Nem hallottam ezt a sztorit, pedig érdekelne! Én csak annyit tudtam, hogy a Wind River rezervátumban élnek arapahók is, amin csodálkoztam is egy kicsit, lévén ellenségek a shoshone-okkal. De azt hittem, hogy csak később pakolták őket oda, amikor már egyik társaságnak sem voltak fegyverei. (Végül is a crow és az északi cheyenne rezervátum is "egymás mellett" van.)
De én is keresgélek egy kicsit, ha valamelyikünk talál valamit, akkor írjuk be ide!
A rezervátumot meg megnézem, én is valamelyik lakotára tippelek.
Te hallottál már arról az északi arapahó csoportról, amelyik Őrült Ló fegyverletétele után még több mint egy évig szabadon kóboroltak és végül 1878-ban a keleti sosónik Wind River rezervátumába "kéredzkedtek be"?
Ülő Bika önkéntes száműzetésben lévő hunkpapa csoportját leszámítva ezek voltak az Egyesült Államok területén az utolsó szabad síksági indiánok.
Egyszer olvastam róluk egy anyagot a neten, de azóta nem találom azt az oldalt:(
Röviden az volt benne, hogy az 1870-es évek közepén már nagyon nehezen tudták fönntartani az életformájukat a fehér civilizáció egyre szorosabbra záródó gyűrűjében, de azért még kitartottak, mert nem akartak rezervátumban letelepedni.
Ide-oda vándoroltak a Black Hills, a Platte és a Yellowstone folyók, ill. a Sziklás-hg. által közrezárt területen.
Nem is holmi maroknyi bandáról volt szó, hanem valami több száz fős csoportról.
Washaki, a keleti sosónik legendás főnöke befogadta őket a Wind River rezervátumba, holott korábban több fegyveres konfliktus is volt a sosónik és az arapahók között.
Mind a keleti sosónik (Eastern Shoshone), mind az északi arapahók (Northern Arapaho) leszármazottai a mai napig is a Wind River Indian Reservation területén élnek (Wyoming USA-állam), amely az USA harmadik legnagyobb területű indián rezervátuma.
A legnagyobb a Navaho I.R., de vajon melyik lehet a második?
Erősen OFF ugyan, de egyszer láttam egy táblázatot, ami egy amerikai egyetem vagy kutatóintézet által végzett felmérés eredménye volt.
A lényege az volt, hogy az egyes amerikai államok lakosságának átlagos intelligenciahányadosát vizsgálták.
Érdekes módon elég jellegzetes területi elosztást mutatott az eredmény: míg a legintelligensebbnek New York és New England (Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New Hampshire, Vermont, Maine) lakói mutatkoztak, az ún. "vadnyugati" állattenyésztő államok (Texas, Colorado, Wyoming, a két Dakota stb.) igen csak hátul kullogott a sorban.
Elismerem, hogy ez így elég sarkos, de azért lehet benne valami...
Hát, most hogy ő szeretett volna megölni egy indiánt, az lehet. Legalábbis megpróbálta volna, de lehet, hogy fordítva sült volna el a dolog...
De az valóban oltári nagy baromság, hogy az indiánok nem szerették a lovaikat! Éppen az ellenkezője az igaz! A lovakat becsülték a legtöbbre a "vagyontárgyaik" közül, azért is ajándékozták őket azoknak, akiknek a jóindulatát el akarták nyerni vagy akiket a legjobban tiszteltek!
Talán arra gondolt, hogy télen sok ló elpusztult, mert nem találtak élelmet, nem volt elég fű a hó alatt. (Ezeket aztán nyilván tényleg megették, hát mi mást csinálhattak volna vele, ha egyszer az emberek is éheztek?!) (Egyébként volt korábban a mongolokról is egy dokumentumfilm, ott is elmondták, hogy egy-egy igazán kemény tél alatt az állatállomány 40-60%-a is elpusztulhat!)
