Mottó: Tán ide? De bizony, hogy mindenhova máshova…)
Folytatnám akkor, néhány felvétel erejéig és persze tanúságtételként, miért is
vagyok, vagyunk e táj, e városrész szerelmese(i).
Szeretett főutunk állapotáról már múltkorában közöltem fotóriportot, lajstromba
véve egyenként silver mester külön-külön szeretve kerülgetett kátyúit.
Jöjjön most három újabb szívem csücske.
Az első:
Első itteni bejelentkezésemben (221) már megénekelt, de azóta is, hétről hétre
visszatérő probléma, a 14/114-es busz Baross Gábor-telep / Ispiláng utcai vég-
állomásának környéke, mely, ismételve a 2001. novemberi megállapításomat
a mai napig is az illetékesek és az ”itt élő szorgos emberek jóvoltából maga a
tömör gyönyör”…
Szemem és szülei buszvárta láttára versenyrugdossa szét két aranylábú jövőnk
letéteményese az alkalmi labdává avanzsált eldobható műanyag flakonokat, a
következő pillanatban, a közértből édesanyja jobbján napi kalóriáját majszoló
gyermek hajítja el könnyed eleganciával csokoládés papírját, míg tán a látottak
miatt jóérzéssel rágyújtó szüleje, példamutatóan teszi ugyanezt a tabakjáról
lehámozott celofánnal, hisz jól mutat az, az imént kikortyolt, s véletlen ottfelej-
tett dianás üvegek és csikkek mellett…
Szerencsére a kuka még a helyén van, ma nem landolt jópofán a megálló tetején,
hogy szoktak is azon mulatni az emberek, hisz nincs is annál szebb mint a reggeli
munkakezdéskor szemrevételezni az előzőleg tartalmától gondosan kiürített, s
annak rendje és módja szerint gondosan feje tetejére állított jó öreg, Schäffer-féle
narancssárga műanyag csodakukát.
De jó muri is az.
Na de jöjjenek a képek, szépen sorjában:
Mint valami meg-megújuló természeti csodaként elsőnek 4 február elei, hófödte
gyöngyszem:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Majd az időközben helyreállított, de a környékbéliek hangyaszorgalmával szépen
visszaállította tegnapi állapota:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
A második:
Most, hogy talán vége a télnek, már mint a havazással és fagyásokkal járó jobbik
és kedveltebb részének, nyugodtan ki merem jelenteni, illetve megmerem kockáz-
tatni, hogy csoda történt itt, a végállomás Budatétény - Baros Gábor telepi mezsgyéjén!
Képzeljétek el, hogy nem történt egyetlen egy baleset sem. Sem egy ártatlan nyak-
illetve egy mókás csípő-, vagy egy szépívű dupla leszúrt rittbergerrel járó csigolya-
törés, de még egy nyomorult bokaficamos elcsúszás sem.
Pedig, ha jól megnézitek a buszvégállomás dombjáról való leereszkedési fő- és az
alternatív (elágazásos) útvonalat, rá képzelve egy vastag jégpáncélt , akkor egyrészt
nyilvánvalóvá válna a hófödte domboldal teljes szélességében tapasztalható óvatos
lábnyomok jelentése, másrészt elgyönyörködhetünk, hogy milyen kultúráltan is van
erre mifelénk megoldva, hogy a gyalogos által vágjon a megállótól a háza irányába
vezető úthoz:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
A harmadik:
Maga a végállomásnak a XIII. utcából ki és abba beharapó módon a buszforduló hurka
képezte tere. Láthatjátok, mennyire kihasznált e kis tér. Szépen dagasztják egymás mel-
lett a sarat a hosszabb rövidebb időre parkoló pályára tett, szebb napokat látott táltosok.
Gondolom nem vagyok egyedül, aki úgy vélekedik, minek is tennénk e jelenlegi állapo-
tában csúcsra futtatott szép kis terecskét szebbé, parkosításával környezetébe simulóan,
fűvel, fával benépesíteni.
Minek! Igazuk van a vállat vonó legyintőknek. Hisz jó ez így, így szép ahogy van.
