Úgy is, mint laikus, csak és kizárólag a te szövegedből indulok ki, de nyilván a topikban olvasottak fényében is nézem azt.
1.
A tudományos gyakorlatban természetesen egyetlen esetbõl nem szoktak elhamarkodott következtetéseket levonni, de kétségtelenül igaz, hogy kisszámú megbízhatóan regisztrált negatív eredmény elegendõ egy teória elvetéséhez.
2.
Iszugyi megadja azt a kisérletet, amivel falszifikálni lehet az Einsteinét
Nyilvánvaló ellentmondás, mivel te mégis levontál következtetést. Bár te nyilván nem tartod elhamarkodottnak, de ez kevésnek tűnik, mert mások (itt a topikban is jópáran, de mintha nem csak itt lennének ilyenek) annak tartják, tehát nagyon úgy tűnik, hogy egyenlőre az bizony elhamarkodott. Vagyis a 2. idézet második mellékmondata nem igaz. Mert ugye nem akkor van falszifikálva, mikor te falszifikáltnak gondolod, hanem amikor mások is, tehát a fizikusok/részecskefizikusok 'klubja', azt hiszem valahogy így fogalmazott lingarázda. Szimpla logikával is elég fura lenne, ha a saját állítását az ember önmaga minősítené igaznak/bizonyítottnak/akármi...
Mielőtt az 1. idézet kiemelés utáni részére hivatkoznál: a te egyetlen kísérleted:
- nem kisszámú, mert ez a szó azért sztem egynél mégiscsak többet jelent
- gyanítom, hogy nem megbízhatóan regisztrált, ui. mások szemében nem az, csak te tekinted annak
- fentiek miatt az is minimum kétséges, hogy az Einstein-féle elméletre nézve tényleg negatív, vagyis azt cáfoló, mert addig ez sem igaz, amíg csak te tekinted annak.
Ha kimutatható, hogy a testek gyorsulása különbözik, akkor Einstein hipotézise nyilvánvalóan falszifikálva van, a teszt negativ kimenetü. Egy ilyen kisérletet (ami már idéztem) elvégeztem és a teszt Einstein elméletével szemben negativ kimenetü volt. Az én elméletem meg verifikálva lett.
A lényeg az (még én laikus is megértettem), hogy az, hogy egy elmélet igaz vagy sem és hogy egy annak igazolására tett kísérlet az elméletet igazolja vagy sem (mert ebből a szempontból akár igaz is lehetne az elméleted és az, hogy a kísérleted azt alátámasztja) csak a "fizikusok/részecskefizikusok klubjának" az ítélete által dől el, nem a te saját megítélésed által (vagyis hogy te kimondod: bizonyítva van).
Vagyis ez még kevés egy elmélet verifikálásához, hiszen miért lenne ahhoz elég egyetlen kísérlet, ha a falszifikálásához sem elég? Lásd a fent tőled idézetteket, különös tekintettel az 1.-ből általam kiemelt részre (valamint a vélekedésemet a kiemelés utáni részre vonatkozóan).
Én ugyan mondhatom, hogy vannak klingonok, mert találkoztam legalább eggyel, de ez ettől még nem lesz bizonyított tény, mégha én ezt is hozzáteszem, már ti. hogy bizonyított tény. Akkor lesz csak ténylegesen bizonyított tény, ha mások is megerősítően nyilatkoznak az állításomról, nyilván miután ők is láttak legalább egy klingont. Ez esetben enyém lesz az első felfedező dicsősége (hagyjuk a fényképezőgépet, mondjuk hogy én egy XVI. századi ember vagyok).
A hasonlat talán nem teljesen pontos, de remélhetőleg legalább érzékelteti, mire gondolok.
Okos emberként remélem megérted, miről írtam. Ha nem, akkor elnézést kérek (és szidj csak, ha akarsz). A hosszú hozzászólásért meg mindenki elnézését kérem.
figyelj, iszugyi, mostmar tuggyuk, h mi az allaspontod: szerinted ketfele tomeg van, ezeket toltesek okozzak, es szerinted ezt sikerult kiserlettel is alatamasztanod. meghallgattunk, hamajd megjelenik a konyved, esetleg meg el is olvassuk, es meglatjuk, milyen lesz a fogadtatasa. meg azt is meglatjuk, sikerul-e vkinek reprodukalnia a kiserletedet ellenorzott korulmenyek kozott. es ha igen, biztos vagyok benne, h mindneki orvendezik vala neki.
