A "ne halogassátok"-kal kapcsolatban. Bizony, én jó sokáig halogattam. Vagy hat évig. A családban mindig volt valami gond-baj, ami miatt halasztódott. Tavasszal, nyáron, ősszel, meg a kinti munkák miatt nem lehetett három hétre kilőni magamat. Aztán végre azt mondtam, hogy most már elég volt. Nem fájt annyira, de nőtt. Úgy olvastam, hallottam, hogy előbb-utóbb lemegy a mótyó a zacsiba is. Meg ki is záródhat. Igaz a halogatásba belejátszott az is, hogy normál utat járva, vagy két hónap a várakozási idő. Arról nem is beszélve, hogy ha a háziorvosnál kezdek, ott is minimum három órát ülhetek.
8-ra kellett bemenni, előtte persze a laborvizsgálatokat megcsinálták.
8 és 9 között a leletek átnézése, levetközés, befekvés az ágyba, vérnyomásmérés (160/80 volt), nyugtató gyógyszer, még egy kis borotválás igazítás.
9-kor besétáltattak a műtőbe, ahol beszúrták a kanült, abba a nyugtatót nyomtak, aztán az infúziót kötötték be. Még egy kicsit javítottak a borotváláson.
Az arcomra valami maxkot tettek, azt mondták oxigén, utána már nem is emlékeztem semmire.
1/2 12 körül ébredeztem, az infúzió még ment.
Amikor lecsepegett kérdezték hogy vagyok, fel tudok-e kelni, mert jó volna pisilni.
Kikisértek a Wc-re, mert nem szédültem, csak kicsit bizonytlanul jártam. Iszonyúan elkezdett fájni a derekam környékén. a sebnél nem ngyon éreztem semmit.
Szerencsére sikerült pisilni, visszamentem, majd lefektettek. Teát adtak, valamint két szendvicset is meg kellet ennem. Mindkettő finom volt.
1 óra körül telefonálhattam a hozzátartozónak, akinek a nevét előre le kellett adni, mint kisérő. Előzetesen 2 órára volt odarendelve.
Jött is kettőre. akkor még pihengettem, lözben újabb teák és szendvicsek.
3 órakor közölték, hogy felöltözhetek. Na ez nem ment könnyen, főleg a zokni, cipő. de ezt rámadták.
Ekkor telefonáltam a kollégáimnak, mert ők vittek haza autóval. 1/4 4 körül már az autóban ültem és irány haza.
Éjszaka nem volt semmi, azon kívül, hogy vagy kétszer fel kellett kelnem pisilni. Másnap igazából csak a csipőm körül fájt, elől, hátul. Két napig szedtem fájdalomcsillapítót.
Kb. ez tartott vagy 4-5 napig. utána enyhe javulás.
A varratot két hét múlva szedték ki. Még most is húzó fájdalom van a sebnél, de egyre enyhébben.
Egy hét után vezettem, már szinházban is voltam a második héten.
Amúgy úgy érzem egy hete kb. ugyanolyan állapotban vagyok, nincs érezhető javulás. A seb javulgat.
Régen készülök, hogy írok ide, a még műtét előtt állók, vagy gondolkodók bátorítására. Engem 2010. augusztus 13-án (pénteken: ) ) műtöttek. Jó pár hónapot húztam a műtétet, mert féltem tőle. Hozzánk közeli kórházban csak a sima műtétre volt lehetőség. Vágás, háló stb. Aztán csak rászántam magam. Megbeszéltem az altatós orvossal, hogy én altatásban szeretném a műtétet, bár ő rögtön az epidurálást hozta fel. Maradt az altatás. Reggel 8-kor vittek be, 9 körül ki. Arra ébredtem az ágyon, hogy fáj....de ahogy csepegett le az infúzióban a fájdalom csillapító az múllott is. Húzódott a seb...de elviselhető volt. Nekem a wc-éssel volt csak gondom. Azt mondta a nővér, ha nem megy a pisilés akkor katéter. Este 6 utána az éjszakás nővér megengedte, hogy a férjem kikisérjen a wc-re és minden rendben lett. Igaz eléggé szédültem még este álló helyzetben, de reggel már sétálgattam a szobában. Az evés hiányzott, mert nem ehettem az altatás miatt, aztán csk levest és szépen fokozatosan. Kibirható. 4 napra kiszedték varratot és haza is mehettem. Hétfő estére már főztem a családnak, szépen lassan.
A sebem szépen gyógyult, a heg szinte alig látszik. Pár hétig még ha sokat melóztam estére már fájdogált, de most hogy már fél év eltelt kutya bajom.
Ne halogassátok a műtétet, ha kizáródik nagyobb a baj.
Volt itt már ilyen aki azt mondta, hogy műtét után a saját lábán kászálódott ki a műtőből... Bár az inkább heresérv féle volt ha jól emlékszem. Amellett, hogy átélve a műtét tapasztalatát nehezen hihető dolgok ezek, de még szomorúbb, hogy bizony elnézve egyes magánintézmények weblapját, illetve a szöveg és az információk stílusát - ki is nézem belőlük. Persze nem hiszem, hogy ez a fajta végkifejlet a gyógyulás vagy a későbbi kiújulás mentesség útja... Ugyanígy szerintem 2-3 10 000-es bankót is megérhet a saját egészségünk, vagy a biztos (és biztonságos) felépülés...
