Az Ute Wart illetően sem voltam teljesen pontos az évszámot illetően: a háború áthúzodott az 1880-as esztendőre is, mire az utolsó szabad északi jút (Northern Ute ) csoportok is letették a fegyvert:
Ute War (September, 1879November, 1880) on September 29, 1879 some 200 men, elements of the 4th U.S. Infantry and 5th U.S. Cavalry under the command of Maj. T. T. Thornburgh, were attacked and besieged in Red Canyon by 300 to 400 Ute warriors. Thornburgh's group was rescued by forces of the 5th and U.S. 9th Cavalry Regiment in early October, but not before significant loss of life had occurred. The Utes were finally pacified in November, 1880.
"Azt hiszem ez atz állítás jókora naivitást tételez a 19. századi viszonyok tekintetében: az európai "mintademokráciá" Anglia és Franciaország a gyarmatosítás "fénykorában" még "ilyenebb" cselekményeket is végrehajtottak, és igazából senkit nem érdekelt mi történik a "szinesekkel"."
Szerintem a XIX. sz. második felében azért Nyugat-Európában, ill. az USA keleti partvidékén már volt egy művelt, filantróp réteg, akinek azért bántotta a csőrét az ilyesmi...
Egy szintén meglehetősen kevéssé ismert indián háború az ún. Black Hawk War, amely 1865 és 1872 között zajlott az Utah Territóriumban.
Az egyik oldalon a mormon milícia állt, a másikon pedig Black Hawk Atonga főnök Ute törzsbéli harcosai. A háború lényegében szórványos portyák sorozata volt, de így is mintegy 100 mormon telepes életét követelte és mintegy ezer marhát is elhajtottak a jút (Ute) portyázók.
Bár Black Hawk 1867-ben békét kötött a fehérekkel, de a szórványos portyák egészen 1872-ig folytatódtak, mikor is az US Army egy 200 fős hadoszlopot vezényelt a térségbe.
Ez a Black Hawk természetesen nem keverendő össze a szauk (Sauk) törzsbéli Black Hawk főnökkel, aki 1832-1833-ban vívott egy nevezetes háborút az amerikaiak ellen.
Távirati stílusban a Bannock-háborúról, szintén a Wikiről:
The Bannock War was an 1878 war primarily between the Bannock people and the Northern Shoshone, tribes of Native Americans, and the United States government.
The tribe, having been restricted to the Fort Hall Reservation in Idaho by the Fort Bridger Treaty Council of 1868, were suffering a famine due to white poachers killing cattle and rations which were served just three days a week. General George Crook, a contemporary United States military officer, commented that
"...it was no surprise...that some of the Indian soon afterward broke out into hostilities, and the great wonder is that so many remained on the reservation. With the Bannocks and Shoshone, our Indian policy has resolved itself into a question of war path or starvation, and being merely human, many of them will always choose the former alternative when death shall at least be glorious."
Led by Chief Buffalo Horn the tribe escaped and soon joined with Northern Paiutes from the Malheur Reservation under Chief Egan and the Umatilla tribes. Chief Buffalo Horn would have known that success was highly unlikely, as he had served as a scout for General Oliver Otis Howard during the Nez Perce War the previous year. The two procured food by raiding settlements of the white settlers. The United States government of the time sent General Oliver Otis Howard to aggressively quell the raids: he achieved victory in two battles. Following a massacre in present-day Charles' Ford, Wyoming, of 140 Native Americans, the tribes surrendered.
Javítom egy korábbi hozzászólásomat: a Sheepeater War nem 1878-ban, hanem 1879-ben volt. Ez volt az utolsó indián háború az USA északnyugati részén (Oregon, Washington, Idaho). A többi, amit írtam róla, passzol.
Elnézést a hibáért.
A Wikiről:
The Sheepeater Indian War of 1879 was the last Indian war fought in the Pacific Northwest portion of the United States. A band of approximately 300 Western Shoshone, (Turakina, or Tukuaduku), were known as the Sheepeaters because their diet consisted of the Rocky Mountain Sheep. The campaign against the Sheepeaters primarily took place in central Idaho.
