Csaladoknal szallas Ormenyben Gruziahoz hasonloan boven van, Azerben csak par turistasabb kisvarosban es faluban, mashol gyakran meg szovjet kori szallodak az olcso szallasok a lepukkantsag kulonbozo fazisaiban.
köszi. és az odautot, hogyan érdemes megoldani? van arra lehetőség, hogy egyikországa be és a másikból ki? Vagy anyira azért nincsenek jóba?
ill országokon belül az iránytaxik a legbegfelelőbbek? vagy esetleg van valami helyi turizmus? valamint pár éve körbejártuk ukrajánát nyáron és hát irtó nagy volt a tumultus gyakorlatilag vonat jegyet venni szinte képtelenség volt augusztusban a krim félszigeten és az iránytakszikra is szinte licitálnunk kellett. Itt is hasonló a helyezt? vagy?
valamint a szállás hogyan lehet megszálni vagy meg lehet szálni egyeltalán családoknál?
és ezek a helyek?
Azer
Gobustan, sziklarajzok
Örményország ˇ Haghpat és Sanahin kolostorai ˇ Echmiatsin katedrálisa és templomai, valamint Zvartnots ˇ Geghard kolostora és a Felső Azat-völgy
Viszont bocsi de leveszek a sok minden és bár falom a infót és nézegetem a térképet is de nagy segítség lenne ha esetleg le tudnád írni, h az1-1 hetet Azerbajdzsanra es Ormenyorszagra-ot hogyan osztanád fel?
Szívesen mennénk a hegyekbe is de oda ha jól látom nem árt egy vezető v kisérő?
Tegnap egy kis ráhangoló vacsin voltunk egy azeri ételeket is felvonultató étteremnek. Utazás előtt, vagy éppen élményeinkre visszaemlékezésre egy jó tipp. A düsbare-nak (leves) elég egyedi íze volt, de a Jalancsi Dolma ( grillezett padlizsán, paprika, paradicsom rízzsel és fűszerezett zöldségekkel töltve) nagyon ízlett!
A fiammal szeretnénk elutazni a kaukázusba (Örmény grúz Azer) már jártunk itt ott de gondoltam azért rákérdezek anya és fia (14) utazás, biztonság? ill mit javasoltok mennyi idő ill. milyen eloszlásban. Nagyon érdekes a forum és az élmények is.
Az autóbérléssel óvatos lennék, borzalmas a közlekedési morál. A tömegközlekedés viszont fillérekbe kerül és tök buli. A london cab formájú taxik sem olyan nagyon drágák és Gobusztánba sem reménytelen busszal+helyi taxival kijutni, sőt.
ok , még sohasem béreltem sehol sem autót...mondjuk a nagy semmiben úttalon utakon menni egyrészt lehet egy jó kaland, másrészt meg csupa idegeskedés, hogy hol a pöttyben vagyunk , hiába lenne GPS-ünk.....
Igen, a teljes túra került hármunknak 30 manatba (nem fejenként, összesen). A pontos időtartamra nem emlékszem, de kb. 3 óra lehetett. A fazon mindenhol megvárt minket, nem sürgetett. A sárvulkánokhoz elég necces bérelt autóval elmenni, kb. 40 perc földutakon zötyögve, nincs jelölve semmi sehol.
Megvettem. Nem tűnik túl objektív könyvnek, mindamellett nagyon zavart, hogy tényként állít olyan dolgokat, amik tudományosan nem megalapozottak (pl.: magyar történelem, művészettörténet tekintetében). Nem vagyok-e területek szakértője, sőt, de még nekem is kilógott a lóláb. Nem bírtam elolvasni. Kölcsönadtam az útitársaimnak, de ők sem tudták végigverekedni rajta magukat. Ha meg is veszed, fenntartással kell kezelni, én nem ajánlom.
Gobusztánban a sár vvulkán, múzeum, római kő körtúra került 30-ba negyvenről indulva? Mennyi ideig tartott kb az egész program? és megvárt mindehol a pasi? kacérkodom a gondolattal, hogy kocsit bérelve jöjjek be a reptérről, nyomjak le egy egynapos kirándulást, ( esetleg kocsival Gobusztánon kívül még meg tudunk nézni valamit) és avval menjek ki a reptérre, vagy az általad ajánlott bust+taxi kombókkal operáljak-é..... négyünknek az érkezéstől az indulásig ( szombat hajnal-kedd hajnal) mindennel kb 170 AZN lenne egy pajero-ami gondolom nem árt a holdbéli tájra....
A london cab formájú taxikkal szabad csak közlekedni, a belvárosban hajnal kettőkor is percek alatt található ilyen, 20 manat alatt kivisz a reptérre. Lényegében ez az egyetlen európai értelemben véve megbízható taxitársaság és egyben a legkevésbé drága.
