Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Kevés olyan hely van Romaban ,ahová nem akarok visszamenni. A Corsini ezek egyike. A képekre nem is emlékszem, csak erre a komor hangulatra. A Farnesinaba bármikor újra elmennék.
Jaj de nagyon jó kis nap volt ez! Az ágyút mi is bírtuk, csak kicsit rövid :) A Dar Poetaban szerintem is remek a pizza, megkockáztatom, eddig ott ettem a legtöbbet. Örülök, hogy ismét jól sikerült, köszönjük a beszámolót, egyre jobban húz vissza a szívem. Remélem nem sokára találkozunk...
És tényleg van bőven látnivaló hétfőn is, nem kell kétségbe esni. A mai délelőtt a Trastevere jegyében kelt. Már előre élveztem a napot imádom Róma e részét. A szűk utcácskákat, a kisvendéglőket. A Palazzo Corsini múzeum volt a terv. Őszintén, csalódás volt, nem tetszett. Először is egyben meg kellett venni a Barberini múzeum jegyével, amit tudtam hogy már úgysem tudok felhasználni mert megyünk holnap haza, ma meg nem volt nyitva. Másodszor a múzeum hangulata olyan komor volt. Megnéztem tisztességesen a képeket, de nem időztünk sokáig. Szemben a Farnesina kiállítás is nyitva volt, mert délelőtt voltunk. Férjem látta, hogy nekem ez kell, ezért ő kint maradt (sokkot kapott az előző múzeumtól, vagyis elég volt neki), én pedig boldogan suhantam be a múzeumba. Hát ég és föld a különbség, Nagyon megnyugtatta a lelkemet. Visszatért a jókedvem is rögtön. Hosszasan nézegettem a huncut kis angyalkákat a mennyezeti freskókon. Miután így lelkileg megnyugodtam elindultunk a Gianicolon felfelé. A szokásos sétaút le van zárva, építkezés folyik a környéken, egy hosszú lépcsősoron lehet feljutni ami rögtön a Fontana dell'Acqua Paolahoz visz. Ó de szívesen csobbant volna az ember itt egy kicsit. Azért a kezünket , karunkat jól bevizeztük a hűsítő vízzel, majd továbbmentünk, mert dél felé járt az idő, és tervben volt az ágyúdörgés. Római utunk során persze megint nyílt terepen jártunk a legnagyobb forróságban, de férjem kisfiús izgalommal várta a lövést, így én türelmesen olvadoztam a napon. Ezután szépen lesétáltunk a Santa Maria Trastevere Bazilikáig. A templomot kívülről felújítják, de a belső rész azért látogatható. A Bazilika után irány a Carlo Menta egy kis laza ebédre. Megint tészta, finom friss, pont elég ebben a melegben. Ezután irány a H busz és a szállás egy kis pihenőre. Délutáni program a Vittorio Emanule emlékmű és a Caracalla termái. Emlékművet megnézzük. Liftel nem megyünk föl, mert utunk során már sok szép helyről beláttuk Rómát (Giannicolo, Angyalvár terasza, Aventino dombjáról), így nem fizetünk érte. Helyette elfagyizzuk azt a pénzt is. A google utasítás alapján nekünk a Colosseum előtt kicsivel lévő megállóból indul a 118-as busz a Caracalla termáig. Várunk, várunk, hallgatjuk az utcazenészeket, és várunk. Semmi, rajtunk kívül más nem vár a buszra ez kicsit gyanús. Bő fél órás várakozás után feladjuk és áttervezzük a programot. Irány a metróállomás, és a San Paolo Bazilika. Nagyon szeretem főleg a kerengőjét a csavaros oszlopaival. Google alapján a múzeum fél 7-ig nyitva van. Akkor éppen fél 6-ra jár az idő. Az áttervezés azért is volt szükséges, mert még ha elmentünk volna a Caracalla termáig, kevés idő jutott volna megnézni. Akkor irány a Bazilika, gyönyörű, hatalmas a belseje, épp misére készülődnek. Nem figyeltem, mire megnéztem a Bazilikát a kiállítást előttem zárták be. Na, mindegy, kicsit szomorkodtam és szidtam a googlét. Utolsó esténkre összeszedtem hogy mitől szeretnék búcsúzni. Ezért elmentünk metróval a Popolóig, és onnan séta befelé a Spanyol lépcsőhöz, majd Trevi kút. Itt kitaláltam hogy a Trasteverére is át szeretnék újra menni és ott vacsorázni. Így visszamentünk a Piazza Veneziára és a 8-as villamossal átmentünk a Trasteverére, mert villamosozni szerettem volna. Megkerestük a Dar Poétát, ahol kis sorban állás után kaptunk egy apró asztal az utcán, szuper volt. Isteni finom pizzát ettünk, majd lesétáltunk a Tevere partjára, megnézni a kirakodó vásárt. Majd éjfél volt mire visszamentünk a szállodába.