Leading up to the war the Sheepeaters were accused of stealing horses from settlers in Indian Valley and during the pursuit killing three of the settlers near present day Cascade. In August, they were accused of killing two prospectors in an ambush at Pearsall Creek, five miles from Cascade. By February of 1879 the Sheepeaters were accused of the murders of five Chinese miners at Oro Grande, the murders at Loon Creek, and finally the murders of two ranchers in the South Fork of the Salmon River in May. However, there was no evidence for these accusations.
Heading the campaign against the Sheepeaters was Company G of the 1st Cavalry led by Colonel Bernard, a detachment of men from the Second Infantry under First Lieutenant Catley, and men listed under Lieutenant Edward Farrow. The troops were all heading toward Payette Lake, near present day McCall. Bernard headed North from Boise barracks, Catley headed South from Camp Howard, and Farrow headed East from the Umatilla Agency.
Throughout the campaign, the troops faced difficulty with travelling through the rough terrain. The first segment of the campaign, from May 31 to September 8, was through the Salmon River dubbed the "River of No Return" because it was barely navigable. By August 20, a Sheepeater raiding party of ten to fifteen Indians attacked the troops as they rode on a train at Soldier Bar on Big Creek. Those who defended the train included Coroporal Charles B. Hardin along with six troopers and the chief packer, James Barnes. They managed to successfully drive the Sheepeaters off with only one casualty, Private Harry Eagan. By October, the campaign ended once Lieutenants W.C. Brown and Edward S. Farrow, along with a group of twenty Umatilla scouts, negotiated the surrender of the Sheepeaters.
NJ válaszát esetleg még azzal lehetne kiegészíteni, hogy az ami kormányzat azért sem nagyon akarta engedni a rézbőrűit Kanadába, mert esetleg attól is tarthattak, hogy világgá kürtölik, hogy a demokrácia mintaállamának tartott Egyesült Államok micsoda disznóságokat követett el az őslakosok ellen.
Bár ez úgyis kiderült: a jenkik között is voltak becsületes, tisztességes emberek, akik gyakran az állásuk, egzisztenciájuk kockáztatása árán is, de a közvélemény elé tárták az igazságot.
Egyik kedvenc gyermekkori indiánregényem hőse, Tokei Ihto oglala főnök (minden valószínűség szerint kitalált személy) úgy nyilatkozott erről, hogy az amerikai kormány úgy bánik az őslakókkal, mint a bolond lovas a lovával: a pálcájával veri, a csizmájával sarkantyúzza, ugyanakkor pedig a kantárszárral visszatartja, hogy ne menjen előre.
Ti. hogy az Államok területén kegyetlenül üldözi a "vad" indiánokat, de azt a világért sem akarja megengedni, hogy Kanadába távozzanak.
"Igen, de eredetileg csak Howard őrnagy (ha jól emlékszem a nevére, de lusta vagyok megnézni) "
Oliver Otis Howard szerintem már tábornok volt akkor. Egyébként polgárháborús hős volt, a polgárháborúban elvesztette fél karját. A katonái nagyon tisztelték, tréfásan "vasárnapi tábornoknak" is hívták, mert a mélyen vallásos férfi - ha csak tehette - vasárnapi napokon elkerülte a harcot:-)
"Ezt értem, de ez már csak az okozat. Előbb el kellett dönteni, hogy elkapják őket."
Igen, de eredetileg csak Howard őrnagy (ha jól emlékszem a nevére, de lusta vagyok megnézni) kisebb osztaga indult meg ellenük, mert abban reménykedtek, hogy jobb belátásra térnek, csak miután ők pofára estek akkor jött a többi.
"És akkor mi történik? Hiányzott volna 10000 rézbőrű az Államoknak?"
Valószínűleg nem, sőt, csalűk lehet, hogy attól tartottak, hogy nem biztos, hogy békésen mentek volna végig Dél-Dakotából a határig.
"De vajon mit szólt volna ehhez a brit korona? (Meg a kanadai lovascsendőrség?:)"
Azért írtam, hogy ennek nem volt realitása, mert diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett (volna).
