Lingarazda, kinyilvánosítodtad, hogy a tudományos megítélésedben olyan dolgokat állítsz és vonod le a következtetéseidet, amiröl nem tudhatsz és nem is értesz. Ez nem fér össze egy lelkiismeretes kutató alaptulajdonságával, állíhatsz amit akarsz.
Beláthatalan vagy! Olyanokat állítsz amiröl semmi fogalmad sincs, nem is lehet pl."1979 óta sose foglalkoztál többé elméleti fizikával." Ráadásul olvasni se tudsz, azt se olvastad el amit leírtam. De ez már mellékes, megint csak tébolyozol. Ez neked az 'igazság'?
Már megmondtad magadról a véleményedet, helyben hagyhatóan. Azt meg megtanulhattad volna, mit jelent az 'igazság' a fizikában. Nagyon szivesen adok választ a kifogásaidra, ha ezeket formailag egzaktul egy cikkben megfogalmazod. Neked a kezedben vannak az én cikkeim és ismered az e-mail címemet is. A nyilvánosságrahozásod mégis célba vezethetö lenne. Az ilyen hordóerejü véleményedet nem lehet itt a fórumban érdemileg végig diszkutálni. Te azt állítod, hogy az 'így' van én meg azt, hogy ez 'úgy' van. Az én érvelésemet elhagyod menni a füled mellett, én meg nem látom a kifogásod lényegét az elméletemmel szemben.
Jaj de aranyos érvelés... a crackpot listán nagyon sokat érnek az olyan mondatok, amikor azokra a nagy nevekre hivatkozol, akikkel így vagy úgy kapcsolatd volt. Az érvek elfogytak?
Figyusz, láttam a publikációidat. 75-ben doktoráltál a mainzi egyetemen (legalábbis arra van datálva a disszertációd). Ezen idő körül írtál pár cikket, amiben egy variációs elvet javasoltál Siegert állapotok meghatározására. Nyúlfarknyi kis javaslat volt, ráadásul nagyon is terméketlen, a működő megoldás a problémára Moisejev komplex skálázásos módszere lett. Alig kaptál rá hivatkozást, egy ember számolt vele egy kicsit, a többiek megemlítettek a "futottak még mint javaslatok" kategóriában.
1979 óta sose foglalkoztál többé elméleti fizikával. Kémián dolgoztál, a Max Planck Institute für Chemie-ben Heinzingerrel, ionos oldatokkal foglalkoztál. Az, hogy oktattál klasszikus mechanikát, nullát igazol a felkészültségedből ami a mezőelméleteket meg a modern kvantumfizikát, illetve részecskefizikát, valamint gravitációelméletet illeti. A klasszikus mechanika olyan alap, ami nélkül még diplomát se kaptál volna soha! A variációszámítás pedig matematikai diszciplína, az abból való felkészültség nem vonja maga után a gravitáció kutatásához szükséges fizikai ismeretek meglétét.
Az pedig, hogy Mainzban milyen matekot tanultak a fizikusok, nem túl jó kiindulási alap. Már csak azért sem, mert az elméleti részecskefizikusok és áltrelesek ezt jócskán megfejelik egy halom más matematikai ismerettel is. Messze nem a minden fizikus számára tanított alapmatekkal dolgozunk. Annyira, hogy elég sokszor a matematikai alapkutatás számára is érdekes eredményeket produkálunk (gyenge Hopf algebrák, tükörsokaságok stb.)
Ezernyi szarvashibát vétesz viszont állandóan, amivel pontosan hogy rácáfolsz arra, hogy ez a felkészültség meglenne.
Most ez személyeskedésnek tűnik, de Te adtad rá az alapot. Nekem ilyen előélet után ne gyere ezekkel a nagyképű dumákkal. Aki alap nélkül nagyképű itt, az bizony Te vagy!
"Nemcsak neked kézenfekvő. Másnak is az volt a XIX-XX. század fordulóján, de nem sikerült működképes elmélete csinálni ebből a negatív térenergia problémája miatt." Na és? De lásd be, hogy akkor nem tudhatott senki sem a négy stabil részecskéröl. Hát hogyan tudtak volna egy müködöképes elméletet csinálni? Emítettem már, olvasd el Walter Ritz összefoglalását a gravitációs probálkozásokról 1909-böl. Ritz összefoglatja egész jól az Einstein elötti állapotot.
Nem váltottam témát. Pontosan arra adtam választ, amit kérdeztél (miért nem publikálom).