De hát ez a szerencsétlen korlátolt barom csak abból tud kiindulni, hogy ők most hogy tartják a lovaikat, abba már nem gondol bele, hogy a síksági indiánok nomád vadásztörzsek voltak, nem letelepülten éltek (legalábbis a túlnyomó részük), ezért nem voltak istállóik, nem gyűjtöttek takarmányt nyáron! Ilyen alapon a hunok, magyarok, mongolok, egyetlen nomád pásztornép sem törődött az állataival! Furcsa módon mégis őket tartják az igazi lovas nemzeteknek!
Ilyenkor azért mindig elgondolkodom, hogy lehet abban valami igazság, hogy az amcsikat olyan sötéteknek tartják...
Ment egy sorozat a Spektrumon "Csatalovak" címmel, tegnap volt az utolsó rész, de biztos ismétlik majd.
A tegnapi epizód a lovasság történetének utolsó fejezetéről szólt, de érintőlegesen foglalkozott az US Cavalry-vel és a síksági indiánokkal is.
Szerintem nézd meg, ha tudod, megéri!
Ebben volt, hogy egy vadbarom texasi marhatenyésztő szemrebbenés nélkül nyilatkozott a TV-nek, hogy sajnálja, hogy nem az indián háborúk korában élt, mert szívesen megölt volna egy apacsot vagy komancsot (sic!).
Meg azt is mondta, hogy az indiánok nem tekintették a társuknak a lovat, durván bántak vele, ha elpusztult, akkor meg megsütötték és megették!
"Erre a piegan törzsi tanács tavasszal 40 harcost küldött a Kootenay House elpusztítására. "
Hát, nagyon nem erőltették meg magukat:-)
Egyébként én is láttam egyszer egy indiánfilmet, amiben a gonosz prémkereskedők leitatják az indiánusokat, a nőiket meg megerőszakolják. Ráadásul megölik az egyik főnököt is, mert az nem akarja nekik eleadni a prémeket vagy mi, már nem emlékszem pontosan.
A végén persze a törzs összefog, rágyújtják az éppen vadul alkoholizáló prémvadászokra a kunyhójukat, a tűz elől pánikban kirohanókat meg lenyilazzák, aztán megskalpolják.
A Kootenay House (Kutené-ház) ostroma
David Thompson (1770-1857), a kiváló kanadai brit prémkereskedő, felfedező és térképész már 17 évesen, 1787-ben megismerkedett a piegan-feketelábokkal, sőt át is telelt köztük.
(David Thompson a kanadai Northwest Company prémkereskedelmi társaság alkalmazottjaként 1807-1814 között oroszlánrészt vállalt British Columbia felfedezésében és feltérképezésében).
David Thompson 1807-ben megalapította a Kootenay House nevű prémkereskedelmi állomást, amely az első volt British Columbiában a kontinentális vízválasztótól nyugatra. A Kootenay (kutené) egyébként egy, a feketelábokkal ellenséges viszonyban álló törzs volt British Columbia keleti részén.
David Thompson nem titkolt terve volt, hogy a Columbia folyón lehajózik a Csendes-óceánig. Nem tudni miért, de ez a terve valami miatt nagyon nem tetszett a pieganeknek. 1807/1808 telén egy kisebb küldöttséget küldtek a Kootenay House-ba, de Thompson kémkedéssel vádolta és kidobta őket.
Erre a piegan törzsi tanács tavasszal 40 harcost küldött a Kootenay House elpusztítására. Thompson beszámolója szerint ezek már puskával is rendelkeztek.
Thompsonék néhány hétig kitartottak, de végül is a lerohanástól tartva feladták Kootenay House-t és nyugatra, a Cascade Mountains környékére húzódtak vissza.
(Thompson 1811-ben elérte a Csendes-óceánt, 1814-ben pedig elkészítette British Columbia első részletes térképét. Ez a térkép annyira jó és alapos munka volt, hogy még a XIX. sz. végén is használták.)
Sziasztok!
Akkor csapjunk a lovak közé!
Lassan elkezdem a Mississippitől nyugatra zajlott kevésbé ismert fegyveres konfliktusok ismertetését.
A Lewis-Clark expedíció:
A Lewis-Clark expedíció (1804-1806) alapvetően békés, felfedező jellegű volt. Thomas Jefferson elnök küldte ezt a különítményt, hogy járható útvonalat találjanak a Mississippi és a Csendes-óceán között.