Hisz úgy szeretnek az ide haza térő, az itt élő emberek, megérkezve a koszos város porából
és zajából megállni és szerte tekinteni itt egy pillanatra, majd egy nagyot szippantva a friss
levegőből, elégedetten, meg persze vigyázva, nehogy jól pofára essünk megindulni, s nyakig
sarasan végre otthon tudva magunkat, a kapuból végre csettintve, elégedetten visszanézve
felsóhajthatunk: ma is megúsztuk, holnap is lesz egy nap…
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]…[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
ASCHCROFT!
Távoli csepeli barátom az éterben! Üdvözletem küldöm ideátról a dimbes-dombos
túlpartról!
Felfokozott érdeklődéssel, kellően felcsigázottan várjuk a Hapcik és egyéb törpei
Budafok – Csepel kishajójáratok részletekben gazdag ismertetőjét...
Na habozz, teríts...:)
Nem mellékesen, engedelmeddel megosztanám a társasággal érdekes megjegyzésed,
miszerint is, milyen jó nekünk, budafokiaknak: akár fenn a dombon, vagy a Duna
parti lakótelep emeletein, hogy a reggeli ébredésünk első fuvallata a szépséges csepeli
Weiss Manfréd Művek ipari látványa felöl jövend...
Haj de jó is nekünk...:)
Előzetes kérdések a szerdai EU környezetvédelmi fórumhoz:
- Van-e esély arra, hogy a jelenlegi metódushoz képest a feltárt környezeti veszélyeztetés felszámolásának határideje, és a határidők be nem tartása komolyabb retorziókat von maga után? – feltárt közegészséget, környezetet veszélyeztető szennyezéseink, mint nagytétényi nehézfém, budatétényi iszapmassza pl. -.
- A szelektív hulladékgyűjtés megvalósíthatósága kérdésében várható-e továbblépés, és milyen az ezzel a kérdéssel foglalkozó kommunikáció pillanatnyi állása, a kiváráson túl van-e érdemi változás ebben a témában - nem csak a kerületben ill. fővárosban -?
- Védett, ill. értékes nem védett természeti területek (függetlenül a különböző fokozatoktól) miért juthatnak olyan helyzetbe, hogy természetvédőknek kell arra felhívni a figyelmet, és a nyilvánossághoz fordulni, hogy azok átminősítésére, a védettségből való eltüntetésére egyesek akciót indítanak (építési területté minősítési kezdeményezés) ? – Tétényi fennsík, budai agglomeráció zöldterületei -.
- Várható-e, hogy változhat az a gyakorlat, miszerint átmeneti megoldás álcája mögé lehet bújni, és a probléma elkendőzésére aktivizálhatja magát egy, a terület - kerület ingatlankezelésével megbízott cég, intézmény, ahelyett, hogy felismernék azt végre, hogy a környezet veszélyeztetésében nem lehet kompromisszumot kötni? - önkormányzati vagyongazdálkodás (rablógazdálkodás) anomáliái -.
- Hogyan érhetjük el, hogy valódi értéke legyen a földnek? – nem is elsősorban mezőgazdasági szempontból, hanem abból, hogy gőzerővel zajlik a zöldterületek belterületbe vonása, a beruházók zöme zöldmezőben gondolkodik, ebben az önkormányzatok is készséges partnerek, míg a barnamezők ott panganak -.
- Fotoelektromos ártámogatás EU-s mintára. Energia-visszavétel (3xNémeto., 6xAU)
- CO2 kibocsátás csökkenés lehetősége (1kW - 1 tonna). Ezek kapcsán a megújuló bázisú energiatermelés EU szintű támogatása, ilyen programoknak a verbális szintről való elmozdítása?
Ezek különböző csatornán jöttek be, én csak kissé formába öntöttem őket.
Ha a Csuja volt akkor ismerjük, más zöld ügyekből, kicsit örülök is, hogy nem csak mi zakatolunk, más interpretációban, rontjuk a kerület imázsát.
A borkostolóhoz, az nem ivászat, hanem kóstolgatás volt, bár én nem szoktam kiönteni a nagykancsóba a maradékot. Egyébként itt is szerepeltek Szendrey Zsuzsannáék.
