ez azt írja, hogy az Irokéz Liga 1570 körül alakult meg, viszont világosan emlékszem, hogy más források 1450 körült írnak. Persze az is lehet, hogy nem egyszerre jött létre a Liga, hanem hosszabb fejlődés eredményeképpen."
A kavarodás abból is adódhat, hogy itt két egymással ugyan szorosan összefüggő, de mégis különböző dologról van szó.
A Béke és Hatalom Nagy Ligája, mely 1450 körül, vagy talán még ennél is korábban jött létre, rituális és kulturális alapon fogta laza szövetségbe az Öt Nemzetet és fő célja az volt, hogy e nemzetek közötti háborúskodást megakadályozza és fenntartsa a békét. A legenda szerint az Öt Nemzet folyamatos és véres harcokat folytatott egymással, mígnem egy természetfeletti lény (Deganawidah) megtanította őket azokra a rituálékra, melyek az ellenfél kiengesztelésére és a további vérontás megakadályozására szolgáltak. Ettől kezdve éltek békében egymással a mohawkok, oneidák, onondagák, kajugák és szenekák.
Az Irokéz Konföderáció jóval később, valamikor a XVII. században jött létre, válaszul a fehér hódítók megjelenésére, és ez a szövetség már szorosabb egységbe fogta az Öt Nemzetet. Összehangolt diplomáciai lépésekkel jó ideig sikeresen lavíroztak az egymással rivalizáló holland, angol és francia gyarmatosítók harapófogójában.
A hollandok prémekért muskétákat adtak cserébe, ezekkel a fegyverekkel győzték le sorban a környező, főleg franciákkal szövetséges indián törzseket, a Nagy Tavak vidékén a huronokat és az iríket, az Ohio völgyében a monongahelákat és a sónikat. A folyamatos háborúskodás végül azonban kis híján demográfiai katasztrófát okozott az irokézeknek, csak foglyok tömegeinek adoptálásával sikerült ideig-óráig fenntartani a népesség létszámát, de 1660 táján már így is annyira kimerültek, hogy képtelenek voltak tovább folytatni a harcot. Ráadásul 1664-ben az angolok elfoglalták Új-Hollandiát, így befellegzett a fegyver- és lőszerutánpótlásnak. 1665 és 1667 között mind az öt nemzet békét kötött a franciákkal, akik jezsuita térítőket küldtek az irokézek közé. Ez okozta az első nagy szakadást a szövetségen belül: franciabarát, semleges és angolbarát frakciók jöttek létre. A katolikus hitre térített mohawkok egy része még addigi otthonát is lehagyta, és a Szent Lőrinc folyóhoz költözött, közelebb a franciákhoz. Őket azután legnagyobb településükről nevezték el Caughnawagáknak.
1677-ben az Irokéz Konföderáción belül felülkerekedett az angolbarát frakció. Ezután már az angolok látták el őket tűzfegyverekkel, melyeket a franciák ellen fordítottak az 1689-ben kezdődő háborúban. A franciák azonban hatékony szövetséget szerveztek az algonkin indiánokból, és az irokézek vereséget szenvedtek. Belső harc robbant ki a frakciók között, a szövetség kis híján felbomlott. Végül 1701-ben Montreálban békét kötöttek a franciákkal, de ugyanakkor az angolokkal kötött szerződést is megújították Albanyban. Ettől kezdve azután jónéhány évtizedig semleges politikát folytattak, és igyekeztek nem belekeveredni az angol-francia ellenségeskedésekbe, illetve igyekeztek azt a maguk javára kihasználni.
"Mondjuk, a fő kérdés inkább a vándorlás-teória volt."
Én is olvastam erről, de nem nagyon győzött meg. Az a baj vele, hogy sem régészeti, sem embertani leletekkel nem támasztható alá.
A sziúk eredetére vonatkozóan viszont több érdekes elméletet is olvastam.
Az egyik szerint pl. a nagyvad-vadász Folsom-kultúra hordozói a mammutok pusztulása és éghajlati változások miatt az Ohio-völgybe húzódtak (talán Kr. e. V-VI. évezred rémlik), ezekből alakultak volna ki a proto-sziúk, azaz a sziúk ősei.
Nyelvészek és történészek azt feltételezik, hogy a sziú nyelveket beszélő népek valaha átlósan helyezkedhettek volna el az észak-karolinai partoktól egészen a Missouri folyásáig.
Később az irokézek és más törzsek benyomulása miatt ez a kontinuitás megszakadt és a Catawba és Tutelo törzsek az Appalache-től keletre elszigetelődtek.