Vízumot és szállást az 1000út utazási irodán keresztül intéztünk lustaság fél egészség alapon. Hagyományosat kértünk, csak mert :) 30 nap a meghívólevél, és 10 nap a követségi ügyintézés. Ezt be is tartották az azeriek szinte percre pontosan. Szállás az Altstadt Hotelben, már az érkezés napjára is foglaltunk szállást. Ez abszolút óváros, pénztárcabarát szállás. Mondjuk borsószem hercegkisasszonyoknak, és kákán is csomót keresõknek nem ajánlom. Tisztának tiszta volt, reggeli is volt, ha nem is nagy durranás, de a mosdó is repedt volt és zuhanyrózsa is törött. Ára 110 dollár 3 fõ részére egy éjre, a harmadik fõnek egy kanapészerû ággyal, kevés hellyel. Reptéri bejutás csak a taxi, vagy alvás 6-ig az elsõ buszig. Mi átvágtunk a terminálon, és a parkolóban fogadtunk egy "önjelölt taxist" (oroszul). Elsőre 20-at mondott, amin meglepődtünk, mert nagyobb összegre számítottunk, legalábbis alkunyitáskor. A meglepetés miatti 18-at már mi is tudtuk, mikor kimondtuk, hogy nem lehet komolyan venni. Aztán következett legalább fél óra keringés, az óváros kocsival bejárható összes részét felderítettük, mire egy kósza lélek megmondta, hol is van a hotel. A vócseren sajnos a címen kívül nem tüntették fel a hotel számát, én pedig nem ellenőriztem az út elõtt. Ha más is hasonló cípőben járna, hivatkozzon arra, hogy a Magyar Nagykövetséghez 100m-en belül vagy az Atropat Hotel mellett van.
Elenyésző alvás, reggeli, majd irány a tengerparti sétány. Miután szomorúan konstatáltuk, hogy a Szűz-tornyon épp dolgoznak, így csak kívülről látható. Rácsodálkozás a mini-Velencére, zászlókra, tisztaságra stb. Gyalog fel a Flame Towers aljához a fogaskerekű mellett (épp nem járt). A tornyokat még igencsak építik, így megnéztük az elkordonozott bejáratokat. Utána kicsit tovább egy boltba feltankolni, "Mártírok útja", majd gyalog le, és séta a zászlóig. Menetközben bekaptunk egy dönert lavasban (2 azn) egy frissen csavart gránátalmalével (4 azn), megnéztük az utcákat seprű-sikáló embereket (elõtte a márvánnyal borított csili-vili aluljárókat), majd anyáztunk, mert a zászló környéke le volt zárva. Igy csak egy kávét ittunk meg a tövében (3 azn). Itt jegyzem meg, hogy presszókávét szinte csak a nyugati láncokban kapni, aranyáron (3-4 azn). Aligvolt még 10 km a lábunkban, így beletettünk még 10-et, érintve a metró óvárosi végállomását és egyéb hasonló látnivalókat, amit egy török stílusú étteremben zártunk le egy 2 manatos lahmacummal.
Másnap irány Gobusztán. A fórumon ajánlott srác 90 manattal kínált meg, üzlet nélkül maradt. Ebből alkudni sem volt érdemes. 88-assal el a végállomásig, majd átszállás a 195-ösre. Mivel fogalmunk sem volt, hol kell leszállnunk, segítséget kértünk egy útitárstól. A végén már ha akartuk volna sem tudtuk volna eltéveszteni, a fél busz nekünk akart segíteni. Az olvasottakkal ellentétben egy taxis sem akart 20-ért körtúrára vinni minket, 40-rõl indultak. 35-nél megmerevedtek az álláspontok, de végük egy mercis srác beadta 30-ra a derekát. Mondjuk jobb lett volna, ha egy csoffadt ladás adja be, az nem sajnálta volna a verdát a vulkánokhoz vezető úton :)
A sárvulkánok nagyon tetszettek, de rajtunk kívül még volt 1-2 látogató. A vulkánokig az út kb. 40 perc volt egy irányban. A vulkánok után múzeum és belépővétel. A múzeum kifejezetten színvonalas, pont annyi, amennyi befogadható, bárhol megirigyelhetnék a világon. Legalábbis az én tapasztalataim alapján, ami sajnos nem túl széles (még). A sziklarajzok tetszettek, de többet vártam, és végül megkértük az ürgét, hogy vigyen el a római kőhöz is. Ehhez majdnem a múzeumnál kell letérni, és kb. 500 métert menni. Körbe van kerítve, de a felirat látható. Ezután kevesebb mint egy óra alatt visszaértünk a 195-össel majd a 88-assal a zászlóig. Itt hirtelen ötlettől vezérelve leszálltunk, mert odaúton ígéretes boltokat láttunk. Erre már megkopott a belső részek gazdagsága és sterilsége, már a döner is csak 1,40-be került, és még pékséget is találtunk. Mi mással, mint lábbusszal mentünk vissza a belvárosba, színesítve az utat a 8 sávon hömpölygő forgalom keresztezésével. Mint késõbb tapasztaltuk, itt tényleg az úrvezető az úr, hiába vagy erőszakos, és még neki áll feljebb. Még egy kis sétafika jobbra-balra, előre-hátra, a Bulvár Park plázát beiktatva (csak épp elretteni a KFC és McDonald's élelmiszeripari hulladékot forgalmazó boltok előtt hömpölygő tömegtől).