viszont az nemer, h floodolod az osszes, ehhez a temahoz akar erintolegesen is kapcsolodo topikot, mindenkit ellentmondast nem turoen rendreutasitasz, ha veletlenul le meri irni, h a ket tomeg azonos, v akar csak pozitivan nyilatkozik a relativitaselmeletrol, v barmirol, ami szerinted a te elmeleteddel nem osszeegyeztetheto, es azonnal razuditod, h "marpedig a ket tomeg kulonbozik, toltesek okozzak, en megmertem, es bebizonyitottam, es izebigyo". ehhez csak akkor lenne jogod (marmint a mindenkinek ellentmondast nem turo leugatasahoz), ha az elmeleted egyertelmu bizonyitast nyert volna, es nemcsak szamodra. addig esetleg lehet ugy fogalmazni, h "szerintem nem igy van, es dolgozom rajta, h bebizonyitsam", v hasonlo. es meg ezt sem kell tulzasba vinni.
tudodmit? telleg nyissal egy topikot "iszugyi gravitacioelmelete" cimmel, es ott mindenki megvitathatna veled a dolgokat. de ez igy mar kezd nagyon faraszto lenni.
(a fentiek termeszetesen csak akkor erdekesek, ha az utolso hozzaszolasodat nem zarszonak szantad. ha annak szantad, akkor koszonom szepen, es elnezest.)
Az atommagok úgynevezett nukleonokból vannak felépítve, vagyis protonokból és neutronokból. Ha egy proton és egy neutron egyesül, egy úgynevezett deuteron jön létre. Ennek a tömege azonban kisebb, mint a rész tömegek összege. Tehát
ahol MP , MN és MD -vel a proton, neutron és deuteron tömegét neveztük el, pedig az úgynevezett tömegdefektus, vagyis az a tömeg, amelyik "elveszett" az egyesülés folytán. Köztudott ma már, hogy a tömeg egyáltalában nem veszett el, hanem a proton és neutron egyesülésekor sugárzás jött létre, a sugárzásmező pedig a mennyiségű tömeget magával vitte.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a sugárzás által elszállított tömeg tehetetlenségi vagy nehézségi tömeg-e - avagy mindkettő. A mérések azt mutatják, hogy a sugárzás egyenlő mértékben vitt magával tehetetlenségi és nehézségi tömeget.
A különböző elemek tudniillik atom-magokat tartalmaznak, és a különböző atomok magjai más-más tömegdefektussal rendelkeznek.
Ugyanakkor - és ezt már Eötvösnek sikerült pontosan kimutatnia - a legkülönbözőbb atomfajtákból felépített anyagok ugyanabban az arányban tartalmaznak tehetetlen és nehéz tömegeket, és ez világosan bizonyítja, hogy a tömegdefektusnak megfelelő anyagnak tehetetlenségi és nehézségi hatása ugyanabban az arányban van, mint az atommagokban megmaradó anyagnak.
Hraskó Péter segítséget nyújt az ekvivalencia elv hipothézisán és a gravitációs töltés hipotézisán alapuló elméletek megkülönböztetésére amikor azt mondja: " Megpróbáljuk világossá tenni, mit értünk egy hipotézis falszifikálhatóságán és egy teória koherenciáján.
Falszifikálhatóságon azt a követelményt értjük, hogy egy teóriát vagy hipotézist csak akkor tekintsünk tudományosnak, ha világosan utal olyan kísérletekre, amelyekkel megcáfolható abban az esetben, ha hamis. Figyeljük meg jól, hogy a falszifikálhatóság nem ugyanaz, mint a cáfolhatóság - ezért nem helyettesíthettük ezt az egyébként csúnyán hangzó idegen szót a cáfolhatósággal, ami a szó szerinti fordítása. Ha ugyanis egy kijelentésrõl azt mondjuk, hogy cáfolható, akkor ezen azt értjük, hogy ismerünk olyan tényt vagy érvet, amellyel be tudjuk bizonyítani, hogy nem igaz. Egy falszifikálható kijelentés ezzel szemben nem feltétlenül hamis. Csak annyit kívánunk meg tõle, hogy legyen eszközünk arra, hogy a hamisságát vizsgálat tárgyává tehessük.