- Csak hangosan gondolkodtam. Ne értsétek félre, nem kötözködés! Rutinműtátnek mondják, de azért elég jelentős beavatkozás - szerintem.
Ez volt. Műtét után hat órával mehettem haza. Ez egy ún. egynapos sebészet. Kisteleken csinálják. (Csongrád megye.) Hogy máshol van-e ilyen, nemtudom, nekem ez volt a legközelebb. A tébé ezeket fizeti, amúgy magánintézmény. Nem én voltam az első és gondolom, az utolsó se. Eddig még nem hallottam, hogy valami baj lett volna. Maradhattam volna még, de tízezer forint egy éjszaka.
Nekem a legnagyobb gondoma kórházban az ággyal volt.Ugy fájt a hátam rajta hogy mütét után 2-3 órát küzdöttem azzal hogy oldaraforduljak(zsibbadt lábakkal).Mikor végre sikerült megvátás volt.Azóta szinte csak ugy alszom.
Azt az 54 postodat - azon belül egynémelyik nem is oly rövid - hagy ne olvassam végig, hogy kiderüljön számomra, hogy miért nem olyan vicces az az éjszaka...én nem is írtam ilyet, pláne nem neked. Én a szivellaBella7órás kórházba létén csodálkoztam.
Műtét után az első pár nap egyáltalán nem vicces, én ezzel tisztába vagyok...átéltem.
Én kikönyörögtem a másnapi hazamenetelt - olvass vissza, hogy miért , akkor , az az éjszaka nem volt annyira vicces, mint utólag - , úgyhogy másnap délelőtt jöttem haza.. elvileg csak másnap jöhettem volna.....
4-5óra pihenés volt műtét után?? Műtétre 5órára meg haza is engedtek?? Azta...az a nem semmi - nálunk a zárójelentés nem íródott meg ennyi idő alatt :D - nálam ugyanúgy volt, mint Tejfy-nél, aznap már nem kelhettem fel...én az első voltam, akit aznap műtöttek...szóval hajnalba már elslattyogtam a wc-ig, alig vártam, hogy elmúljon éjfél, nehogy kikapjak. :-)
Két napos bent lét az általános, van ahol 1napos hazamenetelt garantálnak, jó pénzért persze. Ez a 6óra ez még engem is mellbe vágott. :-)
Az én orvosom épp a helyi érzéstelenítésre próbáld rábeszélni, mert úgy ahogy írod, talán több rizikó van az altatásban, én ráadásul asztmás is vagyok. Maradtam az altatásnál, és semmi, azaz semmi negatív hatással nem volt rám...pedig a műtét előtti evohaler-rel(fulladás esetén használandó inhalátor vagy mi, ilyen befújó kis fújóka) való befújásom is elmaradt...
Engem altattak. A doktor úr nem javasolta a helyi érzéstelenítésben végzett műtétet, de nem indokolta különösebben, hogy miért nem szereti. Inkább a beteg szemszögéből nézve mondta, hogy nem túl szerenécsés. Igaz, hogy sokakakt így műtöttek és semmi probléma nem volt. Sőt, inkább azt mondják, hogy az altatásban van a több rizikó.
Kb. 11-kor kitoltak a műtőből és én már 15-16 óra körül felkeltem. Hatkor jöttek értem autóval és jöttem haza. Be és ki is magam szálltam.
A vágás helye már szépen összeforrt. Sokat mozgok. Emelni is emelek, de figyelek, hogy nehogy túl nehéz legyen.
Jó, hogy a tél kicsit kitart abból a szempontból, hogy kertészkedni akarok és ha már jó idő lett volna, bosszantott volna, hogy bent kell gubbasztanom. Mire megjön a jó idő, már szinte teljesen rendben leszek.
Én csak akkor vettem be egy Algopyrint (vagy hogy is írják...) amikor be kellett mennem a kórházba átkötni. Az utolsó, 3. alkalomra pedig már nem kellett.
Jó volt amikor fájt. Vagy is inkább éreztem. Most már semmi fájdalom nincs, viszont egy kicsit megismertem a kedves sérvem, és így fájdalom nélkül is tudok rá vigyázni.
Szövögetem szorgalmasan a hálómat. Az őzragu, és őzpöri sokat segít! :-) Már simán ülök úgy a gép előtt, mint a műtét előtt. Össze-vissza magam alá tekert lábakkal... :-) És tartósan is.
Üdv az újaknak is! A műtét előtt én is örültem amikor megtaláltam ezt a fórumot. Sok az infó. A dokinak ideje sem lenne ennyi mindent elmesélni.
Én nem szedtem fájdalomcsillapítót. Az első műtét utána hazajövetelre kértem egyet, hogy a zötykölődés elviselhetőbb legyen. Utána valamiylen rejtélyes okbó nekem eszembe sem jutott a fájdalomcsillapító, pedig igencsak fájt amíg kiegyenesedtem. DE tényleg nem jutott eszembe, hogy a fájdalmat csillapítani is lehetne. Mondjuk alapjában nem fájt, csak akkor amíg kiegyenesedtem, de ez is napról napra csökkent. 4-5 nap múlva már szinte semmi sem volt.