Utolsó napra a sirvánsahok szerája és a történeti múzeum maradt, de a sors mást rendelt nekünk. A szeráj főépülete felújítás miatt zárva, így csak részlegesen volt látogatható. A Szőnyegmúzeum költözés alatt, a parti épület még nem készült el, a régi épületben pedig állítólag már majdnem mindent elcsomagoltak. A történeti múzeumot elhalasztottuk, inkább elmentünk az egyik helyi bazárba (Seki bazár). A szállásadónk ajánlotta, és ő szolgált az eljutási információkkal is (metróval Ganjlikig, majd valamelyik busszal tovább). A helyiek kedvességét a metrómegállóban kihasználva megtudtuk, hogy a valamelyik busz a 199-es. Fel is ugrottunk rá, majd a sofőr a bazár nevét hallva át is irányított a másik irányban közlekedő buszra, ami szintén épp akkor állt meg. Dudaszóval sofőrtársa értésére adta, hogy 3 hülye át akar hozzá szállni, aki boldogan meg is várt minket. Ott egy hölgy szívest-örömest segített nekünk, hogy hol szálljunk le. Végigjártuk a ruhás részt, és lógó orral távozni akartunk, mikor felfedeztük, hogy a zöldség-gyümölcs rész 200 méterrel arrébb van. Eljött a kánaán, végigkóstoltuk a mag- és aszaltgyümölcsárusok teljes kínálatát, beleértve a cérnavékony lapokra préselt gyümölcshúsokat (???) is. Persze azért vásároltunk is, mindegy volt, hogy 1 alma, vagy 10 szem datolya, esetleg 10 szem aszaltszilva, minden 1 manat volt. Gondolom a helyiek ezért 1 kilót kaptak volna mindenből. Itt kiokosodtunk, hogy ez már nem Oroszország, ne beszéljünk oroszul (nem mintha pár alapdolgon kívül többet tudnánk - de én pl. dolgozok rajta), és Safarovra is rátértünk. Közös nyelv révén nem tudtam elmondani, hogy nem lelőtte, hanem baltával legyilkolta örmény katonatársát, de a lényegen nem változtat. Mindenesetre ezen a piacon úgy éreztük magunkat, mintha magában Kánaánban lettünk volna. Egy gyors döner (kólával 1,6 elsőre, számológépen mutatva 1,7 másodjára, és végül 1,5, úgy, hogy meg sem szólaltam), a többieknek valami rizses-árpagyöngyös csirkecucc, és máris azon tanakodtunk, hogy mit csináljunk. Épp Yanar Dag mellett kampányoltam, mikot megláttam az utca végén a Heydar Aliyev múzeumot, így elsétáltunk oda. Ha már ott voltunk, be is mentünk, baráti 10 manatos áron. Végigjártunk a többszintes Heydar Aliyev kiállítást, ami annak ellenére, hogy nekünk nem sokat mond, kifejezetten tetszett, az azerbajdzsáni népviselet/zeneeszközök/történelem minikiállítást, és a makett ill. azerbajdzsáni konyhafotók töltelékkiállítást is. Látszik, hogy még most kedzik kialakítani, mivel is töltsék majd fel a sok helyet. A makettkiállítás elég nagyvonalúan kezelte az idõsíkot, több jövõben épület is már a jelenben lett ábrázolva. A múzeum nemcsak kiállítás, hanem foglalkoztatóhely is. Bár be (és ki is), csak átvilágítás és szigorú jegyellenőrzés mellett lehet belépni, minden szinten kérték belépőinket is. Mivel sok látogató nem volt, folyamatosan két smasszer figyelte minden mozdulatunkat. Ennek ellenére valahogy az irodarészbe is sikerült bekeveredni, innen köszönöm, hogy szomjamat olthattam vízautomatájukból. Megnéztük még a Heydar Aliyev parkot, a vasúti pályaudvart, ettem rémálomszerûen rossz baklavát és kiemelkedően finom faszenes dönert (2 manat). Ittunk ayrant, amit érdekes alkalmatosságból csapoltak, és a tartály tetejéről habot kanyarítottak 1 manatért. Már csak ezért az ayranért érdemes volt kimenni, annyira finom volt.