De erről igazán Grant elnököt (ha jól rémlik, akkor ő volt hivatalban) kellett volna megkérdezni!
Egyrészt, mert esetleg a több tízezres lakota nemzet is kedvet kapott volna hozzá! :-)
Másrészt, mert féltek attól, hogy Sitting Bull vagy a nez percék időnként átruccannak, lecsapnak a farmokra, majd a hadsereg elől visszamenekülnek Kanadába. Persze, ez utóbbinak nem volt igazán realitása, mert diplomáciai problémákat okozott volna és a kanadai menekült indiánokat visszazsuppolták volna az USÁ-ba. Azért a hunpapák időnként így is behatoltak az USA területére, de nem harcolni, hanem bölényre vadászni. 1879 után azonban a bölények úgy megritkultak, hogy már nem volt értelme átlépni a határt.
Harmadszor, mert a US Army presztízsének nem tett jót, hogy háromszáz "vadember" heteken keresztül hülyét csinált nagyjából tízszer annyi, a legmodernebb felszereléssel ellátott katonájából. :-)
Angelina Jolie: cseh, kanadai francia es irokez: http://en.wikipedia.org/wiki/Angelina_Jolie#Early_life_and_family Chuck Norris: a papa felig csiroki indian, felig ir volt: http://en.wikipedia.org/wiki/Chuck_norris#Beginnings
De, persze, az arapahók is. És a hegyi törzsek közül a nez perce-k is! Az az 1877 őszi hadjárat fantasztikus volt. Ki tudja, ha nincs telegram, talán átjutnak Kanadába.
Richard Dillon összefoglaló jellegű könyve, az Indian Wars egyébként mindössze 4-5 sort szentel a Sheepeater törzs háborújának, és nem is külön tárgyalja, hanem csak a Bannock War egy epizódjaként.
A lényege az, hogy a Bannock War okozta nyugtalanság 1878. nyarára erre a kis lélekszámú, északi sosóni csoportra is kiterjedt, akik az Idaho-beli Salmon River Mountains környékén éltek.
Ez a csoport max. 50 harcost számlált, összlétszámuk 200-250 fő lehetett.
A Sheepeater harcosoknak sikerült meglepniük Henry Catley hadnagy alakulatát és többet közülük megöltek.
Ezután azonban több kisebb katonai alakulat fésülte át a Salmon River Mountainst és 1878. októberében a kis törzset megadásra kényszerítették.
Nem a modok háborúval (Modoc War) kevered véletlenül össze?
Ez volt az, amikor a Modoc törzs egy része a nehezen megközelíthető Lávaágyak )Lava Beds) környékén sáncolta el magát Kalifornia és Oregon határvidékén.
Több hónapon át tartották magukat és az amerikai hadsereg valóban érzékeny veszteségeket szenvedett.
A háború végére azonban a modokoknak sikerült jól elb..szni a saját rönoméjukat, amikor egy fegyverszüneti tárgyaláson orvul lelőtték Canby dandártábornokot.
Ezután már nem nagyon számíthattak kegyelemre, több vezetőjüket kötél általi halálra ítélték...
Válaszoltak! Azt írták, hogy nem igazán tudnak ilyesmiről.
Én meg azért nem írtam semmit, mert én sem! :-)
De ha találsz valami információt a témáról és megosztod velünk, annak örülünk.
A háborúkról többet tudunk, azért írunk arról. :-) Egyébként jó néhány észak-amerikai törzs (préritörzsek, irokézek, huronok, apacsok) kultúrája militáns kultúra, de még az algonkin törzsszövetség is gyakran keveredett konfliktusokba.
A háború szerves részét képezte az életüknek! Nem azért, mert vérivó szörnyetegek voltak, hanem, mert a személyes bátorság egy tiszteletreméltó erény volt.
Nem az a háború volt, amikor egy kis törzs elbarikádozta magát egy hegytetőn és onnan tüzeltek a hadseregre? A jenkik már nagyon sok embert vesztettek, mire tárgyalásos úton sikerült rendezni a konfliktust. Bár a törzs neve most nem jut eszembe, de nekem ez a juhevő elnevezés nem rémlik.