Ami a szűkebb értelemben vett sziúkat, azaz a dakota/nakota/lakota törzseket illeti, szinte biztosra vehető, hogy a Wisconsin-táblán és a mai Minnesota térségében alakultak ki és semmi jel nem mutat arra, hogy esetleg a keleti partvidékről vándoroltak volna be.
A tunikákkal biztosan nem, de akkor a három közül valamelyik biztosan a Mississippi keleti partján él! Lehet, hogy mégis a Biloxi? Ha lesz egy kis időm, rákeresek...
Mondjuk, a fő kérdés inkább a vándorlás-teória volt.
"...a sziúk egészen onnan vándoroltak előbb északra a Nagy-Tavakhoz, majd nyugatra a mai Winsconsin területére, utána pedig Minnesotába, majd onnan is tovább, ki a prérire, de én ezt valószínűtlennek tartom, ha a nyelvrokonságon kívül mással nem tudják alátámasztani. Végül is, ez egy fél kontinensnyi vándorlás, minek mentek volna olyan messzire."
Ez is egy érdekes kérdés, majd próbálok összeszedni rá valamit.
Egyébként én sem hiszek ebben a keletről nyugatra történő vándorlásban.
G. K. Neumann neves amerikai tudós (fizikai antropológia művelője) szerint a dakotákra, nakotákra és lakotákra leginkább jellemző ún. lakotid embertani variáns pl. valószínűleg a mai Minnesota és a két Dakota területén alakult ki.
"És arról mit tudtok, hogy valahol az Atlanti óceán partján élt 3 kis törzs: a Biloxi, a Catawba és a Tutelo. Azt hiszem, a Catawba törzsbeliek közül még élnek néhányan, de a másik kettő kihalt."
Ezekről a népekről nagyon keveset tudok.
A Tutelo és a Biloxi népet általában a sziú nyelvcsaládon belül a keleti sziú csoportba sorolják, a Catawba nyelv pedig önálló alcsaládot alkotott.
Valahogy úgy volt fölosztva a nyelvcsalád, hogy
Siouan
a) Catawba
b) Proper Siouan (tulajdonképpeni sziú)
a Proper Siouan volt aztán fölosztva keleti, mississippi-völgyi és missouri-völgyi csoportokra, további alcsoportokkal.
A Catawba nép a mai Észak-Karolina partvidékén élt.
A Tutelo nép a mai Virginia belsőbb 8nem tengerparti) területein élt, a Biloxik azonban innen távol éltek, a Mexikói-öböl partvidékén, a mai Biloxi város környékén.
Érdekes még az északi irokéz népek közé tartozó, de a korábbi fölsorolásomból kimaradt mingó (Mingo) nemzet története.
A mingók eredetüket tekintve Huron, Erie és Seneka elemekből alakultak ki.
Az irokéz-huron háborúkban győztes irokézek ugyanis szétosztották egymás között a legyőzött törzsek népességét, akik ezután adoptált státuszban éltek az irokéz falvakban.
A XVIII. sz. elején az Irokéz Liga ereje a franciáktól és az algankinoktól elszenvedett vereség hatására meggyöngült. Ekkor sok adoptált huron és irí hagyta el a szeneka falvakat, de sok szeneka család is velük tartott. Ezek a csoportok az Alleghany-hegység nyugati lejtőin lehúzódva a mai West Virginia és Ohio területén telepedtek meg.
Ezt az irokéz nyelvű csoportot a szomszédságukban élő delavárok a pejoratív 'mingwa', azaz 'tolvaj, rabló' megnevezést használták, ami aztán 'mingo' formában átkerült az amerikai angol nyelvbe is.
Időnként a franciákkal szövetséges kanadai huronokra is használták az angol telepesek a kissé pejoratív Mingo szót.
A mingók a franciák oldalán harcoltak a hétéves háborúban, majd részt vettek a Pontiac-felkelésben is (1763-1764).
A sóni (Shawnee) és delavár (Delaware) harcosok szövetségesei voltak a lord Dunsmore háborújában (1774).
A XIX. sz. elejére a mingók gyakorlatilag fölmorzsolódtak, szétszóródtak.
Nagyon jók a kérdéseid, majd a szabadidőm függvényében fokozatosan próbálok rájuk válaszolni:-)
"A Huron és a Wyandot ugyanaz?"
Lényegében igen. A huronok saját elnevezése Wenda (Huenda) v. Wendat (Huendat), amelynek jelentése "a félsziget lakói". A Wyandot ennek a szónak az egyik változata.