Tessék, szedd szét ízekre az argumentumot. Prezentálj egy bizonyítást, miszerint a vázolt effektus az elméletedben lehetetlen. Pontosan leírtam az argumentum fő pontjait, ennek alapján elemi elektrodinamikai ismeretek alapján rekonstruálhatók. Keress benne hibát. Én nem azzal érveltem, hogy miért nem publikáltad a dolgaidat, hanem direktben kimutattam bennük a hibákat. Neked is helyesebb lenne érvelni, mint ilyen pszeudo-kifogások mögé bújni.
Az eikonál elvröl tartott véleményedet is ugyanott nyilvánosságra hozhatod. Tanítottam az egyetemen az elméleti fizikának minden diszciplinjét. Tudom mit tanulnak a diákok: azt amit megtanítottunk velük. Ennek az egyik ága az analítikus mechanika. Azt is tudom, milyen egyszerüsítésekkel lettek az általad említett fogalmak tölünk a diákoknak átadva. Nem csak azt tudom mit tudnak az idösebb diákok, hanem azt is, mit tudnak a kinött fizikusok a Hamilton elvröl és a Lagrange formalizmusról. Továbbá a helybeli matematikusokkal is jó kapcsolatom volt, mert beszálltam a matematikai oktatásba is. Tehát azt is tudom, milyen matematikára lettek a fizikusok felkészítve. Ezen túl kapcsolatom volt a következö matematikusokkal, Hölderrel, Rüssmannnal, Tillmannnal és S. Hildebradtdal (az egy variációs elméletek pápája, lásd a könyvét), így tudom azt is mit jelent a Lagrange formalizmus azon túl, ahogy ezt a fizikusok értik. Hildebrandtdal nem rég váltottam az utolsó tudományos levelet és a 2004-es könyvét ismerem. A nagyképüségednek semmi alapja nincs, csak magadat járatod le. Hagyd abba!
páros rendű tenzormezők azonos töltések között vonzó, ellentétesek között taszító kölcsönhatást hoznak létre, páratlan rendűek fordítva.
Ezen alapulnak az ún. BPS szolitonok (húrelmélet: D brane-ek).
Amit én tettem, az az volt, hogy lefordítottam ennek a tételnek az igazolását a laikusok nyelvére. Ez nem publikálni való tudományos eredmény, bár nekem nagyon jólesett, amikor rájöttem :)
Egyébként annyira, hogy elmondtam az összes érdekelt kollégának, és nekik is tetszett. Ezenkívül pedig teljesen helytállónak találták.
Trivialitásokat nem publikálunk. Hülyeségeket pedig még kevésbé (ezért nem jelenik meg az elméleted sehol).
Légy szives, hozdd ezt az ellenzö véleményedet egy komoly fizikai szakfolyóiratban gyorsan nyilvánosságra, pl. a Phys. Rev. Lett.-ben, vagy a CQG-ben, vagy tölem a Fizikai Szemlében!
Az eikonál-elv a modern fizikában csak eikonál-közelítésként ismert, mert csak akkor működik, ha a szemiklasszikus közelítés feltételei fennállnak (hullám optikában ennek az analógja a geometriai optikai határeset).
Már megint bedobálsz ide egy csomó dolgot, amitől a laikus elájul (milyen elegáns idegen szavak röpködnek itt: eikonál, Hamilton meg Lagrange), csakhogy az a gond, hogy már egy harmadéves fizikus hallgató körberöhög, mert átlátja, hogy az egésznek se füle, se farka.
" csak az inhomogén mezöegyenletekben van a források elött ( a négyes j elött) egy megváltozott elöjel."
Emiatt az előjel miatt omlik össze az egész kártyavárként. Ebből ered a stabilitási probléma. És emiatt jósolja az elméleted azt, hogy az Univerzum felforr. Arról nem tehetek, hogy nem számoltad ki, és nem vetted észre. Elemi számításokat kellett volna csak elvégezned (gyorsuló töltés sugárzása), benne van az eldin könyvekben, csak az előjeleket kellett volna átírnod, és észrevetted volna, hogy a gyorsuló töltés nem energiát veszít, hanem energiát nyer. Innentől jön az instabilitás.