A topic találkozókhoz, majd beszélek Sinkovits úrral, szerintem száz főt is simán ki tudunk állítani, ami kell is a gazdaságosság miatt, már ami a hajókázást illeti. A pincézésben ti meg már otthon vagytok.
A hajókirándulásos topictalálkozóra Ppapa 2-es verzióját támogatom. Időpontegyeztetés szükséges.
Az azbesztes riportot én is láttam. Aki az ökoszociális egyesület nevében nyilatkozott nem véletlen kerületi ember ? Ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek az azonnali embert veszélyeztető kár elhárításának elmulasztása miatt.
A képi bemutatás a " nagytétényi " Rózsakert lakótelep alagsorainak foszladozó azbesztbevonatainak a bemutatásáról szólt.
MTV Rózsakert lakotelep aszbezt szennyezetteségét ismertető riport épeen most ment le.
2-3 perces riport volt és arról is szó esett, hogy a szennyezetség a határérték ötszöröse , pl egy tároló helységben.
Akkor dobka után másodikként jelentkeznék egy ilyen hajós topictalira. Szerintem nagyon jó ötlet, és Ppapa által javasolt 3 program közül személy szerint a 2. tetszett legjobban. Létszámot tekintve nem hiszem hogy gond lenne, azt hiszem velem tartana az ismerettségemből még néhány fő pluszban.
A tangazdaság topiktalálkozó színhelyének tökéletesen alkalmas, szóval az ötlet remek. Valóban, mint ppapa is írta, a tangazdaság állandó színhelye a Péter-Pál nap rendezvényeinek. Nagyon hangulatos jó hely, nem tudom ugyan, hogy kaja dolgában hogyan állnak.
"felmerült, hogy alkalmasint ott is tarthatnánk egy topic találkozót, ott van a Plébánia utca végében, a ”főváros szőlőskertje” szlogennel"
Remek ötlet!
Egykori egyetemi évfolyamtársaimmal egyszer már kipróbáltuk. Igazi nagy élmény!
A felsoroltak után csodálom, hogy egyáltalán hazataláltál.:)))
A Tangazdaság egy nagyon jó hely. Ott volt a zygotáék által szervezett pincézés is a tavalyi Péter-Pál napon. Voltak is képek itt a topikon. Ott ismertem meg a dalostorkúakat, akiket a Lics pincébe invitáltam, hogy nekünk is muzsikáljanak.
Az külön jó a gazdaságban, hogy szabadtéren is igen kellemesen el lehet lenni a nagy szőlőskertben, két hatalmas fügefa árnyékában. Remélem, nem fagytak el teljesen az elmúlt hetekben.
Az ottani topiktalálkozót csak támogatni tudom.
Az elmúlt napok Duna-menti hozzászólásai megmozgatták a fantáziámat és elméláztam azon, mi lenne, ha tényleg elmennénk hajókázni. Ahogy a múltkori csepeli hidas látogatásunkkor is egy új Budafok-kép tárult elénk, biztos nagy élmény lenne az egész kerületen végigtekinteni a Duna vizéről. Ott aztán csattoghatnának a photoapparátok, egy más szemszögből is megismerhetnénk a vidékünket. Ha megnézitek slr-nek a túlpartról készített korábbi fotóit, érzékelhetitek a megszokottól eltérő, más nézőpont újdonságát.
Akár most tavasszal, vagy a nyáron nyélbe is lehetne ütni az egészet.
Nagy nekibuzdulásomban már több variációt is végiggondoltam, függően attól, hogy a társaságnak mihez lenne inkább kedve.
Tehát az általam elképzelt változatok:
1. Beszállás a Vágóhíd utcánál, lecsorgás egész Nagytétény és Érd határáig, onnan aztán vissza fel a kispatakig, majd vissza a Vágóhíd utcához. Közben be lehetne látogatni a Hárosi öböl zárt vizére is.
2. Mint az előző, de egész föl Pestig, megkerülve a Margit szigetet és vissza. Itt az időpontot úgy kellene megválasztani, hogy már az esti díszkivilágítást is élvezni lehessen a Belvárosban.
