"Akkor áll két esemény kauzális kapcsolatban, ha az egyik lehet oka a másiknak"
Az egyik sohasem lehet az oka a másiknak, mert az egymásrahatás egyidejűleg következik be.Tehát nem az időszerűség és térszerűség a kauzalitás magyarázata.
Szvsz két esemény kapcsolata csak valamilyen kölcsönös hatáson keresztül valósul meg.Egy piros golyó meglöki a kék golyót,megváltozik mindkettő mozgásállapota, de pl. a színük nem.A színek nem változtak meg, nem hatottak egymásra, nem összefüggő események. A kontaktus egy időpontban és egy térpontban történik,az ok=okozat állapotban.Ilyen formán nincs értelme kauzalitásról beszélni.Én inkább összefüggő eseménynek nevezném.Minden összefüggő eseményről belátható, hogy egy téridő-pontban létrejött kölcsönhatás eredménye.
"Tehát adott esetben közölni tudom, hogy a tőlem esetleg több fényévnyire lévő másik foton polarizációját milyennek méri (mérte, fogja mérni) egy ottani megfigyelő. "
Mihelyst közlöd a másik megfigyelővel, megszünt a két megfigyelő függetlensége, azaz a közlés egy téridő-pontban megtörtént,tehát, nem független, hanem ahogy mondanám összefüggő esemény lett.
Akkor áll két esemény kauzális kapcsolatban, ha az egyik lehet oka a másiknak. Vagyis, ha időszerűen, vagy fényszerűen vannak elválasztva. Vagyis, ha az egyik a másik fénykúpjának belül van (ide értve annak határát is). Vagyis, ha az egyik eseményből a másik legfeljebb fénysebességgel elérhető. Ekkor vonatkoztatási rendszertől független az, hogy melyik esemény történt előbb. Minden más esetben létezik olyan vonatkoztatási rendszer, amelyben az egyik esemény időben megelőzi a másikat, meg olyan is, amelyből néze ez fordítva van. És persze olyan is, amelyikben e két esemény egyidejű. Ekkor tehát nem mondhatjuk, hogy az egyik esemény oka a másiknak. E helyett azt mondjuk, hogy ez a két esemény térszerűen van elválasztva egymástól.
Az EPR paradoxonban szereplő spinek iránya közti korreláció 100%-os, tehát nem valószínűségi jellegű. Ha én megmérem az egyik foton spinjét (polarizációjának az irányát), akkor teljes biztonsággal meg tudom mondani, hogy a másik fotonnak mi a polarizációja. Tehát adott esetben közölni tudom, hogy a tőlem esetleg több fényévnyire lévő másik foton polarizációját milyennek méri (mérte, fogja mérni) egy ottani megfigyelő. De sem azt nem mondhatjuk, hogy az én mérésem okozta az ő eredményét, sem fordítva. Egyszerűen ez így van.
Nem is lenne ez egyébként érdekes dolog, ha a mérés amúgy nem lenne valószínűségi jellegű. Pl ha egy kalapból egy fehér golyót és egy fekete golyót húzok ki én és a barátom, és zsebretesszük anélkül, hogy megnéznénk, hogy melyiket húztuk, akkor miután a barátom elment pár fényévnyire tőlem, kiveszem a zsebemből a golyót, és tögtön tudom, hogy a barátomnál milyen van. Az EPR paradoxonban azonban az az érdekes, hogy csak a mérés pillanában "válik fehérré, vagy feketévé a golyó", de ez a korreláció akkor is ugyanígy van, mint a klasszikus esetben. Tehát két, egymástól térszerűen elválasztott véletlenszerű esemény 100%-osan korrelál egymással.
Részleteket ld. R.P. Feynmann: Mai fizika 9. kötet 90. oldal (109.3 A pozitrónium szétsugárzása).
Jó, az impulzusmegmaradás adott esetben korrelatív. Ekkor kauzálisan korrelatív, vagy esetlegesen, vagy esetleg statisztikailag véletlenszerűen?
Mitől korrelatív egy hatás/jelenség, és mekkortól-mikortól kauzális?
/Skolasztikai kategóriáktól tartózkodjunk!/
Ha igaz az ikerparadoxon, akkor most két olyan ember áll egymás mellett, akik felett különböző sebességgel járt el az idő, hiszen az egyik öregebb, mint a másik. Ez asszimetria. Azaz az egyik a létezés olyan szegmenseiben járt, ahol az idő is másképp járt, méghozzá nem látszólagosan, mert "látszik", hogy az egyik öregebb mint a másik. Tehát ha a világ valamennyi objektuma egy pontba gyűlne ismét össze, a végtelen petéjű ikersor tagjai kor szerint sorba állíthatók lennének.
Nem így van. Két tetszőlegesen kiválasztott, egymáshoz képest egyenesvonalú, egyenletes mozgással végző rendszer esetén mindkettő azt észleli, hogy a másikban telik lassabban az idő. Ez a szimmetria lényege.