Ezen a ponton közbe lehet vetni, hogy a falszifikálhatóságnál sokkal természetesebb követelmény volna a verifikálhatóság (igazolhatóság): eszerint egy teória akkor tudományos, ha utal az igazolhatóságának az eszközeire.
Popper nyomán azonban el kell fogadnunk, hogy egy téves teóriát könnyebb megcáfolni, mint egy igazat bebizonyítani, és ezért a falszifikálhatóság a hatékonyabb kritérium. A teóriák mindig végtelen számú partikuláris esetrõl állítanak valamit és ezt lehetetlen mind igazolni. Ezzel szemben - elvben, - elegendõ egyetlen eset, amelynél a teória csõdöt mond ahhoz, hogy hamisnak nyilvánítsuk. A tudományos gyakorlatban természetesen egyetlen esetbõl nem szoktak elhamarkodott következtetéseket levonni, de kétségtelenül igaz, hogy kisszámú megbízhatóan regisztrált negatív eredmény elegendõ egy teória elvetéséhez.
Megjegyezzük még, hogy természetesen nem létezik külön falszifikáló és külön verifikáló teszt - a falszifikálás és a verifikálás eszköztára ugyanazokból a kísérletekbõl áll. A falszifikálhatóság annyit jelent, hogy létezik teszt, és a tesztnek nagyobb jelentõséget tulajdonítunk akkor, ha negatív kimenetelû (mert megcáfolja a hipotézist), mint amikor pozitív eredményû (mert csak egyike a végtelen sok lehetséges ellenõrzõ kísérletnek)." Na most Einstein elmélete egyik kiindulópontja a Szabadesés Egyetemessége (UFF). Ezzel szemben a Iszugyi elmélete arra a következtetésre jút, hogy az UFF nem létezik és a szabad esés függ az összetételtöl. Iszugyi megadja azt a kisérletet, amivel falszifikálni lehet az Einsteinét és verifikálni lehet az ö elméletét: Ez a teszt a külöbözö összetételü testek szabadesése 110 m magasságból. Ha kimutatható, hogy a testek gyorsulása különbözik, akkor Einstein hipotézise nyilvánvalóan falszifikálva van, a teszt negativ kimenetü. Egy ilyen kisérletet (ami már idéztem) elvégeztem és a teszt Einstein elméletével szemben negativ kimenetü volt. Az én elméletem meg verifikálva lett. Köszönöm, hogy eddig meghallgattatok, és minden mást meg fogtok találni a 'Physics of Elementary Processes" címü könyvemben.
Hraskó Péter kédésére 'Evkivalens-e egymással a tömeg és az energia?' a kisérletek összetett eredményei egyértelmü választ adnak: NEM EKVIVALENS! Úgy látszik, hogy a súlyos tömeg nem változtatható át energiává. Ez megmagyarázható a négy stabil részecske változatlan tömegével. Newton gravitációs erö törvénye egzakt teljesíti a superpoziciós elvet mint a Coulomb törvény. Igy kiindulhatunk abból, hogy a négy stabil részecskének az elemi e-töltése mellett egy második fajta elemi töltése van, amiból a gravitáció ered. Ez az elemi gravitációs töltés. A megfigyelések legnagyobb része azonnal megengedi azt a következtetést, hogy a gravitációs töltés arányos az elemi részecskék tömegével és a negativ e-töltésü részecskéknek negativ a g-töltése is. Ezek után a proton és az elektronból álló hidrogén atom g-töltése g(H-atom) = g (m(P) - m(e)), amiböl a H-atom súlyos tömege m(H-atom;g) = m(P) - m(e) és a tehetelen tömege m(H-atom;i) = m(H-atom;g) -13.6 eV/c^2 következik. Az egyetemes gravitációs állandó meg G(gravitáció) = g^2/4pi, aminak az értéke kb. 1.5%-kal kisebb mint a G(Newton) ismert irodalmi értéke. Az einsteini energia-tömeg-ekvivalencia E=mc^2 helyett a E = (m(g)-m(i)) c^2 relációt kell használni. A gravitációs töltésekböl ered a gravitációs mezö, amiröl feltételezhetjük, hogy ez is c-sebességgel terjed ki. A kétfajta töltésböl kétfajta mezö ered, aminek a szerkezete nagyon hasonló. A c egy invariáns távolságot definiál a tér-idö két pontja között, ezért a tér-idönek Minkowski metrikája van. A mezök kibocsátásánál nincs semmilyen irány kitüntetve, ezért a 3 dimenzionális tér euklideszi, mint ahogy eddig a klasszikus fizika elképzelte. Az invariáns Riemann-féle metrika meg ds^2 = dx^2+dy^2+dz^2 -(cdt)^2 .