3. Nagy, egész napos kirándulás a Duna-kanyarba, amint KHR beírásában is olvashattuk.
Úgy vélem, hogy 50-60 fő összejönne a családtagokkal, gyerekekkel. Számomra nagy élmény volt a már említett tavalyelőtti sétahajókázás. A hajó külső fedélzetén is, a belső térben is kellemesen el lehetett lenni, így az időjárásnak megfelelően lehetett választani a tartózkodási helyszín felől. Az nagyon jó volt, hogy – ellentétben a vízibuszokkal – a szabadban is bámészkodhatott a nép.
Egy egész napos Duna-kanyari kirándulásnak meg nem is kell ecsetelni a szépségét.
Mit szóltok hozzá?
Látom dobka már vevő az ötletre, részéről már talán be is írhatjuk a 4 főt, hacsak -- jó? szokása szerint -- éppen akkora nem szervez egy külföldi utat.
Este volt a Városházán az immár hagyományos Új Bor Ünnepe, amikor a kerületi borászatok, pincészetek bemutatták 2002-es -és egyes korábbi – boraikat. Jelen volt a Budafokvin Rt, az Egri A+S Kft, a Hungarovin, a König pincészet, a Lics Pincészet, a Promontorbor Rt., a Soós István Borászati Szakközépiskola, és a Vinárium Rt. boraival. Ez a korábbi években a diplomáciai testület tagjainak részvételével zajlott, most kisebb számban voltak jelen diplomaták, viszont itt volt Szanyi Tibor államtitkár. A köszöntők, a pincészetek bemutatkozása után Sárkány Péter ismertette a legújabb sikereket a párizsi borversenyen elért eredményeket, ahol a 39 magyar borból 9-9 arany, és ezüst érmet nyert, köztük a budafoki borok is, ez egyébként jóval magasabb, mint a nagy bornemzetek arányai, akiknek csak mintegy 10%-os arányban nyertek boraik. A hazai borforgalom mintegy 20%-a képviseltette is magát.
Az ünneplő közönség utána végig itta a készletet. Magam az olaszrizling, hárslevelű, kékfrankos rozé, majd tangazdasági couvé alapozás után rátértem a cabernet sauvignon-okra, amikből többféle is jelen volt, igaz nem 2002-esek, mert ahhoz idő kell, így egri, villányi, szekszárdi, végül a Vinárium, és a Hungarovin pezsgőivel, és a König pince cherry borával zártam szolid kostolómat. Földesi Gyulával, a tangazdaság vezetőjével -ők ajánlanak egyedül helyben termet borokat! – beszélgetve felmerült, hogy alkalmasint ott is tarthatnánk egy topic találkozót, ott van a Plébánia utca végében, a ”főváros szőlőskertje” szlogennel.
Tudom, hogy gonosz vagyok és még csak el sem érek vele semmit, de nem küldenéd el eme nagyszerü képes dokumentumokkal tűzdelt terhelő bizonyítékot erre a címre???
kozlekedes@budapest.hu
A főpolgármesteri hivatal közlekedésügyi osztályának mail címe...
Gondolo, ha egyátalán megnézik rántanak egyet a vállukon, de azért mégis!
Kedves Budafokiak, Tétényiek! Üdvözlet mindannyiotoknak!
"IN MEMORIAM BKV-KISHAJÓJÁRATOK: Budafok-Belváros - Csepel Művek + Budafok-Háros (Vágóhíd utca) - Csepel, Rózsa utca" címmel hamarosan írok e két járatról e fórum oldalán!
HM, tudom sok a munkád mostanában, és a kutatási felkéréseid csak egyre szaporodnak:), de egy korábbi, szintén "folyt. köv." ígéreted arról a bizonyos Magyar csárdáról még várat magára, és kíváncsi is lennék rá!:)
"...amikor fiaimmal (Zugi és Joe Black kortársaval) kerékpártúrára indulunk..."
Laci bácsi, én látásról ismertem a fiaidat, előttünk jártak haza mindig az iskolából, tehát a kisebbik is ha emlékezetem nem csal, legalább 2 évfolyammal felettem járt az általános iskolában, tehát engem csak nem öregíteni!:))
Majd elfelejtettem!