A Juhevő (Sheepeater) nemzet háborújáról hallottál már valamit?
Ez a kis lélekszámú, északi sosóni nyelvet beszélő népcsoport Idaho állam keleti részének festői hegyvidékén élt. Arról kapta a nevét, hogy a hússzükségletük nagy részét az ott honos hegyi vadjuh vadászatával fedezték.
1878-ban rövid időre fegyveres konfliktusba keveredett az Egyesült Államokkal.
Az első ütközetben meglepték a katonákat és néhányukat belőttek egy gyors folyású hegyi patakba, de aztán a sokszoros túlerő előtt letették a fegyvert.
Erről van-e valami anyagod?
Egy másik kevésbé ismert indián háború, szintén 1878-ból az ún. Bannock War, amely Oregon délkeleti részén zajlott.
"A kormányzat nem titkolt célja az volt, hogy az őslakókból jó amerikai polgárokat és jó protestánsokat neveljen."
"Csak a század második felében, az akkor még dominánsan protestáns USA kormányának anyagi támogatásával létesült sok protestáns misszió és missziós iskola az őslakók között. Ezek közül némelyik igen hírhedtté vált az őslakók gyermekeivel való kíméletlen, durva bánásmód miatt. Megtiltották pl. az indián nyelvek használatát, azt szigorúan büntették."
T. Topiktársak!
Szíves engedelmetekkel ehhez a kérdéshez még térjünk vissza egy kicsit.
A leghírhedtebb ilyen iskola a Pennsylvania-beli Carlisle Indian Industrial School volt, amely alapítójának jelmondata az alábbi volt: "Kill the Indian, save the man".
Hát no comment.
Ebbe a suliba a legtöbb esetben erőszakkal toborozták az indián gyermekeket, szüleik tiltakozása ellenére.
Az intézetben kegyetlen, katonai rendszabályok voltak érvényben: az őshonos nyelvek használatát és az angol nyelv nem értését szigorúan büntették, gyakori volt a súlyos testi fenyítés, lelki és fizikai terror, esetenként a szexuális bántalmazás.
Sok indián gyermek soha nem tért vissza szülőföldjére Carlisle-ből: belehaltak a bántalmazásokba, a durva bánásmódba vagy a fehérektől elkapott betegségekbe, esetenként a hiányos táplálkozásba is.
Az intézet nem titkolt célja az volt, hogy az őslakosokból egyfajta "rézbőrű protestáns angolszászokat" neveljenek, akik majd elfelejtik őseik kultúráját és sikerrel illeszkednek be az amerikai életformába.
Richard Prattnek, az intézet első igazgatójának fixa ideája volt az indiánok beolvasztása az amerikai társadalomba.
A XX. sz. elején azonban emiatt az elképzelése miatt összeütközésbe került néhány kormánytisztviselővel, ezért 1904-ben nyugdíjazták.
A kísérlet teljes csődje a XX. sz. elejére már nyilvánvalóvá vált.
Az iskola egyébként 1879-1918 között állt fenn.
Ez idő alatt több mint 10 ezer indián gyermek fordult meg az iskolában, de csak 8 %-uk végezte el az iskolát, mivel rengetegen szöktek meg a kegyetlen, embertelen bánásmód miatt.
Több százra becsülik azon gyermekek számát, akik az inézetben haltak meg.
Aki többet is szeretne olvasni erről a borzalmas fegyintézetről, annak két honlap:
Erről még nem igazából hallottam, csak arról, hogy az é-am. őslakosok kultúrája és a hippi kultúra kölcsönösen hatott egymásra. Igaz, erről is inkább érintőlegesen.
Konkrétan milyen világnézeti elemekre gondolsz, amik átkerültek a zöld mozgalmakba?
Nem olyan cime volt ami utalt volna a témára, azt hiszem az a cime, hogy válaszd a tudást, ez egy műsorsozozat. Mindig több témával foglalkoznak egy műsorban.