Az m(bolygó;g)/m(bolygó:i) = 1+ delta(bolygó) kérlek szépen az izotópok tömeghiányából (ezeket ismerjük) kiszámitható a bolygóknál is, ha ismerjük a bolygók összetételét.
A Szabadesés Egyetemessége sem mert ez az m(i) a = - G M m(g)/r^2-böl származik, és a kétfajta tömeg különbözö nagy és függ az összetételtöl. De a statikus gravitációs erö hasonló a Coulomb törvényhez, nem tartalmazza a 'töltések' mozgását! A Kepler harmadik törvénye tehát KÉT okból nem egzakt!
Az izotópok tehetetlen tömege mérésénél az jött ki, hogy a 'tömegnek' csak egy kicsi része veszik el. A 'tömeg' több mint 91,2%-a megmarad. Igy feltételezhetö a súlyos tömeg megmaradása. A fotonokat kizárja az eikonál elv. A QED alapjait képzö E=hv-s korpuszkulásis fotonok létezése megkérdöjelezhetö! Hraskó is vigyázatosan bán a 'fotonok' tömegével.
Tényeket sikkantasz el, ez meg tudománytalanság! A sikkasztás kezelésével a hétköznapi életben tisztában vagy. Ezt ott nem osztályozzák, hanem bültetik.
[De tartsd szemed elött, hogy a súlyos tömeg nem változik, és nincsenek fotonok a természetben, akkor is ha ez nehezedre esik.] Jaj, miért tartaná a szeme előtt, mert te azt mondod? A QED szerint vannak fotonok, és azt egy hangyányit több és pontosabb kisérlet bizonyitja, mint a te nemlétező elméletedet.
A tér állítólagos görbületéröl is lehetne valami itt mondani! Ha a gravitáció is c sebességgel terjed ki (ez a fizika egy alapvetö axiómája) akkor a térben létezik egy a c-vel egyértelmülen definiálható invariáns távolság. Ha elfogadjuk az egyetemes c=const axiómát, akkor a tér nincs meggörbítve! Riemann+Minkowski contra Einstein! A gravitáció c sebessége és az einsteini térgörbölés ellentmondást tartalmaz.
Galfi Gergo! Nézdd erre fel át például Hraskó Péter értekezését "Ekvivalens-e egymással a tömeg és az energia?" (A honlapján, vagy a Fizikai Szemlében 2003/9.) [De tartsd szemed elött, hogy a súlyos tömeg nem változik, és nincsenek fotonok a természetben, akkor is ha ez nehezedre esik.] Mi marad meg Hraskó indokaiból? Az E = (m(g)-m(i)) c^2, amit a magfizika is ismer!
Az E = delta(m) c^2-tel egyetértek az atommagoknál és a kondenzált anyagnál. De csak a tehetetlen tömeg változhat át energiává, a súlyos tömeg nem. Ezért az E=mc^2 hibás, e helyett csak E = (m(g)-m(i)) c^2 kimutatható. Az m(g) és m(i) különbsége a szabadesés egyetemessége sérüléséhez vezet, mert a különbség függ az összetételtöl. A kétfajta tömeg különbségében m(i) = m(g) -E/c^2 az összetételtöl függö kötési energia E lép fel, az m(g) meg állandó. Remélem megérted most, más sokszor megmagyaráztam.
Lassan írom, hátha úgy felfogod: A Kepler-törvények egzaktul akkor teljesülnek, ha: 1. Newtoni mechanika írja le a világot; 2. Csak két test áll kölcsönhatásban egymással;
A Naprendszerre egyik pont sem igaz, mert 1. (jelenlegi legjobb tudásunk szerint) az ált.rel. határozza meg a bolygók pályáját 2. 10 nagyobb, és sok kicsi test hat kölcsön egymással.