Ahhoz képest, hogy átugrálod őket, elég sokat fikáztál rájuk válaszként. :-) Egyébként írtam azt is, hogy esetleg engem is szívesen látnának egyesek máshol. Ha lesz egy olyan topic, ahol lehet erről értelmesen folytatni a vitát, akkor én szívesen átengedem itt a terepet másoknak. Bár annak nem nagyon örülnék, ha lenne olyan relativitáselmélet-cáfolós topic, amelyikben mindenki azt hinné, hogy a cáfolók már teljesen elvéreztek. :-)
" Mivel a statikus Coulomb törvény és Newton törvénye megegyeznek, nekem kézenfekvö, hogy az e.m-mezö tulajdonságát ráruházom a gravitációs mezöre is."
Nemcsak neked kézenfekvő. Másnak is az volt a XIX-XX. század fordulóján, de nem sikerült működképes elmélete csinálni ebből a negatív térenergia problémája miatt. Ezért indult el Einstein más úton. Esetleg tényleg olvasd el Vizgin könyvét, talán többet értenél ezekből, ha ismernéd az akkori útkeresés részleteit, és tudhatnád azt is, hogy mi az, amiről már kiderült, hogy terméketlen próbálkozás (mint pl. a vektoriális gravitációs elmélet).
" Én azt mondom, hogy nyílt rendszerek az alapvelö fizikai rendszerek, a zárt rendszerek meg csak elméleti közelítések, hogy tudjunk bennük számítgatani."
Alapvető fogalmi zavarokban szenvedsz. A nyílt/zárt rendszer szembeállítás a XIX. század végi fizika alapfogalma volt. Nyiss már ki egy modern diszciplínáról (kvantumtérelmélet, általános relativitáselmélet) szóló komoly monográfiát, és keresd meg benne, hányszor fordulnak elő ezek a szavak.
Ha nem megfelelő fogalmakkal állsz neki a modern fizikának, nem is fogod tudni megérteni. Prokrüsztész-ágyba próbálod gyömöszölni ahelyett, hogy felnőnél hozzá.
Nem értetted, mit írtam, mert sajnos azt kell mondanom, intellektuális képességeid vagy nem terjednek odáig, vagy nem engeded szabadjára őket. Sajnos egész eddigi ténykedésed ezt igazolja.
Még egyszer leírom, lassan: a fi-zi-ka nem be-szél ok--o-ko-za-ti vi-szo-nyok-ról.
Amikor a "kauzalitás" kifejezés előfordul a fizikában, annak teljesen más jelentése van. Az egy bizonyos fajta konzisztenciát jelöl, de jóval kevesebbet jelent, mint az oksági viszony maga.
A fizika leírja a jelenségeket, ami azt jelenti, hogy empirikus valóságot más empirikus valóságra vezet vissza. Másképp: bizonyos empirikus tények alapján modellt állít, amibe beépíti ezeket az ismereteket, és ennek alapján megjósol, leír egy csomó más jelenséget.
Nem a fórumról beszéltem, hanem erről a topicról! És nézd meg NevemTeve hozzászólását is! Egyébként is megmondtam, hogy nem a fórumról szeretném kiutálni, csak azt szeretném ha ebben a topicban úgy lehetne beszélgetni, ahogy a Mester érkezése előtt, és nem kéne mindig keresgélnem a könyvjelzőmet, és átugrálni az Ő kismillió hozzászólását.
Csak halkan szeretném megkérdezni: nem lehetne valahogy iszugyi-mentesen folytatni a beszélgetést? Nem mintha haragudnék a derék iszugyi mesterre, de egy kicsit nem jöttem, és már megint 200-ra kell állítanom az egyszerre megjelenített hozzászólásokat, ha látni akarom a könyvjelzőmet. Nem lehetne Vele csak egy másik topicban vitatkozni? Vagy ez túl merész óhaj részemről? Persze, lehet, hogy erre néhányan azt mondják majd, hogy akkor én is húzzak el innen Vele együtt...
A hullámként terjedö mezö egyenletét ismerjük a klasszikus elektrodinamikából. Az állandó és véges kiterjedési sebessége az e-m--mezönek az a fizikának egyik legjobban alátámasztott axiómája. A c a vákumban nem függ a rezgésszámtól. Természetesen csak hullámcsomagok lépnek a természetben fel. A sik hullám, aminél csak egy frekvencia van jelen, az egy idealizálás. De van még egy idealizálás is, az a feketetestek sugárzása, ha a kibocsátó anyag egyensúlyba van a kisugárzásból eredö mezövel. Az Univerzum háttérsugárzást is fellehet fogni elég jó megközelítéssel, mint egy egyensúlysugárzás.