4.nap Kedd
Utolsó napra terveztem a Diocletianus fürdőjét, pont belefér míg jön a busz. De idén a fürdőkkel nem volt szerencsém, nem néztem át alaposan, hogy a Nemzeti Múzeumot az első napon néztem ez meg már a 4.nap volt, így a belépőm lejárt. Akkor gondoltam veszek új jegyek a romapass még érvényes. Azt sem fogadták el, holott az 72 órás, abba még belefért volna, így elmentünk megnézni a Santa Maria Maggiore Bazilikát. Míg én a Bazilikát látogattam férjem állítólag egy hajléktalannal „beszélgetett” azt nem tudom milyen nyelven, biztos tudott magyarul. Ezután már csak a repülőút volt hátra, ami olasz mentalitással működött, de még az is fokozva. Ilyen későn még sose szálltunk be a repülőbe.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, kicsit meleg volt, de ki lehetett bírni, lassabb tempóval kevesebb néznivalóval. Már az áll össze a fejemben, hogy a 14 éves kamasz fiamnak mit mutassunk meg Rómából, vannak gondolataim.
Azért hurcolják szerencsétlen gyereket ezer fokban délben a Szt. Péter térre a tömegbe, mert mindent akarnak. Rögtön, várakozás nélkül, egyszerre. A kisgyerekkel járó örömöt és a gyerek nélküli lazaságot. Az, hogy ezzel a gyereknek ártanak, az egyáltalán nem számít.
A finom és bőséges reggeli után újra nyakunkba vesszük a várost. Mai délelőtti terv az Angyalvár és a Passettó. Itt kis problémába ütközünk, mert a várbelépő csak egyszeri alkalomra érvényes, tehát ha bemegyünk megnézni a passettót, már nem tudunk visszajönni megnézni a várat. Reggel 10 óra van, akkor indul az első séta, majd 11 órakor a második. Mi kényelmes tempóval legalább két óra alatt nézzük meg a várat, nem sietünk. Ezért a 10 órás és 11 órás jegy kiesett. Délutánra már nincs jegy. Másik napra nem akartuk áttenni, a lényeg hogy kimaradt a passettó, máskor jobban megszervezem. Azonban a vár idén is tartogatott időszakos kiállítást, valamint új termeket nyitottak meg. Majdnem délig itt maradtunk, jó volt sétálni a hűvös falak között. Férjem miatt sajnálom, hogy kimaradt a pasettó, de legközelebb ügyesebben szervezek. Miután kijöttünk a Baracco múzeum lett volna a terv, de rájöttem hogy vasárnap van, most láthatjuk a pápát, ezért irány a Bazilika. Már messziről hallottuk a hangosbemondóban szavait. A beszéd végére oda is értünk, egy kis szösszenetre láttuk őt az ablakban. De ott voltunk. Ezután mi is bementünk a Bazilikába. Azt gondoltam a beszéd után mindenki hazamegy. A csudákat mindenki ezt gondolta, így a tűző napon vártuk a bejutást a Bazilikába. És itt egy kis szösszenetet jegyeznék meg. Jómagam pedagógus vagyok, három gyermek édesanyja. Fel nem foghatom, miért hozzák a szülők nyár derekán Rómába a karon ülő, csecsemő gyerekeket? De ha már elhozták őket, miért pont délben kell nekik is megnézni a Bazilikát. Ezen az úton olyan sok meggyötört arcú, síró, fáradt nyűgös kisgyermeket láttam, fájt értük a szívem. Miért?
A Bazilika gyönyörű, de mi elfáradtunk ezért ebéd ismét egy másik kedvenc tésztás helyünkön a Vatikán mellett. Majd hazaút a szállásra. Egy órás pihenő után indulás a Palazzo Massimoban. Imádom, nagyon jól elhelyezett szobrok, szellős, kevés a tömeg, élvezhető. És az éremgyűjtemény, mely férjem kedvence. Itt is sokat időzünk. A falfestmények csodálatosak. Mi tavaly valahogy kihagytuk azt a termet ahol a kék madaras falfestmény található, hát az fantasztikusan szép. A Massimó után elmentünk metróval a Colosseumig, onnan séta a két régi templomhoz Herkules, és Portunus templomához. most végre világosban láthattuk. Innen szépen mentünk lefelé az igazság szájához. Az megint zárva volt már, de gondoltam is, ezért nem okozott csalódást. Rózsák kertjében még egy két rózsa illatozott a nagy melegben. Santa Sabina kertje most nyitva volt, megnéztük, majd a templomot is. Sajnos a Bencés bolt már bezárt, a sör itt most kimaradt. A mosdó azonban még este is nyitva volt. (fizetős bedobós, 50 cent). Beálltunk a sorban a máltai kulcslyuknál, most nappali fényben csodáltuk meg a Bazilikát. Nekünk most sem sikerült használható képet fotózni, de a szemem lementette a látványt. Innen végig lesétáltunk a Piramisig. Ekkor kitaláltam, hogy én a Pantheonnál lévő L’Antica Salumeria helyen szeretnék egy finom sütött szendvicset enni, így elő az okos telefon, és a megfelelő buszra felpattanva el is jutottunk a célhoz. A szendvics finom volt, a Pantheon tövében megvacsiztunk. Közben szemtanúi lehettünk egy leánykérésnek, amit nagy tapssal ünnepeltünk. Ezután a szerelmes pár beült a konflisba és elhajtottak. Innen mi is a szállásunkhoz „hajtottunk”.