Tehát az volna a meglepő, ha halál pontosan teljesülnének a Kepler-törvények. Miért szertjük őket mégis? Mert meg lehet mutatni, hogy egy bolygó mozgására - ezreléknyi hibáig - jó közelítés a newtoni kéttest kölcsönhatás. De pl. a Holdra sem működik teljesen jól ez közelítés, mert a pályasíkja forog körbe-körbe, mint a ringlispil. Ha ennél pontosabb eredményeket akarsz, akkor előszőr figyelembe kell venni a többi test hatását, ill. (pl. Merkúr esetében) a relativisztikus hatásokat. Vegyél elő egy égi mechanika könyvet, és nézzél bele (múltkor találtam egy egész jó magyar nyelvűt, a guglival)! Bár ehhez ki kellene lépned a write-only módból, amire nem sok esélyt látok...
Tegyük fel - pusztán a játék kedvéért - hogy ezrednyi hibával sérül a szabadesés egyetemessége. Miért is következik ebből az, hogy az E=mc^2 hibás volna? Ebben az összefüggésben teljesen egyértelműen a tehetetlen tömeg szerepel, semmi köze a gravitációhoz. Tudom, hogy valami égbekiáltó szamárságot fogsz válaszolni, de azért hátha...
A bremeni 110 m-es ejtötoronyban, sokan próbálták a Szabadesés Egyetemességét kimutatni, senkinek sem sikerült. Ezt a DLR-töl tudom, aki rengeteg ejtökisérletet fizetett. A ZARM gravitációs fizikusainak sem sikerült, az eredményüket eltüntették a süllyesztöbe (TABU!). Ezt is tudom és dokumentáltam.
Én is legalább ötször megmagyaráztam, hogy a bolgók pályái SEM teljesítik egzakt a Kepler harmadik törvényét, az R^3/T^2 egyenlöségét. Legyen itt hatodszor: Az Uránusz és a Mars adatati 0.15%-os eltérést mutatnak ki. A különbözö összetételük miatt meg van sértve a Szabadesés Egyetemessége! A műanyag fogkefék meg a fém csavarhúzók mozgását ellenörizni kell. Ezt csinálja a STEP projekt, ami 150 millió Euroba kerül. Láthatóan nem olyan egyszerü a dolog mint ahogy Te ezt elképzeled!
Einsteinnek kb 30 év ált rendelkezésére megvizsgálni, hogy az ekvivalencia elv E=mc^2 helyes-e, vagy mégis inkább az E = (m(g)-m(i)) c^2= m(g) delta c^2 a helytálló, mert a magfizikából a kicsi delta már rendelkezésre állt! Nem vizsgálta meg, nem is tudta a gravitációt beépíteni a mikroszkópikus fizikába, egy egyesített mezö elméletbe. Fennmaradt a 'tömeg' fogalom homálya a mai napig, és azt 'hiszi' a fizika, hogy minden tömeg ekvivalens az energiával és a gravitációt a tér görbölése okozza. Pedig ez nem így van!
A szabadesés kisérletemet úgyan "ronggyá lehet cincálni", itt a fórumban, de csak úgy, ahogy ezt Lingarazda félék csinálták, hogy ne legyen megsértve a Szabadesés Egyetemessége, az UFF, mert EZ A TÉMA TABU! A szakirodalomban nem lehet ejtökisérletek kiértékelését különbözö anyagokkal megtalálni (kb 20 cm-es ejtéseket itt most kihagyok!), mert EZ A TÉMA TABU. Vagy a kisérletezök eredményét nem engedték a folyóiratok referee-i pubikálni, vagy maguk a kisérletezök nem hittek a saját eredményükben, na miért? MERT AZ UFF MEGVIZSGÁLÁSA EGY TABU TÉMA! Mivel az UFF nincs a kisérletekben megvizsgálva ezt 'hinni kell', még pedig Galilei óta. Newton óta meg a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg egyenlöségében KELL 'hinni', Einstein óta meg az ekvivalencia elvben KELL 'hinni'. Mind a három TÉMA TABU. Minden ellenkezö kimenetelü kisérleti eredményt el kell hallgatni, az enyémet is. Ennek ellenére a SZABADESÉS FüGG AZ ANYAG ÖSSZTETÉTELÉTÖL ezrelék nagyságrendben, úgy ahogy azt az atommagok tömeghánya diktálja. E mögött az áll, hogy csak a tehetetlen tömeg alakítható át energiáva, a súlyos tömeg nem!
A bolygók egymásra gyakorolt vonzásánál az m(bolyó;i) a =m(bolyó;g( 1-delta (bolygó) = - G (gravitáció) M(másik bolyó;g) m(bolygó;g) / r^2 egyenletet elismerem.