Az egyik magyarázat szerint a Huron kifejezést inkább Kanadában, míg a Wyandot-ot inkább az USA-ban használják.
Egy másik magyarázat szerint a Wyandot annak a huron csoportnak az elnevezése, amelyik a XVIII. században az Erie-tó délnyugati partvidékén élt.
A tolatsga.org honlap huronokkal foglalkozó fejezetéből:
Americans usually do not realize that Huron and Wyandot are the same people. Originally, more than a dozen of the Iroquoian-speaking tribes in southern Ontario referred to themselves collectively as Wendat meaning "villagers." Rendered variously as: Guyandot, Guyandotte, Ouendat, Wyandot, and Wyandotte. The French, however, called the members of a four-tribe confederacy the Huron, a derogatory name derived from their word "hure" meaning rough or ruffian. This has persisted as their usual name in Canada. When they were living in Ohio after 1701, French and Canadians continued to use Huron, but the English and Americans referred to them as Wyandot. Currently, most groups prefer Wyandot rather than Huron. Also called: Aragaritka (Iroquois), Hatindia Sointen (Lorette Huron), Marian (Christian Huron), Oenronroron (Iroquois), Telamatenon (Delaware "coming out of a mountain or cave"), and Thastchetci' (Onondaga).
A Huron és a Wyandot ugyanaz? Ezt nem is tudtam! Látszik, hogy csak nagyon az északi- és a középső síksági törzsekre koncentráltam... :-(
És arról mit tudtok, hogy valahol az Atlanti óceán partján élt 3 kis törzs: a Biloxi, a Catawba és a Tutelo. Azt hiszem, a Catawba törzsbeliek közül még élnek néhányan, de a másik kettő kihalt. (Legalábbis ez volt a helyzet az 1970-es-'80-as évek fordulóján, amikor egy német nyevű kiadványban olvastam erről.) Na most állítólag ők a sziú nyelvcsaládba tartoznak, emiatt voltak, akik azt gondolták, hogy a sziúk egészen onnan vándoroltak előbb északra a Nagy-Tavakhoz, majd nyugatra a mai Winsconsin területére, utána pedig Minnesotába, majd onnan is tovább, ki a prérire, de én ezt valószínűtlennek tartom, ha a nyelvrokonságon kívül mással nem tudják alátámasztani. Végül is, ez egy fél kontinensnyi vándorlás, minek mentek volna olyan messzire.
Azon a német kiadványon kívül viszont sehol nem találtam ennek nyomát. Ti olvastatok erről valamit?
Csak a pontosítás kedvéért: az irokéz szó nem ugyanazt takarja nyelvi és politikai értelemben.
Politikai-történelmi szemszögből az Irokéz Liga vagy Öt Nemzet népeit tekintjük csak irokézeknek: ezek Seneka, Cayuga, Mohawk, Onondaga, Oneida.
Később 1720 körül hatodik nemzetként csatlakozott hozzájuk az észak-karolinai eredetű Tuscarora nemzet. Ez volt a liga hatodik nemzete, a szövetség elnevezése innen kezdve Hat Nemzet.
1847-1848-ban a Seneka kilépett a Ligából.
A tágabb vagy nyelvészeti értelemben vett északi irokézek közé soroljuk a Ligán kívül a Huron (Huenda v. Wyandot), Neutral, Wenro, Tionontati, Erie, Susquehanna és Nottaway nemzeteket.
Az irokéz nyelvcsalád déli ágát a Cherokee (más néven Tsalagi) nemzet alkotja.
Nyelvileg tehát a csirokik is irokézek! Legalábbis azok, akik még beszélik ősi nyelvüket.
A nyelvészek becslései alapján az északi és a déli irokéz nyelvek legalább 2.500-3.000 éve elváltak egymástól.
Érdekes, hogy míg az északi irokéz népek többsége kegyetlen, vérszomjas harcosokként vonult be Észak-Amerika történetébe, a csirokikat a tört. források többsége békés, az euro-amerikai civilizációhoz alkalmazkodó földművelő népként említi.
Nagyon szemléletes leírás található benne egy rituális gyeplabda-mérkőzésről, amit a szauk (Sauk) nemzet két klánja vív egymással.
A Sauk és testvérnemzetük, a Fox azon ritka középső algankinok közé tartoztak, akik 1733-ig ellenséges viszonyban voltak a franciákkal és szövetségben álltak az angolokkal.
Sauk volt Fekete Sólyom (Black Hawk) is, aki az őslakók utolsó fegyveres felkelését vezette a mai Középnyugat területén.