Hazafelé a hotellel zsíroztuk le a taxit, 35 manatért. Méregdrága, tudom, de nem hiszem, hogy hajnal kettőkor sikeres(ebb)en tudtunk volna taxit fogni. Éjjel 3 órát esett az esõ, ami árvizet okozott, szó szerint. A magaslatokról lefolyó, mélyedésekben összegyűlő vizet a csatornarendszer nem tudta befogadni, így sok helyen térdmagasságú víz hömpölygött. Szerencsére sofõrünknek hajóskapitányi vizsgája is volt, így fél óra alatt kiértünk, volt idõn helyi konyakból és helyi borból feltankolni a vámmentes boltban. Azeri teából már ez hamarabb megtörtént.
A vízzel nem szórakoztak, simán át lehetett a 2 lityós palackokat is hozni.
Szept. 24, GYD-BUD, saccra megint 60-70% tömöttség, buszozás nem több, mint 20 métert még odakint, itthon jóval többet.
Összbenyomás nagyon jó volt, abszolút megérte még e 3 napos villámlátogatás is. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, még ha néha befigyel a turistaár, akkor is. Tetszett a nők visszafogottan elegáns és ízléses öltözködési stílusa, ill. az is, hogy ahogy férfiak tisztelik a nőket. Legalábbis a metrón még az 50 éves fószer is felugrik, hogy átadja a helyét egy huszas-harmincas éveieben járó nőnek is.
Még annyit, hogy szerintem sört főzni nem tudnak, egyik azeri sör sem ízlett. A metró rendszer ok lenne, ha ki lenne írva külföldiül, ill. működnének az automaták. Jelenleg kell, hogy legyen egy 2 manatos kártyád, amire tudod a "jegyeket" 20 "fillérért" töltögetni. Végül mi nem váltottunk, hanem mindig megkértünk valakit, hogy vegyen nekünk is 3 jegyet (a pénzt mi dobtuk be, csak az ő kártyájára regisztrálta a rendszer), és engedjen be.
Szia, tavaly átszámozták a buszokat, az LP/Wikitravel adatok sajnos nem pontosak. Qobustanba valóban a 195-ös megy ki, ehhez a belvárosból ki jehet jutni a 88-as busszal, aminek a Field of 20-nél van a végállomása. De odáig ki lehet jutni pl. a 120-as busszal is, csak az megy tovább dél felé a Bibi Heybat mecsetig. Ott is át lehet szállni a 195-ösre, ha sikerül leinteni :) Ezen a honlapon érdemes körülnézni, az összes bakui busz útvonala rajta van: http://www.niim.az/en/bus-info Amúgy a 195-ös buszon leszálláskor 80 qepiket kell fizetni, ez kb. 240 ft.
Itt találtam ennek a helyi srácnak az elérhetőségét és most szeretném továbbajánlani, mert nagyon jó tapasztalataink voltak vele. Szervezett úton voltunk kint, ahol volt egy szabad nap, erre Lahic-ba szerveztünk vele egy utat. Ez egy elbűvülő hegyi falu - már az oda vezető út is az - , ami 1 nap alatt tömegközlekedéssel megjárhatatlan, legalábbis nekünk autóval 12 óra volt. Út közben megálltunk Samaxi-ben (nem biztos, hogy így írják) a Yeddi Gumbez királysíroknál és a Lahic felé vezető úton egy függőhídnál, ezekkel tartott az egész reggel 8-ról este 8-ig.
Emin és a sofőr is teljesen korrekt, minden úgy ment, ahogy előre leleveleztük, illetve bármi kérésünk volt menet közben, megoldották. A hosszú út alatt sokat beszélgettünk, sokkal többet meg lehet tudni a helyiektől, mint idegenvezetőtől vagy útikönyvekből. Megnyugtató volt egy tapasztalt és higgadt sofőr az azeri utakon, ahol állat módjára közlekednek az emberek és tólnak le az útról a terepjáróikkal.
Ami miatt különösen megbízhatónak tartom és mint ilyet jó szívvel ajánlom az az, hogy az autóban felejtett telefont és vásárolt apróságokat az éjszaka közepén visszahozta a szállodába, amikor megírtam, hogy hajnalban megyünk haza, pedig ő is fáradt lehetett.