Ha megengeditek megosztom veletek nyári római utunkat. Nem hiszem hogy a régi fórumtagot találnak benne új dolgokat, talán a a hangulatát vissza tudom adni ennek a négy napnak.
nap szombat
Szóval reggel nem volt transzferbuszunk, Tomi vígan lógatta a lábát kis hazánk Velence tavában, így maradt a jó kis magyar BKV. Gyönyörűen megterveztem a reptérre jutást, ami már a Varga Jenő téren bukott, mivel nem járt a villamos. Sebaj, telefon elő, idős nénik kérés nélkül is segítenek, busszal haladunk tovább. Teljesen időben érünk a reptérre. Ó és igen nekem VIP várótermem van a wizz jóvoltából, amit muszáj kipróbálni. Tök jó egyébként, csak az a baj, hogy egyedül megyek be, így nem időzök sokáig, egy kis gyümölcslé és pogácsa fogyasztása után kijövök Atihoz a váróba. Repülőút semmi extra, a gép időben leszállt, az előző sutthle busz éppen akkor ment el, ezért meg kellett várnunk a következőt, bár arra vettem jegyet. Rómában megcsapott minket a hőség, bár itthon sem fáztunk, de kint aztán valóban meleg volt. a nagy hőség azért kicsit néha rányomta a bélyegét az útra, kevesebbet bírtunk és sok folyadékot fogyasztottunk. Termininél megkeressük a szokásos pizzázót, befalunk egy-egy szeletet, kávé, Róma Pass vásárlás után irány a szállás. A szállás ismét csodás, nyugodt, jó kis hely. Bejelentkezés gyors. Aztán gyors hátizsák átpakolás, kis felfrissülés után irány az első múzeum Palasso Altempt. Ezt már láttuk, de szeretjük, kellemes pár órát eltöltünk a hűvös múzeumban. Ezután elsétálunk a Piazza Navona térre, majd a Pantheont vesszük célba. Hosszú sor várakozik a bejutásra ami igen gyorsan halad. Ati hosszas szemlélődés után válik meg kedvenc templomától. Én is szívesen hűsölök a hideg templomban. A nép igen hangos többször kell figyelmeztetni őket a csendre. Ati megissza kávéját , végre nyitva van a Tazza D” orro kávézó. Ennek nagyon örülök. Elmegyünk a Trevi kúthoz, bedobni a szokásos aprót, hogy újra visszajöhessünk. Rendőrök nagyon figyelnek, nem lehet leülni a kút szélére. Folyamatosan fütyülnek, kicsit zavaró. Kávé után jön az én ínyencségem fagyi a Gelateria Della Palmaban. Finom, hideg, nagyon jól esik. Innen műsorváltozás, szeretnék elsétálni az Angyalvárhoz, és esti pompájában megtekinteni, valamint a Szent Péter Bazilikát. Régi utcácskán visz az utunk, igyekszünk célba venni az egyik kis kedvenc tésztázónkat a Pasta Imperialit. A tészta alig van megfőzve, elszoktunk már tőle, de nagyon finom, főleg a paradicsomos szósz rajta. Innen séta tovább az angyalvárig, ami csodálatos kivilágítva. Kicsit lekacsintunk a Tevere partján lévő vásári forgatagra, de lábunk aznap nem bír többet, tudjuk lesz még időnk erre is. Séta a Szent Péter Bazilikához. A fények szinte odavonzzák az embert. Csodálatos így kivilágítva. Fáradt lábaink megkeresik az első metrót és hazarobogunk a szállásra.
Madison Hotel (ez a Termini mellet található, nekem is itt ajánlották, és bevált) a másik a Hotel San Valentino (ő a Vatikán közelében található, csendesebb környék), mindkettő jó reggelivel.
Szerintem Rómába menni sosem hülyeség! Ha megoldható, akár több napra is. Kár, hogy nekem még nem sikerült ilyen hibás foglalást csinálnom, de most tanultam ;)
Á nem olyan bonyolult. Az elején én sem nagyon értettem hogyan fogok ebből kikeveredni, féltem, hogy újra rosszul foglalok. :) :) A lényeg az, hogy nem Budapestről foglaltam Rómába, hanem Rómából Budapestre, és vissza Rómába. Ezt kellett valahogy legkisebb bukás nélkül visszacsinálni, hogy Budapestről menjek Rómába, és legalább az egyik járatot megmentsem. Bonnita, nagyon jó a gondolatot. Köszönöm. :)
Persze, ha megtehetitek miért ne. Lehet strandolnék egyet a helyetekben, vagy megnézném az antik Ostiát, vagy csak csavarognék a városban erre- arra, kajálnék valami jó helyen .