Ez volt a Black Hawk War, amelyben az Illinois Milícia tagjaként a fiatal Abraham Lincoln is részt vett, az USA későbbi elnöke.
Ami azt illeti, Morgan korára az irokéz társadalom már döntően átalakult, az anglo-amerikai civilizáció hatása alá került.
Már korábban is említettem, hogy az irokézek a XIX. sz. elején a hosszúházakból kis családi házakba költöztek, de a változás az élet számos más területét is áthatotta.
Persze sok megmaradt az ősi hiedelmekből és világnézetből is.
A polgárháború és az azt követő időszak híres irokéz személyisége volt Ely Parker, aki műszaki főiskolára járt, majd a polgárháborúban műszaki tiszt lett. Közvetlen munkatársa volt Grant tábornoknak, aki később az USA elnöke lett (1869-1877).
Grant hivatalba lépésekor Ely Parkert nevezte ki a BIA (Bureau of Indian Affairs - Indián Ügyek Irodája) élére, ő volt az USA első indián származású indiánügyi biztosa.
Ebben a tisztében ok ellenséget szerzett magának a hadsereg és az indián rezervátumok dúsgazdag beszállítói körében, akik rövid időn belül elérték a megbuktatását.
Ha már az irokézeknél tartunk,akkor nem mehetünk el szó nélkül Henry Lewis Morgan,etnológus,író,antropológus tevékenysége mellett,tanulmányozta az irokézek életmódját is.
"1881 December 17.
A New York melletti Rochesterben 63 éves korában meghalt Lewis Henry Morgan amerikai indiánkutató és etnológus, aki a tudományos antropológiai megalapítója volt.
Az észak-amerikai indián törzsek társadalomszerkezetét vizsgálta, amelyen keresztül megalapozta a rokonsági rendszerek összehasonlító módszerekkel dolgozó tudományát. 1877-ben jelent meg fő műve "Az ősi társadalom, avagy az emberiségnek a vadságból a barbárságon át a civilizációhoz vezető fejlődésének vizsgálata" címmel. Elméletének a kultúrtörténet főbb állomásai közötti összefüggéséről, valamint a családszerkezet uralkodó formáiról nagy hatása volt Karl Marx és Friedrich Engels történelmi materializmusára."
Mostanában én sem jártam erre, de mindig szivesen megnézlek titeket. Érdekelnek az indiánok, a régi dolgok is, de főleg az, hogy most mi van velük.
Sajnos, dúl az alkoholizmus, kevesen tudnak "beilleszkedni". Mostanában próbálják újra felvenni a "fonalat", a régi eszméket és a vallás darabkáit. Nem hiszem, hogy vissza fogják tudni szerezni, de még most is nagyon érdekesnek tartom a szellemiséget, amiben éltek. Szóval bármilyen infót szívesen fogadok!! ;))
Ma egész nap járdát építettem, úgyhogy nem volt időm az irokézekkel fogalkoznom, de cserében beollózok egy anyagot egy régebbi dolgozatomból, amelyet az észak-amerikai indián lakhelyekről írtam:
"Az irokéz hosszú ház
Az irokézeket Cooper regényeiből vérszomjas, kegyetlen harcosokként ismerhettük meg, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. A valóságban az irokézek az angolok szövetségesei voltak a gyarmati háborúkban, és csak egy sakkfigura voltak abban a globális sakkpartiban, amit az angolok és a franciák vívtak egymással a XVII – XVIII. században a gyarmatok és a világtengerek birtoklásáért. Az irokézek öt törzse 1570 körül kötött szövetséget egymással, majd 1620 után puskákat kaptak az angoloktól. Lélekszámuk fénykorukban húszezer körül volt. Ezek a kétségkívül harcias törzsek az angoloktól kapott puskák birtokában másfél évszázadon át rettegésben tartották a szomszédos törzseket és a kanadai francia gyarmatokat is. Kétezer tűzfegyverrel felszerelt harcost tartottak állandó készenlétben, míg másik kétezer harcosuk a falvaikra és a vetéseikre vigyázott. Erejüket csak az amerikai függetlenségi háborúban (1775-1781) törték meg az amerikai csapatok. Ma szétszóródva élnek Kanada és az Egyesült Államok határvidékén.
Az Erie- és az Ontario-tavak déli partvidékén élő irokézek fő foglalkozása a földművelés volt, kultúrájuk az ún. „három nővér”, a kukorica, a tök és a bab termesztésén alapult. A földművelést vadászattal és halászattal egészítették ki. Az irokézek anyajogú társadalomban éltek, a társadalom alapegysége az ún. ovacsira, az anyajogú klán volt, amelynek élén a klán-anya állt. Háborús időkben megnőtt a férfiak befolyása, de a klán-anyák véleményét még ezekben a kérdésekben is meghallgatták.