Nem tudom, volt-e már szó róla, de visszatérve az iker paradoxonhoz, ha jól értem, ez az egész dolog nem szimmetrikus. Tehát két tetszőlegesen kiválasztott, egymáshoz képest egyenesvonalú, egyenletes mozgással távolságot változtató tömegközéppont mintegy emlékszik arra, hogy valamikor korábban melyik gyorsult a másikhoz képest jobban, azaz melyikre hatott nagyobb gyorsító erő, melyiknek a tömegébe épült be a másikhoz képest nagyobb energia. Nyilván az itt élő iker marad fiatalabb. Ha viszont ez így van, akkor a világegyetem objektumai sorba rendezhetők úgy, hogy a sor elején az az objektum, tömegközéppont, inerciarendszer "áll", ahol egy végtelen sok petéjű ikersorozat legöregebb tagja él, a másik végén pedig a legfiatalabb. Tehát ezek szerint igenis tetszőlegesen megközelíthető egy abszolút nyugvó pont, ahol persze az idő csaknem végtelen, illetve csaknem fény sebességgel telik, míg a másik végen csaknemm fénysebességgel mozgó objektumok vannak, amelyek saját ideje szinte nem is telik egyáltalán. Ebből az is következik, hogy noha a foton fény sebességgel repül, tehát a tér áthidalásához időre van szüksége, a fotonhoz rögzített inerciarendszerben egyáltalában nem telik, azaz nincs idő. Vagy ez hülyeség?
Igen, ezt már elég sokan felvetették. Itt a Tudomány különböző topicjaiban is, de legelőszőr Einstein, Podolsky és Rosen 19xx-ben. El is nevezték róluk EPR-paradoxonnak a jelenséget. Egy Allain Aspect nevű fizikus pedig kísérletileg is megvalósította. Csak első pillanatra tűnik úgy, hogy a jelenség ellentmond a relativitáselméletnek. A valóságban nem az történik, hogy az egyik foton közli a másikkal, hogy mi történt vele, hanem pusztán arról van szó, hogy két, egymással nem kauzális relációban álló esemény között korreláció van. De információátvitelre nem lehet ezt használni (bár valahol már olvastam EPR-phone-ról, de ez valószínűleg csak valami new wawe-es kamu). Az EPR paradoxon le van írva pl. a Feynmann-sorozat egyik kötetében, meg egy pár ismeretterjesztő könyben is (pl. Penrose: A császár új elméje, Vassy: Schrödinger macskája és egyéb történetek, ez utóbbi fent van a neten is). Ja, és valószínűleg E. Szabó László is tárgyalja a Nyitott jövő problémája című könyvében (ezt én még nem olvastam, de az azonos című topicból ez valószínűsíthető).
üdv. mindenkinek
Van egy érdekes jelenség amit már lehet, hogy felvetett itt valaki de nem olvastam végig az összes hozzászólást. A következőről van szó: ha egy elektron és egy pozitron ütközik keletkezik két foton melyeknek megvan az a sajátosságuk, hogy az egyiken létrehozott változtatás (mérés, ütközés stb.) a másikon is ugyanúgy kifejti hatását. Mivel mindkét foton fénysebességgel száguldozik a hatást érvényesítő információnak gyorsabban kell terjednie a fénynél, különben a foton sosem "tudná" meg mi történt a párjával.
Az ikerparadoxonnal kapcsolatban talaltam egy uj dolgot:az atomoras kiserletet ket repulogeppel vegeztek el,es a kelet-fele haladon lassabban telt az ido./aminek a sebessegehez hozzaadodott a fold forgasa/.
Ezt én úgy helyesbíteném, hogy minden elemi építőkő a vilgmindenségben hat egymásra ( a mai szemlélet szerint kvantumosan )egy elemi hatás alapegységével, ennél kisebb hatások nyílván nem léteznek, mert akkor nem lenne elemi hatás.Ez az elemi hatás, akár 10a-42.-en is lehet.
Nyilvan ez lenne a kivanatos. Mas kerdes, hogy mit hivsz preciznek? Szerintem ha Foldon levo testek mozgasanal az allocsillagok mozgasat is figyelembe szeretnenk venni, kvantummechanikai korlatokba utkoznenk (a szazmilliomodik tizedesjegyben befolyasolna a test mozgasat:).
En pedig ugy gondoltam, hogy az ikerparadoxon felfogasahoz ertelmetlen lenne belekeverni azt, hogy "huha, dehat a Fold nem is inerciarendszer".
Szerintem egy precíz elméleti leírásnak a mikro és makro szinteken is azonos törvények szerint kell működni.
A mai fizikai leírásmód törekszik erre, de jelenleg is minden teoriának elméleti alsó és felső korlátai vannak, ami nem azt jelenti,hogy a gyakorlat számára ( emberi léptékben ) nem megfelelő.
Egy átfogó elméletnek figyelembe kell majd vennie,hogy nincsenek erőmentes, gyorsulásmentes rendszerek, azaz minden mindennel összefüg, a nagy bumm óta.