Meg probáltam az ismert 'tényeket' elkülöníteni ez enyémtöl, de lehet hogy ez a kivülállóknak nem lett tiszta. Hogy mi okozza a kétfajta töltéset az nem tudjuk. Azt se hogy az elemi g-töltések az elemi e-töltésekböl levezethetök. Az elemi e-töltések kb 10^-7 biztonsággal ismertek. Az elemi g-töltéseknél sokkal rosszabb a helyzet. A proton g-töltését úgy ezrelék nagyságrendben ismerjük (a súlyos tömege bizonsága 1.7x10^-7, de a gravitációs állandó 1.5% -os bizonytalansága miatt a proton fajlagos g-töltése is csak ilyen nagyságrendben ismeretes. Ezért az elektron g-töltéséröl csak feltételezzük, hogy ez 1936-tal kisebb mint a proton g-töltése, más szóval hogy az elektron fajlagos g-töltése ugyanakkora mint a protoné. Ezt a tömegek ismeretéböl sejtjük. Hangsúlyozom, hogy a g-töltések fogalma és az ezekböl eredö gravitációs mezö nem közismert. Ha g-töltéseket használunk akkor az m(i)=m(g) ekvivalenciát fel kell adni, épp úgy mint Einstein gravitációs elméletét is. A kétfajta töltések az általuk generált mezökön keresztül hatnak. Az idötöl nem függö mezöket a Coulomb törvény és a newtoni gravitációs erö törvény adja meg. (Ez közismert, továbbá közismert, hogy a mozgó e-tölések kisugároznak!)
Lingarazda, még hagyom egyenlöre a Planck állandó magyarázatát. Neked ismerned kell a kétfajta fundametális mezö általam megadott explizit definicióját (A cikkeim Nálad vannak.) Ezekkel semmi alapvetö matematikai probléma nincs. Megadtam a kovariáns felírásait és ezeknek a tensor formáját is. Semmi probléma nincs a mezö energia definiciójával és a Poynting elvével sem. Minden elvet lehet a g-mezöre is használni, ami az e-mezöre alkalmas, csak az inhomogén mezöegyenletekben van a források elött ( a négyes j elött) egy megváltozott elöjel. Mivel a g-mezö is c sebességgel terjed ki, a gravitáció leírásánál is a Minkowski metrika felhasználható. Van egy a köcsönhatásból kiinduló egységes és invariáns távolság definició! Továbbá a Hamilton elv is megfogalmazható mind a két mezöre és mind a kétfajta mezöegyenletek Lagrange egyenleteknek felelnek meg. Ez egy óltári elöny Einstein megfogalmazásával szemben, de igazán csak ezután ugrik a majom a vizbe! Elöször is a Hamilton elv, felírva egy véges tér-idö tartományban, a nem-konzervativ mezökre is alkalmazható. Másodszor a véges tér-idö tartományban a folytonotossági egyenletek összekötött mellék- és határfeltételeket adnak. A Hamilton elv variációs kezelése tehát megfelet egy isoperimetrikus problémának, természetes határfeltételekkel. Nyert az ügy, mert az ilyen variációs feladatatok Lagrange multiplikátorokat produkálnak. Egy ilyen L. multiplikátor a Planck állandó! Az L. multiplikátorokhoz meg stacionáris függvények tartoznak, amik a mi esetünkben lehetnek vagy a kötött állapotoknak megfelelök vagy az instabil állapotoknak (instabil részecskék állapota!) megfelelök. A kötött állapotoknak megfelelö stacionáris függvényeket az jellemzi, hogy nem lép fel a mezö kisugárzása, a rendszer energia vesztése. Az klassszikus elektrodinamikában is ismerjük ezt a jelenséget, ez akkor lép fel, ha az áramok zárt áramkörökek alkotnak. A variációs problémában megjelenö staciónáris függvények tehát innen és nem az energia kvantálásából jönnek. Ennek megfelelöen a mikroszkópikus fény kibocsátásnál csak a frekvencia van kvantánva, de az energia nincs kvantálva. A Planck állandó jelentösége, mint L. multiplikátor, a fény rezgésszámának a kvantálását jeleni. A kibocsátott fény marad az elméletemben e.m.-hullám és nem sértjük meg Hamilton eikonál elvét se, mind ezt a korposzkuláris foton hipotézis csinálja.