Az irokézek jellegzetes háztípusa az ún. hosszúház (irokéz nyelven genonszísz) volt, amelynek néprajzi párhuzamait megtaláljuk Eurázsia és Óceánia más ősi népeinél is. A hosszú ház annyira jellemző volt az irokézekre, hogy magukat úgy nevezték, hogy „A Hosszúház Népe”.
Az átlagos hosszúház 20 m hosszú, 6 m széles és 6 m magas volt. Egy anyajogú klánnak, azaz ovacsirának adott otthont, amely 5-10 kiscsaládból állt. Egy-egy ajtó volt a ház két végében és a ház hossztengelyében 2-3 m széles folyosó futott végig. A folyosó mindkét oldalán kb. fél méter magasságban emelvény húzódott, amely ülő- és fekvőhelyként szolgált. A talajszinttől kb. 2,5 méterre újabb szint húzódott, amelyet termények és eszközök tárolására használtak. A hosszú ház belső terét kb. 3 m széles lakásokra osztották fel, amelyekben egy-egy család lakott. Két szemközti család közösen használt egy tűzhelyet. A tetőn nyílások voltak a füst elvezetésére és a fény beengedésére, ezeket szükség esetén fakéreg vagy bőrlapokkal el tudták zárni.
A hosszúház vázát a kijelölt téglalap alakú területen fölállított, földbe ásott karvastagságnyi fatörzsek alkották. Az egymással szemközti függőleges oszlopok tetejét rugalmas ágakkal összekötözték, így alakult ki az íves (boltozatos) tetőforma. A ház vázát végül 1,5x2 méteres szilfakéreg lapokkal fedték le, amelyek zsindelyszerűen fedték egymást, és hikori vagy hárs belső kérgéből készített szalagokkal fogták össze. A szilfakéreg helyett időnként amerikai hársfát, kőrist vagy cédrust is használtak erre a célra.
Az irokézek a XVIII. sz. végén kis családi házak építésére tértek át, de a hosszúház megmaradt kultikus és közösségi célokra, sőt 1799-ben létrejött az ún. hosszúház vallás is, amely a hagyományok megőrzését és ápolását tűzte a zászlajára."
"További fejlődésük a törzsszövetségek kialakulásához vezetett, amelyre a XV. század folyamán került sor. A legenda a törzsszövetségek megalakítását három nagy hatalmú mitikus törzsfőnökre vezeti vissza: ezek közül Hiawatha és Degonawida a két ismertebb, a harmadik neve most nem ugrik be.
A legenda szerint három törzsszövetség jött létre: az Öt Nemzet néven ismert Irokéz Liga, a négy huron törzs szövetsége, továbbá a semlegesek szövetsége."
Utánanéztem az egyik szakkönyvemben:
ez azt írja, hogy az Irokéz Liga 1570 körül alakult meg, viszont világosan emlékszem, hogy más források 1450 körült írnak. Persze az is lehet, hogy nem egyszerre jött létre a Liga, hanem hosszabb fejlődés eredményeképpen.
Egyébként az irokéz legendák szerint szinte egy időben élt három mitikus, nagy hatalmú "szent ember", ill. főnök:
A huron származású Deganawida nagy hatalmú "szent ember" (sámán) volt.
Hiawatha híres irokéz főnök volt, Longfellow egy eposzt is írt róla.
Végül, de nem utolsósorban Djigonsasen a semleges (Neutral) nemzet híres főnöknője volt.
Az északi irokéz társadalmaknak egyébként nagyon sok érdekes vonásuk volt, de csak akkor írok erről, ha érdekel is valakit:-)
Egyes szakértők ezt részben genetikai okokkal, részben az eltérő táplálkozási szokásokkal magyarázták.
na meg, az európaiaknál a fiúgyerekek is már kemény fizikai munkát végeztek, és vagy belerokkant vagy megerősödött
azért az európaik egészége és fizikai ereje se volt olyan jó mint 200 évvel korábban, vagy 100 évvel később (ha a tárgyalt időszakot a 18. századnak vesszük)
jellemző módon csak egyszer adták le a discoveryn: a Wiliiam Henry erődnél ásatást végeztek, a tömegsírban többnyire 14-19 éves fiúk "katonák" maradványait találták meg akiken betegség, rendkívüli fizikai igénybevétel, alúltápláltság, és efféle kínok nyomait azonosították