Az expedíció során az útjukba eső indián törzsek meglepően békésen és barátságosan fogadták a felfedezőket.
Visszaútban is csat két kisebb fegyveres konfliktus esett meg a felfedezők és az őslakók között:
1806. július 3/4 , Two Medicine River:
Merriwether Lewis 4 fős különítménye (Lewis, Drouilland és a Field-testvérek) a Marias River folyását kutatja. Napközben piegan-feketeláb harcosokkal találkoznak, akik látszólag barátságosnak mutatkoznak, de éjszaka Lewisék táborához osonnak, hogy ellopják a puskáikat. Az amerikaiak fölriadnak és a kirobbanó tűzharcban két feketeláb harcost megölnek. Lewisék a feketelábak bosszújától tartva kelet felé menekülnek a Yellowstone és a Missouri találkozásáig.
Ez az incidens negyven évre megalapozza a feketelábak és az amerikaiak közötti rossz viszonyt.
1806. július ?, Bighorn River:
William Clark az expedíció nagy részével a Bighorn River partján táborozik. Itt élnek a hírhedt lótolvajként közismert varjú (Crow, Absaroka) indiánok. Az egyik éjszaka, amikor Nathan Prior őrmester volt őrségbe állítva, eltűnik az expedíció lovainak fele.
Anélkül, hogy bárki is egyetlen varjú indiánt látott volna a közelben.
"Ti. hogy a polgárháború után az amerikai csapatoknak olyan korszerű fegyvereket osztottak ki, amivel a támadó indiánokat már egy kilométerről tűz alá vehették."
Valószínű, hogy a Springfield-puskákra gondolsz, amit a polgárháború után rendszeresítettek az amerikai hadseregben. Egylövetű, huzagolt csövű fegyver volt, a korabeli viszonyokhoz képest meglehetősen nagy lőpontossággal.
Az egy kilométer az akkor is túlzás, de egyes források szerint 600-700 m-re is aránylag pontosan lehetett lőni ezekkel a puskákkal.
A legendás Szekérbarikád-harcban (Wagon Box Fight) is ezt használták az amerikai katonák 1867. augusztus 1-én, néhány tucatnyian sikerült visszaverniük mintegy 800-1.000 oglala harcos támadását.
Korábban már írtam erről a csatáról a topikon, ha érdekel, keresd vissza!
Sot Kis Nagy Ember ott volt Crazy Horse halalakor is, hogy pontosan milyen minosegben, az nem teljesen vilagos: http://en.wikipedia.org/wiki/Crazy_Horse_(person)#Controversy_over_his_death
Igen, de az indián háborúkban nem is az öncélú pusztítás volt a lényeg, hanem a bátorság fitogtatása. Attó, hogy a háborúskodás nem volt hatékony Úgy értem, viszonylag csekély volt az áldozatok száma), azért még a militáns jelző illik a kultúrájukra.
Természetesen érdekelnének a kevésbé ismert háborúk, de még az ismertebbekről is olvasnék részletesebben.
Arra gondoltam, hogy első lépcsőben csinálunk egy időrendi táblázatot az USA indián háborúiról, aztán kiválasztjuk azokat, amik még nem kerültek ismertetésre itt a topikon, aztán internetes anyagok alapján röviden leírjuk magyarul a főbb eseményeket.
Szerintem az angolszászok nem kilométerben számolják a távolságot, de mindegy:)
Egyébként Tibb volt itt a topikon a haditechnikai szakértő, de mostanában nem nagyon jelentkezik. Ha benéz, talán válaszol a kérdésedre.
Egyébként szerintem a korabeli puskákkal nem lehetett 1km-ről célzott lövést leadni, a maiakkal sem nagyon, hacsak nincs rajtuk távcsöves irányzókészülék.
Kisebb kaliberű tábori ágyúkat azonban itt-ott bevetettek az őslakosság ellen.
Pl. 1864: első Adobe Walls, 1877: Wolf Mountains, 1890: Wounded Knee, de bizonyára más ütközetekben is.
Ezek gondolom valóban elhordtak egy kilométerre, de nem egyes emberek, hanem nagyobb csoportok vagy indián táborok ellen használták őket.