Majd elfelejtettem!
Hojoto-ho és persze
Weia! Waga! Woge, du Welle! Walle zur Wiege! Wagalaweia! Wallala weiala weia!
a hosszú hallgatások után végre felbukkanó kedves: ppapa tiszteletére illetve hasonló
jókívánságaim, az igen tisztelt de Coverly őrnagynak!
Köszönet az osztálylétszám teljessé tételéért!
(Rá lett vezetve!)
Legyen akkor cserébe és folytatásként, pár sorban emlékezés
a kedves tanítónőről:
Nánay Zoltánné (szül.: Budapest, Víziváros: 1911. december 26.)
Édesapja Schopp János nyomdász, édesanyja Szabó Mária.
1929-ben végzett a Csalogány utcai Állami Tanítónőképzőben.
Első munkahelye a pesti Egyetemi Nyomdában volt, ahol mint
adminisztrátor tevékenykedett.
1940. május 19-én megházasodott, a nyugati egyetemeken,
Párizsban és Bécsben tanult Nánay Zoltán villamosmérnökkel.
1943. március 27-én megszületett egyetlen gyermekük, a később
építészmérnökké, majd Soroksár főépítészévé (2002-ig) lett Éva,
aki jelenleg Törökbálint főépítésze.
Kislánya születésétől főállású édesanyaként otthon dolgozott,
egészen férje 1945-ös oroszok általi, málenkij robotra való el-
hurcolásáig, amikor is egyedül maradva, a háború pusztította
fővárosban, leporolta tanítónői diplomáját és az 1945-ös tanév-
kezdettel megkezdte végre iskolai pályafutását.
Az első két évet a Pannónia Általános Iskolában töltötte, majd
1947. szeptemberétől már a Kossuth Lajos utcai Általános Iskola
alsó tagozatos fiú osztályainak kedves tanítónője.
Az 1949-es (Laci bácsi-féle) osztály végig vitele után: 1953-tól
már, kelenföldi lévén a közelebbi Sopron utcai Általános Iskola
pedagógusa, ahol egészen 1968-as nyugdíjba vonulásáig tanított.
Közben 1958 és 1962 között mint kerületi szakfelügyelő is tevé-
kenykedett.
Jelenleg leányánál tölti békés, öregnapjait, tavaly ünnepelve 91.
születésnapját...
folyt. köv.
(Laci bácsi első áldozós pajtásainak lajstromba vételével: 41 fő(!)
és a képen látható, emlékezetes ”tehenes” Miklós József káplánról
illetve az 1.b osztályfőnökével Apáthy Istvánnéról írandókkal...)
Nem engem harangozott be MM, de az én utolsó élményem az volt amikor fiaimmal (Zugi és Joe Black kortársaval) kerékpártúrára indulunk Abádszalólkra és indulásként komppal ketünk át Csepelre. Hangulatos kezdés volt!
Öt percig kapkodtam a levegő után soraidat olvasva. Nekem, aki osztálytársuk voltam, nem jutott valamennyiük neve az eszembe.
Most már köteles vagyok megmondani, hogy kiket nem ismertél fel.
Az első sor kérdőjele Csete Ferenc, aki a Hagemacher sörgyár épületében lakott, az iskolából a cipőfelsőrész készítők közé szándékozott távozni. Azóta nem hallottam róla.
A középső sorban a már akkor daliás külsejű fiu Weber István, aki édesapját követve faszobrász lett, dacolva kiskamasz osztálytársai idétlen vicceivel.
A képen látható fiúk közül több-kevesebb rendszerességgel találkozom Jandó Gyuszival, Pleininger Jóskával, Dobos Lacival. Korábban Schmidt Pepivel is gyakran úsztunk együtt a Kondorosiban, de őt tavaly sajnos eltemette Keszthelyi püspök úr, egykori közös lelki atyánk. A tavalyi borfesztiválon hallottam, hogy Francois Cézár is megtért francia őseihez. Egyelőre ennyi jutott eszembe.
Kedves MM. Boldoggá tennél, ha feltárnád forrásaidat. Annak felhasználásával talán sikerülne 2006-ban megszerveznem 50éves találkozónkat.
